Kérem, tisztelt Bíróság, szeretnék megjegyezni valamit ebben a kényes helyzetben.

A Tisztelt Bíróság helyzete a kényes ugyanis.

Nem a vádlotté, aki mellett tanúskodni szeretnék.

Az angolszász jog ismeri a „jellemtanú” fogalmát, ez a normann jogból származik, erre most ne térjünk ki, mert kiderülne, hogy a Tisztelt Bíróság sem az angolszász, sem a normann, sem a római jogot nem ismeri, sőt, a jogot általában sem.

Térjünk a tárgyra.

A vádlott dr. Czeglédy Csabát van szerencsém személyesen ismerni, sőt, egy rövid ideig jogi képviselőm is volt,

Személyes eszmecseréink alapján és sajtójogi, nyilvánosan közölt tanulmányainak ismeretében kijelenthetem, hogy ez az ember nem pusztán ártatlan abban, amivel vádolják, hanem ezzel szemben a magyar sajtójog egyik legavatottabb szakértője, aki soha, senkit sem károsított meg egy fillérrel sem.

Ezzel szemben elmondhatom, hogy abban az időszakban, mikor képviseletemet ellátta, tőlem sem fogadott el semmiféle ellenszolgáltatást.
Önökről, Tisztelt Bíróság pedig, amennyiben ennek az ártatlan embernek az ügyében elmarasztaló ítéletet hoznak akár első-, akár másodfokon, akár pedig a Kúrián, azt mondhatom el, hogy akinek az Isten talárt adott, nem bizonyos, hogy adott hozzá becsületet meg gerincet is: és kívánom ebben az esetben, hogy talárjukat viseljék, egyetlen ruhaként, ha egy kegyetlen és kíméletlen diktatúra majd Önöktől kíván egyszer és mindenkorra megszabadulni.

Hiszen ne feledjék: Önök is kellemetlen események és döntések tanúi. Sőt: végrehajtói is lehetnek.

Válhatnak kényelmetlenné.

Tisztelt Bíróság, azzal a bensőséges kérelemmel zárom votum separatumomat, miszerint javasolnám az ártatlan vádlott felmentését: ha nem teszik meg az Igazság és a Jog nevében, tegyék meg merő önzésből.

Bármelyik nap Önökre kerülhet a sor.

Hodie mihi, cras tibi.

Szele Tamás

- Jó reggelt, Hacsek, mit iszik?

- Mit innék? Kávét, de törökösen.

 - Törökösen? Magát is megvette a Soros?

 - Nem, engem az Erdogan vett meg.

 - Már megijedtem, hogy megbolondult az öreg... és mondja, mit adott magáért a szultán?

 - Egy gyémánt félkrajcárt.

 - Maga rezet sem ér.

 - Na ja, de honnét kéne tudja ezt az Erdogan? Nem próbált alkudni?

 - Nem lehetett, féltem, hogy végig kell üljem mind a hét tornyot.

 - Maga nem is újságíró. Török földön azokat csukják be.

 - De amíg én ezt annak a janicsárnak bebizonyítom!

 - Hát egyszerű: mutassa meg, hogy nem tud írni.

 - Az nem bizonyít semmit. A Bencsik se tud, mégis újságírónak nézik.

 - De nem is akarják bezárni.

 - Hát nem: olyan rendszer még nem volt, aminek sikerült a Bencsikkel szembe kerülnie.

 - Na, látja. Amíg nem tudok írni, addig bajom sem lehet. Csak nehogy megtanuljak valahogy.

 - Azért ez a veszély nem fenyeget a közeljövőben. Hanem örülök, hogy magát az Erdogan vette meg.

 - Miért örül ennyire?

 - Hát ugye, jönnek az enszek, elfoglalják Magyarországot, és nem szeretném, ha maga vezetné őket.

 - Az enszek? Azok rettenetes harcosok, ők bántak el Vasudvarddal is, Szilszakáll vezeti őket, csak úgy szaggatják az erős kőfalat az ágaikkal, gyökereikkel!

 - Maga hülye, azok az entek!

 - Akkor kik az enszek?

 - Olyan izék. Olyan daedalon... dekameron... nem, dekadens nyugatiak, züllött amerikaiak, brüsszeliták, meg ilyesféle gyönge, sápatag népség. Jönnek és hozzák a Sárga Veszedelmet!

 - Keletről hozzák?

 - Nem, Keletről csak jó jöhet, Nyugatról hozzák.

 - Nyugatról a keleti veszedelmet. És kikből áll ez a veszedelem?

 - Észak-afrikaiakból.

 - Az Délen van.

 - Látja? Látja, milyen ravaszok?

 - Keleti, Nyugati, Déli... mondja, tisztában van maga a budapesti főpályaudvarokkal?

 - Azokkal igen, ott gyülekeznek az enszek meg a migráncsok. A múltkor is megerőszakoltak egy szőke ensz kislányt a tuaregek, fényes délben.

 - Fényes délben?

 - Na jó, éjfélkor, és nem Pesten, hanem Sidi-bel-Abbésban, meg nem volt szőke, és ensz sem, sőt, kislány sem, és erőszak sem volt, hanem sakkoztak egyet meg a tevékről beszéltek, de akkor is felháborító!

 - Az, kérem. És mindezt tűri a világ!

 - Borzalmas. Látom Soros György pénzét!

 - De jó magának...

 - Miért?

 - Bárcsak látnám én is. Vagy legalább látnék belőle valamit. De én még a Simek pénzéből sem láttam egy vasat sem, pedig az tartozik.

 - Nem is fog. Simek beállt brüsszelitának a Soros pénzén az enszekhez.

 - A Soros pénzén? Azt hittem, az enyémen...

 - A Sorosén, az fizette meg.

 - Miért fizeti?

 - Maga ezt nem érti. A Simeknek azért van pénze, azért kapja, hogy ne adja meg magának a tartozását, mert maga egy jó magyar ember.

 - Hogy ennek az én grószpapám hogy örült volna 1944-ben!

 - Annak, hogy a Simek tartozik?

 - Annak, mert ha jó magyar ember az, akinek a Simek nem adja meg a lógását, akkor én egyenesen Koppány vagyok. És papír is van róla.

 - Arról, hogy maga Koppány?

 - Arról, hogy a Simek tartozik. Két tanú előtt aláírta.

 - Jól tegye el, többet ér manapság, mint egy keresztlevél, származástáblával. Most, amikor jönnek a migráns enszek.

 - Meg van maga akadva ezekkel az enszekkel.

 - Hát csoda, kérem, hát csoda? Ha a fogkrém kijön a tubusból, nincs ember, aki visszategye! Megmondta az Orbán is!

 - De ezek nem kimennek, maga azt mondja, ezek bejönnek.

 - Fordítva is igaz! Ha a fogkrém egyszer bement a tubusba, nincs ember, aki kivegye belőle!

 - Ez biztos?

 - Biztos, mondta az Orbán.

 - Mondja, szokott ez az Orbán fogat mosni néha?

 - Nem annyira...

 - Na, azért.

 - De akkor is zsákország lettünk! Ezt is az Orbán mondta.

 - Látja, ez igaz. Csak nem úgy.

 - Hát hogy?

 - Benne vagyunk egy zsákban, mert elloptak minket, és most visznek.

 - Ki visz, az enszek?

 - Nem.

 - A migráncsok?

 - Nem.

 - A Soros?

 - Ő sem.

 - Akkor ki?

 - Az Orbán, az visz...

 - Mars innét, még meghallja valaki!

Szele Tamás

És most nem a Kárpát-medence pillanatnyi időjárására gondolok. Annál sokkal fontosabb dologra. A tegnap bemutatott új orosz fegyverrendszerek egy csapásra hozhatják vissza a hidegháború legrosszabb időszakát, a kölcsönös fenyegetettség és a kétpólusú világrendszer korát – az egyik pólus Oroszország lenne, a másik mindenki más a bolygón.

Ne tessék legyinteni, hogy azok az idők már elmúltak, mert elmúltak ugyan csak visszajöttek. Illetve, most jönnek, a hidegháború a nyakunkon van, rendszerváltás ide vagy oda, illetve, egy új, kétpólusú világban erősen kérdéses, hogy Magyarország melyik oldalon állna – azt tetszik mondani, a demokráciák oldalán? Pont annyira állna ott, amennyire a politikai rendszer ma errefelé demokráciának nevezhető: sokkal valószínűbb, hogy beállnánk a keleti tömbbe, tábori pincsikutyának, mert másra amúgy sem lennénk jók. De lássuk, miről van szó.

„Moszkva, 2018. március 1., csütörtök (MTI) - Az ellenség által felderíthetetlen és elfoghatatlan, manőverező nukleáris fegyverek kifejlesztéséről számolt be Vlagyimir Putyin orosz elnök a csütörtökön Moszkvában elmondott évértékelő beszédében, amelyben egyben meghirdette következő - remélt - elnöki ciklusának nagyszabású gazdasági célkitűzéseit.

Az általa egyedülállóként jellemzett új fegyverrendszerek kifejlesztését Putyin azzal indokolta, hogy az Egyesült Államok többszöri figyelmeztetés ellenére kilépett a Moszkva által a hadászati paritás alapjának tekintett, 1972-ben megkötött rakétavédelmi (ABM) szerződésből. „Velünk senki sem akart tárgyalni, ránk senki sem hallgatott” - jelentette ki a parlament két háza és az orosz politikai élet meghatározó személyiségei előtt az elnök, miközben az új fegyverrendszerek működését óriásképernyőkön mutatták be.

