Igen, az elterjedt kiemelés most azt jelenti: te is. Persze, azt hiszed, hogy nem: dehogynem, barátom vagy barátnőm, esetleg ellenségem, dehogynem. Te is lehetsz hajléktalan, te is lehetsz szegény. Akkor is, ha ma még háromszintes villában kanalazod a kaviárt. Aki ma tapsol a hajléktalanok „eltüntetésének”, tulajdon holnapi vesztét ünnepli.

Azt hiszed, hogy aki az utcán él, az magától ment oda, az emberek maguktól fagynak meg ködös téli hajnalokon, maguktól koldulnak, passzióból, sportból? Nem, úri barátom: és a legtöbben nem is maguknak köszönhetik a helyzetüket, hanem a társadalom átalakulásainak. A kilencvenes évek hajléktalantömege a megszűnt munkásszállókról került ki, melyeknek nem volt már fenntartója – hiszen a szocialista nagyvállalatok is megszűntek. Azok, akik ezekben az ügyekben döntöttek, nyilván számoltak némi munkanélküliség kialakulásával, de valószínűleg eszük ágába sem jutott, hogy tömegek kerülhetnek szó szerint az utcára, ugyanis nem csak néhány (elég sok) ráfizetéses vállalatot bontottak le, hanem a hozzájuk kapcsolódó teljes szociális rendszert is. A későbbi hajléktalanság már egy meglévő állapot folyamatos romlása volt: és az ismétlődő gazdasági válsághullámok csak súlyosbítottak a helyzeten.

Hajléktalan ugyanis úgy lesz az ember, hogy nincs hol laknia, éspedig azért nincs, mert nincs pénze. Pénze nincs, mert munkája sincs: és ezen semmiféle közmunka-program nem segít, hiszen az maximum csak az éhbérről gondoskodik, közmunkás-bérből se albérletet, se szociális bérlakást nem tud fizetni senki. Nyilvánvaló, hogy a társadalom intézményrendszere kéne tegyen valamit – hát hiszen tesz is, elpusztítja, eltünteti a hajléktalanokat. Ha nincs beteg, nincs panasz se, mondaná dr. Mengele.

Azt mondod, te sosem lehetsz hajléktalan? Akkor te nem munkából élsz, ugyanis nincs olyan magyar munkavállaló, aki az elmúlt pár évtizedben ne vesztette volna el a munkáját párszor, köszönhetően a nagyon okos gazdaságpolitikának és az inkompetens döntéshozóknak. A munkahelyre korábban gránitalapként tekintettek, biztosítéka volt egy teljes életpályának – igen, az állami szektorban még ma is használják ezt a velejéig hazug kifejezést – és senki sem hitte, hogy a világgazdaság viharai kihúzhatják alóla a munkát.

Aztán kihúzták. A korábban nyögve, de fizetett banki hitelek fizethetetlenné váltak és jött a végrehajtó. Ha azt mondod, te sosem lehetsz hajléktalan, akkor nem csak nem munkából, de nem is üzletből élsz, és bankhiteled sincs.

A politika is termelte a munkanélküliséget, hajléktalanságot, a magyar társadalom szociális problémáival maximum hajmeresztő ötletelések szintjén foglalkoztak (jó pénzért), én magam, mikor 2008-ban be kellett jelentkezzek a munkanélküli-nyilvántartásba, nem azért, hogy bármilyen juttatásban részesüljek, hanem azért, hogy a köztartozásomat részletekben nyöghessem ki, azt tapasztaltam, hogy a munkaügyi központok egy emberkategóriának képesek munkát adni: a tulajdon alkalmazottaiknak, azok viszont utálják a feladatukat, és képességeikhez mérten a lehető legrosszabbul látják el azt. Ki is maradtam a nyilvántartásból, ahogy tehettem.

Azt mondod, te sosem lehetsz hajléktalan, te tanult ember vagy? Ugyanakkora a diplomások aránya a hajléktalanok között, mint magában a teljes társadalomban.

Közalkalmazott vagy, biztos életpályát ígért az állam? Hétfőn jelentik be a több ezer fős leépítést a közalkalmazotti szférából.

Azt mondod, nem lehetsz hajléktalan, dolgos, jó munkásember vagy? És hogy jársz be a munkába a híd alól? Hogy pihened ki magad, hogy kelsz fel, hol mosakszol meg, öltözöl át? Érthetsz te a kvantummechanikától a villanyszerelésig bármihez, ha nincs biztos háttered, csak a legrosszabbul fizetett fizikai munkát kapod. Ha ugyan kapod.

Azt mondod, mert elhiszed a propagandát, hogy de hiszen úgysem lesz semmi bajuk, csak „elviszik őket máshova”? És hol van az a máshol? A törvény szerint a börtönben, de a magyar büntetésvégrehajtási intézetek már évtizedek óta túlzsúfoltak. Meg mintha emlékeznék én olyanra, hogy valakikre azt mondták: csak dolgozni viszik őket Németországba. Hatszázezeren vesztek oda. Mert hagyták őket odaveszni, az utca embere elhitte, hogy csak egy kis munkáról van szó – és mert az utca emberének kényelmes és egyszerű volt elhinni ezt, a másik lehetőségbe bele se volt hajlandó gondolni.

Vagy, ami még rosszabb, belegondolt – és örült a dolognak.

Hiszen míg velünk minden rendben van, addig a társadalomban sem lehet nagy gond. És mikor velünk már nincs minden rendben? Ja, akkor meg mindig valaki más tehet róla.

A mai magyar társadalomban, higgyétek meg nékem, feleim, bárki és akárki lehet egy perc alatt munkanélküli, egy hét alatt koldusszegény és maximum két hónap alatt (de hamarább is) hajléktalan. Azért írok két hónapot, mert ennyi a köztartozások törlesztésének legújabb határideje. Lakoltattak itt már ki olyan embert is, aki nem a lakbérrel, hanem a vízdíjjal tartozott. Köztartozás az köztartozás, a hivatal álláspontja szerint.

És igen, vannak hírek a hétfőn, tehát holnap induló hajléktalan-ellenes hadjáratról, méghozzá rossz hírek. Az első rögtön az, hogy míg eddig az intézkedés alá vont hajléktalan ingóságait tárolni kellett, de egyes holmikat, mint a személyes iratok és a gyógyászati segédeszközök, mindenképpen, a törvény módosítása folytán ez már nem kötelező. Mivel a tárolókapacitás kapcsán a törvény már nem írja elő, hogy az önkormányzat kötelező biztosítani, az marad a rendőrségre, már amennyiben nem romlandó vagy nem minősül az intézkedő közeg szerint hulladéknak. Ha annak minősül, akkor megsemmisítik, mégpedig az intézkedés alá vett hajléktalan költségére. És annak fog minősülni: senkinek sincs sem helye, sem kedves nyomorult jogfosztottak szegényes kis batyuit őrizgetni.

Ez röviden azt jelenti, hogy eddig el lehetett venni a vak koldustól a botját, de vissza kellett neki adni, most már el lehet venni és el is lehet törni. Sőt: el is fogják, hogy ne kelljen vigyázni rá, leltározni, iktatni.

És mégis, hogy fog kinézni a Nagy Akció? Lássuk, mit ír a Mérce! 

„A budapesti hajléktalanság problémájára rálátó három egymástól teljesen független forrásunk is arról számolt be a Mércének, hogy nagy rendőrségi akció készül a jövő hét elején – minden valószínűség szerint október 16-án és 17-én. Forrásaink elbeszélése szerint a nagyszabású fellépés egyrészt a hajléktalan emberek belső kerületekből való kiszorítását célozza meg, de felmerült a külterületeken, saját készítésű kunyhókban élők elleni razzia is.

Az intézkedés nagyszabású lesz, erre engednek következtetni azok a beszámolók, melyek szerint egyes külső kerületek kapitányságainak rendőreit is bevezénylik a belső kerületekbe.” (Merce.hu)

Tehát a rendőrség kell intézkedjen (ahány rendőrt csak ismerek, annyi fogja utálni ezt a parancsot, de nem tagadhatja meg, ha nem akar ő maga is előbb munkanélküli, aztán fedél nélküli lenni...)

De hogy vinni fognak, mindenkit, aki hajléktalan, tán még azt is, aki csak annak néz ki, az már kész tény.

Az ingóságaikat elszedik, megsemmisítik – ők meg eltűnnek és nem bántja a látványuk a nagyon kényes polgárok szemét.

Érdeklődnék, hogy amelyiküknek van aranyfoga, azzal mi lesz? Végül is hazánk aranytartaléka véges és ezekben a nehéz időkben egyetlen unciát sem hagyhatunk felelőtlen szájakban... említeném, hogy az aranyfogak kiverésére is számos példa akadt a huszadik századi történelemben.

Ma délután tüntetést tartanak A Város Mindenkié csoport szervezésében ez ellen a példa nélkül embertelen törvény és intézkedés ellen. Kortárs magyar írók mondanak el egy-egy mondatot az ügyről, a Kossuth téren, 17 órától 18 óráig. 

Menjen ki, aki úgy gondolja: legalább tiltakozni kell, legalább meg kell mutatni, hogy nem értünk egyet, nem a mi nevünkben teszik ezt az aljasságot, legalább jeleznünk muszáj, hogy ezt mi nem írtuk alá.

De ettől még hétfőn elindul a gőzhenger.

Ne csak a mai hajléktalanokra gondolj, barátom. Nem csak őket kell megvédeni.

Gondolj a holnapiakra is.

Akik közé te is tartozhatsz.

Elég egy rossz döntés, egy világgazdasági buktató, ami elsodorja az atombiztosnak hitt munkahelyedet, egy rázós válóper, egy gazdasági profilváltás és te is sorban állsz majd a Teleki téren az ingyenkonyhán. Te is kartonra veted az ágyadat a Keleti aluljárójában. Te is kannás borral próbálod majd elviselni Chivas Regal helyett.

Ne csak őket féltsd.

Magadat féltsd. Hodie mihi, cras tibi, ma nekem, holnap neked.

Nem csak a mai hajléktalanok vannak bajban.

Te is.

Én is.

Mindenki.

#Youtoo

#Metoo

#Anyonetoo

Szele Tamás

Nem, a cím ellenére sem fogunk trianonozni, pedig divat. Azt mutatjuk be viszont, miképpen zajlik a magyar álhírsajtóban a feltámadás, és ehhez sem Horthynak, sem Jézus Krisztusnak nincs semmi, de semmi köze. Kérem, hogy sommásak legyünk: az otpercpiheno című álhírlap egyszerűen megölt egy élő embert, aki azonban feltámadott.

Azonban örvendezésre semmi ok, nem úgy támadott fel, amint azt a názáreti Mester tette. Hanem úgy, hogy egy percig sem volt halott. No, vágjunk a közepébe!

Egyszer volt, hol nem volt, volt idén Magyarországon egy választás.

Nekem rossz emlékű, mert nem az vesztett rajta, akit szerettem volna, és sokan vagyunk így, nagyon sokan – a jelenlegi rendszer nem alkalmas arra, hogy hitelesen megállapítsuk, mennyien is, de semmiképp sem találnám reálisnak az elért új kétharmadot. Az elkeseredett választók azonnal csalást kiáltottak, és valóban, volt pár kétséges momentuma a szavazásnak, ez tagadhatatlan. Azonban itt szeretném leszögezni, hogy a legtöbben tévednek ebben az ügyben. Nem, nem lehetséges a számítógépes rendszer „központi meghackelése”, nem, nem „a határon túli szavazatok” döntöttek (idén egy mandátum sem jött össze a határon túli szavazatokból, bár ez senkit sem érdekel, ha bűnbakot kell keresni), máshol van az eb elhantolva. Sokkal ügyesebben, úgy, hogy azt nem lehet egy kocsmapultnál kisakkozni.

Engedelmükkel, el is magyarázom röviden, mert szükséges megérteni. Egyfelől a saját érdekünkben, másfelől meg szerény dolgozatom témájába is vág.

