A fene gondolta volna, hogy Titu Maiorescuról fogok én így reggel elmélkedni. De muszáj, mert kezd komoly baj lenni, és akik kavarják, szegény, jobb sorsra érdemes, XIX. századi román filozófust is előrángatták az indoklásukhoz. Indoklást mondok, mert érveket nem mondhatok: amit olvastam, nem érvelés, hanem kinyilatkoztatás.

Az Új Magyar Kulturális Forradalom kiáltványának is mondhatnám.

Megjelent pénteken, a Magyar Időkben, írta Pataki Tamás.

Ha ennek minden szavát komolyan venné az ember, azt mondaná, magyar kultúra nincs is, csak végeláthatatlan harc az Ázok és Vánok között, a magyar kultúra egy Wagner-opera, egy örök Istenek Alkonya. Kultúrkampf Etelköztől Brüsszelig és a felső határ a csillagos ég. No, de lássunk neki, és főleg magyarázzuk meg, hogyan kerül ide szegény Maiorescu? Azt írja Pataki mester (https://magyaridok.hu/velemeny/tartalom-es-forma-3201496/), miszerint

„...a román kultúra és táradalom modernizációjának XIX. századi szakaszából idézek egy Magyarországon alig ismert kifejezést: a tartalom nélküli formákét, azaz forme fara fond. Találóbbat ugyanis találni sem lehet a magyarországi kulturális rendszer felemásságának leírására, mivel a kulturális vita lényege nemcsak a formáké, hanem bizony a tartalomé is. Ez pedig óhatatlanul ahhoz a kérdéshez vezet, hogy mit tartunk értéknek.”

Hát, ez bizony jó kérdés. Elég relatív dolog, ugyanis ha azt vesszük, hogy a fáraók Egyiptomában sokkal nagyobb érték volt a vas, mint az arany – aranybányáik voltak az országban, de vasércből egy gramm sem – így aztán a korabeli államkincstárnak sokkal nagyobb érvágást jelenthetett a Tut-ankh-amonnal együtt eltemetett hettita vas tőr, mint a halott uralkodó egész, színarany halotti maszkja. Ilyenformán Magyarországon a konzervatív zseni lenne a nagyobb érték, mert abból egy sincs manapság, és régen se nagyon volt. A jobboldali kultúra egyik nagy bánata, hogy nem termelt ki korszakos géniuszokat. De még kisebbeket sem. Mondjuk a mai jobb-bal felosztásnak nincs sok értelme, ha visszamegyünk vagy százötven-kétszáz évet, így volt az lehetséges, hogy egy Pozsonyi Ádám nevű jelenség olyan hat éve azt próbálta bemagyarázni a nagyérdeműnek, miszerint Petőfi, Arany, sőt Ady is szélsőjobboldaliak voltak, csak rosszul olvassuk őket. Ebben csak két hiba van: az egyik, hogy a mai értelemben véve teljesen eklektikus volt a világnézetük, mostani skatulyába nem férne be, a másik, meg hogy a Pozsonyi magyarázta, aki azért még a magyarázathoz sem volt kompetensnek tekinthető, ugyanis jobban ért a Fekete Lyukak belviszonyaihoz, mint az irodalomtörténethez. De az értéknél maradtunk el. Idézzünk tovább.

„Ágoston Balázs Őrségváltást a tudatformálásban! címmel megjelent írásában (Magyar Idők, június 14.) joggal vetette fel, hogy a probléma veleje nem a formáké – amelyeken a kulturális intézményrendszert és szervezeteket értem –, hanem a tartalomé, amellyel ezt a rendszert megtöltik és működtetik, és amely kiszolgálja a kultúrafogyasztókat.”

Ez az, elvtársak, ez az: már itt fülön csíphetjük a szándékot, hogy más mód nem lévén, a téma alapján értékeljék a kultúrát, ugyanis az kategorizálható – az egyéb művészi eszközök nemigen, én még nem hallottam soha jobboldali hasonlatról vagy baloldali metaforáról. (Bár: az ötvenes évek magyar kultúrvitáiban azért egész irányzatok kerültek a Pokol tüzére, az eszközeikkel együtt.) A témaválasztás fontos, hogyne, de nem perdöntő a minőség szempontjából – csak hát ezt a minőséget minden olvasó magának dönti el, nem lehet központilag beárazni, akárhogy szeretnék. Pataki idézi Nyáry Krisztiánt, aki azt mondta volna:

,,A szürke ötven árnyalatával sem lenne baj a középiskolában, hiszen kár úgy tenni, mintha ez a korosztály nem olvasna ilyen témájú írásokat, másrészt pedig ha olvasásélményt ad, akkor már megérte” (Kiemelés tőlem)

Lenne vagy nem lenne, az lenne itt a kérdés, csakhogy ez feltételes módban van, ezt a marhaságot senki sem tanítja, sőt, senki nem is akarja tanítani. Pataki mégis azt állítja: ez ajánlat. Dehogy ajánlat: példa. De már elkapta szerzőnket a gépszíj.

