Kedves, naiv polgártársaim, akik most épp vígan harapdáljátok át egymás torkát a választási kampány extázisában, ti tévedésben éltek. Én nem mondom, hogy nem érdemlitek meg ezt az ártatlan kis szórakozást, csorogjon az a pártos honfivér, ha erre gerjedtek – de jelezném, hogy sok értelme nincs, a hazát meg nem mentitek vele, és nagyobb bajban vagyunk, mint valaha.

Annak dacára, hogy a magyar történelem valahák szűnni nem akaró sorozata, melyek során mindig piszok nagy bajban voltunk. És mindig azt hittük, hogy ez a harc lesz a végső, most is azt hisszük. Akkor most vessünk két pillantást a helyzetre – kettőt, mert egy nem lesz elég.

Az elsőt vessük határainkon túlra. Nem úgy, ahogy szoktátok, nem átkozódás céljából: tekintsük Németországot. Mely Európa motorja, és mint ilyen, meglehetősen rosszallja, hogy mi ezzel szemben Európa kézifékje vagyunk.

A tekintélyes és mértékadó Financial Times számol be arról a kezdeményezésről, mely szerint a német kormány úgy gondolja: a jogállami keretek tiszteletben tartása, és a migrációs válság közös kezelésében való részvétel legyen a feltétele az uniós támogatásoknak. Akár magasabb összeget is hajlandó lenne befizetni a kontinens legprosperálóbb gazdasága az Unió közös kasszájába, de a strukturális és a regionális támogatások elosztásának feltételévé tenné azt, hogy a támogatott ország megfeleljen az EU alapértékeinek. Ezen alapértékek közül kiemelik a demokratikus intézményrendszert és a szolidaritást, vagyis az együttműködést a menedékkérők elosztásában és befogadásában. Érthető, hogy ez az indítvány erős tiltakozást váltott ki a magyar kormánykörökből, jelesül Szijjártó Péter külügyminiszterből, aki éles hangú válaszban utasította el a változásnak még a lehetőségét is. Konkrétan azt mondta ez az ambiciózus fiatalember, aki egyszer talán még pizzafutár is lehet, ha igyekszik, miszerint:

„Michael Roth, a „baloldali német államminiszter téved” - szögezte le a külgazdasági és külügyminiszter pénteken az MTI-nek. Szijjártó Péter kiemelte: „az európai szabadságjogok nem vonatkoznak illegális bevándorlókra, és pláne nem vonatkoznak terroristákra”.

A külügyminiszter kiemelte: a magyar kormány álláspontja az illegális bevándorlással kapcsolatban egyértelmű és változatlan: „az ország határait meg kell védeni, a magyar emberek biztonsága a legfontosabb”. Nem hagyják, hogy az Magyarország bevándorlóországgá váljon. Megjegyezte továbbá: azzal, hogy a magyar kormány megvédi Magyarország határait, megakadályozza azt is, hogy illegális bevándorlók újabb tömegei érkezzenek Németországba.

Ezért - mint megjegyezte - nem várnak köszönetet Michael Roth-tól, de a tények tiszteletben tartását elvárnák. A „Stop Soros” törvénycsomag elengedhetetlenül fontos a magyar nemzetbiztonság megvédése érdekében - szögezte le Szijjártó Péter.” (MTI, Kormany.hu)

Kedves vérengző felebarátaim, mit is jelent ez? Azt jelenti, hogy Németország – mely a legtöbb pénzt dobja be a közös európai kalapba, kezdi unni, hogy mi csak lejmolunk, de ha tenni kéne valamit, akármit, bármit, elszabotáljunk. Inkább ad több pénzt, de aki lóg, ne kapjon belőle. Lehetne siránkozni, hogy „de hiszen mégis befogadtunk 1300 menekültet”, csakhogy azt mi egészen érdekes módon tettük. Újhelyi István uniós képviselő ugyanis Frans Timmermanstól levélváltás útján megtudta, Magyarország kizárólag egyéni menedékkérelmeknek adott helyt, 2017 első három negyedévében (az utolsó negyedév adatai nem hozzáférhetőek), Magyarországtól összesen 3185 személy kért nemzetközi védelmet, közülük 880 személy részesült is ebben. Csakhogy egyikük sem vett részt az uniós relokációs programban: ezek egyéni kérelmek voltak. Magyarország az uniós program keretében senkit sem fogadott be ezek szerint, így kötelezettségszegési eljárás indult ellene.

Ami még izgalmasabb: a menekültkérdés valójában a magyar kormánynak csak azért fontos, hogy erre hivatkozva állíthasson le minden társadalmi mozgalmat, civil kezdeményezést, amit nem ők indítanak. Magyarul: aki nem a kormány elvakult híve, az nem oszthat ételt sem a hajléktalanoknak. Ez most is így van különben, csak most önkormányzati úton tiltják az ételosztásokat. És különben is, a civil kezdeményezésből lesz aztán az ellenzéki mozgalom, szóval mindent be fognak tiltani, mindenkit, akit lehet, be fognak zárni. Az ötvenes években jugoszláv (és egyéb) kém lett, aki nem tetszett polgártársainak, most majd civil aktivista lesz.

Pont annyira lesz a becsukottak többsége aktivista, amennyire kémek voltak az ötvenes évekbeli kollégáik.

Ez már messze túl van a tervezés vagy az óhaj fázisán, ennek már a részletein dolgoznak. Honnan tudjuk?

Jöjjön a második pillantás, határainkon belülre, ebbe a kis tejjel-vérrel folyóba, a Magyar Idők hasábjaira! Ebben a sajtótermékben tegnap érdekes írásmű jelent meg, Horváth József tollából, „Az elhárító szemével” rovatban (már annak is van egy diszkrét bája, hogy a magyar elhárításnak saját rovata van a kormánylapban). Ez a legnagyobb részletességgel taglalja a „Stop Soros” törvény meghozatala után majd lefolytatandó eljárásokat.

Választások előtt. Mikor elvben kicsit sem bizonyos, kik alkotják majd a következő kormányt. A gyakorlatban persze kissé meglepő volna, ha a mostani gárdának nem lenne hozzá köze sem – no, azt mi majd még meglátjuk, ugyanis ha alkotmányos (de akár alaptörvényes) alapon nézzük az ügyet, vagy akár csak praktikusan is, egy választásnak sincs eredménye, míg véget nem ért.

Ellenben a kormánylap kiváló elhárítója olyan biztonsággal mozog a jövőben, mint én a sarki kisboltban, döntéseket hoz, módszertani elvekre figyelmeztet... (https://magyaridok.hu/velemeny/stop-soros-csomag-2826297/)

„Ehhez képest a Stop Soros törvénycsomag alapján várhatóan bővül a nemzetbiztonsági ellenőrzések köre, aminek elfogadásához kétharmados többségre van szükség a parlamentben, mivel a nemzetbiztonsági törvény minden módosítása – helyesen! – minősített többséget követel meg.

Helyesen, mivel ez a törvény az ország biztonsága szempontjából alapvető fontosságú. Ezért gondolom úgy, hogy ezt a néhány hónapot az új feladatra való aktív felkészüléssel kell tölteniük a szolgálatoknak. Ennek egyszerűbb része a többletmunkához a szakemberek biztosítása, felkészítése, képzése, illetve az anyagi, technikai, informatikai háttér megteremtése. Ennél jóval komolyabb feladat a megfelelő szakmai felkészülés, hiszen ezen az új területen árgus szemekkel fogja figyelni a politika, a média az elvégzett munkát.

A törvény elfogadásáig meg kell kezdeni a nyílt információk gyűjtését, elemzését, értékelését, mivel az elmúlt évtizedek során sok olyan civil szervezet alakult, szűnt meg, amelyek döntően külföldi szervezetek, személyek szponzorációjából fedezték költségeiket, és úgynevezett jogvédő munkájuk során a migrációt elősegítő, támogató terület került előtérbe.

Ezen személyek, szervezetek belső dinamikájának és külföldi kapcsolati hálójának megismerése segítheti a szakszerű, pontos átvilágítások végrehajtását. Mert csak ez a mélységi, professzionális munka vezethet el oda, hogy egyértelműen tisztázni lehessen, az érintettek – stílszerűen – a kerítés melyik oldalán küzdenek, kinek az érdekében, kinek a pénzén.” (Magyar Idők)

Valódi proletár csekista, készül a nehéz időkre, mikor végre fel lehet majd lépni a külső és belső osztályellenséggel szemben, ugye. Már gyűjti a nyílt információkat, esetleg koholja a nem nyíltakat, építi a hálózatát, és a megfelelő pillanatban lecsap. Kíméletlenül, hideg fejjel, forró szívvel tiszta kézzel (ezt a jelmondatot a cuki kis Jobbik előtt ugyanis a VCSKA használta).

Választások? Na, ne marháskodjunk, polgártársak, a szolgálatoknál már meg is nyerte a kormány, kétharmaddal, márpedig a szolgálatok, polgártársaim, mindig kiválóan vannak informálva, az a dolguk. Akik most egymás torkát harapják át politikai rokon- és ellenszenvek miatt, majd ugyanilyen lelkesedéssel, elkötelezett hazafisággal fogják egymást besúgni. Én csak annyit kérnék, miszerint angol kém szeretnék lenni, az mégis méltóbb egy úriemberhez, ad egy tartást. És az én testalkatomhoz jobban is illik, derékban, vállban.

Egyvalami hozhat változást az előre megírt forgatókönyvben: ha a jövő héten az Unió költségvetése tényleg megváltozik, és aránytalanul kevesebb pénzt kap a magyar állam, amennyiben folytatja a menekülők és civilek üldözését.

Ez esetben a kormány részéről eszeveszett Unió-ellenes kampány (és talán letartóztatási hullám is) kezdődik, a választók meg vagy elgondolkodnak azon, hogy akarunk-e szegényebbek lenni, vagy, ami esélyesebb, nem gondolkodnak el, mivel az uniós üzenet el sem jut majd hozzájuk a propaganda lármáján keresztül.

Úgyhogy kellemes élethalálharcot jövő hétig de legkésőbb választásokig, tessék nyugodtan harapdálni a torkokat, skalpolni egymást – a helyzet rövidesen komolyra fordul, akár így, akár úgy.

Most tessenek szórakozni egymás gyilkolászásával, míg lehet.

Aztán vége a bulinak.

