Az ukrajnai krízis ügyében ma még nincsenek fontos hírek, Macron tárgyalásaival akkor lesz érdemes foglalkozni, ha majd végzett Kijevben is, de azért nem maradunk ma sem külpolitika nélkül, csak most a romániai szélsőjobbot, azon belül is az AUR pártot veszem elő, mert nem nyughatnak sehogyan sem.

Mivel harci cselekmények hála az Égnek most sincsenek még Ukrajna határain, megragadom az alkalmat és bemutatok egy olyan zavarba ejtő dokumentumot, ami a legkevésbé sem az orosz demokratikus ellenzéktől származik, sőt, ellenkezőleg, de ennek ellenére a TASZSZ kerüli még annak az említését is, hogy tudna róla. Holott fordíthat a helyzeten.

A tegnap általam is részletesen elemzett orosz–kínai (vagy kínai–orosz? Ennek még lehet jelentősége...) közös nyilatkozat után a világ döbbenten áll, vakarja a fejét és megpróbálja eldönteni, mit gondoljon a jövőről. Egyes állítások szerint meredeken csökkent a tartós tej forgalma, mert az előrelátóbbak már nem vesznek ilyesmit, de azért lássuk a különböző véleményeket!

Ez nem egy kitalált lény a South Parkból, abban különben is medvedisznóember van. Ez egy tegnap született kiméra: Pekingben látta meg a napvilágot, komplikációmentesen, de hiszen bábáskodtak is elegen körülötte, az a csoda, hogy el nem veszett közöttük. Hát nem lesz szép az újszülött, de legalább irdatlanul nagy lesz és veszélyes. Ez az írás meg igen hosszú, akinek nincs rá ideje, itt hagyja abba, ne utólag reklamáljon.

Ezt az olimpiát azt hiszem, megemlegetjük. De már a megnyitóját is, ha igazak a hírek. Nem csak a sportteljesítményekről lesz most nevezetes Peking, hanem azokról a politikai alkukról is, amiket ugyan már rég megkötöttek, de most véglegesítik őket: két nagybeteg birodalom kél egybe egy gyengélkedő világ ellen. Már jegyesek is, ma lehet a lagzi.

Érdekes kérdésen töprengek már másfél napja, tudniillik azon, hogy mi tekinthető ma Magyarországon jogforrásnak. És kell-e időgép egy jogi döntés indoklásához. Szóval, akárhogyan is nézem, nem tudok én kibékülni a Fővárosi Ítélőtábla tegnapelőtti másodfokú ítéletével, melyben az elsőfokú verdikt ellenére felmentették a Magyar Nemzetet a jó hírnév megsértésének vádja alól.

Mivel Orbán Viktor és Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin jelen pillanatban is egymás társaságában vannak, kényes helyzetbe került a krónikás – kristálygömb nélkül nehéz lenne ugyanis megmondani, miről folyik most éppen a szó közöttük. Talán Langleyben tudják, de ők azt nekünk meg nem mondják, így míg meg nem kezdődik a nemzetközi sajtótájékoztató vagy ki nem adják a zárónyilatkozatot, csak spekulálni lehet.

Hogy rövid legyek, az ukrajnai válsággal kapcsolatban teljes az őskáosz. Nem győzöm elégszer hangsúlyozni, hogy valójában nem csak Ukrajna sorsáról, hanem világhatalmi játszmáról, erőátrendezési kísérletről van szó – és egyáltalán nem biztos, hogy lesz ebből háború is. Viszont sajnos lehet, és legyünk hálásak minden olyan napért, mint a mai, amikor még nem lőnek.

Számtalan égető kérdés gyötri az emberi nemet, hogy csak a legfontosabbakat említsem, eldöntendő, miszerint zsákutca-e a hígtrágya, járt-e Cecil a Török utcában és elítélte-é Orbán Viktor Oroszországot, avagy mégsem. Mivel most nem érkeztek nagyon fontos hírek Ukrajnából, foglalkozzunk ma ezzel a problémával, ugyanis igen érdekes.

Az ukrajnai válság jelenlegi állapotára az a legmegfelelőbb kifejezés, hogy stagnál. Tart a „phoney war”, a „furcsa háború”, a csapatok hol farkasszemet néznek egymással, hol átcsoportosítják őket, hogy be ne rozsdásodjanak, a politikusok nyilatkoznak és voltaképpen nem történik semmi, hála az Égnek.