Az orosz elnök egyebek között egy nukleáris meghajtású, „korlátlan hatótávolságú” manőverező repülőgép, egy nagysebességű, nukleáris robbanótöltet hordozására alkalmas víz alatti drón, egy Kinzsal (Tőr) névre elkeresztelt, légi indítású, több mint 2 ezer kilométeres hatótávolságú hiperszonikus (10+ Mach sebességgel haladó) rakéta és a Szarmat típusú új, több robbanótöltet szállítására alkalmas interkontinentális ballisztikus nehézrakéta kifejlesztéséről tett bejelentést. Sikerekről számolt be a lézerfegyverek kifejlesztése terén is.Mint mondta, Oroszország kikísérletezte és elkezdte az Avantgard kódnevű, új elveken alapuló hadfelszereléssel ellátott, manőverező robotrepülőgép-blokkot indító hadászati rakétarendszer sorozatgyártását. Az irányítható, új kompozit anyagok felhasználásával megépített blokk Putyin szerint a sűrű légrétegekben 1600-2000 fokos „tűzgolyóvá” felhevülve, a hangsebesség több mint hússzorosával, meteoritként halad a célja felé, „gyakorlatilag a plazmaképződés körülményei között”.

Reményét fejezte ki, hogy az elhangzottak bebizonyították: a rakétavédelmi rendszerek stratégiailag semmit sem érnek, pénzügyi szempontból pedig pazarlóak. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy Oroszország senkit sem fenyeget, és katonai erejének növekedése a béke garanciája.” (MTI)

Az orosz békeszeretetet már nagyon sokszor hangsúlyozták és a világ sok országába vitték már el ők a békét, most épp Szíriában pacifikálják Kelet-Gútát, olyan eredménnyel, hogy a civil lakosság tömegével pusztul bele ebbe a nagy békeszeretetbe. De ez megint mellékszál, mindenki tudja: hanem lássuk, mi a csoda ez a három fegyver?

Az első egy „nukleáris robbanófejjel is felszerelhető robotrepülőgép, ami gyakorlatilag korlátlan hatótávolságát annak köszönheti, hogy start után egy kis atomreaktor hajtja tovább, miközben alacsonyan manőverezve halad akár az egész Földet is megkerülve célja felé, Putyin szerint megállíthatatlanul. Az elnök szavai szerint a cirkálórakétát alacsony utazómagasságra tervezték, és röppályáján kiszámíthatatlanul cikázik, ezért a jelenlegi, sőt a közeljövőben rendszerbe álló felderítő-elhárító rendszerekkel is képtelenség lesz érzékelni és megsemmisíteni.” (Index)

Álljon meg itt egy kicsit a verekedés. Atommeghajtású robotrepülőgép? Hogy működhet? Mi hajtja? Tekintve a megadott paramétereket, csakis egy nukleáris torlósugárhajtómű. Az viszont nem újdonság, sőt, bár eddig azért nem alkalmazták, mert olyan mértékben szennyezi el a környezetet, hogy a nyomvonala szó szerint gyilkol, mi több, éjjel világít is. Hogy működik? Mint minden torlósugárhajtómű, ez is egy áramvonalas kályhacső, elöl bemegy a hideg levegő, a reaktor hatalmas hőjétől felhevül, kitágul, előre nem tud kitörni, hát csak hátra mehet, és ezzel hajtja a repülő eszközt.

Az ötlet nem új, annyira nem az, hogy az amerikaiak „Project Pluto” néven már kísérleteztek is vele 1957 és 1964 között. Feladták a fejlesztést, főleg műszaki és anyagi okok miatt, bár ha megépül, nem csak a célbajuttatott robbanófejekkel gyilkolt volna, a hajtómű puszta lökéshulláma is végzett volna az alatta levőkkel, illetve a fedetlen reaktorból a levegőbe jutó sugárzás tovább fokozta volna a hatást. Voltak olyan tervek is, hogy ezt a „másodlagos lehetőséget” kihasználva a gép feladata teljesítése után az idők végezetéig repked az ellenséges terület felett így téve ott lehetetlenné az életet.

Hát ezt az Avantgard már tudja, ugyanis az Avantgard meg is épült, állítólag működik is.

Van pár gyenge pontja az elgondolásnak, rögtön az első, hogy mérhetetlenül drága, az amerikaiak 260 millió akkori dollár után hagyták abba a fejlesztést (csak cementből annyira volt szükségük a tervezett kifutóhoz és támaszponthoz, hogy külön bányát vettek az építkezéshez). Másrészt, nehezen irányítható, de hiszen épp az a cél, hogy ne legyen kiszámítható a mozgása: viszont akkor semmi garancia arra, hogy eljut a célponthoz. Bár ezt lehet, hogy megoldották, ne becsüljük le az orosz haditechnikát. A szennyezés is szempont: ezt aztán nem lehet saját vagy baráti területről indítani. Hacsak nem akarjuk magunkat is kiirtani.

A hiperszonikus űrrepülőgép-rakétáról esett a legkevesebb szó, meglehet, ez az, aminek még „finomhangolásra” van szüksége, azonban a nukleáris torpedó komoly veszélyt jelenthet. Lényegében véve robot-tengeralattjáró, csak aljasul gyors, a tenger fenekén lopakodik, így nehéz is észlelni, és száz megatonnás töltetével nem csak tengerparti városokat törölhet el a föld színéről, de a robbanás lökéshulláma által keltett tsunami az egész partvidéket átrendezi. No, meg okozhat földrengéseket is, ha már. Tessék belegondolni: a hiroshimai atombomba 16 kilotonnás volt, a valaha felrobbantott legnagyobb kísérleti töltet, a Cár-bomba ötven megatonnás. És ez utóbbi szó szerint elfújt egy 55 kilométerre fekvő falut is.

Csakhogy erről a nukleáris torpedóról már régóta szó van, nem volt ennek sem titok a fejlesztése, a szakirodalomban emlegették a lehetőségét – egyszóval, az orosz csodafegyverek nem újak. És nem is váratlan csodák. Putyin görcsösen ismételgeti, miszerint „a rakétaelhárító rendszerek feleslegessé váltak, fenntartásuk lopás az amerikai adófizetők zsebéből” de azért ő maga nem szereli le a saját rakétarendszereit. Márpedig, ha a kezében a csodafegyver, minek az a sok ócskaság? Vagy az orosz adófizetők zsebéből szabad lopni?

Emlékeztet ez a történet engem valamire. Nem egyszerűen az előző hidegháborúra, hanem annak a végére. A csillagháborús tervre (SDI). Ez nyerte meg végül is a hidegháborút: nagyon leegyszerűsítve arról volt szó, hogy Reagan elnök Teller Ede tanácsára bejelentette: bolygóméretű védelmi (és nem csak védelmi) rendszert telepítenek a légkörön túlra. Ez ellen az akkori Szovjetunió kézzel-lábbal tiltakozott, ami nem sokat használt, így belekezdtek a saját csillagháborús programjukba (ennek lett volna része a Buran űrsikló is), csak éppen annyira drága volt, hogy belerokkant a gazdaság és – részben ennek köszönhetően – összeomlott az egész világrendszer is.

Az amerikaiak mindeközben a világon semmit nem telepítettek az űrbe, a földön fejlesztgettek ezt-azt, például a Patriot rendszert, de nem voltak bolondok kihajigálni a pénzüket a légkörön túlra. Viszont minden fórumon, állandóan a csillagháborús tervet emlegették.

Hát ez a mostani bejelentés is erre hasonlít. Nem kizárt – mint láthatjuk – hogy ezek a fegyverek léteznek, az sem, hogy közülük egyesek már rendszerbe is álltak, és ez már egy új hidegháborús korszak eljövetelét jelenti. Az viszont kizárt, hogy az orosz gazdaság képes volna ezeknek a tömeges előállítására, amint Putyin állítja. Egy is elég, tetszenének mondani, csakhogy nem így van: pusztításhoz valóban elég egy, de nyertes háborúhoz nem.

Habár az a Putyin-beszéd óta diplomáciai szempontból mindegy is, hogy mennyi ilyen fegyver van és mi igaz ebből az egészből. Putyin be akarja állítani újból a kétpólusú világrendszert, a kölcsönös fenyegetés korát, ugyanis ez Oroszország számára kedvező körülményeket teremtene – igaz, a régi világbirodalmat csak sorozatos, lokális háborúkkal lehet majd visszaállítani, ahhoz kevés a fenyegetés.

Mi is volt ennek a kölcsönös fenyegetésnek a neve angolul?

„Mutual assured destruction”

Rövidítve, közkeletűen: MAD.

Mad, mint Max.

Őrület – de készüljünk fel az új hidegháborúra.

Elkezdődött.

Szele Tamás

Kérem, a tegnapi a közösségi oldalak és úgy általában az internet napja volt, akárki akármit is mondjon. Csak épp nem a szó legjobb értelmében, de nyugodtan mondhatjuk, hogy Kínától Malmőig és Nevadáig egységbe forrt a nép, és közös, mennydörgő hangon kiáltott mindenféle szalonképtelen, trágár dolgokat az ég felé, melyen a Világvége felhői látszottak tornyosulni.

Na persze nem jött el a digitális Apokalipszis, sőt, de elég ideges lett mindenki, ráadásul nem is ugyanazokért a dolgokért húztuk fel magunkat. Hogy távolról kezdjem, Kínában a Hszi Csin-ping által bevezetett változásoknak köszönhetően – melyek abban állnak, hogy a mostani elnök élete végéig abszolút hatalmat kap, és gyakorlatilag ő a császár – érdekes tilalmak léptek életbe. Már tegnapelőtt betiltották Micimackót, tegnap pedig egy csomó közkeletű kifejezést irtott ki a köznyelvből a Weibo. A Weibo a kínai Facebook és Twitter, jobban mondva annak megfelelője, ahogy Oroszországban a V Kontaktye, ugyanis ezek a kevéssé demokratikus államok tiltják a világ legnagyobb közösségi oldalainak használatát polgáraik számára, és honi termékekkel elégítik ki az igényt – a Weibónak elvben háromszáz millió felhasználója van, a gyakorlatban lesz az kétszer ennyi is. De mi a baj például Micimackóval? Csak annyi, hogy Kínában nagyon népszerű műfaj a karikatúra, rengetegen űzik is, igen magas fokon, művészien – és Hszi Csin-pinget már jó ideje Micimackóként ábrázolták, kissé mackós testalkata miatt. Hanem a hírek nyomán megjelentek az első olyan rajzok, amiken Micimackó egy „Hatalom” feliratú mézesbödönt szorongat, és nagyon ragaszkodik hozzá - az éber kínai cenzúra pedig azonnal megértette az üzenetet és betiltotta a macit, mindenestől. Ez aztán egyszerre vonatkozott a nyomtatott és az online sajtóra is, de izgalmasabbak a nyelvi újítások.

