A mai nap legfontosabb híre kétségtelenül a németországi előrehozott választások végeredménye – lesz. Csakhogy ezekről még elfogadható részeredményekkel sem rendelkezünk, így nem szabad előre inni a medve bőrére (amint azt a kormánymédia teszi, nézetem szerint elhamarkodottan), maximum esélyeket lehet latolgatni.
(Képünk illusztráció)
Kérem, ezt mindenképpen meg kell írni, ugyanis minket tökéletesen hülyének néznek. Ez általánosságban is igaz, viszont most véletlenül meg is van annak az embernek a neve, aki szellemi fogyatékosnak tekinti a magyar olvasóközönséget és pillanatnyi politikai érdekei mentén egyenesen belehazudik az arcunkba.
(Képünk illusztráció)
Valamiért úgy hozta a sors, hogy ezekben a napokban az orosz kultúra és élet alapfogalmait kell bemutatnom. Tegnap láttuk, mi az a vranyo, vagyis hazugság, ma prezentálom, milyen a gyerzoszty (дерзость), vagyis a pofátlanság. Azt hiszem, bele fog telni egy kis időbe, míg ezektől a lényeges alapoktól indulva eljutunk a kellemesebb dolgokig, mondjuk a húsos pirogig. De mire ideérnek, tán csak sikerül...
(Képünk illusztráció)
A mai magyar belpolitikában lassan lehetetlen lesz eligazodni orosz szótár, sőt, szlengszótár nélkül. Ott van például a „враньё” kifejezés. Elvileg szimplán „hazugságot” jelent, de a szlengben és a politikában van egy másik értelme is. Éspedig az, miszerint: „tudod, hogy hazudok, és tudom, hogy tudod, és tudod, hogy tudom, hogy tudod, de mindketten úgy teszünk, mintha igazat mondanék, mert én sokkal erősebb vagyok, vagy zsarollak valamivel”.
(Képünk illusztráció)
A jelenlegi helyzetet Franz Kafka úgy írná le, miszerint: „Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, idegen ügynökké változva találta magát ágyában.” Ma reggelre sokakat változtatott így át Orbán Viktor, sőt, saját magát is, ha szigorúan vesszük a dolgot, és mivel ő így veszi, mi sem lehetünk elnézőek. De tekintsük az esetet részletesen.
(Képünk illusztráció)
Előre jelzem, hogy mint már annyiszor, most sem lehet röviden megfogalmazni az aktuális világpolitikai helyzetet anélkül, hogy hazudna az ember, tehát ez az írás is „hosszú” lesz. Viszont legalább alapos. Ezekben a percekben kezdődött meg Rijádban az az amerikai–orosz külügyminiszteri szintű tárgyalás, amely esetleg a két fél megállapodásához vezethet az Ukrajna elleni orosz inváziót illetően.
(Képünk illusztráció)
Nem szokásom kommentekre teljes írásban válaszolni, most mégis megteszem, ugyanis az, amit tisztáznom kell, messze túlmutat azon a pár mondatnyi terjedelmen, amennyit a mélyen tisztelt hozzászóló közölt velünk. Kortünetről, jelenségről, szindrómáról van szó, amely az emberi társadalom minden szintjén megmutatkozik, éspedig egyre inkább, egyre gyakrabban.
(Képünk illusztráció)
Senki sem rajong a propagandáért, kivéve azokat, akik vagy nem ismerik fel, vagy már reménytelen, menthetetlen esetek. Ez fokozottan igaz az átlátszó orosz propagandára, de azt megjegyezném, hogy van annak haszna okos ember számára is: minden kémtevékenység nélkül is megmutatja az ellenfél szándékait. Erre jött rá az ukrán Detector Media, bár nem most, hanem már évekkel ezelőtt, és ezért felbecsülhetetlenül értékes az általuk végzett elemző munka.
(Képünk illusztráció)
Mivel a tegnapi napon eljött közénk, ostoba európaiak közé a mélybölcsességű és szentséges J. D. Vance, hogy megmagyarázza a pestieknek, miszerint csíp a poloska, a hollandoknak, hogy kopog a fapapucs, a spanyoloknak, hogy mi is a viasz, az egész kontinensnek pedig azt, hogy miben áll a demokrácia, ma én is a beszédével fogok foglalkozni.
(Képünk illusztráció)
Meglódultak az események, mivel Donald Trump beszabadult a diplomácia porcelánboltjába és igazi republikánus elefántként most tör és zúz, bár a jelek arra mutatnak, hogy azt hiszi: valamiféle pávatáncot jár. Nos, attól nem zengene az egész planéta... Az egymást kergető eseményekről leginkább csak hírösszefoglalót lehet írni, a The New York Times és az ISW nyomán – lássuk tehát, mi történt tegnap.
(Képünk illusztráció)
