Elemeznünk kell Orbán Viktor pekingi tárgyalását Putyin orosz elnökkel, ami nem lesz hétköznapi feladat, ugyanis fogalmunk sincs arról, mit elemzünk: az elhangzottakból a nagyközönség és a sajtó csak annyit tud, amennyi részint az egymást köszöntő felek között elhangzott, részint meg amit Orbán Viktor utólag elmondott, márpedig az édeskevés.

Mi, akik még papír alapú, nyomtatott lapok szerkesztőségeiben kezdtük a szakmát, hajlamosak vagyunk arra a tévhitre, hogy amit írtunk, legalább egy darabig megmarad. Nyilván nem lesz belőle iskolai tananyag, de ha kései korok kutatói kíváncsiak lesznek erre az időszakra, amiben élünk, csak előveszik a mostani napi sajtót, és dokumentálódhatnak belőle. Ez tévedés.

Roppant érdekes, bár nem túl meglepő tanulmányt közöl az ukrán Detector Media, mely többek között tényellenőrzéssel és álhírek elleni küzdelemmel foglalkozik. A szerzők, Lesia Bidochko és Maksym Kazakov úgy látják, hogy a Kreml befolyása már a Bundestagban is érezteti hatását, és ha Moszkva tervei sikerrel járnak – talán még az Európai Unió is széthullhat.

Ma is dupla haditudósítással szolgálok az elmúlt nap eseményeiről a CTP és az ISW jelentései alapján, de ez nem lesz minden napos szolgáltatás, ugyanis roppant időigényes összeállítani, ráadásul a gyakorlat azt mutatja, hogy a beérkező adatok mennyisége és minősége is változó, ma például az ukrajnai harcokról sokkal részletesebb információk érkeztek, mint tegnap, még a harcoló alakulatokat is azonosították orosz oldalról.

Ma kísérletet teszek a lehetetlenre, ugyanis elhangzottak bizonyos kritikus megjegyzések, melyek szerint „mióta Izrael háborúban áll, a sajtóból eltűntek az ukrajnai harcok hírei”. Dehogy tűntek, csak az ember nem szakadhat szét: ha az egyikkel foglalkozunk, nincs idő a másikra, ha a másikkal, nincs idő az egyikre. Ma megpróbálok rövid összefoglalót adni mindkét zónáról az ISW jelentései nyomán.

Tudják, mi történik a bukott orosz tábornokokkal? Régebben a gulágra kerültek, még régebben főbe lőtték magukat, manapság megjutalmazzák őket és fényűzően, dúsgazdagon élnek. Nem kicsit fordított ez a mai orosz világ a bolygó összes többi országához képest, de ezt mindig is tudtuk. Egy apróságról megfeledkeztem: nem az összes bukott generálissal bánnak így, hanem csak az FSZB-sekkel.

Dúlnak az indulatok a jelenleg is zajló izraeli harci cselekmények kapcsán, és legyünk őszinték, ez valahol érthető is. Izraelről a legtöbb embernek van véleménye, éspedig vagy ilyen, vagy amolyan, a legsarkosabb azoknak szokott lenni – mint mindig – akiknek a legkevesebb közük van az államhoz, a legkevesebbet tudják róla, és ők is hangoztatják nézeteiket a leghangosabban.

Ha valakit az Izraelt ért múlt szombati támadás okai és előzményei érdekelnek, nem kerülheti meg a kérdést: egyáltalán, honnan került elő a Hamász és hova tart? Miféle története van, mi mozgatja? Egyáltalán, hogyan történhetett meg, hogy a Hamász terroristái kerültek hatalomra a Gázai Övezetben, és a lakosok számára az egyetlen társadalmi létforma a dzsihád lett?

Ha bárkinek illúziói lennének, hogyan fogadták a Kreml propagandistái az Izraelt ért terrortámadás hírét, ezeket el kell oszlatnom: kitörő örömmel. A CEPA (Center for European Policy Analysis) számára Julia Davis, az orosz média kiváló és alapos szakértője foglalta össze a reakcióikat. Nos, nem tagadták meg magukat, csak azt adták, mi lényegük.

Nehéz most Izraelről írni, hiszen kergetik egymást az események, ahogy Clausewitz írta, „háborúban a helyzet pillanatonként változik”, ami este érvényes volt, reggelre már elavul, de mégis, meg kell próbálnom összerakni, rekonstruálni – a Vazsnoje Isztorii nyomán – hogyan fajulhattak idáig a dolgok.