Az ugyanis a helyzet, hogy hatszázmillió felhasználó közül néhánynak biztos lett volna véleménye Hszi elnök önkényuralmáról, ezért aztán letiltották azokat a kifejezéseket, amik egy ilyen, esetleg lesújtó véleményben szerepelhetnének. Csak hát ennek kicsit furcsa lett az eredménye. Tilos ugyanis használni a „tízezer év”, a „nem értek egyet”, a „Hszi Ce-tung”, a „szégyentelen”, az „élethosszig tartó”, a „személyi kultusz”, az „emigrálni” és a „halhatatlanság” kifejezéseket. Márpedig ezek nélkül elég nehéz kínai irodalmi nyelven egyáltalán beszélni. Sőt, éltetni sem lehet Hszi elnököt, ha valaki netán örül a fordulatnak, mert nem írhatja le a hagyományos kifejezést: „tízezer évig éljen”. Mi több, betiltották egy időre a latin „N” betű használatát is, senki sem érti, miért, de aztán ezt visszavonták, a többi tilalom maradt, szóval most a kínaiak elég tekervényesen kommunikálhatnak egymás között. És bizonyos, hogy káromkodnak, átkozódnak emiatt, szóval Hszi elnök remekül megválasztotta első népszerűség-növelő intézkedését.

Azt csak futólag érdemes megemlíteni, hogy a szintén nagyon demokratikus Szaúd-Arábiában Issa al-Nukheifi emberi jogi aktivista hat év börtönt kapott kormánykritikus Twitter-posztjai miatt, ez arrafelé természetes. Hogy a világ nagyobb részén meg természetellenes, az más kérdés. Sajnos ez egy darabig még így marad, Szaúd-Arábia demokratizálódási folyamata körülbelül akkor lép a látható eredmények fázisába, mikor az országban elterjednek a tűlevelű erdők és a jegesmedvék, ami nem várható egyhamar.

A német-orosz viszony viszont elhidegülni látszik, ugyanis kiderült, hogy az APT28, közkeletűbb nevén „Fancy Bear” orosz állami hackercsoport – mely hiperaktivitásáról ismert és a világon mindenbe belenyúlt már, az amerikai és francia elnökválasztásoktól a német parlament adatbázisáig, sőt, tavaly ők indítottak támadást a magyar Honvédelmi Minisztérium ellen is – szóval a Tarka Macik már jó éve kémkednek a német államigazgatási adatok között. (Mondjuk ismerve a hazánk és az orosz állam viszonyát, azt nem értem, nálunk miért kémkedtek: elég lett volna telefonon ideszólni, megkapnak minden adatot...) Hát, ettől nem fog közeledni egymáshoz Német- és Oroszország, sőt.

Azonban ezek még csak a kis, színes hírek, a nagy szenzáció a Facebook részleges összeomlása volt az egész világon. Tegnap, magyar idő szerint 13:00 után valamivel a világ összes felhasználója azt tapasztalta, hogy nem tud bejegyzést írni a saját oldalára, ha asztali gépet használ, ellenben okostelefonról vagy tabletről minden további nélkül képes erre. Csak hát az nem minden felhasználónak van. A meglévő posztokhoz viszont hozzá lehetett szólni – rövid idő alatt ki is alakult a közepes lincshangulat.

Jellemzőek voltak a reakciók.

Az első gondolata Magyarországon mindenkinek a politikai manipuláció volt: az ellenzékiek biztosak voltak abban, hogy csak nekik tiltották le a posztolás lehetőségét, amint a kormánypártiak is ugyanezt hitték, csak az első csoport a magyar kormányra és annak szerveire gyanakodott, a második Soros György (vagy már nem is ő, hanem az illuminátusok?) sátáni mágusaira. Alig lehetett megnyugtatni a Duna–Tisza köze népét, hogy az egész bolygón ez a helyzet, és nehezen képzelhető, miszerint a magyar kormány Nevadában és Tromsőben is letiltja a megosztásokat, arról nem is szólva, hogy ez műszakilag lehetetlen volna.

Mondhatnánk, hogy ez magyar betegség, mi csak magunkat látjuk – mondhatnánk, de az üzemzavar idején benéztem a downdetector.com (http://downdetector.com/status/facebook) nevű fórumra, ahol is az egész világ összegyűlt káromkodni, az amerikaiak Trumpot sejtették a háttérben, a svédek az orosz hírszerzést, a guatemalaiak a kommunista gerillákat, Ecuadorban megint más politikai erőket, Nigériából egyes hangok neokolonializmust emlegettek, szóval előkerítette mindenki a maga mumusát. Azért becsületére váljék a közönségnek, hogy csak körülbelül minden tizedik megszólaló gyanakodott a politikára, a legtöbben szimpla rendszerhibára gondoltak.

Aztán pár óra múlva elmúlt a gond, tessék továbbmenni, nem történt semmi, nincs itt semmi látnivaló. Csak éppen azt nem tudjuk, mi okozta a hibát. Ugyanis egyetlen szó magyarázat, nem sok, annyi sem jelent meg ennek kapcsán. De sehol sem.

Marad a spekuláció. Három lehetőség van. A nemzetközi fórumon több verzió is elterjedt, az egyik az, hogy vezették a spamszűrést (végül is, ha nincs poszt, nincs spam sem, szentigaz), a másik szerint egy új arcfelismerő rendszert teszteltek, a harmadik az új moderálási alapelvek bevezetését tételezte fel, melyek minden sajtóterméket, hírt kiszórnának.

Egyik vonzóbb ötlet, mint a másik.

Én személy szerint – de ez szubjektív vélemény - vagy az arcfelismerési rendszer tesztjére tippelek, ez ugyanis megmagyarázná, miért maradtak használhatóak az olyan eszközök, amiken van kamera, és miért vált használhatatlanná minden, amin nincs (ellenben ez jogi problémákat vet fel, ugyanis a közösségi oldal milyen jogon kapcsolja be a telefonunk, tabletünk kameráját az engedélyünk nélkül?) vagy valami olyan hibára, ami Android operációs rendszeren nem jelentkezett de minden máson igen.

Lehet, hogy sosem fogjuk megtudni, mi történt, az is lehet, hogy délre megmagyarázzák – végső soron az sincs kizárva, hogy csak egy alkalmazott szúrt el valamit, de az ekkora, világméretű sikert aratott.

Elvégre a Facebook egy hatalmas vállalat, náluk mindenre van egy alkalmatlan ember.

Azonban az nagyon szépen jellemezte a planéta állapotát, hogy igen sokaknak először a politika jutott eszébe az üzemzavarról.

Ha én állami vezető volnék, eltöprengenék, hogy is veszítettem el ennyire a polgárok bizalmát.

Illetve bocsánat: ha én állami vezető volnék, egyáltalán nem gondolkodnék, hiszen ha használnám a fejemet, már nem is lennék állami vezető...

Még jó, hogy nem vagyok és nem is leszek.

Ezek voltak Digitália tegnapi hírei, várjuk a mai botrányokat.

Szele Tamás

Megint Béla bácsi. Mindig Béla bácsi. Mindenhol Béla bácsi. Túlzás nélkül mondhatjuk, nincs a magyar közéletnek olyan sarka, amibe Egres Béla ne ütötte volna bele az orrát, és nem is lesz, míg egyszer olyan helyre nem dugja a nemes szaglószervet, ahol csúnyán megsérül: érik ez a pillanat, nagyon érik. Most épp Erzsi macskát fenyegette meg.

Aki nem ismerné: Erzsébet Fenevadova a Facebook egyik népszerű figurája, egy derék, megtermett nőstény macska, az Erzsi for President oldal sztárja és főszereplője, aki ezt a kis magyar glóbuszt macskaszempontból nézi, kritizálja is, és nem feltétlenül kormánypárti: lehet szeretni vagy nem szeretni, de hát macska. A gazdája és az oldal kezelője pedig Homonnay Gergely, ő jegyzi le, amit Erzsi nyávog vagy dorombol a világ dolgairól. Hát kérem, őket akkor már ismerjük nagyjából – de kicsoda Béla bácsi?

Béla bácsi, Egres Béla az az ember, akit már unok bemutatni, de sajnos muszáj, ugyanis abból él, hogy nem mindenki ismeri és időnként komolyan veszik. A magyar belpolitika önkéntes, szélsőjobboldali udvari bolondja és köpenicki kapitánya, magányos Don Quijote, aki lankadatlanul harcol minden szélmalomnak tűnő tárggyal, nem habozik álneveket használni, ha úgy hozza a sors, hazudik, mint a vízfolyás, kormányszervek és politikai csoportok nevében cselekszik azok tudta nélkül – napra pontosan öt évvel ezelőtt tűnt fel a láthatáron, és azóta is háborgat mindenkit, akit csak elér. Első ténykedése az volt, hogy a Pécsett tüntető diákokat megfenyegette azzal: az Ultras Liberi szét fogja verni őket. Az Ultras Liberinek speciel elég sok hibája van, de ebben az ügyben ártatlanok voltak – nem is tudtak arról, ki fenyegetőzik a nevükben. Aztán Béla bácsi szervezett Békemenetet, amiről a CÖF nem tudott, indított besúgó-oldalt a Fidelitas nevében, annak tudta nélkül, próbált egész iskolát elkobozni, lányokat kopaszra nyíratni, regényeket bezúzatni, egyáltalán, elsorolni is sok, mi mindenbe kavart ő már bele. Rendszerint a Jövő Generációja Egyesület nevében kezdi a kötekedést – ennek ő a vezetője, elnöksége és tagsága is – kivéve, ha rossz napja van, mert akkor egyből minisztériumokkal fenyegetőzik. A legaktívabb magyar önkéntes mérvadó, és a legkártékonyabb is. A Miskolci Egyetemre például ő rendelte meg a Honvédelmi Minisztérium nevében a telt házat Simicskó miniszter előadására, de fenyegetett már meg engem is veréssel – no, az érdekes egy sporttörténeti pillanat volna. Béla bácsi ugyanis még nálam is sokkal kevésbé nevezhető izomkolosszusnak. De hazudott magának egy harcművészeti egyesületet is. Lószerszáma van neki, nem egyesülete. Ez utóbbi két eset részleteit, itt (http://huppa.hu/szele-tamas-bela-bacsi-mesei/) tekintheti meg a nagyérdemű.

