Prigozsin nem is olyan nagyon váratlan halála elhomályosított egy másik, meglehetősen érdekes (és gyomorforgató) ügyet, konkrétan Jan Petrovszkij kiadatásának esetét, ami azért fontos, mert Petrovszkij a Ruszics szabotázscsoport egyik vezetőjeként nagyon komoly háborús bűnöket követett el – igaz szadista volt, aki örömét lelte a kínzásban és a gyilkolásban.

Akkor ma kezdjük a napot egy kis rendcsinálással, mert kezd ellepni minket a hazugság és a mocsok áradata. Mindenki ismeri az elmúlt néhány nap legnagyobb vihart kavaró botrányát: a tizenegyedikesek számára készült orosz tankönyvben 1956-ot „fasiszták lázadásának” nevezte Megyinszkij, Putyin tanácsadója, az orosz Elnöki Adminisztráció egyik vezető munkatársa.

Hogy Jevgenyij Prigozsin jelenleg hol tartózkodik és milyen állapotban, azt roppant nehéz volna megmondani, egyelőre vegyük úgy, hogy elhunyt és el is temették. Ha nem így lenne, az sem változtat azon, hogy a trollfarmjai továbbra is működnek, bár nem zavartalanul és teljes gőzzel, de nem szűntek meg – valószínűleg Putyin irányítása alá kerültek, legalábbis részben.

A világpolitika mozgatórugója a gazdaság, ez annyira banális tény, hogy megemlíteni sem igazán érdemes. Viszont ha kicsit fordítva nézzük a dolgokat, mint Vakhtang Partsvania elemző teszi a The Riddle hasábjain, egészen érdekes világpolitikai folyamatok nyomára bukkanhatunk a gazdasági mozgások nyomon követésével.

Egyre komolyabb a szerepe a közösségi oldalaknak a politikában és egyre kevesebb felelősséget hajlandóak vállalni emiatt. A minap kesernyésen kellett tudomásul vennünk, hogy Elon Musk a volt Twitteren, amit most X-nek neveznek, megszüntette a tényellenőrzést és a moderációt is, az pedig még rosszabb hír volt, hogy Mark Zuckerberg ezt „iparági trendnek” minősítette és ő is elbocsátott mintegy húszezer dolgozót a Metától.

Kezdjük egy jó hírrel: mivel már épp eleget foglalkoztunk Prigozsin halálával és mivel friss hírek ez ügyben nem érkeztek, ma mellőzzük ezt a témát és kissé frivolabb vizekre evezünk. Egészen pontosan arról lesz szó, hogy miképpen csinálják az orosz gyermeket. Én eddig tévedésben éltem, ugyanis azt hittem, pont úgy, ahogy az összes többit, de szerencsére jött Alekszandr Dugin és elmagyarázta, hogy egészen másképp kell nekilátni.

Ma még mindenképpen Jevgenyij Prigozsin halálának következményeivel kell foglalkoznom, és hozzá kell tennem, hogy hosszú ideig nem lesz mód arra, hogy erről az eseményről megfeledkezzünk, de most már elsősorban a katasztrófa utóéletéről lesz szó, és arról, hogy mi lesz a Wagner afrikai tevékenységével, sőt, általában az orosz jelenléttel ezen a kontinensen.

Mint az előre látható volt, Jevgenyij Prigozsin tegnapelőtti halála komoly következményekkel fog járni, melyeket egyelőre csak találgathatunk – ahogyan azt is, miért zuhant le az oligarcha-zsoldosvezér Embraer 600 típusú repülőgépe. Ebben a mai írásban két kérdést próbálok körüljárni: azt, hogy mi történt és azt, hogy mi várható a közeljövőben.

A mai, illetve tegnapi nap legfontosabb híre egyértelműen Jevgenyij Prigozsin és Dmitrij Utkin halála: a történtekkel kapcsolatban rengeteg találgatás kering, mindazonáltal, ha őszinték akarunk lenni, azt meg kell vallanunk, hogy az ő repülőgépüket bizony lelőtték. Éspedig az orosz fegyveres erők légvédelme tette, ugyanis 8 500 méter magasságban következett be a találat, ehhez bizony fejlett rendszert kellett használni.

Mostanra már befejezett ténynek tekinthető, hogy az orosz oktatási rendszer minden szintjén kötelező tantárgy lett az, amit ők hazafiságnak, mindenki más pedig orosz nacionalizmusnak nevez. Az óvodákban még csak egyenruhákban masíroztatják a gyerekeket, az elemiben és a középiskolában már egyfajta „osztályfőnöki foglalkozás” keretében kell foglalkozni a dologgal, az egyetemeken pedig „Az orosz államiság alapjai” a tárgy neve, és kötelező minden hallgató számára.