Kérem szépen, bolond egy időszak ez. Amúgy is kivételes hely ez a Budapest, ahol néhány említésre sem érdemes kivételtől eltekintve bármi előfordulhat, de választási kampányban még ezek a kivételek sincsenek. Azért remélem, hogy a hőslelkű, fanatikus kampánylovagoknak szereztem tegnap pár izzasztó percet – bár ki tudja, az sincs kizárva, hogy már magasabb fórumokon van az ügy.

Szóval, az egyik tanulsága ennek a hülye kampánynak, ami azért kezd eljutni a szavazópolgárok agykérgéig, bár sokuknál a koponyacsont után megáll és tanácstalanul keresgél szegény tanulság, nem leli a célpontot – szóval az egyik fontos tanulság, miszerint a legértékesebb dolog a politikában és az üzletben a saját, személyes és bizalmas adatbázisunk. Gondoljunk például arra, hogy a kamupártok még tavaly egy 2006-os népszavazás adataival sikerült bekavarjanak a választásokba – a népszavazás kezdeményezői egészen egyszerűen megtartották a sok személyi azonosítószámot, lakcímet és mamák lánykori nevét, aztán a 2006-os aláírók döbbenten tapasztalták, hogy ők 2018-ban sosem hallott nevű pártokat ajánlgatnak, de eszünkbe juthat a fideszes képviselő is, aki lányos zavarában megosztotta a Facebook-oldalán, amint éppen jelölgeti a választópolgárokat egyenként, minősíti őket a Kubatov listán, miután felhívta őket telefonon. (Ugyebár, ezen a listán három kategóriába sorolják a szavazót: támogató, elutasító és bizonytalan).

Régebben, a kopogtatócédulás világban elég volt megkergetni az aktivistákat vasvillával, manapság, az informatikai korban viszont akárki elérheti az embert akárhol, még a lakás legkisebb helyiségében vagy az ágyában is, mert az az átok Messenger pittyen, ha üzenet érkezik, és megnézzük, mert félő, hogy az éjféli levél fontos lehet. Így volt tegnap, éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón s furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár, lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant, Messenger az, mi rám vár...

Bizony, és különös volt az Ismeretlen üzenete (tényleg ismeretlen volt, majd taglalom).

„Kedves Tamás! Mink nem ismerjük egymást, hisz nagyon távol nevelkedttünk egymástól. Én B. B. vagyok. De ha isten úgy akarja akkor vannak még csodák, kérem önt hogy egyetlen kérdésemre válaszoljon hogy hívják az édes anyát? mert ez a válasz mindent elmond a szív minden szavát. Köszönöm és nem zavarom önt.”

Hát csodák, azok vannak, főleg Pesten és főleg választási kampány idején. De nem hatódtam meg könnyekig, és főleg nem adtam meg édesanyám nevét ugyanis az első gondolatom az volt: miért kell ez az adat bárkinek is, aki ráadásul saját bevallása szerint nem is ismer, sőt, helyesírása alapján én sem vágyom az ismeretségére, mi több, olvasóm sem lehet, hiszen nem tud sem írni, sem olvasni?

Lehet, hogy ez a szentimentális hangnem egyeseket meghat, engem kevésbé: az ember édesanyjának neve (és, ha már itt tartunk, a lánykori neve is) Magyarországon kulcsfontosságú népességnyilvántartási adat. Hiszen sok az egyforma keresztnév, vezetéknév, valahogy meg kell egymástól különböztetni a sok embert, és nem mindenki Sheldon Cooper, hogy a személyi azonosítójukat egyből megjegyezze, tehát egyszerűbb ügyekben ez az információ nagyon fontos lehet. Például Szele Tamásból én ötöt ismerek, magamon kívül, az egyik magas rangú rendőrtiszt, a másik bőrfejű Heves megyében, és a többiek is aktív polgárai a honnak. Szóval, kampányidőszakban, anyám nevét kérdi egy ismeretlen? Ki ez?

Nem csak előttem ismeretlen, mások sem ismerték az adatlapja szerint. Nem volt se rokona, se ismerőse, se utódja, se boldog őse, maga volt az Észak-fok, titok, idegenség és a lidérces messze fény, ha már ilyen lírai vagyok ma. Az, hogy iskolai végzettsége nem volt, már látszott az üzenetéből is, az meg, hogy munkahelye sem, nem volt meglepő – ékes szavakat írtam néki búcsúzóul, bár édesanyám nevét nem kapta meg, de emlékezni fog a tegnapi levélváltásunkra, míg él. Aztán letiltottam, hogy hallgasson örökké.

Kis adatkufár.

Ugyebár, a születési helyemet, dátumomat megtalálja az adatlapomon, a lakcímemet egy geolokációs kereséssel megkapja, a személyi azonosítómat senki sem fogja ellenőrizni, ha mégis, majd azt mondják, hogy elgépelték, de az anyám neve stimmel – és máris benne vagyok valamilyen listában, ajánlani fogok pártokat, esetleg cégeket is alapítok, netán kiváltanak a nevemre egy másik személyit, lakcímkártyát és hipp-hopp, izgalmassá válik az életem, de nem kicsit. Talán felvesznek a nevemre némi hiteleket is. Szóval, ha kedves nénikék kérik az ember édesanyjának nevét egy mézeskalács házikó kapujában, nem biztos, hogy jó ötlet megmondani, kedves Jancsi, kedves Juliska.

De a tegnapi nap adatvédelmi vicce nem ez volt. Ez már csak a nap lezárása volt. Tettem én előtte cifrábbat is.

Ugyebár, tudni kell, hogy mint újságíró, Magyarország elég sok pártjának sajtólistáján szereplek. Nagyobb baj, hogy ezeket a sajtó- és egyéb levelezési listákat igen alkalmatlan emberek kezelhetik, ugyanis az rendben van, hogy meghívnak egy-egy sajtótájékoztatóra, bár ritkán megyek el – én is tudom előre, mit hazudnának nekem, ők is tudják, mindketten tudjuk, le is írhatom előre, minek ehhez nekem még oda is menni? Kérdezni úgysem lehet, ha lehet, akkor sem kapok érdemi választ... és elnézést, nem csak a kormánypártról beszélek. Ellenzéki pártokról is. No, mindegy, azért a sajtólistán érdemes fent lenni, akkor is ha sok levéllel jár naponta, lehet haszna időnként, azonban már évek óta tapasztalom, hogy ez a lista legalább két pártnál, de tán a többinél is összekeveredett a támogatók és aktivisták listájával. És olyan akciókra is kapok meghívást, amikhez a világon semmi közöm, sőt, őszinte ellenszenvemet bírják. Szóval, ha kapok egy valószínűleg nem nekem szóló levelet vagy telefonhívást, én nem csodálkozom, majd fognak ők csodálkozni, rutinom van már az ilyesminek a kezelésében.

De tegnap sikerült a legjobban megoldanom a problémát.

Cseng a telefon délután, ismeretlen szám keres, csak hát mivel másodállás után járkálok, most mindenkinek felveszem, nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy kényelmeskedésből lemaradjak egy munkáról. Annyit megteszek, hogy hagyom elsőként megszólalni a hívót. Női hang:

- Jó napot kívánok, van pár perce?

Ügynök lesz, ki lenne más, majd megpróbál rábeszélni egy életbiztosításra vagy valami ingatlanvásárlásra a Holdon...

- Elnézést, dolgozom...

- A Fidesz-KDNP megbízásából szeretnék önnel beszélgetni a vasárnapi választásokról!

Ügynök, de politikai, nem biztosítási. Szabaduljunk meg tőle.

- Ebben ön teljesen biztos? A vasárnapi választásokról akar beszélni, a Fidesz-KDNP megbízásából?

- Igen, biztos vagyok benne.

- Egy pillanat, adom az illetékest. Soros úr! Soros úr! A Fidesztől keresik! Végre tárgyalni akarnak!

A vonal másik végén kattanás. Azonnal letette.

Miután felkeltem a földről, mert fetrengtem egy darabig a röhögéstől bérleményem padlatán, elképzeltem, mit okozhattam a pártközpontban. Óriási zavart kelthettem az Erőben, annyi biztos: szerintem elhitte a néni, hogy félretárcsázott és sikerült felhívnia Soros György szigorúan titkos budapesti főhadiszállását. Az ám, de ha ismerik a telefonszámomat, azt is tudják, hol vagyok éppen. Kinéztem az ablakon: még nem jöttek a csapatszállítók, de azért a ma reggeli kormánysajtót kicsit félve nyitottam meg. Elképzeltem a szalagcímeket:

„Soros György Budapesten!”

„Beszéltünk a Soros-iroda vezetőjével!”

„A budapesti kapcsolat”

„Soros-ügynökök a fővárosban”

„Összeesküvés!”

Jelentem, ilyen még nem volt egyelőre, de ha lesz, akkor tessenek tudni, hogy az én marháskodásomból származik.

Mondom én, választási kampány alatt Budapesten semmi sem lehetetlen.

Kubatov imákba fogja foglalni a nevemet, ha lesznek követőim...

Szele Tamás

Kérem, ezt most sokan nem fogják szeretni, és részben fideszbérenc, részben pedig lila idealista leszek, aki nem néz szembe a politika kőkemény valóságával, de akkor is megírom. Megírom, mert az a véleményem, hogy jó ügy érdekében sem szabad hazudni, aki mégis megteszi, az a jó ügyet mocskolja be, rontja el.

Meg azért is, mert ma reggel ugyan még nem volt érkezésem végigmolyolni az összes álhírlapot, de ha valami, hát ez a fotó mindenképpen komoly karriert fog befutni rajtuk. Ehhez ugyanis semmit sem kell hozzáhazudni, ez már hazugság így, ahogy van. Naiv ember találhatta ki, nem érzek ebben semmi finkelsteini fortélyt: akadt egy ellenzéki magyar, aki azt hitte, hogy ha hazudik egy vaskosat, azzal rosszat tesz a kormánynak és az milyen jó lesz.

Csak éppen nem rosszat tett nekik, hanem jót.

Sosem titkoltam abbeli véleményemet, hogy a mostani kormányzás – ami már messze nem egy kormány tevékenysége, hanem kiépült, saját politikai rendszer – a legrosszabbak közé tartozik a magyar történelemben és már jóval hosszabb ideje tart, mint Rákosi áldatlan időszaka. Meg is kéne tőle szabadulni mielőbb. De nem így. Ugyanis az ilyen fotók, mémek nem ellenségei, hanem részei a rendszernek, amely alapvetően hazugságra épül – zavart kelthetnek, de eredményt nem lehet velük elérni, még választási kampány idején sem.

Hazugsággal hazugság ellen harcolni nem lehet.

De lássuk a medvét.

Tegnap álmatagon böngészgettem a Facebookot, mikor elém került egy fotó. Akkor még azt hittem, hogy fotó, nem azt, hogy mém. Azt mondja rajta egy plakát, hogy Vácott ingyenes krumpliosztás lesz, a Rétvári Bence és a polgármesteri hivatal rendezi, ráadásul vasárnap, reggel kilenctől, az újdeákvári CBA parkolójában. Kicsit fura volt, hogy a plakát szerint „afrikai migráncs krumplit” osztanak, mert „a Magyar elfogyott”, gondoltam is, hogy ennyire hülye nem lehet senki, még az önkormányzatnál sem. Meg hát ez lehet ugyan önkormányzati akció, de az uniós választások napján akkor is megsértése a kampánycsendnek, mivel országgyűlési képviselő rendezi.

Jutott eszembe tehát számtalan, szebbnél szebb gondolat, másoknak is jutott eszébe sok minden, mivel egy politikai oldalon találtam (https://www.facebook.com/groups/166371427388932/permalink/327037001322373/), leginkább politika. Amolyan egyszerűsített politika. Idéznék pár hozzászólást.

„Ezért drága a krumpli a boltokban!”

„Mocskosok a szart is oda adják egy szavazatért!”

„Melyik FIDESZ nagybirtokos krumpli termését vásároltátok föl? Csak nem a geci deszkaseggű asszonyáét!”

„Év közben miért nem osztotok akkor is éhesek az emberek!”

„Azért tartják a népet rövid pórázon, ha szükség van a szavazataikra, akkor pár filléres dologgal meg tudják vásárolni azt.”

„A krumplit el lehet fogadni, csak ne rájuk szavazni! BÁRKIRE, csak ne rájuk!”

„Ezeknek van jó vastagbőr a pofájukon, az anyukat is eladnák 10kg szarért ennél már lejebb nem lehet sülyedni,de még ettől is van lejebb ? Ezekszerint !”

„Sajnos! Ezt minek nevezi a fényestekintetű csutitörpe!! Erről beszélünk már hónapok óta!! Kell a szavazat? Ilyen nevetségesen olcsón meg lehet venni a rászorulókat!!?”

„Aki elfogadja egyen egész életében burgonyát a fidesszel együtt, mást nem.”

„Szégyen, hogy ma Magyarországon krumplival lehet választast nyerni! A rohadt életben, miért ilyen buták az emberek!?”

Időközben a kép megosztója is rájött, hogy hiba van a kréta körül, és legalább hatszor jelezte, hogy viccről lehet szó, aminek ő is bedőlt, az eredeti fotó egy 2017-es írásból származik, ezt buherálta át valaki ideire, sőt, aktuálisra. Szólt a derék ember, figyelmeztetett, sok ízben is – de a népharagot nem lehetett megállítani. Áradt az, annak ellenére, hogy már mindenki tudhatta, akinek szeme van a látásra, hogy bizony kamuról van szó. Csak éppen a nép szeret haragudni, volna is rá oka - de most nem volt.

Igen, a kép hamisítvány.

Az eredetije a 24.hu-ról származik, 2017. december hetedikéről (https://24.hu/poszt-itt/2017/12/07/gerloczy-ingyenes-krumpliosztas/?fbclid=IwAR2844xUcWyq6GpCEMnXLjjYHEDSY6vwH86u21ISkUMYw1RIHpjvDW8nzWI), mikor is az általam mindig is kivételesen tisztelt Gerlóczy Márton kolléga úr glosszintotta meg briliáns módon az akkor valóban megrendezett krumpliosztást. Akkor ez tényleg megtörtént, csak most nem. Az írás kőkemény, kiváló, olyan, mint a gyémánt: minden szavával üveget lehetne vágni. Akkor és ott nagyon a helyén volt.

Az ismeretlen mémlovag (mert nem hinném, hogy a képet megosztó úr lenne a szerzője a hamisításnak, ahhoz ő túl becsületes, hiszen még figyelmeztet is rá) azonban nem foglalkozott stílusbravúrokkal, miegymással, lenyúlta a képet és átírta.