Most meg Erzsi macskába kötött bele. Mondjuk Erzsi macskának már egyszer lemondta a megszervezett interjúját politikai okokból a TV2 is, talán ezért gondolta, hogy neki is szabad bántani – de hát lássuk, mit bírt üzenni neki.

„Kedves Gergely vagy Erzsi macska- ahogy hívod magad!

Egres Béla vagyok a Jövő Generációja Egyesület elnöke és azért írok mert egyenes és gerinces ember vagyok, így elmondom, hogy az utóbbi időben én és egyesületem tagjai jelentettünk folyamatosan ami miatt 30 napos eltiltást kaptál! Vigasztaljon a tudat, hogy engem is letiltottak 30 napra méghozzá azért, mert kiálltam a kormány mellett és nyíltan vállaltam nézeteimet- méghozzá úgy, hogy ész érvekkel vitatkoztam és nem aláztam senkit, nem gúnyoltam ki senkit és nem egy macska mögé bújva trollkodtam! Bár lehet elgondolkozom, hogy anyám szoknyájának készítek egy profilt és onnan fogom az észt osztani, ahogy azt te is teszed a macskád mögé bújva. A politika nem tréfa és hazánk olyan helyzetben van, amit ti és a liberálisok idéztetek elő. A jelenlegi kormány ennek romjait próbálja eltüntetni, úgy hogy közben alaptalan gúny tárgyává teszitek és lejáratjátok!
hamarosan a macskád oldala is tiltásra fog kerülni és az új facebook oldalad is! Én már mindegyiket jelentettem szintén egy másik profilról- ami tartalékban van hasonló helyzetekre!

Egres Béla
Jövő Generációja Egyesület
KDNP-Pécs”

Hát, nem egy poeta doctus, nem a stílus-, és formaművészet mestere, tehetségéből sohasem futotta gyémántkemény, szikrázó sorokra, hogy úgy mondjam, már az is rejtély, mi a csodát akar, illetve annyi világos, hogy vállalja a felelősséget egy letiltásért – körülbelül olyan stílusban, ahogy a terrorszervezetek szokták vállalni a robbantásokat – és mintha azt szeretné, hogy Erzsi macska oldala se legyen többet.

Mások pedig, szám szerint 69 446-an azt szeretnék, hogy legyen: ennyi ugyanis Erzsi macska követőinek száma. Ettől a tömegtől egy Akhilleusz is meghőkölne, ha csak fúj egyet mindenki, szélvész kerekedik, ha toppantanak, földrengés – de Béla bácsinak épp az a célja, hogy minél több embernek ártson így vagy úgy, minél többen érezzék magukat pocsékul miatta. Mármost a jelentgetéssel sokra nem megy, ugyanis akármit is hazudozik, nem állnak mögötte tömegek, sőt, az is csoda, ha egyáltalán valaki mögötte áll (nem kizárt ugyan, hogy van egy barátnője, bár a jelek éppúgy utalnak arra is, hogy az is képzeletbeli). Egymaga pedig akármilyen kitartóan is jelenti az oldalt, amiatt nem törlik. Hát hiszen azért is szélhámoskodik most épp a KDNP nevében. Különben akkor is KDNP-snek hazudta magát, mikor az Origo pár éve rátalált egy stikli kapcsán: akkor azt állította, feltörték a profilját és a nevében hülyéskednek valakik. Dehogy törték, ő volt az akkor is, most is.

Hanem tegnap nem érte be egy fenyegető levéllel, kisvártatva küldte Erzsi macskának a másodikat is:

„Csak hogy az április 8-i választás nem a tiétek lesz hanem a miénk! A győzelem borítékolható és én már most többre vittem mint te.
Íme a jövő oktatása ami nekem köszönhető! Egy kormánypárti város hírportála jelentette meg a cikkemet.” (Itt egy körülbelül fél gépelt oldalas, olvashatatlan izét mutat be) „Ezen felül én végzem az Óbarok kerti vasút hálózat kivitelezését. Érdekeltségem van a Kisvárdán épülő Lemúria Csúszdabirodalomban van egy ifjúsági szervezetem, egy túrajáró mozgalmam és több iskola diák-önkormányzatát én irányítom! Az én ötletem volt a mindennapos testnevelés, a nyelvvizsgához kötött felvételi és az ötven óra közmunkához kötött érettségi, hogy csak a jobbak és hűséges haza szeretők maradjanak versenyben. Hamarosan bevezetésre kerül a kötelező katonai szolgálat a fiúknak és a kötelező zárda szolgálat a nőknek. Májusban te max a fedél nélkült árusíthatod az aluljárókban és annak lapjain bohóckodhatsz a macskáddal. Belőlem és a kormányból nem lehet csak úgy büntetlenül gúnyt űzni! Több követőm van mint gondolod! Március 15-én én is ott leszek a Békemeneten. Külön vonatot rendeltünk erre az alkalomra Pécsről- gondolod a MÁV-nál utánajárhatsz!”

Azt nem írta, hogy ő lenne Bálám Szamara is, de értelmes ember előtt nyilvánvaló. Ami a különvonatot illeti, abból egy szó sem igaz, utána sem kell járni, de ha gondolja Béla bácsi, rendelhetek neki egyet Szegedre vagy Sopronkőhidára, mert már régóta ott lenne a helye, hiszen a Lipótot bezárták.

A csúszdabirodalom új elem az eddig megszokottakhoz képest, meg a kerti kisvasút is, de a hangvétel, a beteges hencegés, hazudozás a jól ismert szerző sajátja. Óvodás szintű hőzöngés. A kötelező zárdaszolgálat csak egy perverz agyból pattanhatott ki, de tudjuk, hogy Bélánk régebben szexshopot üzemeltetett Pécsett, mégpedig olyant, ahol kölcsönözni is lehetett a segédeszközöket. Hogy aztán ki hajlandó használni egy second hand gumibabát, az jó kérdés, de a vállalkozás azóta csődbe ment, és az illetékest nem áll módunkban megkérdezni. Pedig jó kérdés volna.

Fel lehetne éppen jelenteni a fenyegetésekért, de annyit sem ér a történet, amennyibe az ügyvéd kerülne. És ha el is menne a tárgyalásra, majd megint füllentene valamit feltört profilokról, hasonlókról – a bíróság ezt nincs hogyan ellenőrizze, Magyarországon vagyunk, az internetes nyomozás gyermekcipőben jár (kivéve, ha az adóhivatal akar valamit megtudni).

Egyáltalán: ha ilyen szinten, ilyen mértékben őrült ez az ember, miért foglalkozunk vele?

Pont azért. Nem ismeri mindenki – a Honvédelmi Minisztériumban napokig keresték az egyik álnevét, mikor Kaltenekker Anikó ügyintéző nevében írt a miskolci egyetemnek, igaz, akkor saját magát meg az EMMI titkárának tüntette fel. Nem ismerik, nem jut eszébe az embereknek, ki is ez a szélhámos, magabiztosan hazudozik, létező szervezetek nevében intézkedik, a sajtó meg rohanhat utána feltakarítani, amit összemocskolt. Igen fantáziadús, bárhol, bármilyen ügyben felbukkanhat – ezért kell minden szélhámosságát megírni, hátha sikerül valahogy megállítani.

Mondjuk egyetlen dolgot nem állíthatunk róla. Nem pénzért teszi, amit tesz. Nincs neki ebből anyagi haszna, nem keres vele egy vasat sem.

Ő egyszerűen csak rossz, a rosszaság kedvéért. Meg, hogy másnak véletlenül se legyen jó.

Mondhatjuk, hogy önzetlenül gonosz ember.

Orvosi segítségre lenne szüksége – míg odáig eljut, tessék megjegyezni a nevét.

Béla, Egres Béla.

És azt se tessenek elhinni, amit kérdez.

Szele Tamás

Történt pedig – a szánok végtelen panaszukat hallatták a hómezőn és az Örök Fagy csendjét csak a hajtók „hok-hok-hok” kiáltásai törték meg – hogy én, még magyar állampolgár vadászni indultam, felkaptam jó alsókulcsos Winchesteremet és füttyentettem a macskáimnak: megyünk, krumplipüréporra! Hallali-halihó, vadászni volna jó!

A macskák szokás szerint tojtak rá, a külső winchestert sajnáltam levenni a számítógépről, szóval lementem vásárolni. A szomszéd épületben található izébe, elvben élelmiszerbolt, gyakorlatban már kocsmának is kellemetlen volt a maga idejében, mert szűk a helyiség. Itt is állandóan elnézést kér az ember, mert nincs az a két kosár, ami elférjen egymás mellett, de no, kell az a krumplipürépor, és nem kell sokat menni a jégmezőn.Ehhez még tudni kell, hogy én egész elfogadhatóan írok és olvasok Goethe nyelvén, ha van rajtam szemüveg, bár ha beszélek, azonnal megkérdik, hol tanultam meg ilyen szépen jiddisül. Angolul vagy kínaiul semmi gond, de német nyelvterületen inkább nem beszélek, mert hát tényleg reflex nálam, hogy egy korábbi nyelvállapotot alkalmazok. Illetve: káromkodni remekül tudok, de hát németül káromkodni a világ legsoványabb élvezetei közé tartozik. No, de megveszem a jó német port, kifizetem, hazahozom.