Szele Tamás

Kérem, ha jönnék a Gangesz partjáról, hol álmodoztam a déli verőn, az lenne a baj. Meg ha nem a Gangesz partjáról jönnék, akkor az. A lényeg, hogy eltakarja előlünk a valóságot Maja fátyla, a látszatok elkápráztatják szemünket és nem látjuk meg a Valóság ragyogását, miszerint Tiborcz. Vagy Soros. Vagy valami más. De semmiképpen sem az, amiről írunk. Az soha.

Nem tetszik érteni? Én sem. Arról van szó, hogy utóbbi időben, ahogy őrül megfele a közélet – eddig is őrült volt, de a kampány kórházi esetté változtatott majdnem minden politizáló magyar választót – egyre többször hallom a véleményt, miszerint a kormány szekerét tolom én is, más is, mert röhögök a hülyeségeiken. Nem egy, nem két ember mondogatja, rendszerint igen képzett, több diplomás emberek. Merthogy ezek mind műbalhék, „gumicsontok”, és azért dobják őket elénk, mert amíg ezzel foglalkozunk, addig sem foglalkozunk más, fontosabb ügyekkel. Fontosabb ügy – e pillanatban – a kormány szerint Soros, az ellenzék szerint Tiborcz. Szerintem meg a ma déli marhapörköltem mindkettőnél fontosabb, de hát ugye, én ostoba vagyok és beugrottam a kormány szemfényvesztésének. Esetleg az ellenzékének.

Ha egy ember mondana ilyeneket, nem foglalkoznék vele, de több helyről hallom, hogy csak ne röhögcséljünk, hanem harcoljunk, vezessük a népet a Téli Palota ellen, durrogtassunk az Auróra ágyújából és foglalkozzunk egyéb ehhez hasonló konstruktív dolgokkal. Melyik Téli Palota ellen? Na, azt majd ők megmondják nekünk, általában oda szokott kifutni a vita, hogy – amennyiben politikusok – őket kéne a sajtónak személy szerint dicsőíteni, minden más tevékenység helyett, ám kritikátlanul és esetleg az ellenfeleiket megsemmisíteni. Amennyiben nem politikusok, akkor ugyanerről lenne szó, csak az illető által preferált politikai párt érdekében.

Mert ők az Igazság, minden egyéb káprázat.

Tele vagyunk igazsággal, kérem. Ugyanis mindenkinek megvan a sajátja, és azt mindenkire rá akarja erőltetni, ha tetszik, ha nem.

Én azt nem vonom kétségbe, hogy minden „ügy” mélyebb, mint ahogy első pillanatban tűnik, hogyne lenne mélyebb, ezeknek az összefüggéseknek az elemzéséből élek. Azt sem tagadom, hogy az elmúlt nyolc évben (hehe) Magyarországon minden botránnyal párhuzamosan zajlott még négy-öt botrány. Hogy úgy mondjam, a botrányok folyamatosak, állandóak, egymást érik és belelógnak egymásba, átfedik egymást. Van, hogy össze is függenek, mint például az alapélelmiszerek áfája egyes magyar politikusok kitiltásával az Egyesült Államokból – ennek összekötéséhez már csak az étolajos megvesztegetési botrány kellett, ha még tetszenek emlékezni.

De azt nem hiszem, hogy ezeket egy ördögi agytröszt nyolc éve folyamatosan és hibamentesen szervezi, abból a célból, hogy ne tudjunk egyiktől odafigyelni a másikra. Főleg azért nem hiszem, mert erre csak akkor lenne szükség, ha bárkit is érdekelne a kormányzatban a sajtó vagy az állampolgárok véleménye. Ugyan már. Kicsit sem érdekli őket.

Elővéve korábbi példánkat: a Szabadság téri öntvény állításának idejében – több, mint száz napig tartott az aktív tiltakozás ellene – szintén elhangzottak ezek a kitekert vádak a demonstráció kapcsán. Mármint, hogy ez is a kormány szekerét tolja, mert míg a szoborvány ellen tiltakoznak az emberek, addig sem foglalkoznak az étolajbotránnyal vagy a kitiltási botránnyal. Mert, ugye, azok is akkor zajlottak. Radikálisabb „tisztánlátók” egyenesen kollaborációval vádolták a demonstráció szervezőit, sőt, azt is mondták, hogy abból sosem lesz szobor, nem is akarja a kormány, hogy legyen, nem is annak látszik a munkálatok alapján, mi több, egy hét alatt le lehetne állíttatni az egész alapozást, jogi úton. Hát akkor tessék, mondták a demonstrálók. Nem lehetett, a „tisztánlátókat” a koppanás nem zavarta, utána is hittel hitték, hogy ott minden lesz, csak szobor nem. Mit ad Isten: szobor lett.

Na, de csak azért lett ott szobor, hogy elterelje a figyelmet arról, miszerint nincs ott szobor. Ja, csak van. De ez valahol nagyon logikus, súgják-búgják egymás között a kávénénikék és -bácsikák, akiknek minden álmuk valami olyan forradalom, amiben nekik nem kell részt venni kicsit sem, de a végén mégis ők lesznek a császárok.

A mostani helyzet annyiban különbözik az akkoritól, hogy most a választási kampány miatt minden politikai faktor hiperaktív, mindegyik túlkávézta magát és mindegyik azt követeli, hogy csak az ő kampányával foglalkozzunk. A világ meg tojik erre, és megy tovább a maga útján, ami, lássuk be, mégis elviselhetetlen.

Németh Szilárd nem megy a sürgősségire, ha szegbe nyúl? Nem röhög, nem szörnyülködik a kedves olvasó, meg sem hallja, ezt csak azért mondta a Németh, hogy elterelje a figyelmet Tiborczról vagy Sorosról. Nem azért, mert hülye, nem azért, mert esetünkben a szeget kell ápolni, nem: azért, mert terel.

A gyorskorcsolya-váltó megnyerte az aranyat ötezer méteren? Kit érdekel! Aki megírja, a kormány szekerét tolja, nem azért nyertek, mert győzni akartak, hanem azért, mert így terelik el a figyelmet. (Ha már, akkor miért nem nyertek eddig minden versenyen? Az lett volna csak a terelés).

A kormány szerint hadat üzent Magyarországnak a Soros-birodalom? Ne röhögjünk rajta, ne is káromkodjunk, ez smafu, ez is csak figyelemelterelés.

Meghalt valaki? Megszületett? Miért pont most tette? Tiszta sor: figyelemelterelésből.

Se halni, se születni, de legfőképpen élni nem szabad kampány idején, az mind terelés. Kampányban az ember harcol és kész.

Kampányban semmi sem létezik a tisztánlátók szerint, csak két dolog: az ő aktuális ügyük és a figyelemelterelés.

Olyanok ők, mint a bányaló, az ellenzőjével: előre látnak csak, egy irányba, se jobbra, se balra nincs világ.

Csak a saját ügyüket látják tisztán.

Azt az egyet.

Ezek a tisztánlátók meglehetősen együgyűek.

Szele Tamás

És őrültségek, valamint attrakciók, természetesen, hölgyeim és uraim, újból a választási cirkuszból tudósítunk, mely – megjósolhatom – mindannyiunk agyára fog menni, és még a voksolás lezajlása előtt gumiszobává alakul. De lássuk, miről számolhatunk be ma a kupola alól, lovon és trapézon, védőháló nélkül?

Először az enyhébb sokk következik: az, amiben nem is a parlamenti vagy cirkuszi kupola jut eszünkbe, hanem inkább egy kupolda. Az ugyanis a helyzet, hogy nemzetünk egyik éke, Kelemen Annácska bejelentette a Facebookon, miszerint ötezer lájkért elindul a választásokon. Hadd idézzük az aranyszájú hölgy szavait pontosan, mert csak úgy érdemes.

„Erre a képre szerda éjfélig 5000 likeot ha kapok, elindulok az országgyűlési választásokon! Hogy hol és melyik párt színeiben, csütörtökön kihirdetem! Mottóm: A politika orális műfaj és ebben én vagyok a legjobb!”

Jelen pillanatban megvan a hatezer lájk, szóval várhatjuk a közpolitikát megrengető bejelentést, valószínűleg jelen pillanatban politikusok tömege tolong Annácska budoárja előtt, hogy elnyerhesse a rokonszenvét, azonban ki kell ábrándítanom a hölgyet. A politika ugyan orális műfaj úgy általában, kivéve a magyart, ugyanis az anális, próbáljon meg hozzászokni a gondolathoz, menni fog: a politikusok egymást analizálják, és csak a választókat oralizálják, ezért szív állandóan a többség ebben az országban. Azért reméljük, ez a kis differencia nem szegi kedvét a hölgynek, a Parlament nevű kuplerájban égető szükség van végre egy valódi szakemberre, szakpolitikusra.

Javasolnék egy választási jelszót is, még a Petrasovits idejéből maradt ránk, akit szintén Annának hívtak a véletlenek összjátéka folytán – esetünkben kissé furcsán hangzana az „Ennénk, innánk, Annánk” szlogen, de bármelyik ige szabadon behelyettesíthető egy alkalmasabbal. Örülök, ha segíthettem, kérem.

Akkor vegyük az ellenpólust, már nem a politikai palettán, hiszen Annácska még nem döntötte el, hogy csatlakozik, hanem életmód szempontjából. Mert van, akinek ez a világ csak földi siralomvölgy, a Mennyekre függeszti tekintetét, országa nem e világról való (de akkor minek foglalkozik evilági politikával?), az ilyen embereknek találták ki az imaláncot Magyarországért, Orbán Viktorért. Illető imát minden este nyolckor mondja el a hasonnevű Facebook-csoport 727 tagja, sajnos a kezdeményezés kezd kifulladni, ugyanis megjelentek a kissé sértődött imaellenzők is a közösségben, és meglehetősen trágár módon próbálják meggyőzni ájtatos polgártársaikat fohászuk felesleges voltáról. Magánvéleményem, hogy vallási cselekményt, legyen az istentisztelet vagy ima, nem lehet és nem is érdemes megtiltani vagy megakadályozni, durván belerondítani is kontraproduktív, sőt, felesleges – Magyarországnak minden körülmények között a legjobbakat kívánom, de ez ügyben annyit mondanék, hogy kedvemre szolgálna, ha Orbán Viktoron már csak az ima segíthetne.