Akkor lássuk előbb az eredeti fotót:

És lássuk a hamisat.

A kettő között tényleg csak a migráncskrumpli (egyáltalán, termelnek Afrikában burgonyát kivitelre?) és a dátum a különbség. Annyira, hogy - hiába, a képmester nem olvasott Stendahlt, különben tudná, miszerint „részletekben az igazság” - a háttérben tükröződő épület megvilágítása is megegyezik, ami még lehetséges volna, de a fák ágai is ugyanúgy állnak, ami már kisebb világcsoda lenne két év különbséggel. Azt már nem is mondom, hogy az ágakon nincsenek levelek, ami decemberben természetes volt, de most, májusban, főleg ebben a nedves májusban szintén különös.

Egyszóval világos: egy nem túl intelligens valaki megbuherált egy több, mint két éves fotót és most ettől partizánnak képzeli magát. Nagy Ellenállónak, hatalmas csapást mért a kormányra. Azok a váciak, akik első pillantásra elhiszik a mesét (a Facebookon nem szokott lenni második pillantás), és vasárnap reggel odamennek zsákostól, guruló szatyrostól, ahol nem lesz krumpliosztás, bizonyára sokat fogják emlegetni. Ékes szavakkal.

Lehet, hogy ő abban reménykedik, hogy inkább a Rétvárit fogják illetni ezekkel az ékes szavakkal, és ez befolyásolja majd a szavazást is: de ez beteg logika. Kevés rossz van, amit én Rétváriról nem tudok elképzelni, vagy nem tudom róla bizonyosan, hiszen tevékenysége közismert: de épp elég azért szidni, amit tesz, azért, amiben ártatlan, felesleges. Csak a valóságból is ki tud hozni egyszer majd egy független bíróság egy meglepően magas számot, időtartamot, semmi szükség a hazudozásra.

És ugyanez vonatkozik a teljes kormányra is. Tavaly tavasszal jelentek meg a tipikusan álhírlapokban terjedő őrültségek, magam is írtam róluk eleget, ugyanis az álhírlapok készítői rájöttek a tavalyi választási kampány alatt, hogy a politikában van kattintás. Csak ők úgy dolgoznak, hogy vesznek egy húzónevet – saját tapasztalataim alapján érdekes módon a legjobban utált két ember ebben az országban nem Orbán Viktor és Kövér László (azt érteném), hanem Orbán Ráhel és Schmidt Mária, ők a leghúzósabb nevek. Mi több, tesznek is sok olyasmit a valóságban, amivel rászolgálnak az ellenszenvre. Tehát veszi az álhírlapos a húzónevet és hazudik róla valami alig hihetőt, valami vaskosat. Teszi ezt a miniszterelnökkel is, ha olyanja van, volt álhír, ami egy keddi napon tudósított, fotóval Orbán Viktor egy következő szombati repülőútjáról, belefotóztak a jövőbe, de tipikusan ilyen álhír volt Orbán Ráhel elhúzódó állítólagos botránya is a szülészeten. Ezekből a marhaságokból egy szó sem igaz, de félmilliós olvasottságot – és így sok milliós reklámbevételt – produkálnak. Osztja, terjeszti mindenki, ahogy a csövön kifér. És közben hős partizánnak, ellenállónak képzeli magát.

Holott pont a rendszert támogatja, ezt a rendszert, ami hazugságokra épül - most rakja bele a falába a saját kis hazugság-tégláját, épp ezzel relativizálja a valós hírek hitelét! Nem, Orbán Ráhel nem rúgott ki a szülőszobáról senkit, ennek alapján soha nem lehetne megbüntetni, a vád hamis: azonban ha a kínai vasútszerződést átnézzük, különös tekintettel a szerződő felekre, abból kinéz akár tízezer év börtön is az aláíróinak – csak azt hiába írja meg a valódi sajtó, hiába magyarázza meg, el tetszenek felejteni két perc múlva, mert 1. igaz, 2. bonyolult.

Kényelmesebbek az egyszerű, lebutított hazugságok, és kendőzném a tényeket, ha nem világítanék rá: ezt az ellenzék egyes pártjai, csoportjai is tudják. Alkalmazzák is őket jó kedvvel, bőséggel. A kormány gépezetét sosem tudják felülmúlni, a hazugságverseny esélytelen, a kormánynak ez hazai pálya – de azért próbálkoznak. És ezzel is a saját hitelüket rombolják, a kormány meg jókat röhög.

A népharagról annyit, hogy hiába állt ott a rengeteg figyelmeztetés, ha verbálisan lehetne lincselni, Rétvári már nem élne. És nem a tegnapelőtti, vérlázító, megalázó, nőellenes kijelentései miatt haragszanak rá, holott azok a mondatok tényleg elhangzottak. És már azokért is büntetést érdemelne egy épeszű országban.

Nem: egy állítólagos, de többször is leleplezett krumpliosztás miatt.

A nép hangja nem haragszik a nők jogainak semmibevételéért, a nép hangja a krumpliért haragszik. Ami nincs is.

Akkor nem értem, miről beszélünk, mikor politikai hazugságokkal elbutított szavazótömegeket emlegetnek egyes politikusok? Persze, hogy nincs menekültinvázió, persze, hogy hazugság és persze, hogy sokan mégis elhiszik, miszerint van. De ha ellenzéki oldalról hangzik el egy könnyen leleplezhető, átlátszó és le is leplezett kamu, akkor is ugyanolyan tömeghisztéria tör ki, és nincs az a bizonyíték vagy szép szó, ami megállítsa.

Sajnos, ahogy látom, a tömegnek erős hajlama van minden politikai oldalon a csőcselékesedésre. És jobban szereti a hazugságot az igazságnál – de ez nem jelenti azt, hogy akkor hazudni is kell nekik!

Nem, a szent cél nem szentesít minden és bármely eszközt.

Hazudozni akkor sem szabad, ha az ellenfél azt teszi.

Így győzni nem lehet: a másik oldal sokkal jobb formában van hazugság terén a mi amatőr versenyzőinknél.

Tessék abbahagyni.

Most.

Szele Tamás

Kérem, akárhogy számolom, vasárnap véget ér a kampány, ugyanis megtartják az uniós parlamenti választásokat. Leszedik a plakáterdőt, elhallgatnak a harci kürtök, nem lesz több szuronyroham és nehézlovassági becsületsértés, nem fedezik fel az emberek a kandúrmacskájukban is a Soros- vagy kormánybérencet és Szijjártó is hazajön Türkmenisztánból.

Épp ideje.

Béke lesz végre.

Dehogy lesz.

A plakátokat leszedik ugyan, de az aknamezőket nem szedik fel: minden választási kampány, tartsák bárminek is az ügyében – újabb sosem hegedő, gennyes sebeket hagy a társadalom testén, újabb éket ver a polgárai közé, lassan már úgy nézünk ki, mint egy-egy máig harcoló japán katona: beástuk magunkat a dzsungelbe és mindenre lövünk, ami mozog, mert minden és mindenki ellenség. Vagy ha még nem ellenség: lehet belőle az is. Jobb előre lelőni.

Persze ez hosszú távon a társadalom felbomlásához vezet, de a pillanatnyi csaták mindennél fontosabbak, így a menetoszlop tovább vonul a sivatagban, és mire megérkezik az oázisba, már egyetlen emberből sem áll.

Soha ennyi ellenségünk nem volt, mert nem csináltunk ennyit: a dolgok természetéből következően a kormány többet termel, bár az ellenzék sem tétlenkedik. De lássuk a ma reggeli állapot szerint kik is Magyarország ellenségei kormányoldalon?

Első sorban is Soros és a bevándorláspártiak. Meg az emberevő óriások, akik szélmalomnak álcázzák magukat, ugyanis Soros György finoman szólva is tojik a fejünkre, és olyan bevándorláspártiság, amit pártunk és kormányunk reklamál, egész egyszerűen nincs a kontinensen. Azt ők találták ki. Olyan javaslatok vannak, hogy kezeljük a kérdést, ellenőrizzük a folyamatokat: de olyan nincs, amitől ők rettegnek. Hát hiszen tudják is, hogyne tudnák, nem is félnek ők olyan nagyon. Az állítólagos, mélyben szerveződő, titokzatos összeesküvők legújabb eredménye az volt, hogy az osztrák alkancellárról szóló videó bemutatásával mértek csapást Orbán Viktorra, ámde ő résen volt és kivédte azt, megnyitván egy jármű-tesztpályát, minek következtében Ausztriában kormányválság alakult ki, Brüsszel terveinek megfelelően, és most nem tudni, mi lesz a Brexittel, de majd a magyar miniszterelnök megmondja.

Kissé, hogy úgy mondjam, inkoherensen hangzik ez az egész, póriasabban fogalmazva emeletes marhaságnak néz ki, de pillanatnyilag ez a magyar külpolitikai doktrína legpontosabb leírása. Annyi kiegészítésre még szorul, hogy a kormányfő washingtoni látogatásán megígérte Trump elnöknek, miszerint megszabadulunk az orosz olaj és földgáz-függőségtől és majd amerikai vállalatoktól veszünk fosszilis energiahordozókat, minek következtében Szijjártó azonnal elment Türkmenisztánba meggyőzni az ottani vezetést, hogy építsenek hatvan kilométernyi vezetéket, és adják el a földgázukat az orosz vállalatoknak, mert mi is tőlük fogjuk megvenni. Szavatartó emberek vagyunk, az már egyszer biztos.

De a földgáz és a kőolaj azért is fontos, mert nemzeti öntudatunknak más ellensége is van, jelesül a környezetvédők. Ki tetszenek találni? Igen, a környezetvédelem is sorosista trükk és a bevándorlást szolgálja. Épp azért a magyar hazafi reggel erdőt irt, délután kék bálnákat szigonyoz meg bengáli tigrisekkel, este vegyi hulladékot rak le, mert csakis így őrizhetjük meg nemzeti függetlenségünket. Nem én őrültem meg, hanem az Origo, ami vezércikkben taglalja, miszerint a hadakat a tizenhat éves Greta Thunberg vezeti és már határainkat ostromolják. (https://www.origo.hu/nagyvilag/20190521-a-klimavedelem-moge-bujva-manipulaljaksoros-szervezetei-a-valasztast.html?fbclid=IwAR1Zo0NzyJNl2uxqEH_D8HP_C6qA5QGDLL8dG37xV04eAl4ZrgczkaScq7c)

„Fokozott mozgósításba kezdett az európai parlamenti választásokat megelőző hetekben a jellemzően zöld-, illetve emberi jogi fedésben működő liberális szervezetek hálózata. A világ egyik legnagyobb baloldali aktivista közössége, az Avaaz például péntekre tüntetéseket szervez, emellett az utóbbi hetekben uniószerte nyolcvan, összesen tíz-húsz millió követővel bíró Facebook-oldalt és -csoportot tiltattak le, mert azok a bevándorlást ellenző erőket támogattak.”

Lassan nagyobb bűnnek tekintenek egy Facebook-letiltást, mint a módszeres tömeggyilkosságot, bár azt nem értem, mi a cafrangos köze van a letiltásoknak a környezetvédelemhez. Mondjuk nem is azért írják, hogy értsem, az igaz. Folytassuk.

„A látszólag ártalmatlan esemény mögött a liberális sajtó által terjesztett tündérmese szerint egy környezetvédő, de amúgy apolitikus svéd iskolás, a mindössze 16 éves Greta Thunberg áll, akinek a szülei azonban – de erről már általában hallgatnak a hírek – ismert baloldali politikai aktivisták, különösen az édesanyja, a klímaváltozás ellen és a bevándorlás szabadsága mellett kampányoló Malena Ernman.”

Sőt, a kedves mama egy malomtulajdonos kulák szeretője is volt.

„Csak Itáliában 23, összesen két és fél millió felhasználót elérő Facebook-oldalt és -csoportot töröltettek az elmúlt hetekben, valamennyi az avaazosok által szélsőjobboldalinak bélyegzett kormánypártokat támogatta.”

Hát ez roppant érdekes, kérem, ahogy a Pravda, bocsánat, az Origo szokás szerint névtelen szerzője átlát a szitán, és elmagyarázza nekünk is a szempontjait: egyrészt a Facebook-elérés csalóka dolog, ez a szám nem azt jelenti, hogy naponta két és fél millió különböző ember volt kíváncsi ezekre az oldalakra, hanem azt, hogy összesen ennyiszer néztek rájuk, mondjuk vígan lehet, hogy a huszonhárom oldalt csak százezer különböző felhasználó nyitotta meg, naponta egyszer, vagy tízezer – fejenként tízszer. Mindegy, szép a szám. Szépen lehet használni. Hogy a nyugat-európai környezetvédők között kevés a szélsőjobboldali? Kérem, ez tény, de ha ebből azt a következtetést vonjuk le, hogy ők állnak a letiltások mögött, akkor azt is mondhatjuk, hogy a Krakatau kitörését Monaco okozta, ugyanis gyanús, miszerint a vulkán áldozatai között egy monacói polgár sem volt. A sarki halvendéglőt pedig, érthető okokból, a szarvasmarhák kell finanszírozzák, mondhatni ökör-körök állhatnak mögötte, hiszen érdekük a marhahús fogyasztásának mérséklése.

Jó, hát akkor világos: a környezetvédők a szélsőjobboldal, tehát a szuverenisták, tehát Magyarország ellenségei. És még kik azok?

A nők.

Ez így, elsőre elég meredek állításnak tűnik, de Rétvári Bence minimum hálátlansággal vádolja a teljes szebbik nemet, vagy legalábbis jelentős részüket. Azt mondja a Magyar Nemzetnek adott interjújában (https://magyarnemzet.hu/belfold/vegzetes-lehet-a-migracio-a-kozeposztalyra-nezve-6941255/):

„Azt hiszem, a legharcosabb feministáknak is tapsolniuk kellene, hogy Magyarország ilyen mértékben támogatja a nőket; hogy biztosítja számukra a választás szabadságát és lehetőségét. De persze ők ilyenkor mélyen hallgatnak.”

Tessék? A nők választójoga a kormánynak köszönhető Magyarországon? Mert ha nem hálásak érte, akkor mi lesz, megvonják?

Én magam kissé elfogult vagyok a kérdésben, be kell vallanom, ugyanis vegyes családból származom: édesanyám történetesen nő volt, szemben Rétvári államtitkárral, akié ezek szerint viszont nem. Majd kérem, értesítsen, milyen úton intézte el világra jöttét. Különben, ha már itt tartunk, nem ismerem Rétvári mester felmenőit, de úgy gondolom, joggal feltételezem, hogy neki meg naponta kéne tapsolnia Rousseau és Voltaire uraknak, ugyanis ha az illetők nem léteztek volna és nem hirdetnek ki bizonyos emberi jogokat egy forradalom alkalmából, Rétvári most nem államtitkárkodik, hanem a trágyát piszkálja kifelé a lábujjai közül.

