Erdei körökben, sőt, világszerte az az általános nézet, hogy Putyin elnök sosem kaphat Nobel-békeérmet. Hatalmas játékos ő a világpolitikában, valóságos Pelé, de időnként neki is sikerül öngólt rúgni, és korábban semleges államokat Ukrajna szövetségeseivé tenni. Ezeket az eseteket vizsgálta meg a The Insider és levonhatjuk belőlük a következtetést: Putyin Ukrajna leghasznosabb utazó nagykövete és komoly fegyverszállítási szerződéseket is szerzett Kijevnek.

(Képünk illusztráció)

Ez idő szerint kevés pontos információval rendelkezik a világsajtó a hét végén lezajlott tinzawateni eseményekről. Annyi biztos, hogy a Wagner-csoport legyőzhetetlenségéről szóló legendának vége (mondjuk vége van annak már egy éve, de még sokan hittek ebben az egyszerűbb lelkek közül), és nem valamiféle elit alakulatok győzték le őket, ejtették foglyul a még a parancsnokukat is, hanem a modern háborúkban alacsony harcértékűnek tekintett sivatagi tuareg lázadók. Az esetet a Vazsnoje Isztorii járta körül.

(Képünk illusztráció)

Szép hely, jó hely Teherán... általában a magyar ember ezt a régi kuplét ismeri Iránról, esetleg hallott még ajatollahokról és hidzsábról, erkölcsrendőrségről és Mahsa Aminiről, Raisi elnök haláláról és Pezeshkian minapi megválasztásáról, vérbe fojtott tüntetésekről és kereskedelmi szankciókról, de mindezekről már csak akkor, ha érdeklődő alkat és rendszeres újságolvasó.

(Képünk illusztráció)

Érdekes fogásra került sor Párizsban, ahol az olimpiai játékokat minden áron meg akarják zavarni az orosz szolgálatok: a nyitóünnepség szerencsére zavartalan maradt, de meglepően nagy mennyiségű orosz ügynököt tartóztattak le, akik most maximum annak örülhetnek, hogy a francia börtönkoszt finomabb, mint amit a Matroszkaja Tyisinában adnak.

(Képünk illusztráció)

Mint Rezeda kolléga úr nagyon helyesen rávilágított korábbi írásában, az úgynevezett Nemzeti Kártya egészen új helyzetet teremtett itt, e lángoktól öleltben. Ugyanis az elviekben senkit nem zavarna, ha hirtelen megjelenne nálunk négy, negyven vagy négyszáz Tatjána Larina, inkább tán még javunkra is válna, csakhogy félő, hogy helyettük ugyanennyi semmirevaló Jevgenyij Anyegin érkezik, gonosz szándékkal.

(Képünk illusztráció)

Időről időre felvetődik a kérdés, hogy mi a helyzet ebben a mostani, háborús világban a kozákokkal. Nos, az oroszországiakat már rég államosították, az ukrajnaiak harcolnak ukrán oldalon, időnként egymás ellen is, de a megszállt területeken még bonyolultabb a helyzet: a Jamestown Intézet tanulmánya szerint Herszon egyes részein kifejezetten kinevezik, kötéllel fogják a kozákot.

(Képünk illusztráció)

Érdekes hírek érkeznek, kérem, érdekes helyekről, de hát erről szól a sajtószakma. Meg arról, hogy ezeket a híreket valahogy megpróbáljuk értelmezni is, mert többnyire semmi sem az, aminek látszik, főleg manapság, amikor a háború béke, a béke meg háború, legalábbis Magyarország Ukrajna-politikájában. Ami most végleg kátyúba szaladt, de tán még tengelye is tört.

(Képünk illusztráció)

Ez a mai írás inkább csak egy szösszenet, viszont eléggé szerteágazó és remélem, tanulságos is. Az apropóját a Nemzeti Sport Magazin olimpiai kiadásának címlapcseréje adta – elég sok minden jut eszembe erről a sajnálatos afférról. De lássuk a medvét! Mi is történt azzal a szerencsétlen címlappal, miért kellett lecserélni?

(Képünk illusztráció)

A tegnap este vezető híre mindenképpen Joe Biden visszalépése volt az elnökjelöltségtől, és az, hogy saját maga helyett Kamala Harrist ajánlotta erre a pozícióra. Igaz, szóba jöhetne még számos demokrata jelölt, de ők valamiért inkább szintén Harrist támogatják, valóságos egységfrontot alkotnak körülötte, ami arra utal, hogy kevesen szeretnék elveszíteni ezt a mostani elnökválasztást, megnyerni pedig még kevesebben lennének képesek. Inkább hagyják, hogy vigye el a balhét a vidám, mindig mosolygós Kamala.

(Képünk illusztráció)

Azt, hogy mit mernek az orosz szolgálatok, röviden el lehet mondani: egyre több mindent. De ne higgyük, hogy legyőzhetetlen vasemberek volnának, ezeknek a szervezeteknek bizony nagyon is megvannak a maguk félelmei, ahogy ideológiai hátterük miatt a jellegzetes hibáik is, melyekhez következetesen ragaszkodnak. Ezekről írt tanulmányt a témakör két legkomolyabb szakértője, Andrej Szoldatov és Irina Borogan, mely a Moscow Times-ban jelent meg. Terjedelmi okokból inkább kivonatolnám, ki kellett hagyni belőle két hosszú idézetet is – mindenkit megnyugtatnék, így is elég hosszú lesz.

(Képünk illusztráció)