Forgókínpad

Forgókínpad

A kontessz és a jogállam

2018. november 02. - Szele Tamás

Én, kérem úgy kezdtem neki ennek a jegyzetnek, hogy azt hittem, írni fogok – és az olvasó is azt hiszi, hogy én most írok. Amekkorát mi tévedünk, kérem. Látszólag persze írok, hogyne, járnak az ujjaim a billentyűzet felett, de jog szerint én most nem alkotó, hanem adatkezelési tevékenységet végzek. Vagy nem: ez attól függ, honnan nézzük.

Az egész azzal kezdődött, hogy Dezső András, az Index munkatársa a kormánymédiából kellett megtudja, miszerint vádat emeltek ellene. Nem az ügyészségtől, ugyanis az illetékes szerv úgy döntött: a bíróság az ügyben tárgyalás mellőzésével, az ügyiratok alapján hozzon büntető végzést. Mármost akkor hogy is van ez? Nincs tárgyalás, nincs sem módja, sem alkalma a védekezésre, sőt, az ügyészség előre el is döntötte, hogy a bíróságnak büntető, vagyis nem felmentő végzést kell hoznia. Jogilag nehezen lehetséges ez, bár nem lehetetlen – csak éppen a magyar jog olyan mértékű kifacsarásával jár, hogy ahhoz képest a pápua jogrendszer egy római tizenkét táblás törvénykönyv. De természetesen nem csak erről és nem csak ennyiről van szó. Lássuk a történteket!

Tegnapelőtt Dezső kolléga a következőket posztolta a saját Facebook-oldalára (https://www.facebook.com/dezsoandrasindex/posts/2441524662635891?__xts__[0]=68.ARABMKA4Om3rFP7h9TBVTcKtH4xQIi1wZiMfx17RVxjhu98nsm6gxzEc9RDXpnHxScjSUKdqlPOLaRmTkimAIQMeEBZKoLvavxesXj0wInYJS8QD4FYeJlPxIsIwNwwWA_q0o73WgH1byuGt5EggkbPOxayFRchvz8JxXwBWw-uWJmQgQga0P9MUGFtg4MAYD8YMyjyq1CDrFRhWSo2nul4&__tn__=-R):

Ma reggel az egyik kormányzati propagandalapból tudtam meg, hogy az ügyészség vádat emelt ellenem.
Azt tudtam, hogy indult egy büntetőeljárás még a nyáron, amiért megírtam, hogy Svédországban többször elítéltek egy magyar nőt, aki később a választási kampányban azt állította, a romló közbiztonság miatt jött haza.
Ezután indult eljárás ellenem, különlegesen személyes adattal való visszaélés miatt. Ami röhej, hogy a BRFK Csúcstechnológiai Bűnözés elleni osztály (vagy alosztály) nyomozott, ott is hallgattak ki.
Panasszal éltem, azt az ügyészség visszautasította. Most pedig ezek szerint vádat emeltek, bár erről még nem kaptam hivatalos értesítést.

Frissítés: most olvastam végig a propagandalap cikkét, ez áll benne:
A kerületi ügyészség a vádiratban indítványozta, hogy a bíróság az ügyben tárgyalás mellőzésével, az ügyiratok alapján hozzon büntető végzést.”

Hát, ez bizony furcsán hangzik, érdemes utána járni, még ha nagy fáradtságomba nem is került a „tényféltárogatás”, mert tele volt a történettel a kormánymédia. Azt nem kell mondanom, hogy gyanús volt az egész, ugyanis a tagjainak névtelenségét őrző Tűzfalcsoport nevű kormánypárti feljelentőalakulat írása volt a mindenfelé megjelenő hír ősforrása, és ilyenkor gyanú ébred a sajtómunkásban, bocsánat, adatkezelési tevékenykedőben, mert aminek csak egy forrása van, az nem biztos, hogy hiteles – viszont a nagy diadalmenetben a Pesti Srácok megkérdezte Bagoly Bettinát, a Fővárosi Főügyészség szóvivőjét az ügyben, aki elismerte a történet valós mivoltát. Sőt, többet is mondott róla, de ezt majd később vegyük elő.

Akkor hát mégis igaz. De mi a fene ez az egész?

A választási kampány idején történt, hogy felbukkant a köztévében egy svéd vagy „mások által svédnek mondott” hölgy (nem láttam ugyanis az iratait, nem tudhatom, tekintetes Bíróság, mi áll bennük), aki magát Natalie Contessa af Sandebergnek nevezte, vagyis még grófnőnek is, és azt állította: elköltözött Svédországból Magyarországra, ugyanis Skandinávia lakhatatlanná vált a menekültek miatt. Olyan rossz már ott a közbiztonság.

Mondani mindenki azt mond, amit akar: csak ha nyilvánosság előtt teszi, számoljon azzal, hogy sokan fogják hallani. És esetleg nem mindenki hiszi el. Aki meg nem hiszi, utánajár, mint a mesében – az Index sem hitte, és érdekes dolgok derültek ki a hölgyről. (https://index.hu/belfold/2018/valasztas/2018/03/12/eliteltek_svedorszagban_azt_a_not_aki_azt_allitja_hogy_a_romlo_kozbiztonsag_miatt_jott_haza/)

Elsőnek rögtön az, hogy nem született ő sem Natalienak, sem Contessának de még af Sandbergnek sem. Menekültként érkezett ő is Svédországba, édesanyjával, Nagy A. néven (https://24.hu/belfold/2018/03/20/menekult-kislanykent-kerult-svedorszagba-a-menekultektol-rettego-no/). Édesanyja még a hetvenes évek végén hagyta el Magyarországot, sokáig egy olasz menekülttáborban élt, ott született a későbbi kontessz is, az édesapja egy orosz menekült volt. Később jutottak mostani nevükhöz, házasság révén.

Nos, vannak kanyargós életutak, az enyém sem piskóta, ez eddig még csak kuriózum. Az viszont már érinti a grófnő szavahihetőségét, hogy az Index kiderítette: Svédországban elítélték volt, éspedig hétrendbeli rágalmazásért, közbizalom elleni bűncselekményért és zaklatásért. Sőt, azt is bebizonyították róla, hogy amikor Stockholmban megtámadták volna a metrón, ő épp Båstadban élt. Mi több, még az sem igaz, hogy idén „menekült” volna Magyarországra: már 2016-ban itt élt, a Budai Vár egyik legdrágább épületében bérelt magának hosszabb távra lakást, de ott összeveszett a tulajdonossal. Van az úgy, kérem.

Akkor tehát mit látunk? Látjuk, hogy a kormány állításaival szó szerint egybehangzó információkat terjeszt egy különös életű hölgy a köztelevízióban, akinek ezen állításait nem áll módunkban ellenőrizni, de előélete folyamán több állítása is hamisnak bizonyult, sőt, a törvénnyel is összeütközésbe került.

Én speciel nem hinném el neki azt sem, amit kérdez, de én gyanakvó ember vagyok, szakmámból kifolyólag, amint Dezső kolléga is az. Ő sem hitte. Nos, a kontessz viszont megsértődött, hogy miért nem hisznek az ő két szép szemének, és feljelentést tett. Azonban nem azt vitatta, hogy ő büntetett előéletű lenne (az a svéd bíróság még képes, és kiadja a periratokat), hanem az volt a feljelentés tárgya, hogy Dezső kolléga nem kért tőle engedélyt az őt érintő adatok nyilvánosságra hozása előtt.

Jól tetszettek olvasni. De idézzük az Origóból is Bagoly Bettina ügyészségi szóvivő nyilatkozatát (http://www.origo.hu/itthon/20181031-index-munkatarsa-ellen-vademeles.html).

Dezső András a sértett hozzájárulása nélkül hozta nyilvánosságra az adatait, ezzel – mivel Natalie Contessa af Sandeberg teljes mértékben azonosítható vált – jelentős érdeksérelmet okozott a nőnek.”

Értem, illetve érteni vélem. Szóval a büntetett előéletet nem lehet csak úgy nyilvánosságra hozni, engedélyt kell kérni arra, és a kontessz természetesen ezt nem adta volna meg. Ilyen logika szerint soha, semmiféle újságcikk meg nem jelenhetne, ha minden, abban érintett személy engedélye szükséges hozzá: hogy is adnának engedélyt például azok, akikről disznóságok derülnek ki? Sőt. A bűnügyi újságírás is meg fog szűnni, törvényi úton, mert minden zsebtolvajtól engedélyt kell majd kérni ahhoz a félmondathoz, hogy „a büntetett előéletű X. Y.”... És aki meg meri írni teszem azt Rózsa Sándorról engedély nélkül, hogy volt már büntetve lopásért, rablásért, lókötésért és még vonatrablásért is, az mehet is a betyár mellé a börtönbe.

iustitia.jpg

De hát elnézést, ilyen mértékben kényes, bizalmas adat a magyar jog szerint a büntetett előélet? Ahogy vesszük: ezért kellett kifacsarni a jogot. Ugyanis az erről rendelkező 2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról (módosítva többször is) (https://net.jogtar.hu/jogszabaly?docid=A1100112.TV) valóban úgy fogalmaz, miszerint:

Bűnügyi személyes adat a büntetőeljárás során vagy azt megelőzően a bűncselekménnyel vagy a büntetőeljárással összefüggésben, a büntetőeljárás lefolytatására, illetve a bűncselekmények felderítésére jogosult szerveknél, továbbá a büntetés-végrehajtás szervezeténél keletkezett, az érintettel kapcsolatba hozható, valamint a büntetett előéletre vonatkozó személyes adat.”

Igen ám, csakhogy ez a törvény nem a sajtóra vonatkozik. Hanem általában az adatkezelési tevékenységre. Melynek lehet ugyan egy nagyon speciális és külön szabályozott területe a sajtó, csakhogy a sajtót egyszerűen adatkezelőnek tekinteni – mint ez ügyben teszi az ügyészség – olyan, mintha megkérdeznénk a cukrászt:

- Te, mit művelsz? Szénhidrátvegyületek molekuláit helyezed megfelelő sorrendbe majd különböző hőkezelési eljárások segítségével emberi fogyasztásra alkalmassá teszed?

- Nem, tortát sütök.

Az első változat is fedi sok szempontból a cukrász tevékenységét – de az igen érdekes ember, aki a tortában szénhidrátvegyületet lát. Még akkor is, ha az.

Felmerül még a jelentős érdeksérelem kérdése. Kérem, a mai magyar sajtójog szerint jelentős érdeksérelemre hivatkozva bárkit fel lehet jelenteni, akkor is, ha igazat írt, ez jogilag lehetséges – ugyanis ebben az esetben a bíróság nem az állítás valóságtartalmát, hanem az érdeksérelem tényét mérlegeli, márpedig ez szubjektív dolog és kizárólag a felperes tulajdon megítélésétől függ a mértéke.

Igen, van ilyen. Sőt: magam is voltam tanú egy olyan ügyben, ahol egy lapot háromszázezer forintra bírságoltak, mert igazat írt egy politikusról. Csak ezt az igazat a politikus sérelmesnek találta.

Értsük meg: nem az igaz vagy hamis állítás került ennyibe, hanem a politikus sérelme.

Dezső kollégát ezek szerint megbüntethetik, elítélhetik akár meghallgatás vagy tárgyalás nélkül is, azért, mert a munkáját végezte, legjobb képességei szerint.

És ez Magyarországon jogszerű lesz.

Engem is bármikor elítélhetnek ilyenformán, bármikor, bármiért – ha az írásomat valaki sérelmesnek találja. Az megint más kérdés, hogy most épp nem én állok a pergőtűzben, hanem az Index, de nincsenek illúzióim: kerülök még én is célkeresztbe.

Csak egyet kérnék. Ne tessenek már jogállamiságot, jogszerűséget emlegetni Magyarországon.

Mert vicc ez, csak rossz.


Szele Tamás

Történelmi materializmus

kgb.jpg

- Borisz Jakovlevics, miért pityereg, hová merült el szép szeme világa?

- Vlagyimir Vlagyimirovics, alig merem bevallani...

- Mondja csak, Borisz Jakovlevics, hát mit történt, kidőlt a nyírfácska a Gorkij parkban, összeveszett Natasenykával, esetleg, ne adja az a nagyon jó Istenke, Fegykával? Nincs étvágya Murka cicának? Vagy leégett az arhangelszki FSZB-székház? Mi történt, galambocskám?

- Vlagyimir Vlagyimirovics, magának ördöge van...

- Naná, majd pont az nem lesz. Van nekem tengeralattjárótól Monomah-sapkáig mindenem, miért pont ördögöm ne lenne? De mondja, már, mi történt, ne kelljen értesítenem az Ermitázst, ne az egyiptológusok sifírozzák ki magából!

- Hát pont az.

- Pont mi?

- Pont az arhangelszki FSZB-székház égett le, ráhibázott, Vlagyimir Vlagyimirovics.

- Én, Borisz Jakovlevics, jegyezze meg, sosem hibázok. Biztos, hogy az arhangelszki és nem a nyizsnyij-novgorodi vagy a vlagyivosztoki?

