A változatosság kedvéért ma megint Afganisztánról lesz szó, bár most másként: a hírek leginkább a repülőtér pokoli körzetéről szólnak, ami nem azt jelenti, hogy máshol nem történik semmi, hanem azt, hogy már leginkább csak onnan jutnak ki információk. Közben honi politikusaink is magukra találtak és megszakértették a helyzetet, pedig ezzel várhattak volna még.

Afganisztán lesz ma is a téma és még jó ideig, bár tegnap valamivel kevesebb idegborzoló hír érkezett, mint korábban. Ezt betudhatjuk annak is, hogy a tálibok sem fáradhatatlanok, néha nekik is meg kell állniuk pihenni, de akár annak is, hogy hihetetlen sebességgel romlik a hírek kikerülésének az esélye az országból.

Olcsó dolog lenne azt mondani, hogy „konszolidálódik az afgán helyzet, megkezdődtek a véres hétköznapok” – olcsó és ráadásul hazug is. Nem volna igaz, a jelenlegi állapotokat ugyanis két törekvés jellemzi: egyrészt annak kísérlete, hogy meginduljon valamiféle „tálib konszolidáció”, másrészt azonban az a lakossági elégedetlenség, amely már tálib-ellenes tüntetésekhez is vezetett.

Ma is Afganisztánnal foglalkozunk, és ez előreláthatón így lesz még egy darabig: a tálib hatalomátvétel egészen új helyzet elé állította a világot, és bele fog telni bizonyos időbe, míg rájövünk, hová tegyük őket. A friss hírek szerint úgy néz ki, tökéletesen meg fog felelni a régi helyük a fanatikus, agresszív szélsőségesek polcán, oda valók.

Folytassuk afganisztáni hírösszefoglalónkat, mert egy ideig Kabulon lesz a világ szeme – még ha túl sok jó hírrel nem is szolgálhatunk. Ahogy tegnap sem, tegnapelőtt sem, ma sem lehetünk optimisták, bármit is ígérjen az új rendszer. Ami persze régi rendszer, illetve most el akarják hitetni a világgal a tálibok, hogy megváltoztak, csak nem lehet nekik hinni.

Nem könnyű feladat beszámolni az aktuális afganisztáni eseményekről, aminek az a legfőbb oka, hogy viszonylag kevés a pontos információnk. A káosz teljes Kabulban minden szempontból, és borzalmas vagy bizarr képek érkeznek – ezekre majd kitérünk, ugyanis meglepő a győztesek cinizmusa. És megrázó a civil lakosság kiszolgáltatottsága.

Hogy a végén kezdjem, szokásom szerint: igen, Kabul elesett és Afganisztán utolsó, húsz évig tartó periódusa véget ért. Ennek borzalmas következményei lesznek, bár nem kétlem, hogy akad majd olyan magyar sajtómunkás, aki ezt is üdvösnek találja: a magam részéről semmi jóra nem számítok. De foglalkozni kell az üggyel, ez ugyanis már történelem.

Hogy az elején kezdjem: én tegnap tévedtem. Egészen pontosan abban tévedtem, hogy azt hittem: Borvendég Zsuzsanna elmélete arról, hogy a CIA és más ármányos nyugati szolgálatok vezényelték le a taxisblokádot, sőt, a rendszerváltást is, egyszeri kisiklás, ő hibázott, ragaszkodhat ugyan a teóriához, de nem egy trend része ez a legenda. Nem volt igazam, ez trend.

Mindenekelőtt elnézést kell kérnem olvasóimtól, ez az írás meglehetősen nomád körülmények között készül, reggel még mesés volt az internet-szolgáltatásom – tehát hol volt, hol nem volt – aztán teljesen elment, már javítják (72 óra határidővel), addig egy telefonnal összekötött kis laptopon próbálom elemezni Borvendég Zsuzsanna legújabb elméletét.

Pedig én ma a kínai ötéves tervről akartam írni, mert igen izgalmas tárgy, de hát szegény firkász szándékát boldog Isten bírja. Majd írunk róla holnap, ma sajnos a telefonokkal és a nemzet biztonságával kell foglalkozni. Ha már mások is azzal foglalkoznak, egyre nagyobb lelkesedéssel és egyre kisebb szakértelemmel.