Tehát: a választás adatait tökéletesen felesleges lett volna manipulálni, ugyanis már maga a rendszer manipulál. Mégpedig két módon: az első és legfontosabb a szavazatszámlálásoknál alkalmazott D’Hondt-módszer. Ez a pártlistás választási rendszerekben a mandátumok kiosztásának egyik módja. A legmagasabb átlagok módszerei közé sorolható. Nevét Victor d’Hondt belga matematikusról kapta. Valamivel kevésbé arányos, mint a Sainte-Laguë-módszer, mert a nagy pártoknak kedvez a széttagolt kis pártokkal szemben. A módszer rendkívül egyszerű: egy lapra felírják az egyes pártok által kapott szavazatok számát, majd ezek alá külön sorokban a szavazatszámok felét, harmadát, negyedét, stb. A legnagyobb osztó a megszerezhető mandátumok száma. Az így kapott D’Hondt-mátrixban megkeresik a legnagyobb számot, és amelyik pártnak az oszlopában az található, kap egy mandátumot. Ezután megkeresik a következő legnagyobbat, és ez addig ismétlődik, amíg az összes mandátumot ki nem osztották.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy ha valahol, egy választókörzetben többséget ér el egy párt, azonnal, súlyozottan kedvez neki a rendszer, éspedig minél nagyobb az a többség, minél több ugyanoda szavazó él egy tömbben, annál inkább. Ez a mandátumok elosztásakor érvényesül: így aztán lehetséges, hogy az országnak több, mint fele nem szavazott a Fideszre, de mivel azok, akik rájuk szavaztak, nagy tömbökben élnek, így aztán mégis megadta a számítási módszer a kétharmadot. Megjegyezném, azért eléggé billegősen adta meg, szóval voltak kisebb stiklik, de a nagy, generális csalás ennek a módszernek a használata.

Illetve: nem csalás, mert benne van a választási törvényben. Az a csalás, hogy ilyen törvényünk van. De hogy a fityfenébe érték el, hogy a fideszes-KDNP-s választók mind egy helyre költözzenek, csomókban éljenek, majdhogynem azt írtam: törzsekben? Hát úgy, hogy sehogy.

Itt jutottunk el a csalás másik lényeges eleméhez, a gerrymanderinghez, vagyis a választási körzetek határának átrajzolásához. Ehhez kellett az éveken át gyűjtögetett Kubatov-lista, ehhez kellett a választási törvény módosítása is: így érték el, hogy a biztos kormánypárti szavazók nagy arányban kerüljenek azonos körzetbe, anélkül hogy megmozdulnának.

Hölgyeim és uraim: íme, így csalnak el választást Magyarországon.

Nem, nem külhoni választóhadak tették, nem is a számítógépes rendszerbe nyúltak bele (bár azzal voltak gondok), hanem egészen egyszerűen a rendszer olyan, hogy aki kormányoz, az verhetetlen.

Hogy akkor mi történt 2010-ben? Ja, kérem: akkor még nem ilyen volt a választási törvényünk.

Nos, miután ezt elmagyaráztam, térjünk a feltámadásra!

Kicsit nehéz helyzetben vagyok, ugyanis a feltámadás alanyát és, mondjuk úgy, „áldozatát” én magam nem szeretném meghurcolni, hurcolják szegénynek a nevét épp eleget az álhírlapok. Nevezzük Tímeának és kész, aki akar, utánajárhat, hogy hívják.

Tímea egy derék, konszolidált tanárnő, aki 1994 óta részt vesz a választási bizottság munkájában, így tett idén is, és miután kérdéses eseményeket tapasztalt, ezt egy Facebook-posztban szóvá is tette. Most nem idézném magát a posztot, de tény, hogy egyszerűbb lett volna rendesen kivizsgálni ezeket a gyanús eseteket, mint eltekinteni tőlük, de hát nem vagyok kormány (ez az ország nagy szerencséje). Akit érdekel, itt a levélnek nevezett poszt, amit az álhírsajtó azonnal felkapott – most azt állítják, „eltűnt mindenhonnan”, de én a keresőmmel tizennyolc helyen találtam meg. Köztük az otpercpihenonél is. (https://www.otpercpiheno.hu/2018/04/a-valasztasi-bizottsag-tagja-timea.html)

Nos, ez akkoriban eléggé elterjedt, aztán kikerült a szenzációk közül. Tegnap azonban az otpercpiheno közölte: Tímeát meggyilkolták! Fekete Mercedes terepjáró gázolta halálra a buszmegállóban! Előtte üldözte az adóhatóság, kábítószert kerestek nála! (Mi köze az adóhatóságnak a kábítószerhez, nem tudni – vagy utóbbi időben az is jövedéki termék lett?) De idézzük a vérlázítást, legyünk pontosak. (https://otpercpiheno.blogspot.com/2018/10/emlekeznek-timeara-aki-valasztasoknal.html?m=1)

„FRISS! EMLÉKEZNEK MÉG TÍMEÁRA, AKI A VÁLASZTÁSOKNÁL NYÍLT LEVÉLBEN SZÓLT, HOGY CSALÁS TÖRTÉNT? ELHUNYT, EGY NAGYON ÉRDEKES "BALESETBEN"! - KÉRJÜK OSZD MEG, HA EZ SZERINTED SEM NORMÁLIS!

Mindenki bizonyára emlékszik Tímeára, aki a választási bizottság tagjaként felügyelte a szavazás tisztaságát az egyik legnagyobb hazai kerületben.

Tímea levelét azóta mindenhonnan eltöröltette valaki.. hogy ki azt nem tudjuk, de nekünk hálistennek megmaradt a levél! Így fest a levél, de görgessenek majd lejebb, ugyanis szomorú történések láttak napvilágot.

Tímea lánya írt egy levelet, és több szerkesztőségnek is eljutta:

Édesanyám akkor került a célkeresztbe, amikor bizottsági tagként kiírt egy nyílt levelet, amelyben aggályait fejezi ki a választás tisztaságában, mivel ő mint résztvevő olyan dolgokat tapasztalt, amelyet a 20 éves tapasztalat alapján soha. A fentebb olvasható kiírásban részletesen leírja, hogy miket tapasztalt.

Azonban édesanyám kálváriája május végén kezdődött, amikor az adóhatóság egy komplett hadjáratot indított ellenünk, feldúrták az egész házat, és kábítórszert kerestek, állítólag névtelen bejelentés érkezett, hogy cigarettát tárolunk a ház alá beásva... Természetesen semmit nem találtak, mivel normális törvénytisztelő életet élünk.

1 hónappal ezelőtt édesanyám hazafelé tartott a munkahelyéről, amikor halálra gázolták őt a buszmegállóban. A szemtanúk elmondása szerint egy fekete mercedes terepjáró volt, ami elhajtott a gyilkolás után.

Az ügyben eljárás indult, de eddig csak ismeretlen tettes ellen folyik a vizsgálódás.

Anyukám is úgyjárt, mint a felcsúti polgármester, aki túl sokat tudott?? Ez volt a bűne, hogy kimert állni, és aggályait kifejezni?!

Számomra felfoghatatlan,hogy elveszítettem őt, nagyon fáj, hiányzik..

Ha szerinted is felháborító, hogy Magyarországon azokat akik többet tudnak a keleténél, nemes egyszerűséggel kivégeznek, akkor ezt a cikket oszd meg, és fejezd ki a nem tetszésed a rendszer ellen!”

Hát nem mondom, volt pár érdekes haláleset az elmúlt nyolc évben. Velsz Tamástól le és fel, még akkor is, ha Váradi András nem volt felcsúti polgármester, soha életében, hanem még halála napján is csak az Együtt–PM alcsútdobozi polgármester- és önkormányzati képviselő-jelöltje volt a 2014-es magyarországi önkormányzati választáson.

De a magyar álhírsajtó nagy hazafiságában tojik a tényekre, részletekre. Ha ők polgármesterre emlékeznek, akkor az úgy is volt – pedig hát akkor Mészáros Lőrinc polgármesterkedett a faluban. Ő meg, tudtommal, még életben van.

De ne kukacoskodjunk: Hihető? Annak tűnik.

Kár, hogy egy vak hang sem igaz belőle. A szegény elhunyt, akit most sokan gyászolnak, tegnap Facebook-bejegyzésben cáfolta tragikus halálát. (https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1917707471659448&set=a.719095001520707&type=3&hc_location=ufi)

„Kedveseim!
Mindenki megnyugtatására közlöm hogy az otpercpiheno KAMUOLDAL remek írása elkenére élek és virulok. NEM szállt rám az adóhatóság,a rendőrség sem keresett a házam alatt elásott cigit és halálra sem gázoltak!!!
Továbbá a lányom remek magyaros volt és sosem irt volna ilyen borzadványos levelet.
Puszi mindenkinek!!”

Akkor most hogy is van ez?

Úgy, hogy megint hazudtak nekünk az álhír-oldalak és a kedves olvasóközönség megint bedőlt nekik, osztja boldog, osztja boldogtalan a rémhírt, egy élő ember haláláról. Nem ismétlődött meg a húsvéti csoda: Tímea egyszerűen nem halt meg, a lánya nem írt levelet, a yard nem keresett semmit nála.

Hát a mindenségit – most jön a dörgedelem – teljesen hülyének tetszenek lenni? Nem látnak át a szitán? Ez is érzelmekre ható zsarolás, mint amikor mozgássérült kislányt hazudnak cukrásznak, annyi a különbség, hogy ez most a politikai érzelmekre hat! Nem ellenzékiek ezek az álhíroldalak, kicsit sem azok, sem parlamenti, sem parlamenten kívüli szempontból: nekik a kattintás és a megosztás kell a nyájas olvasótól, basszus! Az hozza a pénzt!

És, hogy miért hagyják őket garázdálkodni? Elmondtam ezerszer, elmondom ezeregyedszer is. Egyfelől, kiváló jogi precedensanyagot halmoznak fel egy olyan hadjárathoz a kormány számára, ami majd felszámolja a független magyar sajtó maradékát is, másfelől meg hiteltelenné tesznek a hazugságaikkal minden, sajtóban megjelenő írást. Már most látom mindenfelé az általános véleményt: „Honnan tudhatnám, mi igaz, mi nem?” Onnan, ahonnan én is: rászánunk öt percet és utánanézünk!

De a végső cél – és nem csak a mi kis Kárpát-lavórunkban, hanem az egész világon – a sajtó teljes devalválása, hiteltelenítése, hogy azután az emberek érzelmeik és ne a tények alapján hozzanak döntéseket.

Hogy azt higgyék el, tekintsék ténynek, ami tetszik nekik és ne azt, ami igaz.

Minden megosztás, minden lájk, amit álhír kap, ennek a koromsötét új középkornak az elhozatalán dolgozik, amiben majd kiskirályok uralkodnak és tudósokat, újságírókat égetnek a máglyákon az elhülyített jobbágyok vasárnap délben.

Mert az érzelmeket könnyebb befolyásolni, mint a tényeket, ez képes örök időkre konzerválni a mai zsarnokok hatalmát világszerte.

Hazudik a kormány? Hazudik, csal és lop is. Épp a fentiekben mutattam meg, miképpen teszi.

De hogyha hamis vádat hoznak fel ellene, az csak neki segít.

Újra elmondom, ezeregyedszer is elmondom, fogom is még mondani:

Hazugsággal hazugság ellen harcolni nem lehet.

Szele Tamás

Bocsánat, utálom ezt a kifejezést, aljasnak, lenézőnek érzem – csak nincs jobb szó arra, ami most a 888-nál (és általában a kormánymédiában) történik a közösségi oldalak kapcsán. Azért is illik ide különben, mert a 888 rovatcímnek használja – mármint akkor, amikor épp nem maga sivalkodik, mint a pengős malac. Ráadásul – mondjuk ki – hazug alapon.

Nagy dolog ám hazugsággal vádolni valakit, a civilizációnk jelentős része épül arra, hogy ha a pofánkba lódít valaki egy ordas nagy misztifikációt, hiába tudja ő, hogy nem mond igazat és hiába tudjuk mi is, mégis úgy teszünk, mintha elhinnénk, legfeljebb gondolunk, amit akarunk: a kormány fanatikus híveként jegyzett lap valószínűleg ebben a magatartásban bízik most is. Hiába bízik, ekkora hazugságtól már leszakad a födém.

Történt ugyanis még tegnap, az esti órákban, hogy drámai hangú szerkesztőségi állásfoglalás jelent meg a „faszagyerekek lapjában” - így hívja magát az említett médium, vagyis a 888. Én nem tennék hozzá semmit, el sem veszek belőle, azt tartom, ez a maga egységében, csonkítatlanul szép, így érzékelhetjük a tragikus mélységeit, idézem az elejétől a végéig, szó szerint. (https://888.hu/article-torlessel-fenyegeti-a-888-at-a-facebook#)

„Törléssel fenyegeti a 888-at a Facebook

2018. október 11. 18:26

A 888.hu szerkesztőségének állásfoglalása.

Érdekes telefont kaptunk a nap folyamán. Ki nem találnátok, hogy ki hívott minket.

A Facebooktól keresték szerkesztőségünket.

