Forgókínpad

Forgókínpad

Nobel Palpatine-nak

2018. június 19. - Szele Tamás

Sokan vannak utóbbi időben elragadtatva Trump elnök „csodálatos teljesítményétől”, mellyel „egy csapásra megoldotta a koreai kérdést”, sajnos, meg kell vallanom, nem tartozom közéjük. Kár, mert ez az állapot sok mélabús töprengéstől megszabadítana, ki tudja, talán még a lumbágómtól is, rábíznám annak is a megoldását az amerikai elnökre, legfeljebb nem tesz majd semmit az ügyben.

Ugyanis Korea esetében szintén csak a „nesze semmi, fogd meg jól” kategóriában lehetne indítani, semmit sem tett, ha tárgyilagosan nézzük az általa elérteket. Kim Dzsondgun röhögve írta alá azt a négy pontos, kizárólag általánosságokból álló valamit, melyet korábban az amerikai elnök „alapos, minden részletre kiterjedő” egyezménynek nevezett. Hát már hogyne írta volna alá, megígéri azt, ami abban áll, Észak-Korea az elmúlt huszonöt évben minden tavasszal. Másfelől meg az is érthetetlen, hogy az állítólag kiváló üzleti érzékkel megáldott amerikai elnök miért nem kért konkrétumokat, bizonyítékokat az észak-koreai kollégától: mondjuk, minden támogatás és segély kifizetését köthette volna egy-egy nukleáris fegyver megsemmisítéséhez, vagy, ami még jobb, átadásához, mert az a legbiztosabb. Ez fel sem merült, a félelembe belekábult világ pedig ösztönösen vastapssal ünnepelte, ahogy a két szélhámos egymás kezét szorongatja – kétségtelen, hogy ilyent még nem láttunk, mármint parolázó amerikai és észak-koreai elnököket, de azért ez még nem érdemli ki az ovációt: lila zsiráfot sem láttunk még pinkszínű foltokkal, és az valamivel épületesebb látvány lett volna. Meg olcsóbb is.

Magát az egyezményt nem lehet dicsérni, ugyanis nem született meg, illetve, ami mégis igen, az nem arról szól, amit a világnak ígértek: de a médiaesemény csodás cirkusz volt és a forgatókönyvet fél Hollywood írhatta, közös munkával. Onnét gondolom, hogy volt benne szerelmi szál is: Trumpot pénteken elragadták az érzelmek, közölte a sajtóval, hogy közötte és Kim Dzsongun között „működött a kémia”, minek okából megadta neki a közvetlen telefonszámát is, hogy bármikor elcseveghessenek. Mit szeret abban az emberben ennyire? Azt, hogy keménykezű, erős vezető és:

Amikor ő beszél, a népe figyelmesen hallgatja. Azt akarom, hogy az én népem ugyanezt tegye.”

Hogy Kim Dzsongunnak milyen kemény és mije, az maradjon az ifjú pár édes titka, de azért egy amerikai elnök nem szokott így rajongani az országát fenyegető politikusokért.

No, azonban mégis nagyon fontos Donaldnak Kim. Hiszen nélküle a büdös életben nem kapna Nobel-békedíjat. Így sem biztos, hogy kap – de már felterjesztették a csalafinta párocskát erre az elismerésre. Nem, nem amerikaiak, nem is koreaiak: norvégok. Donald Trump amerikai elnököt hivatalosan is jelölték a Nobel-békedíjra azokért az erőfeszítésekért, melyeket a Koreai-félsziget békéjéért tett - értesült az NRK norvég állami tévé. A hírek szerint a norvég kormánypárt két tagja nyújtotta be a jelölést. Mondjuk Nobelből pont a békedíj a legrázósabb, azt ugyanis nem mindig olyan embernek ítélik, aki meg is érdemli, kapott olyant Arafat is, de hát mégsem jelölhették fizikai Nobelre, ugyebár.

Rendben, Donald ott toporog a Történelem kapujában, teljesen érdemtelenül, de akadt még pár figura, akikről így, utólag sejtelmünk sincs, miért került bele a történelemkönyvekbe, azon kívül, hogy nagyon jó volt a PR-jük, akkor most nézzük, mit tesz ez a nagy államférfi az ő nagy nemzetéért?

Nem sok jót. Folytatódnak a kíméletlen kiutasítások, és az még csak-csak érthető lenne, ha potenciális terroristákat sújtanának ily módon, de – gyermekeket sújtanak. Akik viszonylag kevéssé veszélyesek. Az a helyzet, hogy április óta minden, az Egyesült Államok területén illegálisan tartózkodó személytől elválasztják gyermekét és azt tőle külön helyezik el. Az Index (és főleg a Guardian) szerint

Április 19. és május 31. között csaknem kétezer gyermeket választottak el a szüleiktől, vagy az őket felügyelő felnőttektől, és külön e célra kialakított befogadóközpontokban helyezték el őket. Az így elszakított gyerekek között egészen kicsik, sőt, csecsemők is vannak.”

Ez az eljárás a már amerikai területen született, tehát kétségtelenül amerikai állampolgárságú gyermekekre is vonatkozik. (Mellesleg: a kiutasított szülők között meg olyan háborús veteránokat is találunk, akik harcoltak az Egyesült Államokért valamelyik aktuális háborúban, a zöld kártya reményében). A Guardian tudósítása szerint (https://www.theguardian.com/us-news/2018/jun/17/separation-border-children-cages-south-texas-warehouse-holding-facility?CMP=fb_gu) körülbelül 1100 gyerek várakozik egy dél-texasi gyárépületben, fémkerítésekből épített ketrecekben. A gyerekek kapnak ugyan vizet, élelmet és fóliát, hogy azzal takarózzanak, de a szüleiktől elválasztva nem tudnak semmit a családjukról, és nincs megfelelő felnőtt felügyelet sem. Az eljárás olyan mértékben kegyetlen és embertelen, hogy még Melanie Trump sem volt képes szó nélkül hagyni – szóvivőjével megüzente a CNN hírtelevíziónak, miszerint:

Mrs. Trump gyűlöli azt látni, hogy gyermekeket szakítanak el a családjaiktól, és reméli, hogy a két oldal (a politikai palettán) végre összefog egy sikeres bevándorlási reform érdekében. Olyan országnak kell lennünk, ahol tiszteletben tartják a törvényeket, de egyúttal olyan országnak is, amelyet szívvel kormányoznak.”

Hát, ezt sem nekem mondták, de nem is csoda, ha a First Lady elégedetlen – ez valóban nem Amerika. Ez a volt Szovjetunió. Csak Texasban.

És mit szól ehhez a Nobel-kandidátus Donald?

Semmit. Játszik tovább a kis rakétáival. Ma reggel jött a hír, hogy bejelentette: megalapítja az Űrhaderőt, a Space Forcest.

Mondom, hogy ezt a fickót Hollywoodban írták, ráadásul másnaposan, mert panelekből van összerakva. Most éppen ő Palpatine. Űrhaderő, aszongya... lássuk, mit ír erről az MTI.

trump_palpatine.jpg

Donald Trump amerikai elnök  űrhaderő  létrehozását rendelte el a védelmi minisztériumnak  

Donald Trump az Országos Űrkutatási Tanács Fehér Házban tartott tanácskozásán elnöki utasítást írt alá, amelyben elrendelte: a védelmi minisztérium „azonnali hatállyal indítsa el egy világűrbe telepítendő haderő felállításához szükséges folyamatot”. „Nem elég a puszta amerikai jelenlét a világűrben, amerikai dominanciára van szükség” - fogalmazott a tanácskozás megkezdése előtt az elnök. „Lesz egy légierőnk és lesz egy űrhaderőnk” - mondta, hozzátéve, hogy két, egymástól független, de egyenrangú haderőnemről van szó.” (MTI)


Volt már hasonló ötlet, kifejezetten nyilatkozatok szintjén, az SDI, a csillagháborús terv, aminek nagy része volt a hidegháború lezárásában: akkor ugyanis Teller Ede és Ronald Reagan igen sokat beszéltek arról, hogy létrehoznak egy űrbe telepített rakétavédelmi rendszert, és gondosan ügyeltek rá, hogy a fantasztikus tervekből semmi se épüljön meg. A Szovjetunió viszont elhitte, hogy ezen dolgoztak, pénzt, embert nem kímélve megpróbálta utolérni őket, és részben ez okozta azt az anyagi csődöt, aminek többek között a rendszerváltást köszönhettük.


Tulajdonképpen talán senki sem hitte el Amerikában, hogy az SDI meg fog épülni, kivéve – mint a mellékelt ábra mutatja - Donald Trumpot. Ugyanis ha tényleg volna ilyen próbálkozás az Egyesült Államok részéről, azt legkésőbb Észak-Korea vagy Kína esetében részévé tették volna a tárgyalások érvrendszerének (így mondják úri körökben azt, hogy fenyegetőztek volna vele).


Dehogy van – de lesz. Mondjuk néhány apróság hiányzik hozzá, például a járművek – ugye, nem gondolja senki, hogy rakétameghajtású vadászokkal fognak járőrözni a bolygó körül, esetleg a fél Naprendszerben? Kicsit nagy helyről van szó. Aztán ott van a fegyverek kérdése. Trump úr talán megfeledkezik a tényről, de az űrben nincs levegő. Így a hagyományos tűzfegyverek elsütése csak akkor lehetséges, ha kapnak mellé egy kis oxigéntartályt is. Csak akkor sül el a lőszer (hogy nagyon szakszerűtlenül fogalmazzak).


De mondjuk, elsül. Akkor azonban baj van: ugyanis ott súlytalanság is van, tehetetlenség is, amilyen erővel lövöm ki a skulót, olyan erővel lök vissza, szóval igen érdekes lenne egy űrcsata – arról már nem is szólva, hogy mivel a nagy sebességű lövedékek jó eséllyel Föld körüli pályára állnak, az ember könnyen hátba lőné magát. Szóval, ki kell találni valami új kézifegyvert, a fénykard megvalósíthatatlan, a nagyobb teljesítményű lézerek működnének ugyan, csak akkorák, mint egy ház, mi marad?


Egyetlen olyan lőfegyvert ismerünk, aminek viszonylag jó a célzási pontossága, nem igényel levegőt és a mérete is elfogadható.


Ez a számszeríj.


Kérem, elképzelem a jövő amerikai rohamosztagosait, amint számszeríjjal lövöldöznek Föld körüli pályán (és bujkálnak a saját lövedékeik elől, mert az ennenmaguk hátbalövése ezzel is lehetséges).


Csodálatos kép.


Kérem, ezt a Trumpot tényleg Hollywoodban írták. Ez egy sokadosztályú sci-fi komédia. De legalább baromi magas költségvetéssel. Ez a Star Wars egyik folytatása, Palpatine, vagyis Darth Sidious uralmának első éveiről.


Lehetne arról szó, hogy a következő részt már mással forgassák?


Ha én bemennék a Spielberghez azzal a forgatókönyvvel, hogy Palpatine Nobel-békedíjat kap, közben gyermekeket tart kalitkában és a rohamosztagosok számszeríjjal járőröznek a Naboo körül, orbitális pályán, mint megannyi rakétameghajtású Tell Vilmos – elzavarna, mert úgy találná, hogy túlburjánzó és perverz a fantáziám, a nézőnek ez már sok.


A nézőknek sok is lenne.


A választóknak és a rajongóknak még kevés is.


Írja át valaki azt a forgatókönyvet!



Szele Tamás

Brumma, brumma, brummadza

Kérem, itt vannak a medvék. A viceházmester néni esztendeje még azért nézett be az ágy alá lefekvés előtt, hogy nem lapul-e alatta migráns, pár hónapja a civileket, pár hete a hajléktalanokat kajtatta ugyanott, most már medvére vadászik a porcicák között. Nincs mit szépíteni a helyzeten: megszálltak minket a medvék, és át fogják venni a hatalmat. Még szerencse, hogy a kormány megvéd minket.