Különben a miniszterelnök nagyot alakított tegnap. Az egri vendégszerepléséről készült kampányfilm szétfeszíti a műfaj korlátait, már-már társadalmi metszet, szociofilm, dramolett és burleszk egyszerre, erősen Oscar-gyanús, hiába, filmművészetben nagyok vagyunk. A katartikusan ránkzúduló két és fél perces alkotás története röviden összefoglalható: az álruhás Orbán Viktor miniszterelnöknek öltözve vegyül el az egyszerű nép között, mint egy vegyület vagy mint egy Mátyás király, és ajtóról ajtóra koldul az aláírásokért Nyitrai Zsolt javára

Újszerű ötlet, legalább ezerkétszáz éves, ugyanis Harun al-Rasid kalifa 809-ben dobta fel a papucsot. De nem ítélhetjük el, mielőtt láttuk volna.

Kérem, ez a mű új korszakot nyit a filmművészet történetében. Külön felhívnám a figyelmet az érzékeny rendezői koncepcióra, a kiváló operatőri munkára, a remek vágásokra (macska a széken, mely nem engedi leülni a kormányfőt, ámde az csak leül, déligyümölcsök az asztalon, nagy, tágterű konyhák, ahol a jó magyarok összegyűlnek aláírni, mert a jó magyarok tágterű konyha nélkül nem is hajlandóak lakni, olyan az nékik, mint Odüsszeusznak a tenger). Azonban az év epizódszereplője a kocsma elé beállított, látszólag mattrészeg kukás, Ferenc József, aki nem apostoli, és elvben csak annyit tud kinyögni, miszerint „hát, ittunk egy kicsit”, valamint „hajrá Magyarország, hajrá Fidesz”, ezen a miniszterelnök úgy meghatódik, hogy személyesen megöleli az ideális választót és lefényképezkedik vele. A Hupikék Törpikéktől is sokat tanulhatott a rendező: az első jelenetben Nyitrai Zsolt pár centivel alacsonyabb Orbán Viktornál, az ember azt hinné, Aprajafalván vagyunk, ám nyílik az ajtó, feljebb lép egy lépcsőfokkal, és... hát igen, egy fejjel magasabb, pedig ő sem az a kimondott szálfatermetű dalia. Ez a riefenstahli eszköz teszi naggyá, ha nem is az alkotást, de a főszereplőt mindenképp.

Azt már csak az egészen elvakult és rosszindulatú kekeckedők terjesztik, hogy a miniszterelnök azért járt ajtóról ajtóra és csengetett be mindenhova, mert gyakorol jövendő hivatására, a pizzafutárkodásra. Erről szó sincs, különben is, minek álljon egy kudarc esetén, táviratkézbesítőnek? Nincs is már távirat, marad a pizza.

És a választás háttéripara is erősen fellendülőben van. Igen, kérem, kinek örömére, kinek bánatára, de megjelent a merchandise, a Hegyvidéki Manufaktúra már gyártja a szebbnél röhejesebb választási emléktárgyakat és bizgentyűket, melyeknek gyakorlati haszna vajmi kevés, ámde az bennük a művészet, hogy ezzel szemben baromi randák. Az még vita tárgyát képezi, hogy a gyártó cég ezt komolyan gondolja-e, szerintem kifejezetten marháskodnak, de kívánok nekik növekvő forgalmat: az Orbán-fej formájú gyertya már átütő sikert aratott, elvégre nem akármi leégetni tövig a kormányfőt, ha ahhoz van kedvünk, de tegnap újabb termékkel rukkoltak ki a piacra és le merem fogadni, hogy tarolni fognak: a Mészáros-fej formájú persellyel!

Tartalomhoz a forma, mondanánk és igazunk lenne.

Akkor mondjuk is.

Kérem, én akartam foglalkozni az új pártokkal is ebben a mai összefoglalóban, a feltörekvő mozgalmakkal, mert van belőlük épp elég, de lássuk be: nincs rájuk sem idő, sem hely. A profik hiperaktivitásukkal beterítik a teljes mezőnyt.

Összefoglalva: emberek, meneküljön, ki merre lát, ez a tömény baromságtenger még csak az eleje a kampánynak.

Messze még a vége. Bizonyos távolságból nézve roppant szórakoztató showt láthatunk, sajnos mi a közepében élünk ennek a pokoli cirkusznak.

Lesz ez még sokkal rosszabb is, meglássátok.

Szele Tamás

Kérem, választási kampány van, és elvben ugyan az elején volnánk, de a jelek szerint hirtelen mélyül: már a harmadik napon szájig ér a, hm, propaganda. Nehéz időszak a választónak, még nehezebb a sajtómunkásnak, ugyanis ha egyik vagy másik pártról rosszat írunk, azzal óhatatlanul és akaratlanul is az ellenfeleit segítjük. Olyan meg, hogy én pártról jót írjak, nem nagyon szokott lenni.

Most sem lesz, ezt megígérhetem.

Ha az előző kampányt Finkelsteinnek köszönhettük (és túloldali megfelelőinek), a mostaniról már így az elején is látszik, hogy Salvador Dali lehet a szellemi atyja. Erőteljesen szürrealista világ, hangsúlyos effektusok uralják a képet, ehhez tartozik az is, miszerint Fazekas Sándor Csepelen közölte: a Fidesz választási veresége esetén a magyar embereknek rovarokat kell ennie, ugyanis Hollywoodban a demokrata pártiak abba ruháztak be, és csak az ínyencek kaphatnak majd grillezett skorpiót csilivel. De meg lehet majd enni Einstein agyát is, amit 3D-nyomtatóval készítenek majd el. Ebben a Fazekasban egy Stephen King vagy egy Lovecraft veszett el, kár neki politizálnia, első osztályú horrorokat tudna írni. (https://index.hu/belfold/2018/02/21/csepel_gazdaforum_fazekas_sandor_nemeth_szilard/)

No, mármost ez a nagy pártok játéka, de mi van a kicsikkel? Köszönik, jól vannak, a magam részéről ma egy olyan kis pártot szeretnék bemutatni, mely indul a választásokon – tehát kapott támogatást – és bízvást mondhatom, hogy egyedülálló jelenség nem csak Magyarországon, de a kontinensen is. Nem az, aminek látszik, az sem, aminek a neve után gondolnánk, hogy pontosan micsoda, arról nekem vannak elképzeléseim, de tartózkodnék a túl erős kifejezések használatától, úgy az európai jómodor, mint a sajtótörvény bizonyos paragrafusai okából. Majd meg tetszenek látni, miért is.

Nos, a Nemzeti Zöld Koalícióról van szó.

Nem vagyok egy méregzöld környezetvédő, de a gondolat nagyon rokonszenves nekem, főleg, mióta minden lehetséges fát próbálnak kivágni, és tapasztalom, milyen ronda és kellemetlen tud lenni egy-egy betonsivatag – meg hát különben is, egy környezetünk van, nem kéne tönkretenni javarészt értelmetlen beruházásokkal. Paks 2 kivétel, az nem értelmetlen, annak van értelme: az, hogy páran gennyesre keressék magukat rajta. De annak sincs semmi haszna ezen kívül, viszont minimum veszélyes. Egyszóval ideális szimpatizáns lennék, akkor lássuk, mit is mond nekünk a párt toborzójában Medveczki Zoltán elnök, aki a jelek szerint hivatásos elnök, mert már a kilencvenes évek vége óta egy csomó mindent elnököl, méghozzá főállásban, és igen különös egy környezetvédő: erősen jobbra húz.

Azt mondja: „Toborzó a normális és értelmes emberek számára!” (https://www.facebook.com/notes/z%C3%B6ld-h%C3%ADrad%C3%B3/toborz%C3%B3-a-norm%C3%A1lis-%C3%A9s-%C3%A9rtelmes-emberek-sz%C3%A1m%C3%A1ra/2069719579918125/)

Eddig értem, ugyanis nincs párt, ami abnormális és ostoba embereket akarna toborozni, vagy ha van, legalább azt mondja nekik, hogy nem azok.

„A Nemzeti Zöld Koalíció vezetősége nevében felkérem Önt, hogy a 2018. évi országgyűlési képviselő választás képviselőjelöltjeként/aktivistájaként/ támogatójaként részt venni szíveskedjen a Magyar Országgyűlést Uraló Sötét Háttérhatalmi Erők elleni küzdelemben!”

Ejha. Darth Vader a házelnöki székben! És Mennyi Nagybetű! Le a Helyesírással!

„A Nemzeti Zöld Koalíció az egyedüli olyan politikai irányzat hazánkban mely a múlt tradíciója és magasabb rendű tudományai, valamint a jövő legfejlettebb gondolkodásmódját képviselő gyakorlati bölcsességen alapuló Zöld Megoldások között hidat tud létesíteni a jelenkori káoszba lesüllyedt Magyar Nemzet számára.”

Én még pártot nem láttam, amelyik ne azt mondta volna, hogy mindenki hülye, csak ő helikopter, hagyjuk most a tömjént, lényegre, ha kérhetném.

„Melyek ezek a Zöld Megoldások?

1.Természetvédelem 2.Környezetvédelem 3.Hulladékhasznosítás 4.Természetgyógyászat 5.Táplálkozás reform (Vega, bio, paleolit, makrobiotikus, mazdaznan, vércsoport szerinti, gombaalapú) 6.Életmódreform 7.Bioépítészet, passzív házak 8.Megújuló zöld energia 9.Biokertészet 10. Állatvédelem 11.Természeti gépek -amelyek biológiai folyamat ihletésűek 12. Zöld járművek.”

Hoppá, kérem, a melegvíz feltalálásának esete forog fenn, némi újítással: ezek szerint ha a Fidesz veszít, skorpiót eszik a magyar ember, ha a Nemzeti Zöld Koalíció nyer, makrobiotikusat, vegánt vagy paleolitet. Egyik vonzóbb alternatíva mint a másik, főleg nekem, aki a pörköltet szeretem.

„Különbségek: Mi a különbség a Nemzeti Zöld Koalíció és a többi politikai irányzat között?

A különbség elsősorban a célokban rejtezik! A többi párt célja a hatalom, kormányon a megtartása, ellenzékként a megszerzése! De egyiknek sem célja mint nekünk Zöldeknek a jövő lehetséges kataklizmáinak elhárítására a Magyar Nemzet felkészítése!