Ez az ember tényleg úgy tesz, mintha az egyenjogúság, az emberi jogok, valamint az általános és titkos választójog Magyarországon a kormánynak volna köszönhető. Mivel a kormány engedi ezeket betartani, ha nem engedné, akkor nem lennének jogaink és szerinte az is teljesen rendben volna. Nem. A kormánynak nem joga a jogfosztás. Senkinek sem joga, megszerzett jogot elvenni nagyon nehéz és nagyon ritkán lehetséges. Azonban ha Rétvári államtitkár ennyire átérzi a kormány fontosságát, javaslom, hogy gyártsanak spanyolviaszkot is, emésztés útján, mert az, hogy a passzátszél az ő alfelükből jön, az már alaptétel ezek szerint.

Akkor összeegezzük: kik Magyarország potenciális ellenségei a kormányoldal szerint?

A környezetvédők, a liberálisok, a melegek, a nők, a nőktől származó férfiak, a férfiaktól és nőktől származó gyermekek, a brüsszeliek, az európaiak, az afrikaiak, az ázsiaiak, az amerikaiak, az ausztrálok, a feketék, a sárgák, és a fehérek többsége.

Ellenzéki oldalról is lehetne ilyen listát írni és legalább ekkora marhaság volna az is, csak ők kisebb kvantumokkal dolgoznak, de valamelyik nap összeírom az övékét is, hogy ne sírjanak.

Mármost, ezt a tömeges ellenségképzést egy választási kampány egyetlen napja alatt tolták le a torkunkon. Jó, hogy alul kijön, emésztetlenül, de azért ennyi mérgező hazugságot nem lehet büntetlenül elfogyasztani akkor sem. Ez a rengeteg gyűlölködés – aminek végső soron csak annyi a célja, hogy egyik vagy másik párt küldjön több képviselőt az Európai Parlamentbe, és egyiknek a képviselői épp úgy tinók a valódi politikához, mint a másiknak az emberei – itt marad közöttünk, lappangva, beszivárogva az életünkbe, lerakódik, nyomelemekben ott lesz mindenben, ételben, italban, levegőben.

Ami a választást illeti, mivel a politikusok ilyen eszközökkel akarnak rávenni a voksolásra, a perzsa sah esete jut róluk eszembe. Történt pedig, hogy valamikor, a múlt század első harmadában a perzsa sah Angliában utazgatott, és meghívták az epsomi derbyre. A Pávatrón ura valamiért rossz hangulatában volt, és a következőt válaszolta a szíves inivtálásra:

- Tudom, hogy az egyik ló gyorsabban fut, mint a másik. És kicsit sem érdekel, melyik az egyik és melyik a másik.

Körülbelül így vagyok én is az ellenségképző politikával. Tudom, hogy egyik politikus nagyobbat hazudik, mint a másik.

És kezd kicsit sem érdekelni, melyik az egyik és melyik a másik.

Újra kéne már szervezni ezt az egész lóversenyt, de az alapjaitól...

Szele Tamás

Én már igazán békén hagynám ezt a Strachét, megvan neki a maga baja, ahogy pillanatnyilag Ausztriának is – hagynám, de nem engedik, mindenki a volt szabadságpárti alkancellárral foglalkozik, pedig azért annyira nem szép ember. Sőt, tulajdonképpen semennyire sem az, vagyis inkább kifejezetten randa. De most Pesten elkezdték nagyon szeretni, az biztos.

Hagynám, mondom, csakhogy Bécsben is zajlik az élet: szerencsére nem olyan intenzitással, mint szombaton, mikor mindenki le- és felmondott, de azért mennek a dolguk a maguk útján. Sebastian Kurz kancellár tegnap este bejelentette, hogy javasolja Herbert Kickl szintén szabadságpárti belügyminiszter menesztését, hogy ezzel is garantálja az FPÖ, vagyis az Osztrák Szabadságpárt kapcsán kitört hétvégi korrupciós botrány ügyében elrendelt vizsgálat tisztaságát. Nyilván: érdekes volna, ha a korrupt pártelnök ügyét olyan szervek vizsgálnák, amelyek a gyanúsított párttársának, sőt, pártbéli alantasának irányítása alatt állnak. Ráadásul épp Kickl belügyminiszter volt az, aki menesztése előtt meglehetősen röhejes Facebook-posztban magyarázta el a világnak, hogy minden azért történt (Ibiza szigetének létrejötte is, tektonikus úton), hogy őt eltávolíthassák a belügyminiszteri posztból. (http://huppa.hu/szele-tamas-hirtelenul/)

Kickl menesztésének hírére a Szabadságpárt látványos szeppukuval reagált, ugyanis röviddel a bejelentés után minden szabadságpárti miniszter jelezte, hogy válaszul lemond a posztjáról. Sag schon: azért szerintem akad Bécs városában megfelelő ember a helyükre, ennél nagyobb szívességet nem is tehetnének, minthogy maguktól veszik a kalapjukat és illatos, csipkés zsebkendőjükbe szipogva hazatipegnek rózsaszín szobácskájuk magányába, vizesre sírni a párnát. Persze ez politikai zsarolás akar lenni: azt akarják elérni, hogy Kurz kabinetjének legfontosabb tárcáit (közlekedési, innovációs és technológiai minisztérium, külügyi és integrációs minisztérium, szociális, egészségügyi és fogyasztóvédelmi minisztérium, közszolgálati és sportminisztérium, valamint védelmi minisztérium) vagy ne vezesse senki napokkal az uniós parlamenti választások előtt, vagy – és ez lenne szerintük a „normális” megoldás - minisztereik hivatalban maradjanak mindaddig, amíg az előrehozott választások nyomán az új tárcavezetők leteszik hivatali esküjüket.

Ez a dolgok jelenlegi állása szerint legkorábban októberre várható, tehát addig a bukott Strache emberei kívánnák igazgatni Ausztriát, de legfőképpen irányítani a volt pártelnökük és tulajdon pártjuk ellen folyó vizsgálatot.

Abból pedig nem esznek: a kancellár a hírek szerint a szeptemberi előrehozott választásokig szakértőkkel igyekszik pótolni a távozó minisztereket. Ezzel szemben támadás érte Kurzot balról is, mert a legnagyobb ellenzéki párt, a szociáldemokraták (SPÖ) bejelentették: bizalmatlansági indítványt kezdeményeznek a parlamentben Kurz azonnali leváltására. Pamela Rendi-Wagner, az ellenzéki szociáldemokraták elnöke elmondta, a választásokig szakértői kormány felállítását javasolják, mert csak egy ilyen intézkedés jelenthet „jó és tartós megoldást”.

Egyszóval, Ausztriában szép, izmos, és az ország hagyományaitól eltérően kicsit sem gemütlich (kedélyes) kormányválság zajlik, szemtelen szélsőjobbal, ugrásra kész baloldallal, néppárti kancellárral. Az az egy rejtély előttem, hogy miért kapott a Szabadságpárt a 26 százalékával ennyi és ilyen fontos tárcát, ám erre csak Kurz tudna válaszolni, ő meg nem fog.

Na jó, de mit szól mindehhez Budapest?

Nem, nem állt vissza a Monarchia és nem állt be az anarchia sem, de mégis érdekes azt tekinteni, hogy kezeli a szomszédos ország kormányválságát a magyar vezetés.

Ma reggelig körülbelül úgy kezelte, mintha Ausztria Kongóban feküdne, és kevésbé lenne lényeges partnerünk Közép-Ázsiánál – ugyanis hivatalos állásfoglalás az osztrák helyzetről mostanáig sem hangzott el, viszont Szijjártó Péter külügyminiszter és kéjgáz sürgősen a türkmenisztáni Asgabatba utazott, mert ott mérhetetlenül fontos tárgyalnivalója akadt.

Igaz, Orbán Viktor tegnap a ZalaZone Zalaegerszegi Járműipari Tesztpálya első ütemének átadásán megemlékezett egy mondattal arról, miszerint mintha valami mégsem lenne teljesen rendben a Ballhausplatzon. Azt mondta:

„Osztrák barátaink most nem jöttek, mert ott soron kívüli vadászidényt hirdettek meg.”

Mármost abban mindenképpen hasonlít a magyar kormányfő Mao Ce-tungra, hogy időnként imád homályos mellébeszéléssel kommunikálni: a Nagy Kormányos is általában tett egy távoli utalást, aztán a vörösgárdisták ki kellett találják, mit is akar: kitüntetni a hadügyminisztert, felköttetni a pekingi polgármestert vagy átvágatni a Jangce gátjait. Rendszerint és a biztonság kedvéért mindent megtettek, amit az utalásból kiolvastak, aztán a nagy buzgalomtól vagy megvidámodott Mao elnök vagy ha tévedtek, őket is tarkón lőtték valahol.

Hát ezek a mi magyar vörösgárdistáink a kormánymédiában hasonlóképpen voltak tegnapig. Szívesen tettek volna kedvére a Nagy Kormányosnak, csak ott volt a második lehetőség is, hogy elpuskázzák a buzgalmat, és ha tarkón nem is lövik őket, de mehetnek a sarokra koldulni vagy jobb esetben a Kigyikfalvi Híradóhoz, átnevelő munkára. Az akkora zászlóshajók, mint az Origo és a Magyar Nemzet tegnap reggel – igaz, Kickl Facebook-bejegyzésére hivatkozva, mert kellett valami alap is a támadáshoz – már elkezdték pedzegetni, hogy „a bevándorláspártiak buktatták meg a koalíciót”.

Kellett ehhez bátorság, az igaz, csak a lakáj bátorsága, aki kérés nélkül hozza a reggeli kávét, hátha ízleni fog az uraságnak – ugyanis tegnapig tényleg nem lehetett tudni, mihez tartsa magát a kormánypárti médiasegédmunkás.

De lám, szemet talált a vak tyúk, ha Orbán „vadászidénynek” nevezte a botrányt, akkor nyilvánvaló, hogy Strache az áldozat, és mindenki más vétkes. Akkor már csak azt kellett kiókumlálni, hogy legyen ebből sorosista összeesküvés, de az sem volt nehéz. Hiszen valóban vannak homályos dolgok a történetben, az még mindig nehezen érthető, miért készült ez a videó és az is, hogy minek ültek rajta két évig – erre egy logikus magyarázat van (az, hogy távolról sem a Spiegel készítette, vagy a Süddeutsche Zeitung, hanem valamelyik orosz szolgálat, kompromatnak, vagyis kompromittáló felvételnek, zsarolási alapnak, csak az orosz politika egy fanyar, fura kanyarjának köszönhetően most eljuttatták a sajtóhoz), és egy illogikus, nevezetesen az, hogy Soros és a „bevándorláspárti” német szolgálatok fogtak össze a fél világgal szegény Strache tönkretételének érdekében.

És különben is Soros.

Mindenképpen Soros.

Mi több, Kurz kancellár néppárti: kell ennél több bizonyíték? Az álnok Néppárt rátámadt Orbán Viktor szövetségesére! Az, hogy Ausztria kancellárját ebben az ügyben annyira érdekelte Orbán, mint Ferenc Jóska képén a légyszar, hiszen köze nincs hozzá, senkit se zavarjon. Majd lesz. Megoldjuk.

Szóval kezd körvonalazódni a hivatalos összeesküvés-elmélet, ami beleillik a magyar politikai vonalba, sokat kellett faragni a tényeken, nagyon sokat, ez már se nem székelykapu, se nem kopjafa, ez már fogpiszkáló, de legalább illeszkedik a szuverenista világképbe.

Akkor, ha már megvan a konteó, most már csak le kell gyalulni, festeni, lakkozni és hirdesse ki a Magyar Nemzetben Bayerzsoca, mint hivatalos, kinevezett, de nem tárca nélküli próféta. Meg is tette. Vezető jegyzetben borong, érdemes idézni (https://magyarnemzet.hu/ahelyzet/titkosszolgalatok-akcioban-6942629/):

„Titkosszolgálatok akcióban”

címmel.

Jaj, szegény Strache.

Az a mártír ember...

„Heinz-Christian Strachénak vége van. Politikai pályafutásának befellegzett, hogy emberileg túléli-e, még kérdés. Jörg Haidernek nem volt ilyen „szerencséje”. Jörg Haider nem választhatott sorsot, azonnal meghalt, baleset következtében – neki ezt szánta a sors. Vagy valaki más. (…)

Strachénak vége van. Ostoba volt, elővigyázatlan, naiv, hülye. Elment Ibizára, ahol behálózta egy „orosz”, akivel „tárgyalt”, úgy, mint egy igazi amatőr, politikai hülyegyerek. Strache mindezekért megérdemli a sorsát. Illetve „sorsát”. Mert az ő esetében – ellentétben Haiderrel – legalább azt tudjuk pontosan, hogy egy titkosszolgálati akció áldozata lett. (…)

Mindig a Strachéknak kell elvágni a torkát – jelképesen, vagy ha nagyon muszáj, hát valóságosan. Nekünk pedig azt kell tudnunk, hogy ezek a titkosszolgálatok ma ott vannak mindenhol, ahol a nemzeti érdekek élveznek többségi támogatást. (Felkészül Olaszország és Magyarország.)”

Ha nem védené bőgve, valamint foggal és körömmel Oroszországot az írásban, még veleje is volna az érvelésnek – ez tényleg titkosszolgálati munkának tűnik. De így viszont, hogy figyelmen kívül hagyja azt a majdhogynem mellékes ténykörülményt, miszerint a videót készítő szolgálat majdnem biztosan orosz volt, és behelyettesíti egy homályos nemzetközi – de nyugati! - összeesküvéssel, érthető a záró mondata is:

„Most csak egyben lehetünk biztosak: ezek tényleg mindenre képesek, éppen ezért ennek tudatában kell velük harcolni.”

1. Kik azok az „ezek”? Hagyjuk a szokásos maszlagot és beléndeket, kérek egy, azaz egy szolgálatot, szervezetet, valamit megnevezni.

2. Strache tehát megpróbált orosz megvesztegetési pénzeket szerezni, abból médiumokat vásárolni, orosz cégeknek jogosulatlan piaci előnyt biztosítani ennek kiegyenlítésére, osztrák, tehát nemzeti vállalatokkal szemben. Ő így szolgálta a nemzeti érdekeket. Enyhén szólva is fonákul. De ezért nem bűnös: ellenben azért áldozat a kormánymédia szerint, mert mindez kiderült. Ha ki nem derül, minden rendben volna. Nem követett volna el bűnt. Hol tetszettek logikát tanulni?

