Öntsünk tiszta vizet a pohárba, valakinek el kell végre magyaráznia ezt is, bár nem örülök annak, hogy pont az én dolgom lett, ugyanis – én sem értem, amit magyarázok. Ez azért van, mert a világon senki más sem érti, valószínűleg pont az a legkevésbé, aki megszövegezte a rendeletet a „határon túliak ingyenes utazásáról” a MÁV szerelvényein.

(Képünk illusztráció)

Ma abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egyaránt szolgálhatok friss hírekkel és elemzéssel. A véletlenek összjátéka úgy hozta, hogy tegnap a brit és amerikai erők pusztító csapást mértek a houthik katonai infrastruktúrájára Jemenben – először ennek a híreit vesszük elő – aztán Jurij Macarszkij tanulmánya alapján azt vizsgáljuk meg, miből volt pénze a houthiknak erre az infrastruktúrára?

(Képünk illusztráció)

Előre szeretném bocsátani, hogy én ilyesmivel nem szeretek foglalkozni. Nem úriemberhez méltó, hogy egy másik ember magánelmebaját felhánytorgassa, mindenki saját magának és a környezetének hülye, még ha nyilvánosan is az. Azonban ha valaki harsányan és huzamosan őrjöng, ráadásul gonosz szándékkal, illik ejteni róla pár szót.

(Képünk illusztráció)

Ha nem látnánk minden nap a közösségi oldalakon a meddő vitát arról, hogy működnek-e az Oroszország elleni szankciók és gazdag-e még a Kreml, ez az írás felesleges is volna. De így, hogy egyes körökben szinte hittétel, miszerint „nincs a Földön gazdagabb, szebb ország” Vlagyimir Putyin birodalmánál, érdemes elolvasni, mit mond erről egy orosz szakértő a The Insiderben.

(Képünk illusztráció)

Ma, kérem, hézagot szeretnék pótolni. Mégpedig sajtószakmait. Azt nem próbálom meg oktatni, hogy kell újságot írni, azt – egyes kommentekből erre következtetek – nálam mindenki jobban tudja, még a nyugalmazott cserzővargák és a serdületlen ifjak is, pedig hát ez egy szakma volt, csak azok az idők elmúltak sajnos. Még tanították is, bár látszik, hogy nem sok sikerrel.

(Képünk illusztráció)

Az Ukrajna elleni teljes körű orosz invázió célja – tekintve a legfrissebb oroszországi híreket – mintha a legkevésbé a győzelem volna. Ez a dal már nagyon régóta az orosz bel- és külpolitikáról, gazdaságról szól, a katonák csak lövöldözzenek, a politikusok és oligarchák közben kihasználják azt, amit oroszosan „új realitásnak” neveznek és – és gazdagodnak.

(Képünk illusztráció)

Meglehetősen izgalmas oknyomozó riportot közölt a The Insider, ami másként érdekes az orosz és másként a külföldi olvasónak: az oroszok az általuk jól ismert események hátterét találják meg Nyikolaj Pomerancev cikkében, a külföldiek pedig arra jönnek rá, hogyan is működik igazából az orosz gazdaság.

Ijesztően.

(Képünk illusztráció)

Tudom, a cím klasszikus, Gogol remekére utal, de nem tehetek róla: óhatatlanul ez jut az eszembe, ha Pavel Luzin, a kiváló orosz katonai szakértő rövid összefoglalóját olvasom a Riddle hasábjain az orosz hadsereg jelen állapotáról. Csak most Csicsikovot Sojgunak hívják, esetleg Geraszimovnak (ha él még ez utóbbi, bár tételezzük fel, mert a halálhírét még az orosz ellenzéki sajtó is cáfolja).

(Képünk illusztráció)

Ezen a héten még csak orosz külpolitikával volt időm foglalkozni, jóllehet a Közel-Keleten is „fokozódik a helyzet”, bár az írott történelem folyamán ott mindig is fokozott volt, de mostanság főleg. Akkor lássuk az idevágó friss híreket a CTP-ISW napi jelentése alapján.

(Képünk illusztráció)

Tegnap Ukrajna katonai és politikai céljait elemeztük, melyhez természetesen elengedhetetlen Oroszország szándékainak alapos ismerete: ma az orosz külpolitika egy ritkábban taglalt oldalát próbálom bemutatni, melyben segítségül hívom Vlagyiszlav Inozemcev tanulmányát, a Riddle hasábjairól. A kiváló szerző, aki nem csak publicista, de akadémikus is, az orosz Afrika-politikát vette alaposan szemügyre.

(Képünk illusztráció)