Vajon miért?

Mert a polgári demokráciák, a totalitárius rendszerek (kommunista, fasiszta, vallási) és a tradicionális királyságok követőinek gondolkodás és szemléletmódja avult, nem ez a kor adja alapját. Nem a Veszély Korában fogant, nem a Veszély Korához szól. Ők mindannyian abban hasonlítanak egymásra, hogy a Történelem Kerekét szeretnék kikötni, vagy visszafelé tekerni!”

Mi van azzal a kerékkel? Kikötik, visszatekerik? Elrepül fölötte a mélyszántás, hajnalt csicseregve? Ebben a Veszély Korában minden elképzelhető, kérem, de azért jobb lenne békén hagyni a Történelem Kerekének sarkalatos szegletköveit, melyek évmilliók óta óvják a rozsdától eme hatalmas fakarikát. Azonban van megoldás.

„Eszközünk: Egy háttérhatalom mentes, jóléti, független, semleges zöld eszmeiségű Magyarország megteremtése!”

És tessék mondani, mihez kezdünk a gyíkemberekkel meg a gyapjas alakváltókkal? Most az illuminátusokról nem beszélek, mert az még nagyobb probléma. Írják is.

„Egyedül csak Zöld Államként tudjuk minimális veszteségekkel túlélni ezt a sorra kerülő kataklizma sorozatot! A Jövő (Iluminátusok és szabadkőművesek által előkészített ) Európája Chiprabszolgák és Iszlám Hódítók Európája lesz amelyhez népirtó kommunista, fasiszta és vallási fanatikus irányítású szereplőkön vezet a Háttérhatalom Által Kijelölt Út!”

Csak egy illuminátust tessék már nekem mutatni, de olyant, amelyik így is mutatkozik be, nem csak ráfogják... Ja, olyan nincs, merthogy titkosak, tehát onnét tudunk a létezésükről, hogy nem tudunk. Értem én. Ennyi erővel óvakodjunk a hétfejű sárkányoktól is, mert azok a rejtőzés mesterei: olyan alaposan képesek elbújni, hogy soha, senki nem látott még egyet sem.

Ezek után nyájasan felkér a kiáltozvány, hogy csatlakozzunk hozzájuk, és ajánlott irodalmat is kínál: nagyrészt Echo TV-s linkek formájában. Az oldalukon akad még tücsök és bogár (nem megenni!), dramolettek nemi erőszakot hatosával elkövető néger migránsokról, chiplágerekről és a szörnyű Európai Diktatúráról, amit egyelőre Uniónak hívnak.

Ezt akarják lenyomni a torkunkon környezetvédelem címén. Hát ez minden, csak nem az. Ez vegytiszta őrület és ostobaság.

És ez egy dotációban részesülő magyar politikai szervezet, mely indul a választásokon. Mondjuk indulásban az elnöküknek komoly gyakorlata van, érkezésben már kevesebb: tavaly például polgármester-jelöltként indult. Nem hiszik el, hol: Pakson. Akkor még a Magyar Környezetvédők Pártjának volt az elnöke. (http://www.telepaks.net/2017/07/31/medveczki-zoltan-polgarmesterjelolt-paks-legyen-zold-varos-2/) Praesidere necesse est, vivere non est necesse, elnökölni szükséges, élni nem. Gondolom, kizárólag azért indult Pakson, hogy az első adandó alkalommal leállíthassa az erőművet és az építkezéseket is, különben más települést szerencséltetett volna. Illetve csak vélelmezem, nem tudom: nem látok a fejébe.

Hát kérem, a fentiek alapján mindenki döntse el magában, micsoda is ez a formáció, én meg nem mondom sem egyből, sem kettőből, mert – említettem volt – köt a jómodor és a sajtótörvény, de tessék ideképzelni.

Na, pont az.

És ez a valami támogatást kap, indul a választásokon.

Kampányol.

Ilyen ez a kampány és bizony mondom, ilyenek ezek a választások.

Váteszként jósolom: lesz még ennél nagyobb őrültség is, napokon belül.

Majd meglátják.

Szele Tamás

Kérem szépen, tessék gratulálni, én nagyon gazdag ember kéne legyek, ugyanis feltaláltam valamit, amit most ide leírok, és azonnal el is fogják lopni. Tehát nem leszek gazdag ember, de attól még jó ötlet. Kérem, én feltaláltam a választási kampány szabványosítását

Már be is jegyeztettem, sőt, kenhetem a hajamra is.

Kérem, ez egy világszabadalom. Az történt, tisztelettel, hogy alapos vizsgálat tárgyává tettem a választási kampányt. Először sós kútba tettem, onnan is kivettem, mozsárban apróra törtem, Vörös Oroszlán jelenlétében titráltam, desztilláltam, a keletkező vodkát és kisüstit kiöntöttem, a leülepedő szárazanyagból köbgyököt vontam, mátrixba rendeztem, melynek elemei gráfok, majd dekódoltam a legkorszerűbb szoftverrel. A végeredmény három szó lett.

„Megállj, megállj, kutya...” A negyediket lehet ízlés szerint behelyettesíteni bármely nem tetsző népelemmel vagy embercsoporttal. Mikor először elhangzott, ez konkrétan „kutya Szerbia” volt. Kissé megtörtem az eredmény hatása alatt, de be kell látnom, hogy ez a helyzet: a magyar társadalom a Monarchia óta semmit sem változott. És most is tulajdonképpen mindenki a Monarchiát kívánja vissza.

Ugyanis minden magyar választópolgárnak kényszerképzete, hogy ő abban a világban snájdig huszártiszt volna, kardbojttal vagy előkelő hölgy, csipkében és grüberlikkel csinos daggerotípiáján. Nekem magamnak is az a nézetem, hogy akkoriban mindenki kizárólag ezt a két foglalkozást űzte, földműves például mutatóban sem akadt. Mesterember vagy kereskedő sem. Az újságok is magukat írták meg, hogy a huszártisztek megvehessék őket az úrhölgyeknek.

Monarchia a Horthy-nosztalgia és monarchia a Kádár-nosztalgia – tulajdonképpen itt mindenki csak huszártiszt és zászlóanya szeretne lenni. Természetesen mindenki ősmagyar is, az ősmagyarok a matematikai haladvány értelmében olyan nyolcvanmilliárdnyian lehettek, hiszen ha mindenkinek minden őse Árpáddal jött be, akkor kettő hatványait követve körülbelül ennyi ember jön ki.

Mármint fejenként.

Lévén pedig, hogy a jobb- és baloldali kampány eszmeileg a világon semmiben nem különbözik egymástól, például mindkét fél elkötelezetten a gyűlöletre építi a kampányát, de közhelyeken kívül semmit sem árul el a programjából, mely nem nagyon létezik (engem például bármely fél monetáris programja érdekelne, ha lenne, csak nincs), tulajdonképpen az fog győzni, aki hihetőbben ígéri meg a Monarchiát. Ahol majd mindenki szőke lesz, huszonhat éves, legalább felső középosztálybéli, valamint Málcsi néni lehet végre grófkisasszony, Pista bácsi meg huszárhadnagy.

Esetleg fordítva, igény szerint.

Javaslatom tehát az, hogy a magyar állam rendeljen meg választási célokból nyolcmillió felhúzható zenélődobozt Kínából, ahol olcsó, közbeszerzés keretében, majd ezt osszák szét a pártok között, akik továbbítsák saját matricájukkal ellátva a választópolgárok mindegyikének. Ki milyen matricás zenélődobozt akar, olyant kapjon.

De mindegyik ugyanazt a nótát játssza: a Herkulesfürdői Emléket.

Minden további kampány felesleges.

Aztán meg lehet rendezni a vitát, hogy melyik párt nótája szebb.

Mivelhogy mindegyik ugyanaz lesz.

Ez úton sok fáradságot és pénzt lehetne megspórolni, melynek egy részét nagyon szívesen magamhoz veszem.

Ja, Monarchia?

Az nem lesz. Huszártisztekkel és grófkisasszonyokkal?

Úgy, hogy senki sem akar semmit dolgozni?

Úgy még ország sem.

Zenélődoboz, az lesz, kínai, ezüstfestékkel pingált műanyagból, az is el fog törni egy hét után.

Most is egy ócska, rozsdás zenélődoboz az egész ország.

És sokféle hangon, de ugyanazt a nótát nyekergi.

Szele Tamás

Kérem, ez eredetileg egy nagyívű tanulmány akart lenni a magyar diplomácia fejlődési irányzatairól és főbb trendjeiről, de sehogyan sem találtam hozzá olyasmit e honban, amit diplomáciának nevezhetnénk. Legyen szó akár külügyekről, akár bármi másról, mi nem diplomáciával, hanem biciklizéssel foglalkozunk, és ha leesünk, akkor így szálltunk le.

Akinek nem tetszik, ne nézze.

Nem fogok fanyalogni amiatt sem, hogy elveszett a vitakultúránk: nem veszhetett el valami, ami soha nem volt, legfeljebb az olyan elemeknek, akik neveltetésük vagy tiszta paraszti eszük révén megtanulták, hogy a vita nem öklelőző lovagi viadal, melynek végén az egyik felet vérbe fagyva kell levinni a pástról, megtanulták, hogy a vitának – minden vitának! - egyszer vége lesz, és akkor nem árt, ha van valami eredménye is, melyet rendszerint kompromisszummal lehet elérni. Nos, ha volt is valaha ilyen politikacsináló ember a Duna–Tisza közén, már régen meghalhatott, és vidéken temették el, jeltelen sírba, hogy még az emléke is elvesszen.

Nálunk nem lehet egyes dolgokban igaza az embernek: vagy teljesen és kivétel nélkül mindenben igaza van, ő a Tökéletes Mester, aki mindenben példát mutat, politikától a macskaalom cserélésnek helyes módozatáig, vagy nincs igaza, és akkor akasztófáravaló lator, akit fel kell húzni az első fára. A magyar ló sokszögű, egyensúlyra képtelen állat, melynek a térgeometria minden alaptételével szemben kizárólag túloldala van. Ezért aztán nálunk minden vita vérre megy, mind valaha a Vadnyugaton.

Már az is baj, hogy itthon, egymás között ilyenek vagyunk, de ha határainkon túl viselkedünk így, a jó külföldiek csak döbbenten néznek. Miszerint megőrültünk. Ha meg a hivatalosságaink teszik ezt, hát joggal kérdezik: miféle hely ez a Magyarország?