Mint valami zsaroló, telefonon jelentkeztek be, és megfenyegettek minket.

A Facebook bosszúra készül a 888 ellen.

Bosszúra készülnek, mert feltettük a kérdést: Orbán vagy Macron?

Bosszúra készülnek, mert a nyilvánossághoz fordultunk.

Bosszúra készülnek, mert azt hirdetjük, hogy ELÉG a cenzúrából.

Úgy látszik nem tetszett a gondolatrendőröknek, hogy több országos tévéadó kamerája előtt szembesítettük őket elnyomó cenzúrájukkal.

Ezért most bosszút akarnak állni. El akarják hallgattatni a 888-at.

Azért, mert ragaszkodunk a véleményszabadságunkhoz az Orbán vs. Macron kérdésében. Megkérdeztük az embereket, hogy milyen Európát képzelnek el, milyen Európát szeretnének a jövőben. Az Orbán-féle Európát, ahol a gyermekeket és a családokat részesítik előnyben, vagy a Macron-féle Európát, ami az illegális bevándorlást erőlteti.

Mikor törölték oldalunkról a jól ismert „Tessék választani” c. képet, a nyilvánossághoz fordultunk. Ezért akarnak most bosszút állni.

Mint valami zsaroló, telefonon jelentkeztek be.

Elmondták, hogy egy hét alatt 8 gondolatbűnt követtünk el.

Még egy ilyen, és kivégzik az oldalt.

Képzeljük el a helyzetet, mint valami gyermekrabló zsaroló, aki azzal fenyeget, hogy kivégzi a gyermekünket, ha tovább pofázunk.

A gondolatszabadság dzsihadistái fenyegetik a jobboldal hangját.

De mi ezt nem fogjuk hagyni. Minket nem lehet elhallgattatni.

Mindenkit kérünk, hogy ha bekövetkezik a kivégzés álljon az igazság pártjára!

Elég volt a gondolatszabadság dzsihadistáiból!”

Akkor most emésszük kicsit. Azt mondja „a 888 csapata”, tehát nem egyik vagy másik munkatárs, hogy felhívták őket. Ez nem lehetett kis feladat, igényelhetett némi nyomozói munkát, ugyanis az impresszumukban nincs telefonszám. Tehát, ha beszélt is valaki valakivel, akkor azt valamelyik munkatárs magántelefonszámát tárcsázva tette.

De ki beszélt (ha egyáltalán volt hívás)?

Mert ismerek én rengeteg embert, akiket ideig-óráig letiltottak, én is jártam már így, sőt, dolgoztam lapnál, aminek az oldalát örökre letiltotta a Facebook egy rosszul választott fotó miatt: soha, senkit nem hívtak fel tiltás előtt telefonon.

Kivel beszélt, kicsoda?

Munkahipotézisként fogadjuk el, hogy mindegy, a 888 melyik munkatársa vette fel a kagylót (pedig nem az), de ki hívta őt vagy őket?

Mark Zuckerberg, személyesen?

Vagy maga a Facebook, úgy általában?

Testületileg? Piszok nagy kórus lehetett.

Azt állítani, hogy „felhívott a Facebook” olyan, mintha azt mondanám: „felhívott a Kínai Népköztársaság”. Hívhat a követség, hívhat a követ, extrém esetben felhívhat Hszi Csin-ping is, ha nincs jobb dolga – de maga Kína nem hívhat, mert maga Kína, amint maga a Facebook is, fogalom.

Jó, azt írják: „A Facebooktól keresték szerkesztőségünket.” Névtelenül?

Két dolgot kérnék: az egyik a beszélgetés felvétele, ezt újságíró ilyen hívás esetén mindig elkészíti, legfeljebb vagy felhasználja, vagy nem, erről csak faszagyerekek feledkeznek meg. A másik, amit tessék bemutatni: a telefonszám.

Ugyanis a dolgok logikájából következik, hogy a világ kerekén most a 888 az egyetlen cég, amelynek megvan a Facebook privát telefonszáma.

Na, ne tessék azt mondani, hogy nem mentették el.

Azt se, hogy rejtett volt.

Ennyire nem tollas a hátunk.

Röviden, pontosan: vagy valami telefonbetyár ökörködött, és ez a jobb eset, vagy nem volt ott, kérem, semmiféle hívás. Persze, ezt lehet még fokozni, lehet vitatkozni velem, mert 1. hogy bizonyítom be állításomat, miszerint nem volt hívás, ha azt sem tudom, kit hívtak, 2. a 888 bármikor szüneteltetheti a Facebook-oldalát pár napra, egy hétre, hogy aztán diadalmasan térjen vissza „Legyőztük a cenzorokat!” csatakiáltással. Hogy szó sem volt sem letiltásról, sem győzelemről, azt már megint nekem kéne bebizonyítanom, ők állítanak, bátran, merészen, bele a vakvilágba és aki nem hiszi, járhat utána.

Ha van valami, ami biztos ezen a világon, az az, hogy a Facebook nem telefonál törlés előtt, nem figyelmeztet, nem is tárgyal, nem is fenyeget. Az, ha olyanja van, töröl, és kész. Ha a faszagyerekek egyáltalán beszéltek valakivel, amiben erősen kételkedem, az nem a közösségi odal volt, de nem is az ő egyik képviselőjük.

Persze, az Origo azonnal melléjük állt (http://www.origo.hu/itthon/20181011-fenyegeti-a-888at-a-facebook.html), és rátett egy lapát jelzős szerkezetet valamint lehetetlen állítást a szépen alakuló szemtédombra.

„...telefonon kereste meg őket a közösségi oldal egyik ügynöke, és megfenyegette a jobboldali portált, mivel számításaik szerint egy hét alatt nyolc „gondolatbűnt” követtek el. A Facebook „képviselője” azzal próbálta megregulázni a jobboldali portált, hogy ha még egy ilyen előfordul, törlik a 888.hu Facebook-oldalát.

A Soros György pénzelte Correctiv német médiavállalat egyébként tavaly szerződött a Facebookkal, hogy segít nekik az internetes, úgymond álhírek „leleplezésében”, ami persze azt jelenti, hogy olyan híreket „leplez le” a cenzúrahivatal, amelyek ellentétesek a bevándorláspárti milliárdos érdekeivel.

Ennek érdekében Soros 2017-ben és idén is 100 ezer eurót utalt át nekik.”

Ja, meg még emlegetik Apáti Bence és Bencsik András letiltását, mint példa nélkül álló eseteket, melyek annyira példa nélkül állnak, hogy az illető urak nincsenek is letiltva.

Urak, mi van? Ti tényleg azt hiszitek, hogy százezer euróba kerül a Correctiv vagy a Facebook, garázsvásár volt, és Soros ezért a nevetséges összegért megvette? Ti gazdasági zsenik, ennek a közösségi oldalnak több, mint kétmilliárd felhasználója van, százezer euró Zuckerbergnek villamospénz, ennyivel küldi gyufáért a kifutófiút! A Facebook aránytalanul nagyobb Sorosnál, ne marháskodjunk már, tényleg nem tudtok számolni sem?

Mert írni, azt nem tudtok, de az eddig is így volt. Hogy vészeltétek át az elemit?

Nyugodjunk meg, foglaljuk össze.

A 888-at tegnap vagy felhívta valaki, vagy nem, és vagy megfenyegette, vagy nem. Ami biztos, hogy ha volt is hívás, az nem a Facebook képviselőjétől jött.

Az arányoktól és a realitástól elszakadt médium most épp hazudja lefele a csillagot az égről, hogy a saját jelentőségét hangsúlyozza: olyan ez, mintha én azt állítanám, hogy valamelyik külpolitikai írásom után felhívott Trump elnök, esetleg Kim Dzsongun, és megfenyegettek. Eddig még ilyen hívást nem kaptam, pedig hülyézem őket eleget, de tudom, mi fáj a 888-nak – igen, a reakció hiánya. Ismerjük a klasszikus idézetet:

„Mi ez? Bástya elvtársat már meg sem akarják gyilkolni? Én már szart érek?!”

Nem, Bástya elvtárs, nem, 888 – azt sem!

Ebbe bele kell nyugodni, ez történelmileg így alakult, mi most egy igazi, saját, magyar fejlesztésű álhírt láttunk.

Ami szinte saját magát leplezi le, csak a legfanatikusabb hívek képesek elhinni.

Egy tanácsom volna a 888 faszagyerekeinek: sivalkodjatok!

Egész jól áll nektek.

És baromi szórakoztató is.

Szele Tamás

Kérem szépen, Magyar Időket olvasni márpedig igenis jó. Üdvös, edzi a lelket és jókedvet ád, a bonyolult világ összegubancolódott folyamatai, melyeken őrülésig töpreng az ember, kisimulnak, és egyből olyan egyszerű lesz minden, mint a faék. Az mondjuk tény, hogy nem igaz, amit olvasunk, de ezzel szemben nagyon megnyugtató és kellemesen egyszerű.

Mondjuk a régi görögök pont ezt hívták demagógiának, de most nekünk (ezt is a Magyar Időkből tanultam) nem a régi görögök a barátaink, hanem a mai törökök, élükön Gül Babával, aki ugyan nem mai, de ezzel szemben kétszer olyan török, mint amilyen baba. És ez akkor is igaz, ha Budapesten Erdogant fogadtuk abból az alkalomból, hogy felújítottuk a sírkápolnáját. Különben rizikós ez a szó: az ember arra gondol önkéntelenül, hogy ha elhagyjuk a feltételes módot, a türbe nem sírkápolna, hanem sír és kápol is.

De ezek veszélyes vizek, olyan viharosak, hogy még az A38 hajó sem merészkedik rájuk, ők már a szabadkőművességről sem merték megtartani a meghirdetett beszélgetésüket – vagy tudnak valamit és félnek, vagy nem tudnak semmit és buzgón meg akarnak felelni, mindenképpen, hagyjuk most a szójátékokat, fordítsuk figyelmünk homlokterének fókuszát a szőnyegen forgó Magyar Idők horizontjának zenitjére, hogy olyan szépen fogalmazzak, ahogy ők szoktak.

És a haza fényre derül.

A haza minden reggel fényre derül, egy napkeltének nevezett jelenség következtében, bár 2010 előtt kevésbé derült fényre, sőt, nem is minden nap volt napkelte, legalábbis illik így emlékezni: egy kutatócsoport most dolgozik annak bizonyításán, hogy magát a napkeltét is a NER vezette be, Orbán Viktor ötlete alapján és javaslatára, hazafényrederítési célokból. Mert mondá: legyen világosság. Vagy nem mondá, esetleg nem ő mondá, majd átírjuk a Bibliát. Is. Meg Galileit is.

Mindegy, kint süt a nap, előttünk párállik a kávé, nyissuk ki a Magyar Időket és tájékozódjunk a világ dolgai felől, mint kiművelt emberfők.

Hát először is vegyük az apraját, aztán jön a Nágyja.

Azt mondja ifj. Lomnici Zoltán okleveles civil és diplomás mindenológus, miszerint (https://magyaridok.hu/velemeny/a-globalis-vilag-hejai-3518414/):

„A FACEBOOK, A YOUTUBE ÉS A GOOGLE INFORMÁLIS HATALMÁVAL NEHÉZ FELVENNI A VERSENYT”

Hát, azt nehéz. Akinek nincs jártassága ebben a művészetben, inkább ne foglalkozzék IT-vel, vagy ha mégis teszi, ne akarjon egyből világcéget alapítani. Ja, most látom, nem erről van szó az írásban. Hanem arról, hogy Nigériában falvak lehetetlenülnek el, Kolumbiában megszűnik a halászat és az állattartás, mivel a Google hírajánlójában akadnak írások az Indexről is. Borzalmas, kérem, be kell tiltani, Google-t is, Indexet is, éljen a környezetvédelem – illetve várjunk, nem azért, hanem azért, mert a környezetszennyező nagyvállalatok is multinacionálisak, meg a Google is az, tehát akkor be kell tiltani a nagyvállalatokat.

Ezt már korábban is feltalálták, további ajánlatokat Vlagyimir Iljics Lenin névre kérünk, Moszkva, Vörös tér, mauzóleum címre, ifj. Lomnici feltalálta a kommunista világállamot.

Hiába, a győzelem napjai jönnek, rabságunknak vége már, csak a múltat töröljük el végképp, senkik voltunk, senkik leszünk. Ez lenne a rezüméje a kultúrharcról szóló sorozatnak, ami már megint nem frissül, vagy két hete, pedig hát a jó Szakács mester (nem szakácsmester, az egy másik foglalkozás, emberünk épp ezért jelzi minden írása alatt láthatóan, hogy újságíró, tetszik tudni, a félreértések elkerülése végett) indignálódva jelezte volt, hogy dolgozik ő, szikra pattan, olthatatlan, ég a munka forr a katlan, nem hagyta abba a kultúrharcot, a kultúrharc szakadatlan és fokozódik.