- Úgyszólván egészen biztos.

- Azért erről meg kéne győződni pontosan. Küldjön ki egy tizennégy tagú bizottságot, akik ellenőrizzék a romokat, miszerint ez egy leégett arhangelszki FSZB-székház és nem negyven pud érett túró vagy netán egy rozsdás lópatkó. Vigyenek magukkal iránytűt is.

- Iránytűt??? Azt minek?

- Nos, Borisz Jakovlevics, ön úgy látszik nem figyelt az Akadémián.

- Dehogynem figyeltem, Vlagyimir Vlagyimirovics, évfolyamelső voltam, maga ült mögöttem, rólam másolta a történelmi materializmus-tételt harmadéven!

- Magának, Borisz Jakovlevics, vagy téveszméi vannak, vagy betegesen jó emlékezete, ezt még majd eldöntöm. Nos, iránytűt azért vigyen a bizottság, mert ha lópatkóról lenne szó, az kitéríti, a geomágnesség miatt, azonban ha érett túró lenne ott, az nem.

- De Vlagyimir Vlagyimirovics, mi van, ha tényleg egy FSZB-központ égett le Arhangelszkben?

- Akkor semmi baj.

- Hogyhogy?

- Akkor ugyanis minden a terv szerint működik.

- Én is ettől tartok. Ver minket az Isten, bozse moj, pár hete az olginói trollközpont égett le, most Arhangelszk... gyertyát fogok gyújtani Éhező Szent Nyikifor hitvallónak.

- Felesleges, Borisz Jakovlevics, felesleges, galambocskám. Akár meg is ehetné azt a gyertyát.

- Vodka nélkül? Soha. De hát mi folyik itt, Vlagyimir Vlagyimirovics?

- Terv folyik, kérem, terv.

- Akkor ki gyújtotta fel az FSZB-székházat?

- Ugyan, ki más lett volna? A GRU.

- Tessék?

- Igen, Borisz Jakovlevics, az arhengelszki FSZB-t a GRU gyújtotta fel, ahogy a pityeri trollközpontot is. Kicsit idegesek a fiúk. Az FSZB-sek feldobták háromszáz ügynöküket az angoloknak.

- De Vlagyimir Vlagyimirovics, ez fordítva szokott lenni, nekünk szokta feldobni az angol ügynökök névsorát a Kim Philby...

- Hát, most történelmileg így alakult.

- És ezért már gyújtogatni kell?

- Miért, mit csináljanak, egyenek helyette sós heringet? Gyújtogassanak csak, galambocskám, ha az az ő szívük vágya. Addig sem tesznek kárt semmi fontosban.

- Csak a székházban.

- Fontosat mondtam.

- Akkor sem értem, Vlagyimir Vlagyimirovics. Mi gyújtogatjuk saját magunkat?

- Borisz Jakovlevics, önt megtévesztette a látszatvalóság. Persze, hogy mi. El tudja maga képzelni, hogy történjen valami ebben az országban az én tudtom és beleegyezésem nélkül?

- Hát azt speciel nem, pedig jó a fantáziám, egyszer elképzeltem egy akkora krumplihegyet is, ami felért az Égbe, az Úristen lábáig.

- Borisz Jakovlevics, Isten nincs.

- Miért, krumpli van?

- Az belügy, és le fogjuk tartóztatni a krumplifelelősöket.

- Értem... és mondja, akkor hogy van ez a gyújtogatás?

- Az is orosz belügy, annyira, hogy még a Szent Oroszországnak sincs beleszólása.

- Mint általában a belügyeinkbe.

- Látja, érti ezt maga.

- De akkor mit keresett a székházban az a tizenhét éves egyetemista?

- Borisz Nyikolajevics, tizenhét éves egyetemisták nincsenek, csak tizennyolc évesek.

- De hát itt van a dossziéban!

- Ja, akkor vannak. Mit keresett? Negyvenkét rubelt és tizenhat kopejkát, itt is van az átvételi elismervény, aláírva.

- De hiszen a srác felrobbant, hogy írta alá?

- Hogyne írta volna. Az nem mentség, nálunk könyvelési fegyelem van, attól, hogy valaki felrobban, még ki kell töltse a nyomtatványokat! Mindenről van zapiszku.

- Vlagyimir Vlagyimirovics, én már semmit sem értek.

- Nem is kell értsen, Borisz Jakovlevics, az magának teljesen felesleges volna, igyon egy kis veder vodkát, novicsokkal, hajtsa le szépen a buksi fejét, aludja ki magát...

- De mi lesz most?

- Mi lenne? Szép, szolgálati temetések lesznek hosszú beszédekkel. Ha sokat kérdezősködik, maga is kaphat egyet.

- Dehogy kérdezősködöm, Vlagyimir Vlagyimirovics. Rájöttem, hogy az arhangelszki FSZB-székházzal spontán öngyulladás végzett egy tizenhét éves diák útján, aki angol zsoldban álló gömbvillám volt.

- Maga egy tehetséges ember, Borisz Jakovlevics, egyszer még sokra viszi. Hányasa volt a főiskolán történelmi materializmusból?

- Négyesem, Vlagyimir Vlagyimirovics.

- Na látja, nekem jelesem. Ez a különbség.

- Ez, Vlagyimir Vlagyimirovics, pontosan...

 

 

Szele Tamás

Feltámadások

Kérem, ha valaki megfigyelte volna – és biztos akad ember, akit ezért fizetnek – én most kilenc napig nem nagyon írtam, mert szabadságon voltam, amit szokásom szerint szülővárosomban, Nagyváradon töltöttem, mégpedig igen-igen kellemesen. Nagyvárad köszöni szépen, jól van, én is jól voltam, míg el nem kezdtem híreket olvasni: kár volt, de nem tehettem másként.

Persze, hazudnék, ha azt mondanám, semmiféle hírrel nem foglalkoztam. A tévében megnéztem időnként a híradót és elolvastam az online lapokat is, bár a vége felé már egyre kevesebbet, ugyanis észrevettem, hogy ha honi belpolitikát olvasok a telefonomon, utána automatikusan a pálinkásüvegre vetem a tekintetemet, és a pálinka ugyan fogyóeszköz, csakhogy a fene bírná ezt egészséggel – tessék belegondolni, ha minden marhaság után csak egy féldecit innék, már rég lecserélődött volna a vérem minimum hatvan fokos szilvára. Szóval, a magyarországi hírekkel éppúgy mértékkel éltem, mint a tömény szeszekkel – nem utasítottam el őket mereven, de volt egy határ, amit nem léptem át. Azért pár még így is átütötte az ingerküszöbömet.

dilihaz.jpg

Ugyebár, valamelyik nap érdekes tanulmányt közölt igen sok szóban a 24.hu (https://24.hu/kulfold/2018/10/27/a-facebook-tenyleg-uldozi-a-kormanyparti-ujsagirokat/) abban a tárgyban, miszerint „A Facebook tényleg üldözi a kormánypárti újságírókat?” Lófüttyöt üldözi, maximum annyira, mint bárki mást, csak épp – hogy ne essek a 24.hu hibájába és ne szaporítsam feleslegesen a szót – a feketetói vásárban is mindig a tolvaj kiabálja a leghangosabban, hogy „fogják meg, tolvaj!”, mert így lehet a legkönnyebben megúszni a lopást. Hát a magyar sajtóban is a legnagyobb hazugok kiáltanak hazugot az igazmondókra. No, mondtam magamban, ennek a higgadt, tudományos érvelésnek is meglesz a maga visszhangja. Lett is.

Először a 888 reagált egy flekk és szint alatti szösszenettel, de velük nem foglalkoznék most, hanem előveszem inkább az Origo reakcióját (http://www.origo.hu/itthon/20181028-alhirgyar-24-agybavizeles.html?fbclid=IwAR3mZof59EA6ExmtXFM3zSfDz6NV8j76nodhfFwcCt-pHIaNNQwQZAwdZQI). Az már megérdemli, hogy darabokra szedjék. A 888 ugyan szintén kitett magáért a címmel és a fölényeskedően agresszív hangvétellel („Megint ágyba vizeltek a 24.hu-nál”), nem illik ez a bicskás stílus egy szegény áldozathoz, akit világcégek üldöznek, hajszolnak – de mégsem ezt elemezném, ugyanis ezt a szerzője aláírta. Igaza lehet, hogy nincs, sőt, biztos: de akkor is, vállalta a tulajdon írását, véleményét, egyszóval mégis valaki, az Origo senkijéhez képest.

Mert az Origóban nincs ám szignó a 888 anyagát újrahasznosító anyag alatt. Felette sincs. Sehol sincs. Környékén sincs. Maga az anyag eleje szinte azonos a 888-éval, csakhogy érdekes fejtegetésbe bonyolódik szerzőnk, a Névtelen Bértollnok, más néven Filléres Slapaj.

Ha mi írunk le valamit, az propaganda, ha ők, az oknyomozó újságírás, sőt! Tudományos elemzés.”

Utána pedig Origo-propagandaírások végeláthatatlan sorát idézi bizonyítékul.

Hát, ecsém vagy húgom, aki úgy vigyázol az inkognitódra, akkor álljunk már meg egy polgári szóra. De csak szépen magyarosan, cifrán, a jó büdös mindenségedet, te világ szégyene! A fentebb stíl, amivel még az ágybavizelést is elloptad a 888-ról, mutatja, hogy igen művelt ember lehetsz, mert írni nem tudsz, de nem is akarsz. Ahogy elnézem, hagyomány ez nálatok: nem csak te kapod a pénzedet politikai párt fizetési listájáról, de még apád, öregapád is onnét kaphatta, legfeljebb te Orbán seggét nyalod fényesre, apád Kádárét, Rákosiét nyalta, öregapád meg Horthyét, Ferenc Jóskáét. És ha nem a vér szerinti, hát a szellemi felmenőid tették, mindig voltak nálunk ilyen mákvirágok.

Hanem azt mondod, hogy hasonlítsuk össze a kormánypárti és nem kormánypárti írásokat? Nem tesszük. Ugyanis ez olyan egyenlőségjelet tenne ki, ami csak a mocskot emelné a Parnasszusra: régi trükk ez, a laposföldesek és a kreacionisták szokták alkalmazni, azt mondják: „a gömbölyű Föld és az evolúció is egy elmélet, a miénk is az, tekintsük őket egyenrangúnak!” Dehogy tekintjük, eszetek tokja, a Föld gömbölyűsége már ezerszer bebizonyosodott, az evolúció igazsága is, az is, hogy ti hazudtok: mit tekintenénk? Ecsém vagy húgom, azt te csak szeretnéd, hogy a kisujjadból szopott, hasra ütésből származó pletykáid vélemények legyenek. A véleménynek ugyanis legalább valami alapja van, de a ti hazugságaitoknak semmi! Azt mondod, ti igazat írtok? Akkor mutasd csak a kormánysajtó vesztett sajtópereinek listáját. Ja, az idei még nincs kész, választási év volt, még dolgoznak rajta. El is hiszem, tavaly 53 pert vesztettetek (https://atlatszo.hu/2018/03/24/53-helyreigazitasi-pert-vesztett-tavaly-a-kormanykozeli-media-sokkal-tobbet-mint-egy-evvel-korabban/), lesz az idén tízszer annyi is, ebben a nagy kampányban. De ti nem hazudtok, á, dehogy. Nem mondom, hogy nem csúszhat be egy-egy sajtóper, volt nekem is elég, bár én ezeket szemét módon meg szoktam nyerni, de nálatok rendszeres heti különszám kéne a helyreigazításokhoz!

Azt már nem is mondom, te szerencsétlen barma az Origónak, hogy milyen érdekes helyzetbe lavíroztad magadat a névtelenségeddel: az ugyanis a helyzet, hogy ha nem félnél leírni a tulajdon nevedet, tudod, oda az anyag alá, akkor én sem nevezhetnélek kedvem szerint mindenféle éjjelbátor, országháborító, mordályégető kapcabetyárnak, aki hazugság nélkül megfulladna, mert az az éltető eleme. Ugyanis akkor tekintettel kéne legyek a személyiségi jogaidra. Azonban akár személyiségi jogokról, akár jó hírnévhez való jogról, akár pedig becsületsértésről legyen szó, a magyar jog szerint ehhez egy valami elengedhetetlenül szükséges: az, hogy a sértett természetes személy legyen. Te meg nem vagy még természetellenes sem, nem vagy te semmi, nem, hogy jogalany – gyáva cenk vagy, aljas hitszegő, szakma szégyene, nem több egy bankszámlaszámnál, ahová a júdáspénz folyik, rezsimváltás után sorba fogsz állni, hogy folytathasd a farpofák tisztítását, csak épp a másik oldalon. Már így is túl sok szót pazaroltam rád – menj, és légy átkozott, Propaganda Mételye.