Az ellentmondást nem tűrő áldiplomácia gyönyörű példája a Luxemburg-ügy.

Elemezzük.

Történt pedig, hogy Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter nyilatkozott a Der Tagesspiegelnek. Ezt arrafelé a magyar miniszterelnök engedélye nélkül is megteheti egy luxemburgi külügyminiszter. Elég szégyen ez Luxemburgra nézvést, de így van. No, legyünk lovagok, lássuk, hogy prezentálja az interjút a magyar kormány MTI-je!

„Berlin, 2018. február 19., hétfő (MTI) - Orbán Viktor magyar miniszterelnök hozzáállása a menekülteknek segítő civil szervezetek tevékenységéhez „diktátorhoz illő” - jelentette ki Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter a Der Tagesspiegel című német liberális lapnak Orbán Viktor vasárnapi évértékelő beszédével kapcsolatban.

A berlini lap online kiadásában hétfőn közölt beszámoló szerint az Európai Unióban (EU) legrégebb óta hivatalban lévő külügyminiszter azt mondta, hogy „ez a hozzáállás illik egy diktátorhoz, akinek fontosabb a hatalom megőrzésére irányuló ösztönzés, mint bármiféle politikai erkölcsi tartás”.
A luxemburgi szocialista munkáspárt (LSAP) politikusa hozzátette, hogy „nyomatékosan aktiválni kell” az EU-s szavazati jog felfüggesztésével járó, úgynevezett hetes cikkely szerinti eljárást.
Mint mondta, „az EU-nak fel kell állnia és fel kell háborodnia”, az ENSZ emberi jogi főbiztosának pedig haladéktalanul jelentést kell tennie a magyarországi fejleményekről az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának. Megjegyezte, hogy Magyarország „feltartóztathatatlanul” alakul át egy olyan országgá, amely „elveszítette az emberi méltóság iránytűjét”.
A muzulmán vallás leegyszerűsítő becsmérlése ellentétes az EU-s szerződésekben rögzített vallásszabadsággal - mondta Jean Asselborn. Kiemelte, hogy Orbán Viktor „a hazájukat a háború és a nyomorúság miatt elhagyni kényszerülő muzulmán menekültek elleni trágár félelemkeltéssel úgy tesz, mintha a kereszténységet védelmezné”.
A magyar miniszterelnök ezzel „kiforgatja” a keresztény erkölcsöt, amelyet a testvériesség és a bajba jutott emberek megsegítésének elve vezérel - mondta Jean Asselborn.” (MTI)

Hát, nehéz volna tagadni, hogy minden szava igaz. Ha én magyar külügyminiszter volnék, és az lenne a feladatom, hogy mentsem a helyzetet, valami olyant próbálnék magyarázni, hogy Asselborn úr bizonyára félreértett valamit, és hát ez az ország belviszonyait tekintve amúgy is különleges helyzetben van, mindazonáltal természetesen szó sincs ilyesmiről. Csak épp hála az Égnek nem vagyok külügyminiszter, nem kell mosdassam sem a szerecsent, sem a miniszterelnököt.

Mármost Szijjártó Péter viszont külügyminiszter, de ő sem mosdat senkit. Ő válaszol, megvédi a Padronét – ha én lennék Orbán Viktor, ezért a védelemért kinevezném kormányfogytiglani mongol nagykövetnek, annyira nem diplomácia, amit művel, de Orbán sem én vagyok, még inkább hála az Égnek. Lássuk a választ.

„Budapest, 2018. február 19., hétfő (MTI) – Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter „gyűlöli Magyarországot”, ő egy elvakult bevándorláspárti, a migrációt támogató politikus, aki Soros György kottájából játszik - közölte a külgazdasági és külügyminiszter hétfőn az MTI-hez eljuttatott közleményében.

Szijjártó Péter leszögezte: ők elárasztanák Európát, így Magyarországot is migránsokkal, „szélsőségesen liberálisok, elfogadhatatlan álláspontot képviselnek”.
A külgazdasági és külügyminiszter ezt arra reagálva közölte, hogy Jean Asselborn a liberális Der Tagesspiegel napilap online kiadásában hétfőn a Stop Soros-törvénycsomag kapcsán azt mondta: „az EU-nak fel kell állnia és fel kell háborodnia”, és aktiválni kell a 7. cikkelyt.
Szijjártó Péter közölte: Jean Asselborn a mostani nyilatkozatával minden határon túlment.
„Jean Asselborn egy ostoba ember, a magyarok azonban nem azok, a magyaroknak nincs szükségük a luxemburgi külügyminiszter agymenéseire ahhoz, hogy tudják mi a jó nekik” - tudatta.
A külgazdasági és külügyminiszter szerint Jean Asselborn nyilatkozata megmutatta az április választás tétjét.
„Az Orbán-kormány Magyarország biztonságát védi, a luxemburgi külügyminiszter azonban Soros Györggyel és magyarországi elvbarátaikkal lebontanák a kerítést, és elárasztanák migránsokkal Magyarországot” - emelte ki Szijjártó Péter. (MTI)

Kedves Európa, szokásom szerint én kérek bocsánatot az illetékes helyett. Tetszik tudni, nálunk választási kampány van, és ilyenkor mindenkinek elmegy az a maradék csöpp esze is. Az a baj, hogy nálunk állandóan választási kampány van, 2006 szeptembere óta, szóval jó tizenkét évvel ezelőtt megőrültünk és ez azóta csak súlyosbodott. A magyar külügyminiszter egyetlen szavával sem értek egyet, sőt, azzal sem, hogy ő látja el ezt a feladatot ahelyett, hogy a tápióvisontai futsal-csapat szertáros-helyettese volna, de, kedves Európa, az a baj, hogy ezt a barokkos szógörgeteget, sértéskavalkádot minálunk vitának, politikának, diplomáciának nevezik.

Holott nem egyéb személyeskedő inzultusnál, alaptalan vádaskodásnál és férfihisztinél. Ennél már az is jobb lenne, ha böcsületesen inna a legény, mert attól naponta egyszer csak kidőlne, addig sem beszélne marhaságokat. Amíg meg ébren van, addig sem vennék komolyan – de ez nem iszik, ez józanul ilyen. És sajnos nem egyedül ilyen, csak a belvitáinkról nem mindig tetszenek tudomást szerezni...

Kérem, itt valami végleg el van cseszve. Asselborn – vagy bárki más, bármely más ügyben! - mond valamit, ismertet egy tényt, vagy ismerteti saját meglátásait valamiről, és a magyar ember nem a saját szempontjai ismertetésével válaszol, hanem személyeskedik. Sérteget, vádaskodik.

Kard ki, kard. Neki a derekának.

Ha külügyekről van szó, ez minden, csak nem diplomácia.

És ha belügyekről, melyeket egymás között ugyanilyenformán intézünk, nem vita, hanem élethalálharc bármiért. Képesek vagyunk emberhalált kívánni, ha nem vitték el időben a szemetet, vagy ha politikai ellenfeleink nem ismerik el, hogy X. vagy Y. politikus a legszebb, legokosabb a világon és puszta kézzel lövi a bengáli tigrist.

Hova vezet ez? Megmondom.

Kifelé az ország elszigetelődéséhez, befelé a pokollá tételéhez.

Már most is egy politikai purgatóriumban élünk, és a jelek szerint a megtisztulás évezredekig fog tartani, de ha még el is szigetelődünk, Pokol lesz ez tökéletesen, gyehennatűzzel, ahogy illik.

Ugyanis nálunk a vitában nem eredmény születik, hanem elsöprő győzelem.

Vagyis az sem születik mert az ellenfél sosem fogja elismerni, ha igazunk volt, mi sem, ha tévedtünk.

Malom a pokolban, malom, amelyben magunk őröljük ennen magunkat, elevenen, ízzé-porrá. Aztán megint összeállunk, és kezdjük elölről.

Magyarok, emberek, felebarátaim: a vita célja az eredmény, nem a győzelem.

Menjetek békével.

Ja. békével nem tudtok.

Akkor menjetek...

Szele Tamás

Kérem, én már kezdem kissé unni ezt a helyzetet. Orbán Viktor hosszú ideje monoton rendszerességgel felértékeli az évet, mint egy országos méretű becsüs, én a rá következő reggelen kiértékelem a beszédét, és így dolgozunk már együtt annyi, de annyi éve... ő mondja a marhaságokat, én röhögök rajta, csináljunk már valami mást, mondjuk egyszer elmaradhatna ez az évértékelő, meglepetésként.

Idén nem maradt el. Előrebocsátanám, hogy ha becsüsként nézem az elmúlt évet, én magam szakadtnak, kopottnak és pecsétesnek találom, és zálogházi átvételre nem javaslom, de természetesen a miniszterelnök véleménye nem ez, sőt. Nagyon sőt. (Innentől kezdve az idézetek forrása a kormany,hu). (http://www.kormany.hu/hu/a-miniszterelnok/hirek/nekunk-magyarorszag-az-elso2)

„Jól sikerült ez a 8 év, „jobban, mint ahogy vártuk” - értékelte a 2010 óta tartó kormányzást a miniszterelnök, úgy fogalmazva: „időarányosan talán előrébb is vagyunk, mint ahogy elterveztük”. Kiemelte, hogy 10 év alatt egymillió munkahely létrehozását vállalták, és már 736 ezernél tartanak; karácsonykor nyugdíjprémiumot fizethettek a nyugdíjasoknak; és tető alá hoztak egy béremelési és adócsökkentési megállapodást. „Úgy látom, a hibajegyzékkel együtt is, hogy ez a 8 év nem csak vállalható, de számos eredményére büszkék is lehetünk” - mondta Orbán Viktor, azt kívánva Magyarországnak, soha rosszabb nyolc éve ne legyen. Jelezte ugyanakkor: noha az ország jobban néz ki, mint nyolc éve, de még nem olyan, amilyen lehetne.”

Mondom én, szakadt, kopott, pecsétes: az „új munkahelyek” közmunkát jelentenek, rendszerint értelmetlen feladatokkal, olyan kéthavi forgóban, mármint egyik hónapban kap közmunkát a munkanélküli és kap érte éhbért, a másikban nem – a nyugdíjprémium is csak propagandaszinten értékelhető, szóval tényleg nem olyan az ország, amilyen lehetne: a helyzet borzalmas, de még sokat lehet rontani rajta. Szorgalom kérdése.