Ja bocsánat, az az osztályharc.

De mégis a kultúrharc, kérem, most, hogy nem találtam Szakácsot, találtam helyette Káslert, mégpediglen nagyinterjút! (https://magyaridok.hu/belfold/szetvalik-a-magan-es-az-allami-egeszsegugy-3564611/) Maga a nagy hatalmú sündisznócska, bocsánat, emberminiszter mondja, miszerint:

„Magam kultúrharcot nem érzékelek, de az biztos, hogy mindenfajta túlzott befolyást meg kell szüntetni.”

Ezzel csak egyetérteni lehet, mindjárt le is szaladok veszek egy Kurírt, egy Népszabadságot, egy Magyar Nemzetet...

És még mit mond, már azon kívül, hogy szétválik a magán- és az állami egészségügy? Hát, bajok vannak a tehetségek fel- és elismerése körül.

„Az elmúlt évtizedekben gyakorlattá vált, hogy egyesek megmondták, ki a tehetséges és ki nem az. Ezek a minősítések jó néhányszor nem egyeztek a személyes véleményemmel, ízlésemmel. A kultúra területén dolgozóknak és döntéshozóknak feladatuk, hogy a kulturális értékeket juttassák el az emberekhez.”

Ez bizony nem maradhat így. Mert ugyan eddig a téma szakértői mondták el véleményüket a tehetségekről, és ily módon az irodalomkritikus gondolhatta azt, hogy X. vagy Y. egyáltalán nem tud írni, a műkritikusnak lehetett hasonló véleménye egyik vagy másik festőről, a színház világát már elő sem veszem, de most eljött végre közénk az Univerzális Műítész, Kásler személyében, aki mindenkiről meg tudja mondani, tehetséges-e. Személyes véleménye, ízlése alapján, mint olyan.

Szabad idejében meg vízen jár. Vízijártassági nélkül, nincs arra szüksége, a vízen járáshoz legalább olyan jól ért, mint minden máshoz. Van még meglepetés?

Van!

„– Az utóbbi időszakban ismét felélénkült a vita a magyarság eredetéről zajló évszázados polémia. Ebben a témában hogyan lehetne előrelépni?
– Reményeink szerint ebben segít majd minket a Magyarságkutató Intézet, amelynek a létrehozásáról szóló javaslat hamarosan a kormány elé kerül. A történészek, régészek, nyelvészek, néprajzkutatók, antropológusok és más tudományágak képviselői ma elbeszélnek egymás mellett. Amit az egyik tudományág bizonyít, azt a másik nem veszi figyelembe. Egy intézményben, meghatározott célok mentén kellene folytatni a kutatásokat, és a legmagasabb szintű tudományos igényességgel szintetizálni az eredményeket. Ezzel véget vethetnénk a régi türk-finnugor hipotetikus eredet- vagy nyelveredetvitának, és fény derülhet a tudományosan megalapozott valóságra.”

Igen jó hír ez, kérem, nem tudtam, mi hiányzik, de most megvilágosult homályos elmém. Ez a legfontosabb kérdés, nem a kórházak vagy iskolák állapota, amivel a miniszternek foglalkoznia kéne, hanem az, merre kergette a csodaszarvast Hunor és Magor.

Akkor nézzük. Ez az ember hülyének nézi a szaktudósokat, de legalábbis úgy tesz, mintha ő találta volna fel az interdiszciplináris kutatás eszméjét, ami azt jelenti, hogy egy kérdést több tudományág vizsgál. Ugyan, kérem. Régi kutatási módszer ez, mi több, ebben a témában is alkalmazzák.

Mármost két eshetőség van.

A Magyarságkutató Intézet vagy a kérdéskör legkiválóbb szakértőit fogja tömöríteni, és ez esetben pont ugyanarra az eredményre jutnak majd, ahol most tartunk, vagyis, hogy nem beszélhetünk egységes eredetről és a nyelvrokonság nem bizonyít sokat, vagy – hm, szóval nem a legkiválóbb vagy legelismertebb szakértőket tömöríti majd, és ez esetben rövid úton kiderül a magyarság szíriuszi eredete, via Sumer és Folyamköz.

Jó lesz ez a Magyarságkutató Intézet, kell ez a Magyarságkutató Intézet.

Egy dologra mindenképpen különösen alkalmatos lesz.

Az ugyanis a helyzet, hogy, mint olvasom, a kazah Kazguu Egyetem tegnap díszdoktorrá avatta Szíjjártó Pétert, mely címet az érintett személyesen fogadta el, Asztanában, Talgat Narikbajev rektortól. Mármost ez nem csak annyit jelent, hogy Szíjjártó kiváltképpen való okos ember, akit elismernek a kazah tudósok és maguk közé emelik. Ez gesztus is, politikai gesztus, amit illik viszonozni. Valahol díszdoktorrá kell avatni Kairat Abdrahmadovot, a kazah külügyek miniszterét is, különben itt maradunk a szégyenben. A magyar egyetemek viszont nem alkalmasak: hol társadalmi nemekkel foglalkoznak, hol gyíkemberekkkel (majdnem), szóval foltok vannak a múltjukban.

De a Magyarságkutató Intézetnek annyira nincs ilyen foltja, hogy még fel sem állt!

Majd feláll, csak tessenek finoman simogatni a tarkóját...

No, az majd díszdoktorrá avathat bárkit. Mondom én, hogy szükség lesz rá.

Az is igaz, egyéb haszna sem lesz, de ez legalábbis nem elhanyagolható.

Mondom én, Magyar Időket olvasni hasznos és mulatságos időtöltés.

Egyszerűbbé válik tőle az Élet, a Világmindenség meg Minden.

Csak hírlapnak ne tessék olvasni, mert nem az.

Szele Tamás

Nem, nem Erdogan elnökről fogok beszélni, bár némiképp róla is, de csak annyiban, amennyiben feltétlenül szükséges – Erdogan jön, ma még itt van, holnap már Ankarában lesz, a konvoja meg sem áll a Köröndön, mert ha megállna, végig kéne parkolja az Andrássy utat. Ő most szerződik velünk homályosakat, aztán elutazik – de tizenkilencedikén jön a Gyíkkirály!

Vagyis a David Icke. Mármost lehetne mondani, hogy nem tisztességes részemről az emberölésben mégiscsak vétlen konteó-pápát a hardcore tömeggyilkos Erdogannal összehasonlítani, meg aztán Icke maximum egy hatalmas svindlire lesz képes az előadásán, míg Erdogan és a vele kötött szerződések (ismervén a török gazdaság állapotát, mindközönségesen és álatlában) ennél sok nullával nagyobb anyagi buktát jelentenek majd. Ráadásul Icke csak a híveit és hallgatóit veri át, de a mostani szerződéseket – hadiipari együttműködés? Irgalom, sőt, Rózsák Atyja, ne hagyj el! - az állami költségvetés révén mindannyian nyögni fogjuk, nem csak azok, akiknek valamilyen perverzió miatt szimpatikus a török elnök. Ezt mind lehetne mondani, de nem változtat a tényen: Icke is csaló és roppant káros a tevékenysége.

Legfeljebb – még – nem miniszterelnök, de ha így haladunk brexitileg, semmi sem lehetetlen.

Különben idén sportot űz a mi kis fővárosunk abból, hogy a legextrémebb alakokat hívja meg: Milo Yiannopoulos, Erdogan, Icke – valahogy mintha előszeretettel hívnánk meg csalókat és/vagy gazembereket. Lelkünk rajta, illetve választott képviselőinké, akik ezekért az invitációkért felelősek. Lassan komoly sértés lesz úribb körökben, ha valakit Budapestre hívnak meg: tekintve a korábbi vendégeket.

No, de hát miért baj, hogy idejön ez az Icke gyerek?

Azért, mert ő az összeesküvés-elméletek egyik ősatyja. Korábbi nemzedékből származik, mint a mai, digitális kor nagyipari eszközökkel dolgozó gyermekei, de bizony a montenegrói álhír-iparostól a menő orosz FSZB-s konteóvezérig az összes mai dezinformátor valahol az ő köpönyegéből bújt ki.

David Vaughan Icke eredetileg futbalkapus volt Angliában, bár a harmadosztálynál feljebb sosem jutott, csak egy krónikus ízületi gyulladás véget vetett sportkarrierjének, utána - 1981-től - szakkommentátorként dolgozott a BBC-nél, sőt, 1985-től 1990-ig úgy nézett ki, komoly karrier vár rá a Brit Zöld Pártban. De csak úgy nézett ki – a karrier nem maradt el, viszont nem a politikában futotta be.

Elkezdte hirdetni a tételeit, amiket az Index (https://index.hu/techtud/2018/10/08/az_elte-re_szerveztek_az_alakvalto_gyikembereket_leleplezo_konteo-guru_eloadasat/) összefoglalásában mutatnék be.

„A közelgő apokalipszis hírnöke, a rezgési energiákkal működő univerzum apostola, fő tantétele, hogy az emberiséget alakváltó reptilián gyíkemberek uralják. Eszerint az idegen faj, az arkhónok vagy annunakik eltérítették a Földet, ők manipulálják a valóságunkat a Holdról, ami valójában egy belül üreges űrhajó. Sajnos genetikailag is manipuláltak minket, ezért egyre kevésbé vagyunk önmagunk urai. Főleg, hogy igazából a gyíkember hibridek alkotják a földi elitet is: ők hozták létre a Babiloni Testvériség nevű titkos társaságot, akárcsak az illuminátusokat, de Cion bölcseinek jegyzőkönyvei is mind igazak; a cél, hogy az általuk irányított globális eseményekkel félelemben tartsák az emberiséget, és negatív energiáik révén győzedelmeskedjenek.” (Index)

Különben felsorolja azokat a csoportokat is, amelyeket a gyíkemberek hoztak létre és ellenőriznek a mai napig: az Illuminátus Testvériség, a szabadkőművesek, a templomos lovagok, a Bilderberg-csoport, satöbbi – természetesen a végső cél az Új Világrend, az emberiség totális ellenőrzése, testi, szellemi és intellektuális uniformizálása. Azt nem értem, hogy a gyíkembereknek ez még hogy nem sikerült eddig és mire fel kell nekik összeesküdni, ha amúgy is a markukban tartják az egész bolygót a felsőbbrendű technológiájukkal, tenger pénzükkel, ráadásul sok tízezer évük volt a mesterterv megvalósítására, de talán azért vallottak eddig kudarcot, hogy Icke mesternek legyen miből élnie. Van még két fontos alaptétel, az egyik, hogy a gyíkemberek valódi méretei általában meghaladják az emberekét: 3,2-3,5 méter magasak, testi erejük ennek megfelelően a két- vagy háromszorosa egy emberi lényének, csak alakváltók és össze tudják húzni magukat, a másik pedig, hogy a brit királyi család, a Windsor-ház összes tagja gyíkember.

Hát nem mondom, Károly herceg tényleg igen randa figura, de gyíknak mégsem mondanám.

Egyszóval: így összeszedve sült bolondság ez az Icke-féle maszlag, de lassan adagolva, a könyveit olvasva, az előadásait hallgatva veszélyes méreg, mert a világon legalább ötmillióan elhiszik. De lesz az tíz is, az adataim több évesek.

No, ez a derék szélhámos tart(ana) előadást Budapesten október 19-én, a nagy érdeklődés garantált, a jegyek méregdrágák, olyan tizenkétezer forintba kerülnek, de ezer már el is fogyott. Ne sokalljuk az érdeklődők és hívek számát, felebarátaim: örülnénk mi, ha ebben az országban csak ezer bolond volna.

De hol tart(aná) az előadását?

Tessenek megkapaszkodni.

Az ELTE lágymányosi kampuszán. A Természettudományi Kar épületében.

Ez van olyan ízléses, mintha valaki füttykoncertet hirdetne egy katedrálisba.

Szerencsére nem véletlen a feltételes mód: habár a helyiséget bérelték volna a szervezők és tudott tény, miszerint az ELTE-nek nem nagyon van pénze, mégis más helyszínt kell választaniuk a népbutításra. Ugyanis David Icke előadásáról néhány napja szereztek tudomást az ELTE TTK professzorai, és nem töltötte el őket kitörő örömmel. Az ügyben Surján Péter dékán levélben fordult a rektorhoz, azt kérve, hogy próbálják meg leállítani az eseményt, mert ez így az egész egyetemnek nagyon kínos. Az ELTE intézményhasznosítással foglalkozó részlege pedig lemondta David Icke tervezett előadását. 