Vagy a fene tudja. Az az álláspont magyar ember számára elfogadhatatlan, miszerint a medve egy igen okos vadállat, melynek nincs köze sem a magyar kormányhoz, sem a magyar ellenzékhez, sem Soros Györgyhöz, se pro, se kontra, ilyen jelenség ugyanis a magyar glóbuszon nem létezik, a magyar természet borzad az űrtől, itt ehhez a három dologhoz mindennek van, kell legyen köze. Tűznek, víznek, földnek, levegőnek, medvének is – a medve esetünkben az ötödik őselem, de ne csússzunk át mélyelemzésbe: a medve létezik, tehát, mint minden létezőnek, neki is kell legyen köze a Három Ősokhoz, vagyis a kormány-ellenzék-Soros triászhoz.

Az idei nyár első jelei például sorosbérencként mutatták be a medvét, konkrétan Sanyit, a Szent Anna-tó Maci Laciját, aki ugyanis szó szerint az elemózsiás kosarakra specializálódott, mint vérbeli hegyi haramia és martalóc. Ebből akkor lett majdnem egyház- és államközi konfliktus, mikor Sanyi a csíksomlyói búcsú idején megharapott egy zarándokhölgyet, aki nem adta neki oda az elemózsiát. Azért a vizsgálat érdekes dolgokat derített ki, lássuk csak! (http://www.maszol.ro/index.php/szajtato/96517-frissitve-reszletek-derultek-ki-a-szent-anna-tonal-tortent-medvetamadasrol)

A Szent Anna-tó és a Mohos-tőzegláp természetvédelmi terület őrzője, Gavril Hădâmbaş szerint a zarándokra támadt medvét jól ismerik a környéken. Kétéves, játékos, de ha közel mennek hozzá, nyugtalanná válik.

Úgy értesültem a helyszínen levő emberektől, hogy el akarta venni a nő kezéből a táskáját, és mivel ő nem adta oda, megharapta. (...) A medvét Sanyikának hívják, kétéves és nagyon játékos, általában játszani akar, de az emberek nem értik meg, hogy nem szabad közel menniük hozzá, és próbálnak szelfit készíteni vele. (...) Egymagában levő emberre soha nem támad rá, csak oda megy, ahol embercsoportot lát” – magyarázta. Hozzátette, a figyelmeztető táblák ellenére az emberek sokszor etetik az állatot. „Úgy viselkednek vele, mintha őzike lenne, nem pedig medve, amely veszélyt jelenthet rájuk” – mondta.” (Maszol)


Hát kérem, ki medvével szelfizik, bottal indul haza, tartja a régi mondás, és amilyen igaza van. A sok okos és hogy úgy mondjam, nem teljesen tiszta fejű turista gondolhatta volna, hogy ez egy vadállat, még ha nyugodtan sétálgat is az emberek között: azért olyan nyugodt, mert tudja, hogy egyrészt erősebb, másrészt őt úgysem szabad bántani. A kaját meg elveszi, mert kényelmes, és jobb szereti a készételt, mint ha neki kéne árkon-bokron át kajtatnia utána. Ezt ugyan minden épeszű hat éves gyermek tudja olyan helyeken, ahol van medve és minden épeszű felnőtt is elgondolhatná, ha rászánná azt a fél másodpercet, de nem gondolja. Nem szánja rá, ő látta a rajzfilmben Maci Lacit és Bubut, az, kérem, dokumentarista műalkotás, a medve olyan. És semmiképpen sem másféle. Ő tudja.


Mindegy is, az elszemtelenedett Sanyikát farba lőtték egy altatólövedékkel, és elvitték a zernyesti medverezervátumba, ahol nincs turista, most is ott nyalogatja a száműzöttek keserű lépesmézét.


Hanem ahogy elültek a Sanyi-ügy hullámai, jött Robi. Robi ugyan inkább Roberta, mert nőstény, méghozzá tíz éves, úgyhogy hívjuk csak Bertának, de ő már Magyarországot forgatta fel fenekestől, éspedig északról délre haladva. Ha a szegény Bertát el nem fogják Sándorfalvánál, még eljut a déli határig is, szétkapja a drótkerítést – az medvének gyerekjáték, főleg, ha tudjuk, milyen állapotban van pár helyen – eltűnik a Balkánon és lám, akadálytalanul özönölhet be Magyarországra az a heti egy vagy két eltévedt afgán, aki még nem hallott arról, milyen kormányunk van nekünk. Szóval Berta nemzetbiztonsági tényező volt, az Unió keresztény kultúráját fenyegette, ha úgy vesszük – amint Sanyi pedig szent zarándoklatot zavart meg, szóval gyanús, nagyon gyanús, ezeket a medvéket valahol kiképezték. Ezt mutatja az is, hogy Berta, amint elengedték a szlovák határ közelében, lekapta magáról a nyomkövető nyakörvet, és elindult visszafelé, legutóbb Sajókeresztúron filmezték le, mely település stratégiai fontosságát senki sem vitathatja, ámde nagyobb a baj annál, mint hinnénk.


Ugyanis a sajókeresztúri kalanddal egy időben (!!!) Miskolcon is láttak medvét! A dolgok természetéből következően, mely tiltja a medvék fénysebességgel való közlekedését, vagy legalábbis igen kevés ilyen esetről tudunk, valamint azért, mert egy medve két helyen csakis nagyon különleges kvantumfizikai körülmények együttállása esetén lehetséges, ez a medve nem az a medve. Meg hát Berta kisebb is volt, a miskolci fenevad, mely senkit sem bántott és ha nem cseszegetik, nem is fog, jóval nagyobb, legalább kétszáz kiló, ráadásul – boccsal van. Ami azt mutatja, hogy szintén nőstény, viszont támadás vagy közeledés esetén tényleg sokkal ingerlékenyebb lehet.


A medvét videóra vették egy országút mellett, mindenki láthatja, és az elhangzó párbeszéd valóságos gyöngyszeme a medveészlelő akadémikusok szakzsargonjának.

 


Idézzük is, megérdemli:


- Azt a büdös kurva eget, geci, itt a medve, he!
- Menjél, menjél, nyugodtan.
- Jó, de ha meg ráizél, ugrik a kocsira, bazdmeg?
- Nem fog ráugrani, jobban fél ez.
- Gyorsan sem szabad menni mellette, mert megijedhet.
- Persze
- Mi van medve?
- Ne kiabálj már!
- Azt a kurva!
- Azt a büdös kurva eget, geci! Azt a kurva eget!

Legyünk tárgyilagosak, forduljunk szakértőhöz. Mit mond a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága hivatalos kommünikéjében?

2018. június 17-én hajnalban Miskolcon készült egy telefonos felvétel, amelyen jól látható, hogy egy medve sétál a négysávos úton. A lakosság és a medve biztonsága érdekében a Bükki és Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai tegnaptól folyamatosan kint vannak a területen és figyelemmel kísérik a Sajó mentét, viszont arra kérik a lakosságot, ha medvét látnak, jelezzék a természetvédelmi őrszolgálat +36 30 861-3808 ügyeleti telefonszámán.

Az elmúlt nap után úgy tűnik, hogy a Miskolc környékén lévő medve nem azonos a néhány nappal ezelőtt elengedett medvével, éjszaka a járőröző természetvédelmi őrök ugyanis Szirmabesenyő határában több helyen látták a medve kisbocsát is.”

Amondó vagyok, vége a világnak. De Borsod-Abaúj-Zemplén megyének mindenképp. Jönnek a medvék, amit mi sem bizonyít jobban, mint a saját képességeit is messze túlszárnyaló Origo tartalmas írása: „Így élheti túl a medvével való találkozást”! Várok még pár tanulmányt abban a tárgykörben, mihez kezdjek számum, lavina vagy gejzírfeltörés esetén, de egyelőre azt is jó tudni, hogy mikor nem bánt a medve. (Általában, ha nem cseszegetem, ingerlem, és tudom, hogy ő az erősebb, semmikor).


Emberek, jönnek a medvék, megállíthatatlanul, el akarják rabolni a kultúránkat, munkahelyeinket, először a filozófusok jöttek (van-e, aki még emlékszik a nyolc évvel ezelőtti esetre?), aztán az IMF, aztán az Unió, aztán az egyetemisták, aztán a migránsok, aztán a Soros, aztán a civilek, aztán az értelmiségiek, aztán a hajléktalanok (elnézést, sokakat kihagytam), most a medvék jönnek. Vége Magyarországnak, finis Hungariae, Ha csak a kormány meg nem állítja őket, mint Brüsszelt. Már hallom, már hallom vérfagyasztó indulójukat, a Rákóczi úton közelednek!


Fürtös, láncos, táncos, nyalka,
aj de szép a kerek talpa!
Hova vánszorogsz vele?
Fordulj a szép lány fele!
Brumma, brumma, brummadza.

Híres, drága bunda rajtam,
húsz körömmel magam varrtam.
Nyusztból, nyestből, mókusból,
kutyából meg farkasból.
Brumma, brumma, brummadza.”

(József Attila: Medvetánc)


Van mitől félnünk, véreim, mindig jön valaki. Mindig ellenünk, mindig tőlünk akar elvenni valamit. És a kormánynak mindig sikerül megállítani, két keresztbe tett szalmaszállal. Olyan ügyesen meg tudja válogatni az ellenségeit ez a kormány. Egyik sem erősebb az árnyékánál, biztos is az örökös győzelem.


Most a medvék jönnek.


No, ha medvék jönnek, medvéktől félünk, medvékkel harcolunk, a közénk befurakodott álruhás medvéket leplezzük le.


De mi lesz, ha egyszer elmennek a medvék?


Kitől félünk, kivel harcolunk majd?


Brumma, brumma, brummadza!



Szele Tamás

Forró drót

trump_telefon.jpg

 

- Halló, itt Donald Trump. Orbán Viktort keresem.

- Halló, itt Micike.

- Kicsoda?

- Micike vagyok, kérem, a telefonügyi államtitkárnő, a főnök nem tudja felvenni a telefont.

- Miért, beteg? Alszik? Rosszkor hívom?

- Dehogyis: nem tudja, mit kell megnyomni rajta.

- Akkor tanítsák meg rá, mégis botrány, hogy titkárnőkkel kell tárgyaljak.

- Államtitkárnővel, uram, és örüljön, ha ezek után adom a készülékhez. Honnan van meg ez a szám magának?

- A fene tudja, vagy a Foreign Office-től vagy a CIA-től.

- Rendben, már azt hittük, hogy a lagzin eltűnt telefont sikerült feltörnie valakinek. Az baj lenne.

- Pedig Pompeo szerint sikerült feltörnünk. Szóval mindent tudunk.

- Az baj. Mennyi?

- Mi mennyi?

- Mennyit kérnek?

- Semennyit, maga idióta, adja a telefonhoz az Orbán Viktort!

- Mégis, ki maga, hogy így beszél velem?

- Az Amerikai Egyesült Államok elnöke vagyok, a POTUS!

- Attól még viselkedhetne, én egy magyar államtitkárnő vagyok! Főnök, keresik, valami lótusz. Szerintem zsarolni akar.

orban_telefonnal.jpg

- Halló, Orbán Viktor vagyok.

- Végre. Én meg Donald J. Trump.

- Mit macerálja a titkárnőmet?

- Macerálja a rosseb, hol talált ilyen alkalmatlan személyzetet? És ez most titkárnő vagy államtitkárnő?

- Az én titkárnőm, de az állam én vagyok, tehát államtitkárnő.

- Maguk, magyarok tényleg a Marsról jöttek. Na, mindegy, térjünk a tárgyra.