„Így kerül ki a konzervatív lengyel könyvpiacra egy olyan szexuális kilengésről szóló könyv, amely aligha érdekel több embert, mint amennyien egy asztal körül szoronganak egy pesti romkocsmában. Vagy a szexuális aberráció magyar országimázs?”

Édes úr, a lengyel könyvpiac egy része konzervatív, más része nem az, miként maguk a lengyelek is, az emberi szexualitás pedig pont tízezerféle, aki akarja, megveszi, aki nem akarja, nem. Ja, nem a piac a baj, hanem az, hogy lefordították? Akkor miért nem azt tetszik mondani? Azért, mert kilógna a lóláb?

Annak meg az a természete.

„A V4 fesztiválon pedig, amely elvben a közös közép-európai értékekről szól, az a Quimby és a Kiscsillag nevű formáció lép majd fel, amelynek dalszövegei vagy zenei világa olyan távol áll ettől az értékközösségtől, mint Makó Jeruzsálemtől. Végül is mit keresne ott a jelenkor problémáira is értelmesen reflektáló Ismerős Arcok zenekar?”

Ismerős Arcok. Értelmesen. Ajánlanám figyelmébe a You Tube-ot, ott ingyen meghallgathatja azt a sok értelmet. Még a Wass Albert-megzenésítést is. Szegény Quimbybe viszont megint sikerült belékötni. A kígyó újból a saját farkába harapott, az óra körbejárt: a Quimby először zenekar volt, aztán egy tusványosi fellépése után céltábla balról, aztán egy pár szöveg és nyilatkozat után céltábla jobbról, végül pedig most kiátkozta a Magyar Idők. Hölgyeim, uraim: nem lehet, hogy a Quimby meg sem mozdult közben, csak a magyar politika futott körülötte egy részeg, támolygó kört és ez mindig is egy zenekar volt, nem pártzászló vagy politikai üzenethordozó?

Na, de most jön a lényeg, a kvintesszencia, az az idézet, ami megadja az irányt a nagyon is készülő honi kulturális forradalomnak

„Mert mit is írt Ágoston Balázs?

A sötét lelkek magamutogató önmegvalósítását finanszírozzák a saját zsebükből azok, akik mindenáron az efféle produktumokat akarják fogyasztani. A magyar állam nem lehet értéksemleges. Az úgynevezett – egyébként teljességgel szubjektív megítélésű – minőség sem jelenthet kibúvót. Sőt! Minél nagyobb a tehetség, annál nagyobb a bűn, mert annál szélesebb körű és ártalmasabb a hatás. Ideje rendet vágni a kultúra világában, igenis értékalapon osztva támogatást és elismerést.”

Aha. Minél nagyobb a tehetség, annál nagyobb a bűn: az engedelmes tehetséget jutalmazni kívánják, az engedetlent büntetik. Hát én még engedelmes tehetséget nem láttam, csak engedelmes tehetségtelent, de azt sokat: viszont ha a tehetség a politika szolgájának szegődik, önmaga ellen követ el soha nem évülő bűnt. Mármost az a baj, hogy ők mondják meg azt is – a maguk szempontjai alapján – mi a jó és mi a rossz, mi a bűn és mi az erény. Legalábbis egyelőre azt akarják megmondani a Patakik, Ágostonok, Szakács Árpádok mit támogasson a magyar állam és mit ne, sőt, azt is mi láthat napvilágot, mi nem, mit mutathatnak be, mit nem – holnaptól azt is, mit gondolhatunk és mit nem.

Ez szerzők, társulatok, alkotók sajtó útján történő feljelentésével zajlik, aztán ki-ki megnézheti magát – ha lesz még kit. Miért teszik? Bosszúból. Ők ugyan nem annak nevezik, de itt az indoklás.

„Nekik ugyanis teljesen mindegy, ha egy konzervatív szerző értékes művet hoz létre, sőt akkor kapnak igazából vérszemet, amikor értéket szimatolnak, és utána mindent megtesznek annak lejáratására, kigúnyolására, a szerző hitelének tönkretételére, s ebben mindig partnerük és hátszelük volt a médiabirodalmuk is meg a csatlós művészeti portáljaik – elég, ha csak a Döbrentei Kornél elleni szellemi dzsihádra gondolunk, akit nem más, mint Nagy László biztatott pályája elején.”

Döbrentei burkolt zsidózása a Tilos Rádió előtti tüntetésen („álpróféták, álruhában, álorcában – csak a szakálluk valódi – vezényelnek.) fel sem merül, az sem, hogy emiatt a beszéd miatt nyolcvan író lépett ki az Írószövetségből, mert az nem határolódott el Döbrentei szavaitól. Dzsihád, azt mondja. Ahelyett, hogy még szépen meg is köszönték volna, nem?