Annyira lemondta, hogy az eseményt szervező oldal már közölte is a tényt: nem az ELTE-n lesz az előadás, de tessenek csak bizalommal vásárolni a jegyeket továbbra is, mert a rendezvényt megtartják.

Kérdés, hogy hol – de megtartják.

Vagy nem.

Bár mondjuk az, aki elhiszi, hogy az angol királynő három és fél méter magas gyíkember, és a Hold belül üres, abban van a Csillagkapu, annak már bakfitty elhinni, hogy lesz előadás. Az már olyan edzésben vagyon hit terén, hogy még rendel is jegyet, elővételben.

Különben a performanszot négy óra hosszúra tervezik, egy tíz perces szünettel, szóval nagyon élvezetes lehet majd a látogatók számára: főleg, ha előtte isznak egy kávét is a büfében a jobb koncentráció kedvéért. Szék nem marad szárazon majd, annyit mondhatok.

Egyszóval, komolyan próbára vagyon téve ebben a hónapban a mi hitünk, felebarátaim. Igen sok mindent kéne nékünk elhinni.

Nem is tudom, melyiket nehezebb elhinni: azt-é, hogy a világot gyíkemberek irányítják az üreges Hold belsejéből és a windsori kastély a bázisuk, avagy azt, hogy Törökország erős, gazdag, békés hatalom, mely jó barátunk és kizárólag a javunkat akarja?

Körülbelül egykutya.

A Szív Királynő jut eszembe, Tükörországból:

„Alice nevetett.

- Nincs értelme - mondta -, a lehetetlent nem hiheti el az ember! 

- Szerintem nincs elég gyakorlatod - mondta a Királynő. - Én a te korodban naponta félórán át csak ezt gyakoroltam. Volt úgy, hogy már reggeli előtt hat lehetetlen dolgot elhittem.” (Lewis Caroll: Alice Tükörországban)

Gyakorolni, polgártársak, gyakorolni... akkor hátha menni fog.

Szele Tamás

Kérem, meg kell vallanunk, szembe kell néznünk a tényekkel: Magyarországon egyszerre van munkaerőhiány és munkanélküliség, ami a válság felé rohamozó gazdaságok biztos ismérve. Tény, hogy ennyi és ilyen sokféle ajánlatot még sosem kapott a nyolcvanas évek óta a munkavállaló: csak épp a sok szép ajánlattal az a baj, hogy egyik sem sokat ér.

Az elmúlt hét végén egymást érték a különféle tisztességes és tisztességtelen hirdetések, mindenki döntse el, melyiket milyennek tekinti, mi most csak mazsolázunk belőlük. A szebbeket néztem ki, kérem, akad bőven olyan, ami minden bicskát kinyitna minden zsebben.

Ott van rögtön elsőnek a mi szakmánk. Illetve, pontosítsunk: a Lokálnak semmi köze a sajtószakmához, a Lokál valami más, nagyon más. Nézzük csak, hogyan keresnek gyakornokot! (https://www.facebook.com/Allasokamediaban/posts/2764279876930915)

„A Lokál internetes oldalához keresünk szerkesztő-újságíró munkára olyan motivált fiatalt, aki szeretne tapasztalatot szerezni az online sajtóban.

Napi 8 órás munkaidő, havonta egy hétvége otthoni ügyelet

Kezdő fizetés, havi nettó 130 ezer forint

A feladatok a következők:

- szerkesztés

- cikkírás

- a közösségi oldal kezelése

Előny

- Angol nyelvtudás

- Szerkesztőségi rendszerek ismerete

- Jó íráskészség

A jelentkezéseket (fényképes önéletrajz) az online@lokal.hu címre várjuk.”

Hát, izé... Igen, nagyon sok munkanélküli kolléga van, magam is az voltam tíz évig, alkalmi munkákból tengettem magam, most is sok mindent elvállalok, hogy biztosíthassak egy átlag alatti vagy akörüli életszínvonalat, no de van, amit mégsem fogad el az ember. Pedig szerkesztettem én neoprotestáns kisegyház lapját is, „Intelem” címmel, pár hónapig, a püspök azt kívánta, tőlem, hogy minden héten szerepeljen a Népszabadságban, én meg azt válaszoltam neki, ismerve anyagi és egyéb hátterét, hogy ez elérhető, de csakis a bűnügyi rovatban... különben nem ezért rúgtak ki, hanem azért, mert el akartak küldeni, hogy kereszteljek meg egy kisdedet, én pedig nem vállaltam, hiszen magam sem vagyok megkeresztelve. Csáléra ment volna az áldás. Ezt már nem bírta elfogadni a kegyes püspök úr, engem kirúgott, őrá meg valahogy ráborult az íróasztal a vita hevében. Rég volt, igaz volt.

De mi a baj a Lokál hirdetésével? Hát csak annyi, hogy ez a bér: létminimum. Igaz, nem közmunkás-jövedelem, de majdnem annyi: ilyen munkából kettő kell, hogy egy ember elfogadhatóan megéljen (az más kérdés, hogy a magyar állampolgárok nagy része sajnos nem keres „elfogadható” összeget). A kezdő „kollégának” ez csak az albérleti díja. Ha nincs szerencséje, rezsi nélkül. És ezért napi nyolc óra munka, meg egy hétvégi ügyelet jár.

Még jó, hogy írni nem kell tudnia: az íráskészség csak előny, nem követelmény. Amint a nyelvtudás és a szerkesztőségi rendszerek ismerete is. Én lennék az utolsó, aki a Lokált lapnak nevezném, de azért az mégis sok egy picit, hogy ők maguk ismerik be, nyilvános hirdetés útján, miszerint náluk nem kell írni tudni. Szerintem van vagy tíz sablonjuk, azokat kitöltik a megfelelő nevekkel és szóljon az eleje.

A közönség meg... hát kérem, a kedves és nyájas olvasó le van szarva. Mármint részükről. Így is, úgy is megjelenik a lap, megjelenik a hirdetés, a tartalom náluk amúgy is lényegtelen: ha ilyen iramban folytatja a kormánymédia a züllést és költségoptimalizálást, javasolnám, jelenjenek meg kifestő formátumban is, mert abba is lehet reklámot tenni és azt sem kell megírni. Vagy javaslok még leporelló jellegű képeskönyvet, az sem rossz, a 3-5 éves korosztály körében máig népszerű.

A kereskedelmi szórólap szintjére már most eljutottak.

No, hát két dolog biztos, az egyik az, hogy a Lokál nem lap, tehát meg sem kell írni, a másik meg az, hogy ezt az állást majd csak betölti valaki, aki van olyan kétségbeejtő helyzetben, hogy ennyi is segítsen rajta. Valamint vastag az arcbőre, erős a gyomra és nem szeret sokat gondolkodni. Sajnos, szerintem még túljelentkezés is lesz.

Akkor nézzünk valami mást.

Szakácsot keres a budai Vár királyi konyhája! No, még nem királyi, az majd jövőre lészen, egyelőre még csak miniszterelnöki. Na jó, a pályázatot a Miniszterelnökség új, budavári épületeiben lévő étterem és konyhák bérlésére írták ki, de ez magyarul királyi főszakácsot jelent. Meg is jelent a Határozatok Tárában. (https://www.napi.hu/ingatlan/miniszterelnokseg-budai-var-karmelita-etterem.671099.html/amp) És mit kell tudnia a főétekmesternek?

Először is, havonta legalább másfél milliót kell fizetnie bérleti díjként, no meg a tisztségért, mert az nem akármi. Sőt, a pályázaton indulóknak nyilatkozni kell arról, hogy az alapanyagként használt termékek legalább 60 százaléka magyar, illetve Magyarországon előállított lesz. Ez már okozhat gondot, ismervén a belvárosi éttermek séfjeinek panaszát, miszerint ha világszintű minőséget akarnak produkálni, legalábbis Bécsbe kell menjenek bevásárolni: de hát ilyenek az igények, ezt az állást is betölti majd valaki, dacára az összes környülállásoknak.

Engem akkor már inkább az érdekelne, ki lesz majd a főkóstolómester?

És a hopmester?

De a hangulat királyi lészen az udvarban, annyi biztos: a Kétfarkúak már régebben megjósolták ezt, egy kis animációval, zenével.

No, sajtó már van, pont olyan sajtó, amilyent ez a királyi udvar érdemel, alakul a főszakács is, mii kell még az izmos magyar monarchiához?

Hírszerzés. A royalista hagyományokhoz méltóan remélem, leszerződtetik erre a posztra Richelieu bíborost (szegény, szegény Richelieu, ország sorsát viseli ő), és majd hozzá tartozik az Információs Hivatal, amely most felvételt hirdet. Mondjuk más, külföldi titkosszolgálatok is toboroznak időnként sajtó útján, de ez Magyarországon még meglepő (bár volt már rá példa). Hát minek kell megfelelnie a magyar James Bondnak, lássuk! (http://www.mkih.hu/karrier_.html)

„Kit keresünk?

Az Információs Hivatal legfontosabb értéke, hogy a haza szolgálata iránt elkötelezett, magas szintű szaktudással és nyelvismerettel bíró, a hírszerző életmód kihívásait és veszélyeit tudatosan vállaló, összetartó közösséget képező munkatársakkal rendelkezik. Ebbe a csapatba folyamatosan keresünk olyan diplomás fiatalokat, akik elkötelezettek a magyar érdekek iránt, jól beszélnek legalább egy idegen nyelvet, és szeretik a kihívásokat. Csatlakozz hozzánk!

Köztünk a helyed, ha

• szívesen szolgálnád a hazádat;

• dolgoznál külföldön, de nem akarsz elszakadni Magyarországtól;

• szeretnél egy különleges közösség tagja lenni;

• örülnél egy olyan hivatásnak, amelyre büszke lehetsz;

• változatos, mozgalmas és kreatív munkát keresel;

• máshol nem megszerezhető tudásra és tapasztalatokra vágysz;

• szívesen kipróbálnád és fejlesztenéd magad új helyzetekben;

• biztos munkahelyet keresel tervezhető előmenetellel;

• nem ijedsz meg a kihívásoktól;

• nyitott vagy az esetenkénti váratlan feladatok elvégzésére;

• jól beszélsz legalább egy idegen nyelven;

• be tudsz illeszkedni egy elkötelezettséget igénylő szervezeti kultúrába.”

Az mindenképpen hétszentség, hogy ez a munka változatos és olyan tapasztalatokkal gazdagítja művelőit, melyeket sehol máshol meg nem szerezhetnek. Jelentkezni kizárólag postai úton lehet, biztonsági okokból a Hivatal e-mailben nem fogad jelentkezéseket.

Hát kérem, Magyarország lassan egyetlen, nagy, összefüggő állásbörze lesz, sajtógyakornokokkal, főszakácsokkal, kéminasokkal.

Csak azt nem tudom, dolgozni ki fog?

Arra ugyanis sem hirdetés, sem igény nem mutatkozik.

Szele Tamás

Kérem a kedves és nyájas olvasót, valamint a nyájatlanokat is, hogy ezt az írást vagy olvassák végig, vagy itt és most hagyják abba a böngészését: olyasmiről lesz szó, amit nem érdemes csak egy felvezető szöveg és egy illusztráció alapján kommentelni. Nevezetesen a hazugság határait és mibenlétét, valamint célját és politikai szerepét fogjuk boncolgatni.

Egyszóval, megint álhír-ügyben fogok átkozódni. Éspedig most egy kifejezetten veszélyes álhír kerül a górcső alá. Akár iskolapélda is lehetne, konkrétan az FSZB-akadémián, a maszkirovka iskolapéldája. De mi az a maszkirovka?

Maszkirovkának nevezzük a hírszerzésben és az elhárításban a megtévesztés és az álcázás ügyes keverékét – a maszkirovkában mindig van igazság, féligazság, hazugság, alaposan összevegyítve, így aztán aki elhiszi a dezinformációt annak valós elemei alapján, az tökéletesen hamis képet kap a helyzetről – hamisat, de valószerűt. A félrevezetés, megtévesztés magasiskolája. De lássuk a példát!

Kezdjük a valós elemeknél. Még idén március 15-én jelent meg egy érdekes írás, a U. S. News & World Reportban, a Reutersre hivatkozva, mely nem mond sem kevesebbet, sem többet, mint azt, miszerint:

„Orbán Viktor 2010-ben történt hatalomra kerülése óta barátai és családtagjai egyre sikeresebbek a közbeszerzések elnyerésében – állapította meg a Reuters magyarországi közbeszerzésekről készült elemzése.

