A világ még nem fogta fel teljesen, mekkora katasztrófát jelentett a Nova Kakhovka-i víztározó gátjának átszakadása, bár mától nyugodtan fogalmazhatunk egyenesebben is: felrobbantása. Nem egyszerűen egy árvízről van szó – melynek rengeteg halálos áldozata van és az elszabaduló járványos betegségek miatt még lesz is – hanem a környezeti és gazdasági károkról is.

Üdvözlöm Ábrahám kebelében, kedves reb Vlagyimir Vlagyimirovics. Egyúttal fejet hajtok bátorsága előtt, azért kemény emberre vall, hogy így, meglett fővel, ráadásul minden oroszok cárjaként be méltóztatott térni, ehhez tényleg hit kell, méltóság és tartás. Ja, hogy nem tért be? Akkor minek tetszik hitbéli ügyekben eligazítást tartani? Milyen alapon?

A hír látszólag nem túl jelentős, nem szenzáció, nem hoz lázba milliókat, mégsem hagy nyugodni tegnap este óta, mikor először megláttam. És nem épp a pozitív érzelmeket kavarta fel bennem, ellenkezőleg: Novák Katalin néhány mondatban pontosan kimondta, mi a baja ennek az országnak, mitől teljesen reménytelen a helyzet.

Kevés undorítóbb vétek van a besúgásnál, akkor is, ha hivatalosan törvényesnek számít. És mostanság már csak a bukásra ítélt, reménytelen autokráciák alkalmazzák, de azok nyakra-főre – nem véletlen, hogy Oroszországban Ukrajna megtámadása óta hatalmas mértékben megnőtt a politikai feljelentések száma. A jelenség több, mint figyelemreméltó.

Ahogy öregszik az ember, egyre többször jut eszébe a Prédikátor könyve, néha teljesen váratlan helyzetekben is. Annak is az a kitétele, miszerint „semmi sem új a Nap alatt”. Ami ugyan részigazság, hiszen másként felfogva meg minden új, csak épp ugyanolyan, mint az elődje, de hogy már az álhírlapokról is ez kell az ember eszébe jusson, kissé túlzás.

Ma olyan könnyű dolga van a krónikásnak, hogy annál nehezebb nincs: az orosz hadifogságból Magyarországra került, állítólag kárpátaljai ukrán katonákról ugyanis biztosat nem tudunk, de pont emiatt mindenki spekulál, tények, hírek nélkül elszabadulnak a vélemények, hitek, meggyőződések, elvi viták alakulnak ki... jó, akkor előbb szedjük össze a fejleményeket, aztán spekuláljunk mi is egy kicsit.

Nos, mivel már minden hadviselő fél bejelentette, hogy zajlik az a bizonyos, várva várt ukrán ellenoffenzíva, egy nappal előre hoztam a hétfőn megszokott harctéri pillanatképet, már csak azért is, mert a terjengő legendák és milblogger-voenkor jelentések miatt kezdenek elterjedni a magyar köztudatban is a Grimm testvérek összes meséi a támadással kapcsolatban.

Új stációjához érkezett a mesterséges intelligencia körüli vita: most már kezdenek komolyra fordulni a dolgok, már kezd rájönni az emberi társadalom, hogy többről van szó, mint arról, hogy bárki generálhat képet vagy iskolai dolgozatot az új eszközökkel. Kár, hogy az emberiség sajnos megint fordítva kászálódott fel a lóra, mert a probléma elég sokrétű.

Ma kevés konkrétummal szolgálhatok jelen dolgozatom tárgyát illetően, már csak azért is, mert keveset tudunk az esetről. Mindenekelőtt szeretném viszont leszögezni: az, hogy valakik kiszabadulnak az orosz hadifogságból, mindenképpen jó hír, ugyanis annál csak a japán hadifogság cudarabb, a hír azonban csak a legegyszerűbb lelkek számára szól erről.

Azt hiszem, kortünet, hogy manapság minél kevesebbet tud valaki valamiről – akármiről, bármiről – annál nagyobb szükségét érzi annak, hogy egyrészt minél sarkosabb véleményt alakítson ki róla, másrészt részletekbe menő magyarázatokkal szolgáljon a tárggyal kapcsolatban. Jó ideje nem láttam azt leírva, hogy: „Bocsánat, nem tudom, nem értek hozzá, nincsenek megfelelő információim”.