Ladies and gentlemen, fontos bejelentésem van. Rájöttem, mitől ilyen pokolian bonyolult a Brexit. Ez nem egy politikai esemény vagy aktus. Ez, kérem, egy tévésorozat, egy szappanopera, az Onedin család vagy a Forsyte Saga folytatása. Azért olyan fordulatos, és azért nem lehet abbahagyni, mert le van kötve a jövő évad végéig, muszáj kitölteni az adásidőt és felkelteni a nézők figyelmét – kötelezi a stúdiót a szerződés.

Mielőtt belekezdenék, mindenkit figyelmeztetek: nem egyszerű a történet. Aki népmesei, letisztult világképre vágyik, olvasson mást, van elég, dolgoznak más kollégák is, bőséges a választék. Akik viszont kíváncsiak a Donáth-ügy fejleményeire, próbáljanak figyelni, nem kizárt, hogy érdemes lesz. Érdemes, viszont bonyolult ügyről van szó, részletekben a gazság.

Ha alaposabban megnézzük, tulajdonképpen ez a Brexit egy olyan sportjáték, aminek van célja, de állandóan változnak a szabályai, így aztán nem is csoda, hogy a közönség – tehát a nagyvilág – túlnyomó többsége nézi ugyan a meccset, de nem érti. Amiről a népszavazás idején még azt állították Boris Johnsonék, hogy elegáns lovaspóló lesz, mára a legvadabb, szabálytalan buzkashivá fajult.

(Fotó: Chang W. Lee)

Álmos vasárnap reggel, kávézgat az ember, a fű sem nő és a tévében halkan duruzsol a Simpson család, míg a macska a fregolin hintázik. India meg milliók deportálására készül, szóval nem mindenhol ilyen nyugalmas az élet. Most szólok, de úgyis mindenki elfelejti már ma délre is: rövidesen olyan humanitárius válság várható az indiai Asszám államban, ami csak a rohingyák szomorú történetéhez lesz hasonlítható.

(Fotó: India Today)

Hát kérem, mindig mondtam, hogy mérhetetlenül tehetséges nép a magyar, legyen szó bármiről, azonnal előkerül nálunk tízmillió specialista, és úgy megszakérti a vita tárgyát, hogy az utána arról koldul, vagy tán még arra sem lesz képes a végére. Kérem, mi szakértőnek születünk, és azok is maradunk egész életünkben. Univerzális szakértők, specialisták vagyunk, profik mindenben IS.

Hát kérem, azt mondanám, hogy elkezdődött, ha nem zajlana már nagyon régen, legfeljebb nem mindenki veszi észre. Hogy mi? A Nagy Magyar Online Forradalom, amit nem véletlenül illetek a Nagy Kínai Kulturális Forradalomhoz hasonló névvel. Vannak párhuzamok, kétségtelenül vannak és legalább annyit fog nekünk ártani, mint az elődje Kínának.

Nagyot mozdult tegnap Európa, kétszer is, csoda, hogy a föld nem rengett, kérem – ebből következően van egy rossz hírem, meg egy jó, melyiket mondjam először? Magyarok vagyunk, tehát a rosszat mondom, alkati pesszimizmusunknak megfelelően: Őfelsége II. Erzsébet királynő jóváhagyta Boris Johnson miniszterelnök arra vonatkozó kérését, hogy függesszék fel a brit parlament jelenlegi ülésszakát.

Kérem, egy normális világban ez egy mínuszos hír kéne legyen. Maximum kettő. De abnormális világban élünk, tehát el kell gondolkodnunk azon, mi mit jelent, mert semmi sem az, aminek látszik, minden valami másnak az álcája, minden másképpen van. A lényeg az, hogy tegnap este, egymástól függetlenül ugyan, ám leszaladt két csillag az égről: Schmidt Mária és Fodor Gábor.

(Fotó: 24.hu)

Egyelőre még nem tudom hova tenni ezt a dolgot. Jupiterre mondom, ez tökéletes elmebaj, ráadásul se haszna, se értelme: olyasmi történt, mintha egy érettségiző osztály szépségkirálynő-választását bundázta volna meg valaki, vagy tisztességtelen eszközökhöz folyamodott volna a falusi tűzoltózenekar tamburmajor-helyettesi választásán.

…mondja a közmondás, de jó baráttal folytatja, ami marhaság: a jó barátait mindenki alaposan ismeri, nem a barát, a politikus ismerszik meg a bajban. Persze, akkor már késő, mikor megismerszik. Akkor már megválasztottuk és rábíztunk egy csomó olyan játékot, amik a legrosszabb helyen vannak nála.

(Képünk illusztráció)