No, menjünk tovább, még mi volt? Volt hír, hajjaj... azt mondja a HVG, hogy A Kúria felmentette a határon menekülteket rúgó László Petrát” (https://hvg.hu/itthon/20181030_A_Kuria_felmentette_a_hataron_menekulteket_rugo_Laszlo_Petrat?fbclid=IwAR1qsyDJZmb2nLZTpClPMrUv1NRSbV595YlZ9rXfHKmY-E8qGUPkr6HXlC4). A Kúria felmenthette, neki jogában vagy inkább lehetőségében áll: a szakma nem fogja. Ugyanis – hogy tovább szakmázzunk – az operatőrnek nem az a dolga, hogy csinálja a hírt, az sem, hogy ő legyen a hír, az operatőrnek az a dolga, hogy tudósítson arról a nyüves hírről. Az meg semmiképpen, hogy rugdalja az alanyait. Van alany, amelyik megérdemelné, én is készítettem már interjút politikussal, de itt még erről sem volt szó: László Petra egészen egyszerűen elkezdte rugdalni a számára ismeretlen menekülőket munkájának gyakorlása közben. Munkát írok, nem hivatást. Még szakmát sem: aki ilyent tesz, annak köze nincs a szakmához. Az ítélet indoklása olyan, amilyen, nem fogom vitatni itt és most, különben sincs már fellebbviteli szerv Magyarországon, ahová lehetne fordulni az ügyben, Strasbourgot meg nem éri meg: de véleményem épp lehet arról, mibe is nyúlt mellé a Kúria ezzel a határozattal.

Igen, abba.

Akkor ugorgyunk, mondaná Pósalaky úr. Közeleg a víg magyar delírium csúcsa! (https://mfor.hu/cikkek/makro/a-magyar-urkutatasnak-is-lett-egy-miniszteri-biztosa.html)

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az űrkutatásért felelős miniszteri biztosnak nevezte ki dr. Ferencz Orsolya Ildikót november elsejétől.” (Mfor.hu)

Hogy a világűr miképp kerül Szíjjártó hatáskörébe, azt értem: úgy, hogy – egyelőre még – nem magyar felségterület. Márpedig akkor külügy. Azt sem vitatnám, hogy a kinevezett hölgy ért az űrkutatáshoz, hiszen elvileg az ELTE Űrkutató Csoportjának tudományos főmunkatársa, már azon kívül, hogy fideszes képviselő a nyóckerben. Akkor hol a hiba?

Sehol, kell az az Űrkutatásért Felelős Főosztály, jó az nagyon. Legalább tudjuk, hogy a nádfedeles magyar űrsiklók a Teleki térről indulnak majd.

No, mi volt még?

Igen, a címverseny.

Szóval, hajdanában-danában, mikor még az újságírás szakma volt, mestereink óvtak minket a hülye címektől, csak hát ma már nincs Mester, csak Ákos, így csúszhatott be a remekmívű cím a 168 órába (https://168ora.hu/itthon/hadhazy-akos-allatorvoskent-szedte-izekre-vajna-timeat-158238?fbclid=IwAR0xe6nNTnpp1-qkiiGzjQ5c4sKe5az3wg_Cf67f5s_tjZ8gH69wVnNTo_Q):

Hadházy Ákos állatorvosként szedte ízekre Vajna Tímeát”

Izé. Tessék mondani, élve boncolta a pacienst? Utoljára ilyen megfogalmazást vízilabdamérkőzésen hallottam, mikor is egy játékos kapcsán odavágták a bírónak: „Ha ideges, sporikám, majd a Kemény doktor megvizsgálja!” Ugyanis dr. Kemény Dénes végzettségére nézvést állatorvos – kiállítás is lett a dologból. Ez a cím minimum érdekesre sikerült, és akkor még finoman fogalmaztam.

De nem ez a Hét Címe. Nem. Ez csak erős versenyben van a bajnokhoz képest. Fanfárokat kérek, jön a Magyar Sajtó Leghülyébb Címe! (http://kaposvarmost.hu/hirek/kaposvari-hirek/2018/10/27/polgarorseg-ujraeleszto-keszulek-is-lesz-a-kaposvari-temetokben.html?fbclid=IwAR2Rx0PlLKT15MpxrUMFitlctedpa0BEJNr01-RUJwDLCYCHfkms91oGZUI)

POLGÁRŐRSÉG: ÚJRAÉLESZTŐ KÉSZÜLÉK IS LESZ A KAPOSVÁRI TEMETŐKBEN” (Kaposvármost.hu)

És akkor megáll a kéz a billentyű felett, mélázik az elme, messze réved a tekintet... Mit szól ehhez a Sírásók Szakszervezete? Egyáltalán: ha újraélesztenek mindenkit, minek a temető? (Tudom, tudom: a gyásztól lesújtottaknak lehet szükségük defibrillátorra esetleg, kell az – de az Égre, ilyen címet adni?) És akkor érvényét veszti a legtöbb vallás, ami a feltámadásban hisz? Nem a Megváltó kelti fel a holtakat, hanem a Polgárőrség?

Már látom az ima szövegét: „Eljött már a jólét, bőség, feltámaszt a Polgárőrség”.

Nem kísértem tovább az Istent, nem is káromlom, elvégzik azt helyettem hatóságaink, mint a mellékelt ábra mutatja. De nagyjából ilyen ma Magyarország, a sajtó tükrében.

Ilyenek vagyunk.

Még jó, hogy hoztam pálinkát magammal.

Csak el fog fogyni.

 

Szele Tamás

Világok harca

Nem szeretném összehasonlítani sem a Demokrata főszerkesztőjét Orson Wellesszel, sem az amerikai színészt Bencsik Andrással, ugyanis első esetben heveny kisebbségi komplexust kapna kedvenc munkásőrünk, másodikban pedig minimum főbe lőne egy műkritikusokból álló szervezet bérgyilkosa – annyi közük van egymáshoz, hogy Bencsik nem ismeri Orson Welles munkásságát.

Mondjuk Orson Welles sem Bencsikét, de ennek naptári okai vannak: az amerikai színész 1985-ben elhunyt, ellenben Bencsik úr szép napjai akkor és azután kezdődtek csak el. No, de hogy kerül össze ez a két ember, mi közük egymáshoz? Az, hogy Bencsik mester – a Magyar Idők alapján – nem ismeri a Világok harcát. Először lássuk, ő mit mondott? (https://magyaridok.hu/belfold/bencsik-andras-kiderult-hogy-szoros-iranyitas-alatt-all-az-ellenzeki-sajto-3589025/?fbclid=IwAR1eC34eHHZG6UhS51f-_FVRV2morGVwT6YQDmwSDqZtd3H0mpJdPDy89JA)

Bencsik András úgy fogalmazott: érdekes, hogy a magát objektívnek és függetlennek beállító ellenzéki sajtó megmutatta, hogy mennyire egy kéz irányítja őket. Vezényszó alatt azt mondják, amit mondaniuk kell. Egy pillanat alatt beálltak az irányba és ezt az ostoba hazugságot azonnal címoldalon közölte az összes portál – fogalmazott. Hozzátette: kiderült, hogy a mennyire szoros irányítás alatt áll az ellenzéki sajtó.” (Magyar Idők)

Hát, fogalmazzunk egyszerűbben: kerülközött egy szenzációs, vagy inkább csak annak tűnő hír, ráadásul – utóbbi időben szokatlan! - volt forrása, sőt, hivatalos forrása volt, a független sajtó ráugrott és hatalmasat koppant. Ez volt az Orbán Flóra- vagy Fauna-ügy. Sokan elemezték felemelt mutatóujjal, hol és miképp kellett volna vigyázni a hír elfogadásakor, én magam azok közé tartoztam, akik alapvetően szkeptikusan viszonyultak a dologhoz már az első megjelenések idején is (történetesen tudok pár dolgot a katonai repülésről, többek között azt is, hogy a személyzet családtagjait, ha biztonságos, a koreai háború óta békeidőben ingyen szállítják a gépek, és egyébként is, csapatszállítóval csak az nem repül, akinek nem engedik meg), de már egyszer megvédtem a mundér becsületét (http://huppa.hu/szele-tamas-az-igazsag-halala/), azt hittem, többször nem kell.

Hát kell: a kormány kabarésajtója – mert komolyan nem lehet venni ezeket a lelkes amatőröket, balett-táncosokat és kőfaragókat – összehangoltan támadja a független médiát, azért, mert sajtóként viselkedik.

Ugye, adott jelenség a hírverseny. Hogy jó-e avagy rossz, az ízlés dolga, én, főleg az utolsó tíz évben már egyre óvatosabb vagyok a friss szenzációkkal, de az tagadhatatlan, hogy akié a hír, azé az olvasó, a hagyományos, tehát piaci alapú, nem állami támogatásból élő sajtó számára szó szerint pénzkérdés az állandóan friss és minél érdekesebb hírek összevadászása. Óhatatlanul bekerül némi selejt: még a boldogabb időkben is bekerült, ezt okozhatja fordítási hiba, túlbuzgóság vagy manipuláció egyaránt. Ilyenkor mondják a felemelt mutatóujjú okosok, hogy „miért nem ellenőrizték a hírt?”

A hírt két okból nem szokás ellenőrizni: vagy olyan, teljesen megbízhatónak ismert forrásból származik, hogy felesleges, vagy azért, mert nem lehet. Esetünkben mindkét kritérium fennállt: azt azért ép ésszel mégsem lehetett kétségbe vonni, hogy a képviselő asszony feltette az inkriminált kérdéseket, hiszen az egész Országgyűlés tanú volt rá, másfelől meg ő betekinthet titkos katonai iratokba, a sajtó nem. A kérdéseket ő tette fel, nem a sajtó: szigorú logika szerint tehát a tévedés is az övé, nem a médiumoké.

Ezt már vázoltam korábbi írásomban, utána jött Bencsik – és társai – összeesküvés-elmélete. Miszerint a független sajtót egy titokzatos kéz irányítja (cifrább helyeken meg is írják, hogy Sorosé) és azért reagált egyszerre, egy időben. Ördögöt azért. Azért, mert sajtó. Ők is reagáltak: csak ők cáfolták a hírt. Illetve, azt cáfolták, amiről a kérdés szólt – mert a hír lényege, szigorúan véve, az volt, hogy Demeter Márta kérdezett.

Baromi egyszerű a titok: mindenki ugyanúgy az internetet használja elsődleges hírforrásként, másodlagosként meg mindenki egymást. Hiszen nem lehet ott minden lap mindenhol: nincs más megoldás, meg kell bíznunk egymásban, más kérdés, hogy illik jelezni, ha egy hírt átvettünk valahonnan. Beesett egy szenzáció és mindenki rámozdult, nem volt ebben semmi szervezés, Bencsik maximum a kormánysajtóban tapasztalható dilettáns kapkodást és direktívavárást hiányolhatja – ők ugyanis tényleg nem írnak semmiről, míg meg nem jött fentről a sillabusz az ügyben, vagy ha írnak mégis, azt gyakran megbánják.

Egyszóval: az egyforma címoldalak nem összeesküvésnek köszönhetőek, hanem annak, hogy a sajtó – sajtó. Ilyen a természete. Ha mondjuk rosszul lesz az angol királynő teázás közben, és az italt fenséges abroszára löttyinti, nem fogunk odamenni, megkérdezni a komornyikot, tanúkat keresni, elemezni az abrosz teatartalmát, hanem megírjuk, mielőtt megírja más. Vagy azért írjuk meg, mert más megírta már. Amennyiben a forrás hitelesnek tekinthető. Lemaradni nem lehet. Hírverseny van.

De hogy jön ide Orson Welles?

Úgy, hogy ő is rávette már egyszer a nálunk pöttyet nagyobb amerikai sajtót, hogy egyszerre mozduljon.

Mégpedig szintén Halloweenkor.

1938. október 30-án, keleti zónaidő szerint este 8 órakor Orson Welles a CBS New York-i stúdiójában társulatával rádiójátékot adott elő, mely Herbert George Wells már akkor is negyven éve megjelent „Világok harca” című kisregényét dolgozta fel. Ez volt az első sci-fi különben, ami arról szólt, hogy gonosz földönkívüliek támadták meg a bolygót. Welles – nem Wells! - annyit módosított a történeten, hogy átrakta a helyszínt Közép-Angliából New York közelébe, és kicsit aktualizálta, dramatizálta a szöveget. De a kisregény már akkor sikeresnek, ismertnek, sőt majdnem klasszikusnak számított. A rádiójáték elején szép, tisztességesen bemondták, hogy drámai műről van szó, nem helyszíni közvetítésről – és ahogy elkezdődött az adás, elszabadult a Pokol.

Azok a hallgatók ugyanis, akik nem az elejétől hallgatták a műsort, készpénznek vették, élő adásnak a marslakók támadásáról, és kitört az általános pánik. Sokan elindultak a hegyekbe, elbújni a támadók elől, mások állítólag öngyilkosok lettek, akadt, aki áthajtott ijedtében a zárt garázsajtón a kocsijával, olyan hanyatt-homlok menekült, egyesek azt hitték, nem a marslakók támadnak, hanem a németek, csak a kormány így ködösít – egyszóval, a mi derék nagyszüleink pont úgy viselkedtek, mint a mai emberek. Azért túl nagy mégsem volt a pánik a valóságban – annál nagyobb lett másnap, a nyomtatott sajtóban.

