Szóval az úgy volt – mi tűrés-tagadás – hogy én nagyon megijedtem. Nem előzmények nélküli az eset, nehezen is írom meg, lévén, hogy távoli eseményeket sokkal könnyebben tudok elemezni és megérteni, mint a hozzám közelieket, de a jelek szerint valamilyen bonyolult okból én Lev Davidovics Trockijjá változtam, vagy mi a fene.
(Képünk illusztráció)
Kérem, én azt gondoltam volt, hogy előbb-utóbb meg fogom siratni Alekszej Navalnijt, mert összesen két lehetőség volt, és a második, tehát hogy a Vörös téren, Minyin és Pozsárszkij szobra előtt cárrá koronázzák, nem tűnt túl valószínűnek. De azt sosem gondoltam volna, hogy még szegény Murzot, a Harci Macskát is el siratnom, pedig mekkora egy szélhámos volt...
(Képünk illusztráció)
Alekszej Navalnij halálának ügyében jelenleg orosz földön nincs komoly fejlemény – ha csak nem számítjuk, hogy körözési listára tették most már a testvérét is, és országszerte zajlanak a letartóztatások, valamiért a Siketek Összoroszországi Szövetségének teljes vezetőségét is lecsukták – ellenben Magyarországon egészen undorítóan mocskolják az elhunyt emlékét.
(Képünk illusztráció)
Ma folytatnom kell Alekszej Navalnij halálának történetét, ugyanis fontos fejlemények történtek az ügyben. Valamennyire mintha oszlana a köd, bár tisztán még mindig nem látunk a történtek kapcsán, azonban most már sejtéseink lehetnek. A politikus holtteste elő is került meg nem is, mindenesetre a hatóságok azt ígérik, hogy 14 nap múlva kiadják a családnak.
(Képünk illusztráció)
Ma még mindig Alekszej Navalnij titokzatos halálával kell foglalkoznunk, ugyanis fejlemények zajlanak az ügyben, és valahogy minél többet tudunk meg, mintha annál kevesebbet lehetne megérteni a dologból. Mindenesetre ma reggelre annyi kiderült, hogy sem az nem biztos, mikor hunyt el Navalnij, sem az, hogy jelenleg hol van a teste, de azt tudjuk, hogy nem adták ki az édesanyjának.
(Képünk illusztráció)
Mivel a héten még nem volt közel-keleti hírösszefoglaló sem, tartozom olvasóimnak ezzel, annak ellenére, hogy az ottani helyzet elég zavaros – ha a kommunikációt nézem, mintha mindenki folyamatosan győzne, csak senki sem nyer. De lássuk, mit mond erről az ISW napi jelentése?
(Képünk illusztráció)
Mivel rég nem számoltunk be harctéri hírekről, foglalkozzunk ma ilyesmivel, bár inkább stratégiai jelleggel bír az ISW mai jelentése, mint taktikaival: két, nagyjából egyenlően erős hadsereg birkózik egymással, melyeknek jellege ugyan eltér, de sem elengedni, sem legyőzni nem bírják egymást. Róka fogta csuka, csuka fogta róka – de lássuk a híreket!
(Képünk illusztráció)
Szomorú esetről számol be a The Insider, ami ugyanakkor tragikomikus is: 2023 decemberében a Rosszija-1 állami televíziós csatorna dokumentumfilmet sugárzott Ivan Szafronov újságíró ügyéről, akit 2022 szeptemberében 22 év börtönre ítéltek hazaárulásért.
(Képünk illusztráció)
Hát, szerelmes felebarátim, be kell vallanom, hogy tévedtem. Mentsen talán a lázbetegség, amiben három hete szenvedgetek, de ez a figyelmetlenség egészen szórakoztató eredményekkel járt. Ugyanis félrenyomtam valamit és kiderült hogy, ha hülye is vagyok, azért nagyon kedvesek velem, és nem veszett még el Oroszhon, sőt én sem.
(Képünk illusztráció)
Tegnapi írásom közepes visszhangot keltett, ugyanis azzal a gondolattal zártam, hogy a most is működő és a Wagnernek, az orosz Afrikai Hadtestnek és a közép-afrikai diktatúráknak fegyvereket szállító, orosz kötődésű repülőjáratok tevékenységének fényében felvetődhet a kérdés, miért is szükséges a magyar katonai misszió jelenléte pont Csádban? Választ nem adtam, mert azt hittem, magától értetődő. Nem volt az.
(Képünk illusztráció)
