Ma kicsit rendet kell raknunk, ugyanis megint kezdenek összekeveredni a dolgok, minek következtében semmi sem az, aminek látszik, a kávéscsésze is lehet kandúrmacska vagy marmonkanna, attól függ, ki minek hiszi vagy akarja hinni. Ékes példáját fogom bemutatni annak, hogyan változik a valóság ebben a mai világban szinte bármivé.

Vannak nagy pillanatok az életben, számomra ma reggel jött el az egyik ilyen, mikor rájöttem, mi az, amire nem vagyok alkalmas. Számlálhatatlanul sok mindenre vagyok alkalmatlan, de hála az Égnek, a legkevésbé a magyar kormány amerikai sajtólobbistájának lennék jó. Azt én csak elrontani tudnám.

(David Reaboi)

Ha már mindenki a Lázár János-interjúval foglalkozik, én is ejtenék róla pár keresetlen szót – rögtön az első az, hogy szakmailag kiváló, én magam sem tudtam volna jobban megírni. Én legfeljebb nem írtam volna meg egyáltalán, az elképzelhető: de jobbat nem tudtam volna az asztalra letenni. Ennek egészen pontosan ezer és egy oka van. Lássunk párat.

Megint úgy jártam, mint aki elmegy horgászni, de hal helyett máig harcoló német tengeralattjárót fog. Esetleg japánt. Azt nem tudom, mennyire nagy fogás ez, de mindenképpen érdekes, legfeljebb jó lesz ócskavasnak, beolvasztani, ott nem hagyom semmiképp sem. De menjünk szépen, sorban, mert sosem érünk a végére.

Lévén, hogy vasárnap reggel van, és nem torlódnak a világszenzációk, nézzük meg, mi történik a sajtószakmában. Hát mi történne, indulunk, méghozzá romlásnak, erős magyarok vagyunk mi kérem, hajdan. Lehet, hogy nem végromlásnak, de már annak a küszöbén tartunk.

Tulajdonképpen tényleg az egészről a Bill Gates tehet, ha ő nincs, a Vágási Feri nem véteti meg a Jutkával a Windows 95-öt és nem „száll be az internetbe”, minek következtében az egész fontos merény kifordult volna medriből és egy ártatlanabb, naivabb, kedvesebb világban harapdálnánk egymás torkát, mérgeznénk egymás kútjait, mert anélkül azért mégsem lehet élni Hunniában.

Thaiföldön forradalom zajlik, habár nagyon érdekes forradalom, mert a király ellen tüntetők – a monarchiát követelik. Csak épp nem a mostani monarchiát, a mostani formájában. Ellenben pont a király volt az, aki megváltoztatta a régi államformát, tehát az az egy biztos ebben a helyzetben, miszerint valaki most az államrend ellensége, de nem feltétlenül a tüntető fiatalok.

- Svejk, tett maga ebbe a kávéba rumot? – kérdezte Otto Katz tábori lelkész.

- Tettem, feldkurát úr.

- Akkor tegyen még. Sőt, kétszer annyit tegyen. És adja ide a Prager Tagblattot.

- Mit ittak tegnap este, feldkurát úr?

Ma érdekes dolgokkal fogunk foglalkozni, melyeknek a megítélését a legnagyobb részben az olvasóra bíznám. Ugyanis én még talán lehetek elfogult, lehetnek olyan szempontjaim, melyek rontják a véleményemet dr. Gődényről, aki azonban doktori címe ellenére nem orvos, hanem gyógyszerész, de a bizonyítékok magukért beszélnek.

Kezdjük rögtön azzal, hogy tévedni emberi dolog, csak állati kellemetlen – tévedtem már én is épp eleget, nem is szeretném azt a látszatot kelteni, hogy soha nem kellett sajnálnom, amit leírtam. Volt, mikor kellett, akkor helyre is igazítottam, most nem én követtem el a tévedést és annyira enyhe, hogy alig szorul helyreigazításra – mégis meg kell említeni.