Az bizony rendesen rájátszott a történtekre.

vilagok_harca.jpg

Néhány borzalmas órán át Maine-tól Kaliforniáig elhitték az emberek, hogy halálsugárral felfegyverzett irtózatos szörnyetegek pusztítanak el minden ellenük küldött fegyveres ellenállót, hogy egyszerűen nincs előlük menekülés; hogy a világvége közeleg. Másnap reggel az újságok a rémületnek az egész nemzeten átsöprő szökőárjáról írtak. Nyilvánvalóvá vált, hogy országos arányú pánikról volt szó. A Szövetségi Távközlési Bizottság sajnálatosnak nevezte az esetet”

Legalábbis ezt írta Hadrel Cantril közvélemény-kutató magyarul is elérhető, Támadás a Marsról című tanulmányában. (http://www.urbanlegends.hu/2014/12/orson-welles-vilagok-harca/?fbclid=IwAR1BzOIMCYpWXQxkczovEInL4GJUHUMJdk2g_JPLjGCmrwXxhu2P26xGgmI)

A valóságban néhányszor tíz, mondjuk maximum száz baleset történhetett – hogy a kiváló Urban Legends blogot idézzük:

A heteken át tartó médiavisszhangnak köszönhetően emlékeztek hétre hétre, és évről évre egyre többen arra, hogy maguk is hallották az adást, miközben a rádiójáték éjszakáján készült, 5 ezer háztartást érintő C. E. Hooper telefonos közvélemény-kutatás szerint az országnak csupán 2 százaléka hallgatta Orson Welles műsorát. Amiben a Slate szerint semmi különös nem volt: a CBS ugyanis marstámadását az akkoriban igen népszerű hasbeszélő, Edgar Bergen komikus műsorával egy idősávba tette. Hasonlóan alacsony számok jöttek ki a CBS másnapi felméréséből is, egyik képviselőjük pedig később így nyilatkozott az estéről: A legtöbb ember nem hallotta adásunkat. Azok pedig, akik igen, inkább tréfaként tekintettek rá”. (Urban Legends)

Akkor miért mozdult egyszerre a nyomtatott sajtó? Összeesküvés? Soros? Már akkor is? Nyolc évesen? Megvette a teljes amerikai nyomtatott médiát?

Nem, kérem.

Pénzről volt szó.

Egyrészt az eladott példányok száma növelte a direkt bevételt is, a reklámbevételt is, másrészt akkoriban az amerikai nyomtatott sajtó kifejezetten ellenségesen tekintett a rádióra, konkurenciának érezte, és teljesen spontán módon, de minden pánikról szóló hírt hatszorosára fújtak fel.

Senki nem beszélt össze senkivel, nem volt titokzatos kéz, ami irányított volna, egyszerűen csak mindenki akart egyet ütni a versenytárson. Ez olyan jól sikerült, hogy még évtizedekkel később is országos pánikra emlékeztek az emberek: az emberi emlékezet különben is furcsa dolog. Woodstock valahányadik évfordulóján felmérést tartottak arról, hányan emlékeznek úgy, hogy részt vettek a fesztiválon. Amelynek egyébként félmillió nézője volt. Természetesen legalább ötmillióan emlékeztek úgy, hogy ott voltak... de nálunk is volt annyi tagja a Partizánszövetségnek annak idején, saját bevallásuk szerint – erre pont Bencsik emlékezhetne a legjobban – hogy ha tényleg annyian lettek volna, a német megszállás véres kudarcba fullad 1944-ben, Szálasi meg borbélysegédnek álcázza magát, úgy menekül Budapestről.

Egyszóval: az emlékezet csalóka, az emberek meg hajlamosak kollektíve tévedni.

Főleg utólag.

A sajtó azért mozdul egyszerre egy hír hallatán, mert sajtó, ha egy közszereplő vagy egy médium népszerű – vagy népszerűtlen, ebben az esetben egyre megy – ne csodálkozzon, hogy minden, vele kapcsolatos hír gyorsabban terjed, Bencsik elvtárs meg jobban teszi, ha elgondolkodik a sajtó mibenlétén és természetén. Ha eddig még nem tette meg, ami elég baj.

Nem összeesküvés van itt, hanem sajtó.

Minden erényével és hibájával.

Már, amíg még van.

Aztán majd nem lesz, és bencsikek lesznek helyette.

Központi irányítás alatt.

Ők majd egyszerre fognak lépni, de kapnak is rétest estére.

 

Szele Tamás

Rinocérosz

Avagy orrszarvú. Másként: a nap híre. Kérem, én baromira élvezem, ahogy a kormánymédia tanult munkatársai nap, mint nap meg akarják mondani, mi a sajtó és milyen legyen, gyakorlatilag ezen a héten minden erről szólt, akkor is, ha másnak látszott, nem is vonom kétségbe, hogy kiváló balett-táncosok, kőfaragót még nem tudnék mondani közülük – de nagyon beleragadtak a párhuzamos világukba.

Ugye, történt a héten is egy és más, abszolváltak egy csinos kis dezinformációs botrányt, melyről magam is megemlékeztem (http://huppa.hu/szele-tamas-az-igazsag-halala/), megszüntették a lakástakarék-pénztárak állami támogatását (ezzel voltaképpen magukat a pénztárakat) és beindult a hajléktalanok elleni hadjárat, még ha egyelőre lassan és nyögvenyelősen is. Ezen kívül kezd leállni a nemzeti szemétszállítás (nem marháskodok, így hívják: NHKV Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaság. Hívják, de mostanság nem jön.), beindultak a leépítések a közszférából, ezekről számokat nem mondanék, mert a kormánymédia egyrészt örömmel terjeszti a hamis adatokat, másrészt Doppler-radarral figyeli, ki mennyit ír és utána indiántánc keretében ordítják, hogy az illető hazug, de annyi biztos, hogy több ezer emberről van szó, zajlanak a kilakoltatások, szóval forrong a kis magyar glóbusz a maga keserű levében, de ez mind nem hír.

A hír az, hogy Orbán Viktor keresztapa lett.

Jó, mondhatnánk, mindig is az volt, az elmúlt évtizedekben főleg, de ezt most nem úgy kell érteni, mint Don Corleone esetében.

Hanem szó szerint.

Illetve nem egészen szó szerint, ugyanis egyetlen keresztény felekezet sem szolgáltat ki szentségeket állatoknak, márpedig Orbán Viktor egy rinocéroszbébi keresztapja lett. Bonyolult dolog ez, ugyanis örökbe is fogadta.

durer_s_rhinoceros_1515.jpg

Most látom, hogy lapunk másik írásában kiváló kollégám is erről elmélkedik, no, de sebaj, ez tényleg fontos hír, elbír két anyagot nálunk: annyira fontos ugyanis, hogy az Origo címlapján például egyenesen négy szalagcímet érdemelt! Nem tetszenek elhinni? Íme! (http://www.origo.hu/index.html)

Orbán Viktor: Adjunk nevet a rinónak

Orbán Viktor rinocéroszképet posztolt

Különleges, kihalás szélén lévő állat védelmezője lett Orbán Viktor

Három éve barátkozott össze Orbán Viktor a nyíregyházi rinókkal

A 888 is külön anyagban foglalkozik a kérdéssel, mert hallja az Idők Szavát:

„Adj nevet Orbán Viktor rinocéroszának!”

A Magyar Időkben még nem látom a világszenzációt, talán azért, mert ők még most is Szakács Árpádot keresik – a neves kultúrharcos egy expedíció során tűnt el Nyamnyamföldön, ahol rabláncra vert magyar konzervatív géniuszokat keresett, akiket a Duna–Tisza közén a liberálbolsevik terroristák nem engedtek megszólalni, de a dzsungel kellős közepétől Budapestig világított a lángeszük, így a nyomukba eredt, csak eltévedhetett. Három hete nem folytatja megint azt a cikksorozatot, amit egyszer már roppant haragosan folytatott, ugyanis a HVG jelezte, hogy mintha abbamaradt volna a kultúrkampf, erre gyorsan szült még két részt, aztán elindult a legsötétebb őserdők mélyére. Nemsokára utána küldik a bátor Apáti Bencét is, Stanley-ként, hogy találja meg Szakács Livingstone-t, addig legyünk türelemmel, időbe telik, míg az újdonsült balettigazgató összeállítja a karavánt és a biztosítótűkkel odatűzik a gumikesztyűket a teniszütőkhöz.

A világsajtó – a Soros-összeesküvésnek köszönhetően – nem számol be a rinocéroszról, illetve csak akkor számítana ez hírnek a dekadens Nyugat médiájában, ha maga a miniszterelnök szülte volna az orrszarvúbébit, ám erre idén már nincs lehetőség, de a jövő áprilisi EP-választások előtt megpróbálja a publicitás kedvéért. A rinocéroszbikát mindenesetre értesítették már, és tudtára adták, hogy virágot, bonbont és gyertyafényes vacsorát is prezentáljon mindenekelőtt.

Hát, kérem, igen, igen: ez a sajtó, nem amit mi művelünk.

Rinocéroszborjakról kell írni, nem mindenféle szamár közérdekűségekről.

Mi köze a köznek a közügyekhez?

Semmi.

Akkor legalább tegyük kötelességünket, és adjunk nevet a borjúnak, a miniszterelnök szerint hat lehetőség közül választhatunk. Úgymint:

Csülök

Fülig Jimmy

Chico

Antoine

Bernardo

Désiré

Cseh Tamás, Bereményi (jaj, ő most nem!), Rejtő és Eduardo Rózsa-Flores világa. Ugyanis a mi csatában elhunyt Eduardónkat hívták Chicónak a róla készült filmben. No, mindegy: nekem azért volna pár más javaslatom. Mert ez így eléggé behatárolt.

Mivel a rinocérosz ritka nagy állat és sokba kerül, legyen mondjuk Paks 2.

Sokat is nyom a latban, mert nehéz, tehát lehetne Magánnyugdíj-pénztár.

Kevesen tudják, de igaz, hogy az orrszarvú utálja az embert, ha teheti, meg is kergeti, szóval lehetne a neve Médiatörvény.

Vastag a bőre, de nagyon – miért ne lenne Szilárd? Vagy Lőrinc?

De nem az lesz, kérem, nem az lesz. És nem is a megadott hat név közül valamelyik.

Használjuk a fejünket. Ez egy borjú. Rinocéroszborjú, az igaz – de mégis, borjú.

Mi jut eszébe a miniszterelnöknek a borjúról?

Na, ugye...

Megvan a név.

Pörkölt.

És kész.

Jónapot.

 


Szele Tamás







 

Kampányerdő

Kérem, kampányok között élünk, itt magasodnak körülöttünk, mint erdőben a fák, fenyegetően, az árnyékuk mindent elfed, egyre nagyobbra nőnek. Lassan már semmit sem látni tőlük, mindent eltakarnak, és ha kivágunk egy kampányt, mögötte mi van? Másik kampány. Magyarország trópusi kampánydzsungellé változott, mindent benő a propaganda.

A művelt közönség egy része, amelyik szereti magáról azt hinni, hogy átlát a szitán, ezt „gumicsontnak” nevezi, és reklamálja, ha egy írás foglalkozik vele: no de mivel foglalkozzék akkor az írás? Hát, majd azzal, amit ők mondanak nekünk, sajtómunkásoknak, rendszerint vagy a saját ügyeikkel, vagy az általuk preferált politikusok személyes érdemeivel. Az bezzeg nem lenne „gumicsont”. Ja, az egyszerű tollbamondás lenne. Különben is, azt állítják, hogy „bedobják a gumicsontot, a gonosz sajtó rágja, közben meg csendben elintézik a fontos ügyeket, míg elterelték a közönség figyelmét”. Hát kérem, tegyük fel, egyáltalán nincs már sajtó, nincs mi terelje a figyelmeket, mint vadakat terelő juhász, akkor a kedves közönség majd megtudja a „fontos ügyek” részleteit? Dehogy tudja: épp, hogy nem tud meg semmit. És ha megtudná, bár nem értem, miből, akkor mit tenne?

Megváltozott már akármi Magyarországon 2010 óta össznépi tiltakozástól?

Egy dolog: a netadó. De azt sem törölték el, nem tetszenek rá jól emlékezni: annak csak elhalasztották a bevezetését. Higgyék el nekem, a kormányzat magasról tojik a véleményünkre a fontos (és a bármilyen) ügyekben, a lakosság nem nyom annyit a latban, hogy a figyelmét el akarják terelni. A lakosság egyszerűen nem számít, az államgépezet szükséges tartozéka, nem több, mondhatni váza, annyi a célja, hogy összetartsa a mechanizmust, a fene törődik a véleményével, figyelmével, nem a kormány.

