Hát kérem, érdekesen folytatja a Facebook az álhírek elleni harcát, melyet már olyan sokféleképpen vív, hogy leginkább sehogyan sem teszi. De azt nagyon aktívan. Reng a föld, kavarog a tenger, izzik a lég, ha Zuckerberg hadra kél, csak éppen eredménye, na, az nincs, maximum még nehezebben használhatóvá válik a közösségi oldal, mert újabb szabályokat hoznak.

Azért van olyan lelkiállapot, amit már szakértőhöz kéne vinni, diagnózis felállítása céljából. Van az a közügy, ami megfelelő és alapos orvosi vizsgálat után már magánügy, mint az összes többi pszichikai jellegű megbetegedés. Ezt csak azért jegyzem meg jó előre, mert ma olyan írással kell foglalkoznunk, ami nem hogy szakértői vizsgálat, de talán konzílium után is kiált.

Hol is kezdjem... Tetszenek még emlékezni a pekingi olimpia nyitóünnepségére? Hatalmas, világra szóló látványosság volt, lenyűgöző jelenetekkel, az egyik különösen szép volt: 56 kisgyerek vonult fel kínai zászlókkal, de az óriási országban élő 56 nemzetiség népviseletében. És képviseletében is, gondoltuk akkor, milyen szép jele is ez a toleranciának!

(Fotó: Hong Kong Free Press)

Kérem, vannak az életben kötelező kűrök, mint a műkorcsolyában, az ember igyekszik kihozni belőle mindent, amit lehet, aztán meglátjuk az eredményt. Ilyen kötelező kűr a magyar újságírónak minden Orbán-beszéd, tehát a tegnapi is – időnként tud szórakoztató lenni az elemzése, ha elég fekete a humorunk, de tegnap például sikeresen nem mondott semmit.

(Fotó: Árvai Károly/kormany.hu)

Október 23. van, és ilyenkor mindenki elvárja a kötelező vezércikket, melyben egészen pontosan azt kívánja olvasni, amit ő maga gondol erről a dátumról és semmi egyebet. Ha mást olvas, hazaárulást kiált. Mivel pedig a potenciális, magyar anyanyelvű olvasók köre néhány millió, kissé fárasztó volna személyre szabott pár millió anyagot írni, tehát most másról lesz szó.

Ha alaposabban megvizsgáljuk a tegnapi híreket – rögtön hozzátenném, hogy a teljesség igénye nélkül – elmondhatjuk, hogy a kormánypárt szakértői pályát tévesztettek. Ez a sok szorgos ember mind-mind karriert futhatott volna be, ha munkaerejét és tehetségét a Tunguz-meteor jelenségének magyarázatára szenteli, ehelyett most a választási eredményeket értelmezik.

Röviden szólva, és hogy szokásom szerint a végén kezdjem: bajban vagyunk. Mármint mi, magyar online újságírók. Eddig az volt a közvélekedés miközöttünk, hogy Facebook nélkül nincs online sajtó, most lassan úgy kezd kinézni, hogy Facebookkal se lesz. Sőt, kezd kiviláglani a közösségi oldal alapproblémája – és ez megoldhatatlan paradoxonhoz vezet.

Azért én mégis meggondolnám, mielőtt leülök a Türk Tanács következő találkozóján... érdekes hírek jönnek Ankara felől, nagyon érdekesek. Nem is kicsit hideglelősek. Egyelőre áll a kurdok elleni hadművelet, ámde most kezd kibontakozni előttünk egy nagyobb ívű folyamat: meglehet, hogy mi most egy, a Török Birodalom restaurációjára tett kísérletet látunk?

Megint jőnek, hívogatnak... jó, tudom, Petőfinél kopogtatnak, de Petőfi idejében nem volt sem telefon, sem közvélemény-kutató intézet, és ha lett volna, kitették volna mindkettőt a kurta kocsmából a falu végén, hogy bennük hallgasson a sötétség. Röviden: újból előkerült az Amygdala közvélemény-kutató – ha lehet annak nevezni – és most is érdeklődik.

Kis hazánkban még a cizelláltabb lelkületű útkaparók is ismerik az egyvágányú magyar politikai gondolkodás alaptételét, mely szerint a világ középpontja a Kossuth téren áll, és a lét egyetlen célja, valamint értelme a magyar belpolitikai élet mozgásban tartása, ami ezen kívül esik, nem élet, sőt, nincs is, politizálni szükséges, élni nem.

Aztán időnként előkerül a Villa Negra.

(Fotó: Szilágyi Máté / Index)