Összesen 10 (tíz) üzletember – köztük Orbán gyermekkori barátja, Mészáros Lőrinc, valamint veje. Tiborcz István kezében lévő cégek 2010 óta összesen 7,85 milliárd dollárnak megfelelő 1,975 billió forintértékben nyertek meg tendereket. Ez az adott időszakban kiadott közbeszerzési megrendelések több mint 10 százalékát teszi ki. Ebben közvetlenül, vagy konzorciumok útján, valamint konkrét, illetve keret-megállapodásokban elnyert szerződések egyaránt szerepelnek.

A tíz üzletember részesedése jelentősen megemelkedett tavaly, amikor Magyarországon a közbeszerzések rekordot értek el 3,63 billió forinttal: a tulajdonukban álló cégek ebből az összegből 28 százalékot nyertek el, szemben az Orbán hatalomra jutása előtti 1-2 százalékkal. A jelentés Tóth Jánost, az MTA egyik közgazdászát, a Budapesti Korrupció-kutató Központ igazgatóját idézte, aki azt mondta: a Reuters elemzése új, kemény adatokat tárt fel, és valós összefoglalót adott, amely releváns módon hozzájárul a témához. Az elemzéssel kapcsolatban feltett kérdésekre sem a kormány, sem Orbán Viktor nem válaszolt.”

Ezzel annak idején lapszemlénk is foglalkozott, hát bizony, szép számok röpködnek a légben, ennél kevesebbért is akasztottak már embert – igaz, Kínában, de ha a kínai joggyakorlatot vesszük alapul, ez az 1,975 billió (vagyis 1,975 ezer milliárd) elég volna egy egész kisváros kiirtásához is. No, de Európában vagyunk, itt nem érvényes a kínai jog, itt ezt mindenki tudomásul vette, és – nem történt semmi. Ez – ahogy az olasz mondja - „segreto di Pulcinella”, olyan titok, amit mindenki tud, csak senki sem beszél róla, mert úgy sincs sok értelme.

Mármost azonban vette ezt a mindenegyben.com és a fejezet.com, ez a két igen rosszhírű álhírlap. (Megjegyzem, az általuk 2018. október 5-én világgá röpített kacsában az első néhány bekezdés betűre azonos a márciusi hírrel, úgy, ahogy az akkoriban a valódi sajtóban megjelent. Ez a maszkirovka valós része.) Azonban itt véget is érnek a tények, és következik a dezinformáció:

„Eközben egy neve elhallgatását kérő banki alkalmazott kiszivárogtatta, hogy a miniszterelnök 97 éves nagymamája számláján cirka 1,4 billió forint van. Hogy honnan a pénz, hogy került oda, és legfőképp ki tette oda, azt nem lehet tudni, minden le van titkosítva. Aki kérdezősködne, azt valószínűleg 150 évre a börtönbe teszik, szóval senki nem mer egy szót sem szólni.. Ez lenne a demokrácia?

Ossza meg, aki szerint felháborító, hogy a miniszter nagymamájának akkora vagyon pihen a bankszámláján, mint az egész ország költségvetése egy évre..”

Ügyeljünk a részletekre: az álhír lezárásakor a szerző vagy a szerkesztő, amennyiben használhatóak ezek a kifejezések az álhírlapokra, sietett, és elütött a három pontot, csak kettő maradt belőle – viszont érdekes módon ez a kis hiba is azonos az összes helyen, ahol megjelent a nagymamás szamárság. Schmittelték.

Azt mondom, szamárság, mert így is gondolom. Miért? Kérem szépen, az evidencia, hogy a NER vezetősége sikkaszt, nem is szorul bizonyításra, az sem, hogy ekkora tételekben teszik. Nem is ezt vitatom én, hanem a drága nagymami szerepét.

Ami viszont kulcsfontosságú.

Első sorban is, pénzt nem úgy mosunk, hogy betesszük egy családtag nevére a bankba. A mindenféle nemzeti és nemzetközi korrupcióellenes törvények és szervezetek különös figyelmet szentelnek a korrupcióval gyanúsított személyek családtagjainak és vagyonosodásuknak: a Romániában rendszeresen fellángoló tüntetések egyik eredeti oka pont egy olyan rendelet volt, ami többek között a politikusok családtagjainak bankszámláját vette volna ki ebből az ellenőrzött körből (meg általában, legalizálta volna a korrupciót). És ezt ott sem sikerült elfogadtatni, máshol sem: a nagymami számlája körülbelül a legelső, amit az OLAF egy vizsgálat során megnéz. Ez a számlahasználat még egy mezei adócsalást is megbuktatna, nem egy 1,975 billiós sikkasztást. Azon kívül, a bankoknak bizonyos összeghatár felett kötelességük figyelni a pénzmozgásokat és jelentést adni róluk mindenféle szerveknek – ilyen összegek meg nem magánszemélyek vagy politikusok, hanem teljes államok, nemzetgazdaságok esetében szoktak mozogni, szóval kizárt dolog, hogy ez ne kerülne nyilvánosságra percek alatt.

Ez, kérem, úgy néz ki, ahogy Móricka vagy a házmester néni a pénzmosást és a sikkasztást elképzeli. És pont úgy, ahogy nem működik. Persze vannak hatékony módszerek is, léteznek óriási vagyonok, eltűnt kincsek, amiknek bottal ütjük a nyomát – csak a hatékony módszerek egyben bonyolultak is, és a mindenegyben.com szerkesztői, valamint olvasói nehezen fognák fel őket. Azt értik, ha valaki a nagymamája nevén tartja a lovettát, azt már kevésbé, ahogy működne is.

Aztán itt van a jolly joker, vagy inkább jolly roger, a „neve elhallgatását kérő banki alkalmazott”. Értem én, hogy a valódi sajtóban még a törvény is védi az informátort, régebben jobban védte, manapság bizonyos, nagyon indokolt, a nemzetbiztonságot érintő esetekben a sajtómunkás kötelezhető bíróság által az informátor kiadására, csak éppen ilyen eset egy, ha volt, az is évekkel ezelőtt. A magyar bíróságok nagyon ritkán, szinte soha nem folyamodnak ehhez az eszközhöz. De rendben: nem árulja el a nevét a lap, mert „150 évre a börtönbe teszik”. Azt viszont csak megkérdezném már, melyik banknál van a néni számlája? Mikor, hol mondta el az Ismeretlen Alkalmazott ezt a hétpecsétes titkot, kinek, hiszen a mindenegyben.com munkatársainak személyéről sincs fogalmunk: sosem szignálnak semmit, az orgánumnak nincs impresszuma, illetve „impresszum” helyett egy jogi nyilatkozat szerepel az oldalon, melyben saját szerzői jogaikra vigyáznak, az utolsó mondata külön megmosolyogtatott: „Másodközlés írásbeli engedélyével és külön díjazás ellenében lehetséges.” Kinek az engedélyével, nem tudni, sehol egy név, egy cím, egy mailcím, egy telefonszám, egy elérhetőség – tiszta csoda, hogy a névtelen banki informátor valahogy eltalált hozzájuk.

Mármint, tiszta csoda lenne, ha a Névtelen Hős egyáltalán létezne. Mit látunk?

Látunk egy hiteles és valós állítást (Orbán Viktor és környezete illegálisan és észbontó mértékben vagyonosodik). Ez tény, tudjuk is.

Látunk egy ellenőrizhetetlen és hihetetlen, feltételezésünk szerint hamis állítást, miszerint az elsikkasztott pénzt a miniszternök a nagymamája számláján tárolná. Ez bizonyosan nem igaz, akkor sem, ha a nagymama életkorát pontosan adták meg, egy pár évvel ezelőtti Blikk-írás alapján.

Ezt volna hivatott bizonyítani egy névtelen, ismeretlen, adatokat sem említő informátor állítólagos tanúvallomása, amit ráadásul nem is mutatnak meg nekünk – csak elmondják, miről beszélt az illető. Sehol egy szám, adat, azonosító, semmi.

A maszkirovka hitelességét a valódi sajtó szakkifejezéseivel próbálják elérni, például nem informált az írásban az alkalmazott, hanem „kiszivárogtatott”- harminc év szakmai tapasztalata mondatja velem, hogy csak az szivárog ki, amit kiszivárogtatnak, a kiszivárgás sohasem véletlen, annak mindig van oka és gazdája is.

Aztán a végén kérik az átejtett olvasót, hogy ossza tovább ezt a maszlagot, a mindenegyben.com-ról már 2122 önkéntes kisbíró dobolta tovább, a fejezet.com-ról – ami külön kéri a megosztást – nem tudjuk, ott csak annyit látunk, hogy legalább ezren lájkolták. (Bár a lájkrobotok korában ez semmit sem jelent).

Akkor térjünk a lényegre: kinek jó ez? Cui prodest, kinek az érdekeit szolgálja?

Orbán Viktorét és klienseiét, akármilyen furcsán is hangzik. Ők maguk is tudják, hogy sikkasztanak – ezt a bűncselekményt igen nehéz öntudatlan vagy beszámíthatatlan állapotban elkövetni – ők is olvasták a Reuters valós vizsgálatának eredményét. A Reutersen nincs hatalmuk, nagyobb az őnáluk, betiltani, letörölni, bezúzni már nem lehet, legfeljebb a hitelességét lehet megtorpedózni. Zavarjuk körbe a hírt a neten – hamis részletekkel! Aztán, ha valaki nagyon feszegeti, indítsunk vizsgálatot az általunk elterjesztett verzió alapján.

A vizsgálat ki fogja mutatni, hogy se számla, se nagymama, se banki alkalmazott – a hír hamis. A sikkasztás innentől kezdve lehet akármennyire valós, nem azt vizsgálták, hanem a hírt. Mi ártatlanok vagyunk, Petőfi szavaival, „mint az izé”. Sőt, nekünk az aljas sorosmédia megrágalmazta a kedves, levendulaillatú nagymamánkat is! Na bumm, mondjuk ebbe belebukik pár névtelen és arctalan álhírlap, de ők sem mennek börtönbe, hiszen se nevük, se impresszumuk. Egyszerűen leveszik magukat a netről, aztán egy hónap múlva visszateszik.

De az eljárás után minden, a sikkasztásokat, pénzmosásokat, vagyonosodásokat kutató tényfeltárás hitelét veszti: hiszen lám, egyszer már bebizonyosodott, hogy „a sajtó hazudik”.

Azt meg nem kell mindenkinek tudnia, hogy a mi kedvünkért hazudott, újabb nyomozás már nem lesz, az ügy tiszta és világos, erről többet szó sem eshet és kész.

Na, tetszik látni, ez a maszkirovka.

Magukat ellenzékinek gondoló emberek osztogatják jó kedvvel, bőséggel, és miközben azt hiszik, ezzel is ütöttek egyet a rezsimen, pont a kormánynak tesznek szívességet.

Csókolom, hazugsággal nem lehet a hazugság ellen harcolni.

Használjuk már a fejünket, ne indulatból adjunk hitelt a híreszteléseknek.

Nem elég, ha valami „jól hangzik” és illik a homályos elképzeléseinkbe.

Igaz is kell legyen.

Sárból nem fonsz ostort, és ha mégis, nem pattogtatsz vele, tartja az orosz közmondás.

Hát ilyen a kis magyar maszkirovka-világ.

Szele Tamás

Mesélik – csakhogy Alláh jobban tudja! - hogy elmúlt esztendőkben, réges-régi korban, messzetűnt időkben élt egy kegyes bektási dervis Buda városában, Madzsarisztán földjén, Gül Babának hívták. Ha ugyan úgy hívták, és nem Kel Babának: törökül a „gül” rózsát, a „kel” kopaszt jelent, márpedig tar volt a feje a mi Gül Babánknak, mint minden bektásinak.

Mármost akár kopasz volt, akár rózsabolond, ugyan lehetett egyszerre mindkettő is, nagy becsben állhatott a szentéletű férfiú, mert nem csak hosszúra növesztette Alláh a szakállát – azt mással is megcselekszi végtelen kegyelmében – hanem halála után Jahjapasazáde Mehmed budai pasa csinos türbét, sírkápolnát emelt néki, melyet rövidesen benőttek a baba kedvenc rózsabokrai. Mármost, miheztartás végett, a „baba” sem kisdedet vagy bábut jelent törökül, hanem atyát, ebből is látszik, hogy türk nyelv a miénk.