„Nekünk magyaroknak akkor van jövőnk, ha magyarok maradunk, ápoljuk a magyar nyelvet, megvédjük keresztény és magyar kultúránkat, megőrizzük a függetlenséget és a magyar szabadságot. A munkát megbecsülni, a családokat támogatni, a nemzeti identitást megtartani, a függetlenséget megőrizni, ez a jövő, s ez a jövő a mienk lehet. Nemzeti kézben van a bankrendszer több mint 50 százaléka, és nemzeti tulajdonba került a magyar médiumok több mint fele. Magyar bankrendszer és magyar médiumok nélkül nincs nemzeti függetlenség. Szavai szerint „a függetlenségünk most megvan, de az nem olyan, mint a lekvár: nem áll el a polcon, időről időre meg kell védeni”. Hallgatóságától azt kérte: ne feledjék, nem szabad az ország sorsát az internacionalisták kezébe adni.”

Hát kérem, sehol sem látom azokat a szpáhi csapatokat a Rákóczi úton fel-alá galoppozni, akik a nemzeti kultúránkat akarják elvenni, a Keletire sem húzták fel a lófarkas zászlót, bár a vasút és az épület állapotával kapcsolatban egyre több lószerszámot emleget a pesti nép. A jövő – bármilyen is legyen – a miénk lesz, tekintve hogy úgy fogalmilag, mint naptárilag, de feltétlenül bekövetkezik, kivéve, ha elhalálozunk, ámde az is jövő, bár világnézeti kérdés, hogy mire számítunk. Azonban egyelőre életben vagyunk, és nincs okunk feltételezni, hogy ez az állapot a közeljövőben radikálisan megváltozik. A médiumok sorsát, szakmámból fakadóan figyelemmel kísérem és siratom: ha a nemzeti bankrendszer csak tizedannyira működik megbízhatatlanul, mint a nemzeti médiumok, még ma délelőtt megyek, és kiveszem minden pénzecskémet.

Ja, igen, a lekvár, meg a polc – nem tehetek róla, miniszterelnök uram, önről nekem egy másik közmondás jut eszembe, melyben szintén van lekvár és polc, de nincs függetlenség, ellenben egy egészen más természetű matéria szerepel benne.

Itt hangzott el a Fidesz pártprogramja, mely szokás szerint egy mondatos, és úgy hangzik: „nekünk Magyarország az első”. Trup elnök ezt még úgy mondta: „America first”. Tessenek már valami újat kitalálni a pénzemért, át fogok szokni a Barocaldi cirkuszba, ha nem.

„Felhívta a figyelmet emellett arra, hogy Magyarország mára jócskán felértékelődött, hírünk, ismertségünk, befolyásunk nagyobb, mint azt az ország mérete vagy gazdasági súlyunk indokolná. Szerinte ez elsősorban annak köszönhető, hogy a Fidesz-KDNP Magyarországon nyolc éve szünetelteti a politikai korrektséget, süllyesztőbe került az euroblabla, a liberális szépelgés, a korrekt semmit mondás, a szájkosarat visszaküldtük Brüsszelnek, a pórázt pedig az IMF-nek.”

Stimmel. Korrektségnek nyomát sem találni, kiveszett az egész országból, liberalizmus is csak nyomelemekben kimutatható, a korrekt semmitmondásnak pedig nyoma sem maradt – a legjobb példa erre pont ez a beszéd, mely ugyanis inkorrekt semmitmondás.

Valamint csúnya Brüsszel, csúnya IMF.

Itt jön egy hosszabb rész, amivel nem érdemes foglalkozni, ugyanis az ellenzék állapotát taglalja a kormányfő, a tőle megszokott igénytelenséggel – kérem, nem szeretnék senki mellett kampányolni, márpedig ha minősíteném az érvelést, óhatatlanul segítenék az összes említésre kerülő pártnak. Ugorgyunk, Pósalaky úr, most jön a java!

Helyben is vagyunk. A Magyarország évét értékelő beszéd nagyobbik fele nem Magyarországról szól, hanem a migrációról és Sorosról. Azt mondja a legény:

„A bevándorlás miatt Európa felett sötét felhők gyülekeznek, a becslések szerint ugyanis a bevándorlók aránya gyorsuló ütemben nő majd a tőlünk nyugatra fekvő európai országokban. NATO-jelentések szerint 2020-ig 60 millió ember indul Európa felé - jelezte, megjegyezve, hogy a legtöbb bevándorló ráadásul az iszlám világból érkezik majd. Ha minden így folytatódik, akkor Európa nagyvárosaiban egyértelmű muszlim többség lesz, s London nem a kakukktojás, hanem az első fecske lesz - mondta. A kerítés megépítésével, a jogi és fizikai határvédelemmel és a rendőrök példamutató helytállásával Magyarország sikeresen megvédte déli határait, „stabilan állunk a lábunkon”, Nyugatról azonban - „bármennyire abszurd is” - veszély fenyeget.”

Értem én: a keleti veszély nyugatról fenyeget. Hogyne. Csak légiirányító ne legyen ebből az emberből soha. Vagy közlekedési rendőr. És Soros? Sorosról már nem is beszélünk? Dehogynem, nélküle nincs főminiszteri agymenés.

„Azt is jelezte: az ellenerők, Soros György hálózata és az általa megvásárolt nemzetközi bürokraták még korántsem adták fel. Van, aki még érzi a pénzszagot, vannak, akik a globalista elittől kapott állásukat és zsoldjukat nem akarják elveszíteni. (…) Szót emelt az ellen, hogy a Soros-hálózat egyik fő ideológusa, az Európa Tanács emberjogi főbiztosa „elkottyantotta”, hogy titokban már évekkel ezelőtt meghirdették „a Soros-féle embertípus kitenyésztésének” programját.”

Aha. Hát az embertípus ügyét már tegnap tisztáztam, tetszett volna elolvasni a beszéd előtt az írásomat (http://huppa.hu/szele-tamas-osembertan/), de hát nem olvas engem ez a nagyon okos ember – bár van egy olyan érzésem, hogy jobb is így.

„A kormányfő első lépésként hivatkozott a Stop Soros törvénycsomagra, kifejtve: a migrációval és migránsokkal való foglalatosságot nemzetbiztonsági engedélyhez kötik, a migránsbarát nem-kormányzati szervezeteknek (NGO) szánt külföldi támogatás egy részét átirányítják a határvédelemre, teljes pénzügyi átvilágítást rendelnek el, s akik nem hagynak fel a veszélyes terveikkel, azokat egyszerűen kitiltják, „legyenek bármilyen hatalmasok, vagy gazdagok”.

„Harcolni fogunk a nemzetközi arénában is” - emelte ki, jelezve: hétfőn átadja az Európai Tanács soros elnökének, a bolgár miniszterelnöknek azt az európai törvényjavaslatot, amely megoldhatja az európai határok légmentes védelmét.”

Érdekes pénzügyi elképzelés. Ha létezne is világösszeesküvés, annyira bizonnyal nem hülye, hogy a magyar kormányon keresztül küldje az anyagi támogatást a rettenetes NGO-knak, márpedig ha nem így tesznek, nehéz volna átutalni az összegeket a határvédelemre. Illetve maximum úgy lenne elképzelhető, ha vaktában, hasraütéssel megállapított összegű harácsokat szabnak ki a civilekre, valószínűleg ezt akarta mondani a költő. A törvényjavaslatnak meg csak az a hibája, hogy javaslat: vagy elfogadják, vagy nem.

„De „nem vagyunk egyedül, és közösen fogunk küzdeni, hogy Soros Brüsszelben és az ENSZ-ben bemutatott tervét megfékezzük, majd megállítsuk, és ha lesz elég szövetségesünk, márpedig lehet elég szövetségesünk, akkor biztos vagyok abban, hogy a végén sikerrel is járunk” - mondta Orbán Viktor, aki a szokásos „Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!” fordulattal zárta beszédét.

Ez már wagneri fordulat, valóságos Ragnarök, tényleg csak a manikűrök lovaglása hiányzott a fináléból. Akkor most lássuk: mit is mondott végül is ez az ember azon a pulpituson?

Az a helyzet, hogy semmi különöset. Magyarország helyzete rossz, de minden jel arra mutat, hogy sokat fog még romlani, mely kiemelkedő eredmény lesz dicsőség felé vezető utunkon. A szónok szellemi állapota egyre súlyosabb, félő, hogy rövidesen kivezényli a karhatalmat, mert Soros-ügynököt talált a cipőjében. Nemzetközi szinten is egyre értéktelenebbek vagyunk, viszont sokat profitálhatnánk, ha feliratozva eladnánk a nemzetivé vált média híradóit Hollywoodnak, ők kiváló abszurd vígjátékot tudnának belőle összevágni, minimális ráfordítással. Várható körkörös falak építése, elképzelhetően köz- és kényszermunkában, így meglesz az egymillió munkahely is. Akinek van valamije, ássa el, mert ha kiderül, Soros-ügynököt csinálnak belőle és elkobozzák a vagyonát, hogy átutalják határvédelmi célokra. Vagy zsebrevágási célokra. Következő ellenségünk Brüsszel után az ENSZ, ami azért jó, mert még Brüsszelnél is kevésbé veszélyes. Legalábbis nem várható, hogy bármit is tenne ellenünk – más ellen sem képes tenni. Tekintsünk hát felemelt öklünkkel a fényes jövőbe!

Ja, az ország értékelése?

Maradt, amilyen volt.

Szakadt, kopott, pecsétes.

Minden zálogházban ezt mondanák rá.

Szele Tamás

Kérem, hatalmas felfedezés rázta meg a paleoantropológiát: magyar kutatók ugyanis új emberfajtára bukkantak, csak épp nem a távoli ősidőkben, hanem egyenesen a közelmúltban! A piltdowni hamisítás óta nem volt ekkora botrány az ősembertanban, és hát, amint a piltowni koponya, úgy a „homo sorosensus” is egyszerű hamisítvány. Méghozzá politikai.