- Mennyi?

- Meg vannak akadva ezzel is. Mi mennyi?

- Az adatok. Amiket a Rási telefonjáról leloptak.

- Maga tényleg hülye, nem csak állítják magáról? Én az Egyesült Államok Elnöke vagyok!!!

- Bocsásson meg excellenciád... jaj, mióta várom ezt a pillanatot, elnézéséért esedezem... azt hittem, valami csibész, zsaroló...

- Ja, maguknál még vannak betyárok, mi? Azon a puszta nevű prérin? Na, akkor figyeljen.

- Csüggök ajakán, excellenciás uram.

- Küldök magához egy új követet jövő héten. Rendes ember, fogadják tisztelettel.

- Természetesen, excellenciás uram, vörös szőnyeg a repülőtéren, személyesen fogadom, és eltüntetjük a hajléktalanokat is a Szabadság térről.

- Ajánlom.

- Van valami speciális igénye az új nagykövetnek, excellenciás uram?

- Hát... most, hogy így kérdi, kényes a szólás- és sajtószabadságra, meg nem bírja az antiszemitizmust.

- Mondja, maga tényleg Trump?

- Az hát, maga balkáni bolhapásztor, maga diplomácia szégyene, ki lennék?

- Nem tudom... régebben a Soros Gyuri bácsi küldött hozzám ilyen embereket, de vele többet nem állok szóba. Mondhatom, hogy hadat üzentem neki.

- Na, majd ha én üzenek hadat magának, azt nézze meg.

- Bocsánat excellenciás uram, most veszem észre, hogy a hangja is más... rendben, majd beszélünk sokat a sajtószabadságról és lecsukunk pár betyárseregest.

- Akkor mégis vannak betyárok? Ráadásul seregestől?

- Csak, amíg hasznosak nekem. Jaj, excellenciás uram, olyan boldogok leszünk, hogy viszonozhatjuk a látogatását, hozom majd az egész családot!

- A mit? Én ugyan nem látogatok magukhoz. Csak a nagykövet.

- Nem baj, viszonozzuk!

- Ne viszonozzák.

- Dehogynem! Megyünk mind!

- Dehogy jönnek. Különben is, az összes ócska ruhát, cipőt odaadtuk a múlt héten a Vöröskeresztnek.

- De excellenciás uram, nem azért...

- Nem jön, és kész.

- És a családom?

- Azok sem. Magukat nem látjuk szívesen.

- De excellenciás uram, előbb voltam trumpista, mint maga!

- Nem érdekel, nem jön se maga, se más, tőlünk is csak a Cornstein megy.

- De nem lehetne mégis?

- Mr. Orbán, maga kezd engem idegesíteni. Vigyázzon magára, jövő héten partra teszek egy hadsereget Horvátországban, ha sokat szemtelenkedik, a tengerészgyalogság két perc alatt csomagolja össze a röhejes kis kerítését, és úgy kifújják magát még a világból is, hogy Smaragdvárosban ébred vagy Guantanamón!

- De elnézést, nem akartam megbántani...

- Azért sikerült. Kussoljon, maga hatodrangú tényező, és nagyon vigyázzon magára, de különösen a déli határaira ügyeljen: ha mély morgást hall dél felől, azok az Abrams páncélosok lesznek!

- Megértettem, excellenciás uram, akkor fogadjuk a követet, eltüntetjük a sajtószabadságot, beszélünk a hajléktalanokról és kitesszük az antiszemitizmust a Szabadság térre...

- Fordítva, maga barom!

- Akkor fordítva...

- Na, elég ennyi, megint felhúztam magam. Vigyázzon magára, amondó vagyok, különösen a déli határainál ügyeljen! Helló!

A telefonbeszélgetést részletesen ismerteti a kormany.hu (http://www.kormany.hu/hu/a-miniszterelnok/hirek/donald-trump-es-orban-viktor-telefonon-targyalt) oldal is.

Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke felhívta Orbán Viktor magyar miniszterelnököt annak kapcsán, hogy az új amerikai nagykövet a jövő héten foglalja el budapesti állomáshelyét - tájékoztatta az MTI-t Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke szombaton.

A tárgyalás részleteiről a megbeszélés után Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az MTI-nek elmondta: Trump szerint az új nagykövet, David Cornstein nagyszerű ember, akinek az érkezése lehetőséget biztosít a kétoldalú kapcsolatok további javítására.

Hozzátette, hogy beszéltek a határvédelem fontosságáról és egyetértettek abban is, hogy az az ország, amely nem tudja megvédeni saját határát, az nem ország többé.

A miniszter tájékoztatása szerint az amerikai elnök biztatta Orbán Viktort, hogy védje erősen a déli határt. Orbán Viktor biztosította az amerikai elnököt, hogy Magyarország elkötelezetten folytatja eddigi migrációs politikáját, és megvédi Magyarország határait.”


Minden értelmezés kérdése, kérem.



Szele Tamás

 

Szellemi termékek

Kérem, zajlik a foci-vb, Ronaldo három gólt csavar be, és utána úgy ünnepel, mint kisbéres a feketetói vásárban, Budapesten matricázzák a civilek irodáit a KDNP-sek, a Tudományos Akadémia függetlensége meginogni látszik és egyáltalán, kinek van ideje ilyen körülmények között Amerika és Kína gazdasági háborújára figyelni? Minden, ami tőlünk telik egy bágyadt legyintés.

Pedig rosszul tesszük: majd kiabálunk mi még, mikor belegebedünk abba, hogy teljesen felborul a világgazdaság. Trump elnöknek kezd a fejébe szállni a szingapúri semmi, ugyanis lényegében véve annyiban egyezett meg Kim Dzsongunnal, amennyit a kilencvenes évek óta Észak-Korea rendszeresen megígér, többnyire pár hajórakomány rizsért. Miszerint nem fognak atomfegyver fejlesztésén dolgozni. Mellesleg, ez a kitétel az Apple cég alkalmazottaival kötött munkaszerződés formanyomtatványaiban is szerepel, Kim Dzsongun nem ígért semmi többet, mint egy iPhone-összeállító segédmunkás szokott, és ha megszegi az ígéretét, nem is fenyegetik komolyabb következmények, mint azt.

Tehát elmondható, hogy Szingapúrban a két politikai vezető jegyzéket és fodrászt cserélt egymás között.

Ettől függetlenül lehet, hogy kiosztják ennek a két szélhámosnak a béke-Nobelt, nagyon kacsintgatnak rá, mondjuk esélyük van épp, elvégre azt annak idején Arafat is kibulizta magának (Ceausescu csak akarta, de nagyon), szóval mondom, Trumpnak fejébe szállt a semmiből fakadó dicsőség meg a maotai-pálinka és most gazdasági háborút üzent a világ egy részének.

A világ ezen részét Európai Uniónak és Kínának nevezik.

Hát Istenem.

Mit mondana erre Fülig Jimmy? Azt, hogy őt is csak két szigetről tiltották ki, úgymint Angliából és Dél-Amerikából, de a többit látogathatja. Trumpp is valahogy így van ezzel a két mondhatni jelentéktelen világgazdasági tényezővel, Európával és Kínával.

Európával egyszerű a helyzet. Mitőlünk csak acélt és alumíniumot nem érdemes az Egyesült Államoknak szállítani, mert 25%-os védővámot vetett ki rá ez a politikai géniusz, legfeljebb majd nem kap, nagy kaland. Az amerikai acéltermelés meg majd fellendül, felfedezi ősmagyar gyökereit, és új neve lesz: Csodaszarvas.

Kínával már másképp áll Trump mester. Bonyolultabbak a kifogásai és jóval nagyobb kereskedelmi kárt is okozott, mikor pénteken bejelentette, hogy az Egyesült Államok kormánya 50 milliárd dollárnyi kínai termékre vet ki 25 százalékos védővámot. Erre válaszul a kínai kormány nagy valószínűséggel hasonló vámokat vet majd ki amerikai termékekre, vagyis hónapok fenyegetőzése után élesbe fordulhat a kereskedelmi háború a világ két gazdasági óriása között. 

Az Index szerint:

Trump a vámok bejelentésekor azt mondta, hogy ezzel a kínai kormány "Made in China 2025" stratégiájának akar gátat szabni, vagyis annak a tervnek, hogy minél magasabb hozzáadott értékű és komplexitású technológiai termékek gyártására álljon át a kínai gazdaság. Ez az amerikai elnök szerint árt az Egyesült Államok és sok más ország gazdasági növekedésének.

Trump azzal vádolta meg a kínai cégeket, hogy összelopkodták a high-tech termékekhez szükséges szellemi jogokat.” (Index)

Ez csúnya vád, és én személy szerint óvakodnék attól, hogy ilyen durván sértegessek akármilyen kínai embert, ugyanis kissé kényesek rá, és bosszúállóak (ahogy különben mi is azok vagyunk). De mi a válasz?

A kínai kereskedelmi minisztérium a honlapján nyilvánosságra hozott közleményben tudatta, hogy az amerikai döntéssel megegyező válaszlépést tesznek, valamint érvénytelenítik a kereskedelmi konzultációkon eddig kötött megállapodásokat. Egyúttal felszólította a világ országait, hogy közösen lépjenek fel Washington „haladásellenes és idejétmúlt viselkedése” ellen.

Kína nyilvánvalóan nem kíván kereskedelmi háborúba bocsátkozni, de az Egyesült Államok ezen rövidlátó, kártékony és rosszindulatú viselkedése miatt kénytelen erős válaszlépéseket tenni és határozottan megvédeni nemzeti érdekeit” - mutatott rá a pekingi kereskedelmi minisztérium.” (Index)


Hát, akkor amilyen volt az adjonisten, olyan lett a fogadjisten, megindult a kereskedelmi háború a világ két legnagyobb gazdasága között. Érdekes lesz, Európa megint kissé indignálódva figyeli az egészet, ránk olyan hatása lehet csak a történetnek, mint a kurszki harckocsi-ütközetnek a csatamezőn fekvő hangyabolyra, szóval lehet, hogy nyomunk sem marad, de sokat nem tehetünk ellene – akár a hangyaboly.


No, de elképzelem a következő kínai lépést. Én, ha kínai kormánytag lennék, mindenképpen elküldeném a következő levelet:

kinai_sarkany.jpg


Mr. Donald J. Trump

az Amerikai Egyesült Államok elnöke

POTUS

(Twitteren is POTUS)

részére


Tisztelt elnök úr!


Először is tízezer év életet kívánunk önnek szerető családja körében, bájos felesége gondoskodása közepette. Nyíljanak kertjében a Halhatatlanság Barackfái, ne kerülje el őket a Jade-császár istállómestere sem. Legyen legjobb barátja a Nyugati-tenger Sárkánykirálya és Lu, a sok szakterülettel rendelkező Isteni Bíró.


Tudomásunkra jutott, ó Tízezer Év Ura, hogy kifogásokat emelt szerény iparuk termékeinek eredetisége ellen. Másként szólva, ön úgy vélekedik, hogy a méltatlan kis iparcikkeink előállításához szükséges tudást a nagy Amerikai Egyesült Államok bölcsességének kiapadhatatlan forrásából merítettük volna. Az ön szolgájának együgyű véleménye szerint ez nem így van, ám az ön nézete olyannyira értékes számunkra, hogy átkutattuk a Mennyei Birodalom összes könyvtárát és arra jutottunk, hogy Kína igen nagy. Sok benne a bölcs ember, mindig is sok volt. A világ is igen nagy, abban is sok a bölcs ember. Megesik, hogy bölcs embereknek, éljenek bár akár Kínában, akár a Nyugati Marhavásár Földjén, ugyanaz jut az eszükbe, egymástól függetlenül. Azonban, ha már szóba került, kié is az ötlet, a szerzői jog, szeretnénk csillagragyogású jade-trónusa elé terjeszteni néhány apróságot.


