Mesét mondok én most néktek, réges-régi hősregét – üzletről szól, megismerjük egy nagy biznisz győztesét. Valamikor ősidőkben, mikor még COVID sem volt, Mészárosék Lőrincének nagyon felfutott a bolt...

Máskor és máshol is mondtam: az új magyar Szabad Európa várakozáson felül kiváló hírportál lett, korábbi balsejtelmeink nem igazolódtak be, egymást érik náluk a tényfeltáró írások. Nem sajnálják az időt, energiát a munkától, olyasmiket találnak, amiket korábban leginkább csak az Átlátszó. Most egyenesen csodára leltek Újszentivánon, csak nem gondolták tovább.

Röviden összefoglalva: a helyzet az, hogy Magyarországnak semmi szüksége koronavírusra, elharapdáljuk mi egymás torkát minden kórokozó nélkül is, ha ránk bízzák a dolgot. Illetve annyi szükség mégis van erre a mikroszkopikus szörnyetegre, hogy ha nem ő végez velünk, hanem mi egymással, hát legalább miatta fogjuk tenni.

Ahogy nézem, eső után köpönyeg, késve reagáltak a nagy közösségi oldalak. Most már mind tilthatják a QAnonnal kapcsolatos összes csoportot, személyt, oldalt és profilt: ahogy Mark Twain mondta, „adj a hazugságnak huszonnégy óra előnyt és az igazság sosem fogja utolérni”.

Azért vannak érdekes helyzetek az életben, meg vannak náluk még sokkal érdekesebbek is. Ezek azok, amelyeket az ellenségemnek sem kívánok, ugyanis míg tartanak, az ember egyáltalán nem élvezi őket, ellenben mikor végük, azután is kissé kancsalul néz, és olyanokat kérdez, hogy „na, akkor ez most mi volt?”

Mikor ma reggel beleolvastam a Magyar Hírlapba, azt hittem, az 1985-ös Előre került a kezembe, mely Bukarestben jelent meg, magyar nyelven, és hogy úgy mondjam, volt egy sajátos stílusa, a kor szellemében. Az aranykor szellemében, ugyanis a Ceausescu-éra egyik hivatalos neve „aranykor” volt (epoca de aur). Ez a csodás kifejezés jött szembe, méghozzá Lezsák Sándor tollából.

Nem kéne annyit olvasnom, főleg nem Arany Jánost és kormánypárti oldalakat, egymás után különösen kerülendő az ilyesmi, mert óhatatlanul arra jutok a költővel, hogy „Bezzeg, de nem megy nékem / Tillaárom haj!
/Ez az én mesterségem, / Tillaárom haj!” Megy viszont nekik, csak ha azt nézem, hogyan, miképpen, hát tényleg nem tudom, sírjak-e vagy nevessek.

Vannak pillanatok, amikor előbb mondjuk a hírt, mert fontos, aztán cifrázzuk: a mostani helyzet ilyen. Ugyanis az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump és felesége, Melania koronavírus-tesztje egyaránt pozitívnak bizonyult. Az elnök és felesége bejelentették: azonnal otthoni karanténba vonulnak és megkezdik a gyógyulást, amennyiben szükséges.

Hölgyeim és uraim, hogy Al Capone kedvenc, baljóslatú mondatával kezdjem, az ember halandó. Ezzel szemben Magyarországon a sajtó is halandó, és mintha a világjárvány nem csak az embereket pusztítaná, hanem a médiumokat is, azonban a folyamatnak távolról sincs vége, és csak egy bizonyos: nem a koronavírus okozza.

(Fotó: Váraljai Szandra)

Ki hogy kezdi a napot kérem, ki hogy ébred. A legtöbben kávéval, mások féldecivel, akad aki pezsgővel, lehet még narancslével és bögre tejjel is, én ma a magam részéről egy kiadós káromkodással, mert elromlott az amúgy is rossz tévém: eddig a képernyő felső felén még volt kép, most már ott sincs, de sebaj, jött a vigasz hamar.