Úgy kezdeném, hogy az vesse a kollégákra az első követ, aki nem lusta hozzá, olyan esetet fogok bemutatni, amelyben a fél világsajtót bolondították el: mivel pedig a világsajtó, természetéből fakadóan a kooperációra épül, elég volt a legelején elhinteni a konkolyt, terjedt utána a szamárság magától.

- Jó napot, Hacsek, hol járt, hogy már régen nem láttam hála Istennek?

- Ha én azt tudnám, okos ember volnék. Egy ideje már azt is meggondolom, hol nem jártam.

Álmos egy szombat van, odakint köd és eső, ilyenkor heverészni a legjobb, nem dolgozni, de hát mióta Ádám megszegte azt a bizonyos szerződést a Paradicsomban, azóta munkából él az ember. Lássuk, hogy oldják meg a kollégák ezt a dolgot, mert nem hiszem, hogy a magyar sajtó bármely oldalán dúlna most a munkakedv és az ifjonti lelkesedés.

Nos, ma egy kis kremlinológia következik, amit az ember néha komikusnak érez, néha hiábavalónak, hiszen nyugodtan lehetne az is a címe az ilyen írásoknak, hogy „a cári udvar hírei”, de azért általában célravezető elemezni, hogy mi történik a Kreml bástyáin belül. Most például arról érkezett hír, hogy Alekszandr Haricsev rövidesen lemond.

Magyarországi híveinek és rajongóinak nagy csalódást jelenthet, hogy Oroszországban egyre többször kerül szóba Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin bukása, főleg abban a kontextusban, hogy „azután mi lesz, azon kívül, hogy baj?” Igen, Budapestről tűnhet diadalmenetnek az ukrajnai háború és öröknek, tökéletesnek a mostani orosz rendszer, testközelből egyik sem az.

Nézzünk körül kicsit a saját házunk táján, mert sokat nézelődtünk külországokban, nem árt a magunk portája előtt is seperni egy keveset. Igen érdekes hírt látok az Origóban, ami azt mondja: „Szenzációs felfedezés: megvan Mátyás király DNS-e, azonosíthatják a maradványait”. Hát, azért ez messzire fog vezetni, annyit mondhatok.

Nagyon érdekes elemzés jelent meg ma a Foreign Affairs című, rangos külpolitikai közlöny hasábjain Andrew F. Krepinevich, Jr. tollából, aki nem olyan „biztonságpolitikai szakértő”, amilyenekhez mi itt Hunniában szoktunk, hanem valódi: jelenleg a Hudson Intézet vezető munkatársa és a Center for a New American Security adjunktusa. Szóval tudja, mit beszél.

Egészen érdekes dokumentum került napvilágra a The Insider jóvoltából, mely magyarázatot látszik adni a közelmúlt pár titokzatosnak tűnő moszkvai eseményére, és egyúttal valóságos hangulatjelentéssel szolgál a Kreml falai között uralkodó légkörről. Bizony, nem lehet a legnyugodtabb az Oroszországi Föderáció politikai vezetése.

Akkor ma megint egy kicsit rakétázni fogunk, nem a nagy sikerre vagy sikertelenségre való tekintettel – a témába vágó írások olvasottsága tökéletesen átlagos – hanem, mert most már komoly szakértők kezdtek foglalkozni a titokzatos H–55-ös, nukleáris vaktöltéssel ellátott orosz cirkálórakéta ügyével. Ami sajnos becsapódáskor alaposan károsodott.

Még távolról sem csengett le a Lengyelországban, kedden becsapódott rakéta története, legfeljebb bevonult a hitbéli dogmák közé az, ki hogyan vélekedik arról, melyik fél indította és milyen céllal, már nyakunkon az újabb rakéta-ügy. Előre szólok, hogy ijesztő lesz, és van a hírnek olyan olvasata, ami nagyon rosszul hangzik, mégis valószínűbb, hogy nincs nagy baj.