Az önök országa annak köszönheti mostani népességét és államformáját, hogy egy Kolumbusz Kristóf nevű genovai tengerész felfedezte. Felfedezték már mások is, korábban, sőt, mi is, de Kolumbusz után indult el az európai gyarmatosítás. Nos, ismereteink szerint Kolumbusz iránytűt és térképet használt útja során, melyek sajnos kínai szellemi termékek, mi találtuk fel őket, és soha egy fen jogdíjat nem kaptunk ezek használatáért. Kérnénk tehát, hogy mérhetetlen gazdagságú kincstárából utaljon ki minden iránytű árából 25%-ot a Középső Birodalom számára – itt és most csak az 1492 óta használatos iránytűkről beszélünk.


Ugyancsak jeleznénk, hogy balga tudósaink úgy vették észre, miszerint az önök történelmében nagy szerepet játszanak a lőfegyverek. Ezeket is mi találtuk fel, a lőporral együtt, tehát a mondott év óta amerikai földön ellőtt összes muníció árának negyedét is kérelmeznénk. A lőfegyverek árának negyede szintén minket illet.


Továbbá nem hallgathatjuk el Halhatatlanságod színe előtt, hogy az önök társadalmában oly fontos bankjegyeket is mi találtuk fel. Ennek okából kérjük, tetézze jótéteményeit azzal, hogy a világon forgalomban lévő összes dollárbankjegy szerény negyedének birtoklását is ránk ruházza.


Kérjük tehát, hogy jogos követeléseink fényében gondolja át mindent átható elméjével azt a bizonyos kereskedelmi háborút.


Tízezer év boldogsága kísérje Halhatatlanságodat!”


Nos, azt a tanácsot adnám Trump elnöknek, gondolja meg, mire hivatkozik.


Még így járhat.



Szele Tamás

Nettelenítés

Olvasgatunk, netezgetünk? No, majd nem fogunk, esténként elballagunk, férfiak a kocsmába, asszonyok, leányok, legények a fonóba, őrizzük majd a hagyományt, meg azt a szép kultúránkat, amit mindenki el akar venni, de internetnek nyoma sem lesz. Egyfelől, mert nem lesz érdemes foglalkozni vele, másfelől, mert nem is lesz rajta semmi érdekes. És ez most speciel nem a magyar kormánynak lesz köszönhető.

Ebben a kis drótoktól öleltben nem vertek fel akkora port a jelek szerint a hírek, mint máshol – ahogy Örkény mondaná, gli Ungheresi (https://orkeny-egypercesek.blogspot.com/2011/12/gli-ungheresi.html), minket csak a sóvám érdekel – a világ többi országában azonban az egeket ostromolja a káromkodás és a fogaknak csikorgatása. Mielőtt bárki is azt szűrné le ebből, hogy nálunk mennyivel jobb, mint máshol, jelezném: nem jobb, viszont annyival rosszabb, hogy mi csak azt látjuk, amit az orrunk elé tolnak, ezüsttálcán. Alkotmánymódosítást, focivébét, miegyebet. Az minket nem érdekel, mi lesz holnap, egyáltalán lesz-e holnap, mi történik a szomszédban, ha mi a körmünket faragjuk, felőlünk leéghet az egész világfalu. Akkor lássuk, mi ez a világrengetően rossz hír?

Ez nem egy hír, hanem kettő. Az első az, miszerint az Egyesült Államokban hétfőtől megszűnt a netsemlegesség. Mit nekünk Államok, még ha Egyesültek is, vonná vállát a szittya, mit nekünk semlegesség – csakhogy a szittya is Google-t vagy Firefoxot használ, többnyire Windows alatt, az viszont már mind amerikai. A semlegesség meg nem igazán politikai fogalom, sokkal inkább üzleti. Dióhéjban arról van szó, hogy eddig az amerikai szolgáltatók egyenlően kellett biztosítsák a hozzáférést minden tartalomhoz, nem lehetett részrehajlást tanúsítani, nem volt olyan, hogy a saját – mondjuk – zenemegosztójuknak nagyobb sávszélességet, gyorsabb elérést adnak, a többinek lassúbbat, esetleg le is tiltják. Ami a neten volt, az elérhető is kellett legyen. Éspedig minden egyenlő sebességgel. Nem volt tehát olyan, hogy mondjuk Denverben van egy adott szolgáltatás, de Queensben már nincs, mert ott más a szolgáltató. Persze ebben nem is az az üzlet, hogy minden szolgáltató a saját portékáját árulja, nem fog egyik sem saját filmes oldalt nyitni vagy online lapot indítani. Elég, ha a már meglévő cégek külön fizetnek nekik a gyorsabb elérésért – vagy egyáltalában véve, az elérésért. És aki nem penget, lekerül, fizikailag is, a világhálóról.

Az világos, hogy a netsemlegesség megszűnése a tőkeerős nagyvállalkozásoknak kedvez és az induló vagy nonprofit cégeket küldi a padlóra, méghozzá knockouttal. Hiszen, ha mondjuk Bart Simpson blogot akar indítani ezentúl, annak ugyan nem lesz semmi akadálya, saját magának úgy ír naplót, ahogy akar. Hanem, ha azt szeretné, hogy lássák is, akkor fizetnie kell, nem is keveset, mint a katonatisztnek, különben nem egyszerűen hátrébb kerül a keresőben, hanem vagy fel sem kerül rá, vagy úgy lelassítják, míg nem perkál, hogy egy oldal megnyitása fél nap lesz majd. Nyilván a nagy tartalommegosztók majd sokat fognak fizetni, hogy fennmaradhassanak, a kis cégek, lapok, magánemberek meg majd elhullanak a piaci versenyben: olyan ez, mintha nyomtatott lapot írna az ember, csak épp a papír árát minden nap szabad lenne emelni. És emelnék is, az egekbe. Egyszóval: vége a kisiparnak, jön a nagyipar.

A dacos szittyák még mindig a vállukat vonogatnák erre, hiszen mi a Nagy Lavór innenső végén amúgy is csak felhasználók vagyunk többnyire, miért baj ez, míg lesz You Tube és Netflix? Azért, szép öcsém, mert a cégek majd veled fizettetik meg a felmerülő költségeket, nem ám a saját költségvetésüket kurtítják majd! Ha most nem érdekel, ne érdekeljen akkor sem, mikor a Facebook vagy a You Tube fizetős lesz.

Ha már a Nagy Lavór innenső partját említem. Nekünk, kérem, harangoztak, ha csoda nem történik. Ugyanis az Európai Parlament alatt működő Jogi Ügyek Bizottsága június 20-án és 21-én szavaz az EU Szerzői Jogi Irányelveinek 11. és 13. cikkelyéről. Ha elfogadják őket, tényleg vége minden online sajtónak a kontinensen, de még ráadásul a maszek netezgetés sem lesz különösebben érdekes mulatság. Ez a nagyobb veszély bár a netsemlegesség eltörlése sem kutya.

Pedig látszólag ártatlan, sőt, hasznos ügyről volna szó. Ugye, tudjuk, a neten lopnak, ami tartalom felkerül, az már többet sosem lesz biztonságban, nincs az a védelem, ami meggátolná a lopást, plágiumot, szerzői jogok megsértését. És hát ki ne örülne, ha kapna egy kis pénzt azért, mert felhasználják egy régebbi képét, írását? A 13. cikkely pont erről szól (https://qubit.hu/2018/04/25/cenzuragep-es-linkado-a-szabad-internetet-fenyegeti-az-eu-szerzoi-jogi-reformtervezete):

azt mondja ki, hogy a nagy mennyiségű, felhasználók által feltöltött tartalomnak helyet adó internetes platformok, mint a Youtube, az Instagram vagy a Facebook, kötelesek a tartalmakat még azok közzététele előtt ellenőrizni, hogy megállapítsák és megelőzzék a szerzői jogsértést. Vagyis a platform lenne a felelős a felhasználók viselkedéséért.” (Qubit)

Jaj, de jó, fizessenek a gazdagok, mondja a változatosság kedvéért most már nem a dacos szittya, hanem a lelkes jakobinus. Aztán hogyan, tessék mondani? Nem attól gazdagok, hogy szoktak vagy szeretnek fizetni. Sőt. Egyrészt hihetetlen mennyiségű tartalomról van szó, ezeket csak robottal lehetne szűrni. Másrészt az egy dolog, hogy ha tőlem idéznek vagy lenyúlják az egyik írásomat, ami nem ritka eset, akkor ihaj, pénzt kapok, de jó, csakhogy ha én idézek, azért meg nekem kell fizetni. És az idézet mértéke a nem mindegy. A magyar sajtó gyakorlata szerint idézni kell is, lehet is, de forrásmegjelöléssel tesszük, és törekszünk nem teljes anyagot idézni. (A lopások más kategória, azt még a hatályos sajtótörvény is bünteti). Hanem, ha mondjuk azt írom, hogy valami illanó, mint Csuang-ce lepkeálma, kell nekem jogdíjat fizetni Szabó Lőrinc örököseinek, csak, mert a költőnek volt egy ilyen című verse? Az új törvény szerint kell bizony, még ha csak pár szóról is van szó, a robot meg nem tesz különbséget a pár szavas és a pár oldalas idézet között. De ha rossz a kedvem, ezt jelzem a közösségi oldalon, és merő szadizmusból alája vágom a Dead Kennedys „Holiday in Cambodia” című virágénekét, akkor is vagy kell fizetnem a számért a szerzői jog birtokosainak, vagy kivágja a posztomat a rendszer. Különben ez a zseniális marhaság épp a zeneipari lobby fejéből pattant ki. És nincs több mém sem: hiába akarok én ráírni valamit Darth Vader képére, ha nincs papírom a Disneytől, hogy tehetem – és nem adnák olcsón! - akkor nincs mém sem.

A legrosszabb viszont a 11. cikkely lesz. Idézzük újból a Qubitet.

A másik vitatott cikkely a 11. sorszámú, amelyet hiperlinkadónak is csúfolnak – e szerint az újságírói tartalmak snippetjeinek (általában cím, ajánló és egy kép) online platformokon való közlése a kiadótól megvásárolt licenszhez lenne kötve, a megjelenéstől számított 20 évig. Ilyen snippeteknek számítanak a Google hírei és keresőtalálatai, valamint a Facebookon vagy Twitteren megosztott cikkek előnézetei is.” (Qubit)

Hát, tetszenek már kapiskálni? Én írok egy cikket, azt odaadom a szerkesztőmnek, aki közli az online lapban. Ezt elolvassák páran, mondjuk, hogy tetszik nekik: de megosztani már nem tudják, mert nem vették meg a licencet a kiadótól és nem is fogják, mert nem bolondok cak azért pénzt adni, hogy megoszthassanak valamit. Az írás nem terjed, a Google Hírekbe sem kerül ki, ott penészedik meg, ahol van – még a figyelmet sem szabad rá felhívni licenc nélkül! Az olvasottság a napi sok ezerről lezuhan pár százra. Ha olyan a lap, hogy a hirdetésekből élne, hát csődbe is megy: nincs az a bolond hirdető, amelyik ugyanannyi pénzt adna pár száz találatért, amennyit pár ezerért.

Ki jár jól? Elsősorban az álhír-oldalak, ők ugyanis majd kiraknak egy nyilatkozatot, miszerint nem kérnek pénzt a snippetek felhasználásáért, lemondanak a szerzői jogokról, de erre épelméjű kiadó nem vállalkozhat, hiszen a szerzői jog a tőkéje – az álhír-oldal viszont nem a tartalmából él, hanem vígan guruló rubelecskékből, cervonyecekből. Meg a kattintásszámból, amit ez úton maximálni tud, szemben a valódi híroldalakkal, melyek csődbe mennek.