3. Ebből következik, hogy az a sajtó, amely leleplezi a bűnt, vétkes: amely azonban elleplezi azt, üdvös.

Egyszóval, a legenda kész, Strache ártatlan, mindenről a pomogácsok tehetnek, ők feketítették be ezt a talpig becsületes, derék korrupt hazaárulót.

A következő lépés az lesz a kormánymédiában, hogy a videó is hamis (nem, nem az), és Strache tulajdonképpen komoly pénzeket akart utalni a sínylődő orosz árvaházaknak, azért pont Ibizán találkozott az illető hölggyel. Vodkát meg azért ivott, méghozzá derekasan, hogy megértse a hatalmas orosz néplelket. Minden egyéb állítás rágalom és hazugság.

Vesszenek a pomogácsok!

Éljen Strache!

A fekete fehér!

Na, megyek, pipára gyújtok a vízcsapról.

Szele Tamás

Kérem, nincs hír. Nem történt tegnap óta semmi, az is csak csendben, Európa liheg a Strache-botrány kirobbanása után, kifújja magát, Strache egyelőre még gyűrűzik tova, Gudenus kilépett a Szabadságpártból is, olyan forró lett a lába alatt a talaj, az osztrák választásokat szeptember elején tartják, nem most, a világ többi része pedig Iránra figyel, mert Trump most őket fenyegeti.

És a Google elvette az Androidot a Huaweitől, szintén Trump miatt. Hát ebből éppen ki lehetne hozni három és fél flekket, telefonja majdnem mindenkinek van, akinek meg nincs, az valószínűleg amúgy se olvasná, mert nem volna neki min. Csak az a baj, hogy ha komolyan írná meg az ember, nem értenék és reklamálnának, ha meg egyszerűen, akkor a profik kiabálnának, hogy mi ez a sok amatőr marhaság. Na mindegy, ahogy a csodarabbi mondta: „Úgy nem lehet, fiam, hogy mindenki szeressen”.

Teherán helyében pedig azonnal kijelölném a Forradalmi Gárda egy csoportját, hogy lássanak bősz twitterezésnek egy ayatollah irányítása alatt, az eddigi tapasztalatok alapján ha Irán valamelyik vezetője némi előkészítés után elkezd levelezgetni Trumppal, pár hónapon belül a legjobb barátok lesznek és az a minimum, hogy felfüggesztik az összes szankciót. Észak-Koreának bejött.

Magyar belpolitika? Na, ne tessék röhögtetni. A kormánymédia még mindig kéjeseket sóhajtozik Orbán washingtoni vizitje után, amiről kezdik kideríteni, hogy korszakosabb út volt, mint a Kolumbuszé, hát felőlem fedezze fel Amerikát, mit bánom én, csak Amerika ne fedezze fel Orbán Viktort, mert abból nekünk is, nekik is sok bajuk lenne. Ezen kívül az Origo sikeresen rátalált a Strache-ügy egyetlen, számukra is értelmezhető magyarázatára. Azt mondja a szalagcím:

„Kitálal az osztrák belügyminiszter: a bevándorláspártiak buktatták meg a koalíciót”

Naná. Meg a pomogácsok. Tovább nem gondolom, mert lassan nincs olyan csoport, ami ne lenne a magyar kormány célkeresztjében. (Tényleg... akkor a Semjén célkeresztény?) Hanem mit mond az az osztrák belügyminiszter?

Nem annyira kitálal, mint amennyire kitalál.

Kezdjük azon, hogy az egész Origo-szenzáció (ez lassan műfaji kategória lesz) egy Facebook-bejegyzésről szól. Mármost megítélés kérdése, hogy az ilyesmit ki minek tekinti: a profi újságíró nem gondolja, hogy ezek a megszólalások a munkássága részei volnának, az ember hivatalos véleménye a lapokban jelenik meg, vagy kötetben, tévében, rádióban, de mindenképpen valami orgánumban, nem egy közösségi oldalon. Ezek inkább magánügyek.

Az értelmesebb politikusok is így vannak vele, de még a kevésbé értelmesek is: akad politikacsináló, akinek három-négy szeparált profilja van, hogy az ismerősei el tudják választani a magánvéleményét a közvéleményétől és remélhetőleg a politikai bulvársajtó se fedezze fel a képet, amin kutyasétáltatás közben takarít az eb után. De ha nagyon muszáj, használni kell forrásként az ilyen bejegyzéseket is, főleg, ha a megszólaló politikus – mint esetünkben Herbert Kickl – nem túl tehetséges, ámde megverte az a nagyon jó Isten küldetéstudattal, így a magánvéleménye egyben hivatalos állásfoglalás is.

Na, ez sem különb a magyar Facebook-felhasználók jelentős részénél, akik hittel állítják, miszerint a közösségi oldal egy szerkesztőség, ők munkatársak és szerkesztők, valamint fontos a véleményük, hiszen elmondhatják, tehát kéretik 1. tiszteletben tartani, 2. azonnal egyet is érteni, más válasz nem elfogadható. Ja, és minden vélemény egyenlő súlyú. Hiszen elhangozhat. Azért a súlya sem egyenlő minden véleménynek, ugyanis előbb fogom elfogadni egy atomfizikus nézeteit mondjuk Paks 2-ről, mint egy nyugalmazott útkaparóét, aki az ismereteit politikai brosúrákból szerezte, de hogy a latban nem nyom minden nagy hangon előadott nézet ugyanannyit, csak, mert nyilvánosságra került, az is biztos. Nem, kérem, egy ingyenes regisztrációtól még nem tetszettek bel- és világpolitikai tényezővé válni, a Facebook meg nem sajtótermék, ugyanis nem szerkesztik. Mellesleg, mikor meg szerkesztenek rajta, kitör a parasztlázadás, hogy „cenzúráznak”. Tessék saját közösségi oldalt csinálni, ha akkora géniuszok, mi meg térjünk vissza a hasonló szellemi kalibert képviselő Kickl mesterhez.

Azt mondja a szerény osztrák belügyminiszter, hogy ez az egész botrány azért tört ki, hogy őt megfosszák a pozíciójától. Összeesküdött a világ, hatalmas erők mozdultak a mélyben, hegyek vajúdtak, sőt, a gyáva nyúl is megszülte Núbia párducát. Esetleg a bevándorláspárti erők megrengették a galaxist is, sarkaiból kifordították, ami már csak azért is mutatja, hogy mindenre képesek, mert a galaxisnak nincsenek is sarkai, mivel kerek és spirális. Azt írja (https://www.origo.hu/nagyvilag/20190519-kitalal-az-osztrak-belugyminiszter-a-bevandorlaspartiak-buktattak-meg-a-koaliciot.html):

„Az ÖVP (Osztrák Néppárt) szombaton egyoldalúan felmondta a kormányzati együttműködést. Ezért várhatóan szeptemberben új választásokra kerül sor. A kancellár szavai szerint ez Ausztriáról szól. Az elmúlt órák és napok eredményei azonban megmutatják, hogy ez nem így van. Ez mindössze Kurz szövetségi kancellár és az ÖVP hatalmáról szól. És nyilvánvalóan egy kormány felrobbantásának áráról is, amely sok éve a legnagyobb elismerést vívta ki a munkájával.”

Ja, és a Maelström örvényét is az ÖVP kavarja.

„Heinz-Christian Strache és Johann Gudenus privát beszélgetései, melyeket Ibizán illegálisan vettek fel, katasztrofálisak és felelőtlenek. Ilyen beszélgetéseket folytatni és így viselkedni kétségtelenül nagy hiba. A kép katasztrofális. De ez a két érintett képe, nem a párté. Mindketten vállalták a felelősséget, és minden hivataluktól visszavonultak, melyeket a köztársaságban és az FPÖ-ben (Osztrák Szabadságpárt) gyakoroltak.”

Ebben biztos, uram? Nem maguknak akarták megvenni a Kronen Zeitungot, hanem a pártnak. Vagy nem volt felhatalmazásuk? Strache mintha a párt elnöke lett volna, azt megengedem, hogy nem tartozik senkire, miket sugdos a kedvese fülébe, de azt nem nevezhetjük magánügynek, ha a párt propagandája érdekében tesz meglehetősen aljas, korrupt de nagyon is átgondolt lépéseket. Azt tetszik mondani, részegek voltak, a nő meg szép, marhaságokat beszéltek? Az másnapra elmúlik – akkor Gudenus miért maradt kapcsolatban ezzel a körrel, miért váltott velük sűrűn üzeneteket és az FPÖ miért volt hajlandó – szándékának komolyságát bizonyítva – az orosz áloligarchák kérésére még egy hivatalos sajtóközleményt is kiadni, amiben az oroszok által megjelölt célszemélyt, Hans Peter Haselsteinert, a Strabag egyik tulajdonosát támadták? Gudenus egész végig részeg volt? És Strache is? Meg az egész párt úgyszintén, magát is beleértve, belügyminiszter uram? Irigylem a májukat, én már nem bírnám ilyen kitartóan.

De csak most jön a szépje.

„Az ÖVP azonban az igazi céljáért küzdött: ki akarták kényszeríteni, hogy mondjak le a belügyminiszteri tisztségről. Azaz tovább akartak kormányozni az FPÖ-s belügyminisztérium, a szigorú és következetes menekült- és biztonságpolitika nélkül, amelyet a lakosság széles körben támogat, és ami a kormány magas népszerűségének legfőbb garanciája.

Az ÖVP követelése szerint, amit szombaton tettek, egy másik tisztségbe kellett volna távoznom, a belügyminisztériumot pedig átadni az ÖVP-nek. Emiatt a nyomásgyakorlás miatt jelent meg Kurz a média előtt 14 óra helyett csak 19.45-kor. Az FPÖ nem adta meg magát, a lóvásárt elutasítottuk.

A kék belügyminisztérium régóta szálka az ÖVP szemében, elsősorban a világos és következetes menekült- és bevándorláspolitika miatt Ausztriában és európai szinten.”

Na, akkor most tessék elképzelni. Összeomlik a kormánykoalíció mondjuk nálunk Magyarországon, ugyanis Semjénről kiderül, miszerint el akarta adni teszem azt Nógrád megyét és a méltán népszerű Origót orosz vadásztársainak, egy tételben, bár az üzlet visszament. (Mondhattam volna azt is, hogy Kósa keveredik korrupciós botrányba, mert elhiszi egy szélhámosnőnek, miszerint az dúsgazdag örökös – de nem mondom, ilyen már volt és nem omlott össze egy kutyaól sem). Ezek után Semjén lemond összes pártbéli és kormányban viselt tisztségéről szégyenében – na, ne tessenek ennyire röhögni! - a KDNP kilép a kormánykoalícióból, belső válság is kialakul benne, ámde Süli János, a paksi atomerőmű bővítéséért felelős tárca nélküli miniszter a helyén marad, párttámogatás nélkül, mert csak. (Mondjuk ő még ért is az atomerőművekhez, de párttámogatás nélkül mind érthetne).

És Kickl folytatja:

„Kurz a belügyminisztérium ÖVP-s átvételével nem csak a menekült- és migránspolitika tartalmát akarta befolyásolni, hanem jóvátenni a pártpolitikai-stratégiai hibáját is, hogy a koalíciós tárgyalások során kiadta a kezéből az ÖVP-s hatalmi központnak számító belügyminisztériumot. A régi ÖVP sosem bocsátotta meg neki, hogy elvesztette a néppárti hatalmi hálózatot.

Most olyan témák kerültek volna sorra a belügynél, amelyek mélyen belevágta volna a régi néppárti-szociáldemokrata rendszerekbe, ilyen lett volna például az ORF régi finanszírozási rendszerének átalakítása.”

Igen, maguk tényleg át akarták alakítani az ORF finanszírozási rendszerét, ugyanis szó volt arról, hogy egy tévécsatornát is megvesznek az oroszok a Szabadságpártnak – vagy nem erre a finanszírozásra méltóztatik gondolni Excellenciádnak?

Világos, mint a nap: Herbert Kicklnek annyi arányérzéke sincs, mint egy elemista gyereknek. Az egész Strache-botrány azért volt, hogy ő ne lehessen belügyminiszter, ennek érdekében mozdult meg a fél világ. Mely egyébként is őkörülötte forog, minden egyéb állítás bevándorláspárti hazugság. Még szerencse, hogy Ausztriában kiváló ideg- és elmeosztályok találhatóak, ajánlanám ezek látogatását a némiképp egocentrikusnak tűnő herr Kickl figyelmébe, az orvostudomány ma már csodákra képes.

Viszont az, hogy ez a szamárság vezéranyag lehetett az Origón és előkelő helyen jelent meg a Magyar Nemzetben is – igaz, a helyzet elemzésén belül – azt jelzi, hogy a magyar kormány az összeesküvés-verziót fogja magáévá tenni a Strache-ügy kapcsán. Főleg, hogy így szembehelyezkedhetnek az Osztrák Néppárttal, és ronthatnak amúgy sem rózsás helyzetükön az Európai Néppártban.

Az egész világ röhög és szörnyülködik rajta, egyedül nálunk lesz szegény, korrupt, sőt hazaáruló Strache ártatlan áldozata a bevándorláspárti, sorosista összeesküvőknek.

Hívjuk meg ide, itt szeretik.

Igazán kaphatna egy kis házacskát Budán.

Rögtön Gruevszkié mellett, jó szomszédok volnának. Átjárnának egymáshoz csájázni, elbeszélgetnének amúgy oroszosan...

Na, tetszik látni, ilyen az, amikor nincs hír. Mert ez a szamárság nem hír. Ez egy felfújt hólyag, egy felelőtlen ember vádaskodása, nem több.

De ha nem hír, akkor mi?

Ez, kérem, tünet.

Elég súlyos tünet.

Szele Tamás

Kérem, nem lehet másról írni. Illetve lehet, mint azt majd be is fogom mutatni, a kormánysajtó teszi is, csak senki nem olvassa el. A tegnap kitört Strache-botrány vagy Ibiza-gate nyomában egymást követik az események, amelyek – ne dugjuk homokba a fejünket – a mi sorsunkat is befolyásolni fogják, nem is kicsit.

