Ember legyen a talpán mostanság, aki egyáltalán abban el tud igazodni, hogy miképpen kéne véget érnie az ukrajnai háborúnak. Most nem a két oldal elkötelezett híveiről beszélek, nekik nincs ilyen problémájuk, drukkolnak rendíthetetlenül, hanem azokról, akik mérlegelni próbálják a lehetőségeket – és hogy úgy mondjam, kissé naivak, hiszékenyek.

Mindannyian érezhettük, hogy tegnap különleges világnap volt, napfolt-tevékenységgel és rettentő csodákkal: az északi fény véletlenül elmaradt, de volt helyette minden más, mint a búcsúban. Felmentették Ruszin-Szendi Romulusz altábornagyot, a Honvéd Vezérkar főnökét, lemondott Schadl György és a végrehajtói kar elnöksége, majd Novák Katalin kegyelmet adott Budaházy Györgynek, éspedig a pápalátogatás alkalmából.

Aki úgy gondolja, hogy a jelenlegi háború kizárólag Ukrajna (és bizonyos szempontból Oroszország) problémája, az nyugodtan hagyja abba itt az olvasást, nem neki való dolgok következnek. Minimum európai, de inkább világméretű műveletek zajlanak ennek a háborúnak az ürügyén, egymás után derülnek ki az évekkel ezelőtt kidolgozott orosz tervek, és minden nap újak születnek.

„Ilyen nincs, és mégis van...” Ha annyiszor írnánk le mostanság a legendás sportközvetítésből származó szállóigét, ahányszor kéne, egész nap csak ezt írhatnánk. De a legújabb törvényjavaslatra tényleg nem lehet mást mondani, csak ezt: ez akkora képtelenség, hogy el kell magyarázni, mit jelenthet. A Fidesz ugyanis dekriminalizálni akarja a sajtótörvényt.

Nem könnyű magyarázatot találni arra, miért váltak el a Fox News és Tucker Carlson útjai tegnap, és mivel biztosat magam sem tudok a dologról, nem is ígérem, hogy megfejtem a rejtélyt. Azzal viszont megpróbálkozom, hogy képet adjak az esemény visszhangjáról és lehetséges következményeiről, folyományairól.

Mikor először megláttam a hírt, erősen csóváltam a fejemet, mert ilyen azért talán még sincsen. Aztán rá kellett jönnöm: dehogy nincs, sőt, a helyzet rosszabb, mint ahogy a forrásom, a Telex tudja: már legalább három éve kötéllel fogják a magyar diplomatát, mint régebben a katonákat, tengerészeket megfelelő számú jelentkező hiányában.

Előrebocsátanám, hogy a ma boncolt kérdés voltaképpen és a helyén kezelve nem is érné el jelentősége szerint, fontosságát tekintve azt a szintet, hogy egyáltalán felvetődjön. Arról van ugyanis szó, hogy milyen színű volt VII. Kleopátra királynő (fáraónő) bőre, ami így, 2053 évvel a halála után a gyakorlati életünk szempontjából tökéletesen közömbös.

Van annak egy kis kellemetlen mellékíze, amikor a Kormányzati Tájékoztatási Központ ír e-mailt az embernek. Részben azért, mert a címemhez annak idején az oltásüggyel kapcsolatban jutott, részben pedig, mert az embernek kifejezetten rosszul esik, ha hülyének nézik, és ez a kormányzat kizárólag ilyen célból szokott levelezni a lakossággal.

Hogy rövid legyek: olyan figyelmeztetés érkezett transzatlanti körökből, amit most már jobb, ha komolyan vesz a magyar vezetés, mert a fele sem tréfa. Ezt már nem fogják elpávatáncolni, elhisztériázni: ez kemény, mint a vídia, ezt komolyan kell venni. Washington haragszik, méghozzá joggal, és a NATO, ha ez lehetséges, még inkább haragszik az orbáni külpolitikára.

Mondanám, hogy előre megmondtam, de senkit sem érdekelne. Pedig tényleg megmondtam előre, ahogy megmondták mások is: a mesterséges intelligencia kiválóan felhasználható az álhírek gyártásában, főleg, ha ostoba emberek kezébe kerül. Hogy mennyire okos lehet a Die Aktuelle munkatársa, aki ehhez az eszközhöz folyamodott, azt hadd ne én döntsem el, de maradjunk annyiban: távol áll a Nobeltől is, a Pulitzertől is.