Ha eddig kellett írni Afganisztánról, most már muszáj is. Kikerülhetetlen a kabuli repülőtér ellen elkövetett terrortámadás pokla, illetve a magyar kormánysajtó egy részének mégis sikerült kikerülni, vagy csak Trumpot idézni az ügy kapcsán. Ezek nem hírlapok, hanem propagandakiadványok, ne is foglalkozzunk velük, nekünk az a dolgunk, hogy a hírekkel szembesüljünk.

Folytatjuk Afganisztán sorsáról szóló sorozatunkat, bár egyre szomorúbb és reménytelenebb a helyzet. Kevés a hír, azok sem adnak okot optimizmusra, illetve... sose zárjuk ki a csoda lehetőségét, de nem érdemes számítani rá. Az evakuációs folyamat a végéhez közeledik, a Pandzsir-völgyből ellentmondásos információkat kapunk, és jobb híján minden forrás csak spekulál.

Folytatjuk az afgán helyzettel foglalkozó sorozatot, nincs is nagyon más választásunk: fejlemények ugyanis vannak, néhány hír is van, előrelépés nincs, visszalépés annál inkább. Ezzel egy időben elveszni is látszik a remény a kabuli repülőtér mellett táborozók számára, akik többen már nem lehetnek, de kevesebben sem menekülés útján lesznek majd.

Újra Afganisztán, mindig Afganisztán. A fejlemények cseppet sem szívderítőek, legyenek azok akár politikai, akár katonai természetűek. Mindenesetre egy dolog bizonyos: az afgán sajtó működésének fokozatos leállása miatt most kezdünk még annál is kevesebbet tudni, mint amennyit eddig tudtunk, pedig az sem volt sok. De menjünk szépen sorban.

Folytatjuk sorozatunkat az afgán helyzetről, már csak azért is, mert zajlik az élet arrafelé, bár nem úgy, ahogy gondolnánk. Keleten vagyunk, ha nem is a Távol-Keleten, minden más. Három fő témát kell körüljárnunk, az első az evakuáció kérdése, a második a tálib rendszer jövője – amennyiben van ilyen, a harmadik a Pandzsir-völgy ellenállásának sorsa, ami kulcsfontosságú lehet.

(Fotó: Defense One / U.S. MARINE CORPS / LANCE CPL. NICHOLAS GUEVARA)

A változatosság kedvéért ma megint Afganisztánról lesz szó, bár most másként: a hírek leginkább a repülőtér pokoli körzetéről szólnak, ami nem azt jelenti, hogy máshol nem történik semmi, hanem azt, hogy már leginkább csak onnan jutnak ki információk. Közben honi politikusaink is magukra találtak és megszakértették a helyzetet, pedig ezzel várhattak volna még.

Afganisztán lesz ma is a téma és még jó ideig, bár tegnap valamivel kevesebb idegborzoló hír érkezett, mint korábban. Ezt betudhatjuk annak is, hogy a tálibok sem fáradhatatlanok, néha nekik is meg kell állniuk pihenni, de akár annak is, hogy hihetetlen sebességgel romlik a hírek kikerülésének az esélye az országból.

Olcsó dolog lenne azt mondani, hogy „konszolidálódik az afgán helyzet, megkezdődtek a véres hétköznapok” – olcsó és ráadásul hazug is. Nem volna igaz, a jelenlegi állapotokat ugyanis két törekvés jellemzi: egyrészt annak kísérlete, hogy meginduljon valamiféle „tálib konszolidáció”, másrészt azonban az a lakossági elégedetlenség, amely már tálib-ellenes tüntetésekhez is vezetett.

Ma is Afganisztánnal foglalkozunk, és ez előreláthatón így lesz még egy darabig: a tálib hatalomátvétel egészen új helyzet elé állította a világot, és bele fog telni bizonyos időbe, míg rájövünk, hová tegyük őket. A friss hírek szerint úgy néz ki, tökéletesen meg fog felelni a régi helyük a fanatikus, agresszív szélsőségesek polcán, oda valók.

Folytassuk afganisztáni hírösszefoglalónkat, mert egy ideig Kabulon lesz a világ szeme – még ha túl sok jó hírrel nem is szolgálhatunk. Ahogy tegnap sem, tegnapelőtt sem, ma sem lehetünk optimisták, bármit is ígérjen az új rendszer. Ami persze régi rendszer, illetve most el akarják hitetni a világgal a tálibok, hogy megváltoztak, csak nem lehet nekik hinni.