(Fotó: 444)

Ki gondolta volna, hogy egy kis spanyol szigeten ketyeg az a bomba – jól elásva – ami porba dönti az uniós szuverenista frakció álmait? Márpedig így volt: még 2017-ben készült az a nagyon kompromittáló videó, aminek péntek esti bemutatása után Strache osztrák alkancellár nem maradt hivatalban már egy egész napig sem. Lemondott helyből az alkancellári posztjáról, nekifutásból a Szabadságpárt vezetéséről, és ha engem kérdeznek, komoly esélyeket látok arra is, hogy rövidesen belépjen a karthauzi szerzetesrendbe, élete hátrelévő részét pedig a világtól elvonulva tölti, sajtkészítéssel, mert boldogok a sajtkészítők. Azért fontos, hogy karthauzi legyen, mert ennek a rendnek a tagjai még egymással is csak a nagyobb vallási ünnepeken beszélhetnek, vagy a heti egy alkalommal engedélyezett séta idején, ámde alig kéne változtatni a regulán, ahhoz, hogy belevegyék: „Ibizáról még ezen alkalmakkor is tilos szót váltani”.

Kurz kancellár szombat este élőben, a Facebookon jelentette be azt, amit már délután tudtunk: a botrány miatt Ausztriában előrehozott választásokat tartanak, mégpedig a lehető leghamarabb. Az első adandó alkalommal. Kurz bejelentette, hogy felbontják a kormánykoalíciót, és a köztársasági elnökhöz fordul, hogy minél előbb írja ki a választásokat.

„Ami sok, az sok”

- mondta a kancellár, miután bár megköszönte a közös munkát a koalíciós partnerrel, fel is sorolt néhány korábbi velük kapcsolatos botrányt, amit nehezen viselt, végül ezt a mostanit már elfogadhatatlannak nevezte. Kurz arról is beszélt, hogy bár Strache lemondott, ezt ő kevésnek látja, nem akar így kormányozni tovább, nem látja, hogy megváltozna koalíciós partnerük, a szabadságpárt. Az FPÖ pedig árt a kormány reformterveinek, és az ország tekintélyének is egyaránt.

A bejelentést után egy órával Alexander Van der Bellen osztrák államfő is megszólalt, aki azt mondta, előrehozott választást kell tartani Ausztriában, mert ez az egyetlen módja annak, hogy helyreállítsák az emberek közintézményekbe vetett bizalmát.

Hát ami sok, az tényleg sok, amit kell, azt tényleg kell – Strachénak mennie kellett, nem vitás. De mikor lehetnének ezek az előrehozott választások?

Nem vagyok az osztrák kormány valóságos belső titkos tanácsosa, még a felmenőim között sem akadt ilyen, de a józan paraszti ész azt diktálná: kampány ide, kampány oda, a legokosabb lenne jövő vasárnap tartani, egyszerre az uniós választásokkal. Meg lehetne spórolni a költségek legnagyobb részét, annyi történne csak, hogy az osztrák választók kicsivel több dologra szavaznának. Persze abból, hogy ez így lenne olcsó is, logikus is, még nem következik, hogy így is lesz, ez ugyanis politika.

Akárhogyan is légyen, Ausztriának új vezetése lesz nemsokára. Ez, amint Orbán Viktor sajtófőnöke is bejelentette, „osztrák belügy”, amivel mi nem foglalkozunk – de vajon tényleg osztrák belügy-e? Megmarad a botrány és megmaradnak a következményei Ausztria határai között?

Dehogy marad. Ez a kis ibizai pokolgép most repítette a levegőbe, az sincs kizárva, hogy örök időkre, Orbán Viktor, Matteo Salvini, Marine le Pen és más cégéres... khm, politikusok lázálmait a Nemzetek Európájáról és az erős szuverenista frakcióról az Európai Parlamentben.

Lássuk, mi várható csak az uniós választásokon!

Ausztriában valószínűleg elenyészően kevesen fognak a történtek után a Szabadságpártra szavazni, olyan kevesen, hogy le merném fogadni: az országon belül eddig 26 százalékos támogatásuk le fog olvadni két számjegyűről egy számjegyűre. A Szabadságpártnak legalább tíz évre fütyültek, piros lap, kiállítás, nem játszhat. Maximum nézelődhet a kispadról. Ezzel a Salvini-féle frakció elveszítette az egyik legerősebb oszlopát.

Ne feledjük azonban, hogy a videót a német Spiegel mutatta be (német informátoraim szerint ők is készítették, bár német informátoraim sem tévedhetetlenek). Tehát német földön is nagyon ellenszenvessé váltak ezek a szélsőjobboldali, nemzetállami csibészségek, így az AfD sikerére sem fogadnék komolyabb összegben, sőt: valószínűbb, hogy nagyot fognak bukni, elvégre ami Ausztriában lehetséges, az Németországban sem kizárt. Kidőlt a második oszlop.

Marine le Pennek sem lehetett túlzottan nyugodt éjszakája, hiszen már 2017 óta köztudott, hogy - legalábbis a Le Monde kutatásai alapján – ő minimum húszmillió euróval tartozik Moszkvának. (https://hvg.hu/gazdasag/20170503_Le_Monde_Putyin_penzeli_Marine_Le_Pen_kampanyat) Ugyanis Putyin fizeti a kampányait, tehát lehet ez azóta jóval több akár. Mellesleg, emiatt van az is, hogy a lengyel PiS nem áll vele szóba: a lengyel párt legalább annyira szélsőjobboldali, mint ő, de vannak elveik, és finoman szólva sem kedvelik az orosz politikát. Érdekes egy év volt az a 2017, az ibizai tárgyalás is akkor zajlott... de az orosz befolyás ilyen botrányos előkerülése, felszínre bukkanása egy héttel az uniós választások előtt a Nemzeti Gyűlés népszerűségének sem fog használni, főként, ha politikai ellenfelei előveszik a Le Monde-ot. És előveszik: inog tehát a harmadik oszlop is.

Végül vegyük magát a főpillért, Salvini Legáját. Ők tegnap Milánóban még azt harsogták:

„Bevesszük Európát, és tetőtől talpig megváltoztatjuk!”

de ebből a környülállások ismeretében annyi marad, hogy valamit mindenképpen be fognak venni, érzésem szerint viszont nem a kontinenst, hanem egy nagyobb adag nyugtatót, hiszen milánói gyűlés ide vagy oda – Salvini úgy viselkedett, mint Cassius Chaerea Teutoburgnál, elvégre római jellem, próbálta menteni a menthetetlent – de azért az is ő volt, aki tavaly az Izvesztyijának adott interjújában úgy fogalmazott:

„Oroszországban otthonosabban érzem magam, mint egyes EU-s országokban.”

Amit még nevezhetnénk udvariaskodásnak, de ha hozzá vesszük a Moszkvától kapott jelentős anyagi párttámogatást és a Lega együttműködési szerződését az Egységes Oroszország Párttal, sőt, mindezeket most tekintjük, mikor az orosz kapcsolatoknak a Strache-botrány miatt van egy érdekes stichje... hát erre a pillérre sem építenék katedrálist. Ez is alaposan repedezik.

Egyáltalán: a szuverenista frakció jövője minimum bizonytalannak tűnik ebben a politikai pillanatban, és ez azért fontos, mert ehhez a gittegylethez akarna Orbán Viktor átlépni a néppárti frakcióból a választások után – ő úgy számított, hogy elsöprő győzelmet aratnak a kontinensen mindenhol, és ha annyira nem is lesznek erősek, mint az Európai Néppárt, de legalábbis komoly versenytársaik lehetnek.

Ebből is látszik, hogy a magyar miniszterelnök nem ért a lósporthoz: a szuverenista frakció egy nyeretlen kétéves, ami hármas befutón hozhatna ugyan szép pénzt, de csak, ha le nem sántul.

És épp most sántult le, de nagyon.

Jobb lett volna maradni a papírformánál, a Turfból, az kis nyereséget hoz, de biztos. Csak ezek az amatőrök, mint a Viktor, szeretnek hazardírozni, nagy tétben. Profi ilyenre nem vállalkozik.

Ugyanis a néppárti frakcióban most már a Fidesznek maradása nem lesz, a történtek és főleg az eddig elhangzottak után. Ezzel – bárhová is ülnek majd át! - elveszítik az erős néppárti támogatást a hátuk mögül az uniós költségvetési vitában, magyarul: kevesebb pénzt tudnak majd kialkudni Magyarországnak. Azt pedig mi, állampolgárok is megérezzük majd, nem is kicsit, amint az egész gazdaság is.

A fene ezt a Strachét, ha akkor, Ibizán nem issza le magát (azzal védekezik, bár elég lagymatag módon, hogy részeg volt, és már szégyelli, amiket beszélt), jövőre nem drágulna a kenyér. De berúgott, minek következtében sok minden elképzelhető. Más kérdés, hogy ha ez a botrány nincs, akkor sem biztos, hogy annyira erős szuverenista frakció jött volna össze, hogy az vetekedhessen a Néppárttal – de így ténykérdés, hogy odavannak a nacionalista álmok.

És mit szól ehhez a magyar sajtó?

Mit szólna? A független beszámol róla, percről percre, a kormánypárti alig.

Az Origo – megszámoltam – két írásban 16 és 18 sort szentel a történteknek, a másodikban már utalva is egy „titkosszolgálati akcióra”, melyet „szándékosan az európai parlamenti választásokra időzítettek, azzal a szándékkal, hogy szétverjék az osztrák kormánykoalíciót.”

A Magyar Nemzet ennél szűkszavúbb, ők adtak az egészre 13 sort, ami fél flekk sincs, legyen ennyi elég, mindenki ossza be magának.

Az Origo titkosszolgálati utalása előrevetíti a várható magyar kormányzati véleményt is: ó persze, a balliberális világösszeesküvés és Soros erői készítették a felvételt, ők is hozták nyilvánosságra pont most. Az lenne a bizonyíték, miszerint ők voltak, hogy pont most.

Ezt előre kontrázva vetnék fel egy másik verziót. Mi van akkor, ha ez a videó bizonyítéknak készült, éspedig az orosz fél részéről? Eredetileg arra a célra, hogy ha megegyeznek és ha a Szabadságpárt nagyot nyer (milyen ironikus: Szabadságpárt az ötvenes években még szovjetellenes programmal alakult...), Strache ne tudjon kitáncolni az ígéretei mögül, ne mondhassa, hogy hiszen ő nem is beszélt semmit senkivel? És aztán ez a bizonyító – vagy inkább akár zsaroló – felvétel került ki a Spiegelhez egy megfelelő időpontban?

Kikerült, mert kikerítették?

De miért volna érdekük az oroszoknak feláldozni Strachét?

Strache végső soron nem olyan nagyon fontos, nála sokkal fontosabb lehet ezért vagy azért - például a romániai BRUA kőolaj-földgázkitermelés akadályozása és a vezeték beüzemelésének leállítása kedvéért – lecserélni az osztrák kormányt, de legalábbis zűrzavart és kormányválságot előidézni Ausztriában. Mi van, ha az akció valóban titkosszolgálati, csak az a titkosszolgálat éppenséggel orosz?

Ez esetben az van, hogy Strache megtanulta, mit jelent a sakkban a „parasztáldozat” fogalma, és az oroszoknak fontosabb az európai káosz pillanatnyilag, mint az Unió azonnali feldarabolása szuverenista alapon. Azzal még várnak egy kicsit.

Egyelőre itt tartunk az Ibiza-gate kapcsán, de előre ígérhetem: várhatóak még fejlemények.

Szele Tamás

Még pár nappal ezelőtt is nyeregben érezhette magát a magyar és az európai populista szélsőjobboldal egyaránt. Ha figyelmen kívül hagyták a józan elemzéseket, még gondolhatták, hogy Salvini csodát tesz, Strache vasmarokkal csap az asztalra, Orbán diadalmenetben hódítja meg Brüsszelt, sőt, még Toroczkai is kijut az Európai Parlamentbe.

Lehetett hinni – ha valaki nagyon akarta – hogy a jövő, ha nem is menetel karszalagban és egyenruhában, de mindenképpen a barnás eszméké. Aztán, ha már övék a hatalom, barnulhatnak tovább a politikusok, amennyire csak lehet.

Ma reggel viszont már más a helyzet.

Magyarországon is, Európában is.

A szélsőjobboldali és populista irányzatok érzékeny sebeket szenvedtek, éspedig rövid idő alatt többet is – ne gondoljunk valamiféle összehangolt támadásra vagy összeesküvésre, tapasztalataim szerint a velük szemben álló politikai erők a szervezettségnek még a minimális szintjét is alig érik el. Egyszerűen azért pont most történnek a bajok velük, mert most van választási kampány.

Az első csapás – mely csak Magyarországot érinti – a Mediaworks-lapok Facebook-reklámjainak letiltása volt. Van szakértő, aki szerint ez örökre szól, én – tapasztalatom és ismereteim birtokában – óvatosan fogalmaznék, csak abban lehetünk biztosak, hogy addig nem fognak reklámozni, míg meg nem voltak a választások, le nem csengett a kampány. A kormány és hívei természetesen riadót fújtak, sőt, vörös riadót – a demokráciát, a szólásszabadságot emlegetik, ellenben azt kihagyják a képből, hogy nem a szólás, hanem a hirdetés, reklámozás szabadságáról van szó. Ha ezt reklamálják, a Facebook nevű vállalat önrendelkezési jogát vitatják el. Persze, olyan társadalom is van, amiben államosítják a nagyvállalatokat, ők is felvetették már a Facebook magyar állami tulajdonba vételét, csak nem tudom, mi lenne az ilyen rendszernek a neve, mert, hogy nem demokrácia, az hétszentség.

Az igazságot a szabadszájúnak de legalábbis nem túl visszafogottnak és megfontoltnak ismert G. Fodor Gábor kottyantotta ki az ügyben:

„Facebook nélkül nagyon nehéz választást nyerni.”

Nehéz bizony, öcsém. De legalább nem kötelező: lássuk csak, nélküle menni fog nektek?

És a jobboldal pozíciói tovább gyengülnek. Tegnap a közösségi oldal törölte vagy legalábbis elérhetetlenné tette Toroczkai László egyik oldalát. Azért hangsúlyozom, hogy az egyiket, mert a másik most is él, igaz, azt nem használja két éve. A Mi Hazánk, amely politikai pozícióját tekintve mindent megtesz, hogy jobbra álljon a kormánypárttól, eget verő sivalkodással tudatja, mely gyalázat érte elnöküket.

„FONTOS KÖZLEMÉNY!

Facebook törölte mozgalmunk elnökének, Toroczkai Lászlónak az oldalát!

Jó ideje tudjuk, hogy a facebook üzemeltetői szembehelyezkedtek a normalitással, hadat üzentek a fehér európai keresztény kultúrkörnek és a különböző degenerált viselkedési formák, devianciák egyik első számú védelmezőiként léptek elő!

