Tort ül most a kormánymédia, a független magyar sajtó torát. Még élünk, még látjuk, halljuk, amint örvendeznek, koccintgatnak, mocskolják a nevünket – sőt, van egy rossz hírem, élni is fogunk, korai az ünneplés. De azért toroznak, vígan, elvakultan, és látványosan verik az utolsó szegeket a koporsónkba, arra gondosan ügyelve, hogy mindenki lássa, mit tesznek, mert kell a jó pont.

(Képünk illusztráció)

Sok szeretettel üdvözlök minden kedves inoagentet. Mi az az inoagent? Az orosz „inosztránnij agent”, vagyis „idegen ügynök” kifejezés rövidítése. Ma reggel ugyanis arra ébredtem, hogy kis hazánk, e lángoktól ölelt már nem rálépett a Moszkvába vezető, rögös útra, hanem meg is érkezett, lévén, hogy benyújtották az „ügynöktörvény” tervezetét.

(Képünk illusztráció)

Ma újból a romániai elnökválasztások vasárnap várható második fordulójáról lesz szó. Először a helyi, vagyis romániai fejleményeket ismertetem, utána sort kerítek a magyar és orosz médiában tapasztalható visszhang elemzésére is: ebből viszonylag sok minden ki fog derülni. Például Orbán Viktor politikai pálfordulásának – ne kerteljünk: árulásának – vélhető oka is. De lássuk először a szikár tényeket.

(Képünk illusztráció)

Azt pár napja mindannyian tudjuk, hogy Orbán Viktornak új barátja van a magyarellenes George Simion személyében, aki ezáltal még esetleges romániai elnökké választása előtt felvételt nyert az Európai Szörnypolitikusok Klubjába, mely foglalkozásait vagy Valdajban, vagy a Kremlben tartja, és olyan díszpintyeket tud soraiban, mint Robert Fico vagy Marine le Pen.

(Képünk illusztráció)

Az újságíró munkája kicsit olyan, mint a régészé. Ha a régész talál valahol egy cserépdarabot, tüzetesen elkezd keresgélni a lelőhelyen, mert kell ott legyen több is. Ha megtalálta a többit, a legnagyobb óvatossággal összegyűjti valamennyit, és következik a nagyon hosszú kirakós játék, aminek a végén vagy hiányozni fog egy-két darabka a leletből, vagy marad néhány, ami eredetileg máshoz tartozhatott: de az eredmény a fontos. Előttünk áll a valamikori váza, edény vagy agyagtábla.

(Képünk illusztráció)

Életem nehéz és kevésbé nehéz pillanataiban néha felteszem magamnak a kérdést: mit szólna a helyemben Stirlitz? Néha ugyanezt kérdezem Mao Ce-tunggal vagy Svejkkel kapcsolatban is, nem is szólva Karinthy Frigyesről, de most a dolog természetéből fakadóan Stirlitzre van szükség. Nos, jelen pillanatban Stirlitz töltene egy pohár konyakot és összeszedné a gondolatait.

(Képünk illusztráció)

Ma ugyan mással kéne foglalkozni, például azzal, hogy Moszkvában kikapcsolták a mobiltelefon-hálózatokat, bezárták a boltokat, kávézókat és plázákat, elérhetetlenné tették a metrót, így már nem volt semmi akadálya annak, hogy helyi közönség nélkül tartsák meg a győzelemnapi parádét, magas és alacsony külföldi vendégek részvételével, sőt, Putyin is beszédet tartson ez alkalomból, melynek során nem mondott semmi lényegeset.

(Képünk illusztráció)

Kérem, ma ugyan belpolitikáról lesz szó – bár külügyekkel vegyesen – de engedtessék meg nekem, hogy inkább a tényekkel foglalkozzak és ne pártszimpátiákkal, írnak arról épp eleget a kollégák a többi orgánumban és orbánumban. Pártpolitikai szempontból az a fontos, hogy míg a kormánymédia ma reggel pontban nyolckor hozta nyilvánosságra saját, hangfelvételekkel kapcsolatos anyagát, ezzel szemben a Tisza párt – mely már tegnap óta ígérte, hogy érdekes dolgot mutat be – reggel kilenckor tette közzé saját videóját.

(Képünk illusztráció)

Hogy az egyetlen jó hírrel kezdjem, nagyon valószínű, miszerint az India és Pakisztán között a tegnap éjszakai órákban kitört katonai konfliktus nem fajul atomháborúvá, lévén, hogy a pakisztáni fél igen békülékeny nyilatkozatokat tesz – de ettől még lehet az összecsapásokból egy elhúzódó regionális háború. Lássuk, mit tudunk a történtekről.

(Képünk illusztráció)

Tegnapi írásomban már pedzegettem kicsit, mi a logikai probléma, ami miatt George Simion államelnöksége komoly fejfájásokat fog okozni Orbán Viktornak, de a magyar kormánymédia mai reakciói alapján (és okából) ma kifejtem részletesebben is. Röviden: arról van szó, hogy most kezdenek kiütközni a szuverenista politika önellentmondásai.

(Képünk illusztráció)