Súlyos állítással kell kezdenem: Oroszország Ukrajna elleni teljes körű inváziójának valódi sorsa és állapota Magyarországon teljesen kikerült a közérdekelődés fókuszából. Igen, a nyilvánosságban minden második szó az, hogy „háború”, de ezen többnyire nem a valódi háborút értik, hanem azt a fiktív, majdhogynem mesebeli, a kormánypropaganda és a Kreml céljait szolgáló legendakört, amiben valamiért angyalinak tekintett oroszok verik a szintén ismeretlen okokból sátániként beskatulyázott ukránokat, már három éve folyik a titáni küzdelem, az élet minden területén, csak épp Mordvicsev (az aktuális orosz főparancsnok, másodállásban halhatatlan) még mindig nem érkezett meg Kijevbe.

(Képünk illusztráció)

Úgy látom, ma „titokzatos és szolgálati” dolgokkal kell foglalkoznom, eleve azzal kezdődött a nap, hogy valaki felhívta a figyelmemet: egy ismeretlen az én profilképemet és nevemet használva (de egyéb adataimat mellőzve) keres barátokat a Facebookon. Mire megtaláltam, már tizenhármat össze is szedett, de akcióba léptem, üzentem neki egy cifrát, majd szépen levétettem a teljes profilt az algoritmussal. Nem is olyan egyszerű dolog a személyiséglopás, kicsi fiam, főleg, ha mazsola vagy, aki profinak hiszi magát.

(Képünk illusztráció)

A Nemzeti Gumigyár lánykori neve: Magyar Országgyűlés. Hölgyeim és uraim, kedves barátaim, van szerencsém értesíteni a nagyérdeműt, hogy Magyarország kaucsukipari nagyhatalom lett. Gumifánk ugyan nincs, a gumipitypangot is a baráti Kazahsztán biztosítja, ahol őshonos ez a növény – ezért is ügyelünk oly gondosan a baráti kapcsolatok ápolására Kazsim-Dzsomart Tokajev elnökkel – de tessék nekem elhinni, a magyar gumiárunak nincs párja a világon!

(Képünk illusztráció)

Oroszosodik a magyar társadalom, alaposan oroszosodik, kinek végre, kinek valahára, kinek örömére, kinek bánatára. Példaképünk, a nagy Szovjetunió – jaj, bocsánat, egyelőre még Oroszországi Föderáció – természetesen előttünk jár elnyomás tekintetében is, de öles léptekkel loholunk a nyomában és be is fogjuk érni, elvtársak, be bizony.

(Képünk illusztráció)

Ha sportújságíró lennék – voltam vagy két évig az is – most legalább olyan kétségbeesetten keresném Elon Muskot a Trump-adminisztrációban, mint annak idején Palik László Damon Hillt. Hiszen kiváló rajthelyről indult, jó kocsival, komoly esélyes volt, csak nyoma veszett. „Hová lett Elon Musk, hová lett Elon Musk?” Nos, nem tűnt el, csak kissé hátrébb húzódott vagy inkább szorították: a Meduza segítségével (https://meduza.io/feature/2025/05/23/s-nim-pokoncheno-lyudi-ego-nenavidyat) sikerült összeállítanom azt a különös, a maga nemében páratlan politikai pályaívet, amit emberünk befutott: a matematikai eszközök erre nem lettek volna alkalmasak, olyan függvény egyszerűen nincs, ami ezt a görbét leírja.

(Képünk illusztráció)ű

Most, hogy sokan azt hiszik, a romániai elnökválasztások véget értek – bár ez jogi szempontból igaz, de még korántsem biztos – ne dőljünk hátra egy kávéval a fotelben, mert alig nyolc nap múlva újabb szavazás következik, amelynek komoly hatása lehet Európa politikai viszonyaira: június elsején tartják a lengyelországi elnökválasztásokat. Ezekről nem mindenki kellőképpen tájékozott, ezért a PressOne segítségével összeállítottam egy rövid áttekintést, egy kisokost a jelenlegi helyzetről, mely azonban bármelyik pillanatban megváltozhat, mint látni fogjuk.

(Képünk illusztráció)

Nyugalom, nem lettünk azok, sőt, még a „mi” fogalma is homályos, bár, mint látni fogjuk, valamennyire tisztázták. Kik? „Ők”, vagyis a kormánymédia. Mely szerint a független sajtó kizárólag „szodomita propagandával” foglalkozik. Nos, életemben elég sok marhaságot leírtam már – és néhány értelmes dolgot is – de arra képtelen vagyok visszaemlékezni, még archívumok átnézése után is, hogy mikor javasoltam volna én a pederasztiát és kinek.

(Képünk illusztráció)

Kérem szépen, mi el vagyunk maradva több brosúrával és jó néhány metodicskával. Míg minálunk Joszif Visszárionovics Sztálin még mindig kissé, hm, kellemetlen történelmi személyiségnek tűnik, a nagy Szovjetunióban, jaj, bocsánat, az Oroszországi Föderációban javában zajlik a rehabilitációja. Lássuk, mit mond erről a Moscow Times.

(Képünk illusztráció)

Ha már a fél magyar sajtó erről a Harcosok Klubjáról beszél, ami sok mindenfélének tűnik, digitális csodafegyvertől hétvégi horgászok borkóstolásáig, én is előveszem kicsit a jelenséget, mert van egy olyan érzésem, hogy senki sem érti. Én sem, de én legalább bevallom. Egyetlen, alapvető kérdésem volna: mi a fityfenét várnak el ezektől a „harcosoktól”? Mi lenne a dolguk?

(Képünk illusztráció)

Hej, hogy ebben az első mondatban mennyi idézőjel lesz... ugyanis ma kezdődik (és talán végződik is, ahogy én a magyar Országgyűlést ismerem) az „átláthatósági törvény” „vitája”. Az első idézőjelre azért van szükség, mert ez ugyan törvény lesz, de távolról sem az átláthatóságról fog szólni, a másodikra meg azért, mert nem vita az, amiben minden felszólaló egyet fog érteni. Vagy tán még egyet sem.

(Képünk illusztráció)