Mai lépésükkel nyílt támadást hajtottak végre közösségünk, a Mi Hazánk Mozgalom ellen és ezzel durván beavatkoztak az Európai Uniós választásokba!

Tájékoztatni szerettelek volna Titeket.

Kérlek, továbbítsátok a hírt nemzetünk többi része felé!
Osszátok amíg van rá lehetőség!”

És közlik mindezt a degenerált, deviáns Facebookon. Hát, ha olyan büdös nekik ez a közösségi oldal, mit keresnek rajta? Ja: lásd a fentebb idézett géfodori tézist. Nagy a felháborodás jobbszélen, de azért ne feledjük, a Mi Hazánk alapvetően mindenben egyetért a kormánnyal, a politikai elveiket csak a radikalizmus különbözteti meg teszem azt Kövér László nézeteitől – tényleg, megkülönbözteti? Meg azért kellenek ők állítólag ellenzékiként a kormánynak, mert mindent megtehetnek, amit az úri szalonban tilos. Alapíthatnak légiót, masírozhatnak, törhetnek, zúzhatnak, elvégezhetik a rájuk bízott koszos melót.

No, egyelőre azt látjuk, hogy kezd a Facebook egyre elviselhetőbb hely lenni, ha tökéletes soha nem is lesz. Nem lesz, ugyanis itt valamit a rossz megszokások miatt tökéletesen félreért a magyar és európai jobb- valamint szélsőjobboldal. Éspedig azt, hogy eddig is tilos volt náculni a közösségi oldalon, csak eddig senki sem figyelte. Ezt a közösségi oldalt tulajdonképpen egyetemistáknak találták ki, ismerkedés céljából, és mire észbe kapott a vezetősége, már benne volt az egész világ. Próbálták irányítani mindenféle gazdasági – tehát nem politikai - szempontok alapján és közben valóságos mennyországa lett mindenféle politikai szélsőségnek. Eleinte észre sem vették: a világ minden nyelvén kellett volna érteni a veszély konstatálásához, és az az igazság, hogy abból indultak ki, miszerint a felhasználók felnőtt emberek, tudják, mit művelnek, magánéleti konfliktusaik lehetnek, de annyira tán csak nem hülyék, hogy neonáci propagandát fejtsenek ki. Aztán kiderült, hogy de – és ebben komoly nagyhatalmak is szívesen támogatják őket. Az európai szélsőjobb előretörésében vitathatatlan szerepe van az orosz befolyásnak, mint azt mindjárt látni is fogjuk. Márpedig Zuckerbergék nem ilyen lovat akartak, az amerikai elnökválasztás és a Brexit – tehát pont a populisták két legnagyobb sikere – ébresztette rá őket hogy itt már mozdulni kell, figyelni kell.

Tehát: eddig is tilos volt az asztalra piszkítani, csak eddig nem foglalkoztak ezzel különösebben, most, mikor már komoly tétje van a dolgoknak, foglalkoznak: nincs értelme a reklamációknak, nem az eddigi figyelmetlenség, hanyagság volt a normális, hanem a mostani figyelem az. Mindig mondtam és mindenkinek: tessék elolvasni aláírás előtt azt a szerződést!

Ezek eddig a mi kis magyar ügyeink voltak, most térjünk rá a tegnapi nap hírére, ami viszont már európai jelentőségű és alapjaiban rázza meg a választási kampány dandárjában vitézkedő populistákat: két rangos német lap, a Spiegel és a Süddeutsche Zeitung videófelvételeket mutatott be egy 2017-es ibizai találkozóról. Ezeken a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt vezetője, az azóta alkancellári rangra emelkedett Heinz-Cristian Strache a választások előtt néhány hónappal, egy hosszú italozós estén zsíros közbeszerzési győzelmeket ígért egy állítólag orosz ügynöknőnek, ha az megveszi Ausztria legbefolyásosabb bulvárlapját, és a kampányban Strache eszközévé teszi.

Igen, ez az a Strache, aki a minap Budapesten járt és akinek a látogatása alkalmából Orbán Viktor bejelentette, hogy Manfred Webert nem tartja alkalmas jelöltnek az Európai Bizottság elnöki tisztjére. Ez az a Strache, aki a második-harmadik legfontosabb személy Salvini alakuló populista-szuverenista frakciójában. És ez az a Strache, akinek a pártja – épp úgy, mint Salvini Legája - hivatalosan is van együttműködési szerződése a putyini Egységes Oroszország párttal.

Ez a Strache 2017-ben arról győzködött egy állítólagos orosz örökösnőt Ibizán, hogy vegye meg neki a Kronen Zeitungot, ami tényleg a legnagyobb osztrák bulvárlap, „királycsinálónak” is mondják, némi tévedéssel – az igaz, hogy általában az nyeri az osztrák választásokat, aki mellé a finisben ez a lap odaáll, de inkább hinném, hogy nem a győzelem köszönhető a Kronen Zeitungnak, hanem a lap vezetőségének van finom érzéke ahhoz, hogy kiválassza: ki győzne nélkülük is. És aztán azt támogatják, győzzön nagyobbat.

Ráadásul a felvétel olyan részeket is tartalmaz, amelyeken Strache és társa arra az esetre, ha az állítólagos örökösnő (most nem csengeri) megveszi és átállítja nekik a Kronen Zeitungot és esetleg egy tévéadót is, azt ígérik, hogy a közbeszerzésen a Strabag által elnyert megbízásokat inkább orosz cégeknek adják – ahogy Strache fogalmaz, „felárral”.

„Mint az kiderült, az alkancellár a Népszabadságot is felvásárló Heinrich Pecina segítségét vette volna igénybe a legnagyobb osztrák bulvárlap felvásárlásához.

„Pecina nagy játékos. A figura 15 évvel ezelőtt elkezdte venni Orbánnak a médiát, mert a németek szabadulni akartak mindentől, mivel mínuszos volt az üzlet.”

- mondja Strache a videófelvételen a magát orosz oligarchának kiadó nőnek.” (Mérce)

Hát ez bizony már valódi, huszonnégy karátos korrupció. Már a Kronen Zeitung ügye is az lenne, de a Strabag- ajánlatért sok-sok évet lehet ülni, reményeim szerint Kufsteinben. Mármost az igaz, hogy az örökösnő nem volt orosz, az is, hogy az üzletekből nem lett semmi, csak éppen ezt Strachénak nem volt honnan tudnia: ő kapott egy ajánlatot, és ahelyett, hogy ordítva elutasította volna, két kézzel kapott rajta. Mi több, nem csak korrupcióról van szó, tárgyaltak arról is, hogy az orosz partner miként juttathatna nagy összegű támogatást az FPÖ-nek egy egyesületen keresztül, amely nem kapcsolódik a párthoz. A Der Spiegel és a Süddeutsche Zeitung szerint az ismertetett támogatási modell felveti az illegális pártfinanszírozás gyanúját. És ez is külön büntetendő.

A legszebb mondat Strache részéről az volt, miszerint:

„Olyan médiakörnyezetet szeretnénk kiépíteni, mint az Orbáné.”

Nem tehetek róla, egy régi vicc jut eszembe. A jelentkező ezer akadályon és veszélyen keresztül eljut a Saholin kolostorba. A főapát fogadja:

- Mit kívánsz tőlünk, fiam? Nehéz utad volt idáig.

- Mester, olyan szeretnék lenni, mint Steven Seagal.

- Nem értelek, fiam. Tehetségtelen színész akarsz lenni?

Hát itt is hasonló a helyzet. De akkor most mi lesz? A felvétel a szakértők szerint hiteles, a kérdés csak az, ki készítette és miért adta át a sajtónak. Bizony, még az sem kizárható, hogy maguk az oroszok lehetnek az eredeti forrás: ha nekik most érdekükben áll egy belpolitikai válság Ausztriában. Bár ezzel sokat ártanak a saját populista-szuverenista zsoldosaiknak az EP-választáson. De rajtuk kívül is sok lehetőség van... Mindenképpen, a belpolitikai következmények elkerülhetetlenek. Sebastian Kurz kancellár, az Osztrák Néppárt (ÖVP) elnöke péntek este nem foglalt nyilvánosan állást. Szóvivője az APA osztrák hírügynökség kérdésére közölte, hogy a Kurz kancellár szombaton fog nyilatkozni az ügyről. Az ellenzék Strache lemondását, a NEOS pedig egyenesen új választások kiírását követeli.

Közben pedig Salvini remegő nadrággal kampányzáró demonstrációt tart Milánó főterén az európai „szuverenista” erőkkel. Ott lesz minden zsoldos és haramia, mindenki, akihez elgurult pár zservonyec, Marine le Pentől Geert Wildersig. Az egész banda, ami végigkilincselte a Karmelita Kolostort az utóbbi hónapokban. És nem hiszem, hogy ez után a botrány után nagyon jó kedvük lesz – kifelé lehet ez kampányzáró tömeggyűlés, de a színfalak mögött inkább zajlik majd válságtanácskozás.

Kérem: nem kéne most már komolyabb összegben fogadni az európai populista-szuverenista erők győzelmére.

Strache az ő Sztálingrádjuk.

Még nincs vége a háborúnak, de mostantól kezdve ők már csak visszavonulnak.

Azonban messze van még Normandia.

Szele Tamás

Hát kérem: egy rejtéllyel kevesebb. Nem tudom, nem voltak-e szebbek a színes legendák, feltételezések, amiket a Voynich-kézirat közé szőttünk, de a valóság akkor is tagadhatatlan. Megfejtették az eddig megfejthetetlennek hitt, ismeretlen nyelven és ismeretlen írással készült kódexet. Nem, nem a Bölcsek Köve titkait ismerteti. Sokkal hasznosabb: nőgyógyászati szakmunka volt.

Legyünk őszinték, a Bölcsek Köve vagy van, vagy nincs, és ha van, akkor is valószínűleg egy elvont fogalom, ezzel szemben nők nagyon is vannak és elég fontos a világnak, hogy jól legyenek. Mindig is fontos volt. Éppenséggel jó is, hogy megtudtuk: eleink komolyan foglalkoztak az orvosi problémákkal, többet jelent az emberiség egyetemes kultúrtörténete számára, mint egy ezeregyedik alkimista munka. De hát hogy is van ez?

A mű 234 darab 15 cm széles és 23 cm magas velumlapból áll, amelyből negyvenkét lap hiányzik az oldalszámozás szerint. Valószínűsíthető, hogy már 1912-ben, Voynichhoz kerülésekor sem volt teljes. A szöveg megírásához és az ábrák körvonalazásához valószínűleg lúdtollat használtak. A rajzok korabeli ásványi és növényi anyagokkal színezettek és gyakran elnagyoltak. Egyesek úgy vélik, hogy a képek a szöveg megírása után kerültek a műbe, míg mások szerint előbb, mivel számos helyen a szöveg körülfolyja, illetve címkézi a képeket.

Az vele a baj, hogy első ránézésre a művelt ember úgy érzi: el tudja ő ezt olvasni. Mintha egy latin vagy latinos nyelven írták volna, az ábrák is sokat segítenek (olyan ilyenkor az okos ember, mint a kisgyerek: ha nem érti, mi van odaírva, a képeket nézegeti, de erről később). Hát, kezdjük el olvasni. Jé... nem megy. Ezek mégsem betűk, illetve a többségük az, csak semmi értelme... Mi lehet ez?

A kézirat első ismert tulajdonosa egy bizonyos Georg Baresch alkimista volt, aki Prágában élt a 17. században. Úgy tűnik, Baresch legalább annyira tanácstalan volt, mint mi ezzel a kötettel kapcsolatban, mely „haszontalanul foglalta helyet könyvtárában” annyi éven át. Baresch, mikor megtudta, hogy Athanasius Kircher, egy jezsuita tudós a Collegium Romanumból közreadott egy kopt (etiópiai) szótárt és – hite szerint – megfejtette az egyiptomi hieroglifák néhány jelét, tanácsot kérve elküldte a kézirat egy részletének másolatát két alkalommal is Rómába. Kirchernek címzett 1639-es keltezésű levele, melyet nemrég talált meg René Zandbergen, a legelső utalás a kéziratra. Kircher páter különben arról is nevezetes volt, hogy személyesen beszélt egy sellővel saját állítása szerint, mégpediglen ógörög nyelven.

Nem tudjuk, hogy Kircher válaszolt-e a levélre, de úgy tűnik, hogy szándékában állt a művet megszerezni, azonban Baresch ezt megtagadta tőle. Baresch halála után a kézirat egy barátjához, Jan Marek Marcihoz (Johannes Marcus Marci), a prágai Károly Egyetem akkori igazgatójához került, aki elküldte Kirchernek a könyvet, ki régi barátja és levelezőpartnere volt. Marci kísérőlevele még mindig csatolva van a műhöz. A levélben egyebek mellett azt is leírta, hogy eredetileg II. Rudolf német-római császár vásárolta meg 600 dukátért, mert Roger Bacon munkájának gondolta.

Hát igen, a jó Rudolf császár kora: na, őt sem volt tanácsos egyedül elengedni a sarki boltba iratok nélkül, mert sosem talált volna haza. Csak az alkímiával foglalkozott, egymásnak adták a kilincset nála tudósok, bolondok, csavargók, alkimisták, a nagy Tycho de Brachétől, Johannes Keplertől és a jó Jehuda ben Löwtől kezdve John Dee-ig és Edward Kelley-ig – volt is nála minden nap olyan spektákulum, hogy ahhoz képest Hollywood az Üdvhadsereg teadélutánja lánycserkészek kézimunka-szakköre számára.

Hol a Gólem szabadult el, hol halott próféták és királyok beszéltek a császárhoz, hol meg egyenesen Dee mutogatta neki a világegyetemet kristálygömbön meg a körmére cseppentett olajon keresztül. Aranyat minden nap csináltak, hétfőn, szerdán, pénteken rézből, más napokon ólomból. Senki sem csodálkozott volna, ha felbukkan Prágában, az Aranyművesek utcájának sarkán a Sárga Tengeralattjáró – van egy olyan gyanúm, hogy akkor ismerte meg Európa a hallucinogén kábítószereket először.

Az elkövetkezendő 200 évre (Zandbergen szerint csak 150 évre) elveszítjük a mű nyomát, de minden valószínűség szerint a Collegium Romanumban (jelenleg Pontificia Università Gregoriana) őrizték, mint ahogy Kircher levelezéseit is. Valószínűleg addig maradt itt, amíg 1870-ben II. Viktor Emánuel, Itália uralkodójának seregei elfoglalták az egyházi államot. Ekkor az uralkodó elhatározta az egyházi javaknak, köztük a Collegium Romanum könyvtárának kisajátítását. Xavier Ceccaldi és mások kutatása szerint ezen események bekövetkezte előtt számos könyvet átszállítottak az oktatók magángyűjteményébe, melyek kivételt képeztek a kisajátítás alól. Ezek között voltak Kircher levelei is, valamint a Voynich-kézirat, mely Petrus Beckx (a jezsuita rend vezetője és egyidejűleg az egyetem igazgatója) ex librisét hordozza.

