Azzal szeretném kezdeni, hogy ingoványos terepre indulunk, mikor az utóbbi idők oroszországi és ukrajnai merényleteit próbáljuk elemezni, még a tapasztalt külpolitikai újságírók is a fejüket vakarják a hírek láttán – épp ezért vonjunk éles határt a tények és a spekuláció közé, mert tényből keveset ismerünk, elmélettel viszont tele a padlás.

Mivel éppen ma fél éve támadta meg Oroszország Ukrajnát, illik egy számvetés-félét végezni: honnan indult ez a háború, hova tart, mit ért el és mi a célja? Persze önkényes dolog ez a fél éves terminus, hiszen, mint látni fogjuk, az a hat hónap is inkább nyolc, sőt, egy éve már lehetett tudni, hogy nagyon komoly baj készülődik, de azért csak lássunk neki.

-  Svejk, Svejk, főzött kávét?

- Ott van az óberfelkurát úr orra előtt. Ahogy szereti: nyolc rész rum, egy rész kávé.

- Svejk, maga mégis kincset ér... maradt a tegnap esti diólikőrből?

- Óberfeldkurát úr, maradt volna egy üveggel, ha nem méltóztatott volna elveszíteni kártyán a zongorát, mert abba dugtam.

Nem fogok osztatlan tetszést aratni, talán nem is célom, de a tegnapi eset rávilágít a magyar politikai közgondolkodás néhány alapvető betegségére. Igen, az elmaradt gazdatüntetésről beszélek, ami valóságos állatorvosi lova annak, amit ma politikának hisz a legtöbb választópolgár, holott nem az. Hogy micsoda, azt döntse el mindenki magának, de még az ötlete sem volt saját.

Tegnap a kínai gazdaság néhány problémáját vettem elő ezeken a hasábokon, ma az oroszra kerítek sort (igaz, ez inkább lesz elvi merengés, mint tegnapi eszmefuttatás, ugyanis ahhoz sokkal több adatom volt). Aki azt kérdezné, hogy az amerikai és európai gazdaságra mikor kerül sor, annak azt mondom: ahogy hajlandó lesz elolvasni pár száz oldalt egyhuzamban.

Nem érkeznek túlzottan jó hírek a legendás kínai gazdaságról, amit pedig mindenki virágzónak ismert eddig – mintha kezdene baj lenni az Égalattiban, bankok válnak fizetésképtelenné, teljes iparágak vergődnek a csőd szélén. Nyilvánvaló, hogy ha a válság világméretű, Kína sem marad ki belőle, de hogyan néz ki az, amikor egy ekkora gazdaság kerül bajba?

Sok van, mi csodálatos, de az emberi feledékenységnél nincs semmi csodálatosabb – mondaná ma Szophoklész, és mondom én helyette. Hozzátenném: a magyar sajtó amnéziája még az átlagos emberi feledékenységnél is meghökkentőbb: hiszen az ember mégis illik emlékezzen arra, amit leírt, vagy ha nem emlékszik, meg kell legyen a saját archívumában.

Mottó: „Érd-elágazásban a 40a vonalon maradt a Miskolcról Fonyódra tartó 15607-es Ezüstpart expressz. Kerülővel folytatta az útját.

Kedd délelőtt a Miskolcról Fonyódra tartó 15607-es vonat Érd-elágazásnál rossz irányban közlekedett tovább. A vonatnak itt Tárnok felé kellett volna haladnia, azonban maradt a 40a vonalon, majd Érd állomáson is áthaladva Százhalombattán állították meg.

A MÁV-nál az a döntés született, hogy a Fonyódi vonat kerülővel megy tovább: Pusztaszabolcson és Börgöndön át jut el Székesfehérvárra, ahonnan már újra a 30-as vonalon folytathatja útját célállomása felé. Mivel a Pusztaszabolcs–Székesfehérvár vonalszakasz nincs villamosítva, a járat szergejes előfogatot kapott Százhalombattán: Dunai Finomító tartalékát, a 316-os Szergejt küldték a feladatra.” (Iho.hu)

Nem részletezem, mert már megtettem ezerszer, mennyire megalázó, mikor a kormány lakájmédiájában finoman fogalmazva is szerény képességű munkatársak nevezgetik „fosnak” (ez náluk „gúny”, a „független, objektív sajtó” rövidítése – ne kelljen soha a humorérzékükből megélniük, mert nem fog menni) azt, amit nem kevés fáradtsággal írunk minden nap.

Nos, azzal kell kezdenem, hogy leborulok Bogár László képességei előtt. Nekem nem kis munkámba és viszonylag sok pénzembe kerülne, hogy olyan dolgokat írjak le, olyan következtetésekre jussak, ami neki láthatóan minden erőfeszítés nélkül és ingyen is megy. Hiába, képtelen vagyok annyit és olyant inni, hogy ez nekem sikerüljön, inkább meg sem próbálom.