Jól jár még a nyomtatott sajtó tőkeerős része is, mert ha ezt a rendszert bevezetik, a közönség a híreket megint a papíralapú újságból kell megtudja, nem a netről. Nem véletlen, hogy a döntő befolyású Németországban ennek a reformnak a fő protektora a néppárti Axel Voss képviselő, és rajta keresztül – hm, hát igen – az Axel Springer konszern, ami azért a német nyomtatott sajtó nagyon jelentős részét birtokolja.

Tehát akkor mi is az ábra?

Az európai online sajtót két oldalról is nyomorgatják, az amerikai netsemlegesség feladása még csak költséget jelent majd, meg ellehetetlenülést, az uniós jog irányelveinek változása viszont maga a vég, a hősvértől feketült gyásztér, szellemi nagylétünk temetője, Mohács.

Milyen lesz a net?

Nem lesz rajta hír, zene, csak saját tartalom, úgymint kiscica, ebéd, vacsora, viszont nem lesznek rajta Coelho-idézetek sem, mert az is jogdíjas. Szórakoztató lesz, mint egy kalandos teadélután a nyugalmazott szakszervezeti adminisztrátorok klubjában.

Üres lesz tehát. Ez egybevág Zuckerberg törekvéseivel, mely szerint a közösségi oldalt egy nyári vasárnap délutánná szeretné alakítani, valahol egy közép-nyugati kisvárosban, almás pitével és hamburgerrel, tartalom nélkül.

Mi lesz a sajtóval?

Az online sajtó hamar éhenhal, az offline rövidesen követi (ugyanis a rövidlátó haszonlesés miatt nem látja, hogy online megjelenés nélkül őt sem fogják venni, az idő kerekét nem tudja visszaforgatni), az álhír-oldalak meg felvirágzanak.

Szóval, sajtó nem lesz, de minek is az nekünk.

Így néz ki az, amikor megvédik a szerzői jogainkat.

Milyen lenne, ha megtámadnák?

 

 

Szele Tamás

Hacsek és a világbajnokság

 

 

- Jó reggelt, Hacsek, hova-hova így bőrönddel, kivándorol?

 - Azt még fontolgatom, egyelőre csak átszaladok Oroszországba, a foci-vb-re, kaptam egy teljes körű jegyet az Árminkától, tudja, aki a külügyben dolgozik. Érvényes minden mérkőzésre, közlekedési eszközre és jár érte másodosztályú szállás is. Az orosz állam vendége leszek.

 - Pont, mint a Szolzsenyicin. Miért nem az Árminka megy, ha már ő kapta?

 - Ő most futsal-edzésre jár, ez meg szabadtéri labdarúgás, nem venné jól ki magát a dolog.

 - Hát kérem, érezze jól magát.

 - Azt tervezem: végre egy kis felszabadult szabadság, a többi szurkolóval, a gyönyörű Oroszországban, egy kis vodkázás, egy kis sörözés, gyévocskák és csak foci.

 - Jól mondja: csak foci. A többit felejtse el.

 - Hát tán csak nem zárják el a lányokat előlünk?

 - Csak de. Itt olvasom az újságban: „Az Állami Duma családügyi bizottságának elnöke, Tamara Pletnyova felszólította az orosz asszonyokat, hogy ne feküdjenek le külföldiekkel a világbajnokság ideje alatt, mert baj lehet belőle.”

 - Nofene. Nem lesznek gyévocskák?

 - Nem lesznek még bárisnyák sem. Mehetnek a robotokhoz.

 - A hova?

 - A szexrobotokhoz. Ez is az újságban van. „Kifejezetten a foci-vb látogatói számára nyílt Moszkvában egy olyan nyilvánosház, amelynek személyzete robotokból áll. A robotokat Lolitának, Szásának, Natasának, Alise-nak és Isilel-nek hívják, egyik szőke, másik barna, harmadik meg zöld hajú.”

 - Jó Ég! Menjen azokhoz az Izsák.

 - Az Ábrahám fia?

 - Nem, az Asimov, az. Hát, így már kezd elmenni a kedvem az egésztől: ülünk majd és vodkázgatunk?

 - Dehogy vodkázgatnak. Azt maga csak hiszi.

 - Hogyhogy, szesztilalom lesz?

 - Az ám, de még milyen! „Az egész VB alatt összesen tizennyolc napig, Moszkvában egy hétig, június 13-tól június 20-ig nem lehet majd alkoholt venni a boltokban, kocsmákban, vendéglőkben, de semmit sem.” Sört is csak a stadionok szurkolói zónáiban adnak majd, ott se akármennyit.

 - Hát, Oroszország ki fog dőlni a sarkaiból. De semmiféle hangulatkarbantartót nem használhat az ember?

 - Dehogynem. Ha szereti a drogot.

 - Dehogy szeretem, sosem próbáltam.

 - Majd próbálja most. Ugyanis a szurkolók marihuánát, kokaint, de akár még heroint is fogyaszthatnak, tarthatnak maguknál, sőt a stadionba is bevihetik, amíg van róla megfelelő, oroszul írt orvosi papírjuk.

 - Megáll az ész.

 - Majd a herointól, kérem, majd a herointól.

 - És mit mondok majd itthon a Zacher doktornak? Hol szoktam rá a hernyóra? Moszkvában? Ki fog röhögni.

 - Hát, legfeljebb mértékletesen él majd.

 - De hát nincs senki, aki tiltakozna ez ellen? Ez így nem buli, ez gulág.

 - Na, csak próbálna meg valaki tiltakozni, takarékra is állítanák a füleit a kozákok.

 - Ugyan már. Oroszország egy demokrácia.

 - Igen, az. És a tüntetéseket a kozákok biztosítják benne, kancsukával.

 - Mi ellen?

 - Nem mi ellen: miről.

 - Akkor miről?

 - Arról, hogy nincs igazuk, meg arról, hogy ha sokat kiabálnak, tiltakoznak, megmutatják nekik Kolimát, sőt, aki nagyon okoskodik, találkozhat személyesen Lenin elvtárssal is. De a maguk kedvéért felállították a turisztikai rendőrséget is.

 - Az védi a turistákat?

 - Nem, az a lakosságot védi. A turistáktól. Nem is fogja maga sokat gyakorolni Puskin nyelvét az utcán, annyit mondhatok.

 - Pedig úgy belementem volna egy irodalmi elemzésbe a Nyevszkij Proszpekten.

 - Na, az nem lesz. Elemezzen a Dunakorzón.

 - Az ételre már rá sem merek kérdezni...

 - Ne is merjen. Egye meg, és kész.

 - Azért előtte megnézem, mit ír az étteremről a Trip Advisor.

 - Azt nézheti. Egy ottani cég jutányos áron vesztegeti a dicsérő minősítéseket az utolsó halsütőnek is.

 - Hát milyen világbajnokság lesz ez már...

 - Milyen lenne? Egész jó, ha úgy vesszük. Csak olyan oroszos.

 - De hát semmi szórakozás, csak a mérkőzések, előtte-utána meg ülhetek a szállodában.

 - Nézze a jó oldalát: Moszkvában minden közlekedési dolgozó mosolyogni fog magára.

 - Miért fognak mosolyogni, úgy szeretnek?

 - Nem. Azért, mert ukázba kapták, hogy mosolyogni kell, és külön vigyortanfolyamot tartottak nekik.

 - A mindenségit, kezd elmenni a kedvem az egésztől.

 - Már nem akar az orosz állam vendége lenni? Gondolja meg! A Szolzsenyicin tizenegy évig abba sem bírta hagyni a vendégeskedést.

 - Annyira tetszett neki?

 - Nem, annyira szívesen látták. El sem eresztették.

 - Tudja mit? Gondoljuk át. Szesztilalom, robotcsajok, a valódi nők szóba sem állnak az emberrel, gyanús kaják, kábítószer a stadionokban, kozákok az utcán... van nekem ehhez kedvem?

 - Maga tudja.

 - Szerintem jobban járok, ha visszaadom a jegyet és megnézem itthon a tévében.

 - Hát, ahogy gondolja. Ha maga lemond ezekről az egzotikus élményekről...

 - Le én. Itthon egyelőre mégis sok minden más.

 - Ez teljesen biztos?

 - Azt mondtam, egyelőre.

 - Ja, az más.

 

Szele Tamá

Szegények Magyarországa

Mikor Magyarországon megvalósult a ma létező szocializmus, senki sem vette észre. Ennek talán az lehet az oka, hogy egyáltalán nem a szocializmus valósult meg, hanem valami más, ami azonban az említett rendszer néhány tulajdonságát nagyon alaposan szimulálta: nevezzük álszocializmusnak. Egész pontosan: nemzeti álszocializmusnak.

Vagy valami hasonlónak.

Természetesen ez a dátum nem vész a múlt ködébe, tudjuk, mikor következett be a fordulat: 2018. június 12-én történt, minden különösebb feltűnés nélkül, ha nem is titokban, éspedig egy sajtótájékoztatón. Lássuk, mit mond az MTI.

Pártok-Fidesz 
OGY - Fidesz: foglalják alkotmányba az életvitelszerű közterületen tartózkodás tilalmát!

Budapest, 2018. június 12., kedd (MTI) - A Fidesz azt kéri a kormánytól, hogy a most zajló alkotmánymódosítási folyamatban teremtsék meg annak jogi feltételeit, hogy ne legyen a jelenlegi formában megengedett az életvitelszerű közterületen tartózkodás. A kormánypárt arra hivatkozik, hogy minden hajlék nélküli ember számára biztosított a szálláshely és a munkalehetőség.

Bajkai István, a kormánypárt országgyűlési képviselője kedden Budapesten tartott sajtótájékoztatón jelentette be, hogy ezzel a módosítássál biztosítani lehetne, hogy a várost mindenki egyformán, igazi otthonaként tudja használni.
A Fidesz politikusa évtizedes problémaként jellemezte, hogy sokan életvitelszerűen használják a közterületeket, ami a közbiztonsági és közegészségügyi veszélyek mellett megterhelő a városban élőknek. 
Kiemelte: az állam és az önkormányzatok kiterjedt támogatási rendszert biztosítanak, azaz például nappali és éjszakai szálláshelyeket és egyéb ellátási formákat azoknak, akiknek az élete elnehezült és nem tudnak saját otthonban lakni.
Bajkai István arra is felhívta a figyelmet, hogy a rendkívül sikeres közmunkaprogram mindenki előtt megnyitotta a munkavállalás lehetőségét, ennek köszönhetően pedig bárki gondoskodni tud megfelelő szállásról. 
A kormánypárti képviselő aláhúzta: Budapest nemcsak az itt élők otthona, hanem Magyarország és a Kárpát-medence szellemi, kulturális, gazdasági és politikai központja is.

bkgy \ gkp

MTI 2018. június 12., kedd 12:52”

Hát, így történt, ekkor történt, galambocskáim. Egyelőre még csak egy nap telt el a történelmi momentum óta, de érdemes elgondolkodni, mi lesz ebből a szerény javaslatból, ami majdnem méltó arra, hogy egy lapon emlegessék Jonathan Swift szerény javaslatával „annak megelőzésére, hogy a szegény gyermekek ne legyenek terhére szüleiknek és az országnak, inkább hajtsanak hasznot a köznek.” Igaz, Swift a legkeserűbb iróniával javasolta, hogy mivel Írországban nyomor és éhínség pusztít, inkább egyék meg az éhező gyermekeket, nem gondolta ő ezt a borzalmat egy percig sem komolyan – fel akarta ébreszteni a közömbös társadalmat, hogy segítsenek végre a rászorulókon.

