Ma azzal fogunk foglalkozni, miféle erőviszonyok alakultak ki Jevgenyij Prigozsin tragikus, ám távolról sem váratlan halála után a Kreml falai között. Sok minden megváltozott, sok minden maradt, ahogy volt, de jelenleg az egyik legérdekesebb figura, aki fenntartja az egyensúlyt a hatalmi érdekcsoportok között, Viktor Zolotov, a Roszgvargyija parancsnoka.

Nehéz feladatra vállalkozom most, ugyanis olyasmiről írok, amiről semmiféle biztos tudomásom nincs, csupán sejtéseim vannak, így aztán mindenkit kérek, hogy a következő pár sort ne tekintse kőbe vésett, abszolút igazságnak, inkább csak találgatásnak egy létező és nagyon kellemetlen jelenséggel kapcsolatban.

Mifelénk könnyen születik a szenzáció, ha Kövér László éppen aktív periódusát éli, vagy romlik az állapota, és az eddigi gyógyszeradagolás már nem megfelelő. Most éppen érdekes és kanyargós úton jár vallások, hitek és hitetlenségek között, bibliai átkokat szór és jelenései vannak, mint Jánosnak Patmoszon, bár kétségtelen, hogy János apostol nála tehetségesebben vizionált és fogalmazott.

Prigozsin nem is olyan nagyon váratlan halála elhomályosított egy másik, meglehetősen érdekes (és gyomorforgató) ügyet, konkrétan Jan Petrovszkij kiadatásának esetét, ami azért fontos, mert Petrovszkij a Ruszics szabotázscsoport egyik vezetőjeként nagyon komoly háborús bűnöket követett el – igaz szadista volt, aki örömét lelte a kínzásban és a gyilkolásban.

Akkor ma kezdjük a napot egy kis rendcsinálással, mert kezd ellepni minket a hazugság és a mocsok áradata. Mindenki ismeri az elmúlt néhány nap legnagyobb vihart kavaró botrányát: a tizenegyedikesek számára készült orosz tankönyvben 1956-ot „fasiszták lázadásának” nevezte Megyinszkij, Putyin tanácsadója, az orosz Elnöki Adminisztráció egyik vezető munkatársa.

Hogy Jevgenyij Prigozsin jelenleg hol tartózkodik és milyen állapotban, azt roppant nehéz volna megmondani, egyelőre vegyük úgy, hogy elhunyt és el is temették. Ha nem így lenne, az sem változtat azon, hogy a trollfarmjai továbbra is működnek, bár nem zavartalanul és teljes gőzzel, de nem szűntek meg – valószínűleg Putyin irányítása alá kerültek, legalábbis részben.

A világpolitika mozgatórugója a gazdaság, ez annyira banális tény, hogy megemlíteni sem igazán érdemes. Viszont ha kicsit fordítva nézzük a dolgokat, mint Vakhtang Partsvania elemző teszi a The Riddle hasábjain, egészen érdekes világpolitikai folyamatok nyomára bukkanhatunk a gazdasági mozgások nyomon követésével.

Egyre komolyabb a szerepe a közösségi oldalaknak a politikában és egyre kevesebb felelősséget hajlandóak vállalni emiatt. A minap kesernyésen kellett tudomásul vennünk, hogy Elon Musk a volt Twitteren, amit most X-nek neveznek, megszüntette a tényellenőrzést és a moderációt is, az pedig még rosszabb hír volt, hogy Mark Zuckerberg ezt „iparági trendnek” minősítette és ő is elbocsátott mintegy húszezer dolgozót a Metától.

Kezdjük egy jó hírrel: mivel már épp eleget foglalkoztunk Prigozsin halálával és mivel friss hírek ez ügyben nem érkeztek, ma mellőzzük ezt a témát és kissé frivolabb vizekre evezünk. Egészen pontosan arról lesz szó, hogy miképpen csinálják az orosz gyermeket. Én eddig tévedésben éltem, ugyanis azt hittem, pont úgy, ahogy az összes többit, de szerencsére jött Alekszandr Dugin és elmagyarázta, hogy egészen másképp kell nekilátni.

Ma még mindenképpen Jevgenyij Prigozsin halálának következményeivel kell foglalkoznom, és hozzá kell tennem, hogy hosszú ideig nem lesz mód arra, hogy erről az eseményről megfeledkezzünk, de most már elsősorban a katasztrófa utóéletéről lesz szó, és arról, hogy mi lesz a Wagner afrikai tevékenységével, sőt, általában az orosz jelenléttel ezen a kontinensen.