Ezen a világon elég sok felesleges és értelmetlen dolog létezik, de mind közül az egyik legértelmetlenebb az orosz közvélemény-kutatás. Bár a kínai sem különb, igaz, ott nem is sokat vesződnek ilyesmivel. Az átlagos orosz állampolgár rutinosan titkolja el a véleményét még közvetlen környezete elől is, a számára idegen kérdezőbiztosnak meg főleg nem mond semmi értékelhetőt.

Úgy hozta a sors, hogy folytatni tudom a múlt héten elkezdett cikksorozatot az orosz hadiflotta állapotáról, ami persze nem az én érdemem, hanem a kiváló orosz katonai szakértőé, Pavel Luziné, aki újabb izgalmas adatokat közöl a fegyvernem állapotáról a Riddle hasábjain. Ezúttal a tengeralattjárók állapotáról lesz szó.

Ahogy Moldova György írta, „a hal is énekesmadár, csak esti tanfolyamon végzett”, és ha a mostani orosz zsoldosalakulatok állapotára alkalmazzuk ezt a nagy igazságot, annyit kell még hozzátegyünk: „ráadásul lelkes és szorgalmas amatőr, minden tehetség nélkül”. Ez így már tökéletesen jellemzi a „Konvoj” PMC-t (privát katonai társaságot), melynek ügyes-bajos dolgait Hodorkovszkij Dossier Center nevű projektje nyomozta ki.

Ma kényes témához nyúlok, és nem is lesz rövid az elemzés, de muszáj foglalkozni a kérdéssel: a ruszofóbiáról lesz szó. Ez a gyakran emlegetett fogalom az orosz nacionalizmus Jolly Jokere vagy svájci bicskája, mindenre alkalmas, ha az orosz politikus kifogy az érvekből, csak előrántja, megsuhogtatja, mint Luke Skywalker a fénykardot, és már kint is van a pácból, legalábbis a saját szempontjai szerint.

A népirtás igen visszataszító dolog, ezért is szokták többnyire letagadni. Mármint, amíg lehet. Aztán jönnek a mindenféle katonák, sajtómunkások meg politológusok, aki lerántják a leplet a tömeggyilkosságokról, és akkor már minden hiába. Más a helyzet abban az esetben, amikor a népirtás elkövetője, esetünkben az Oroszországi Föderáció előre jelezte, mire készül.

Zajlik valami az államilag támogatott kultúra berkeiben, nem állítanám, hogy förgeteg kél vagy földindulás készülődik, de vajúdni látszanak a vakondtúrások, bár a legvalószínűbb az, hogy vakondot szülnek majd, mert egyebet nem is nagyon szülhetnek. Mindenesetre tegnap két kultúrmufti is furcsákat beszélt, aminek oka kell legyen.

A legújabb hírek az orosz fekete-tengeri flotta veszteségéről számolnak be, és ez jó alkalom arra, hogy kicsit áttekintsük az Oroszországi Föderáció haditengerészetének helyzetét is, úgy általában: nos, a helyzet általánosságban véve rossz, ami nem azt jelenti, hogy minden egység süllyedne, hanem azt, ami Oroszországban minden egyébbel kapcsolatban is általános: a fegyvernem állapota reménytelen.

Autokráciákban semmi sem az, aminek látszik, a háború – béke, a szabadság – szolgaság, a tudatlanság – erő és ezt nem csak Orwell mondja, hanem általában a hivatalos, állami ideológia is erről szól. Könnyen lesz mondjuk Kínában vagy az Oroszországi Föderációban Piroskából farkas, farkasból Piroska, bárkiből nagymama, FSZB-sből vadász, minden relatív az ilyen országokban.

Tegnap az Oroszországi Föderáció közelmúltjáról és jelenéről írtam, ma a közeljövőjéről fogok, éspedig Mihail Turcsenko politológus tanulmánya alapján, mely nemrég jelent meg a The Riddle magazin hasábjain. Néha még vitatkoznék is vele, mert szerintem kissé idealista – de az tény, hogy Oroszország jövőjével kapcsolatban mégiscsak egy orosz szakember véleménye a mérvadóbb, mint az enyém.

Hogyan jelenik meg a NATO az orosz propagandában? Természetesen patás ördögként, de érdemes ezt az ellenségképet egy kicsit elemezni, mert komoly tanulságokat lehet belőle leszűrni. Rögtön a legelső az, hogy sem az orosz diplomáciának, sem az orosz propagandának nincs a világon semmi szüksége az igazságra és a tényekre. Mondjuk közük sincs ezekhez.