Egyre újabb és újabb részletek derülnek ki az orosz titkos ügynökök kalandos életéről, küzdelmeiről és harcairól, ahogy azt pár évtizede írták volna. Mindenesetre az már pár évtizede sem volt ritkaság, hogy az ilyen gumitalpúak sajtómunkásnak vagy emberi jogi aktivistának álcázták magukat – most éppen a GRU három ilyen ügynökét leplezte le a The Insider. 

(Képünk illusztráció)

A héten beszéltünk már az orosz fegyverek állapotáról, Kínáról, Iránról, mindenféléről, csak éppen az Ukrajnában zajló háborúról nem. Ami öreg hiba, most pótoljuk is az elmaradt tudósításokat, szokás szerint az ISW napi jelentése alapján, csak még annyit szeretnék elöljáróban megjegyezni – kapcsolódva korábbi írásaimhoz – hogy tegnapelőtt már az ötödik orosz olajfinomítót is sikerült működésképtelenné tenni Szentpéterváron, mára virradó éjjel pedig a biskeki (Kirgizisztán fővárosa) hőerőműben történt robbanás, és 2493 lakóépület maradt emiatt áram- és melegvíz-ellátás nélkül, tehát valóban zajlik az energiaháború. De lássuk, mit ír az ISW!

(Képünk illusztráció)

Az Oroszországi Föderáció által előidézett, elviselhetetlen helyzetben a legkomolyabb fenyegetés az, hogy esetleg nukleáris fegyverek bevetésére is sor kerül. De vajon alkalmasak-e a jelenlegi orosz eszközök erre? Makszim Sztarcsak szakértő szerint, aki a Carnegie Intézet számára írt elemzést a kérdésről – nem.

(Képünk illusztráció)

Ma próbáljuk meg azt megérteni, hogy igazából mi is történik Tajvan és Kína között. Azt mindenki tudja, hogy a két ország között konfliktus feszül, éspedig azért, mert mindketten azt állítják, hogy a két ország valójában egy: csak abban nem értenek egyet, ki vezesse. Kiváló elemzést írt erről Pavlo Rud a Detector Media hasábjain, melyet megpróbálok bemutatni.

(Képünk illusztráció)

Aki azt gondolná, hogy Teherán legnagyobb ellensége Izrael vagy az Egyesült Államok, az nagyot téved. Ezeket a hatalmakat sem szereti és mindenféle méretű sejtánnak (sátánnak) nevezgeti, de a valódi, engesztelhetetlen ellensége az Iszlám Állam. Erről írt rövid tanulmányt a The Insiderbe Jurij Macarszkij, a terület hivatott ismerője, melyet van szerencsém kissé szabadon ismertetni. 

(Képünk illusztráció)

Ritka esetet van szerencsém most bemutatni, ugyanis az a helyzet, hogy egy mai hír magyarázatát megadták már tegnapelőtt a nemzetközi politikai szaksajtóban, csak hát azt többnyire azok olvassák, akik írják is, például én. Mindenesetre az bizonyos, hogy egyáltalán nem oktalan és értelmetlen rombolás volt a jaroszlavli olajfinomító elleni ukrán dróntámadás mára virradó éjjel, hanem egy átgondolt terv része.

(Képünk illusztráció)

Minden nap találkozunk orosz propagandával, a tapasztaltabb olvasók már fel is ismerik, a náluk is tapasztaltabb sajtómunkások akár szél ellen, több versztáról megérzik, ha ilyesmi van a közelben – de hogyan működik? Milyen a rendszere? Miképpen koordinálják ezt a hatalmas gépezetet, ezt a polipot, aminek a csápjai Szahalintól és Kamcsatkától Utah államig nyúlnak?

(Képünk illusztráció)

Mikor az Oroszországi Föderáció elleni szankciók szóba kerülnek, általában két véleménnyel találkozik az ember: az egyik, rendszerint kormánypárti-jobboldali nézet szerint egyáltalán nem működnek, sőt, semmi szükség rájuk, mert „Oroszországban minden van, ott megtalálni a periódusos rendszer összes elemét”. Hát van ott sok minden, az tény, de nem mindegy, miből mennyi akad.

(Képünk illusztráció)

A mai hírösszefoglaló előtt – mely természetesen a közel-keleti helyzetről szól majd, szokás szerint az ISW-CTP napi jelentése alapján, engedtessék meg nekem, szerény krónikásnak néhány szó. Megértem, különösen a közel-keleti harcokkal kapcsolatban, hogy sokakban keltenek erős érzelmeket a hírek, éspedig mindkét oldal szimpatizánsai körében (de jó lenne, ha csak két oldal volna...)

(Képünk illlusztráció)

Ma nem közeleg a világvége, mint tegnapelőtt, nincs szkítapuccs, mint tegnap, szóval visszatérhetünk az oroszországi és ukrajnai helyzet megszokott elemzéséhez, melyet szokásunk szerint az ISW napi jelentése alapján végzünk. Akkor lássuk a híreket.

(Képünk illusztráció)