A hírt a kormánymédia röpítette világgá, méghozzá annyira egy időben, hogy képtelenség megtalálni az ősforrását – talán a Hirado.hu lehet, de ezt nem állíthatjuk biztosan. (https://www.hirado.hu/kulfold/kulpolitika/cikk/2018/02/16/soros-embertipust-kell-letrehozni-az-et-emberi-jogi-biztosa-szerint/#) Azt mondják, hogy végveszélyben az emberi faj, mert Soros új emberfajtát akar kitenyészteni. Hogy mondják? Így:

„A „homo sorosensus”, azaz a Soros embertípus létrehozásának szükségességéről értekezik Nils Muiznieks, az Európa Tanács emberi jogi biztosa egy 2009-es dokumentumban. Úgy fogalmaz: ez az új ember hivatott felváltani a Homo sovieticust, amely lassan elbomlik a történelem szemétdombján. Muiznieks többször is bírálta a magyar kormányt, legutóbb a Stop Soros törvénycsomag miatt.

A Nyílt társadalom emberének születése címmel publikált tanulmányt 2009-ben az Európa Tanács emberi jogi biztosa, amelyben egy új embertípus, a „homo sorosensus” létrehozásának szükségességéről értekezik. Az Open Society című nemzetközi Soros-hírlevélben úgy fogalmaz: „sokan közülünk azt feltételezték, hogy két évtizeden belül létre tudjuk hozni az új nyílt társadalom emberét. Ez az új ember – a homo sorosensus – hivatott felváltani a Homo sovieticust, amely lassan elbomlik a történelem szemétdombján.”

A dokumentumban Nils Muiznieks részletesen ismerteti a Soros embertípus személyiségjegyeit. Azt írja: a „homo sorosensus” a Közép-európai Egyetemen (a CEU-n) vagy nyugaton (Angliában vagy az Egyesült Államokban) tanul, aktívan részt vesz a megreformált közép- és kelet-európai gazdasági és politikai életben, mi több, egy átmeneti időszakot követően a Soros embertípus nemzedéke megszerzi a legtöbb politikai, gazdasági és kulturális hatalmi pozíciót.” (Hirado.hu)

Tulajdonképpen nem hazudnak a tanulmányt illetően, csak éppen igazat sem mondanak. Miről is van szó? Arról, hogy a derék Muiznieks tanulmányában, mely ITT (https://www.opensocietyfoundations.org/sites/default/files/opensocietynews_11052009.pdf) olvasható teljes valójában (ne tessenek megijedni, alig négy gépelt oldal lehet, nem kimerítő) leginkább a posztszovjet, de még inkább a lettországi viszonyokat sérelmezi. Ő a „homo sorosensust” latin nyelvtani hibával, mert „sorosensis” kéne legyen, a „homo sovieticus” leváltójaként értelmezné, ami megint nem szovjet embert jelent, hanem szovjet apparatcsikot. Azt meg is hiszem, hogy Lettországban, de akár bármely más posztszovjet köztársaságban a régi, de pozícióban maradt apparatcsikok a nyugatos fejlődés legnagyobb kerékkötői – és hát a Baltikum valóban minden erejével kapaszkodik a Nyugatba, amihez igazából tartozik is, nyilván szükség lenne egy új hivatalnoki-középvezetői gárdára, amelyet vagy Nyugaton vagy legalább a CEU-n képeztek és már nem tudja fejből a Putyilov-gyári sztrájk évfordulóját, viszont nem is kell pelenkát cseréljen egy számítógép vagy egy emberi jogi törvényjavaslat láttán.

Ez akarna lenni Muiznieks „homo sorosensusa”, gyenge szójáték a „homo sovieticus”-szal, nem genetikai vagy politikai kísérlet. Egyszerű javaslat vagy inkább kérelem, azt illetően, hogy kádereket kéne cserélni, mert a régiek kissé alkalmatlanok.

És Lettországra vonatkozik.

Ráadásul 2009-ben jelent meg, mikor még Szíria nyugodt, bár már mozgolódó állam volt, a menekülthullámról azt sem tudtuk, eszik-e vagy isszák, szóval teljes elmebaj az, amit a magyar kormánymédia az ügyben feltálal a nagyérdeműnek. Persze, az a nagyérdemű, amely csak a címeket olvassa, esetleg a felvezető szöveget, szaknyelven leadet, és azokból informálódik, meg is érdemli, amit kap.

Azt még értem, hogy miért a támadás. Muiznieks mester hangot adott véleményének, méghozzá egy közleményben, miszerint nem tetszik neki a „Stop Soros” törvénycsomag. Nekem sem tetszik, és én is nyilvánosan adok hangot ezen véleményemnek, csakhogy én nem Brüsszelben mondom, hanem Pesten, és mivel közelebb vagyok, kevesebb kormánytényező olvas. Kiadhatták a parancsot a média zsebrákjainak, hogy Muizniekset le kell mosni a színpadról, azok elengedték a háború kutyáit, egyenesen rá a Google-ra, és nem találtak szinte semmi terhelőt, csak ezt a szösszenetet.

Akkor nekiestek ennek, húzták, vonták, csonkították, beleírtak, csak már legyen használható valamire. Szerintem köbgyököt is vontak belőle, bár ezt bizonyítani nem tudom. Amúgy érthető valahol a sértődöttség: a homo sovieticus haragszik a kormányban, ugyanis Magyarországnak Rákosi Mátyás óta nem volt ennyire szovjet típusú vezetése, mi az, hogy nyugatos alapokon le kéne váltani?

No, akkor azt kiderítettük, hogy a kormánymédiában dolgozó homo neanderthalensisek felfedezték a homo sorosensust. De hogy néz ki? Kérem, más forrásból, de kiderül. Ugyanis a pécsi Emberség Erejével Alapítványt a minap Pécs város közgyűlése Soros-féle migrációszervező- és kampányközpontnak nyilvánította. Ha valahol képzik a homo sorosensust, akkor ott képzik. Hát lássuk, miket támogatnak?

„ - szemétgyűjtéssel foglalkozó alapítványt,

- gasztronómiai, kulturális fesztivált,

- tanodák kispályás labdarúgókupáját,

- gyerekeknek, diákoknak szánt közösségépítő tevékenységeket, programokat,

- természetjárást,

- cserkészkedést,

- futóközösség kialakításán, egyéb sportprogramokat,

- esetenként csak pár tucat vagy párszáz fős falu hagyományőrzését,

- tanulási nehézséggel küzdő gyerekek, pszichiátriai, mentális problémákkal küzdő emberek segítését,

- kortárs magyar zenét, könyvtári programot,

- kórházban fekvő gyerekeknek meseolvasását segítőket,

- horgászati lehetőségek fejlesztését,

- LMBTQ-s naptárok kiadását” (Forrás: HVG)

Hát ez ördögien ravasz. Ez, kérem, maga az Ármány és a Fortély. Ezentúl gyanús mindenki, aki nem szemetel, járja a természetet, hagyományt őriz vagy horgászik. Az mind homo sorosensus.

Kivéve Áder Jánost, habár az ő környezetében is valósággal hemzsgenek a volt Soros-ösztöndíjasok. Név szerint: Orbán Viktor, Szájer József, Schmidt Mária, Kövér László, Németh Zsolt, Deutsch Tamás de még Kovács Zoltán kormányszóvivő is.

Szegény Áder, akit körbezárt az ellenség gyűrűje.

Most már nem is horgászhat nyugodtan, az is sorosi métely lett.

Kérem, így lesz bolha az elefántból, kampány egy rossz fordításból és vaskarika a fából.

Éberség, elvtársak, éberség.

Szele Tamás

Valami mozog Ankarában, valami fortyog, fő Erdogan konyháján, nem lennénk meglepve, ha néhány napon, maximum héten belül újabb zsarolással lepné meg a világot ez a teljhatalmú padisah: ha körülnézünk Törökországban és környékén, minden arra utal, hogy akár régi, akár új ügyről van szó, kicsit más szempontok érvényesülnek mostanság, mint korábban.

De a kíméletlenség változatlan.

Persze, Törökország megértéséhez sutba kell vágnunk az arisztotelészi logikát, más mederben jár ott az élet (bár ezt Tyutcsev Oroszországról írta, de ide is érvényes). Mert az, ugyebár, közismert, hogy Erdogan mostani egyik fő tevékenysége az, hogy népirtást folytasson minden kurd ellen, méghozzá nem csak az ország határain belül, de azon túl is, például Afrin körzetében. Konkrétan, harminc kilométeres „biztonsági” zónát akar kialakítani a határai mentén, melyet ő ellenőrizne, és melybe gyakorlatilag a teljes, szinte kizárólag kurdok lakta Afrin és Manbidzs tartományok is beletartoznának. Most folyik a támadás Afrin ellen, melyet keleti irányban terjesztenek ki Manbidzs irányába – ámde Manbidzsban a kurdok mellett amerikai erők is állomásoznak. Nyilván ehhez a kurdoknak is van pár szava, a múlt héten lőtték le a török hadsereg egyik ultramodern harci helikopterét is – de a körzet légi bombázása zavartalanul folyik török részről, a civil lakosság menekül, bár aki Törökország felé indul, azt a határőrök kivégzik, szóval kimondhatjuk: ez népirtás.

Nem kis cinizmus kellett ahhoz, hogy Erdogan ezt a mocskos háborút „Olajág-hadműveletnek” nevezze el. A török hadsereg és az általa támogatott szíriai szunnita arab, valamint turkomán milíciák most akarják megszüntetni - nem az esetleges kurd állam magját, hanem magukat a kurdokat, mint népet. És hát bizony érdekes eredményekkel járna, ha a Törökországgal szövetséges Egyesült Államok ottani támaszpontjait támadnák: Rex Tillerson és Erdogan között a harci cselekmények kezdete óta zajlik egy kemény hangú nyilatkozatháború. A kérdés voltaképpen az, hogy fontosabb-e Törökországnak a NATO-tagság, mint egy népirtás, illetve fontosabb-e az Egyesült Államoknak a formálódó, nyugatos kurd demokrácia, mint a törökországi támaszpontok?

Nem lehetünk optimisták. A támaszpontok valószínűleg fontosabbak lesznek.

