Pálinka. Tulajdonképpen ez az egy szó kifejezi a mai magyar valóságot. Ütős, hamar megzavarja a fejet, módjával nem ártana, de nyakló nélkül kapjuk, verekszünk is tőle eleget és minden reggel kín felébredni ebben a pálinkaszagú világban. Gyorsan egy féldecit, hogy segítsen rajtunk – segít is, újabb berúgás, újabb verekedés, újabb másnaposság felé, míg belé nem döglünk.

Most szeretném jelezni, hogy aljasul nagy disznóságok készülődnek a Parlamentben – mikor készülődtek ott rendes dolgok? – és ha hagyjuk őket megtörténni, megérdemeljük a sorsunkat. Nem tévedett sokat a Sargentini-jelentés, mikor azt mondta, hogy Magyarországon veszélyben forognak az európai értékek, de most már az emberi jogok sem fognak sokat érni.

(Fotó: MTI)

Érdekes lehetőséget fogok most bemutatni a következő spekulációban: spekulációt írok, mert nincsenek emberfeletti képességeim, nem látok bele a magyar kormány tagjainak fejébe, mellesleg, ha belelátnék, se sokra mennék vele, akkora káosz kavarog ott, ami ma így van, holnap másképp lesz – az azonban biztosnak tűnik, hogy a rabokat dobozolni fogják.

Azért nem akármilyen spektákulumra számíthat az, aki holnap a budapesti Google-székház felé sétál délután ötkor, valóságos cirkuszi előadás várható, kabaréval vegyesen, igen nagy kár, hogy az események távolról sem olyan viccesek, mint amilyennek tűnnek. De hát mi lesz ott? Nos, a Pesti Srácok tüntet, éspedig azért, mert letiltották a videócsatornáját.

Lenin helyére bőven befér, mert Stefka is élt, él, élni fog. Mindezzel nem azt kívánom sugalmazni, hogy Stefka kommunista lenne, vagy az lett volna, bár mivel mellesleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem címzetes docense, diplomásnak diplomás kell legyen, azt remélhetőleg nem tagadja le, és nem is fog perelni, ha oklevelesnek nevezem.

(Fotó:444)

Megint év volt, ez monoton rendszerességgel ismétlődik a naptárnak köszönhetően és Orbán Viktor megint értékelte, mint egy ügyfél a zaciban: az embernek van egy olyan érzése, mikor ezeket az évértékelőket hallgatja, hogy a szónok épp alkudozik, és azt magyarázza, hogy ugyan, dehogy gyűrött, kopott, pecsétes, ez remekül nézett ki, megér legalább egy ezrest.

(Fotó: Index)

Nem láttak még pülümfát? Én sem, ez talán azért lehet, mert ilyen fa nem létezik. Soha nem is létezett. Ezt a fát egyedül Egres Béla ismeri, én is tegnap hallottam róla először – de azt tudom, hogy a közismert szélhámos sokáig fogja emlegetni a mostani húzását, ugyanis most speciel az én nevemben szélhámoskodott, és ezt már nagyon bünteti a törvény.

Nem először írom, de érdemes megismételni: az újságírásban nem csak az a fontos, amit megírunk, az, amit nem írunk meg, legalább annyira lényeges. Csak mintegy negatívban: az benne a fontos, hogy miért nem foglalkozunk vele, miért nem megyünk utána, részletezzük, derítjük fel a hátterét. Sok oka szokott lenni az ilyesminek, lássuk, ma miről nem írok?

Napok, hetek óta gyűlik a feszültség, érlelődik a keserűség ennek a NAT-vitának a kapcsán: és nem, nem csak annyiról van szó, hogy deklaráltan nyilas és vállaltan fasiszta szerzők művei lettek kötelező olvasmányok. Mindenki érzi, de senki sem mondja, hogy alapvetően arról szól a dal: mit nevezünk valójában hazafiságnak? Mi az, amire a tanterv nevelni akar?

Elsőre az jut az ember eszébe, akárhány éves is legyen, hogy most sem lenne fiatal. Pedig nem túl kellemes felnőttnek lenni, így ötven fölött főleg nem, de ahogy elnézem, mostanság 16-18 évesnek lenni sem lesz az a kifejezett, felhőtlen boldogság, szóval akit megszólít a kormány, az minálunk alaposan meg vagyon szólítva, a rosseb egye meg a szólongatást.