De akkor mire a sok kampány? Mert több is fut párhuzamosan. Hát nem a lakosság szórakoztatásáért vagy a figyelmük lekötése kedvéért indítják őket. Hanem azért, mert ilyen a rendszer. Többször említettem már, hogy Ceausescu Romániájában nőttem fel, élénken emlékszem kamaszkoromra: egyik kampányból a másikba szédült az ország, pedig ha valahol, hát ott igazán nem számított sem a választók véleménye, sem a választók szavazata a hatalomnak. Hol az IMF volt a napi gyűlölet tárgya, hol a „revizionisták”, ha már mezőgazdasági kampány volt, mindenki fellélegzett, mert az azt jelentette, hogy nem kell gyűlölni senkit, hanem megyünk kukoricát törni. De ott és akkor sem múlt el nap kampány nélkül.

Ilyenek a diktatúrák – a kampányok nem a nép lekötéséről szólnak, inkább az államgépezet folyamatos elfoglaltsága miatt szükségesek.

No, lássuk, ezekben a pillanatokban, Magyarországon miféle kampányok zajlanak?

Nyilván a hajléktalanok elleni hadjárat a főcsapás iránya, hogy nagyon magyartalanul, de nagyon ideillően fogalmazzak. Hát ez furcsán halad. Nem az történt, amit vártunk, nem hurcolták el látványosan a hajléktalanok tömegeit (még), a rendőrök nem váltak brutálissá, ellenkezőleg: saját döntésük alapján megpróbálják emberségesen kezelni a helyzetet. Igaz, két letartóztatás már történt, no, de négy nap alatt: ez azért nem sok. És hát nyolcadik kerületi forrásaink szerint (mely források egyébként rendőrök, és a sarki kocsmában lehet velük összefutni) nem is veti fel a testületet a lelkesedés az ügyben. Nincs kedvük hajléktalanokkal hadakozni, parancs ide, parancs oda, ők mégis a rendet akarnák őrizni, arra szerződtek, nem bohócnak meg uradalmi hajdúnak. Szép csendben megsúgták a hajléktalanoknak, hogyan lehet mentesülni az intézkedés alól. 1. Az aluljáróba ne menjen le senki, semmilyen körülmények között. 2. Ha máshol vannak, és rendőrt látnak közeledni, ne feküdjenek, ne üljenek, mert ez „utal az életvitelszerű közterületen tartózkodás” cselekményére. Ha mennek, akkor nem lehet őket igazoltatni előállítani (persze, más csibészségért lehet, de pusztán hajléktalanságért nem). Az már megint más kérdés, hogy ha valaki soha nem állhat meg, az vagy belehal, vagy ő lesz a Bolygó Hollandi: de hát nyilván ki fogja tapasztalni mindkét fél a biztonságos megállóhelyeket. Különben tényleg baj lesz.

verebkampany.png

Van nekem erről egy kínai történetem (nekem majdnem mindenről van ilyenem). Történt pedig, hogy 1958-ban Mao elvtárs kampányt indított, mert Kínában sem dúlt a demokrácia, kampányt, mégpedig a Négy Kártevő ellen. Ezek: a szúnyog, a házilégy, a patkány és a veréb voltak. Az első három érthető: Kínában akkortájt kriminális közegészségügyi állapotok uralkodtak, és bizony ez a három terjeszti a kórokat. De mi a baj a verébbel? Az, hogy Mao elvtárs azt olvasta valahol: egymillió veréb évente hatvanezer embernek elegendő gabonát lop el, és miattuk van éhínség. No, akkor irtani kell őket a másik három fajjal együtt.

Hogyan kell irtani?

Dobbal kell irtani.

Egyszerűen nem engedték őket megállni, leszállni, addig kergették a verebeket, míg a fáradságtól holtan nem zuhantak a földre. 1958. március 20. és 22. között Szecsuán tartományban 15 millió verebet irtottak ki. Pekingben az áprilisi háromnapos irtóhadjárat 400 ezer halott madarat eredményezett, Sanghajban 500 ezret. 1958 novemberére a leölt verebek száma Kína-szerte elérte a 2 milliárdot. Készült is Kína az 1959. évi bőséges aratásra.

Az aratás helyett azonban sosem látott éhínség jött. Miért? Mert nem voltak verebek. A csoda gondolta volna, hogy a kis szürke madarak, bár el-ellopnak pár gabonaszemet is, de milyen mennyiségben fogyasztanak – sáskát. Nem volt veréb, jött a sáskajárás, de akkora, amekkorát még a Sárga Császár sem látott. Mao elvtárs fogta a fejét, sok káder került munkatáborba, sőt, a végén még szovjet verébimporttal is próbálták menteni a helyzetet, csak már késő volt. Az éhínség áldozatainak száma valahol 45 és 70 millió fő közé tehető, hogy úgy mondjam, az akkori kínai statisztikák kissé manipuláltak.

Ekkora pusztulás következett abból, hogy kiesett a táplálékláncból a kicsi, szürke veréb. Akiről senki sem tudta, mi a haszna. Aztán megtudták. Márpedig a társadalom is rendszer, amint az ökoszisztéma: ha kiesik belőle egy társadalmi csoport, esetünkben a hajléktalanok, akikről még nem tudjuk, mi a hasznuk, félő, hogy hatalmas baj lehet belőle.

Mondom: a verebek is haszontalannak tűntek egészen addig, míg nem jött a sáskajárás.

Akkor lássuk a többi kampányokat. Itt van ugye a kultúrharc, most éppen Ady került a célkeresztbe, helyette javasolja bősz zsidózás, komcsizás és szabadkőművesezés közepette egy ifjú titánia Gyóni Géza kanonizálását. Hát kérem, az lenne a csoda, ha nem javasolná: mint megtudtam, Raffay Ernő párja a hölgy, nyilván nem fog gyökeresen más elveket vallani, mint a kissé monomániás történész. Oké, de mire jó ez a kampány? Megfejtettem azt is. Kolumbusz tojása. Jövőre lesz Ady halálának századik évfordulója, illenék minimum Ady-évet tartani. No, de ha így állnak a dolgok, az Ady-év elmarad – illetve, megtartják majd szépen Váradon, ott nem sokat nyom a latban a Raffay család szava.

Pesten marad el. A róka is úr a maga lukában.

De csak ott.

Aztán látjuk még a techcégek elleni kampányt. Az igen szép, és sokáig el is fog tartani, mert olyan neki a természetje: a kutya ugat, a karaván halad, a magyar kormány fenekedik a Facebook, a Google és legújabban a Wikipédia ellen, és ez az érintetteket egy kicsit sem érdekli. Az érintettek természetesen tudnak ugyan Magyarország létezéséről, de például terjeszkedési szempontból jelenleg Külső-Mongólia ígéretesebb piac. A honi kormány pedig áll a maga kis szemétdombján, és kukorékolja világgá, pontosabban a Szerjózsa minden irányába, hogy ezek a sorosista világuralom eszközei, és fúj, és le velük, és jaj. Merthogy a Wikipédia – ami évek óta gyűjt, hogy összeszedhesse a fenntartási költségeit – a minap elfogadott Soros egyik alapítványától kétmillió dollárt. Hát kérem, ez villamospénz. Már ahhoz képest, amekkora összegek az IT-ágazatban forognak. Ahhoz képest is villamospénz, amekkorák a magyar kormánynál megfordulnak, csak hát azokhoz a kormányszócsöveknek a jelek szerint semmi köze, az IT-cégekhez viszont ezek szerint annál több. Sok van, mi csodálatos, de annál nincs semmi csodálatosabb, mikor a műszaki tudományok nagy szakértője, DJ Jeszy ír vitriolba mártott tollal filippikát az IT-cégek világhatalmáról a Magyar Időkbe. (https://magyaridok.hu/velemeny/tuleli-e-a-nyugat-a-jovojet-3581081/)

Tetszik tudni, milyen szép is lett volna, ha annak idején erre jobban odafigyelünk... Ha Ferenc József átlát a szitán, rájön arra, hogy Stevenson a mozdonyaival csak a brit imperializmus ügynöke, a Buckingham-palota kocsiját tolja, elmarad a vasút bevezetése Magyarországon (a cári birodalomban csak elkésett pár évtizedet – máig nyögik), ha rájönnek a szervek még a kiegyezés után, hogy Edison és Bell is ügynökök, és nem lett volna sem telefon, sem villamosítás, milyen szép függetlenségben élnénk a világ többi részétől.

És milyen szép középkorban.

Hozzánk képest Kabard-Balkárföld lenne a Szilícium-völgy.

De Nepál is ipari nagyhatalom volna.

Szóval, oda kellett volna még időben figyelnünk a függetlenségünkre, akkor nem nyögnének most mindenféle lemezlovasok az óriáscégek igájában.

Van még kampány? Van: kampány a kormány részéről a maradék független sajtó ellen, az Orbán Flóra-ügyben, melyről már tegnapelőtt elmagyaráztam, hogy erősen dezinformációnak, sőt, maszkirovkának tűnik, ebbe az erdőbe belevitték a képviselőnőt, hogy aztán az maga után csalja a sajtót. (http://huppa.hu/szele-tamas-az-igazsag-halala/)

Ehhez csak annyit tennék hozzá, ha attól könnyebb a lelke a Kormányzati Tájékoztatási Központnak, hogy az utast Flóra helyett nevezhetjük Faunának is, akkor sem változik a helyzet: tökéletesen mindegy, ki utazott és hova, az a nem mindegy, mekkora kampány követi ezt a csapdás hírt a sajtó ellen, a kormánymédiában. Ügyesek voltak a gumitalpúak, jár a kockacukor.

Szóval így élünk itt, az emberélet útjának felén, ebben a setétlő nagy rengetegben.

Kampányról kampányra.

Lassan nem látjuk a kampánytól a kampányt.

 

Szele Tamás

Brexit rántott gombával

Igaz, hogy honi ügyeink mérhetetlen fontosságúak és az is, hogy mi vagyunk a világ közepe – nem is értem, hogy nem fogja fel ezt az evidens tényt a bolygó többi része, melyet mindközönségesen „világnak” nevezünk - de míg Magyarországon Brüsszel maximum mint ellenség jelenik meg, amely miniszterelnökünk szerint most épp határőrizetünkre akarja rátenni a kezét, azért ott más is történik.

Pöttyet fontosabb dolgok, mint az, hogy ki őrizze Magyarország déli határait. Melyeket úgy mellesleg már jó ideje nem fenyeget senki. És ne mondjuk, hogy „de nekünk ez a fontos”, mert nem így van. A Brexit nagyságrendekkel fontosabb, nekünk is, ahogy mindenki másnak is Európában. Képzeljük csak el, ha hirtelen minden magyar munkavállalónak haza kéne utaznia az Egyesült Királyságból. Erről olyan havonta egyszer megígérik az angol illetékesek, hogy szóba sem kerülhet, de ígértek ők már mást is, amit nem tartottak be – van reális esélye ennek is.

theresa_may.jpg

(Fotó: AFP)

Minden a Brexit-tárgyalások kimenetelétől függ, mely tárgyalások most éppen zátonyon állnak és a jelek szerint eszük ágában sincs elmozdulni a homokpadról. Úgy tűnt, a tegnap esti, brüsszeli EU-csúcs előrelépést hozhat a kérdésben, ezzel szemben rántott gombát hozott rombuszhal-filével és Theresa May testbeszédével.

Eredményt nem.

Akkor lássuk, miről is beszélünk. Arról, hogy a Brexit tárgyalásai egyáltalán nem haladnak, kicsit sem, így a legvalószínűbb a jelenlegi helyzetben egy „hard Brexit”, vagy rosszabb esetben egy „no deal-Brexit”, ami egészen egyszerűen megegyezések nélküli kilépést jelentene az Egyesült Királyság számára az Európai Unióból – valami olyan jogállást érnének el, mint mondjuk Algéria vagy Líbia. Tehát teljesen és tökéletesen külfölddé válnának uniós szempontból. Ezt nagyjából senki sem szeretné, kivéve talán a kiválás legelvakultabb híveit, hiszen hatalmas, ha nem halálos csapást mérne például a brit gazdaságra. De a Brexit általános társadalmi támogatottsága sem egyértelmű. Már eleve kis többséggel szavazták meg, és ha Észak-Írországot vagy Skóciát tekintjük, ott bizony az Unió pártolói voltak nagy többségben. Skóciában például 62%-os arányban voksoltak az uniós tagság mellett.

Pedig a megegyezésekre nagyon nagy szükség volna. A Brexit eredeti tervei úgy szóltak, hogy Nagy-Briannia kilép ugyan az Európai Unióból, és leállítja befizetéseit, azonban nem lép ki a vám- és kereskedelmi unióból, és továbbra is élvezni fogja annak előnyeit.

Hogy ez előnytelen volna az Európai Unió számára? Valóban, indeed, my dear, kétségtelenül. Ám ezek kontinentális szempontok. Britannia érdekei mások.

