Eléggé homályos eredetű dokumentum jelent meg a tegnapi The New York Timesban, aminek a tartalma is okot ad némi kételkedésre, de az majdnem biztos, hogy nem fog használni az orosz–kínai kapcsolatoknak a nyilvánosságra hozatala, Ez persze elvben jó lenne az Egyesült Államok távlati tervei szempontjából, de valahogy mégis az az érzésem, hogy nem az amerikai szolgálatok keze munkáját látjuk.

(Képünk illusztráció)

Sokan kérdezik tőlem, hogy mi történik az Origónál. Hát, ha én azt tudnám, okos ember volnék, egyelőre maximum találgathatok, ahogy a többi kolléga is. Ez azért van, mert a kormány médiapolitikája miatt a független sajtó munkatársai szinte alig kerülnek személyes kapcsolatba a kormánymédia munkatársaival – legfeljebb akkor esik meg az ilyesmi, amikor több évtizedes ismeretségről van szó. Mindenesetre lássuk, mit lehet tudni a történtekről a Média1 értesülései alapján. 

(Képünk illusztráció)

Azért ember legyen a talpán, aki a Trump-Musk vitában eligazodik. Merthogy első látásra még az sem világos, mi okozta a szakítást a két levente között, akik pedig olyanok voltak, mint Akhilleusz és Patroklosz, bár mondjuk Akhilleusz maximum meggyászolta Patrokloszt, de nem veszett vele össze, lévén, hogy több esze volt annál, hogy hadak idején még civakodjon is.

(Képünk illusztráció)

Néhány hónappal ezelőtt láttam egy vitát a Facebookon két, szintén a sajtóban dolgozó kolléga között. Egyikük azt a nézetet képviselte, hogy semmiféle orosz statisztikának vagy közvélemény-kutatásnak nem szabad elhinni egy szavát sem, a másikuk úgy vélekedett, hogy nem szentírás ugyan, amit közöl a Roszsztat vagy a VCIOM, de értő olvasással meg lehet tőlük tudni reális információkat is.

(Képünk illusztráció)

Kissé elkeserítő, amikor az ember a Trump által még nem ellehetetlenített amerikai sajtót olvassa, hiszen ezek a lapok évtizedek munkájával építették ki kapcsolataikat úgy a demokrata, mint a republikánus vezetéssel egyaránt, tehát nagyon jól tudják, mit írnak, a beszámolóik hitelesek. Viszont olyan bizánci vagy moszkvai szintű klikkháborúkról , frakcióharcokról tudósítanak, amilyenre még nem volt példa a Fehér Házban.

(Képünk illusztráció)

Van az úgy, hogy az emberek hangokat hallanak. Szókratész is állandóan hallotta hol a felesége, Xanthippé, hol meg a daimonionja hangját, hogy melyik volt hatásosabb, arról eleget mond az, hogy a bölcsnek két felesége is volt egyszerre (a másikat Mirthosznak hívták), egyik rosszabb természetű, mint a másik, talán azért, rendezte így a dolgokat, hogy az asszonyok kiabálják túl a daimoniont.

(Képünk illusztráció)

A tegnapi nap két szempontból is történelmi volt: Lengyelországban sajnos vesztett az Európa-párti elnökjelölt, Rafał Trzaskowski, így a NATO és az Európai Unió keleti szárnya sokat veszíthet a stabilitásából, ezzel szemben viszont Ukrajna olyan huszárcselt vitt váéghez Oroszország ellen, ami mindenképpen bekerül a történelemkönyvekbe, és át fogja írni a korszerű légvédelem módszertanát is.

(Képünk illusztráció)

A mai nap Európában a lengyelországi elnökválasztásról szól, és ez így van rendjén, ugyanis ennek a szavazásnak most nagyon komoly jelentősége lesz az Unió számára is. A helyzet kiélezett, a két elnökjelölt közötti pár százalék különbség ide-oda billeg – de a választás döntheti el Európa közös jövőjét és az ukrajnai háború kimenetelét is. Épp ezért fontos alaposabban is foglalkozni vele.

(Képünk illusztráció)

Tudom, hogy Alekszandr Nyevszkij a jégmezők lovagja volt, nem a gázmezőké, azoké legfeljebb manapság lehetne, de lesz ebben a mai írásban ilyen mező is, olyan is épp elég. Komoly elemzés jelent meg ugyanis a Riddle: Russia hasábjain a kínai–orosz együttműködésről az Északi-sarkvidéken, melyet az alábbiakban ismertetek.

(Képünk illusztráció)

Sajnos ott tartunk, hogy ezt is tisztázni kell, mert még akad ember, aki elhiszi, hogy Magyarországot fel akarják osztani a szabadkőművesek a szomszédai között. Hogy ebben mi lenne jó az egyetemes szabadkőművességnek, az nem világos, de az alábbiakban szép példáját fogom bemutatni részint a modern mítoszkeletkezésnek, részint a mindent elöntő, általános szellemi sötétségnek.

(Képünk illusztráció)