Aztán ez a türbe az iszlám legészakibb zarándokhelyévé vált, sok baj sosem volt vele, ha jött zarándok Mekkából, megkávézott nálunk, imádkozott, amennyit akart, tette a dolgát, mi is a magunkét. Egyszer volt tán csak érdekes a helyzet ott, 1931–ben, mikor majdnem lerogyott a türbe, mert Durics Hilmi Huszein, budai főmufti – ugyan maga nevezte ki magát annak, de muftiból nálunk sosem volt hiány – olyan beszédet mondott, hogy azt maga az Örökkévaló (magasztaltassék az Ő neve!) is csodálkozva hallgathatta, mert nagyon összekeveredett benne a muzulmán és a katolikus hit. Mutatok is belőle részletet, mert nem hétköznapi szónoklat volt. (http://magyariszlam.hu/mikmagyar/news.php?readmore=3739

„Muszlimok! Díszes ünneplő közönség! Egy évezred előtt, Allahnak, a Hatalmasnak és Könyörületesnek akarata egy nagyszerű fejedelmet ajándékozott a magyar fajnak. A bölcs Szent Istvánt, aki megalkotta a magyar államot, mely egy évezred viharait állotta, mert a nagy király államát az egy Istenre alapította... Ezt az országot, amelynek mi, magyar muszlimok is tagjai vagyunk, nem kell félteni, amíg nem tér el az első bölcs királya hagyományaitól. (…) A Korán parancsolja az Isten és a Haza szeretetét, s mi követjük Allah parancsait. Az élő, hatalmas, könyörületes egy igaz Isten hitét a Sátán hordái fenyegetik, vallástalanná, Isten nélkülivé, erkölcstelenné, hazátlanná akarják tenni a népet, Isten helyett gépeket állítanak, az erkölcs helyett becstelenséget, felebaráti szeretet s különös megbecsülés helyett egyenetlenséget, becsület helyett sivár anyagi érdekeket hirdetnek, megbontják a családi élet hagyományait, gyermeket a szülő ellen lázítanak, megbontják a tekintély tiszteletét, s fel akarják állítani a Dedzsel [Sátán] országát. Lerombolnak mecseteket, templomokat, imaházakat, iskolákat, s az erkölcstelenségnek és istentagadásnak építenek oltárokat. (…) Magyarország létérdeke, hogy a készülő nagy harcban magához ölelje az iszlámot, mert ha mindazok, akik hisznek az Istenben, összefognak, akkor Szent István birodalma nem múló jelenség lesz a történelemben, hanem újra ki fog terjedni a Kárpátok és az Adria között. Mi, magyar muzulmánok tisztelettel hajlunk meg Szent István, a magyar nemzet pejgambere [prófétája] előtt, s magyar keresztény testvéreinkkel együtt énekeljük: »Hol vagy, István király / Téged magyar kíván / Gyászos öltözetben / Teelőtted sírván!« Ámen.”

Hát nem mondom, kitett magáért a főmufti (különben másodállásban világjáró szélhámos is volt), összehordott hetet is, havat is, ami éppen hasznosnak tűnt az akkori kurzus idején. Mikor is mondta, 1931-ben? Mondhatná akár most, hétfőn is.

Azért hétfőn, mert akkor jön a fényesorcájú Erdogan padisah Budapestre, felavatni a türbét, amit ugyan felavatott a maga idejében a vitéz Jahjapasazade Mehmed pasa is (jó vagy áldott emlékűnek mégsem nevezhetem, csak vitéznek), ámde az idő megtette a magáét: fel kellett újítani. És ez az Erdogan padisah igen ájtatos természetű, ahol sírkápolnát újítanak fel, neki ott kell lenni, fel kell avatni. Értem én, hogy ez egy zarándokhely, de abból is akad épp elég Kisázsiában, mégsem ment el mindegyikhez. Például azokhoz, amik Kurdisztánban fekszenek, egyáltalán nem látogatott el, a szíriaiakhoz viszont fegyveres erőket is küldött.

De hát külön srófra jár a szultánok esze, nehéz őket megérteni.

Egyszóval, jön Erdogan szultán hétfőn, Kelet összes csodáival, Orbán pasával édes kettesben türbékölni, hozza tán még a janicsárzenekart is, ami pedig igen szép és főleg hangos látványosság.

Kelet első csodája az lesz, hogy míg a hét végén futóversenyek miatt nem lehet közlekedni Budapesten, hétfőn-kedden a padisah miatt zárják le a várost, hegesztik le a csatornafedeleket, nehogy kiugorjék a kanálisból egy gülenista mameluk a kezében egy skodalámpával és megijessze a Fényesorcájút. Aztán – remélem - hogy teljes legyen a történelmi tabló, az avatás után kiviszik a szultánt Törökbálintra is, egy kis merengésre, és ha a mi pasánk látogat Sztambulba, ő is megnézheti majd a Héttornyot.

Persze, Erdogannak szerencséje vagyon, ha megússza egy türbe felavatásával, mert akad azóta másik is. De ugyan még harmadik is.

Valóságos európai középhatalom vagyunk türbéből.

Szóval, van nekünk egy igen okos, de még annál is ügyesebb seikhünk, a dr. Pap Norbert, az szükség és igény, valamint bőkezű támogatás esetén bévágja az ásót a földbe és szinte bárhol képes türbét találni: azt állítja, megtalálta Szigetváron Szulejmán türbéjét, amit én biza nem hiszek, mert a bizonyítékai részben hiányosak, részben más korokból származnak, állította már, hogy talált Szigetvár közelében, Turbékon „szent várost”, cashbah-t (kasbát), de most, hogy jön a padisah, megtalálta a mohácsi csatamező türbéjének a nyomait is! (http://www.origo.hu/tudomany/20180825-uj-kutatasi-projekt-indult-a-mohacsi-csata-tisztazatlan-kerdeseinek-feltarasara.html).

Alig egy hónapja, nem előbb, nem később, mintha csak Gül Baba vezetné az ásóját a hetedik mennyországból, tubafa árnyékából, a legjobbkor lelte meg a türbét, épp remek ajándék a szultánnak. És még örüljünk, hogy nem Abdel Fattah el-Sisi elnök látogat ide Egyiptomból, neki találna ő piramist és szfinxet is az Alföldön, ha kell. Mert ilyen nagy tudományú seikh ez a dr. Pap Norbert.

Hanem hát pogány egy gyanú él bennem, igazhitűek. Valahogy nem hiszem én azt el, hogy Törökország könyékig véres kezű ura csak pár ima kedvéért látogat el mihozzánk. Akar az mást is, ami szerintem pénzzel kapcsolatos lészen. Mert bizony a gazdasága rogyadozik, s már nem csak a Porta kincstára kong, de még a polgárok zsebe is üres. Hanem tart ő minálunk valakit, aki az Adnan Polat efendi névre hallgat. Ő színleg üzletember, de én mégis azt mondanám, inkább dzsinn lehet ő vagy ifrít, mert egyszerre mindenhol ott van. Vezető tagja a Gül Baba Türbéje Örökségvédő Alapítványnak, hatalmas ingatlanberuházást indított a Soroksári úton, részt vett – Tiborcz István és Zaid Naffa mellett ülvén – Orbán Viktor parlamenti eskütételén, sőt: a minap a Videoton repülőútról elhíresült londoni mérkőzése alatt egyenesen a magyar miniszterelnök mellett ült.

Ilyen a jó barát, sosem hagyja el cimboráját, ott van vele a nehéz és könnyű pillanatokban egyaránt, fogja a kezét és vigyáz rá.

Ja, különben arról is híres, hogy Erdogan nagy támogatója.

Erdogannak is barátja, nem csak Orbán Viktornak.

No, igazhitűek, az a helyzet, hogy ha azt kérdeznénk, miért is jön igazából a török szultán Budapestre, ez a titokzatos kalmár, ez az ezeregyéjszakai dzsinn volna annak csak megmondhatója – de meg nem mondaná, Ali Baba barlangjáért cserébe sem.

Hát, édes néném, így élünk mi itten, Budapesten, padisah-váróban, türbék árnyékában.

Akinek esze van, még ma bevásárol, és szerdáig otthon marad.

És nagyon remélem, akad majd olyan zseni, aki kitalálja, hogy Erdogant, teljes kíséretével együtt a budai Várban fogadják.

Rögtön utána feketeleves.

Szele Tamás

Nagy felfedezések korát éljük, nagy meghatározások születnek, korszakosak: tegnap Orbán Viktor két olyant is mondott, ami legalábbis meghatározza majd a közeljövőnket, és nem csak a politikára gondolok, hanem a hétköznapi életre is. Mondjuk, ha más mondott volna ilyeneket, ő lenne a legjobban felháborodva, de így minden rendben van, mármint szerinte.

Mindkét kijelentés a felújított Budai Vigadó átadásán hangzott el (http://www.kormany.hu/hu/a-miniszterelnok/hirek/kulturharc-nem-magyarorszagon-hanem-europaban-van). Nem volt ideje a miniszternöknek két beszédet mondani, két helyen, ugyanis sietett Londonba, hogy élőben láthassa, amint a Chelsea megveri a Videotont, lássuk be, nekünk, sajtómunkásoknak is könnyebb egy főméltóságú zengzetet olvasni, elemezni, mint kettőt – még a végén ki fog derülni, hogy pont a mi kedvünkért spórolt. Pedig lett volna ebben a szózatban két beszédre való matéria is, most megúsztuk eggyel.

De lássuk a magvas, vezéri eszméket. Az első rejtelmes, ha kissé eltöprengünk rajta.

„Sokat vitatkoztak Magyarhonban arról, hogy ki a magyar. Van, aki szerint az, akinek a nagyszülője magyar volt. Tetszetős válasz, de a korszellem, amelyet kialakítottunk, a fejlődés, amit megindítottunk, az országépítés és nemzetegyesítés, amelybe belevágtunk, a lelkület, amely magával ragadott bennünket, egy új választ is ad arra a régi kérdésre: ki a magyar? Barátaim, az a magyar, akinek az unokája is magyar lesz.”

Hát, a beszéd íróját ki nem kéne rúgni, ugyanis ha mást vesznek fel a helyére, fenyeget az a veszély (bár nem túlzottan), hogy az új beszédíró épeszű lesz, mi meg itt maradunk poénok nélkül. Érteni vélem, mire és hogyan utal a költő: ez a nürnbergi törvények kifordítása, mintegy ellenpontozása akarna lenni, csak hát kimaradt belőle egy apróság, amit elemi logikának hívunk.

Egyfelől, ezek szerint ugyanis mindenki csak utólag lehet magyar, lévén, hogy azt majd csak az unokák tüzetes és beható vizsgálata döntheti el, ám mivel az unokák magyarsága is a saját unokáikétól függ, az egzakt döntés a végtelenbe húzódik, illetve, Madách Imrével szólva, „négy ezredév után a nap kihűl”, szóval a Tragédia szerint ennyi időnk van emészteni magunkat e szalmaszálnyi kérdésen.

Más a helyzet azzal, akinek nincsenek unokái, illetve nem magyarok. Azok, meghatározás szerint maguk sem voltak magyarok, így utólag megfosztandók nemzeti hovatartozásuktól, ide tartozik például Ady Endre ennek a logikának az alapján. Ady ugyanis lehetett Dózsa György unokája, népért síró, bús, bocskoros nemes, tehát felmenőit illetően magyar, sőt, lehetett a Halál rokona is, azonban saját jogon nem magyar, mert nem volt sem gyermeke, sem unokája.

Ilyen alapon Rejtő Jenő sem magyar, ellenben Karinthy és Móra az, jóllehet mindketten szabadkőművesek voltak, ami a mostani kurzusban mindezidáig kizáró körülménynek számított. Zágoni Mikes Kelemen, és Karácsony Benő semmiképpen sem magyar, amint az említett Madách Imre sem, a legfájóbb azonban, hogy a Himnusz költője, Kölcsey Ferenc sem magyar az unoka-törvény alapján. Erkel Ferenc az, de mégis szomorú egy állapot, hogy a Himnusz - legalább szövegi szempontból - idegen terméknek minősül.

Liszt Ferencet ne is említsük, az ő unokái – Cosima Wagner révén – egyenesen németek lettek.

József Attiláról szó se essék, neki még a felmenői sem, a lemenői meg nem is léteztek. De ilyenformán Második Rákóczi Ferenccel is bajok vannak. Meg a Zrínyiekkel is.

