Jelentem, helyzet van, éspedig eléggé nehezen értelmezhető, kremlinológiai helyzet. A magyar jobboldalon felütötte a fejét az elhajlás. Éspedig attól függően jobb- vagy baloldali ez az elhajlás, hogy honnan nézzük. Ha onnan, ahol a Szakács Árpád áll, rajta kívül minden és mindenki baloldali és liberális, talán azért, mert ő hajolt el annyira jobbra, hogy mindjárt körbeér.

Elszabadultak az agyak tegnap és épp ámokfutó versenyt tartanak, erős a mezőny, nagyon erős, de mi, büszke magyarok jó eséllyel indulunk akár világszinten is a dobogós helyért. Tegnap két orbitális hülyeségre lehettünk büszkék, két egész estét betöltőre, ami nem akármi egy ilyen kis országtól, mely amúgy is évszázadok óta vérzivatarban áll, és régen tépi a balsors is.

(Fotó: Építészfórum)

Most van az, hogy az ember nem tudja, sírjon vagy nevessen, esetleg felmásszon a falra, egye meg a küszöböt vagy, ami mindennél több, jegyzetet írjon arról, miszerint Stummer János, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának elnöke, a Jobbik volt alelnöke bejelentette a Facebookon: Orbán Viktor számára alagút épül a Puskás Aréna alatt.

Vannak érdekes dolgok a világon, például a KESMA működése. Vagy a hajdanvolt dzsingiszida mongol birodalomé, bár ez utóbbi valamivel jobban volt megszervezve és szigorúbban is vezették. Amiből az a tanulság, hogy a KESMA-nak van még hova fejlődnie, egyelőre a tömeges támadást, a lovasrohamot gyakorolják, időnként feltűnő sikertelenséggel.

Vannak lehetetlen vállalkozások, én ma ilyesmire adtam a fejemet: megpróbáltam rájönni, mit akar doktor Gődény és pártja. Jelentem, mindent akarnak, de azt most rögtön, ezen kívül nem körvonalazhatóak a céljaik, de ne legyen se járvány, se maszk, se karantén, se oltás.

Hogy a lényeggel kezdjem, Kövér László nem kívánja felállítani az erkölcsrendőrséget. Ez igen szép tőle és nem kevés elmeélre vall, mert fel is állíthatná. Ellenben igen piszkos, aljas kampányt jósol, ami pedig arra utal, hogy az Országgyűlés elnöke kiváló emberismerő. Azonban mielőtt elájulnánk ennyi emberi nagyságtól, jusson eszünkbe, hogyan is értette, amiket mondott.

Ma nincsenek hatalmas szenzációk, világot felforgató hírek, Orbán Viktor megint megszólalt a rádióban, de kísérleti jelleggel nem foglalkozom vele (lássuk, mi lesz, ha kihagyom, a héten már úgyis elemeztem a cikkét), szóval nyugodtan szakmázhatunk egy kicsit, mert a City lapcsalád elindulása meglehetősen pikáns a sajtómunkás szempontjából.

Van valami a levegőben mostanság, és nem csak koronavírus. Bár egyes kutatások szerint az is károsítja az agysejteket, lehet, hogy nem is érdemes tovább kombinálni, kutatni az ügyben, de tény, hogy sokakon mutatkozik a szellemi képességek jelentős gyengülése – ez akkor kínos, ha olyan emberekről van szó, akik vezetnek valamit, mert őket a híveik általában mégis az eszükért szeretik.

Hölgyeim és uraim, kedves barátaim, nehéz helyzetben van az ember, mikor ilyen műremeket próbál elemezni: szinte minden apró, elénk táruló részlet üzenetet hordoz, kár, hogy ezt az üzenetet a hájderménkű sem érti. Talán, mert nincs is. Mindegy, ebből majd felelés is lesz, szóval próbáljuk meg értelmezni Orbán Viktor mai írását a Magyar Nemzetből.

Igazán megbecsülhetnénk a mi nagy magyar álmodóinkat, akik maguk előtt látják azt a fényes jövendőt, melynek az én életem eddigi ötvenhárom éve alatt semmi nyoma nem volt, pedig elvben állandóan érte dolgoztunk. A fényes jövendő mindig pár év vagy évtized múlva jön el, addig is tessék kibírni, Aztán volt, amikor nem bírtuk. Amint látom, Matolcsy György a mi egyik ilyen álmodónk.