Ezzel szemben a tanult Bajkai doktor halálosan komolyan javasolta a hajléktalanság alaptörvény általi tilalmát.

Normális államban, ahol még maradt morzsája a társadalmi szolidaritásnak, most legalább félmillió ember állna a Kossuth téren, rázná az öklét és ordítana. Másik félmillió meg ételt, ruhát osztana, éjjeli menedékhelyet építene. Ugyan a kormány is lemondana, de azért ettől a veszélytől nem tartok: a javaslatot proponáló képviselőt pedig gondos, de határozott ápolók vigyáznák biztos helyen, míg el nem múlnak legalább a tünetei és abba nem hagyja a dühöngést.

Nálunk erre ne is tessék számítani. Elindulhat majd egy nyilvános vita, mely kicsit sem fogja érdekelni az illetékeseket, és melyben okos emberek fognak jogról, valamint társadalomról eszmét cserélni, bár mondjuk ennek a kérdésnek sem egyikhez, sem másikhoz nincs annyi köze, amennyi köze a humanitáshoz kéne legyen.

A szegénységet nem lehet betiltani, kiradírozni, eltüntetni, főként nem teheti egy olyan társadalom, melynek alapja, hogy a tagjainak kilencven százaléka szegény, és tíz százaléka gazdag. A hajléktalanság a szegénység egy mélypontja, de ha most valaki elkezdi eltartott kisujjal magyarázni, miszerint ezek az emberek elitták a lakásukat és bohém kedélyük miatt élnek a közterületeken, az illetőt magam kergetem tüzes ostorral a Pokol fenekéig. Az ajánlat az ő részére csak oda érvényes, retúr nincs.

Először is, tetszettek már nézni ma a forint árfolyamát? Ha nem: nincs valutahitelük. Csak épp sokaknak van. Mármost az lehet üzleti vagy gazdasági probléma, hogy 322 forintos euróból sokkal nehezebb fizetni a hitel törlesztését, mint 300 forintosból, azonban ha az elmaradás miatt kilakoltatják az adóst, az már társadalmi gond. Ezeket a hiteleket nem karibi hajóutakra és rulettjátszmákra vették fel, hanem családi házak építésére, így aztán nem fizetés esetén családok válnak hajléktalanná: illetve, Bajkai logikája szerint ők akkor már nem családok, hanem alaptörvényt sértő, külön egyének. Mivel pedig minden ország a legjobban az alaptörvényét védelmezi, aki azt megsérti: bezárják.

Tessék elhinni: bárki lehet hajléktalan, bármikor. Elég egy rossz döntés, megromló kapcsolat, családi vita vagy félrelépés, és ha nem banki hajléktalan lesz az illető, akkor válási – azok száma is igen magas. Az egész probléma a lakáshiánynak köszönhető – viszont ha kevés a lakás, magas lesz az ingatlanok ára, tehát az ingatlanspekulánsnak jobb üzlet kevés, ám drága lakással kereskedni, mint sokkal, melyek olcsók. A rendszerváltás előtt némiképp segítettek a kérdésen a munkásszállók, ha nem is oldották meg teljesen, de azok sincsenek már: ami meg van, az kicsi és borzasztó.

Bajkai szerint ebben az országban bőven van „nappali és éjszakai szálláshely, valamint egyéb ellátási forma” azok számára, akik véletlenül mégis rosszul járnak, sőt, „a rendkívül sikeres közmunkaprogram mindenki előtt megnyitotta a munkavállalás lehetőségét”. Szerintem meg Bajkai egy másik országban él. A teljes foglalkoztatottság legendája legalább akkora hazugsága a magyar nemzeti szocializmusnak, mint a korábbi szocializmusnak volt: az látszatmegoldásokat alkalmazott, emez mostani meg egyszerűen hazudik. Gyakori ám, hogy maga a közmunka is kegy, főként kistelepüléseken, ki kell érdemelni, aki rosszalkodik vagy ellentmond a kiskirályoknak, nem kap belőle. A másik hazugság, hogy mindenki képességei szerint dolgozik és igényei szerint részesül a javakból: a magyar valóság az, hogy a lakosság valóban dolgozik, nem csak képességei szerint, de azokat messze meghaladva, a javakból is részesülnek néhányan, ámde a két halmaz – a dolgozóké és a haszonélvezőké – alig mutat átfedést.

A hajléktalanság tilalma különben érdekes következményekkel fog járni: ahogy a menekültellenes kampány is a menekülteket segítő civil szervezetek ellen irányult valójában, úgy a hajléktalanság elleni is az őket támogatókat sújtja majd – majd? Hiszen már most úgy megrendszabályozták az ételosztást, hogy lehetetlenné vált, ha megérkezne Jézus Krisztus öt kenyérrel és két hallal, hogy jóllakassa a sokaságot, ellene is kivezényelnék a készenlétieket. Mert bizony az ételosztás szomorú látvány.

Főleg a Blahán.

etelosztas.jpeg

Ha szomorú: el kell dugni, be kell tiltani.

Ha nem tetszik a szegénység: azt is betiltják. Igaz, hogy nem lehetséges, de betiltják, betiltanák ezek az okos képviselők még a jégesőt is, ha eszükbe jutna. Aztán, ha mégis esne, törvénybe idéznék, ha nem jelenne meg, kiadnák ellene a körözést és ezzel jogilag el is volna intézve az ügy, csak a rendőrök káromkodnának, hogy miképpen fogják ők most már el a jégesőt?

Gyanús azonban, miszerint új ellenségkép kialakítása kezdődik. Menekült nincs, hetente jön egy vagy néhány, a civil szervezetek sem velük foglalkoznak, sőt, azok mostanság és leginkább semmivel sem, ellenség viszont kell, veszély kell, különben nem lehet megmagyarázni, mitől van bajban a haza.

Legyenek tehát a rettentő, fenyegető ellenségek a szegények. Úgyis sok a baj velük kormányzati szempontból. Igaz, hogy sokan vannak, nagyon sokan, de a kormány már messze túl él a Valóságon, ők képesek a tulajdon népüknek is hadat üzenni, ha olyanjuk van.

Csak el kell magyarázni a szavazóknak, hogy ezek a hajléktalanok és szegények sokan vannak, egyre többen, erősek és veszélyesek, aztán már megy is minden a maga útján.

Ámde nehogy maguk az érintettek is elhiggyék, miszerint erősek...

Annak tényleg érdekes következményei lennének.

Aki kriminalizálja a hajléktalanságot, kriminalizálni fogja magát a szegénységet is.

Nem kéne a tűzzel játszani, a tigris bajszát cibálni.

És nem kéne elhinni a tulajdon hazugságainkat a megvalósult teljes foglalkoztatottságról, lakásbőségről ebben a megvalósult magyar szocializmusban.

Ebben a nemzeti szocializmusban.

Rossz vége lesz ennek, urak.

De hiába mondom, nem érti ez az elbutult, önáltató banda.

Nem is figyelnek.

Dolguk van.

A sok gróf épp agarász.

 

 

Szele Tamás

Bart Simpson Szingapúrban

Hát aláírták, hölgyeim és uraim, persze, hogy aláírták, próbálták volna nem aláírni. Mármint Trump és Kim Dzsongun, a szingapúri találkozó záróokmányát. Ja, hogy mi van benne? Közhelyparádé. Viszont hihetetlenül fontosnak mondják ezt a valamit. És eszerint is méltatják, úgy az egyik fél, mint a másik.

Nehéz helyzetben van most a világsajtó, mármint úgy általában, ugyanis az egyezmény tartalmáról a legkevesebbet sem tudjuk, márpedig az lenne fontos, nem a nyúlfaroknyi záróokmány, és a felek csak általánosságokat mondanak, frázisokat pufogtatnak. Trump például olyanokat állít, hogy „új korszak kezdődik a két állam kapcsolatainak történetében”, „országaink között új, különleges kötelék alakult ki”, „a világ hatalmas változásokat lát majd”, „ez egy történelmi dokumentum”. Kim közölte, hogy „hosszú utat tettünk meg történelmi találkozónkig. Szemünket a múlt köde és előítéletei homályosították volna el, de mi túlléptünk rajta”.

Esküszöm, nem csodálkoznék, ha valamelyik elkezdené emlegetni, miszerint elröpült a fejük fölött az idő vasfoga.

Természetesen mosolyognak egymásra, mint a vadalma, az ember azt hinné, nem is Sentosán, illetve Pulau Blakang Matin vannak, hanem Disneylandben, szorongatják egymás kezét, Trump lapogatja Kim Dzsongun vállát (hatalmas udvariatlanság arrafelé, de tűri), sőt, meghívta Washingtonba is, amibe Orbán Viktor bizonnyal vagy bele fog pusztulni, mert elviszi a sárga irigység, vagy arra indítja ez a gesztus a magyar miniszterelnököt, hogy kis hazánk is saját atomprogramba kezdjen, ha már.

Mi is ez a kavar a sziget neve körül? Ugye, a találkozó egy szigeten zajlik, több okból is, melyek közül nem utolsó a biztonságtechnika, és ennek a mostani neve Sentosa. Ami békét, nyugalmat jelent malájul. Milyen szép, jelképes név, mondaná a naiv európai, ámde a naiv európai nem tudja, hogy csak 1970 óta ez a sziget neve, korábban Pulau Blakang Matinak hívták, ami annyit tesz, hogy „A Hátulról Érkező Halál Szigete”. Ugyanis a második világháború alatt a japánok hadifogolytábort tartottak fent ezen a helyen, és hát szokásuk volt a foglyaikat hátulról agyonlőni. Úgyhogy kérdés, hol is járt ez a két vezető, minek a szigetén.

Mint a fentiekben említettem, a teljes dokumentum tartalmát nem ismerjük, Trump ugyan azt ígéri, hogy majd a későbbiekben, egy monstre sajtótájékoztató keretében bemutatják majd, ugyanis „nagyon részletes, mindenre kiterjedő” egyezményről van szó – de hát ez így kevés. Annyi azért elhangzott – szintén a kissé szószátyár Trump részéről – hogy „a Koreai-félsziget atommentesítése nagyon, nagyon hamar megkezdődik”.

Na, végre. Tudunk valamit. És ez nem is rossz hír. Akkor tehát megindul a leszerelés, és azzal egy időben az amerikai gazdasági segítség is. Észak-Korea élhető(bb) ország lesz. De mit szól ehhez Kína? Wang Yi külügyminiszter azt nyilatkozta:

Reméltük, hogy a találkozó segít a kölcsönös bizalom kialakítása és a nehézségek leküzdése érdekében, hogy a felek alapvető konszenzusra leljenek és konkrét lépéseket tegyenek a Koreai-félsziget denuklearizálása érdekében. Továbbá reméljük, hogy minden érdekelt fél mindent megtesz, és Kína továbbra is konstruktív szerepet fog játszani.

Aha. Tehát Kína konstruktív szerepe továbbra is központi kérdés, Peking nem engedi el Kim Dzsongun távirányítóját. Az már izgalmasabb, hogy miképpen osztozik majd a két nagyhatalom, vagyis az Egyesült Államok és Kína a megnyíló észak-koreai piacon és hogyan fogják kiaknázni a hirtelen megjelenő olcsó munkaerőt, bár mondjuk összesen huszonöt millió emberről van szó, ami Kína számára nem jelent munkástömeget. Azonban ott van még a Sárga-tenger ezer kérdése (például a mesterséges szigeteké), mely viszont létfontosságú Kínának: tehát a szingapúri csúcs nem valaminek a lezárását jelenti, hanem egyszerűen Észak-Korea kikapcsolását a játszma nukleáris részéből. Ami azonban éppenséggel a koreaiaknak a legjobb hír: ők legalább kicsit jobban és valamivel nyugodtabban fognak élni.

