Ma megint a Közel-Kelettel fogunk foglalkozni, éspedig két, nem is mindig egybevágó szempontot bemutatva. Először ismertetem a térség fontosabb híreit szokás szerint az ISW napi jelentésére támaszkodva (velük épp ma gúnyolódott a Pesti Srácokban Ambrózy Áron, igaz, nem az eredeti jelentés alapján, azt ő nem olvasta, nem is képes rá, hiszen angolul van, hanem a Portfolio kivonatát elemezve – üdvözlöm Ambrózy dandártábornokot, és érdeklődnék, melyik hadtudományi szakon diplomázott?) a második részben pedig a Chatham House tanulmányát vesszük elő a Hezbollah szándékairól és lehetőségeiről. Akkor lássuk a friss híreket előbb.

(Képünk illusztráció)

Az emberiséget sok megoldatlan kérdés kínozza, például az, hogy mire való volt fénykorában Stonehenge, mi célt szolgáltak a Nazca-vonalak, hol van a szél, amikor nem fúj, és van-e Vlagyimir Vlagyimirovics Putyinnak bármiféle néven nevezhető és körülírható ideológiája, avagy sem? Egyáltalán, van elv, ami ezt az embert vezérli, vagy tisztán érdekei szerint cselekszik?

(Képünk illusztráció)

Kérem, nagy örömmel értesültem arról, hogy pont most, a magyar vasút sorsdöntő napjaiban – annál sorsdöntőbbet nehezen tudok elképzelni, mint amikor valami épp darabokra esik szét a legalább ötven éves haldoklás után – a MÁV novellapályázatot írt ki abból az alkalomból, hogy 140 éves a Keleti pályaudvar.

(Képünk illusztráció)

Ma két régi tévéműsort idézünk fel, az egyiknek az volt a címe, hogy „Miért szép”, a másiké „Vers mindenkinek”. Bár esetünkben sem nem szép az, amit be fogok mutatni, sem nem szól mindenkihez. Sőt, gyakorlatilag olyan alkotásról van szó, amit állítólag nem is ember készített, bár én ebben erősen kételkedem, azt is részletezni fogom majd, hogy miért. 

(Képünk illusztráció)

Örömmel számolhatunk be arról, hogy a tegnap még meg nem erősített hírek alapján elemzett Izrael-Hezbollah összecsapásról megérkeztek végre a pontos hírek. Természetesen az ISW napi jelentésének alapján adjuk közre az információkat, melyekben az a legfontosabb, hogy már bizonyosak, nem kell a sötétben tapogatóznunk. Akkor lássuk, mi történt tegnap hajnalban.

(Képük illusztráció)

Nehéz helyzetben van a krónikás, ha a ma hajnali megelőző csapásról akar beszámolni, melyet Izrael mért a Hezbollah dél-libanoni központjaira és erőire. De mindenképpen kell írni erről, mert ez a legfontosabb és legaktuálisabb hír, jóllehet a nemzetközileg elismert és megbízhatónak tekinthető hírforrások jelenleg még a kávéjukat kavarják és álmosan pislognak vagy – ha amerikaiak – még alszanak.

(Képünk illusztráció)

Ritkán írok sportról, magam sem tudnám megmondani, miért, talán, mert keveset is foglalkozom vele, pedig voltam én majd’ két évig sportújságíró is – igaz, azóta se sok versenyt vagy mérkőzést néztem meg. Most viszont sporttal kell foglalkoznom, ugyanis az ismert történelem egyik legkülönösebb szélhámossága esett meg az oroszországi Permben: olyan már volt, hogy pénzt hamisítottak, olyan is, hogy értékpapírt vagy műkincset, de olyan még soha, hogy egy egész nemzeti kosárlabda-válogatottat!

(Képünk illusztráció)

Vannak hírek, amelyek megrázzák az embert, vagy mert letaglózzák, vagy, mert olvasásuktól röhögőgörcsöt kap az ember, én speciel a második állapotba kerültem, mikor elolvastam a Demokratában a Szörényi Levente-interjút. Sok újat nem lehet megtudni belőle, az nem újság, hogy Szörényi erősen nemzeti-konzervatív gondolkodású, de az írás poénjai kihagyhatatlanok. Kezdjük rögtön a címmel:

„Mindnyájan István és Koppány fiai és lányai vagyunk”

(Képünk illusztráció)

Amerre lát az ember, mindenfelé háborús gócok alakulnak ki, mióta 911 napja Oroszország rátámadt Ukrajnára és tavaly október hetedikén a Hamász orvul betört Izrael területére, olyan dúlást, mészárlást végezve, amilyenre a keresztes háborúk óta nem volt példa, pedig ez arrafelé nagy szó. A Vörös-tengeren a houthik lövöldöznek a teherhajókra, de erősen melegszik a tajvani helyzet is, Észak-Korea meg csak ül csendben, mint vérnyúl a fűben, és reszelgeti a nukleáris robbanófejeit.

(Képünk illusztráció)

Ma megint a Carnegie intézet egyik tanulmányát veszem elő ismertetés céljából, ugyanis olyasmire hívja fel benne a figyelmet szerzője, Sarah Labowitz, amit sokan nem is gondolnának. Nevezetesen arra, hogy a klímakatasztrófa, az egyre gyakoribb természeti csapások gazdasági válságot is okozhatnak.

(Képünk illusztráció)