Nem krumplipüré.

Maceszegombóc, illetve tréfli módon elkészítve zsemlegombóc.

Magyarul knédli.

Na jó, nyergeljük fel jó utcai cipőnket, csak visszacserélik.

Dehogy cserélik, hát hiszen emlékeznek rám, de hol a blokk?

Azt én meg honnét tudjam?

Na jó, veszek másat, szebbet, igazit.

Veszek is.

Azonban lenne egy kérésem. Ezt a két doboz izét nem hagyhatnám itt az első szegénynek tűnő vásárlónak, ha már én megfizettem az iskolapénzt?

Mindenki mosolyog, mindenki érzi a jó szándékot.

Szó sem lehet róla, elnézést, nagyon kedves ember vagyok, az üzletvezetővel már angolul beszéljük meg, „but such a thing, such a case”, azért a biztonsági ember vigyáz, hogy kivigyem magammal a felesleges holmit.

Van gazdája, sok a szegény a közelben, hajléktalannak mégsem adhattam valamit, amit főzni kell. Majd megkapja a Viki néni. Már fel is hívtam. Ő még lakik és tud főzni.

De a jó kirelajzomát: hogy ebben a hidegben még tévedésből se lehessen jótékony az ember?

És nem, nem a helyi személyzeten vagy vezetőkön múlt.

Ők mosolyogtak, értették.

A szabályzaton.

Mikor jutunk már el oda, hogy ha rossz a szabály, felrúgjuk?

Szabál, szabál, embert zabál.

Szele Tamás

Kérem, az egész ország Hódmezővásárhelyről beszél, óvodától egyetemig, kocsmától minisztériumig, tízmillió szakértő elemez, szét fogunk durranni a fene sok észtől, ami háborgat minket, elméletek sokasága születik – nos, épp ezért én itt és most nem fogom elemezni, mi történt, miért történt, hogyan történt. Úgyis jobban tudja azt nálam mindenki. Egymásnál is jobban tudja mindenki.

Egyáltalán, most van az, hogy mindenki mindent jobban tud, vágyak és remények kergetik egymást a lila, alkonyati ködben és egyre őrültebben néz ki az egész. No, de ha magát a választást nem is elemezzük, mivel fogunk foglalkozni?

A reakciókkal.

Még a hivatásos politikusok is kapkodnak fűhöz-fához, olajozott ménkűhöz, lehozzák a csillagot az égről, megint visszaviszik, elveiket kerék alá teszik, onnan is kiveszik... nem mondok neveket, nem mondok pártokat, de van, aki úgy beszélt eddig, hogy a Jobbikkal sosem áll szóba, most meg úgy fogalmaz, hogy nem tudja, változik-e az álláspontja. Megint mások már be is jelentették, hogy kezdenék a Jobbikkal az egyeztető tárgyalásokat, hirtelen úgy megnőtt az ázsiója a szélsőjobb cukigárdának, hogy most kéne bevezetni a tőzsdére, míg lehet – az árfolyama még jó ideig magasan marad, ugyanis az összes közeledési kísérletet azzal utasították el, miszerint „semmilyen tárgyalás nem képzelhető el a Jobbik és az MSZP között, a szocialisták már nem képviselnek erőt, s mivel könnyen lehet, hogy ki fognak esni a parlamentből, a rájuk adott szavazatok elvesznek, de a Jobbik más pártokkal sem készül tárgyalni a választásokig.” Ezt mondta Dúró Dóra ifiasszony, amit, ha helyesen értelmezünk, érdekes következtetésekre juthatunk.

Mert ugyanis a választások április nyolcadikán lesznek, sem nem előbb, sem nem később. Ha a Jobbik eddig a terminusig nem tárgyal senkivel, az azt jelenti, hogy egyrészt semmiféle hivatalos összefogás nincs, ámde mindenféle összefogás elképzelhető helyi szinten, mint láthattuk is. Az ellenzéki pártok majd visszaléptetik jelöltjeiket a Jobbik javára, a Jobbik nem tárgyal és nem léptet vissza senkit. Aztán majd, ha ezen az úton-módon mondjuk megkétszerezte a képviselői számát (sokkal többre nem számíthat), na, majd akkor tárgyal. Ő dönti el, kivel.

Ismervén pedig a magyar kormányalakításokra jellemző magas erkölcsiséget, feltehetőleg a legerősebbel. Amely várhatóan – ha csak másként nem történik, de ez már Szent Expeditus csodája lenne – a mostani kormánykoalíció lészen. Ne érveljünk azzal, hogy évek óta marják, ölik egymást, ahol érik: a sértést csak mi, emberek, választók jegyezzük meg, a politikusnak ez nem lényeges. És hát emlékezzünk, 1998-ban a Fidesz szent esküvést tett, hogy bárkivel hajlandó koalíciót kötni, kivéve a kisgazdákat, és lám, be is tartotta. Ja, nem: pont velük léptek koalícióra, bableves fogyasztása keretében. A Jobbik sem jellemgrófok kaszinója, a Fidesz sem az: valószínűleg érik már az összeborulásuk, egy kétharmad vagy háromnegyed érdekében. Ami mindenkinek kellemetes lenne, mármint az érintett pártok vezetőségében, bárki másnak földi Pokol.

No, de aki össze akar fogni ingatag feltevések reményében, az össze is fog.

A sokkhatás elérte magát Kelemen Annácskát is, aki a hódmezővásárhelyi eredmények hatására visszalépett, mondván: „Tegnapi hódmezővásárhelyi eredményt figyelembe vettem, ezért úgy döntöttem, visszalépek a jelöltségtől. Mert, aki esélytelen, és nem lép vissza az a valódi prostituált! Április 8-an mindnyájunknak el kell menni!” Hát kérem, a hölgy elképzelhető, hogy sosem fogja meghatározni a kvantumállandó fogalmát, és tenzoralgebrában, valamint politológiában is gyenge, de el kell ismernünk illetékességét abban a kérdésben, hogy ki mikor megy el és ki is a valódi kurva. Ha ő így látja, így látja – nagy kár, hogy ez a kérdés nem ágyban, párnák között dől el, de erősen remélem, bármily kormány is alakul, alkalmazza majd szaktanácsadónak ilyen kérdésekben.

Ha már prostitúcióról van szó, ne feledkezzünk meg a kormánymédia véres csillagáról, a Magyar Idők Iggy Popjáról, Bayer Zsoltról, aki nemes vagy inkább nemtelen egyszerűséggel – miután egy jegyzetben beismerte a hódmezővásárhelyi vereséget – békemenetet hirdetett.

Békemenetet. Hat éve nem járt ez a cirkusz a városunkban! De idézzük pontosan, a Magyar Időkből:

„Reményt kaptak, elhiszik, hogy erősek lettek és a mi álmunk szertefoszlott. Mutassuk meg, hogy vagyunk egy páran! – ezekkel a szavakkal hirdette meg Bayer Zsolt a következő békemenetet, amely március 15-én lesz. Gyülekező 12 órától a Bem szobornál, majd átvonulnak a Kossuth térre, ahol közösen hallgatják meg Orbán Viktor ünnepi beszédét. Bencsik András hozzátette: 2012-ben is ez volt a válasz, hinnünk kell a szeretet és az összefogás erejében. Amit létrehoztunk, meg kell védeni!”

Kérem, miután felkeltünk a szőnyegről, ahol mintegy húsz percig fetrengve röhögtünk, töprengjünk el: milyen fantasztikus szerencse és véletlen, hogy a miniszterelnök március 15-én történetesen nem a Múzeumkertben tartja szokásos tudatmódosító szeánszát, hanem – lássunk csodát – a Kossuth téren. Persze ennek nem lehet köze a tervezett békemenethez, ugyanis két nappal a bayeri bejelentés előtt közölték a hivatalos program- és helyszínváltozást. Szóval csak nagyon szerencsés egybeesés, szégyellje magát, aki rosszra gondol. Jelesül arra, hogy ez a menet mindenképpen megszervezésre került volna, Hódmezővásárhely most csak a hívó szó és a véres kard szerepét tölti be. És persze, hogy nem azért került a beszéd a Kossuth térre, hogy a menet veterán legionáriusainak kevesebbet kelljen caplatni, kevesebben álljanak ki a sorból menet közben. Dehogy is. Ez, kérem rosszhiszemű rágalom.

Csak nehogy megzavarják a hömpölygő békeaktivisták menetoszlopát a Jobbik hívei – uraim, okos lenne rendőri biztosítást kérni (különben az az ilyen rendezvényeknél kötelező is). Egyébként sosem hittem volna, hogy megérem azt a szép, tavaszi napot, amikor a Békemenetet majd a Készenléti Rendőrség falanxa védelmezi a Jobbiktól.

No, de ha lúd, legyen kövér! És mit szóljon a pesti oldal, amely szinte semmit nem kap abból a szép békemenetből? (Tulajdonképpen a budai se sokat, az egészben csak a Duna közepéről lehetne zavartalanul gyönyörködni). Sebaj, polgártársak, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt is szervez egy békemenetet, íme bizonyság Isten előtt! (https://www.facebook.com/events/186314945433269/?active_tab=discussion)

Esküszöm, gyönyörű egy március tizenötödikénk lesz. A Bem tér és a Kossuth tér között a CÖF, valahol Pesten, de a központban a Kétfarkúak – kihagyni tilos, akkora lesz a show! - az Andrássy úton pedig, mint arról már beszámoltam, végestelen-végig fogják hurcolni a világ leghosszabb magyar nemzeti zászlaját. (http://huppa.hu/szele-tamas-sej-a-mi-lobogonkat/)

Most az elszórt pártmajálisokat meg sem említem, annyi lesz belőlük, mint a nyű, vagy, tekintettel a pártok érzékenységére, mint pofon a búcsúban, fűszál a réten.

