Nehéz volna annyira részletesen beszámolni a tegnap zajlott rendezvényről, amennyire azt a szervezői szeretnék, olyan módon pedig, ahogyan szeretnék, nem is lehetne. Legalábbis számomra nem. Van nekik saját sajtójuk, bár napok óta nem frissül, számoljanak ott milliós részvételeket, úgyis szokásuk, én a magam részéről csak néhány mozzanatot elemeznék.

(Fotó: Polcz Péter)

Ha péntek, akkor Orbán Viktor rádiónyilatkozata, mert böjtös nap van. Vagy lehet, hogy ez a kettő nem függ össze, de akkor is foglalkozni kell a dologgal, ugyanis mindannyiunk életét befolyásolja, amit ez az ember eldönt és épp ezekről a döntéseiről mesél nekünk péntek reggelenként. Bölcs döntés, hogy akkor, mert ha esténként mesélne, összekavarnánk a mesével, meghallgatnánk, majd nyugtalanul hálnánk.

Azt nagyjából eddig is tudtuk, hogy Magyarország az ismert világegyetemen belül egyrészt határtalan, másrészt maga az Univerzum kellős közepe, de most lassan bizonyíthatóvá is válik ez a tétel, méghozzá számadatok alapján. A magyar választópolgárok száma ugyanis mostantól nem 7 968 059 fő, amennyi a névjegyzékben szerepel, hanem szó szerint tetszőleges.

Békén hagynám én már ezt a Vidnyányszky Attilát, mert kap ő most eleget mástól, de hát nem engedi. Nem engedi, és kezdem megérteni, mi mozgatja őt. Miért és mitől olyan magabiztos: amint a szavait nézem, úgy látom, valamiféle tévedésben élhet, egy különös, messianisztikus legendában hisz, egy mesében él, ahol minden lehetséges.

Ritka dolog, hogy örüljön az ember annak, miszerint korábban tévedett, de ilyen is van. Korábban ugyanis több jel mutatott arra, hogy az újrainduló magyar Szabad Európa szélsőjobboldali-Breitbartos hatás alá kerülhet, de most, hogy valóban újraindult – erről szó sincs. Hála az Égnek, körülbelül meg is van ennyivel a mai nap jó híre, a többi már csak rosszabb lesz.

Fogós kérdés lenne, hogy alapjoga-é az állampolgárnak a hidegburkolás, avagy sem, és ha igen, miért nem, de szerencsére avatott elmék foglalkoznak vele. Vagy nem foglalkoznak és ez esetben annak sem fognak örülni, hogy én foglalkozom, de ha elém sodorta a véletlen, bemutatom, amit megtudtam, mert bizonyára nem tanulság nélkül való, még ha teljesen nem is érthető.

Tegnap óta gondolkodom azon, hogy süllyedhettünk idáig. Idáig, hogy én szégyellem magamat amiatt a verbálisan lincselő csőcselék miatt, ami nem ismer sem Istent, sem embert, csak, hogy a fanatizmusát kiélhesse és hirdethesse az életveszélyes, ám divatos hóbortját. Jutottam is valamire, sőt, nem kevésre, a jelenséget már érteni vélem – de lássuk, miről beszélek?

Elkészült. Sokat dolgoztam rajta, de végre elkészült az időgép és tegnap üzembe is helyeztem. Az igaz, hogy csak pár percig működött, aztán a terheléstől leégtek a szolenoid-tekercsek, egymás után pattantak szét a drága, nagy teljesítményű elektroncsövek (a nagy feszültség miatt a tirisztoros vezérlés szóba sem jöhetett), de – működött. Illetve...

Hogy a jó hírrel kezdjem, Orbán Viktor ma reggel a rádióban bejelentette, miszerint állig felfegyverkezve várjuk a vírus második hullámát. Nem lennék most vírus, az is biztos: itt áll majdnem tízmillió harcos, tokától bokáig vasban, oldalunkon kard, a nyeregre akasztva buzogány, hátunkon puzdra, vállunkon reflexíj, kezükben kelevézt rázunk, szóval maga a szittya fergeteg vagyunk, nem egyéb.

Hát, ez most egy nagyon bonyolult és kellemetlen kérdés lesz, talán még hosszú is, szóval akinek nincs ideje, türelme, olvasson mást vagy olvassa később. Tegnap óta nem hagy nyugodni az a bizonyos Vidnyánszky-mondat – és leginkább azért van ez így, mert másokat sem hagy, minek következtében egyre nagyobb és nagyobb marhaságokat beszélnek az emberek.