Most, hogy sokan azt hiszik, a romániai elnökválasztások véget értek – bár ez jogi szempontból igaz, de még korántsem biztos – ne dőljünk hátra egy kávéval a fotelben, mert alig nyolc nap múlva újabb szavazás következik, amelynek komoly hatása lehet Európa politikai viszonyaira: június elsején tartják a lengyelországi elnökválasztásokat. Ezekről nem mindenki kellőképpen tájékozott, ezért a PressOne segítségével összeállítottam egy rövid áttekintést, egy kisokost a jelenlegi helyzetről, mely azonban bármelyik pillanatban megváltozhat, mint látni fogjuk.

(Képünk illusztráció)

Nyugalom, nem lettünk azok, sőt, még a „mi” fogalma is homályos, bár, mint látni fogjuk, valamennyire tisztázták. Kik? „Ők”, vagyis a kormánymédia. Mely szerint a független sajtó kizárólag „szodomita propagandával” foglalkozik. Nos, életemben elég sok marhaságot leírtam már – és néhány értelmes dolgot is – de arra képtelen vagyok visszaemlékezni, még archívumok átnézése után is, hogy mikor javasoltam volna én a pederasztiát és kinek.

(Képünk illusztráció)

Kérem szépen, mi el vagyunk maradva több brosúrával és jó néhány metodicskával. Míg minálunk Joszif Visszárionovics Sztálin még mindig kissé, hm, kellemetlen történelmi személyiségnek tűnik, a nagy Szovjetunióban, jaj, bocsánat, az Oroszországi Föderációban javában zajlik a rehabilitációja. Lássuk, mit mond erről a Moscow Times.

(Képünk illusztráció)

Ha már a fél magyar sajtó erről a Harcosok Klubjáról beszél, ami sok mindenfélének tűnik, digitális csodafegyvertől hétvégi horgászok borkóstolásáig, én is előveszem kicsit a jelenséget, mert van egy olyan érzésem, hogy senki sem érti. Én sem, de én legalább bevallom. Egyetlen, alapvető kérdésem volna: mi a fityfenét várnak el ezektől a „harcosoktól”? Mi lenne a dolguk?

(Képünk illusztráció)

Hej, hogy ebben az első mondatban mennyi idézőjel lesz... ugyanis ma kezdődik (és talán végződik is, ahogy én a magyar Országgyűlést ismerem) az „átláthatósági törvény” „vitája”. Az első idézőjelre azért van szükség, mert ez ugyan törvény lesz, de távolról sem az átláthatóságról fog szólni, a másodikra meg azért, mert nem vita az, amiben minden felszólaló egyet fog érteni. Vagy tán még egyet sem.

(Képünk illusztráció)

Mégiscsak példátlan, ami történt. A befőtt eltette a nagymamát, a nyúl felkapta a vadászpuskát és a fagyi olyan keményen visszanyalt, mintha jegesmedve volna: Romániában Nicușor Dan nyerte az elnökválasztást, pedig ha ló lenne, az első forduló után tizenkétszeres pénzt fizettek volna rá a bukmékerek, annyira esélytelennek, reménytelennek tűnt a következő futam.

(Képünk illusztráció)

Ma mindenki, saját magamat is beleértve, a romániai választások eredményére kíváncsi, csakhogy azok még nincsenek sehol, leghamarabb az esti órákban érkezhetnek meg az első, távolról sem végleges részeredmények. A pesszimizmusom azt súgja, hogy a száz százalékos feldolgozottságig legalább kétszer fog változni a vezető jelölt személye – adja az Ég, hogy ne legyen igazam, és Nicușor Dan legalább hatvan-hatvanöt százalék fölötti győzelmet arasson, de ez sajnos nem vendéglő, nem lehet à la carte rendelni.

(Képünk illusztráció)

Nagyon komoly és fárasztó munka gyümölcsét látja az olvasó az alábbiakban. Lefordítottam ugyanis Călin Georgescu és George Simion tegnap esti közös tévéfellépésének szövegét, ami azonban huszonhat gépelt oldal lenne, így inkább csak szemelvényeket közölnék belőle, terjedelmi okok miatt (sokak számára így is „hosszú” lesz, tessék elképzelni, milyen hosszú lenne az egész).

(Képünk illusztráció)

Sohasem hittem volna, hogy valaha még szükség lesz megfigyelésügyi tapasztalataimra, de amint látom, tévedtem. Ma reggel arra kellett ébredjek, hogy a magyar közélet két fontos szereplője is reagált a Szuverenitásvédelmi Hivatal kisded játékaira, egészen pontosan Pottyondy Edináról és Rácz Andrásról van szó – a magyar közélet más szereplői pedig a sajtóban foglalkoztak a kérdéssel.

(Képünk illusztráció)

Tort ül most a kormánymédia, a független magyar sajtó torát. Még élünk, még látjuk, halljuk, amint örvendeznek, koccintgatnak, mocskolják a nevünket – sőt, van egy rossz hírem, élni is fogunk, korai az ünneplés. De azért toroznak, vígan, elvakultan, és látványosan verik az utolsó szegeket a koporsónkba, arra gondosan ügyelve, hogy mindenki lássa, mit tesznek, mert kell a jó pont.

(Képünk illusztráció)