Ha már mindenki a Lázár János-interjúval foglalkozik, én is ejtenék róla pár keresetlen szót – rögtön az első az, hogy szakmailag kiváló, én magam sem tudtam volna jobban megírni. Én legfeljebb nem írtam volna meg egyáltalán, az elképzelhető: de jobbat nem tudtam volna az asztalra letenni. Ennek egészen pontosan ezer és egy oka van. Lássunk párat.

Megint úgy jártam, mint aki elmegy horgászni, de hal helyett máig harcoló német tengeralattjárót fog. Esetleg japánt. Azt nem tudom, mennyire nagy fogás ez, de mindenképpen érdekes, legfeljebb jó lesz ócskavasnak, beolvasztani, ott nem hagyom semmiképp sem. De menjünk szépen, sorban, mert sosem érünk a végére.

Lévén, hogy vasárnap reggel van, és nem torlódnak a világszenzációk, nézzük meg, mi történik a sajtószakmában. Hát mi történne, indulunk, méghozzá romlásnak, erős magyarok vagyunk mi kérem, hajdan. Lehet, hogy nem végromlásnak, de már annak a küszöbén tartunk.

Tulajdonképpen tényleg az egészről a Bill Gates tehet, ha ő nincs, a Vágási Feri nem véteti meg a Jutkával a Windows 95-öt és nem „száll be az internetbe”, minek következtében az egész fontos merény kifordult volna medriből és egy ártatlanabb, naivabb, kedvesebb világban harapdálnánk egymás torkát, mérgeznénk egymás kútjait, mert anélkül azért mégsem lehet élni Hunniában.

Thaiföldön forradalom zajlik, habár nagyon érdekes forradalom, mert a király ellen tüntetők – a monarchiát követelik. Csak épp nem a mostani monarchiát, a mostani formájában. Ellenben pont a király volt az, aki megváltoztatta a régi államformát, tehát az az egy biztos ebben a helyzetben, miszerint valaki most az államrend ellensége, de nem feltétlenül a tüntető fiatalok.

- Svejk, tett maga ebbe a kávéba rumot? – kérdezte Otto Katz tábori lelkész.

- Tettem, feldkurát úr.

- Akkor tegyen még. Sőt, kétszer annyit tegyen. És adja ide a Prager Tagblattot.

- Mit ittak tegnap este, feldkurát úr?

Ma érdekes dolgokkal fogunk foglalkozni, melyeknek a megítélését a legnagyobb részben az olvasóra bíznám. Ugyanis én még talán lehetek elfogult, lehetnek olyan szempontjaim, melyek rontják a véleményemet dr. Gődényről, aki azonban doktori címe ellenére nem orvos, hanem gyógyszerész, de a bizonyítékok magukért beszélnek.

Kezdjük rögtön azzal, hogy tévedni emberi dolog, csak állati kellemetlen – tévedtem már én is épp eleget, nem is szeretném azt a látszatot kelteni, hogy soha nem kellett sajnálnom, amit leírtam. Volt, mikor kellett, akkor helyre is igazítottam, most nem én követtem el a tévedést és annyira enyhe, hogy alig szorul helyreigazításra – mégis meg kell említeni.

Hogy Donald Trump megnyeri vagy elveszíti az elnökválasztást, azt én meg nem mondhatom, nálam avatottabbak sem tudják: de hogy szobra fog állni minden autokratikus nemzetállam fővárosában, méghozzá rövidesen, az egészen biztos, mert joggal lesznek neki hálásak azok a populista-neojobboldali vezetők, akik felhasználják majd a politikai örökségét.

Mikor az ember azt hinné, megnyugodhat Észak-Korea nukleáris és egyéb hadi készülődéseivel kapcsolatban, kivétel nélkül mindig történik valami, ami újra a nemzetközi figyelem középpontjába rángatja ezt a kis, jobb sorsra érdemes országot. Tesznek azért a figyelemért, mint egy diplomáciai Gábor ZsaZsa, akinek a negatív reklám is reklám, mert a botrány élteti.