Hogy aztán miképpen lehet majd egyáltalán közlekedni azon a napon a városban, hogyan jutnak el a jó polgárok egyáltalán a rendezvényekre, azt senki se kérdezze, mert senki nem is tudja, de ha ezt a BKV képes megoldani, akkor négy dimenzióban fognak járni a viszonylatok és Einstein irányítja őket, Hawkinggal váltásban.

Nekem is volna egy szerény javaslatom, ha már ekkora a láz és a kapkodás: a választásokra való tekintettel emeljük be nemzeti címerünkbe a Közlekedő Edényeket, valahová a hármashalom elé, kettőskereszt alá, ott van még egy kis hely nekik - annak jelképeként, hogy nemzetünk az államalapítás óta állandóan cseberből vederbe került, és most sem lesz másként.

Hát kérem, jelen helyzetben egy biztos: választásra készül az ország, ennek jegyében csapásokat osztunk és kapunk, az élet pedig nem habostorta.

A béke- és osztályharc zavartalanul folyik.

És mindenki határozott, céltudatos léptekkel menetel a gumiszoba felé.

Szele Tamás

Kérem, egy napra Hódmezővásárhely lett Magyarország fókuszpontja, mindenki oda figyelt, mindenki tudja, mi történt ott és azt is, hogyan fogja ez befolyásolni az országgyűlési választásokat, illetve tudni senki sem tudja, de mindenki tudni véli – engedtessék meg nekem, hogy a tízmillió választási szakértő országában én most más hírekkel foglalkozzak. Meglehet, ezek is fontosak.

Tetszik tudni, az igaz, hogy Magyarország a világ közepe és mindenki a mi véleményünkre vár minden kérdésben, de azért messze, a távoli Napkeleten van két kis halászfalu, az egyik Phenjan, a másik Peking, bagatell, Isten háta mögötti települések a Duna–Tisza közének mezővárosaihoz képest, ámde elég komoly dolgok dőlnek el ott is. Tegnap két olyan hír is érkezett a Távol-Keletről, ami az egész világ sorsát befolyásolni fogja, aztán, hogy jók-e avagy sem, azt még meglátjuk, de hogy nagyon fontosak, az bizonyos.

Az első – bár nem lehet őket rangsorolni – nem is Phenjanból, hanem Phjongcshangból érkezett. Az észak-koreai vezetésnek határozottan van érzéke a színpadias meglepetésekhez, ugyanis ahogy véget ért a téli olimpia, ahogy kialudt a láng, lezárták a szállásokat és mindenki indult volna végre már aludni, mert azt az elmúlt három hétben nem nagyon lehetett, a phenjani delegáció tett egy búcsúlátogatást Mun Dzsein dél-koreai elnöknél, melyen, mintegy mellékesen, két kimcsi között bejelentették, hogy Észak most már készen áll a tárgyalásokra, no, nem Szöullal, hiszen velük már tárgyalnak, hanem – Washingtonnal.

Kérem, ezen azért mindenki meglepődött egy kissé. Hiszen épp Phenjan volt az a fél, amely nem volt hajlandó egy szót sem váltani az Egyesült Államokkal, mellesleg, ez az Egyesült Államoknak nem is jött rosszul, hiszen így politizálhatott egyoldalúan, azt szankcionálta, amit akart, nem volt kivel beszélni. Épp pénteken jelentett be az amerikai pénzügyminisztérium körülbelül harminc új szankciót, a már meglévők mellé. Az MTI így számol be:

„Az új szankciók - az előzetesen nyilvánosságra került információknak megfelelően - hajózási társaságokat és kereskedelmi vállalatokat érintenek, amelyeknek eddig sikerült kijátszaniuk a már érvényben lévő szankciókat. Összesen egy személyt, 27 vállalatot és 28 tengeri teherhajót sújtanak a büntető intézkedések. A minisztérium közleménye szerint az újonnan foganatosított szankciók „azokat a törvénytelen lehetőségeket veszik célba, amelyeket Észak-Korea a szankciók kijátszására vett igénybe”. Olyan hajókról és vállalatokról van szó, amelyeket Washington információi szerint Észak-Koreában, Kínában, Szingapúrban, Tajvanon, Hongkongban, a Marshall-szigeteken, Tanzániában, Panamában, vagy a kelet-afrikai Comore-szigeteken jegyeztek be. Az amerikai kormányzat célja az, hogy elvágják Phenjan fűtőanyag-utánpótlásait és bevételeit, amelyekkel fedezte atomfegyver- és rakétaprogramját- utalt rá a közlemény. A szankciók orosz vállalatokat, illetve hajókat nem érintenek.”

Erre volna válasz a hirtelen tárgyalókészség? Kötve hiszem. Látott már a Remetekirályság komolyabb blokádot is. Az már hihetőbb, hogy Kim Dzsongun először eljátszotta a rossz zsaruk, lövöldözött egy csomót, a frászt hozta a világra, aztán a téli olimpiát eszközként használva – nehezen mondhatjuk, hogy meglepetésként érte őt a játékok megrendezése, azért arról már évek óta lehetett tudni – megmutatta, milyen ő jó zsarunak, mikor tárgyal, egyezkedik, mosolyog. De azért otthon megvan neki az a nagy stukkerja is. Most már Washingtonra is rákacsintott, mint Micike a sarkon, és a szép szőke jenki herceg elég komoly zavarban lehet. Hiszen esze ágában sincs Micikével, bocsánat, Kim Dzsongunnal tárgyalni, kokettálni, csakhogy Micikénél komoly arzenál van, szóval nem lehet csak úgy elküldeni a fenébe, ha már ilyen kedvesen közeledik. Ügyes, ügyes... nincs is ennél ügyesebb diplomáciai csapda. A phjongcshangi játékok diplomáciai felhasználása azonban egy régebbi esetet juttat az eszembe: a pingpongdiplomáciát, mely nélkül Kína máig el lenne szigetelődve a Nyugattól. A kínai-amerikai asztalitenisz-válogatottak mérkőzései kapcsán kezdődtek meg Kissinger segítségével azok a tárgyalások, amelyek végső soron normalizálták a Sas és a Sárkány viszonyát.

Nem kizárt, hogy kínai tanácsra történnek most is Phenjan diplomáciai sakkhúzásai – és a kínaiak bizony mesteri játékosok. Hogy aztán a kissé szemtelen keringőfelhívásra miképp reagál Trump elnök, aki hatlövetűvel szokott sakkozni, az a jövő titka. De az ajánlat elhangzott, ha árat nem is mondott még egyik fél sem.

Kínának persze két dolog is eminens érdeke a térségben. Az egyik a béke – naná, majd belemennek egy pusztító háborúba pár centire a Jalu folyótól! - a másik pedig, akármilyen abszurd, a két Korea különálló államisága. Melynek ugyan Kim Dzsongun nem örül – ő egyedül szeretne uralkodni a félszigeten – de el kell fogadnia, mert a Császár, a Menny Elvtársa különben egyszerűen felrúgja őt a Tusita Égig, ha berzenkedik, egyenesen Szvétakétu bódhiszattva ölébe.

Kínának pediglen azért érdeke Észak-Korea léte, méghozzá a mai formában, mert nem akar közös határt a szorgos, rakétaként égnek törő gazdaságú és bizony kapitalista Dél-Koreával. Észak kiváló ütközőállam, távol tartja a Nyugatot attól a kínai Kelettől, mely szintén kapitalista, ámde a maga módján az, és a kapitalizmusnak ez a módja elvben kommunista. Ugyan létezik még egy biztonsági zóna is az észak-koreai határ mentén, ami meg a phenjani ideológiát tartja távol: de Pekingnek most (és később is) a legkényelmesebb a status quo fenntartása, és a nukleáris fenyegetés leállítása. Nem mellesleg, Washington is olyanokat üzenget – egyelőre csak az éterbe – hogy akkor tárgyal majd, ha minden atomfegyvert leszerel Kim Dzsongun, aki viszont bolond lesz elhajigálni az ászokat a kezéből, mikor mindenki másnak az asztal körül full van a kezében. Egyszóval: el fogunk még focizgatni a koreai helyzet körül pár évig, de most már elmondhatjuk: nem lesz atomháború. Viszont minden más megoldás elképzelhető.

Hanem hát mi újság Kína zöld dombjain, mi történik a Tienanmen téren? (Ott van ugyanis az Országos Népi Gyűlés épülete, többek között). Nagy dolgok készülődnek arra, a Sárkány repülni készül, a Menny Elvtársa megragadja a kormányrudat! A Kínai Kommunista Párt 205 tagú központi bizottsága kezdeményezte, hogy töröljék az alkotmányból azt a kitételt, amely szerint az ország elnöke és az alelnöke csupán két ciklusra választható meg. Mármost a Központi Bizottságot már a tavalyi pártkongresszuson megtisztította Hszi Csin-ping elnök a párton belüli ellenzéktől, a Tuanpai-csoporttól és a sanghajiaktól, így nincs akadálya annak, hogy március ötödikén az országos Népi Gyűlés megszavazza az alkotmánymódosítást – Kínában arra még nem volt példa, hogy ne szavazzanak meg valamit, amit a Központi Bizottság javasolt – így Hszi Csin-pingnek élethosszig tartó császári hatalma lesz, miként a nagy Mao elvtársnak.

Mondjuk eddig is az volt, de most már lesz róla papír is.

Ennek mi a következménye?

Az, hogy egyszemélyi döntésekkel kormányozhatja a Középső Birodalmat, meghatározhatja annak külpolitikáját és gazdaságát akár tanácsadói nélkül is, és nem lesz alkotmányos lehetőség a tévedések vagy hibák korrekciójára. Ez országon belül is érdekes világot fog hozni, de a külpolitika és a külgazdaság terén mindenképpen: ugyanis a diplomácia ezen területei mindig csapatmunkát jelentettek, egy ember nem is lehet képes minden területet átlátni.

Elvi síkon pedig világos: Kínában eddig sem sok fék és ellensúly volt, mostantól annyi sem lesz. Jön az autokrácia, jön a császárság.