Viszont ez az irányelv nagyon hasznos lesz majd a Petőfi Irodalmi Múzeum jövendő programjának kialakításában, ugyanis szintén tegnap hírnök jött, pihegve szólt, miszerint most már bizonyos, hogy elbocsátották az intézmény éléről Prőhle Gergelyt, és a csillagok mostani állása szerint Takaró Mihály irodalomtörténész lesz az utódja. Az illetőről nem sok mindent érdemes tudni, annyit azonban bizonyosan, hogy sajátos az irodalomfelfogása. Szakmai szempontból Wass Albert, Tormay Cécile és Nyirő József nagy rajongója, ám ez az ízlésficam eltörpül amellett, hogy a Nyugatot „kis, zsidó lapocskának” nevezte, Kertész Imre magyarságában kételkedik, Spiró Györgyöt pedig csak alkalmilag és feltételesen volt hajlandó embernek tekinteni. Nem tisztem következtetéseket levonni, de tisztem kételkedni abban, hogy ez az ember - „nevezzük embernek most” (őt magát idézem, Spiróról) - valóban a megfelelő, őt megillető helyre kerül.

Akkor nézzük a másik fennkölt miniszternöki bölcselmet, ugyanabból az orációból.

„Kultúrharc nem Magyarországon, hanem Európában van, és ez az európai kultúrharc valójában a saját kultúránkért folytatott harc.”

Hm. Hogy is van ez?

Vegyük az alapvető logikát.

Tézis: Magyarországon nincs kultúrharc.

Antitézis: De ezzel szemben Európában bezzeg vagyon kultúrharc!

Szintézis: Ha Magyarországon nincs kultúrharc, ellenben Európában van, akkor Magyarország nem tartozik Európához, mely állapotot a kultúrharc hiánya bizonyítja.

Hát ez kétségbevonhatatlan tény, magam is így látom. Ritka eset, hogy én Orbán Viktorral bármiben is egyetértsek, a pörkölt és a kisüsti kedvelését kivéve, de ha ezzel azt akarta mondani, hogy Magyarország a kultúrharc szempontjai miatt kikerült Európából, azt aláírom.

Nálunk nincs kultúrharc: irodalmi múzeumok igazgatóit cserélik le cégéres nacionalistákra, a Magyar Tudományos Akadémia nem fogad be két előadást a Magyar Tudomány Ünnepére, mivel címük alapján „politikailag kényesek lehetnek”, és a köztelevízió kitiltotta Hernádi Juditot a szilveszteri műsorából, amely – jellegénél fogva – nehezen volna politikainak mondható.

A Magyar Idők kifulladni látszó cikksorozata újjáéledt és a benne foglaltatott feljelentéseknek most már következményei is vannak. Az ötvenes évek szellemében – a Magyar Idők az új Szabad Nép. Felélednek a munkáslevelezők is, következik a téeszesítés, bár csak azután, hogy arccal a vasút felé megnyertük a széncsatát. Éljen Gerő, a hídverő! (Most egy másik, másért, másképp).

Hát, emberek, itt vagy kultúrharc nincs, vagy Európa.

Viszont, mint a fenti példák igazolják, kultúrharc van.

Akkor pedig Európa nincs.

Kár.

Szép volt ez a pár év együtt, Európában.

Én legalábbis szerettem.

Szele Tamás

Hát igen, tizenötödikétől érvénybe lép a törvény, betiltják a hajléktalanságot, hogy ilyen egyszerűen fogalmazzak: a valós helyzet sokkal bonyolultabb, elvégre mégiscsak jogról van szó, az alapvetően nem is szabad, hogy egyszerű legyen. Szóval, szabálysértés lesz a hajléktalanság. Mivel nyakunkon a törvény, nézzük már meg alaposabban, mert több, mint különös.

Röviden, pontosan a 178/2018 (X.2.) kormányrendeletről beszélünk (http://www.kozlonyok.hu/nkonline/MKPDF/hiteles/MK18150.pdf), „az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése szabálysértéssel kapcsolatban közreműködő egyes szervek kijelöléséről és feladatairól”. Ez alapvetően a szabálysértésnek minősített otthontalanság elleni intézkedéseket részletezi, nem kevés tanulsággal: akik írták, valószínűleg életükben nem találkoztak még hajléktalannal, és azt hiszik, az választott életforma, amit kalandos lelkületű, bohém egyének űznek, játszi hangulatukban.

Igazán rájuk férne, mármint a szerzőkre egy, csak egy novemberi éjszaka a nyóckerben akárhol.

Márpedig senki sem jókedvében fekszik ki a jégbe, hóba, a kormányrendelet alapvetően aljas, szemforgató és álnok, ugyanis két dolog felől rendelkezik: első sorban is magának a szabálysértőnek a sorsáról (rövidebben, sommásabban), másodsorban viszont az ingóságai és vagyontárgyai sorsáról – hosszan és kimerítően. Nyilván, az sokkal fontosabb, mi lesz a kis batyuval, mint az, hogy az emberrel mi lesz: no, de hát ilyen a jogi környezet. Szabál, szabál, embert zabál.

Illetve, büntet. Az alaphelyzet az, hogy valamely kedves, öntudatos, házmesterlelkületű polgártársunk értesíti a rendőrséget, miszerint hajléktalant látott az alvégen. Erre fel elvileg kimegy intézkedni egy járőr, akiknek az kell legyen az első dolguk, hogy értesítik a területileg illetékes, az Szt. 65/E. § (2) bekezdése szerinti diszpécserközpontot, miszerint hajléktalanság van folyamatban. Mintegy zajlik.

Van az, már elég hosszú ideje, harminc éve biztosan, mert akkoriban tüntetett először Nagy Bandó a Déliben a hajléktalanokért – igaz, akkor még meg lehetett volna oldani az akkori helyzetet, bár azóta elképzelhetetlen mértékben sikerült rontani az állapotokon, különböző zseniális intézkedések révén. Ez a mostani szadista elmebaj már csak a hab a tortán. De az intézkedésnél tartottunk.

Szóval, a rendőr értesíti a diszpécserközpontot, mely azonnal cselekszik, és tájékoztatást nyújt az  elkövetés helye szerinti ellátási területen szabad férőhellyel rendelkező hajléktalanellátó intézményekről. Majd munkatársa segítséget nyújt az elkövető hajléktalanellátó intézménybe való eljutásának megszervezése érdekében, ha az elkövető az  őt fogadni képes, szabad férőhellyel rendelkező hajléktalanellátó intézménybe állapotánál fogva önállóan nem képes eljutni. Mármost azonban, ha az elkövető – borzalmas ez a kifejezés, bár jogilag nem lehet ellene kifogást emelni – ellenszegül, nem hajlandó bevonulni az intézménybe, akkor megindul ellene a szabálysértési eljárás, és irány a fogda.

Azzal senki sem foglalkozott a nagy, löttyös indulatban, törvényalkotás közben, hogy mi a helyzet az esetben, amennyiben közel s távolban nincs olyan elérhető intézmény, amely képes volna fogadni az elkövetőt? Nyilván, jogi szempontból akkor is szabálysértési eljárás következik, hiszen a szabálysértés cselekménye egyébként folytatódna. Eltekintve attól a lehetőségtől, melyre kevés esélyt adok, vagyis ha a rendőr felszólítására a hajléktalan abbahagyja szabálysértő tevékenységét és menten lakhellyel bíró személlyé változik. Ez a verzió nem túl valószínű, mivel ha módjában állna megtenni, semmi szükség nem volna ehhez rendőri felszólításra.

No, de – mint tegnap alaposan elemezte a napi sajtó – mi lesz az ingóságaival?

Hát igen, a magyar jog szépsége. Az ingóságokról legalább kétszer annyit beszél a rendelet, mint magáról az emberről, az olyan alaposan szabályozva van, hogy ahhoz képest a japán vasúti menetrend egy kaotikus anarchista piknik Dél-Olaszországban. Summa summarum: az ingóságokat márpedig az eljárás és a büntetés végéig lajstromba kell venni és el kell tárolni, vagy – most figyeljünk! - amennyiben „az  ideiglenes tárolásba vett ingóságok gyorsan romló, bomló, tárolhatatlan dolgok”, úgy meg kell őket semmisíteni, ám az eljárás végén a jogalanyt kártérítés illeti meg.

Akkor itt álljunk meg egy szóra. A romlandó, elbomló élelmiszerek joghelyzete világos, azt nem is lehet tárolni, ki kell dobni. De mit jelent jogi értelemben a „tárolhatatlan”? Ki határozza meg a tárolhatóság mértékét? Lévén, hogy az ideiglenes tárolás a helyi önkormányzat kötelessége, illetve megfelelő tárolókapacitás híján igénybe veheti más önkormányzatok segítségét, csakis az önkormányzat hozhat döntést ez ügyben. Különben az se csúnya, hogy a rendelet alapján „Az  ideiglenes tárolásba vett ingóságok helyszíni őrzésében szükség szerint azok elszállításáig a  polgárőrség is közreműködhet.”

Tehát, adott egy batyu, amiben mondjuk van három pulóver, egy dzseki és hasonló ruhaneműk. Esetleg kisrádió, ócska mobiltelefon, miegyéb. Vak koldus esetén a botja. Nem kell hozzá túl nagy fantázia, hogy belássuk: ezeket senki sem fogja eltárolni. Sem hely, sem szándék nincs erre, azok a ruhák koszosak, büdösek, mert kevés az ingyenes közmosoda és az utca nem patika, a holmik is foglalják a helyet. Ezeket bizony meg fogják semmisíteni, mert így egyszerű, így praktikus és így olcsó: ehhez elég egy kazán és egy aláírás. Hogy a szabaduló hajléktalannak semmije sem lesz, az valószínűleg egyedül őt érdekli, a jogalkotókat kicsit sem.

Illetve: pár dolgot szigorúan tilos megsemmisíteni!

„Nem hajtható végre az  ideiglenes tárolásba vett ingóságok megsemmisítése az  elkövető személyes tárgyai, így személyes iratok, fényképek, gyógyászati segédeszközök, az  elkövetőhöz köthető hatósági iratok kiadmányai, közokiratok, az  elkövetőre vonatkozó jogot, kötelezettséget megállapító okiratok esetében. Az  ideiglenes tárolást végző szerv a megőrzési idő lejártakor a közokiratokat az azokat kiállító hatóságnak megküldi.”

Hatósági iratot soha! Az a bálvány, az a szentség, arra az egyre vigyázni kell, mint a szemünk fényére. Így mondjuk megmaradhat a vak koldus botja is, hiszen gyógyászati segédeszköz. De minden másnak pusztulnia kell.

A rendelet indokolatlanul, értelmetlenül gonosz, kegyetlen és - tegyük hozzá – a valóság ismeretének teljes hiányáról tanúskodik. De mert így kívánta a felsőbb akarat, meghozták. Pedig igazán tudhatnák, hogy embercsoportokat nem lehet eltüntetni a föld színéről. A hajléktalanság nem divat és nem szórakozás, hanem a magyar társadalom súlyos válságának a jele. Hát hiszen azért is nem akarják látni.

No, tehát hatályba lépett ez a rendelet, megjelent a Magyar Közlönyben, sőt, ez alkalomból interjút közölt a Magyar Idők is, „Egyre kevesebb hajléktalannak kell majd a közterületeken élnie” címmel. (https://magyaridok.hu/belfold/egyre-kevesebb-hajlektalannak-kell-majd-a-kozteruleteken-elnie-3538313/) Ebben elhangzik, miszerint:

„Magyarországon 9800 éjjeli menedékhely és átmeneti szállás áll a hajléktalanok rendelkezésére, a nappali melegedők száma pedig eléri a 7600-at – közölte a beszélgetésen Fülöp Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára.”

Nocsak. És mit mond a számokról a Város Mindenkié 2017-ben? (https://avarosmindenkie.blog.hu/2017/08/08/tobb_mint_100_ezer_ember_van_bizonytalan_lakcim_helyzetben)

Tavaly Magyarországon 70 808 embernek nem volt érvényes lakcíme. 23 865 embernek volt csak település szintű lakcíme, ebből 6728 fő Budapest valamelyik kerületébe volt bejelentve. 5818 főnek volt csak tartózkodási címe.

Hát ennyi hajléktalanról lehet szó valójában, nem 9 800-ról.

Márpedig azt kimondhatjuk: szegénységet, elesettséget büntetni embertelenség.

Ennek okából nagyon remélem, hogy kellő számú koldusbot fog felhalmozódni a megfelelő raktárakban.

És azt is remélem, hogy a törvény alkotói minél előbb hasznukat is látják ezeknek a koldusbotoknak.

Megsemmisítés helyett nekik kell kiutalni, munkaeszközként.

De csak hivatalos igénylés ellenében.

Szele Tamás