Úgy gondolom, elenyészően kevés annak az esélye, hogy a magyar külügyminisztérium az én írásaimat olvasgassa akár hivatalból, akár szórakozásból, bár mondjuk nem járnának rosszul velük. Arra még kevesebb a lehetőség, hogy netán hallgassanak is rám, pedig sok tévedéstől menekülnének meg – most is olyasmi következik, amit Európa összes külügyminisztériuma számára kötelező olvasmánnyá kéne tenni, de minálunk valószínűleg még említeni is eretnekségnek számít.
(Képünk illusztráció)