Nálunk most múltak el a téli ünnepek, Oroszországban pedig most kezdődnek – ez ellen nem sokat lehet tenni, a dolognak felekezeti és történelmi okai vannak. Amint annak is, hogy az oroszok nem a saját karácsonyuk idején ajándékozzák meg egymást – ami idén január hetedikére esik –, hanem újévkor, január elsején (és az után még jön a Régi Újév, szóval nehéz kiigazodni ebben a tárgykörben). Ilyenkor jár a Gyedmaroz, általában Sznyegurocska kíséretében, az egyik a Télapó, a másik a Hótündér.

(Képünk illusztráció)

Ilyenkor - vagyis Szilveszter napján - a legnehezebb újságot csinálni, ugyanis ennek most két módja lenne. Az első, hogy megfogunk egy hírt és elemezzük, ahogy minden nap, mintha nem is volna Szilveszter, ez tisztességes eljárás, csak épp nem ezt várja az olvasó, hiszen ma mindenhol „összefoglalják” az év híreit. Ami ugyan nem a legjobb ötlet, mert senki sem tudja, melyik, talán most még jelentéktelennek tűnő esemény lesz meghatározó fontosságú 2025-ben.

(Képünk illusztráció)

Ez a nap is eljött, ma veszem elő idén utoljára Andrej Percev aktuális elemzését az orosz belpolitikáról – nem hinném, hogy az egyébként körözés alatt álló politikai elemző holnap még írna bármit is, kivéve, ha csoda történik ilyen vagy olyan értelemben, de erre azért nem számítanék. Akkor lássuk, mit talált fontosnak Percev és hogyan látja az Oroszországi Föderáció idei évét? 

(Képünk illusztráció)

Az idei év – nyugodtan elmondható – sok szempontból minden korábbinál pocsékabb volt, a harci cselekményeket (melyekben nem szűkölködött a világ) leszámítva főként azért, mert igen sok országban tartottak ilyen, olyan vagy amolyan választásokat. Melyeket minden korábbinál több demagógia és hazug propaganda kísért. A mi Kelet-Európánkat (Közép-Európát 2010 óta nem merek írni, sőt, lassan már Balkán vagyunk) sem kímélte ez az átok, elemezzük egy kicsit – az ukrán Detector Media nyomán – ennek a térségnek az idei és választási nyavalyakórságait.

(Képünk illusztráció)

Már sokadszor hányják a szememre egyes olvasók, hogy hosszan írok és az nekik egyrészt unalmas, másrészt drága az idejük, amit én írás útján rabolok. Mondhatnám, hogy nem állok mellettük szuronyos puskával, nem kényszerítem őket olvasásra, ha mégis megteszik, azt talán attól van, hogy érdekli őket, amit odafogalmaztam szerény dolgozatomban – és nem tudok kémügyeket vagy világpolitikai folyamatokat három mondatban leírni. Nem is lehet.

(Képünk illusztráció)

Ma nem a lezuhant kazah repülőgépről írok, bár az lenne a legfontosabb hír, de annyira kevés bizonyosat tudunk az ügyről, hogy felelőtlenség volna féligazságokkal, sejtésekkel zavarni az olvasót: időnek múlásával tisztábban látunk ebben a kérdésben is, és akkor ígérem, részletesen foglalkozom majd a kérdéssel.

(Képünk illusztráció)

Elég furcsa helyzet állt elő: sok mindent megszoktunk már az orosz propaganda részéről, álhírektől hamisításokig, DDoS-támadásokig és őrjöngő kampányokig, de olyant még nem láttunk, hogy a tényellenőrzés eszközéhez folyamodtak volna, ami nem is csoda, hiszen nekik a tények (azok a makacs dolgok) a legnagyobb ellenségeik. A The Insider szerint most erre is sor került. 

(Képünk illusztráció)

Előre jelezném, hogy bár forrásom, a Novaja Gazeta Evropa vezető helyen közli a cikket, melyet alábbiakban ismertetni fogok, és valódi szenzációként tálalja, a magyar olvasó nem sok újat vagy meglepőt talál majd benne. Azt elhiszem, hogy bármely más ország polgárai megborzadnak ennyi aljasságtól és korrupciótól, de mi, kérem, edzettek vagyunk, mint az acél.

(Képünk illusztráció)

Mint az köztudomású, Vlagyimir Putyin tegnapelőtt úgynevezett „Közvetlen Vonalat” tartott. Ez egy igen érdekes rendezvény, általában évente egyszer kerül rá sor, bár tavaly elmaradt. A műsor célja az, hogy fenntartsa a demokrácia látszatát az Oroszországi Föderációban, elvileg ugyanis bármely orosz állampolgár odatelefonálhat, és kérdezhet valamit az elnöktől.

(Képünk illusztráció)

A világ döbbenten áll az Aszad-rendszer napvilágra kerülő rémtettei előtt, és nem lehet véletlen, hogy a náci haláltáborok jutnak ezekről az európai emberek eszébe. Nos, a The Insider nyomozni kezdett az ügyben és kiderült, hogy ez teljesen érthető. Az Aszad-rendszer elnyomó gépezetét és börtöneit, kínzókamráit valóban német nácik tervezték és működtették! Bár egy idő után helyi tanítványaik vették át a vezetést, de a jelenleg Moszkvában tartózkodó Bashar al-Aszad máig a nyugati szélsőjobboldal kedvence és az is marad, míg él. Lássuk csak, hogyan is áll a helyzet!

(Képünk illusztráció)