Beckx magánkönyvtárát a Róma-közeli Frascatiba költöztették, a jezsuiták által 1866-ban megvásárolt Villa Mondragonéba, a Collegio Ghislieri központjába.

1912 körül a Collegium Romanum néhány javának eladása mellett döntöttek. Wilfrid Michael Voynich ekkor vásárolt meg 30 kéziratot, köztük ezt is, mely most a nevét viseli.1931-ben bekövetkezett halála után özvegye, Ethel Lilian Voynich örökölte a kéziratot, aki1960-ban egy barátnőjére, Anne Nillre hagyta. Anne Nill 1961-ben a könyvet átadta egy antikváriusnak, Hans P. Krausnak. Kraus vevő híján 1969-ben felajánlotta a Yale Egyetemnek.

Különben nyilvánosan hozzáférhető a világhálón, itt is van. (http://www.voynich.nu/)

Nem csalás, nem ámítás – látható, de mi van odaírva? Mert az azért mégis abszurd lenne, hogy valaki ennyit körmöljön ki tudja, mikor, csak azért, hogy mi törjük a fejünket rajta. Ilyen különben a Rohonci-kódex is, nem kevés hajam szála őszült bele annak a megfejtésébe is, aztán egészen pontosan arra jutottam a nagy munkában, amire mindenki más: az eleje egy vallásos irat kell legyen, a második fele meg valami raktárnyilvántartás. De hogy milyen nyelven írták és miféle írással, képtelenség megmondani: olyan betűírás nincs is, amiben 792 különböző jel volna. Olvasták azt is mindennek, minden nyelven, nekem a kedvencem a bengáli és az óromán olvasat, melyek természetesen kicsit sem hasonlítanak egymásra.

No, de legalább a Rohonci-kódex írása kicsit sem hasonlít a Voynich-kéziratéra! (Én magam kissé kalandos fantáziával a Rohonci-kódex első, illusztrált felét valamilyen bogomil evangéliumnak sajdítom, de csak a képek alapján – mondom, olyanok vagyunk, mint a gyerekek).

Hanem a kettőnek köze nem lehet egymáshoz. Ugyanis a Voynich-kéziratot csak sikerült megfejteni. Protoromán nyelven íródott, amely a mai újlatin, vagy más néven román nyelvek (spanyol, portugál, francia, olasz, román, katalán és galíciai) elődje volt. Ha minden igaz, dominikánus apácák írták Kasztíliai Máriának, Aragónia királynőjének, aki Aragóniai Katalin nagy-nagynénje volt. A könyvben a kutató szerint gyógynövényekről, terápiás fürdőkről, asztrológiáról van szó elsősorban a női egészséggel és a gyerekneveléssel kapcsolatban.

Hát bizony, nem lehetetlen. Éppenséggel a középkorban sok apácakolostorban értettek a nővérek a gyógyításhoz, elég csak Hildegard von Bingenre gondolni, aki még ráadásul kitalált a feljegyzéseihez egy teljesen új nyelveet és új ábécét is. Ugyan a Voynich-kézirat éppen nem ezt a lingua ignota-t használja, de Gerard Cheshire kutatásai egyértelműen bizonyítják: ez egy nőgyógyászati szakkönyv.

Legalább van értelme.

Most fordítják, ki is fogják adni.

Elnézését kérem mindenkinek, hogy ma nem a tőlem megszokott politikával foglalkoztam, de meglátásom szerint ez a hír fontos. Kiderült egy titokzatos kódexről, hogy kicsit sem titokzatos, inkább nagyon hasznos volt a maga idejében .

Kiderülhetne más iratokról is, hogy nem azok, aminek nézzük őket.

Van egy olyan gyanúm, hogy egy csomó könyvet nagyon rosszul olvastunk eddig.

Például én még sehol sem láttam a Bibliában azt a parancsolatot, se az Ó-, se az Újtestamentomban, hogy „utáld felebarátodat”. De azért majdnem mindenki megfogadja.

Sok mindent újra kéne olvasni.

Szele Tamás

Ezt kivételesen tessék végigolvasni. És, ha lehet, meg is érteni. Ígérem, érthető lesz: de kicsit bonyolultabb, mint a Mosó Masa Mosodája. Úgyhogy kéretik egy picit odafigyelni. A kormánysajtó nagy bánatáról, hatalmas gyászáról lesz szó ugyanis, az ő elkeseredett háborújukról a Facebookkal és a tényekkel, szóval izgalmas a történet, de érteni kell, nincs mese.

Tehát vegyük első sorban az alaphírt. Tegnap, a kora délutáni órákban a Mediaworks drámai hangú közleményt hozott nyilvánosságra, ezt idézném is szó szerint egyik lapjukból, a Nemzeti Sportból. (http://www.nemzetisport.hu/egyeb_egyeni/a-mediaworks-hungary-zrt-kozlemenye-a-facebookrol-2700543?fbclid=IwAR3q4YtIfgOwMYJn45k2uSMEaP6mQ4o366xRJOFhqxvBKmW888_4z4Y-zIE)

„Tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Facebook.com letiltotta a Mediaworks Hungary Zrt. által kiadott lapok és hírportálok hirdetési fiókjait. Kiadónk hivatalos érdeklődésére, amelyben a tiltás okára kérdeztünk rá, nem érkezett konkrét válasz. Az elmúlt hetekben a Facebook terveiről érkezett hírek alapján azonban nyilvánvaló, hogy az amerikai cég döntésének politikai, ideológiai okai vannak.

Ennek következtében most a közösségi oldalon olyan hírekre és tartalmakra sem tudjuk felhívni olvasóink figyelmét, amelyeknek nincs semmiféle politikai vonatkozásuk. A Facebook döntésének áldozatul esett többek között a Nemzeti Sport, a mindmegette.hu receptoldal, a likebalaton.hu. programmagazin és számos megyei és városi kiadványunk is.

Több milliós olvasótáborunk azon tagjait, akik az elmúlt években a közösségi oldalon is követni kezdték híreinket, arra biztatjuk, hogy a jövőben ne a Facebookon, hanem kizárólag az eredeti internetes címeken keressék tartalmainkat.” (Nemzeti Sport)

De megjelent ez a KESMA minden lapjában. Ellenzéki oldalon némi káröröm és rengeteg félreértés volt tapasztalható, ugyanis, amint látom, senki sem érti, miről van szó és a digitálisan képzetlenek – ők rendszerint büszkék is arra, hogy ilyenek – azt vizionálják, hogy „A Facebook letiltotta a kormánymédiát!”

Ezzel a marhasággal épp a kormánymédiának teszik a tőlük telhető legnagyobb szívességet. Az ugyanis pont ezt híreszteli, magyarul: hazudik, mint a vízfolyás. Illetve, nyíltan nem állítják, hogy le volnának tiltva, de ők az áldozatok a saját felfogásuk szerint, sőt, a Facebook „megvonta az emberektől a híreket”. Mert lássuk csak, mit mond Szánthó Miklós, a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) elnöke (a Magyra Nemzetben és az összes többi lapjában)? (https://magyarnemzet.hu/belfold/politikai-szereplove-lep-elo-a-cenzurazo-facebook-6928829/)

„Tehát igazából a Facebook által is alapelvvé tett politikai korrektség a legnagyobb „fake news”, mert politikai alapon foszt meg embereket a valóságról történő tájékozódástól – fejtette ki az elnök. Hozzátette: a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány – a Mediaworks tulajdonosaként is – minden eszközzel fel fog lépni a Facebook véleménydiktatúrája ellen, amely a „semlegesség értékességére” hivatkozva kriminalizál politikai álláspontokat.” (Magyar Nemzet)

Miféle valóságról beszél, uram, arról, amiben Schmidt Mária tegnap visszaállította az NDK-t vagy arról, amiben Kövér László nem találja problémának a klímaváltozást? (Azóta találja, ellenben a homoszexuálisokat nem tekinti egyenlő jogú embertársainak). Arról, amiben Németország területén nincs wifi és internet, mert olyan elmaradottak? Amiben Bécs életveszélyes és Nyugat-Európa lángokban áll évek óta, nem is értem, hogy nem égett még porig?

És a kormánysajtóban egymást érik a szalagcímek:

„Politikai szereplővé lép elő a cenzúrázó Facebook

ORBÁN VIKTOR MEGÖLÉSÉRE BUZDÍTHATNAK, DE A NEMZETI SPORT NEM HIRDETHET” (Magyar Nemzet)

„Minden eszközzel fellépünk a Facebook véleménydiktatúrája ellen” (Origo)

„A Facebook szereti a gyűlöletkeltést, de utálja a szólásszabadságot” (szintén Origo)

Hogy a kormánysajtó kedvenc kifejezését használjam, sivalkodnak a médiumok, mint a fürdős könnyűvérűek. Remélem, volt repülősó a közelben, mikor a Szakács Árpád megtudta a szörnyű hírt, mert féltem az ő kifinomult, érzékeny idegrendszerét, de ha elalélt, az a szenzibilis Bayer meg a gyengéd Apáti bizonnyal gondoskodtak róla. Hatalmas válaszcsapás készülődik a kormányoldalon minden lap ellen, akit nem ért büntetés és még jelen van az online térben: gyülekeznek már Mordor seregei, az uruk-hai orkoktól a barlangi trollokig.

Na, kérem, akkor vázoltuk, mi a helyzet a hivatalos verzió szerint.

Akkor most megmagyarázom, mi is történt valójában.

Egyrészt: semmiféle médiumot nem tiltott le a Facebook. Próbáljuk ki, itt a Nemzeti Sport Facebook-oldala (https://www.facebook.com/nsonline/?epa=SEARCH_BOX), nyílik, mint a kiskapu, olyan szépen, olajozottan. Senki sem „fosztotta meg embereket a valóságról történő tájékozódástól”, még akkor sem, ha a kormánysajtó valósága az eredetivel köszönő viszonyban sincs. Akkor miért sír a szájuk?

Azért, mert – itt jön a másrészt – megvonták átmenetileg, az uniós választások lezárulásáig, tehát nem örökre a kiemelési, hirdetési jogukat.

Arról van szó, hogy ha én írok valamit, mondjuk ezt a kis dramolettet, és leközli egy online lap, valamint kiteszi a Facebook-oldalára is, a közléskor az oldal kezelője eldöntheti, hogy ajánlja-e ezer-ötezer forint közötti összeg lepengetése ellenében a szélesebb körű közönségnek. Ha a lapnak van erre pénze, akkor ajánlja, így feljebb kerül a hírfolyamban, több emberhez jut el – ez egyszerűen reklám. A sajtó hirdeti így saját magát. És meg lehet határozni, milyen legyen a célközönség, ha meg akarjuk.

Na, ennek a jogát korlátozták, vagyis vonták meg május végéig a Mediaworks lapjaitól. Meg kell mondanom így, sok év online újságírás után, próbálkoztunk már mi is ezekkel a kiemelésekkel, valóban növeli az olvasottságot, nem is kicsit, azonban megette a fene az egészet hirdetés nélkül, akkor fontos ez a mutató, ha vannak hirdetők is. Azért viszont nem érdemes pénzeket költenünk, mert szeretünk szép, nagy számokat nézegetni.

Akkor a Mediaworksnek miért fontos? Félnek, hogy a hirdetőik átszoknak a konkurenciához? Ettől én nem tartanék az ő helyükben, de itt, az olvasottságnál van a kutya elásva. A Facebookos hír terjedését a megosztásokon ugyanis kívül a legjobban maga a hír reklámja és annak paraméterezése befolyásolja.

Ha én megírok valamit egy újságba, mondjuk azt, hogy sajtból van a Hold, akkor azt minden olvasó látja, Neil Armstrongtól kezdve, aki személyesen tapasztalta, hogy nem így van, az ötéves Pistikéig, aki viszont esetleg elhiszi. Tehát nem válogat a közlés, mindenkit megtalál, ha butaságot írok, mindenki nevetni fog rajtam és a naivabbak sem hiszik majd el. Azonban ha úgy paraméterezem egy fizetett Facebook-hirdetésben a cikk célközönségét, hogy csak a négy és hat év közötti, olvasni már tudó, de egyébként nem túl értelmes gyermekekhez jusson el (ez mondjuk így lehetetlen volna, ez csak egy példa), akkor a megcélzott olvasók száz százaléka fogja elhinni, amit kap, és nem találkozik kritikus közönséggel, amelyik például egy kommentben megcáfolná az állításokat. Ezért különösen alkalmas a Facebook és minden más közösségi oldal az álhírek és a propaganda terjesztésére.

Márpedig ezerféleképpen lehet paraméterezni. Mondjuk úgy is, hogy egy helyi érdekű hírt csak az adott település lakói kapjanak meg, így ha teszem azt, Kutyabürgözdön manipulálja valaki hazugságokkal az önkormányzati választásokat, azt Budapesten maximum véletlenül tudja meg a sajtó: vagy akkor, ha egy bürgözdi elküldi nekik a manipuláló anyagot. De normális körülmények között nem kerül be a nem helyi lakosok hírfolyamába.

„A 2018-as magyar kampányban is fontos szerepet játszottak a kormánysajtó által futtatott „migránsvideók”. A TV2 Tények rajongói oldalának nincs 100 ezer követője, de egyszer csak elkezdett videókat posztolni, pár hét alatt 122-t egészen április 8-ig, amelyek közül 86-nak a címében is szerepelt a migráns szó. A korábban ilyen filmeket nem közlő TV2 13 milliós nézettséget hozott össze a kampány legfontosabb heteiben, majd április 8-at követően elnémult, több videót nem közölt.” (HVG) (https://hvg.hu/itthon/20190506_Facebook_iroda_valasztasi_kampany_europai_parlament_EP_Fidesz_MSZP_Jobbik_Dublin_Irorszag)

Hát ez bizony szintén kampány-manipuláció volt, csakhogy átcsúszott a politikai reklámok szűrőjén: ugyanis ha ezeket szépen, becsületesen a kormánypárt adta volna fel, politikai hirdetésként, akkor korlátozták volna a forgalmukat a közösségi oldalon, vagy akkora pénzt kértek volna a tizenhárom milliós nézettségért, amennyi nem érte volna meg a Fidesznek.