Illetve, breaking, hölgyeim és uraim: ezekben a percekben kikerült a záróokmány! Sikerült egy fotóról leolvasni, nem hivatalosan adták ki. No, ez nem a teljes egyezmény, hanem csak az az alig több, mint egy oldalas irat, amit a két politikus nagy dérrel és dúrral aláírt, és amiről mindezidáig folyt az ömlengés részükről, a találgatás részünkről. Akkor lássuk, mi van benne.

szingapuri_dokumentum.jpg

Az Egyesült Államok és a KNDK (Koreai Népi Demokratikus Köztársaság) elkötelezi magát, hogy új kapcsolatokat alakít ki a két ország népeinek békére és prosperitásra törekvésével összhangban.

Az Egyesült Államok és a KNDK közös erőfeszítéseket tesz, hogy a tartós és stabil béke rendszerét alakítsák ki a Koreai-félszigeten.

Megerősítve a 2018. április 27-én aláírt Panmindzson Deklarációt, a KNDK elkötelezi magát, hogy a Koreai-félsziget teljes atommentesítésén fog dolgozni.

Az Egyesült Államok és a KNDK elkötelezi magát a hadifoglyok és a hadszíntéren eltűnt katonák maradványainak hazaszállítására. (Ez az 1950-53-as koreai háborúra vonatkozik.)”

Ez a lényege. Hát, ezt bizony akárhogyan is lehet érteni. Azért is diplomáciai záróokmány és nem üzleti szerződés. Rendben, új kapcsolatokat alakítanak ki, de miféléket? Miképpen? Éljen a béke, de ezt hogyan kívánják elérni, mármint a nukleáris leszerelésen kívül? Éljen a gazdasági prosperitás is, de szintén meg kell kérdeznünk: hogyan fogják megoldani?


Ez nagyobb panelrengeteg, mint a békásmegyeri lakótelep.


Szóval, a világ lélegzetét visszafojtva nézte, hogy aláírnak valamit, aminek szinte bármi lehet az értelme. Nyilván ez csak egy rezümé, és a valódi, teljes egyezmény az, amit Trump „minden részletre kiterjedőnek” nevezett, annak a tartalma lesz meghatározó. Abban lesznek a gyakorlati, következményekkel is bíró döntések, ez most csak egy rövid, elvi nyilatkozat.


Annak elég semmitmondó.


Sőt, lehet, hogy Észak-Koreának sem a legfontosabb: most, a záróokmány aláírását követő percekben ugyanis a KCNA észak-koreai hírügynökség még nem említi a történteket, sem a vezető hírek között, sem máshol: ellenben az nagyon beszédes, mi a vezető hír.


Az, hogy Kim Dzsongun üdvözletét küldte Putyinnak Oroszország Napja alkalmából.

kcna.jpg
Szingapúrról szó sem esik.


Történelmi döntésekről sem.


Tehát akkor elmondhatjuk, hogy Trump és Kim Dzsongun összehaverkodtak, megmutatták egymásnak a kisautóikat, megígérték, hogy többet nem veszekszenek, és jó barátságot fogadtak, aztán mindketten hazamentek szépen.


Mint Bart Simpson és Milhouse.


Aztán, hogy melyikük mennyire komolyan gondolja ezt az öribarizást, kiderül a rajzfilm következő részéből.


Hölgyeim és uraim, önök a Simpson család szingapúri részét látták.



Szele Tamás

Barátságos ellenségek

Különös és kicsit hosszú történetet kell elmesélnünk, amiről nem sokat tud az átlagpolgár, és titok, miért nem beszélünk erről többet: a magyar hadsereg bizony sok olyasmit tett a második világháború idején, amivel nem büszkélkedhetünk, de azért tettek olyant is, amiben semmi szégyellnivaló nincs, sőt. Érthetetlen, miért nem ismertebb a Dániába került magyar katonák sorsa.

Nem kevés emberről van szó, bár pontosan senki sem tudná megmondani, hányan is voltak: legkevesebb tizenkétezer, de talán tizenötezer emberről beszélhetünk. És nem csak katonákról, civilekről is: asszonyok, gyermekek is voltak a fél Európán átkergetett sereggel. Kik voltak, mit kerestek Dániában? Erről írta „A magyar katonák. Egy elfelejtett tragédia Dánia II. világháborús német megszállása idejéből” című kötetét Søren Peder Sørensen dán újságíró – a mű sajnos csak dánul és németül jelent meg 2005-ben de így is torokszorító képet tár elénk.

Képet, amit könnyű lenne félreértelmezni, de ha alaposabban megnézzük, láthatjuk: a Dániába került magyar katonák nagy része komoly segítséget nyújtott a dán ellenállóknak a megszálló német csapatok ellen vívott harcukban. Annak dacára, hogy Magyarország – elvileg – a Harmadik Birodalom szövetségese volt. Hogyan állhattak át mégis a honvédek az ellenállók oldalára? Ha röviden akarunk fogalmazni: a német hadvezetés kizárólag saját magának köszönhette ezt. Nem lehet embereket úgy rakosgatni országok és hadszínterek között, mintha sakkfigurák volnának. Ráadásul nem is túl jelentős sakkfigurák.

1944-ben már igen csehül állt a Harmadik Birodalom: keletről a Vörös Hadsereg, nyugatról a szövetségesek szorongatták. Ebben a reménytelen helyzetben Magyarországon csak egy kapituláció segíthetett volna, csak éppen Szálasi Ferenc erre sem hajlandó, sem képes nem volt. Ellenkezőleg: mint a Honismeret írja:

"1944 novemberében Heinrich Himmler SS-vezető és Szálasi Ferenc nemzetvezető megállapodott a magyar hadosztályok kiképzésében és felszerelésében. A megállapodás négy magyar hadosztály szervezését írta elő Kossuth, Klapka, Görgey és Petőfi néven, ezen kívül pedig négy Waffen SS hadosztályt kívántak felállítani. (…) De önálló magyar hadosztályról nem volt szó. Tulajdonképpen arról volt szó, hogy magyar katonákat ezredekbe rendezve később integrálják a német hadosztályokba. A magyar újoncok harcra képes csapatokká való kiképzésének tervét végül mégis feladták. 1945. március 30-án a németek elhatározták, hogy a magyarok Németországban való kiképzése a továbbiakban nem lehetséges. Ez azt jelentette, hogy az összes magyar csapatot munkaszolgálatra kellett volna használni. Ezután minden a magyarok kiképzésével és felkészítésével kapcsolatos tevékenységet leállítottak. Ezek a határozatok tükrözik, hogy mi volt a németek terve a magyarokkal Dániában. A magyar ezredeket itt is a német hadosztályok alá rendelték. A német katonai naplóból kiolvashatóan először voltak még tervek a magyar újoncok kiképzésére, ezeket azonban az aktuális célok miatt félretették, mert a magyarokat más feladatokra kellett használni."

Kérem, legyünk figyelmesek: a négy nem Waffen-SS-hadosztály állománya nem önkéntesekből, hanem sorozottakból állt, rendszerint vagy nagyon fiatal, vagy már ötven feletti férfiakat rekrutáltak, hiszen a többi korosztály addigra már vagy katona volt, vagy hadifogoly, vagy katonaszökevény, vagy – halott. Tehát a besorozott legénységet adta át Szálasi Németországnak. Ilyen formában tehát akit akkor elvittek katonának, nem sokat tehetett arról, hova veti a háború szeszélye. A Waffen-SS-önkéntesek igen: de itt és most egyáltalán nem róluk van szó.

Ezt a mi négy hadosztályunkat tehát Dániába vezényelték, hogy leváltsák az ott állomásozó német alakulatokat, amelyeket aztán többnyire Berlin védelmére küldtek. Milyen feladatokat láttak el? Valóban kiképezték az állományt, vagy inkább munkaszolgálatra kötelezték őket? A legtöbbjük kiképzése – mivel frissen sorozottak voltak – megkezdődött ugyan, az 1944-es Himmler-Szálasi paktumnak megfelelően, de még Németországban félbe is szakadt. Dániában már csak őrszolgálatot láttak el az elvezényelt németek helyett, és erdőt irtottak, repülőteret építettek. Többnyire fegyvert sem láttak. Az ellenállási mozgalom ezért is figyelt fel rájuk: szemmel látható ellenszenvet éreztek az őket dolgoztató németek iránt.

Tudomásunk van a marosvásárhelyi hadapródiskoláról is, melyet szintén Dániába evakuáltak – ők maguk vették fel a kapcsolatot az ellenállással. Vajon kapcsolatban áll ez az esemény a koppenhágai zendüléssel?

Nem állítható, hogy volna közöttük kapcsolat. Azonban a koppenhágai lázadás után – ott a kiképzést kapott magyar katonákat 1945 április 22-én Berlin védelmére kívánták vezényelni, ők azonban kitörtek a laktanyából és három órás tűzharcot vívtak a főváros utcáin a náluk sokkal jobban felfegyverzett németekkel, míg mindannyian el nem estek – a németek már annyira sem bíztak a magyarokban, mint addig. A legnagyobb dán napilap, a Politiken is beszámolt az eseményről, melynek nyolc dán áldozata is volt. A hadapród-iskola ezek után kötött szoros szövetséget a dán ellenállókkal.

koppenhaga.jpg

Parancsnokuk, Szilágyi őrnagy személyes összeköttetésbe lépett a dán ellenállási mozgalommal, előbb Præstø-n, majd Næstved-ben. Biztosította a dánokat a magyar hadapródok náciellenes álláspontjáról, hozzátéve, hogy ő és a növendékek magukat vendégeknek tekintik Dániában, és ha összetűzésre kerülne sor, a dánok oldalán fognak harcolni a németek ellen. Sőt, a német kapitulációt megelőző hetekben Szilágyi őrnagy és társai egy titkos hálózatot építettek ki, amelynek keretében összeköttetésben álltak a dán ellenállókkal és a Sjælland északi részén fekvő Høvelte-i táborban állomásozó magyar tisztekkel, akik a dán ellenállási mozgalom legfelső vezetőségével működtek együtt.

De kiemelhetjük Járdány Kálmán zászlóaljparancsnok szerepét ebben a kapcsolatban, aki egy Pető nevű, Dániában élő magyar mérnökön keresztül sikerült megtalálja az ellenállók vezetését. 1945 április elejétől már az ellenállók főparancsnokságával is kapcsolatban állt. A német kapituláció előtt közös támadást készítettek elő a Høvelte-táborban tartózkodó németek, főként az SS- és Hipo-erők ellen a Høveltegårdon, valamint a sandholmi táborban. A magyarok táborában a következő szövegű röplapot terjesztették:

„Hamarosan harcba hívunk benneteket dán és magyar tisztek parancsnoksága alatt a gyűlölt Németország ellen, amely kifosztja és megszégyeníti Dániát, ahogy már kifosztotta és megszégyenítette a mi szegény hazánkat. Várjatok ezt a pillanatot nyugodtan és fegyelmezetten, és ne kövessetek el semmiféle meggondolatlan vagy felelőtlen cselekedetet! Amíg nem kerül nyílt harcra sor, a dánok titokban segítenek nekünk, ahogyan tudnak. Szabotáljátok a németeket, ahol csak tudjátok! Hagyjátok a nyilasokat ’véletlen balesetekben’ eltűnni! Vigyázzatok, hogy ártatlanok ne sérüljenek meg! Ha a nyilasok eltűnnek, a dán ellenállók tudnak nektek segíteni.”

Ez csodálatos és nem kevés bátorság kellhetett hozzá. De mi történt a háború után?

A hadapród-iskola növendékei különleges státust kaptak az új, legitim dán kormánytól. Külön kategóriát állítottak fel számukra: ők voltak a „barátságos ellenségek”. Ők Dániában is maradhattak – ám a katonák többségét német hadifogoly-táborokon keresztül haza kellett küldeni. A háború után azonban évtizedekig viselték a „nyugatosság” bélyegét és nem kevés hátrány érte őket.