Nincs sem módunk, sem jogunk beleszólni Kína belügyeibe, de ez nem vezet jóra, annyit mondhatok. Egy dúsgazdag, fejlett és hatalmas autokrata állam tartja majd a kezében a világ gazdaságának legnagyobb részét. Hszi Csin-pig, ha indirekte is, nem csak Kína császára lesz – mindenhol érvényesíteni tudja majd az akaratát.

A kínai történelmet a Sárga Császártól a Vörös Császárig fogják majd tanítani.

Hát kérem, ilyen bagatell, semmitmondó események történnek a nagyvilágban, extra Hungariam, míg nálunk zajlik a nagybetűs történelem.

Én szintén örülök Hódmezővásárhelynek, de azért vigyázó szememet Pekingre is vetem.

És nem csak azért, mert szeretem a szecsuáni marhát, bambuszrüggyel.

Szele Tamás

Jó reggelt, kérem, hát hogy vagyunk ebben a háborús világban? Mert háború zajlik, minden fronton, kifele, befele, magunkkal és másokkal – furcsa háború, de háború. Mi vagyunk benne az ágyútöltelék, esetleg még lehetünk hadifoglyok vagy ismeretlen katonák is, másra nem vagyunk alkalmasok. No, akkor reggeli mellé tegyük le a fegyvert, nézzük meg a hadijelentéseket.

Az a baj ezzel a mostani világháborúval, hogy tényleg egyszerre zajlik mindenhol és mindenki harcol benne mindenkivel – szép is lenne, ha csak a frontvonalakon esnének harci cselekmények, de erről szó sincs. Lövészárok már minden, a lovardától a tanteremig, Trump elnök épp a minap jelentette be, hogy megoldotta az iskolai lövöldözések problémáját: fel akarja fegyverezni az összes amerikai tanerőt, mely kiváló ötlet, az NRA (Nemzeti Fegyverszövetség) meg vígan tapsikol hozzá. Mondjuk paraszti logika szerint, ha egy helyiségben egy forrásból lövöldöznek, elég nagy a sebesülés vagy a halál esélye, míg azonban ha két forrásból jön az áldás, pont kétszer akkora – már amennyiben az összes tanerő nem Wild Bill Hickock-kaliberű pisztolyhős. Mert ha de, akkor csípőből kilövik, célzás nélkül a stukkert a lövöldöző kezéből, de az az érzésem, az ilyen képességű emberek igen ritkán születnek, és ha mégis megteszik, valahogy nem tanárnak mennek, hanem bérgyilkosnak, mely szintén tisztes, polgári foglalkozás. No, száz szónak is egy a vége, a trumpi megoldás csak két dologra lesz jó. Az egyik, hogy az elmebeteg lövöldözők ezentúl először a tanárokra nyitnak tüzet – hiszen azoknál lehet fegyver. A másik, hogy a fegyverlobbi, mely különben épp eléggé megrogyott anyagilag a kormányzati intézkedések miatt, pontosan egymillió kézifegyvert adhat el pluszban, most a hozzájuk való lőszert nem is számolom.

De hogy a viharba rogyhatott meg az amerikai fegyverpiac, pont fegyverviselés-párti vezetés idején? Nos, épp azért, mert most nem kell tartani a fegyverviselés szigorításától. Obama nagyon sokat kísérletezett a szigorítással, betiltással, vitték is a lőfegyvereket, mint a cukrot, mert mi van, ha holnaptól nem lehet majd megvenni őket? Ha Hillary Clinton győzött volna, még inkább növekszik a kereslet, hiszen a demokrata jelöltről is tudjuk, hogy nem épp egy John Wayne – no, de Trump elnöksége alatt semmitől sem kell tartani, ma is van stukker a boltban, holnap is lesz, senki sem siet betárazni, feltölteni az arzenált. Mennek is lefelé a fegyvergyárak részvényei, mint a Hajnalcsillag. No, a tanárok felfegyverzése ezt a gondot hívatott megoldani: másra nem jó. Ja, hogy a fegyverlobbin és Trumpon kívül senki sem ezt akarja, hanem a szabályok komoly szigorítását követeli mindenki, ideértve a tanárokat is? Kit érdekel? Az üzlet a legfontosabb, annak mennie kell.

Aztán még hol van háború? Szíriában, épp most fogadta el az ENSZ Biztonsági Tanácsa a harmincnapos tűzszünet kihirdetését követelő határozatot, hogy a segélyszállítmányok eljuthassanak az ostromlott Kelet-Ghoutába. Amely határozatot aztán a hadviselő felek vagy elfogadják, vagy nem, de ahogy az asszadista és orosz csapatokat ismerem, inkább nem – a Biztonsági Tanács pedig mehet jeget aszalni, reális erő és hatalom híján. Mindeközben kurd földön tovább dübörög az Olajág-hadművelet, a népirtás zavartalanul folyik, Burmában pedig buldózerekkel törlik el a kiirtott vagy kiürített rohingya falvaknak még a nyomait is, nehogy véletlenül legyen hova visszamenjenek a földönfutók.

A cyberfronton a helyzet változatlan, vagyis reménytelen: ez az a bizonyos, legaszimmetrikusabb háború, amitől a biztonsági szakértők úgy tartanak, mivelhogy ez mindenhol zajlik és sehol. Már egy éve harcol Észak-Korea a világ összes számítógép-rendszerével (Oroszország régebben kezdte), a WannaCry és a NoPetya vírusok elég sok bankszámlát megcsapoltak, és érdemben, mint kiderült, nem a különböző titkosszolgálatok tettek ellenük, hanem a Microsoft és a Facebook. Az megint más kérdés, hogy a Facebook közben akkora harakirire készül, hogy a világ teljes informatikai és üzleti rendszere összedőlhet miatta, fő, hogy Zuckerberg kolléga lelkiismerete tiszta legyen. Ki fogják önteni a fürdővízzel együtt a gyereket is, a hamis hírekkel együtt a valódiakat is, hiszen ha egyáltalán nem lesz hír, beláthatjuk, hogy hamis hír sem lesz a közösségi oldalon.

De vissza a zsarolóvírusok világába: hát a titkosszolgálatok semmit sem adtak az ellenük vívott harcba? Dehogynem: magukat a vírusokat, ugyanis mindkét világméretű fertőzést egy, az NSA-től lopott, Eternalblue nevű cyberfegyver segítségével fejlesztették. Igazán nem mondhatjuk, hogy nem vesznek részt a harcban. Nélkülük tán nem is volna. Közben Észak-Korea egyre vadabbul bányássza a bitcoint, így félő, hogy nincs a világnak az az embargója, ami gazdaságilag elszigetelhetné a kicsiny ám annál veszélyesebb diktatúrát: hiszen a bitcoin-forgalom még akkor is ellenőrizhetetlen, ha mostanság úgy ingadozik a kryptovaluta árfolyama, mint középparaszt a kocsma előtt.

A helyzet komolyságát érzékelteti, miszerint pár napja Bayer Zsolt és Bogár László az Echo TV-ben külön műsort szenteltek a mesterséges intelligenciának, és merőben helytelenítik azt. Mint kívülállók, a természetestől is idegenkednek.

No, már itthon is vagyunk! Kis honunkban választási kampány folyik, farkas farkasnak embere, nem is részletezném mélyebben, ugyanis ha valamelyik hadviselő felet megemlítem, megsértődik, nála jobban csak azok sértődnek meg, akiket nem említek meg, szóval sajtómunkás legyen a talpán, aki meg tudja őrizni a függetlenségét ebben a bolhacirkuszban. Egy biztos pontot mondhatunk, és ez a kormány állandó, megbízható monomániája, mely szerint Stop Soros. Tuzson Bencét elragadta a harci düh, medvebőrt öltött magára és mint viking berserker kiáltotta a világ szemébe, vérben forgó buzogánnyal vasvillatekintetében, hogy a Soros-birodalom megtámadta Magyarországot, oly módon, hogy nem örvendezik annak, miszerint törvényt akarnak róla hozni, az ő megkérdezése nélkül. „Ez durván sérti szuverenitásunkat, Magyarország nem fog meghátrálni a kérdésben” - hangsúlyozta Tuzson Bence a kormany.hu-nak.

Hát, sorosista tankokat sehol sem látok dübörögni széles e nyóckerben, sőt, máshol sem, de jó felkészülni az offenzívára: márt nyergel is a huszárság! Tegnap adták át a 3,2 milliárd forintból felújított Nemzeti Lovardát, magam is azon a nézeten vagyok, hogy soha jobbkor nem jöhetett volna ez a felújítás, kellett ez nekünk, mint egy falat kenyér. Paripa nélkül félkarú óriás a nemzet, mely kancsalul festett egekbe néz és vulkán felett hajózik. Nyitóbeszédében meg is állapította a miniszterelnök:

„Azért jöttünk ide, hogy néhány évtized múlva azt mondhassák az emberek, amikor visszatekintenek erre a hideg februári napra: lehet, ez volt a pillanat, amikor a magyar újra lovas nemzetté nyilvánította magát.”

Valóban sorsdöntő a pillanat: a dróntámadások, ötödik generásiós vadászgépek és a cyberhadviselés korának mi adjuk a huszárságot, mely nélkül semmire sem mennének ebben a furcsa, csendes de állandó világháborúban.

Huj.

Huj.

Hajrá.

Hát, kérem, néha nem árt körülnézni, ugyanis a választási kampányon kívül is van egy világ.

És lesz is még.

Azt meg, hogy nálunk mi lesz, inkább meg sem jósolom.

Vasárnap van, inkább pihenjen mindenki, míg még lehet.

Szele Tamás

Kedves, naiv polgártársaim, akik most épp vígan harapdáljátok át egymás torkát a választási kampány extázisában, ti tévedésben éltek. Én nem mondom, hogy nem érdemlitek meg ezt az ártatlan kis szórakozást, csorogjon az a pártos honfivér, ha erre gerjedtek – de jelezném, hogy sok értelme nincs, a hazát meg nem mentitek vele, és nagyobb bajban vagyunk, mint valaha.