Viszont kereskedelmi cégként, tévétársaságként hirdettek, azt meg szabad volt. Hát ez hiányzik a kormánymédiának, emiatt szenvednek látványosan: a célzott, személyre szabott propaganda terjesztésének lehetősége. Azt se feledjük, hogy a propagandista sikerét tulajdonképpen egzakt módon nem lehet megmérni, az egyetlen mérőszám, amit képesek felmutatni (sőt, utóbbi időben hamisítani is) az olvasottság, látogatottság, arra kapják a prémiumot.

Hát most nem kapják, ugyanis a közösségi oldal - okulva a Brexit-kampány és az amerikai elnökválasztás utáni botrányokból - megunta, hogy az ő hátán kapaszkodik be minden demagóg populista a hatalomba, és a politikai propagandát kampányidőszakokban nem teszi hirdethetővé. Aki szereti, akit érdekel, megnézheti a lapok Facebook-oldalán is, a normál honlapon is – de a célzott hirdetéseknek kampányidőszakban ácsi.

Tehát, ismétlem: nem tiltottak le egyetlen sajtóterméket sem a közösségi oldalról. Csak annak a lehetőségét vonták meg egyesektől átmenetileg, hogy személyre szóló, paraméterezett hirdetés formájában fejtsék ki a propagandát.

Visítozzatok, lakájok, annál röhejesebbek, annál szánalmasabbak vagytok – tőletek vettem a kifejezést, amit használni fogok.

Sivalkodjatok!

Szele Tamás

Kérem, így legyen ötösöm a lottón. Tegnap hiányoltam, hogy a világon semmi érdemlegeset nem tudtunk meg hivatalos úton Orbán Viktor és Trump elnök tárgyalásainak részleteiről, de eljött az este, elébe mentem, o bella ciao... ja, nem, az egy másik nóta, viszont tény, hogy tegnap este a legilletékesebbtől, magától a magyar kormányfőtől olvashattunk interjút az ügyben.

(Fotó: Magyar Narancs)

„Végre”, sóhajt fel a közönség, megtörli izzadt homlokát, „már úgy féltem, hogy örök titok marad ez a korszakos eszmecsere!” Nem, nem, Orbán mester elmesélte a V4NA-nak, saját nemzetközi hírügynökségének a részleteket, egészen pontosan Lánczi Tamásnak, akit kizárólag emiatt vihetett magával Washingtonba. Viszont a világlapok még nem tolonganak a másodközlés jogáért, ugyanis mit tudtunk meg az Origón (és a Hír TV-n, sehol máshol) megjelent interjúból? (https://www.origo.hu/itthon/20190514-orban-viktor-v4na-interju.html?fbclid=IwAR0FDO_9xNExCUzVGflYT2NurFP_RPd-IKHJdctKuECqFZW_8lG4JF51UcY)

Legyenek erősek: semmi érdemlegeset.

Azt, hogy Orbán Viktor mit gondol erről a beszélgetésről.

Hogy a körülményeket is kicsit felemlegessem, maga a négyszemközti beszélgetés – habár az Origo bevezetőjében azt állítja, túllépte a kitűzött időkeretet – talán fél óráig tarthatott, tovább nem, hiszen Orbán még késett is tizenegy percet a találkozóról. Mondjuk ez se sok embernek sikerült még, mármint, hogy megvárakoztassa az Egyesült Államok elnökét, de neki igen. Mármost, tekintve az Origón megjelent interjúban állítottakat és ismerve az angol nyelvet, kizárt dolog, hogy fél óra alatt ennyi mindent beszéltek volna meg – ha csak úgy nem történt a dolog, hogy Orbán folyamatosan beszélt, Trump meg végig engedelmesen hallgatott és bólogatott. Lévén, hogy Orbántól nemrég azt is megtudhattuk, miszerint ő tanította Berlusconit politikára, ez természetesen kicsit sem lehetetlen, sőt, nagyon is valószínű.

De lássuk végre a medvét. Hát mit mond ez a drága ember, így, elöljáróban, a maga férfiasan szűkszavú stílusában?

„- Milyen volt a találkozó?

- Inspiráló.

- Sokan hasonlítják Önöket egymáshoz.

- Mindketten nagy nyomás alatt végezzük a munkánkat, sok bírálat ér minket, amiért nem a liberális média szája íze szerint kormányzunk, és sikeresek vagyunk. Van, aki ezt nem nézi jó szemmel.”

A találkozó inspiráló volt, mert nem lehetett konspiráló. Ami a két elnök közötti hasonlóságot illeti, Orbán mégsem fejthette ki válaszában azt, amit valójában gondol, miszerint: „Hasonlítunk, de én vagyok a nagyobb!”

„- Tizennyolc éve járt legutoljára a Fehér Házban. Mi változott?

- Először 1998-ban jártam az Ovális Irodában, aztán 2001-ben. Élénken emlékszem az első látogatásra. Akkor is keményen támadták az újságírók az elnököt, csak az a különbség, hogy akkor a kritikát Clinton elnök magánéleti botránya váltotta ki, most viszont olyan fontos politikai döntések miatt van az elnök kereszttűzben, mint a bevándorlás vagy a kínai kereskedelmi vámok kérdése. Ami a legszembetűnőbb, hogy hosszú évek után ismét erős elnöke van Amerikának, aki nem fél újszerűen gondolkodni és újszerű válaszokat találni. Megvan benne a bátorság és az eltökéltség, hogy új utakat keressen.”

Ja, kérem, csak Clinton, akinek akkoriban tényleg megvolt a maga baja, nem fogadta. Különben is, minek tette volna? Meg aztán, Trump utálja a „Clinton” nevet, nem árt egy összehasonlítás vele, amiből az jön ki, hogy a mostani elnök az erősebb. Innen nézve sántít a hasonlat: Clinton annak idején végső soron mégiscsak megállította a délszláv polgárháborút, Trump ezzel szemben Szíriában azt is elvesztette, amit véletlenül korábban elért – hogy a végtelenül sikeres észak-koreai politikáját most elő se vegyem.

„- A kiadott programtól eltérően feltűnően sokáig tartott a tárgyalás az Ovális Irodában. Ennyi vitás kérdés volt, vagy csak élvezték a beszélgetést?

- Az elnök urat érdekeli mindaz, ami ma az öreg kontinensen zajlik. Beszéltünk arról, hogy a kontinensen egy erős tendencia rajzolódik ki, hogy egy szocialista Európát építsenek fel, mind ideológiailag, mind gazdaságilag. (...)

- Tudott újat mondani az amerikai elnöknek?

- Ha valaki ma Európáról akar megtudni valamit, jól teszi, ha a magyarokhoz fordul. Kultúrák és civilizációk törésvonalán élünk, nem engedhetjük meg magunknak, hogy ideológiák és előítéletek rabjai legyünk. A józan ész politikáját folytatjuk. A dolgot magát nézzük, úgy, ahogy azok vannak. Nem köt minket gúzsba a politikailag korrekt beszédmód. Volt miről beszélni.”

Szegény, alulinformált amerikai elnök, ott él a távoli Mucsaröcsögén, bocsánat, Washingtonban, se tévé, se rádió, a híreket vagy vándorénekesek terjesztik, vagy a Paul Revere küldi őket postagalambon Bostonból. Néha van egy teadélután, de ennyi a társadalmi élet: hát kihez forduljon, ha meg akar tudni valamit Európáról? A magyarokhoz. De nem akármelyik magyarhoz, mert félő, hogy például a Tamás Gáspár Miklós mást mondana neki, mint az Orbán Viktor. Orbán azért tud mindent jobban a többi magyarnál, mert tényleg nem rabja sem ideológiának, sem előítéleteknek, legalábbis ő így hívja azt, hogy semmiféle elvei nincsenek és mindig szolgai módon alkalmazkodik az adott helyzethez. Tőle mindenki azt hallja, amit hallani akar – meg a saját dicsekvését. Nem köti gúzsba a politikailag korrekt beszédmód. Ezzel semmiképpen sem vádolhatjuk.

„- Említene néhány példát?

- Tárgyaltunk az európai biztonságról. Szóba került, hogy világszerte, így Európában is a kereszténység támadás alatt van, és ezt ki kell mondani. Trump elnök megköszönte az üldözött keresztényeknek nyújtott segítséget. Mi nem nemzetközi segélyszervezeteket támogatunk, hanem közvetlenül keresztény közösségeket. Beszámoltam arról is, hogy legutóbb 14 libanoni keresztény templomot újítottunk fel, és 19 áll felújítás alatt, és hogy ösztöndíjprogramot futtatunk keresztény családok gyerekeinek.”

Hát, ez egy kényes kérdés. Tekintve Trump érzelmeit Mexikó iránt, az ottani templomfelújításokat nem emlegette – bár mondjuk Mexikónak speciel nagyon sok baja van, elég, ha a bűnözésre, a drogkartellekre gondolunk, de érdemi keresztényüldözés nem mutatható ki arrafelé. Az megint más kérdés, hogy ezeknek a támogatásoknak a könyvelését még soha, senki sem látta: ezért aztán nagyon szépen lehet mondani, hogy mennyi pénzt kapnak direktben, mondjuk úgy, zsebbe az üldözöttek, hány templom újul meg, de a pénz útja követhetetlen. Már, ha van útja egyáltalán, ugyanis magukat a megújult templomokat éppúgy szintén senki sem látta, amint a 2013-14-ben befogadott állítólagos ezer kopt keresztény családot. Van egy olyan lehetőség is, hogy ezek a pénzek – mint még annyi más közfelháborodást keltő külföldi beruházás költségei – soha el nem hagyták Budapestet, csak a biztos államkincstárból átkerültek még sokkal biztosabb magánszámlákra.

De ne kukacoskodjunk, jön Orbán kedvenc témája!

„- A migráció kérdése szóba került?

- Részletesen tárgyaltunk a migráció jelentette veszélyről és arról, hogy Európa ma nem képes maradéktalanul szavatolni polgárai biztonságát. Ennek a folyamatnak álláspontom szerint egy oka van: a baloldal ma szavazókat importál Európa határain túlról, mert ettől várja saját politikai túlélését. Új jelenség, hogy újabban ehhez jobboldalinak tartott pártok szövetségét is megnyerik. Véleményem szerint ez ellentétes országaink érdekeivel, és olyan problémákat hoz be Európa életébe, aminek súlyos következményei lesznek. Vannak olyanok, akik ma egy ilyen perverz koalíciót szorgalmaznak Európában a május 26-ai választások után. Európai migránspárti nagykoalíció formálódik. A migráció veszélyeit mindketten azonosan ítéljük meg. Itt értékelik, hogy Magyarország képes volt megvédeni a határait. A magyar kerítés olyan sikeres, hogy az Washingtonból is látszik.”

(Fotó: Népszava)

A Kínai Nagy Fal meg a világűrből. Kár, hogy egyik állítás sem igaz. Eléggé lapos kéne legyen a Föld, hogy Washingtonból látni lehessen egy pár méter magas drótakadályt: de hát lapos is, nem? Szó nincs arról, hogy a menekültek szavazhatnának Európában, Európában csak az uniós polgárok szavazhatnak, az orbáni logika már itt megcsúszik, mint kopott kuplung az öreg IFA-ban: az uniós polgárság megszerzése meg nem megy egyik pillanatról a másikra, de mindegy, így sikerült Orbánnak kampánykérdéssé tennie a kedvenc vesszőparipáját. Persze, hogy kedvence: másra nem tud hivatkozni, igaz, hogy ez sem érv, de ehhez legalább ragaszkodik. Az utolsó mondat viszont mindenképpen szállóige és mém lesz, már látom az összeeszkábált őrtornyokon a feliratot „Látszom Washingtonból”.

„- Szóba kerültek gazdasági kérdések?

- A magyar gazdasági modellről itt is hallottak. Részletesen beszéltünk az adó- és államadósság-csökkentő politikáról és a családtámogatási rendszerről és arról, hogy mi workfare state-et építünk és nem welfare state-et. Az utóbbi segélyekre épül, az előbbiben pedig a gyarapodás feltétele a tisztességgel végzett munka. Ez már néhány év alatt sikereket hoz. Csökkenő munkanélküliséget, növekvő foglalkoztatottságot. Trump elnök arról tájékoztatott, hogy 160 millióan dolgoznak az Egyesült Államokban, ami rekordnak számít. De nekünk is van mire büszkének lennünk, hiszen a rendszerváltoztatás óta soha ennyien, közel 5 millióan dolgoznak Magyarországon.”

Elképzelem a párbeszédet:

És itt, a legvégén következik a lényeg, vagyis az, amiért ezt a sok szamárságot végigolvastuk. Az, hogy mi a jófenében állapodtak meg?

„- Konkrét megállapodásokat is kötöttek?

- Nekünk az energiabiztonság kulcskérdés. Kértem az elnök urat, hogy minél hamarabb induljon meg az amerikai energetikai cég, az Exxon által elnyert fekete-tengeri gázkitermelés, mert ez kulcsfontosságú a magyar gázellátás diverzifikálása szempontjából. Fontos pontja volt a megbeszélésnek a közép-hatótávolságú légvédelmi eszközök beszerzése, ami elengedhetetlen a kritikus infrastruktúra védelme szempontjából. Emellett folytatjuk a nemzetközi NATO-missziókban való részvételt.”

Vagyis semmi újban, ám valószínű, hogy nem vadászgépeket fogunk venni, hanem légvédelmi rakétarendszert. A fekete-tengeri gázkitermelést nem kellett sürgesse Orbán, az megy magától is, viszont Trump sürgethette Orbánt, ugyanis a gázüzlet fő akadálya az, hogy a magyar partner ragaszkodik ahhoz, miszerint a mi területünkön legyen a fő elosztóközpont és ez senki másnak nem tetszik.

Szóval most megtudhattuk szép bőbeszédűen, férfias szűkszavúsággal – mert a magyar miniszterelnöknek a tettei beszélnek, nem kenyere a szó! - hogy mit kéne hinnünk az ő világrengető tárgyalásairól. Hát, ha tényleg csak ő beszélt volna – hiszen arról szót sem szól, Trump miket válaszolt – és valóban ezeket mondta volna, az a vérmes POTUS ugyan hadat lehet, hogy még nem üzen, de készülhetnénk egy izmos kereskedelmi embargóra. Nyugalom: ez a beszélgetés csak a kormánymédiában zajlott így.

A végére hagytam azt, mivel búcsúztak Orbán Viktor szerint.

„Keep in touch” (Maradjunk kapcsolatban).

Meg is nézném magamnak azt a politikust, aki el tud tűnni az Egyesült Államok elől ezen a bolygón...

Szele Tamás