Ha mások is – erősen egyoldalú volna az egyesség, ez a verzió szóba sem került megoldásként, már a legelején elvetették Brüsszelben. Olyan volna, mintha az ember megfizetne valakit, hogy jó alaposan pofozza fel. Brüsszel álláspontja világos: ha kilépés, akkor legyen kilépés, tessék szedni a betyárbútort, összetépjük a babarongyot, fel is út, le is út, legfeljebb arról lehet tárgyalni – de arról kell is – hogy a jövőben miféle egyezmények szabályozzák majd Britannia és az Unió viszonyait. Mert hát azért haragról nincs szó, csak a döntésük olyan, amilyen.

Nos, ez az uniós álláspont bizonyos szintig egybevágott Theresa May érdekeivel, aki a Konzervatív Párt képviselőivel együtt épp ilyen, hard Brexitet ígért és szeretne. Mondjuk ennek is több a hátránya, mint az előnye, de ha ez a kedves a szívüknek és ez garantálja a politikai hatalmuk megtartását, akkor szeressék. Más kérdés, hogy a mostani helyzetben valószínűbb, hogy ebbe a programba inkább Theresa May bukása van kódolva – mindjárt meglátjuk, miért.

Tény, hogy a May-kabinet összes Brexit-programcsomagja elbukott, részben Brüsszel ellenállásán – hiszen elfogadhatatlan feltételeket próbáltak elérni – részint a Konzervatív Párt Brexit-ügyben kőkemény képviselőin, Boris Johnson volt külügyminiszter például azért mondott le, mert elfogadhatatlannak találta az egyezkedést az Unióval. Tehát életképes Brexit-javaslat nincs, csak egy kevéssé támogatott, nem is teljesen kész Theresa May-féle változat, ami senkinek sem tetszik. Egyik félnek ezért nem, másik félnek azért nem.

Ráadásul számolni kell a skót és északír kérdéssel is. Túl azon, hogy az Egyesült Királyság említett részei nem álltak a Brexit mellé, meg sem szavazták, az elszakadás kötelezővé tenné, hogy vámhatárokat állítsanak fel az Ír Köztársaság és Észak-Írország között, hiszen az Ír Köztársaság az Unió része maradna. Ez pedig – hogy finoman és angolosan fogalmazzunk – attól tartok, a legkevésbé sem nyerné el az írek tetszését. És hát kissé türelmetlen, impulzív emberekről van szó, az angolokkal alig pár száz évig harcoltak, béke csak 1998 óta van.

Skócia is mozgolódik: Bruce és Wallace népe elérkezettnek látja az időt, hogy elengedje Anglia kezét (melyet amúgy sem önszántából fogott meg). Érik a skót függetlenség, már nem nacionalista legenda, múltba révedő merengés, hanem – lévén, hogy nagyon is gyakorlati okai lennének egy skót kiválásnak az Egyesült Királyságból – valós lehetőség. E hónap elején húszezer tüntető követelte Edinburgh utcáin a skót kiválást és az önálló csatlakozást az Unióhoz.

A Skót Nemzeti Párt hivatalos álláspontját Nicola Sturgeon első miniszter ismertette két nappal a demonstráció után. Eszerint amennyiben lehetséges, pártja szinte bizonyosan támogatni fog egy második brit népszavazást az európai uniós tagságról. Az SNP brit parlamentbe küldött képviselői támogatni fogják egy újabb uniós népszavazás ötletét. Sőt, garanciát követelnek arra, hogy ha a referendumon Skócia az EU-tagság fenntartása mellett voksolna, miközben az Egyesült Királyság többi része a kilépést erősítené meg, akkor Skóciát ne kötelezzék a többiek óhajának elfogadására. Mi több: akkor egyeznének bele egy második EU-népszavazás ötletébe, ha cserébe Skócia ismét szavazhatna a függetlenségről. Márpedig egy ilyen népszavazás kimenetele a jelenlegi helyzetben kétségtelen volna.

Az SNP harmincöt képviselőjével a harmadik legnagyobb erő a brit parlamentben, de legfrissebb híreink szerint még a tory párt skót tagjai is támogatnák a függetlenséget: Ruth Davidson a skót toryk vezetője visszavonulását fontolgatja. David Mundell, Skócia ügyeinek londoni minisztere pedig jelezte, hogy amennyiben a helyzet nem oldódik meg, lemond pozíciójáról.

És ez könnyen lemondási hullámot indíthat el az angol kormányban, hiszen a Brexit-tárgyalások helyzete egész egyszerűen reménytelen.

Tehát a kilépés bizony Theresa May székébe is kerülhet, így vagy úgy – épp ezért lett volna komoly jelentősége a tegnap esti tárgyalásnak, mely mondhatni az utolsó esély lett volna egy valamelyest rendezett Brexit levezénylésére mindkét fél részéről. A brit miniszterelnök azonban nem állt elő új javaslatokkal, illetve „nyitottnak mutatkozott az országa uniós kilépését követő, eredetileg 2020 végéig tervezett átmeneti időszak további egyéves meghosszabbítására”, amint az MTI írja, és azt hangoztatta beszédében, hogy a feleknek „bátorságot, bizalmat és vezető szerepet” kell mutatniuk a fennmaradó vitás kérdések rendezése érdekében. Méltatta az eddigi eredményeket, illetve az Európai Unió és az Egyesült Királyság közötti köteléket. Ismételten leszögezte, hogy kreatív megoldásra van szükség a tárgyalásokon kialakult patthelyzet feloldásához, olyan „működőképes” biztosítékra, amely garantálja a nyitott határokat Írország és Észak-Írország között.

No igen, csakhogy ez azt jelentené, hogy az Európai Unió nem védené az Ír Köztársaság érdekeit. Melyeket azonban most nagyon is szem előtt tart – és azért koncentrál inkább Írországra, mint Skóciára, mert a szuverén ír állam már létezik, a szuverén Skócia még nem. Igen kreatív kéne legyen az a megoldás, amelybe az uniós fél is, a brit fél is bele képes egyezni.

De végül is mire jutottak a tegnap esti sorsdöntő tárgyalásokon?

Eltalálták. Semmire.

A bennmaradó országok vezetői közül senki nem szólalt fel a brit miniszterelnök értékelése után, amelyet követően immár Theresa May nélkül, huszonhetes körben folytatódott az ülés Michel Barnier uniós főtárgyaló részvételével.

A résztvevők egy magas rangú uniós tisztségviselő tájékoztatása szerint egyetértettek abban, hogy az intenzív tárgyalások ellenére nem elég az eddigi előrehaladás egy rendkívüli Brexit-ügyi csúcsértekezlet novemberi összehívásához.A névtelenséget kérő diplomata rámutatott: a huszonhetek az egyeztetések folytatására szólítottak fel, azonban egyelőre nem terveznek rendkívüli csúcsot november közepére, erre csak áttörés esetén fog sor kerülni. Michel Barnier-t ugyanakkor támogatásukról biztosították - tette hozzá.

Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke szerint May tartalmilag semmi lényegesen újat nem mondott, a testbeszéde azonban a korábbiaknál pozitívabb volt.” (MTI)

Hát a testbeszéddel ki vagyunk segítve, annyi biztos. Magyarul: semmiféle eredmény nem született, ebből még csak nem is hard Brexit lesz, hanem megegyezés nélküli no-deal Brexit, annak minden hátrányával.

A vacsora különben forrásaink szerint rombuszhal-filé volt rántott gombafejekkel.

Hogy legyen valami jó is az estében.

Valami érik a brit szigeteken, valami, ami nagyon rossz lesz nekik is, nekünk is, mindenkinek: sajnos túl messzire jutott már a helyzet annál, hogy egyszerűen beláthassák, rossz ötlet volt a Brexit, el kéne felejteni.

Pedig az volt: a felelősök majd azt fogják mondani róla, amit legénybúcsú után szokás, mikor megkérdezik a másnapos vendéget, miért ugrott bele meztelenül a kaktuszgyűjteménybe, az üvegház falán keresztül?

Akkor és ott jó ötletnek tűnt.”

Hát, a Brexit is maximum a szavazás napján tűnhetett jó ötletnek, és csak a propagandától átfűtött agyú voksolóknak.

Különben pedig a következményei vannak olyan fájdalmasak, mint a kaktusznak és az üvegháznak.

Eljöhet még az az idő, nem is sokára, mikor a gazdag skótok vicceket mesélnek a szegény, nyomorgó angolok fukarságáról.

És ahogy ismerem őket: fognak.

 

Szele Tamás

Az igazság halála

Kérem, reggel kinyitottam a csapot, egy Orbán Flóra jött ki belőle, kinyitottam a konyhaablakot, ott bejött, ránéztem a könyökömre, azon meg kinőtt, szóval bizonyára közérdekű lehet az ügye, foglalkozzunk tehát a történettel, van annyira fontos, mint a mezei poloskák inváziója.

Illetve foglalkozzunk, de úgy, hogy nem foglalkozunk, mert ezt követeli a Kormányzati Tájékoztatási Központ.

Hát kérem, azért ez még Magyarországon is ütközik némi nehézségekbe. Itt szeretném előre leszögezni, hogy engem kicsit sem érdekel, melyik Orbán Flóra utazott Paphosról – bocsánat, én így, görögösen írom -, a kétéves vagy a tizennégy éves, nem érdekel, kivel, mikor, miért és az sem, mit keresett ott.

Hogy lehet ez?

Úgy, hogy ebben a történetben ez nem számít. Ez nem a főszereplőjéről szól, és nem is a tényekről. Ez egy csapda története. És baromira nem fontos, ki volt benne a csali. Ha egeret akartak volna vele fogni, sajtot tesznek bele, de médiát akartak, hát közismert nevet tettek.

Működött.

Lássuk akkor, mi történt.

airbus_a-319.jpg

Tegnap, a délelőtti órákban Demeter Márta, az LMP országgyűlési képviselője írásos kérdéseket tett fel Benkő Tibor honvédelmi miniszternek és Pintér Sándor belügyminiszternek, afelől érdeklődve, nem tartják-e aggályosnak, miszerint kiképző repülés keretében szállítja a honvédség a miniszterelnök 14 éves lányát Ciprusról Magyarországra, illetve tudtak-e arról, hogy erre használják a gépet. Az útra szeptember elején került volna sor. Mint a képviselő elmondotta:

„Szeptember közepén, a kecskeméti repülőbázison tett iratbetekintésem során kiderült, hogy a Magyar Honvédség által vett egyik Airbus-319-es repülőgép kiképző repülés keretében utazott szeptember elején Orbán Flóra, Pafosz szigetéről Budapestre. Az utasok szállítását az Összhaderőnemi Parancsnokság (ÖHP) parancsnoka engedélyezte.”

Ismételjük át még egyszer, azok kedvéért, akik nem figyeltek: a kérdés a Parlamentben hangzott el és Demeter Márta LMP-s képviselő tette fel, nem a sajtó!

A válasz most nem is fontos.

Mármint a parlamenti: a sajtóválasz a fontos. Nyilván, egy ilyen kérdésről minden sajtótermék beszámol, mert ez valóban hír lenne, ha igaz lenne, bár úgy tűnik, nem az. Aztán, mikor mindenki kiszörnyülködte, kikáromkodta vagy kiátkozódta magát, vérmérséklettől függően, sőt, még én is rosszallóan pödörtem egyet a bajszomon, 13:54-kor megérkezett a Kormányzati Tájékoztatási Központ közleménye, az MTI OS útján. 

Az azonnali.hu-n, „ Miért reptették Ciprusról Budapestre a honvédség gépén Orbán Viktor lányát?” című, ma megjelent hír egy újabb fake news, hírlapi kacsa, aljas rágalom. Nyomatékosan kérjük azokat a médiumokat, akik közölték a hazug állításokat, hogy az olvasók hiteles tájékoztatása érdekében azonnal töröljék cikküket”

És ebben a pillanatban halt meg az igazság. Ugyanis ettől a perctől kezdve senkit sem az érdekel, ki utazott, ki nem, hanem az, mi erről az ő saját véleménye. Márpedig a vélemény fontos dolog, csak éppen a tényeket nem képes befolyásolni: lehet nekem az a véleményem, hogy a marhapörkölt jó eledel, ha spenót van ebédre tükörtojással, az a tény, a tudatunktól független valóság, nem pedig az imaginárius és szerethető pörkölt.

Az Origo például kisebb csodát hozott ki ebből a történetből:

Ismét egy aljas hazugság jelent meg egy balliberális fake news portálon Orbán Viktor miniszterelnökkel kapcsolatban.”

A Magyar Idők kissé mértéktartóbban kontrázott:

A BALLIBERÁRIS MÉDIA ÉS AZ LMP-S KÉPVISELŐ IS KAPITÁLIS BAKOT LŐTT”

A 888 nem adhat mást, csak, mi lényege:

Csúnyán pofára esett az őrjöngő balliberális propagandamédia”

Mindezt azon az alapon, hogy 1. a KTK tiltakozott, 2. állítólag a Paphosról Magyarországra repülő Orbán Flóra egy százados két éves kislánya, névazonosságról van szó.

