Ma érdekes kérdést kell boncolgatnom, bár távolról sem tűnik kardinálisnak a dolog – míg meg nem nézzük közelebbről. Arról van ugyanis szó, hogy mi az igazság és mi nem az, mi közölhető és mi nem. Az különösen pikáns a történetben, hogy a problémát a Normális Élet Pártja vetette fel, egy népszavazási kezdeményezés keretében.

Kezdjük azzal, hogy ezt azért hírnek nem nevezném, de ha már a fél magyar sajtó foglalkozik vele, én is írnék róla valamit. Arról van szó, hogy ma reggel elég sok lapban találkoztam azzal, miszerint műveleti felderítőket toboroz a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat. Hat napja tudok róla, sőt, mosolyogtam is rajta, de rám nem hatott a szenzáció erejével.

Meglepő elemzést fogok ismertetni, még meglepőbb forrásból: az elmúlt napok elsöprő ukrán katonai győzelmei különös, kaotikus közállapotokat idéztek elő az orosz társadalomban. Mivel nincs még hivatalos álláspont a történtekről, mindenki a maga módján értelmezi őket és kommunikál róluk, ami egy Bosch-festmény szürreális kavalkádjára emlékeztet.

Nem való nekünk ez a háború, mármint a magyar napi sajtónak. Nagyon rosszul kezeljük, ugyanis megvan az a tulajdonsága, hogy bármit lehet róla írni, nem foglalkozik vele, csak megy a maga útján, és ezzel lehetetlen helyzetbe hozza a honi váteszeket, akik naponta nyolc alkalommal jósolják meg a kimenetelét. Tizenhatféleképpen.

Ezt most már mindenképpen meg kell írni, tegnap óta adós vagyok vele. Komoly fordulat állt be az ukrajnai orosz invázió menetében, vagy inkább mondjuk úgy, hátramenetbe kapcsolták az inváziót, így most – Zelenszkij elnök szavaival élve – az orosz hadsereg a legelőnyösebb oldalát mutatja az ukrán erőknek: a hátát.

Eljött az a nap, amikor Clausewitzet kell idéznünk: „Háborúban a helyzet pillanatonként változik”. Nincsenek még pontos információink a reális állapotokról, de az, ami tegnap még csak lehetőségnek látszott – Izjum bekerítése – hirtelen Izjum kiürítésévé változott, a várost még az ostromzár beállta előtt elhagyták az orosz csapatok, fut, ki merre lát.

(Fotó: The Insider)

Nem könnyű magyarázatot adni arra, mi folyik jelenleg Kelet-Ukrajnában. Illetve, természetesen leírhatóak a tények, események, összecsapások és hadmozdulatok, csak nem mindenkinek fognak tetszeni, és mivel sokan szeretnék azt olvasni a hírekben, amit ők gondolnak, nekik majd nyitunk a jövő héten egy külön gondolatolvasó szolgáltatást, mert első a kuncsaft.

És azt ismerik, amikor a főispán színarany csodaszarvas hátán, egy miniszteri tanácsadó kíséretében, hat és fél méteres szikláról szökellve kergeti az inflációt és a gázárakat, miközben a Kreml bástyáiról doni kozákok kórusa zeng Volga-dalokat, a karéneket pedig időnként megszakítja harsány hahotázásuk?

Én most jöttem rá, hogy mi leszek, ha nagy leszek. Kicsit későn, hiszen ötvennégy éves fejjel és őszülő szakállal ennek már el kellett volna dőlnie jóval előbb, de nehéz gyermekkorom volt, meg ezek szerint hosszú is. Mindenesetre most múltak el az útkeresés évtizedei, eldőlt: én mostantól valóságos belső udvari titkos tanácsos leszek, és punktum.

A hír érdekes, és elég sok kérdést vet fel, melyek közül a legelső, hogy mennyire igaz az információ? Arról van szó, hogy a New York Times amerikai hírszerzési forrásokra hivatkozva közzétette, miszerint az Oroszországi Föderáció állítólag több millió rakétát és tüzérségi lőszert vásárol Észak-Koreától és talán Irántól is.