Az ám. Csakhogy az Olajág-hadművelet melléktermékeként elindult Törökhonban az újabb letartóztatási és ítélkezési hullám. Például őrizetbe vették két hete a török orvosi szövetség (TTB) 11 vezetőségi tagját, amiért közleményükben tiltakoztak az Afrinban január 20-án indított török hadműveletek miatt. Ezt a Hürriyet című török napilap jelentette az internetes oldalán. Az előállítottak között van a TTB elnöke, Rasit Tükel is. A TTB múlt heti közleményében azt írta: „orvosokként arra figyelmeztetünk, hogy a háború olyan, ember okozta népegészségügyi probléma, amely a környezetben és a lakosokban pusztítást okozva fenyegeti a társadalmi életet. Minden összecsapást és háborút emberi dráma kísér, helyrehozhatatlan problémákhoz vezet fizikai, lelki, társadalmi és környezet-egészségügyi szempontból. Nemet a háborúra, azonnali békét!” – fogalmaztak.

Sajtómunkásból most is körülbelül százötven ül török börtönben, és nem sok jóra számíthatnak.

Ha tehát a körülmények és a háttér ismeretében vizsgáljuk a tegnapi nap két hírét – úgymint Deniz Yücel szabadlábra helyezését és három más kolléga életfogytiglani börtönre ítélését – mindjárt más fényben tűnnek fel az események.

Egyfelől, Deniz Yücel fogvatartása tökéletesen illegális volt, még a török törvényeket is sértette. A nemzetközi diplomácia szabályairól nem szólva, hiszen török részről próbálkozás sem történt a német állampolgárságú kolléga ügyének konzuli úton történő rendezésére, sőt, a kapcsolatfelvételi kísérleteket is elutasították.

Yücel ugyan meglehetősen ellentmondásos, csúnyán finomkodó kifejezéssel élve „megosztó” figurája a nemzetközi sajtónak (így mondjuk ha valakivel nem lehet mindenben egyetérteni, sőt nagyon sok dologban nem lehet), példának okáért négy évvel ezelőtt kisebb vihart kavart Magyarországon is, mikor egy publicisztikájában javasolta kis honunk kizárását az Európai Unióból, ám az idő megmutatta, hogy ezt ő nem gondolta komolyan. Ez egy cikksorozat része volt, melyben Belgiumtól az akkori Britanniáig minden uniós tagállamról kimutatta, hogy nem volna helye ezért vagy azért az államszövetségben. Miért tette? Akkoriban ugyanis Törökország uniós tagságáért kampányolt, és ezt az abszurd módszert választotta. Ilyen neki a humora. Mi kicsit megsértődtünk, de amint kitűnik a későbbiekből (Magyarország a harmadik volt a megkritizált tagállamok sorában, és még sok követte), egyszerűen csak bekerültünk a lővonalba, kaptunk a szórásból, nothing personal, semmi személyes ellenszenv. Más kérdés, hogy Yücel ez irányú akkori törekvése éppenséggel egybevágott Erdogan korabeli követeléseivel: tehát nem voltak ők mindig haragban.

Aztán meg a puccs után haragosok lettek, Erdogan azt nyilatkozta róla, hogy a férfi a Kurdisztáni Munkáspárt terrorszervezet képviselőjeként, német ügynökként bujkált az országban. Az ám, de az ügyében soha nem történt még vádemelés sem – ez minden törvénykezést sért, a Magna Charta óta.

Igen, a törököt is.

Most elengedik, és meg fogjuk ünnepelni – meg is kell, meg is érdemli, elvégre a sajtószabadságért ült, kilátástalan helyzetben, azt sem tudta, meddig lesz börtönben vagy mikor végzik ki, ami arrafelé könnyen megy – de a nagy örömködésben ne felejtsük el: ezzel a szabadlábra helyezéssel Erdogan üzen nekünk, nyugatiaknak.

Ahogy a három török kolléga, Nazli Ilicak, Ahmet Altan és testvére, Mehmet Altan életfogytiglanra ítélése is ennek az üzenetnek a része. (http://huppa.hu/ujsagirokat-iteltek-eletfogytiglani-bortonre-torokorszagban/) Nem lehet nem ide idézni a nevetséges, abszurd vádat, mely szerint „Ilicak és az Altan testvérek a július 15-ei puccskísérlet előtti napon egy közös televíziós műsorban állítólag “tudatalatti” üzeneteket küldtek a nézőknek, utalásokat tettek a küszöbönálló puccskísérletre.” Annyi történt a valóságban, hogy a most elítélt kollégák mindannyian részt vettek egy stúdióbeszélgetésben jólius 14-én és nem rajongtak Erdoganért. Aki pedig tudatalatti üzeneteket képes küldeni, az nem újságíró, hanem hipnotizőr, Szvengáli, Mario varázslója vagy egyenesen Mefisztofelész, de nem a valóságban létezik, az is biztos.

Ennyi erővel azzal is vádolhatták volna őket, hogy dzsinnek.

Tehát vonjunk mérleget: Yücel kollégát elengedték, másik három kollégát életfogytig fogva tartják, értékelhető vád egyikük ellen sem merült fel. Mit üzen a költő, esetünkben Erdogan ebben a művében?

A költő azt üzeni, hogy „Figyelj, hülye Nyugat. Ha már nektek olyan nagyon fontos a sajtó – én legszívesebben eltörölném az egészet, de ha ti sokra tartjátok, én bizony ezt kihasználom – akkor megkapjátok az egyik foglyomat, aki még nyugati is, gondosan rosszul bántunk vele, hogy elmesélhesse a borzalmakat, a többi százötvenet meg megtartom és időről időre fogjuk őket életfogytiglanra ítélni, ha csak nem tesztek engedményeket, mert azzal kiválthatjátok őket. De ha engedményeket tesztek, hagyjátok kiirtani a kurdokat vagy kivonjátok a jenkiket Manbidzsból, még a Héttoronyból is van kiút. Sok a túszom, úgy készüljetek – ha tárgyalni akartok, én itt vagyok.”

Hát ezt üzeni a padisah az egymásnak látszólag ellentmondó intézkedéseivel.

Kollégák, olvasók: ne feledkezzünk meg arról a százötven túszról a török börtönökben.

És ne feledkezzünk meg a több millió kurdról sem a Közel-Keleten.

Fel van adva a lecke: ha választunk közöttük, pont azt tesszük, amit a padisah elvár tőlünk.

Fortélyos, az igaz – de ne táncoljunk úgy, ahogy ő fütyül, ne menjünk bele egy kényszerkompromisszumba.

Ravasz ez a padisah, legyünk mi is azok.

Szele Tamás

Történt pedig, ó, igazhitűek, hogy ma nékem dolgom akadt a messzi Jókai utcában. Feltarisnyáltam hát magamat derék módon rúpiákkal sovány ládáimból, magamra öltöttem marhabőr ruhámat, melyet idegen földön viselek, utazásaim idején, vámot fizettem a karavánszerájban trolijegyre és jó androidos amulettemet megmarkolván útra keltem.

A karaván, mely trolinak is neveztetik, lassan haladt, és nékem szomszédaim ketten valának, kínai emberek, férfi és leány – igen kedvesek, mint minden kínai. Ezt onnét is tudom, hogy értem én az ő nyelvüket, hiszen én vagyok a Messzeutazó, akit másként Szindbádnak is ösmértek. Annyira nem értem, hogy a sanghajit is beszéljem, de annyira értették ők a pekingit, hogy ha köszöntek valamit, vagy szépnek találták, értsem és én is lehessek udvarias.

Közben a kerület hajója, a troli rótta útját a Nefelejcs utcán át, a messzi ormok felé... a legszebbnek a Fasori református templomot találták. De tetszett nekik minden. Jó volt látni, ahogy imádják ezt a mi városunkat, mindent lefotóznak, ahogy tetszik nekik az is, ami mellett mi mindennap elmegyünk. Mosolyogva szálltam le a karavánról.

Mintha Európában jártam volna.

De, ó, igazhitűek, történt ma más is.Történt pedig, hogy Kormányinfót tartottak volt a Hazugság Házában, szám szerint a százkilencediket. Ezen az eseményen – melyet jóérzésű magyar kolléga már rég nem látogat – a Guardian tudósítója, Daniel Nolan kérdezni akart.

Hiszen ez végül is egy sajtótájékoztató.

Ott kérdezni szokás.

Kivették a kezéből a mikrofont és kitették a teremből a biztonságiak, mert azt mondták, ott és akkor csak magyarul szabad kérdezni.

Szégyellem magam, szégyellem a jelenlévő kollégák miatt is, akik nem álltak fel és nem mentek el, de a percen.

És szégyellem ezt a helyzetet is. Dolgoztam gyakran nyugati kollégákkal, általában az volt a jellemző, hogy a maximális szakmai szolidaritást tanúsították minden helyzetben. Mikor mr. Nick Thorpe társaságában vártunk pár órát néhány éve egy obskurus sajtótájékoztatóra, és közölték, hogy elmehetünk, csak a BBC kap nyilatkozatot, mr. Thorpe közölte, hogy ez nem így megy. Vagy mindenki kap egy kérdést, vagy a BBC Őfelsége nevében nem érdeklődik a továbbiakban ez iránt a kérdés iránt.

Európában így csinálják.

De mondjuk, az utcán kérdeznek tőlem valamit angolul – válaszolok. Azért angolul illik tudni. Vagy magyarul, legalább annyit, hogy „bocsánat, nem értem, tudna valaki fordítani?” Vagy kérjen az a sóbálvány a szószéken egy tolmácsot.

De ez nem London és nem is Peking.

Még csak nem is Nukuʻalofa. Angolul ott is tudnak.

Újabb lépést tettünk, ó igazhitűek, felebarátaim és félig sem barátaim afelé, hogy végleg és örök időkre az egész ország egy nagy, lábszagú Mucsává változzon, az alvégen malomaljával, fokossal és ugarral.

Hát hogy diplomázott le az a sóbálvány a szószéken, ha egy idegen nyelvet sem beszél?

Érdekes: én még kínaiul is meg tudok tanulni, mert szeretem és érdekel, ők angolul sem hajlandóak.

Érteni sem.

Itt csak magyarul szabad kérdezni.

Itt csak magyarul tudnak hazudni.

Itt lassan már nem beszélünk semmiféle nyelvet.

Szindbád most szomorú. És reménytelennek érzi a helyzetet.

Szégyellem magamat.

Szeretnék bocsánatot kérni.

De, igazhitűek: miért én?

Mert annak, akinek kéne, eszébe sem jut. És valakinek meg kell.

Ős, buja földön dudva, muhar.

Szele Tamás