Mikor az ember azt hinné, Jevgenyij Prigozsinnal kapcsolatban már mindent megírtak, amit csak lehetett, és néhány olyan dolgot is, amit nem, megérkezik az a hír, ami valószínűleg pontot tesz a történet végére: a Nasztojasaja Vremja (Jelen Idő) szerint megvan a zsoldosvezér utódja. Innentől kezdve jöhetnek részint a dolgos hétköznapok, részint pedig megszülethet a legenda Zsenya Prigozsinról, aminek viszont nem sok köze lesz a valósághoz.
(Képünk illusztráció)
Az Ukrajna elleni teljes körű orosz invázió ellen nyújtott amerikai és európai uniós segítséget mindenki másként látja. A szélsőséges oroszbarátok minden reggel az Egyesült Államok csődjét vizionálják, az ő véleményüktől nem sokban különbözik a magyar kormányé, amely kifejezetten meg próbálja fosztani a védekező Ukrajnát minden segítségtől – ettől ugyan nem bírja, de a másik oldal kérdése is jogos, miszerint miért nem történt még meg minden támogatás dacára a régen várt áttörés a harctéren?
(Képünk illusztráció)
Most a világpolitika egyik sarkalatos kérdéséről lesz szó, meglehetősen nagy terjedelemben, tehát jelzem előre: ne tessék reklamálni, ez bizony hosszú lesz, és nem is lehet rövidebben foglalkozni Vlagyimir Putyin állapotával, ha alapos munkát akarunk végezni. Márpedig az orosz ellenzéki Projekt azt végzett – ez egy oknyomozó, tényfeltáró orgánum, egy-egy írásuk akár hónapokig is készül, de mikor megjelenik, akkorát szól, hogy beleremeg a Kreml összes bástyája.
(Képünk illusztráció)
Valamiért az elmúlt két napban csupa olyan hír és elemzés érkezik, ami az orosz energiahordozók kereskedelmével kapcsolatos. Tegnap a Gazpromról írtam, ma a változatosság kedvéért az Északi Áramlat elleni robbantásos merényletről közölt komoly, átfogó tanulmányt az ukrán Detector Media, mely az álhírek elleni küzdelemről ismert.
(Képünk illusztráció)
A csillagászat ismeri a gázóriás fogalmát, ilyen például a Naprendszeren belül a Jupiter vagy a Szaturnusz, Szergej Bondarenko közgazdász pedig most a The Insider hasábjain bemutatta, hogy néz ki a gáztörpe. Pont úgy, ahogy a Gazprom, a valamikori óriásvállalat ugyanis mostanra a csőd szélén tántorog.
(Képünk illusztráció)
Régivágású kremlinológia következik most, mintha csak a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben járnánk, mikor apró jelekből próbálta meg a nyugati sajtó – és a szolgálatok – kitalálni, mi lesz Moszkva következő sakkhúzása. Olyasmikből például, hogy ki ül közelebb a díszpáholyban a főtitkárhoz a Bolsojban tartott bemutatón, vagy mi jelent meg épp a Lityeraturnaja Gazeta legfrissebb számában.
(Képünk illusztráció)
A Kreml-barát sajtó világszerte zeng a hírtől, hogy Vlagyimir Putyin megnövelte az Oroszországi Föderáció hadseregének harcoló állományát 170 ezer fővel. Vannak, akik általános mozgósítást vizionálnak emiatt, vannak, akik végső győzelmet – azt elfelejtik, hogy tavaly még a részleges mozgósítás is csak összesen 300 ezer főt mobilizált, de jelenleg ennyiről sincs szó.
(Képünk illusztráció)
Ezzel a kérdéssel nemrég foglalkozott a Telex, de olyan megdöbbentőek a Political Capital eredményei, hogy én is elővenném: a tényrelativizmusról van szó. Ami röviden annyit jelent, hogy vannak, akik azt állítják: igazság, valóság nem is létezik, minden pusztán vélemény kérdése. Ostobaság, de ne mosolyogjunk rajta, mert nagyon veszélyes.
(Képünk illusztráció)
Hogy eláruljak egy műhelytitkot: a jelenlegi világpolitikai helyzetben minden reggel komoly gondot okoz számomra eldönteni, Oroszország Ukrajna elleni inváziójáról írjak-e vagy a közel-keleti helyzetről, ugyanis mindkettő nagyon fontos, mindkét területről érkeznek a hírek, de egy fenékkel két nyeregben bajos lovagolni. Általában az dönt, hol történt valami aktuális és lényeges esemény.
(Képünk illusztráció)
Gázában véget ért a tűzszünet, véget értek a fogolycserék, újraindultak a harcok – mindenki előtt nyilvánvaló, hogy ezeket Teherán finanszírozza, háttérből támogatva proxy erőit, csak az nem világos az európai átlagember számára, miért teszi? Ezt magyarázta el Jurij Macarszkij, a térség szakértője a The Insider hasábjain.
(Képünk illusztráció)