Meglehet, kérem. Meg az is lehet, hogy minden másképpen van, mondtam már, ebben az ügyben elveszett az igazság. Az nekem is kissé gyanús volt, hogy a miniszterelnök lánya mindösszesen tizennégy éves, és hát én ebben a koromban csináltam meredek dolgokat, de a Szilvásnál messzebb nem csavarogtam el, nem, hogy Ciprusig mentem volna - de lehet, hogy a miniszterelnököknél nagyobb tétekben játszanak már a serdülő családtagok is.

Mindegy, kiderült, ami kiderült (nagyjából semmi: a Honvédelmi Minisztérium kizárólag az Origónak nyilatkozott, és elnézést, de nekem ez nem elég hiteles fórum), a megjelent írásokat a legtöbb lap nem vette le, hanem melléjük tette frissítésként a cáfolatot, ami így is volt korrekt: ugyanis a cáfolat nem indokolt, nem magyarázott, hanem követelt.

Ennyi erővel Hasfelmetsző Jack is követelhette volna a korabeli Timestól, hogy hagyjanak fel lejáratásával, és elemezzék speciális helyzetét árnyaltabban.

Akkor lássuk, ki a hibás.

Feltéve, hogy igaz a HM verziója (bár elég valószínűnek hangzik), akkor sem a sajtó hibázott. Ez nem fake news. A valódi fake news obskurus, többnyire sárga-piros fejlécű, rosszul fogalmazott, helyesírást hírből sem ismerő oldalakról érkezik, vagy valamely párt saját sajtójából, szemben ezzel, amit ugyan elsőként az Azonnali közölt, ámde mégis: egy teljesen reális parlamenti interpelláció alapján! Az interpelláció elhangzott, Demeter Márta a kérdéseket feltette, írásban is ráadásul, ezeknek a fényképeit közzétette a Facebookon, tehát akkor ki a hír forrása?

Részben a Parlament, melynek iratai nyilvánosan elérhetőek (mármint, ami nem titkos), részint pedig Demeter Márta.

Hibázott a sajtó, mikor erről beszámolt?

Nem hibázott – ugyanis a legtöbb írás nem kész tényként kezelte a repülést, hanem hozzátette: Demeter Márta kérdése alapján közli az információt.

Akadhat, aki megkérdezi: de miért nem ellenőrizte a sajtó a kérdésben szereplő állításokat?

Talán azért, mert vannak iratok, amiket egy országgyűlési képviselő megtekinthet, egy újságíró pedig nem. Ugyanis minimum bizalmasak, de lehetnek titkosak is. Ilyenek például a kecskeméti repülőbázis iratai is. Demeter Márta láthatja, én nem láthatom. És ilyenkor köteles az ember hitelt adni a forrásának, kivéve, ha nincs nagyon alapos oka a kételkedésre, márpedig ez esetben nem volt.

Szándékosan vezette félre Demeter Márta a sajtót? Azt, kérem, tekintetes bíróság, én nem tudhatom, de az a szubjektív meglátásom, hogy nem.

Akkor mi történt? Tévedés?

Jó lenne annak látni, de - szintén szubjektív meglátásom szerint – ilyen tévedés nincs.

Nem győzöm ismételni a sajtószakma egyik alapszabályát, miszerint csak olyan információ szivárog ki, amit valaki, valamilyen okból, előre megfontolt szándékkal vagy parancsra, de kiszivárogtat.

Valaki gondoskodott arról, hogy Demeter Márta elé pont ezek az iratok kerüljenek (különben egy légibázis naponta annyi papírt termel, hogy ha kereste volna, nem biztos, hogy megtalálja), tehát valaki félrevezette a képviselőt.

Miért tette?

Hogy aztán a képviselő félrevezesse a sajtót.

Mi haszna ennek?

Ennek több haszna is van, elsősorban a sajtó általában veszít a hiteléből, másodsorban a nem tetsző médiumokat be lehet perelni pár millióra. Harmadrészt, a kormány saját sajtója most bőszen hintheti a „fake news” kifejezést, holott – nem győzöm ismételni – ez nem volt fake news, ez egy megválasztott, hivatalban lévő képviselőtől származott, és ellenőrizhetetlen volt törvényes eszközökkel.

Hölgyeim és uraim: tipikus, egyszerű, ám jól sikerült dezinformációs műveletet láthattunk. Alig volt bonyolultabb, mint egy ugróiskola.

Akárki is vezette, ügyes ember volt, mologyec, jelest érdemelne moszkvai tanáraitól, és biztos vagyok abban, hogy a közeljövőben több ilyesmivel fogunk találkozni.

Mi ebben az ügyben a tragédia?

Az, hogy a tényeket sosem fogjuk megtudni, nem is csak azért, mert az idevágó iratok titkosak, hanem azért is, mert most már egyik résztvevő felet sem érdeklik.

Most már arról szól a dal, ki „hazudott” és miért. Akkor is, ha senki sem tette.

Most már a vélemények térfelére terelődött a játszma – és ez az igazság halála.

Meg a sajtóé.

Mármint a valódié.

Nyugodjunk békében.

 

Szele Tamás

Tigrisek és legyek

A két állatfajnak sok köze nincs egymáshoz, még Kínában sem, illetve maximum annyi, hogy Hszi Csin-ping ugyanabban a közmondásban emlegette őket: de vigyázzunk a kínai hasonlatokkal, arrafelé semmi sem azt jelenti, amit jelent, ebben a történetben pedig van még egy csavar is pluszban a várhatón kívül. És most nem egy kedves állatmesét fogunk olvasni.

No, de mit mondott a Középső Birodalom kommunista császára, a Párt Fia, a Menny Elvtársa? Azt mondta – éspedig a korrupció elleni harc kapcsán – miszerint

A tigriseket és a legyeket is elkapjuk.”

Hűha, mondja erre a naiv, egységsugarú magyar választó, ez az, így kell, így kéne, Kínában tudják a frankót, lám, válogatás nélkül bárkit letartóztatnak, ha korrupt, kérlelhetetlen a Párt ökle, lesújt, becsukták, ha kellett a filmcsillag színésznőt, Fan Bingbinget, be is hajtottak rajta százharminc millió dollár adóhátralékot, sőt, a múlt héten korrupció miatt lekapcsolták az Interpol kínai állampolgárságú igazgatóját is.

Nincs kegyelem, nincs korrupció, éljen a nagy Kína!

Kérem, hozzon valaki repülősót, mielőtt elalélna az egységsugarú választó a kéjhömpölytől, és utána szeretnék megnyugtatni mindenkit: ugyan már. Kínában tényleg könyörtelen harc folyik, csak éppen nem a korrupció ellen, hanem részint a Kínai Kommunista Párton belül, részint a lakosság tökéletes elnyomása érdekében.

A „korrupció” csak egy varázsszó, mint a Nagy Proletár Kulturális Forradalom idején a „revizionizmus” vagy „antiimperializmus”, nyugodtan mondhatnának helyette bármit: lényegében arról van szó, hogy Hszi Csin-ping elérte az abszolút hatalmat és most megszilárdítja. De tízezer évre. Ennek része a már két-három éve tartó korrupcióellenes kampány is.

No, de hát egyébként nincsen Kínában korrupció? Hej, dehogy nincs, még csak ott van igazán! Annyira van, annyira átszövi a társadalmat, hogy már általános, beépült pár ezer év alatt a kultúrába, a mindennapi viselkedésbe, mindenbe. Ha az ember kínaival megy találkozni, illik ajándékot vigyen, minél fontosabb a találkozó, annál értékesebbet. A hétköznapi dolgokhoz elég a vörös, szerencsehozó jelekkel ellátott édesség, a komolyabb ügyekhez már több dukál. Ez egyszerűen része a kínai életnek, ha valakitől akarunk valamit, szívességet teszünk neki, helyi kifejezéssel élve „ott vakarjuk meg, ahol a legjobban viszket”, és biztosak lehetünk abban, hogy viszonozni fogja. A teljes kínai kapcsolati rendszer ilyesmikből áll – de már legalább háromezer éve. Ez persze még nem korrupció, viszont a melegágya annak. Ajándékozhatok ugyanis egy doboz édességet is a párttitkárnak, ha mondjuk vasművet akarok építeni a városban, és ajándékozhatok egy olasz sportkocsit is. Az most mindegy is, miféle az a vasmű: ha édességet adok, akkor lehet, hogy kapok engedélyt az építésére, ha sportkocsit, akkor biztos.

Ha meg semmit, akkor nem lesz ott vasmű a büdös életben soha.

Csak az édesség még kedveskedés, udvariasság, a sportkocsi már korrupció. De ha a kínai szerveknek úgy tetszik, tekinthetik a dolgokat fordítva is: lehet korrupció az édesség elfogadásából és tekinthetik udvariassági gesztusnak a sportkocsi átadását. Persze, ez két dologtól függ: az első, hogy ők maguk mit és mennyit kaptak tőlünk, a második, hogy mit akarnak velünk, mi a céljuk.

Így hát az utolsó gyári munkástól a multimilliárdosig bárki kerülhet a korrupcióellenes szervek célkeresztjébe Kínában – tulajdonképpen még csak le sem tagadhatja a forgalmat, azt, hogy adott vagy kapott, a rövidesen mindenkire kiterjedő pontrendszer az utolsó fenig nyilvántartja a vagyoni helyzetét. A térfigyelő kamerák segítségével minden lépése követhető, tehát semmi akadálya a vádemeléseknek bárki ellen. Mert, mondom: ha úgy akarják, korrupció lehet a hétköznapi élet bármelyik, egyébként megszokott gesztusa is.

Most nem mennék bele Fan Bingbing adócsalási ügyébe, nem kétlem, hogy volt valami nála, zörgött a bokor, de abban bizonyos vagyok, hogy a világhírű filmszínésznőt okkal tüntették el: meg akarták mutatni, hogy Kína számára nincs kivétel, nincs védett személy, akit el akarnak kapni, azt elkapják.

A tigriseket is, a legyeket is.

meng_hung-vej.jpg

(Kép: 24.hu)

És itt érünk el a szintén bonyolultnak tűnő Meng Hung-vej-ügyhöz. Mint ismeretes, az Interpol (egyik) elnöke, aki nem mellesleg másodállásban 2004 óta Kína közbiztonságért felelős miniszterhelyettese, eltűnt a pekingi őszben, el, mint madártoll a Jangce örvényeiben... Utoljára a pekingi repülőtéren látták, ahonnét egy különös, kést ábrázoló emotikont küldött a feleségének, azóta se kép, se hang. Az Interpol hivatalos formában rákérdezett a kínai szerveknél, mi történt, a Kínai Kommunista Párt Központi Fegyelmi és Ellenőrző Bizottsága pedig némi, Kínában udvariasnak számító késéssel közölte, hogy ja, persze, náluk van, letartóztatták korrupció miatt. Azóta már a lemondólevele is megérkezett az Interpolhoz.

Hát, ájuldozna az egységsugarú polgár, hogy még egy Interpol-elnök is lehet korrupt... hogy mik vannak...

Azt nem tudom, Meng Hung-vej korrupt volt-e avagy sem, de azt tudom, hogy nem ez volt vele a baj.

Meng mestert nem azért csukták le, mert elfogadott valamit, hanem azért, mert nem fogatott el valakiket.

Kudarcot vallott.

Egyébként amúgy sem állt jól a szénája, Pekingben a biztonsági szolgálatokért valamikor felelős Csou Jung-kang embereként tartották számon, akit azonban még 2015-ben letartóztattak és életfogytiglanra ítéltek, de Meng ezt még valahogy túlélte. Abba bukott bele, hogy nem végezte el a rárótt feladatot.

Ez pedig nem lett volna más, mint annyi, hogy az Interpol egyik vezetőjeként a külföldre menekült kínai – és nem kínai, nem han nemzetiségű, csak kínai állampolgárságú – politikai emigránsokat rendőri úton toloncoltassa vissza Hszi Csin-ping birodalmába.

Az egy dolog, hogy a mi fogalmaink szerint az Interpol egyáltalán nem erre való, de pekingi észjárás szerint használható erre. Mármost, amíg „csak” volt pártfunkcionáriusokat juttatott a kínai igazságszolgáltatás kezére, nem is volt semmi baj. A baj akkor kezdődött, mikor az Interpol vörös körözési listájára felkerült Dolkun Iszá neve, aki a terrorizált ujgur kisebbség egyik aktivistája. És a büdös életben nem követett el semmiféle köztörvényes bűncselekményt.

Őt már nem fogták el az Interpol körözése alapján, bár így, ahogy most belenézek abba a bizonyos vörös listába, a kínai körözöttek lajstromát még ma reggel is két tibeti vezeti, akiket „bűnös összeesküvéssel” (is) vádolnak – aztán ez lehet szervezett rablás is, lehet ellenzékiség is.

Egyszóval, ha Meng Hung-vej nem utazik Pekingbe, akkor is meggyűlt volna a baja, legfeljebb magával az Interpollal (velük szemben valamivel több esélye lett volna, legalább engedték volna védekezni) és nem a Kínai Kommunista Párt Központi Fegyelmi és Ellenőrző Bizottságával.

