Hogy egy kétes dicsérettel kezdjem, olyan beszédet mondott tegnap Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin elnök az Orosz Népek Világtanácsának ünnepi ülésén – természetesen videokapcsolaton keresztül, csak nem képzeljük, hogy személyesen is az orosz népek közé látogat? – hogy arról már menet közben az volt az érzésem: ezt Orbán Viktor is mondhatta volna.
(Képünk illusztráció)
Itt állunk a szuverenitási törvény árnyékában – mit ne mondjak, elég sötét ez az árny – a Pesti Srácok abból az alkalomból, hogy elveszítették oldalukat a Metán (Facebook), minden korábbinál személyeskedőbb anyagban támadja azokat, akik egyrészt nem értenek egyet a kormánnyal, másrészt egyáltalán, még van oldaluk, testi fogyatékosságok felemlegetésétől és trágárságoktól sem riad vissza a szerző, aki tévedésből – vagy trollkodásból – Oscar Wilde-idézetet választott címnek, és nem vesszük észre, hogy már ez is a tegnap.
(Gyengébbek kedvéért: képünk illusztráció)
A Közel-Keleten átmenetileg – és látszólagosan – enyhülni látszik a helyzet, a harcok ki nem hunytak ugyan, de alább hagytak, köszönhetően a humanitárius tűzszünetnek és a fogolycseréknek. De lássuk a tényeket, ma is a CTP-ISW napi jelentése alapján.
(Képünk illusztráció)
Mivel a tervezett szuverenitásvédelmi törvény valóban vérlázító – és már mindenki elmondta ezt róla, aki legalább minimális jogérzékkel bír – hadd mondjak én is a véleményt róla. Kezdjük azzal, hogy egyszerűbb lett volna oroszul megírni, illetve szimplán kimásolni, kismittelni a jelenleg is hatályos orosz „inoagent” paragrafust, ugyanis annak a parafrázisa.
(Képünk illusztráció)
Túl azon, hogy az orosz nukleáris arzenállal való fenyegetőzés a Kreml politikusainak mindennapos szokása, az komoly viták tárgya, mennyire komoly ez a fenyegetés. Más szempontból meg nem is annyira a működőképes robbanófejek mennyisége számít, hanem inkább az azokat hordozó, célba juttató és működőképes eszközöké – egy nukleáris fegyvert mégsem lehet postán feladni, bár úgy garantáltan célba ér, ha kissé lassan is.
(Képünk illusztráció)
Alapos, átfogó elemzést közölt ma az orosz külgazdaság állapotáról a The Insiderben Valerij Kizilov, melyből világosan kitűnik, hogy amitől a világ tartott, az már be is következett: az Oroszországi Föderáció végzetes függőségbe került nagyobb mértékben Kínától, kisebb, de így is igen komoly mértékben Törökországtól, és ez az állapot csak rosszabbodni fog.
(Képünk illusztráció)
Nem akármilyen történettel rukkolt elő az orosz Meduza című ellenzéki lap: tudomásuk szerint az amerikai NSA lehallgatja az orosz szolgálatokat, sőt, az oroszok által megfigyelt állampolgárok adataihoz is hozzáférnek. Tehát az FSZB gyakorlatilag az amerikaiaknak végzi a megfigyeléseket. Ez több, mint érdekes állapot, de lássuk részletesen is, mit ír a Meduza!
(Képünk illusztráció)
Nem tudni, hogy alakultak így a dolgok, de minden jel arra mutat, hogy Moszkvában nyitva maradt az Állami Elmegyógyintézet zárt osztályának hét lakatra zárt ajtaja. Az ápoltak jelenleg Észak-Afrika, a Kreml és Groznij között kóborolnak, senki se próbálja elfogni őket, sokuknál fegyver van és tudják is használni.
(Képünk illlusztráció)
Már két nappal ezelőtt is foglalkoztam azzal, mi lesz a jövő évi orosz választások után – várhatóan meggyengül a putyini rendszer és előbb-utóbb le is váltják. Azt tehát esetleg tudjuk, mi lesz. De – ahogy a pesti vicc mondja – addig mi lesz? Különféle bonyodalmak, melyeket megint Andrej Percev elemzése nyomán ismertetek.
Mivel napok óta mással foglalkoztam, ám közben az események tovább zajlottak a forrongó Közel-Keleten, ma ebből a térségből szolgálok hírösszefoglalóval, melyet szokásom szerint a CTP-ISW napi jelentése alapján készítettem – tehát ha valaki nem ért vele egyet, forduljon panaszával az Institute for the Study of Warhoz. És persze, lesz ilyen ember, pár napja is volt már. De lássuk inkább a tényeket.
(Képünk illusztráció)
