Azt gondoltam, ma beszámolhatok valamiféle eredményről az orosz és ukrán fél között zajló pripjatyi béketárgyalások során, de sajnos erről szó sincs: ahogy megkezdődött az érdemi megbeszélés, még a közelből is elzavarták a sajtót. Persze lesz olvasó, aki ezt is ünnepelni fogja, mert úgy gondolja, hogy a sajtóra semmi szükség – ő ünnepeljen máshol.

Sűrű napja volt ma Vlagyimir Vlagyimirovics Putyinnak, és nem vagyok abban biztos, hogy nem egy-két szto grammal kezdte – abban viszont biztos vagyok, hogy ennek a napnak nincs még vége. Ha a kedves olvasó nem tudná: ma a kora délutáni órákban volt egy időszak, amikor közvetlenül az atomháború árnyékában éltünk, és csak halkan szólnék: ez a veszély egyáltalán nem múlt el.

Ma három dologról fogunk beszélni az ukrajnai konfliktussal kapcsolatban: a harci cselekményekről, azokról a bizonyos, egyelőre függőben lévő, de nagyon szükséges béketárgyalásokról, melyek nem biztos, hogy azok, aminek mondják őket és utána a legnehezebb kérdést vesszük elő: Jevtusenkót idézve azt, hogy „akar-e Moszkva háborút”.

Megint Ukrajnáról lesz szó, mostanság mással foglalkozni lehetne épp, csak nem volna érdemes. A legfrissebb hírek még a tegnapinál is hevesebb harcokról számolnak be, helyenként szó szerint sikerül megsemmisítenie az ukrán erőknek az orosz konvojokat a nemrég kapott Javelin páncéltörő rakétákkal, ellenben Kijev és Mariupol ostrom alatt áll.

Most nincs értelme teketóriázni, udvariaskodni, mondjuk ki nyíltan: az Orosz Föderáció ma hajnalban hadüzenet nélkül (ha nem is meglepetésszerűen) agressziót hajtott végre Ukrajna ellen egyszerre több irányból is. A harcok különösen hevesek, jelenleg is tartanak és semmi jele annak, hogy egyhamar alábbhagynának: Ukrajna a létéért küzd, tehát hosszú és véres háborúra számíthatunk.

Sok minden történt tegnap óta Oroszországgal és Ukrajnával kapcsolatban és sokkal okosabbak ugyan nem lettünk, de valamennyivel talán mégis. A remények szertefoszlottak, kiderült, Putyin hogyan értelmezi a szakadár köztársaságok határait, bevezettek jó néhány szankciót Oroszhon ellen és még többet fognak, Ukrajnában viszont a rendkívüli állapotot vezették be.

Elég nehéz eldönteni, hol kezdje az ember az Ukrajnában kialakult helyzet hozzávetőleges összefoglalóját (az alapos napi összefoglaló minimum ötször ilyen hosszú lenne). Ma leginkább a politikai fejleményekkel foglalkozunk, ugyanis harci cselekményekről nem érkeztek pontos jelentések, a menekültügy pedig – bármilyen abszurd – eldőlni látszik.

Folytatjuk az ukrajnai helyzetet bemutató sorozatunkat, annak dacára, hogy nem kis nehézségekbe ütközik eligazodni az események között. Az nem új, hogy a szemben álló felek egymással ellentétes információkat közölnek, az már inkább, hogy a nemzetközi diplomácia is teljesen inkoherens, átláthatatlan nyilatkozatokat ad ki az ügyben.

Új nap, új hírek az ukrajnai válságról – csak a szempontjaink régiek, ugyanis épp úgy, mint tegnap, ma is három témakört járunk körül: a müncheni konferencián született állásfoglalásokat, a harci cselekményeket és a menekültek helyzetét, mely egyre kétségbeejtőbbnek tűnik a „határozott intézkedések” ellenére is – azokat ugyanis nem hajtják végre.

Ma – sajnos természetesen – az Ukrajna és az Orosz Föderáció, valamint a Donbász népköztársaságai között kialakult válsággal kell foglalkoznom, ha tetszik, ha nem (az tetszene, ha békésebb témákról írhatnék). A helyzet mérhetetlenül bonyolult, vakósággal percenként érkeznek a hírek, kergetik egymást az események: próbáljuk meg összegezni, mit tudunk.