Egymást érik az álhírek és mendemondák az iráni helyzettel kapcsolatban. Beszélik, vagyis írják, hogy ismeretlenek megölték volna Ahemdinezsád volt elnököt a teljes családjával együtt – nem lehetetlen ugyan, de nincs is megerősítve, és még ha igaz is, fogalmunk sincs arról, kik tették volna –, hogy Trump Iránt feltétel nélküli kapitulációra szólította fel, ami igaz, de egyelőre nem elképzelhető, hogy Teherán ebbe belemenne, hogy az Artesh, vagyis a hadsereg, tehát nem a Forradalmi Gárda tisztjei keresik a kapcsolatot a volt sah örökösével, Reza Pahlavi koronaherceggel, ami vagy igaz, vagy sem, bár megoldásnak nem lenne rossz, szóval sok minden terjeng, de semmire sincs bizonyíték.

(Képünk illusztráció)

Mindenekelőtt szeretném jelezni, hogy bár igen sok érdekes téma adódott volna a mai napon is, a minnesotai lövöldöző elfogásától a Konsztantyin Malofejev „ortodox oligarcha” által rendezett konferenciáig, ma mégis az iráni helyzettel kell foglalkoznom, egyszerűen azért, mert az ottani események fontosabbak lehetnek számunkra, mint a többi hír – sajnos a sajtóban időnként választani kell a témák között.

(Képünk illusztráció)

Kérem, én annak nagyon örvendek, hogy Szentkirályi Alexandra napi rendszerességgel olvassa az orosz sajtót, akárcsak én. Viszont ha és amennyiben nem olvassa, akkor baj van. Akkor neki Moszkvából diktálják azt, amit éppen mond, és olyan hanyagsággal teszik ezt, hogy még a látszatra sem ügyelnek, pedig a Török Szultán igori vendégszereplése óta tudjuk, hogy az a legfontosabb.

(Képünk illusztráció)

Tegnap kettős, politikai indíttatású gyilkosság történt Minnesotában és a merénylő egyelőre még szabadlábon van: a bűncselekmény felveti a kérdést, hogy mennyire általános az ilyen mértékű, feltehetően vallásos radikalizálódás a mai Egyesült Államokban? Egyáltalán, vallásról van szó, vagy politikáfról, netán mindkettőről? Egyelőre lássuk, éspedig a Washington Post nyomán, mit tudunk.

(Képünk illusztráció)

Helyszín: pesti kávéház terasza, por, füst, tájjellegű gázszag, otthonos lárma, valahonnan sziréna süvít. Hacsek a Magyar Nemzetet olvassa és kávézik. Sajó érkezik, hatalmas monoklival, kissé sántítva, szakadt zakóban, a szemüvege is megrepedt.

(Képünk illusztráció)

Először is jelezni szeretném, hogy mivel a harci cselekmények ezekben a percekben is zajlanak, ez a beszámoló Izrael és Irán háborújának aktuális szakaszáról szükségképpen pontatlan és hiányos lesz. Most a világ összes szerkesztőségében káromkodnak az ügyeletesek, mivel a beérkező hírek egymásnak is ellentmondanak, sőt, a jobb források alkalmanként saját magukat is megcáfolják... mindenesetre lássuk, mit tudunk.

(Képünk illusztráció)

Hiába próbálom elkerülni, ma már sajnos egyszerűen kötelező foglalkoznom a magyar sajtóban és belpolitikában zajló „kémháborúval”, annak ellenére, hogy pontosan tudom: az események távolról sem értek véget, sőt, gyanúm szerint még csak most kezdődtek el. Ez a mostani írás nem is lehet több, mint egy pillanatkép az aktuális helyzetről.

(Képünk illusztráció)

El kéne magyarázni, mi is történik Los Angelesben, de az események továbbra is ellentmondásosak: egyfelől a városban már hét vége óta tartanak a tiltakozások az idegenrendészeti razziák miatt, másfelől pedig kivezényelték a tüntetők ellen nem csak a kaliforniai Nemzeti Gárdát, de hétszáz tengerészgyalogost is bevetettek a Marine állományából.

(Képünk illusztráció)

Jelenleg Los Angelesben bizonytalan a helyzet, így még nem lehet arról beszámolni, hogy végső soron bevetették-e a Nemzeti Gárdát és főként a Tengerészgyalogságot a tüntetők ellen, pedig ezen sok múlik – viszont, míg okosabbak leszünk, foglalkozzunk Donald Trump másik, nagyon is aktuális tervével, ami máris vitákat váltott ki a szakértők körében.

(Képünk illusztráció)

Eléggé homályos eredetű dokumentum jelent meg a tegnapi The New York Timesban, aminek a tartalma is okot ad némi kételkedésre, de az majdnem biztos, hogy nem fog használni az orosz–kínai kapcsolatoknak a nyilvánosságra hozatala, Ez persze elvben jó lenne az Egyesült Államok távlati tervei szempontjából, de valahogy mégis az az érzésem, hogy nem az amerikai szolgálatok keze munkáját látjuk.

(Képünk illusztráció)