Ez az írás tulajdonképpen tegnap kellett volna megjelenjen, csak a lengyelországi rakétatalálat elsodorta, viszont ma sem késő foglalkozni a témával. Arról van szó, hogy tegnapelőtt rendeztek egy „Médiaegyensúly Magyarországon” című konferenciát, melyen Schmidt Mária és Stefka István kommunistázott Huth Gergely moderálása mellett.

Azzal kell kezdenem, hogy mindenkit megnyugtatok: a jelek szerint nem várható NATO-válaszcsapás a tegnap esti, Lengyelországot érő rakétatalálatok miatt. Következményei bizonyosan lesznek az eseménynek, de ezekről majd később merengünk, előbb lássuk, mit lehet tudni a történtekről. Hát – nem sokat. És amit mégis, azt sem szellőztetik.

Hogy rögtön a lényegre térjek: Szijjártó Péter felháborodott. Amitől óvnám, mert az erős felindulás még kárt tesz törékeny egészségében, akármennyit is sportol és akármilyen egészségesen is él – de kedélyének sem használnak ezek a kitörések, mondhatni, kicsiny rohamok. Ami pedig a legfőbb: igen nevetségessé tette saját magát és ezáltal az egész országot is.

Kezdjük egy kis rendrakással a hetet, mert pár napja elég furcsa hírek keringenek a közösségi oldalakon, például arról, hogy Alekszandr Dugin, akit hol Putyin főideológusának, hol udvari bolondjának tartanak (de ha a második, akkor Kadirov micsoda?) szembefordult volna a cár atyuskával. Nos, ez így nem igaz, de mivel közszájon forog, elmondom, mi történt.

Folytatódik a hazug legenda, sokadik részét látjuk már: a gonosz pletykáról beszélek, amit a Kreml terjeszt a saját, sanda céljai érdekében és ami azt hazudja, hogy Lengyelország, Magyarország és Románia fel akarná osztani egymás között Ukrajnát. Sem nem akarják, sem nem tudnák, de eszük ágában sincs ilyen ostobaság. Viszont Moszkva most váratlan segítséget kapott.

Esküszöm, már elengedném a kormánymédiát, mint témát, de nem ereszt: képtelenek felhagyni a kis trükkjeikkel. Ma annak a példáját mutatom be, hogyan kell egy valós hírt tökéletesen félreírni, úgy, hogy semmi értelme se legyen, ráadásul igazából haszna sincs a dolognak.

Tegnap arról merengtem ezeken a hasábokon, hogy ki az újságíró és ki a propagandista. Ma már mással akartam foglalkozni, de szembejött velem a propagandasajtó egyik valóságos állatorvosi lova, nem bírom megállni, hogy be ne mutassam: valóságos gyöngyszem, iskolapéldája az anti-újságcikknek, és a magyar politikai gondolkodásnak is. Érdemes az elemzésre.

Sajnos beszélni kell erről, akkor is, ha nincs hozzá túl nagy kedve az embernek. Napok óta attól zeng a közbeszéd, hogy ki újságíró és ki nem az, irgalmatlanul fel vannak háborodva ugyanis a sajtóipari betanított segédmunkások, hogy Baranyi Krisztina rossz tapasztalatai alapján nem állt szóba egyikükkel, sőt, propagandistának nevezte.

Mondhatni szerényen, visszafogottan. Azt fogunk enni a kormány szerint, mert az lesz az olcsó. Azért lesz olcsó a burgonya meg a tojás, mert kiterjesztették rájuk az árstopot. Akkor élünk rakott krumplin, ha lesz, de nem lesz. Farháttal nem esszük majd, bőven megcukrozva, lisztben forgatva, tejföl helyett tejjel. Ez ugyanis teljesen árstopos fogás lenne, csak ehetetlen.

Előre szólok: bonyolult történet következik, ami azonban tanulságos lesz, mert bemutatja a dezinformáció útját és természetét a sajtóban, valamint azt, miért annyira reménytelen az a harc, amit ellene vívunk, amennyire, és miért kell mégis, akár ezredszer is újra kezdeni.

(A kép illusztráció: ilyen fegyver nincs)