Sokszor szoktam mondani, hogy sajtóban és sakkban „fogott figura lép”, ha egy témához egyszer hozzányúltunk, mindig meg kell írni a fejleményeit is. Ilyen téma most Posta Imre ügye, amelyben ma történt meg a vádemelés – én nem mondok véleményt arról, hogy nyolc évet kért rá a Budapesti Regionális Nyomozó Ügyészség, döntse el magának mindenki, sokallja-e vagy inkább kevesli.

Sajnos rossz hírem van: ha a mostani trendeket elemezzük, a Megafon valószínűleg meg fog szűnni. Persze ez nem is olyan biztos, hogy nagyon rossz hír, nem mindenki szereti ezt a propaganda-szervezetet, például én sem, remekül el tudom képzelni nélkülük az életet: de honnan veszem én ezt a megállapítást? Hiszen jelenleg a kormánypropaganda legfőbb eszközét jelentik.

Ma kivételesen nem az ukrajnai vagy oroszországi helyzettel foglalkozom, ott egyelőre csak készülődik a luhanszki offenzíva, vihar előtti csend honol és inkább politikai hírek uralják az információs teret, így aztán van időnk foglalkozni a lelőtt kínai kémballon esetével, ami viszont tényleg megér egy misét, mert sokan nem értik, mi történt.

Tulajdonképpen felesleges megírnom ezt a szösszenetet, a dolgok menetén nem változtat, már mindenki eldöntötte, kiben és miben hisz, de mégis foglalkozom a kérdéssel, mert több jel is arra mutat, hogy Magyarországon is, máshol is turbófokozatba kapcsolt az orosz propaganda, és rövidesen térdig fogunk járni benne – most még csak bokáig ér.

Bonyolult írás következik, ami nem fogja nélkülözni az abszurd bizonyos árnyalatát sem, ugyanis Oroszország potenciális széthullásáról szól, mely azonban oroszok nélkül elképzelhetetlen. Mivel az ez ügyben tartott minapi fórum egyik-másik részlete már kering a közösségi oldalak magyar nyelvű szegmenseiben, persze alaposan félreértve, ideje kicsit tisztázni a helyzetet.

Ez az írás a tavaszi orosz offenzíva esélyeinek latolgatásával foglalkozik, ugyanis a világon mindenki biztos abban, hogy lesz ilyen, hiszen Vlagyimir Putyin állítólag ki is adta már az utasítást arra, hogy április elsejéig az orosz erők vissza kell foglalják Donyeck és Luhanszk teljes területét. Hogy miképpen tennék, az már nehezebb kérdés.

Ennek a mostani háborúnak a csatáit az Oroszországi Föderáció elveszítheti Bakhmutnál, elveszítheti Kreminnánál, Szvatovénál, legújabban Vuhledarnál is, szóval egész sok helyen, egyedül az orosz és magyar kormánymédiában nem veszítheti el soha. Ott akkor is győzni fog, amikor veszít.

Komoly veszély fenyegeti a világot a legújabb, Iránból érkező hírek szerint: az iszlám köztársaság meglehetősen inkompetens diplomáciája fenyegető üzeneteket küld a szélrózsa minden irányába a hét végi dróntámadás miatt. Egyedül a Szerjózsa irányába nem üzen, mert vele jóban van, de ebből a mostani kardcsörtetésből lehet még nagy baj is.

Lassan már nekem kínos, hogy minden nap Orbán Viktor viselt dolgaival kell foglalkoznom, de nem én tehetek róla, hanem ő – minden nap tesz valamit, amit nem lehet szó nélkül hagyni. Ráadásul a világsajtó is állandóan vele foglalkozik mostanság, igaz, némi késéssel, átfutási idővel: a kedves nyugati és keleti kollégák előbb meg kell keressék a térképen Magyarországot, ami lássuk be: nem is olyan könnyű feladat.

Azért most már eldönthetné a magyar kormány, hogy mi a csodát akarunk mi Európában és Európától. Mert egyelőre annyifélét méltóztatnak beszélni az illetékes hölgyek és urak, hogy összezavarják a tulajdon rajongóikat is. Aki nem hívük, az persze tudja, hogy egyszerűen csak sok pénzt akarnak az Uniótól, amivel ne kelljen elszámolni se, de aki hisz nekik, az most bajban van.