A jelenlegi helyzetet Franz Kafka úgy írná le, miszerint: „Amikor egy reggel Gregor Samsa nyugtalan álmából felébredt, idegen ügynökké változva találta magát ágyában.” Ma reggelre sokakat változtatott így át Orbán Viktor, sőt, saját magát is, ha szigorúan vesszük a dolgot, és mivel ő így veszi, mi sem lehetünk elnézőek. De tekintsük az esetet részletesen.

(Képünk illusztráció)

Előre jelzem, hogy mint már annyiszor, most sem lehet röviden megfogalmazni az aktuális világpolitikai helyzetet anélkül, hogy hazudna az ember, tehát ez az írás is „hosszú” lesz. Viszont legalább alapos. Ezekben a percekben kezdődött meg Rijádban az az amerikai–orosz külügyminiszteri szintű tárgyalás, amely esetleg a két fél megállapodásához vezethet az Ukrajna elleni orosz inváziót illetően.

(Képünk illusztráció)

Nem szokásom kommentekre teljes írásban válaszolni, most mégis megteszem, ugyanis az, amit tisztáznom kell, messze túlmutat azon a pár mondatnyi terjedelmen, amennyit a mélyen tisztelt hozzászóló közölt velünk. Kortünetről, jelenségről, szindrómáról van szó, amely az emberi társadalom minden szintjén megmutatkozik, éspedig egyre inkább, egyre gyakrabban.

(Képünk illusztráció)

Senki sem rajong a propagandáért, kivéve azokat, akik vagy nem ismerik fel, vagy már reménytelen, menthetetlen esetek. Ez fokozottan igaz az átlátszó orosz propagandára, de azt megjegyezném, hogy van annak haszna okos ember számára is: minden kémtevékenység nélkül is megmutatja az ellenfél szándékait. Erre jött rá az ukrán Detector Media, bár nem most, hanem már évekkel ezelőtt, és ezért felbecsülhetetlenül értékes az általuk végzett elemző munka.

(Képünk illusztráció)

Mivel a tegnapi napon eljött közénk, ostoba európaiak közé a mélybölcsességű és szentséges J. D. Vance, hogy megmagyarázza a pestieknek, miszerint csíp a poloska, a hollandoknak, hogy kopog a fapapucs, a spanyoloknak, hogy mi is a viasz, az egész kontinensnek pedig azt, hogy miben áll a demokrácia, ma én is a beszédével fogok foglalkozni.

(Képünk illusztráció)

Meglódultak az események, mivel Donald Trump beszabadult a diplomácia porcelánboltjába és igazi republikánus elefántként most tör és zúz, bár a jelek arra mutatnak, hogy azt hiszi: valamiféle pávatáncot jár. Nos, attól nem zengene az egész planéta... Az egymást kergető eseményekről leginkább csak hírösszefoglalót lehet írni, a The New York Times és az ISW nyomán – lássuk tehát, mi történt tegnap.

(Képünk illusztráció)

Ha azt mondom, hogy az elmúlt hetekben fagypont alá süllyedt az orosz-azerbajdzsáni diplomáciai viszony hőmérséklete, eufemizmussal élek: úgy befagyott az, olyan jeges, mint a Kaukázus összes csúcsa egyszerre. Hiába, nem kellett volna lelőni azt az utasszállító repülőgépet, vagy ha már mégis megtették, vállalni kellett volna annak következményeit, hogy viszketett Szása ujja az elsütőbillentyűn (bár, ismerve a Pancir rendszer működését, ehhez nem lehetett elég egyetlen viszketeg Szása, ehhez több is kellett).

(Képünk illusztráció)

Jevtusenko még viszonylag komolyan próbálta cáfolni ismert versében, hogy „akar-e Moszkva háborút”, illetve az eredeti szöveg szerint „akarnak-e az oroszok háborút”. Putyin bebizonyította, igaz nem versben, hanem tettekkel, hogy igenis akarnak, csak ez a mostani háború egyre nehezebb, kényelmetlenebb mindenkinek – nem véletlen, hogy egyre többet emlegetik a béketárgyalások szükségességét.

(Képünk illusztráció)

Mivel a csapból is Alice Weidel közelgő budapesti látogatása és Orbán Viktorral tartandó találkozója folyik – a kormánymédia most sem tartózkodik a túlzásoktól, van, ahol már jövendő kancellárként emlegetik, máshol beérik azzal, hogy feltételezik, miszerint ő lesz a CDU koalíciós partnere – nézzük meg kicsit a németországi helyzetet reálisan elemezve, milyen esélyei vannak a hölgynek.

(Képünk illusztráció)

Ezt az írást eredetileg azért közölte a Vsquare oknyomozó portál, mert felháborította őket, hogy Szlovákia legveszélyesebb szélsőjobboldali uszítójáról bíróság mondta ki, miszerint nem szabad róla rosszat – vagyis igazat – mondani. Haragjukban alaposabban utána néztek az illetőnek, tudományos kutatást analízisnek vetették alá, így született meg ez a nem túl rövid, de nagyon pontos jellemzés: egy neonáci trollkirály portréja.

(Képünk illusztráció)