Szó nincs itt korrupció elleni harcról, kérem.

Itt arról van szó, hogy Peking ügynöke lebukott, és Peking most haragszik rá ezért.

A korrupciónak maximum ürügyként van szerepe a történetben, kedves egységsugarú választók, akik úgy rajongtok a szigorú korrupcióellenes intézkedésekért. A szomorú valóság az, hogy a gyakorlatban – és a totális vagy azzá váló államokban – épp a korrupció elleni hivatalok korrumpálódnak a leggyorsabban.

Ne tapsoljunk a különböző szigorú intézkedéseknek, ha egyébként nem sokat tudunk a hátterükről: könnyen meglehet, hogy egészen másért foganatosítják őket, mint amit róluk állítanak.

Kínában meg főleg.

A kínai kultúra különösen hajlamos a lapidáris fogalmazásra, rövid, találónak tűnő gondolatokra, ilyenek voltak annak idején Mao ce-tung Kis Vörös Könyvecskéjében is, melytől Nyugaton egész fiatal csoportok ájuldoztak, hogy „milyen forradalmi, milyen lényegre törő”. Na ja, hogyne – csak éppen azért volt ilyen egyszerű, hogy az egységsugarú vörösgárdista is értse, illetve hogy azt lehessen belemagyarázni, amit éppen a helyzet kíván. A Nagy Proletár Kulturális Forradalom meg nem a kínai munkásosztály mozgalma volt, hanem Mao elvtársé, az egyeduralom megtartása és megerősítése érdekében.

Na, most ugyanígy ájuldoznak páran minálunk a korrupcióellenes harc kínai eredményei láttán.

Eredmények kétségtelenül vannak, győzelmek is, hogyne, csak ezeket nem a korrupció, hanem a párton belüli ellenzék és a nemzetiségek, valamint a demokrata másként gondolkodók ellen vívott harcban aratják.

Szóval így tessenek örömködni.

Kínában most a világ legkeményebb, ráadásul digitális eszközökre támaszkodó totális államának a megerősítése zajlik.

És elkapják, akinek ez nem tetszik, sőt, a saját emberüket is megbüntetik, ha kudarcot vall az elkapásban.

Elkapnak mindenkit.

A tigrist is, a legyet is.

 

Szele Tamás

Agyviharok

Kérem tisztelettel, különös, talán mágneses viharba kerülhetett a hét végén Magyarország, ugyanis egymás után tapasztalhattuk a baromságokat, amit természetesen csakis a meteorológiai tényezők összejátszásának tulajdoníthatunk, nem pedig annak, hogy a közéletben mostanság egyre több a mélyen rosszindulatú hülye. Dehogy is, ezt nem állítottam.

Legfeljebb régebben még viselkedtek. Ma már nincs miért: azok a főhülyék, akiknek fegyelmezniük kéne a zárt intézet többi ápoltját. De lássuk, miről beszélünk, mik voltak azok a hírek, amik a hétvégén elérték, sőt, túl is lépték az őrület határát.

Először is bontsunk pezsgőt, gazdagok vagyunk: Magyarország kivi- és fügehatalom akar lenni, természetesen uniós forrásokból. Legalábbis Feldman Zsolt, az agrártárca államtitkára ellátogatott egy zalai kiviszüretre és szombaton, és Becsehelyen bejelentette: a kivi- és a fügetermesztés támogatási lehetőségét kezdeményezte Magyarország az Európai Bizottságnál. Így, ezeket a szavakat használta, melyek magyarra fordítva valószínűleg azt jelentik, hogy megérdeklődték, mennyi támogatást kaphatunk erre a termékre, ha megpróbálkozunk vele. Tény, hogy Zala déli részének fagymentes dombjain – eddigi ismereteink szerint öt hektáron – valóban megterem a füge és a kivi, de azért ezt nem nevezném ipari méretű termelésnek. Persze, ha általánosan elterjed, akkor már lehet nagy üzlet a magyar kivi, pont az uniós támogatás miatt, az senkit se zavarjon, hogy nem fog megteremni.

Nem kivit terem az a farm, hanem támogatást, értem? Felkészül a magyar narancs, a gumipitypang, és lesz még kókuszliget a Mátrában.

Főleg, ha támogatás lesz rá.

Egyébként nem lesz.

Nagyobb a baj, ha az Unió illetékes szervénél véletlenül valaki ismeri Magyarország klímáját és látott már kivit, valamint fügét is. Itt a baj, urak: mert akkor nem kapunk rá semmiféle támogatást, itt hibáztok: olyasminek a termesztésére kell kérni a dotációt, amiről nem tudják, hogy micsoda!

Ott van például rögtön a tarhonya vagy a lebbencs. Üssünk össze egy videót, melyen dúsan termő tarhonyaföldek ringatóznak a szélben, mellettük susognak a lebbencsligetek, közben delet harangoznak a fehér falú kis templomban és az aratók víg danája hallszik... ez magyaros is volna, meg esélyesebben is lehetne vele szélhámoskodni.

Hogy ilyen nincs? Nem is kell legyen. Bőven elég, ha kifizetik.

mkkp_1.jpg

Menjünk tovább, mert robog a hülyeségroller, már a rendőrség is felszállt rá. Konkrétan, arról beszélek, hogy levelet írtak a nyolcadik kerületi kapitányságról a Magyar Kétfarkú Kutya Pártnak, mert bizony tényállás van, és fennforog. Hogy még mi minden forog fenn, azt nem részletezném, az tény, hogy a levélke fogalmazójának a fejében a kerekek nem annyira. Értem én, hogy hivatalosan, eljárásjogilag felmerülhet egy ilyen levél szükségessége – de csakis hivatalosan és csakis az eljárásjog alapján még soha, semmilyen ügy nem oldódott meg, márpedig ezt pont egy nyócker rendőrnek kéne tudnia a legjobban. De idézzük a hivatalos iratot, mert gyöngyszem az, nem is akármilyen. (https://index.hu/belfold/2018/10/14/baskyt_keresi_a_rendorseg_a_ketfarku_kutyakon/)

Hatóságomnál tulajdon elleni szabálysértés elkövetése miatt előkészítő eljárás indult ismeretlen személy ellen, aki 2018.06.30. napon a Budapest, I. kerület Hattyú utca - Erőd utca kereszteződésében kb. 25 nm területen az útfelületre egy zebrát ábrázoló mintát festett az aszfaltra.

Az internetes adatgyűjtés során megállapítást nyert, hogy a Magyar Kétfarkú Kutyapárt oldalán szerepel a kép, melyen aláírásképpen a „BASKY” valamint a megjegyzésben is látható: „Magyar Kétfarkú Kutyapárt Basky volt!” Kérném, hogy a „basky” nevű természetes személy adatait, elérhetőségeit hatóságom rendelkezésére bocsátani szíveskedjen.”

Mármost a hivatalos levél az hivatalos levél, az nem bakfitty, azt komolyan kel venni, a címzettek válaszoltak is:

Basky kb .170 cm magas, sovány testalkatú, különös ismertetőjegye: nem ismerjük.

Vagy lehet hogy ő az a csávó, akit múltkor hátulról láttunk, épp elmenni sörért, aztán nem jött vissza?”

Azért elképzelem a nyomozás menetét. Beáll a razzia a késdobálóba és azonnal felteszik a kérdést az igazoltatási intézkedés alá vont személyeknek, mégpedig egyenként:

- Hogy hívják? Basky?

- Nem, baszki, másképp!

Esetleg, ha elfajul a hajsza, és összeomlik az elkövető, fel sem tudja adni magát a rendőri szerveknél. Mert hogy néz az ki, hogy cseng a telefon a yardon:

- Jó napot kívánok, engem köröznek. Fel szeretném adni magam

- Jó napot kívánok. Hogy hívják?

- Én vagyok az, Basky!

- Jó, jó, de hogy hívják?

- Hát így: Basky!

- De hogyan?

- Nem érti? Basky!

- Telefonbetyárkodjon a nénikéjével!

És elmarad a Nagy Fogás.

Különben épp lapzártakor érkezett, hogy rendőreink sokkal, de sokkal szabadabb gondolkodást és szókincset kezdenek elsajátítani az eddig megszokottnál, méghozzá a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karán tanítják őket erre – az Átlátszó tudósítása közepes méretű botrányról és a Richter-skála szerinti minimum négyes földmozgásokról számol be az intézményben, ugyanis nyilvánosságra került egy, a tavalyi szemeszter során forgatott oktatóvideó. (https://atlatszo.hu/2018/10/15/erotikus-hangulatu-videot-keszitett-az-nke-kriminalisztikai-intezet-tanszekvezetoje-a-hallgatoival/) Jómagam ennek a filmecskének tényleg csak nyelvtani és szónoklattani értelmét látom, mert az talán elmondható, hogy bővíti a hallgatók szókincsét és felkészíti őket a váratlan helyzetekben használatos ékesszólásra, de egyéb haszna vagy értelme meglátásom szerint nincs.

https://vimeo.com/294912153

Azonban a stáb tagjai igen izgalmas személyiségek. A mozgófénykép művészete bővelkedik ugyan a különc alkotókban, de mivel ők e mellé még rendőrtisztek is, kifejezetten érdekes, hogy a klipet Angyal Miklós rendőr orvos-ezredes, az NKE tanszékvezető egyetemi docense rendezte, akinek 2011-ben Pécsen visszavonták a rendőri vezetői megbízását, miután egy mélygarázsban meztelenül, egy nővel találtak rá egy autó motorháztetején. Az oktatóvideó elkészítésében részt vett még egy azóta az NKE-ről elbocsátott őrnagy, akitől azért vált meg a jó hírű oktatási intézmény, mert néhány hónapja bedrogozva, meztelenül sétált a Kopaszi-gáton, ami miatt eljárás alá vonták. (Saját állítása szerint titokban csempészték italába a kábítószert)

Mindenképpen, az alkotói csoport figyelemreméltó, várjuk, nagyon várjuk a további oktatófilmeket, esetleg már nem az NKE, hanem Kovi szponzorációjával!

És így már érthető is az eljárás az ismeretlen Basky ellen.

Ezzel a kiképzéssel?

Még jó, hogy keresik, akit így hívnak.

Ez a rendőrség, ez a rendvédelem, Basky!

Az utolsó hülyeség már kicsit rosszabb ízt hagy a szánkban.

Ugyanis aljas.

Arról nagyjából mindenkinek tudomása van, hogy nehéz idők járnak az Indexre. Arról is, hogy pénzgyűjtő akcióba kezdett a lap függetlenségének megőrzése érdekében: lehetne vitatkozni abban a kérdéskörben, ez mennyire lehet sikeres, de mivel meglátásom szerint még semmi sem dőlt el velük kapcsolatban (és nem is sietnek a döntéssel azok, akik meghozhatják) jobb volna nem ártani nekik a mindenféle esélyek latolgatásával. Azt sem tartom egyébként kizártnak, hogy pont ebben a sebezhető, zsarolható, kiszolgáltatott helyzetben akarja tartani a kormány az ellenzéki lapot: így sokkal jobban tudja zsarolni az orgánumot, mintha egyszerűen csak megszállná vagy megszüntetné. De ne jósolgassunk, ha megérjük, meglátjuk, mi lesz.

Hanem az már kifejezett aljasság, hogy valaki ingyenes bővítményt készített (és töltött fel), ami a Google bővítmény-boltjában elérhető, és kizárólag egy célt szolgál: hogy az Index pénzgyűjtő hirdetését eltüntesse. Mást nem tüntet el, ez célfejlesztésű szoftver: csak ezt.

Kicsit értetlenül állok a helyzet előtt: kinek kell, kinek jó ez?

Aki ugyanis „tarhálásnak” érzi az akciót, az minden bővítmény telepítése nélkül megtehetné, hogy egészen egyszerűen ki sem nyitja az Indexet, ehelyett a kiváló és szakmailag is magas szintet képviselő kormánypárti orgánumokból tájékozódik, mint mondjuk az Origo vagy a 888, netán a Magyar Idők.

Miért nem inkább azokat olvassa, ha teher neki akár az Index, akár az akciója?

Talán a színvonallal elégedetlen? Netán még a kormánypártiak is inkább olvasnak független sajtót, míg van, mint a saját lapjaikat? És ebben zavarja őket a hirdetés?

Megannyi kérdés, megannyi dilemma.

Egy biztos: ez a bővítmény senkinek sem jó, semmire.

Kormánypártinak nem, mert az amúgy sem olvas Indexet (vagy tévednék?), ellenzékinek sem, mert azt meg nem zavarja a hirdetés. Maradnak a semlegesek, lehet, őket akarják kiszűrni ezzel a bővítménnyel, mely, mint egy kis magyar Cambridge Analytica, majd megküldi az adataikat a Kubatov-lista megfelelő helyére.

Kérem, mára zár az osztály, mindenki vegye be a nyugtatókat, ez még csak az eleje.

Kezdődik a hét.

Így kezdődik...

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása