Nos, október hetedike van, a nagyon rossz emlékű Hamász-támadás évfordulója. Itt van tehát annak az ideje, hogy számot vessünk: egyáltalán, mi történt? Hogyan kerülhetett erre sor? Mi értelme volt és mi értelme van a mostani háborúnak? Mi célt szolgál? Mi ennek a veleje?

(Képünk illusztráció)

Elnézést kérek, hogy tegnap elmaradt a krónika, sajnos sűrű lett körülöttem az élet, de ma újult erővel térünk vissza a Közel-Keletre, mert az események továbbra is zajlanak. Lássuk tehát a tegnapi híreket az ISW megbízható napi jelentése alapján.

(Képünk illusztráció)

Elnézést kérek mindenkitől, akit esetleg nem érdekel a téma, de ma is közel-keleti hírösszefoglalóval jelentkezem. Nem tehetek másként: a könyörtelenül zajló események kényszerítenek rá. Az esemény ugyanis nem kérdezi, mit lenne kedve írni a krónikásnak, az csak megtörténik, ha tetszik, ha nem. Akkor lássuk – szokás szerint az ISW nyomán – mik a tegnapi hírek ebből a válságövezetből?

(Képünk illusztráció)

Nos, a két nappal ezelőtti rakétatámadás a jelek szerint a várthoz képest ellentétes hatást ért el: a megtámadott Izrael köszöni szépen, jól van, és folytatja a dél-libanoni offenzívát, ellenben Teherán vezető körei az esetleges megtorlástól tartva kétségbeesetten, vicsorogva fenyegetőznek – ők ijedtek meg ezek szerint, nem a célba vett Izrael. De lássuk a híreket, szokás szerint az ISW napi jelentése alapján.

(Képünk illusztráció)

Sajnos ma is a közel-keleti hírekkel kell foglalkozni, az ott zajló események roppant módon felgyorsultak, és túlzás nélkül állítható, hogy világpolitikai jelentőségűek. Irán tegnap esti tömeges rakétatámadása könnyen új fejezetet nyithat a térség történelmében, mert az, hogy lesz válaszcsapás, egészen bizonyos. Lássuk az ISW napi összefoglalóját!

(Képünk illusztráció)

Nem szeretek, nem is szokásom két egymás utáni napon ugyanazzal a témával foglalkozni, de most az események kényszerítenek rá: Izrael ugyanis szárazföldi hadműveletet indított Dél-Libanon ellen, melynek részleteit ugyan kevéssé ismerjük, de igen nagy fontosságú. Jelen pillanatban a tegnapi hírek összefoglalójával szolgálhatok, szokás szerint az ISW nyomán.

(Képünk illusztráció)

Először is elnézést kell kérnem az olvasóktól, hogy az elmúlt napokban, mikor pedig kulcsfontosságú események zajlottak a Közel-Keleten, nem ezzel a területtel foglalkoztam, de mentsen a tény, hogy sokkal közelebb, kis hazánkban is lényeges dolgok zajlottak, és a prioritás logikus elve azt diktálta, hogy ezekről írjak, most viszont van annyi csend Hunniában, hogy visszatérhessek a külpolitikához.

(Képünk illusztráció)

Elöljáróban annyit szeretnék megjegyezni, hogy szívesebben foglalkozom külpolitikával, mint belpolitikával, de van, amikor a kettő összeér, jóllehet nem mindenki veszi észre ezt – én is csak véletlenül jöttem rá az összefüggésre Orbán Balázs méltán közfelháborodást kiváltó szavai és a nemzetközi életben zajló bizonyos folyamatok között.

(Képünk illusztráció)

Szögezzük le: a bérterrorizmus egyáltalán nem új találmány. Már Szun-ce is megjegyzi a Hadviselés Törvényiben, miszerint „Megtelepedett kém az, akit az ellenséges vidék lakosaiból választunk ki és fogadunk szolgálatunkba”. Márpedig ő elég régen élt és vitézkedett. A huszadik század is tele van példákkal a felbérelt ügynökök által elkövetett szabotázsakciókra, de ami a legérdekesebb: az Iszlám Állam is így szerveződik és így hajtja végre a támadásait.

(Képünk illusztráció)

Sajnos nem tudom, nem bírom másnak nevezni Orbán Balázst. Amit beszélt, felér a magyar történelem, a magyar nemzet és az általános emberi szabadságvágy örök elárulásával – azzal együtt, hogy nem vagyok, nem is lehetnék nacionalista soha. Az én származásommal? Ugyan már. De hazafi még lehetek, bár most, sokadjára is le kell szögeznem: számomra a haza kissé tágabb fogalom, mint az a térség, ami Biharkeresztes és Nemesmedves között terül el.

(Képünk illusztráció)