Annak dacára, hogy a magyar történelem valahák szűnni nem akaró sorozata, melyek során mindig piszok nagy bajban voltunk. És mindig azt hittük, hogy ez a harc lesz a végső, most is azt hisszük. Akkor most vessünk két pillantást a helyzetre – kettőt, mert egy nem lesz elég.

Az elsőt vessük határainkon túlra. Nem úgy, ahogy szoktátok, nem átkozódás céljából: tekintsük Németországot. Mely Európa motorja, és mint ilyen, meglehetősen rosszallja, hogy mi ezzel szemben Európa kézifékje vagyunk.

A tekintélyes és mértékadó Financial Times számol be arról a kezdeményezésről, mely szerint a német kormány úgy gondolja: a jogállami keretek tiszteletben tartása, és a migrációs válság közös kezelésében való részvétel legyen a feltétele az uniós támogatásoknak. Akár magasabb összeget is hajlandó lenne befizetni a kontinens legprosperálóbb gazdasága az Unió közös kasszájába, de a strukturális és a regionális támogatások elosztásának feltételévé tenné azt, hogy a támogatott ország megfeleljen az EU alapértékeinek. Ezen alapértékek közül kiemelik a demokratikus intézményrendszert és a szolidaritást, vagyis az együttműködést a menedékkérők elosztásában és befogadásában. Érthető, hogy ez az indítvány erős tiltakozást váltott ki a magyar kormánykörökből, jelesül Szijjártó Péter külügyminiszterből, aki éles hangú válaszban utasította el a változásnak még a lehetőségét is. Konkrétan azt mondta ez az ambiciózus fiatalember, aki egyszer talán még pizzafutár is lehet, ha igyekszik, miszerint:

„Michael Roth, a „baloldali német államminiszter téved” - szögezte le a külgazdasági és külügyminiszter pénteken az MTI-nek. Szijjártó Péter kiemelte: „az európai szabadságjogok nem vonatkoznak illegális bevándorlókra, és pláne nem vonatkoznak terroristákra”.

A külügyminiszter kiemelte: a magyar kormány álláspontja az illegális bevándorlással kapcsolatban egyértelmű és változatlan: „az ország határait meg kell védeni, a magyar emberek biztonsága a legfontosabb”. Nem hagyják, hogy az Magyarország bevándorlóországgá váljon. Megjegyezte továbbá: azzal, hogy a magyar kormány megvédi Magyarország határait, megakadályozza azt is, hogy illegális bevándorlók újabb tömegei érkezzenek Németországba.

Ezért - mint megjegyezte - nem várnak köszönetet Michael Roth-tól, de a tények tiszteletben tartását elvárnák. A „Stop Soros” törvénycsomag elengedhetetlenül fontos a magyar nemzetbiztonság megvédése érdekében - szögezte le Szijjártó Péter.” (MTI, Kormany.hu)

Kedves vérengző felebarátaim, mit is jelent ez? Azt jelenti, hogy Németország – mely a legtöbb pénzt dobja be a közös európai kalapba, kezdi unni, hogy mi csak lejmolunk, de ha tenni kéne valamit, akármit, bármit, elszabotáljunk. Inkább ad több pénzt, de aki lóg, ne kapjon belőle. Lehetne siránkozni, hogy „de hiszen mégis befogadtunk 1300 menekültet”, csakhogy azt mi egészen érdekes módon tettük. Újhelyi István uniós képviselő ugyanis Frans Timmermanstól levélváltás útján megtudta, Magyarország kizárólag egyéni menedékkérelmeknek adott helyt, 2017 első három negyedévében (az utolsó negyedév adatai nem hozzáférhetőek), Magyarországtól összesen 3185 személy kért nemzetközi védelmet, közülük 880 személy részesült is ebben. Csakhogy egyikük sem vett részt az uniós relokációs programban: ezek egyéni kérelmek voltak. Magyarország az uniós program keretében senkit sem fogadott be ezek szerint, így kötelezettségszegési eljárás indult ellene.

Ami még izgalmasabb: a menekültkérdés valójában a magyar kormánynak csak azért fontos, hogy erre hivatkozva állíthasson le minden társadalmi mozgalmat, civil kezdeményezést, amit nem ők indítanak. Magyarul: aki nem a kormány elvakult híve, az nem oszthat ételt sem a hajléktalanoknak. Ez most is így van különben, csak most önkormányzati úton tiltják az ételosztásokat. És különben is, a civil kezdeményezésből lesz aztán az ellenzéki mozgalom, szóval mindent be fognak tiltani, mindenkit, akit lehet, be fognak zárni. Az ötvenes években jugoszláv (és egyéb) kém lett, aki nem tetszett polgártársainak, most majd civil aktivista lesz.

Pont annyira lesz a becsukottak többsége aktivista, amennyire kémek voltak az ötvenes évekbeli kollégáik.

Ez már messze túl van a tervezés vagy az óhaj fázisán, ennek már a részletein dolgoznak. Honnan tudjuk?

Jöjjön a második pillantás, határainkon belülre, ebbe a kis tejjel-vérrel folyóba, a Magyar Idők hasábjaira! Ebben a sajtótermékben tegnap érdekes írásmű jelent meg, Horváth József tollából, „Az elhárító szemével” rovatban (már annak is van egy diszkrét bája, hogy a magyar elhárításnak saját rovata van a kormánylapban). Ez a legnagyobb részletességgel taglalja a „Stop Soros” törvény meghozatala után majd lefolytatandó eljárásokat.

Választások előtt. Mikor elvben kicsit sem bizonyos, kik alkotják majd a következő kormányt. A gyakorlatban persze kissé meglepő volna, ha a mostani gárdának nem lenne hozzá köze sem – no, azt mi majd még meglátjuk, ugyanis ha alkotmányos (de akár alaptörvényes) alapon nézzük az ügyet, vagy akár csak praktikusan is, egy választásnak sincs eredménye, míg véget nem ért.

Ellenben a kormánylap kiváló elhárítója olyan biztonsággal mozog a jövőben, mint én a sarki kisboltban, döntéseket hoz, módszertani elvekre figyelmeztet... (https://magyaridok.hu/velemeny/stop-soros-csomag-2826297/)

„Ehhez képest a Stop Soros törvénycsomag alapján várhatóan bővül a nemzetbiztonsági ellenőrzések köre, aminek elfogadásához kétharmados többségre van szükség a parlamentben, mivel a nemzetbiztonsági törvény minden módosítása – helyesen! – minősített többséget követel meg.

Helyesen, mivel ez a törvény az ország biztonsága szempontjából alapvető fontosságú. Ezért gondolom úgy, hogy ezt a néhány hónapot az új feladatra való aktív felkészüléssel kell tölteniük a szolgálatoknak. Ennek egyszerűbb része a többletmunkához a szakemberek biztosítása, felkészítése, képzése, illetve az anyagi, technikai, informatikai háttér megteremtése. Ennél jóval komolyabb feladat a megfelelő szakmai felkészülés, hiszen ezen az új területen árgus szemekkel fogja figyelni a politika, a média az elvégzett munkát.

A törvény elfogadásáig meg kell kezdeni a nyílt információk gyűjtését, elemzését, értékelését, mivel az elmúlt évtizedek során sok olyan civil szervezet alakult, szűnt meg, amelyek döntően külföldi szervezetek, személyek szponzorációjából fedezték költségeiket, és úgynevezett jogvédő munkájuk során a migrációt elősegítő, támogató terület került előtérbe.

Ezen személyek, szervezetek belső dinamikájának és külföldi kapcsolati hálójának megismerése segítheti a szakszerű, pontos átvilágítások végrehajtását. Mert csak ez a mélységi, professzionális munka vezethet el oda, hogy egyértelműen tisztázni lehessen, az érintettek – stílszerűen – a kerítés melyik oldalán küzdenek, kinek az érdekében, kinek a pénzén.” (Magyar Idők)

Valódi proletár csekista, készül a nehéz időkre, mikor végre fel lehet majd lépni a külső és belső osztályellenséggel szemben, ugye. Már gyűjti a nyílt információkat, esetleg koholja a nem nyíltakat, építi a hálózatát, és a megfelelő pillanatban lecsap. Kíméletlenül, hideg fejjel, forró szívvel tiszta kézzel (ezt a jelmondatot a cuki kis Jobbik előtt ugyanis a VCSKA használta).

Választások? Na, ne marháskodjunk, polgártársak, a szolgálatoknál már meg is nyerte a kormány, kétharmaddal, márpedig a szolgálatok, polgártársaim, mindig kiválóan vannak informálva, az a dolguk. Akik most egymás torkát harapják át politikai rokon- és ellenszenvek miatt, majd ugyanilyen lelkesedéssel, elkötelezett hazafisággal fogják egymást besúgni. Én csak annyit kérnék, miszerint angol kém szeretnék lenni, az mégis méltóbb egy úriemberhez, ad egy tartást. És az én testalkatomhoz jobban is illik, derékban, vállban.

Egyvalami hozhat változást az előre megírt forgatókönyvben: ha a jövő héten az Unió költségvetése tényleg megváltozik, és aránytalanul kevesebb pénzt kap a magyar állam, amennyiben folytatja a menekülők és civilek üldözését.

Ez esetben a kormány részéről eszeveszett Unió-ellenes kampány (és talán letartóztatási hullám is) kezdődik, a választók meg vagy elgondolkodnak azon, hogy akarunk-e szegényebbek lenni, vagy, ami esélyesebb, nem gondolkodnak el, mivel az uniós üzenet el sem jut majd hozzájuk a propaganda lármáján keresztül.

Úgyhogy kellemes élethalálharcot jövő hétig de legkésőbb választásokig, tessék nyugodtan harapdálni a torkokat, skalpolni egymást – a helyzet rövidesen komolyra fordul, akár így, akár úgy.

Most tessenek szórakozni egymás gyilkolászásával, míg lehet.

Aztán vége a bulinak.

Szele Tamás