Ma a Szájer ügy fejleményeinek tisztázásáról lesz szó, ugyanis, amint látom, hatalmas ködösítés folyik a történet kapcsán. A jelek szerint a kormánymédia minden orgánumával azt közvetíti olvasóinak, hogy Szájer József titkosszolgálati ármány áldozata lett – akad, aki ki is mondja – és íme, a gonosz világösszeesküvés leleplezte magát azzal, hogy van felvétel a letartóztatásról.

Sosem titkoltam, hogy valósággal borzadok a március tizenötödiki szónoklatoktól, gyűlésektől, vezércikkektől. Magát az ünnepet nagyon szeretem – csak épp ahogy meglát, meghall az ember egy ilyen hivatalos „megemlékezést”, rögtön az az érzése, hogy aki beszél vagy ír, valamiképpen kihasználja, ellopja a jeles napot. Onnantól már nem ugyanolyan.

Érdekes dolgok kezdenek alakulni a világpolitikában, különös folyamatok zajlanak, főleg Kína körül, szóval valami nagy, mindent elborító nosztalgiát érzek bolygónk vezetői között a kétpólusú világrend és a hidegháború daliás kora iránt. Túl komolyan nem érdemes venni, de ha politikai ponyvaregénynek tekintjük, elég szórakoztatóak a fejlemények.

(Fotó: Xinhua hírügynökség)

Van remény, hölgyeim és uraim, mutatkozik valamennyi, bár nem járványügyben, azt senki sem tudja megmondani ez idő szerint, mennyit fog még pusztítani a pandémia  de a jelek arra mutatnak, hogy a világgazdaság utána csak újra fog indulni valahogy. Él még a Kapitalizmus Szelleme és kísértetként járja be nem csak Európát, de a világot is.

Vasárnap van, többször ellenőriztem, és három mérés után elmondhatom, hogy a fű sem nő, ebből következően szenzációs hírek sincsenek. Lapul a világ a járvány árnyékában, próbál minél csendesebben belesimulni a környezetébe, esetleg terepszínűvé válni. Persze vannak, akiknek kifejezetten jól jön a pandémia, mert anélkül a kutya sem foglalkozna velük.

(Budapest, Andrássy út. Fotó: Blikk)

Lehet szidni az eseményeket, kérem, ugyanis én mára vagy valami kellemes, könnyed írást terveztem, hiszen hétvége van – vagy egy alaposabb elemzést a világpolitika aktuális folyamatairól különös tekintettel Biden diplomáciai doktrínájára. De minden terv borult: kijött ugyanis az online nemzeti konzultáció eredménye. Az pedig fontosabb.

 - Szálem alejkum, ibn Hacsek.

- Szálem, Sajó bej, maga itt, Dubajban?

Sok megfejthetetlen rejtély van ezen a világon, hogy csak párat említsek, nem tudjuk, mire voltak jók igazából a Nazca-vonalak, nem ismerjük Stonehenge valódi célját és nem tudjuk, hány tagja van a KDNP-nek. Akkor vegyük az új magyar titkot, mert ezen is épp eleget törhetjük a fejünket, sőt kell is törnünk: igazából mire jó a védettségi igazolvány?

Újabb hatalmas magyar eredményről számolhatunk be, csak még nem tökéletes, nem is igazán nevezném eredménynek, inkább éri el a kívánt hatás ellenkezőjét és örülni a legkevésbé sem lehet neki – de magyar és eredmény. Ha kicsit sárga és kicsit savanyú is. Szóval: itt az első honi földön termett politikai deepfake. Sőt, egyből több is itt van.

Azért a minimum amit elmondhatunk, hogy a tegnapi nemzeti ünnep sztárja sajtófigyelem és hatás szempontjából a Gellérthegy volt, erős versenyben Stefka István Táncsics-díjával és a citromdíj úgy népszerűség, mint hatás tekintetében a járványügyi intézkedések ellen rendezett demonstrációknak jutott – soha nem akar már eljönni az a vírustagadó forradalom, kérem.