Csak nem tudok elszakadni Afrikától, de hát a szegény krónikás nem találhatja ki a híreket, ő van a hírekhez kötve, fut utánuk, és ha most úgy tűnik, hogy Afrika kerül nagyon hamar a világpolitika figyelmének fókuszába, akkor bizony afrikai ügyekről kell írni. Márpedig a jelek nagyon kedvezőtlenek, nem akarok jósolgatni, de úgy tűnik, nemsokára ezen a kontinensen ütköznek majd közvetlenül is a nagyhatalmi érdekek.

(Képünk illusztráció)

Szín: szerényen berendezett kantin valahol Csádban, a berendezés egyik része ütött, másik része kopott. A rozsdás wurlitzer dobozhangjára ledér kígyók csörögnek, az úri közönség néha közéjük ereszt egy sorozatot. Az egyik asztalnál Sajó alezredes búslakodik, a cári gárda hófehér díszegyenruhájában, viszont gumicsizmában, fején vietnami szalmakalap. Belép Hacsek ezredes, az indonéz dombelhárító utászok mundérját viseli, lapos brit acélsisakkal, mellén a Hős város és Hős Anya kitüntetések mellett büszkén csörömpöl a Szocialista Munka Hőse emlékérem a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend jelvényeivel ékesítve. Sajó felpattan, vigyázzba vágja magát, tiszteleg:

(Képünk illusztráció)

Mint tegnap ígértem, ma egy példával szemléltetem, mikor, hogyan és milyen körülmények között vettették be a GRU ügynökei a Havanna-szindrómát kiváltó „hullámfegyvert”, melynek technikai hátterét (illetve azt, amit tudni lehet róla) tegnapi írásomban részleteztem. Saját megjegyzéseimet, csillaggal (*) jelzem majd, de előtte lenne egy általános észrevételem.

(Képünk illusztráció)

Megjelent ugyan a magyar sajtóban a hír, miszerint sikerült megfejteni a Havanna-szindróma okát – ami nem más, mint orosz titkosszolgálati tevékenység – de mivel az ezt leíró cikk a The Insiderben röpke 33-34 gépelt oldal hosszúságú, amit a magyar olvasó végig sem nézne, mindenhol, ahol ezt megemlítették, kivonat készült a tanulmányból.

(Képünk illusztráció)

Szóval az a helyzet, hogy ezt az írást tegnapelőtt kellett volna elkövetni, csak hát akkor Nagypéntek volt, kissé misztikusabb személyekkel kellett foglalkozni, tegnap meghalt egy jó barátom, én írni nem tudtam, csak sírni, úgyhogy mára maradt. Pedig hát Rejtő Jenő születésnapja március 29-én volt.1905-ben született, elhunyt 1943-ban Jevdakovóban, valószínűleg kolerában.

(Képünk illusztráció)

Előre elnézést kérek mindenkitől, senkit sem szeretnék hitében megbántani, ez csak egy fikció, amolyan „így is történhetett volna” jellegű írás. Természetesen minden vallást és felekezetet tisztelek és soha nem sérteném meg a hitbéli kinyilatkoztatásokat. Na, akkor lássunk neki.

(Képünk illusztráció)

Korábban is voltak információink az orosz városokban működő arcfelismerő rendszerekről, ahogy az orosz internet cenzúrázásáról is, de most – hála a Vsquare alapos oknyomozó munkájának – minden eddiginél mélyebb betekintést nyerhettünk a Nagy Testvér világába. Hát bizony, ezek tényleg mindent látnak és hallanak, de még azt is, ami nem is érdekli őket.

(Képünk illusztráció)

Nézem a magyar közéletet – én, ugyebár, jobb szeretek külpolitikával foglalkozni, ugyanis ahhoz legalább valamennyire értek, ez nem utolsó szempont – és nem értem, miért nem látja a nagyérdemű pont a lényeget. Tegyünk tehát úgy, mintha Magyarországot mondjuk a Tongai Királyságból nézném, és elemezzük eszerint a helyzetet. Mondjuk, hogy én egy tongai külpolitikai újságíró vagyok.

(Képünk illusztráció)

Folytatnunk kell a krasznogorszki terrortámadás történetét, mert az ügyben újabb fejlemények merültek fel, és inkább a kérdőjelek szaporodnak, mint a pontok. Javasolnám, hogy a jövőben nevezzük egyszerűen „Crocus-terrortámadásnak” a történteket, így egyszerűbb utalni rá – az viszont biztos most már, hogy ez az eset be fog vonulni a történelembe.

(Képünk illusztráció)

Rendeződni látszik valamelyest a krasznogorszki terrortámadás körüli káosz, a tetteseket elkapták még orosz földön, 14 kilométerre a belarusz és 140 kilométerre az ukrán határtól, ebből a Kreml sajátos logikával arra következtet, hogy Ukrajnába akartak menekülni. Tegnap este már el is rendelték az előzetes letartóztatásukat a Baszmannij kerületi bíróságon (minden politikai ügy oda kerül, ha lehet, márpedig ez politikai).

(Képünk illusztráció)