Erről az egész eseménysorozatról alig tud a magyar közönség. A dánok többet tudnak? Alig-alig... csak Søren Peder Sørensen kötetének megjelenése, 2005 után került egyáltalán szóba a magyar katonák dániai szerepe (a szerzővel interjú jelenik meg a Vasárnapi Hírekben, ezen a héten). De az ellenállás szerepről sem sok szó esik: mintha mindenki titkolózna kicsit még manapság is.

Ki tud erről nálunk, ki tud Dániában? És miért nem beszélünk róla? Hiszen itt egy olyan történelmi eseménysorozat, amire mindenképpen büszkék lehetnénk – nem túl gyakori ez abból a korból...

Szegény katonák, szegény emberek. Micsoda Odüsszeiát járhattak be a Kárpátoktól Jyllandig. És utána vissza. Legalább emlékezzünk rájuk: jó szívvel, mert megérdemlik.

 

Szele Tamás

Torinó vátesze

Hölgyeim és uraim, parádés, ünnepi chemtrailt kérek, mindenki csapja össze a pikkelyeit: ha nem is volt túl nagy visszhangja a magyar sajtóban, de mégis elmondhatjuk, hogy Torinóban ülésezett egyet a Bilderberg-csoport. Mármost, aki ezt a nevet nem ismeri, az vagy kiscsoportos óvodás, vagy annyira mentes az üldözési mániától, hogy kezelésre szorul.

Szóval, a Bilderbergek idén június hetedike és tizedike között találkoztak, és rettentő fogadást tettek. Hogy mit fogadtak meg rettentően, arról elképzelésünk sincs, de biztos, hogy valamit, vagy ha mégsem, akkor legfeljebb nem. Innentől lesz érdekes a dolog. Ugyanis ebből akármi lehet, ha ügyes kezekbe kerül. De hát miről beszélek?

Az a helyzet, hogy a Bilderberg-csoport egy befolyásos személyekből (tudósok, médiaszemélyiségek, politikusok, üzletemberek) álló, zárt körű társaság. Nevét egy holland szállodáról kapta, ahol először tartották meg a gyűlésüket 1954-ben. A csoport alapítója a 2004-ben elhunyt Bernát holland herceg volt. A csoport 1954-től minden évben tanácskozik – csak egyszer, 1976-ban maradt el – szigorúan zárt ajtók és maximális védelem mellett (és akkor sem dőlt össze a világ). Találkozójukat minden évben május végén, valamivel a G8-ak összejövetele előtt tartják; témáik titkosak, nem adnak ki közleményt a találkozókról.

Ez jogukban áll: mindenki arról hallgat, amiről akar. Csak éppen ez a némaság nem teljes: a csoport tanácskozásain ugyanis a brit diplomáciában használatos „Chatham House Rule” érvényes, vagyis arról, mi hangzott el, bárki beszélhet, csak arról nem, ki mondta, ami elhangzott. Mondjuk ezt meg is lehet érteni: ha ugyanis valaki őszintén elmondja a véleményét egyik-másik világméretű potentátról, és kitudódik, hogy ő nevezte, akár csak zárt (de befolyásos) körben is mondjuk kártékony, vérnősző baromnak a Kreml vagy a Tiltott Város urát, annak kicsit bonyolulttá válhat a későbbiekben az élete és talán az üzleti tevékenysége is pöttyet megnehezdhet. Egyszóval: azért a diszkréció, mert kötetlenül beszélgetnek egymás között a nagyfejűek.

Különben azért nem is olyan nagyon nagy titok, miről volt szó idén a konferencián. Nyilvános. Például megtárgyalták az európai populizmus és az egyenlőtlenség kérdését, és tárgyaltak a mesterséges intelligenciáról, a szabad kereskedelemről, valamint elhangzott Oroszország, illetve Trump elnökségének félidei értékelése. Külön pontban foglalkoztak a poszt-igazság (post-truth) világával, tehát az álhírek szerepével.

Szóval, csupa olyasmi, amiről nyugodtan el lehetne beszélgetni pár sör mellett is a kocsmában, és megkockáztatom, legtöbbünk véleménye nem térne el markánsan a politika és az üzleti élet vezetőinek nézeteitől.

No, de ha nem titok, akkor tán legalább a résztvevők névsora csak nem nyilvános? Dehogynem, itt áll, a Bilderberg-csoport honlapján. (http://bilderbergmeetings.org/participants.html) Ott volt többek között Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára, Franciaország titkosszolgálatának a vezetője, Mark Carney, a Bank of England kormányzója, és Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter is. Valamint az Airbus, a British Petrol, a Total, a Google, a Vodafone és a Ryanair vezetői.

Akit pedig nagyon érdekel, milyen egy efféle konferencia, megkérdezheti a régebbi magyar résztvevőktől, ugyanis voltak: az utolsó ismert nyilvános meghívott Bajnai Gordon ex-miniszterelnök volt 2014-ben. Bokros Lajos, volt magyar pénzügyminiszter a kilencvenes években vett részt a találkozókon. Többször meghívták Surányi Györgyöt, a Magyar Nemzeti Bank volt elnökét, illetve egyszer ott volt a konferencián Martonyi János volt magyar külügyminiszter.

No jó, eddig a hír, lényegében arról szól, hogy időről időre összegyűlnek a nagyfejűek és felszabadultan anyáznak egymás között, melyről nem készül jegyzőkönyv, de hol az a vérfagyasztó titok, ami lázba hozza az összeesküvés-elméletek híveit?

Sehol.

Nincs titok, amint azt a vérfagyasztó rejtelmek esetében gyakran megfigyelhetjük: csak, ha valamit bizalmas körben tartanak, abba bármit bele lehet képzelni. Képzelnek is, jó kedvvel, bőséggel: magyar nyelven ugyan csak pár szűkszavú, tárgyilagos jelentés látott napvilágot az eseményről, de szerencsére itt van nekünk a Magyar Idők, melybe a szépszavú Lovas István, anyanyelvünk mestere és korunk legnagyobb levelezője megírta a miheztartást. Azt mondja a nyelvszépségek művésze még szerdán, a konferencia kezdőnapján (https://magyaridok.hu/kulfold/holnaptol-bilderberg-konferencia-magyarorszag-a-fo-temakorben-3169885/):

A szuperbefolyásos nyugati világ embereinek hétpecsétes hallgatással és rendőri erőkkel lezárt találkozója még az eddigieknél is rejtélyekkel terheltebb lesz, ugyanis a korábbiakkal ellentétben a helyszínre érkező 128 meghívott (a Bilderberg hivatalos honlapja szerint 133) nem az égben és földön biztonsági erőkkel ugyancsak hermetikusan elzárt szállodában laknak, hanem valahol a városban, amelynek helyszínét az onnan tudósító lap még nem tudja.”

Értem. Ha elzárkózva laknak a világ elől, akkor titokzatosak, ha nyilvánosan szállnak meg, a városban, akkor még titokzatosabbak. Mondjuk az öreg Kissingerről nehezen tudnám elképzelni, hogy féktelen orgiákat tart a szállásán, neki a legnagyobb izgalmat mostanság az okozza, ha elhagyja a hallókészülékét, habár kétségtelenül nagyon okos ember.

Ott lesz Anne Applebaum, a Washington Postban rendszeresen bennünket gyalázó újságírónő, akit adófizetői pénzből támogat Fellegi Tamás Hungary Initiative Foundation-je.”

Kérem, ez már kremlinológia. Vagy China-watching: a kormánylap munkatársa Anne Applebaum útján támadja a kormány volt miniszterét. Csak ki ne derüljön Fellegiről, hogy még trockista is.

Hogy mekkora a hallgatás az egész nyugati világ ügyrendjéről tárgyaló tanácskozásról és az ott hozott, szintén titokban tartott megállapodásokról, jellemzően bemutatja a Financial Times mai szerkesztőségi kör-emailje, amelyből kiderül, hogy melyek lapjukban a legfontosabb témák.”

Érdekes helyekre bejáratos ez a Lovas. Megkapja a Financial Times szerkesztőségi körleveleit, amit pedig csak munkatársak kaphatnak. Mielőtt elhinnénk, hogy ő ennek a lapnak is dolgozik, jelezném: amit kapott, az nem szerkesztőségi kör-email, hanem egyszerű reklám: én is kapok naponta nyolcat-tízet, mailben, amikben a nagyobb nyugati lapok, például a Times, a New York Times vagy a Washington Post hívja fel a figyelmet az aktuális írásaikra. Minden regisztrált olvasó megkapja. Ez nem valami bizalmas levelezés, ez reklám. Csak én kapok a KCNA-tól is, bibibi!

No, de mit tud magáról a konferenciáról?

Csak rá kell nézni a Bilderberg-tematikát követő, Magyarország kormányát naponta több tucatszor populistának nevező lapok cikkeire, vagy az azokat reggel imádattal szemléző Klubrádióra, hogy tudjuk: velünk Torinóban idén kiemelt helyen foglalkoznak.

Az a tény, hogy a meghívottak között egyetlen kínai vagy oroszországi sem szerepel, megmutatja, hogy mi az irány e banda fogyó erejének ellensúlyozására.


Aki pedig a bilderbergerek örömére még mindig azt hangoztatja, hogy a Torinóban most összeülők hatalma korlátlan, annak lapunk pekingi vagy moszkvai tanulmányutat ajánl.


Oda könnyebb utazni, mint most Torinóba, az „ördög városába”, mint ahogyan az Il Giornale cikke emlékeztet a legendára.”


Ez az ember vátesz, látnok, vagy Putnok, de valami mindenképpen. Fogalma sincs, mi hangzott el, sőt, nem is lehet, hiszen mindezt a konferencia előtt írta, de biztos abban, hogy Magyarországgal kiemelt helyen foglalkoznak. Honnan lehet ezt tudni? Elsősorban onnan, hogy nem lehet tudni, tehát bizonnyal úgy van, másodsorban onnan, hogy nincsenek orosz és kínai meghívottak. Logikus, nem?


Ja, nem. De ő előre tudta, hogy mi hangzik majd el.


Még a Stoltenberg sem tudta előre, miket beszélnek majd ott, Lovas tudta. Nem tetszik neki hinni? Cáfolja meg, aki képes rá: nem készült jegyzőkönyv.


Na, tetszik látni, ez a bombabiztos hadova titka. Tudjuk, hogy az elhangzottakat bizalmasan kezelik, biztos, hogy sosem lát majd napvilágot az a jegyzőkönyv, ami el sem készült, tehát bármit mondhatunk arról, mi van abban, ami nincs. És ha valaki megcáfolna minket, nevezzük bérencnek vagy árulónak: nincs bizonyítéka.


Különben meg nekem biztos tudomásom van arról, hogy a világ vezetői a konferencián katonaélményeiket mesélték el és lóversenytippeket cseréltek.


Tessék megcáfolni.


Van annyira igazam, mint Lovasnak.


Ilyenkor jut eszembe Mark Twain egyik poénja. A jenki Artúr király udvarából épp a Szentség Völgyében utazgat, mikor mutatnak neki egy látnokot, aki képes megmondani a királyról vagy Merlinről vagy bárki másról, épp hol van és mit csinál. Persze, csak ha jó messze van az illető. A jenki gondol egyet, háta mögé dugja a kezét és megkérdi: mit mutat? A háta mögött állók is látják, nem lehet halandzsázni: a látnok felsül.


Ez a baja a látnokságnak, kérem.


Csak térben és időben messzire lévő dolgok esetében szabad használni, különben lebukik az ember.



Szele Tamás

süti beállítások módosítása