Az sem merül fel, hogy az illető szerző esetleg olvashatatlant írt. Olyan nincs. De kap L. Simon (hej, mennyit röhögtem rajta, másokkal együtt, s lám, most ő is liberális lett), kap Pröhle Gergely, kap Szőcs Géza is, ugyanis új rablói vannak a Nyárnak.

Száz szónak is egy a vége: a kormány nemhivatalos lapja új irodalmi és művészeti kánont követel, valamint azok eltiltását akár, akik ebbe nem férnek bele. Mi marad utána? Valami tizenkilencedik század végi álromantika, korhadt fakeresztekkel, honfibúval, valami, ami már akkor patetikus volt és ódivatú, mikor Magyarországra ért, meg lesznek még termelési regények (nem az Esterházy-féle!) és Jancsi-Juliska történetek.

A sírt, hol kultúra süllyed el, hiénák veszik körül. És baromira örülnek, hogy végre egyszer oroszlánt is zabálhatnak.

Ez az új magyar kulturális forradalom lényege, kicsit sem különb a kínai elődjénél.

Sikerülni fog? Nem hiszem. Ha Rákosinak nem sikerült, ennek a csapatnak még annyira sem fog. Nem tűnt el Faludy, nem tűnt el Déry, bár Faludyt azért sikerült bezárni, de mert megírta, csak rosszabb lett ettől is a rendszer híre.

Nem, nem fog sikerülni. Csak borzalmas lesz, elviselhetetlen, és leírhatatlan károkat fog okozni. Ajánlanám a kulturális forradalmárok figyelmébe a miskolci rendőrkapitány esetét.

Új rendőrkapitányt neveznek ki az ötvenes évek elején Miskolcra, az sikerrel szeretne kezdeni, és egy éjjel behozatja a város legnagyobb kurváját. A hölgy megvetően végigméri:

- Maga az új kapitány?

- Én vagyok. Maga meg a legnagyobb kurva a városban, letartóztatom!

- Maga csak ne ugráljon. Én még mindig kurva leszek Miskolcon, amikor maga már rég nem lesz rendőrkapitány!

Hát körülbelül így állunk egymással, kapitány úr.

Lecsukathat, megteheti.

De... én még mindig, mikor maga már rég nem.

Szele Tamás

Kérem, szeretném javasolni, hogy Magyarországon helyezzék védelem alá a zászlót. Éspedig nem csak a nemzetit, hanem mindegyiket, úgy általában, főleg a pártzászlókat, mivel állandóan bontják őket. Most is zászlót bontottak Ásotthalmon, sajnos nem lépegető exkavátorral vagy dinamittal, csak minimális sikerrel, konkrétan a Mi Hazánk mozgalom bontotta.

Szóval, miről is beszélünk? Ugyebár, a Jobbik minden erőfeszítés dacára sem nyerte meg a választásokat. Ennek több oka is van, rögtön a legelső, hogy nem szavaztak rájuk elegen. Pedig hej, minő csodás pengeváltások zajlottak, hány ragyogó név öltözött barna színekbe, hányan mártóztak meg a kedvükért a csatornalében, szónokoltak befogott orral a trágyadomb tetejéről, mikor „taktikai szavazásra” buzdították az ellenzékieket – sok helyen még vissza is léptek a Jobbik javára, a Jobbik ellenben sehol sem lépett vissza más javára, ugyanis nem volt hülye, az ajándékot elfogadta, de nem viszonozta, aztán lám, mégis oda jutott, ahol most van. Nem lenne ez rossz eredmény más pártnak, de nekik tragédia, hiszen vagy kormányzásra készültek, vagy látványos öngyilkosságra, viszont így egyik sem jött össze.

Van ilyen, ezt hívjuk csődnek, rendes ember túléli, csak ezek nem rendes emberek. No, de addig elemezték a kudarc okait, míg rá nem jöttek páran – jelesül Toroczkai László, Novák Előd és Dúró Dóra, valamint sokan mások, de ez a helikoni triász elsőként – hogy hát a néppártosodással volt a baj. Amiben van némi igazuk, ugyanis a Jobbik törzsközönsége zsidózni-cigányozni-melegezni gyűlt össze a párt akolmelegébe, azt meg mostanság nem lehetett, nagyon nem illett, így a régi gárda már nem is szavazott rájuk, ellenben a megcélzott réteg, a csalódott „baloldali” szavazók meg még nem szavaztak a korábban érdekesen viselkedő szélsőjobboldaliakra. Magyarul: a Simicska-menedzsment becélozta a Jobbikkal a két szék közt, a pad alatti landolást, és le is tették oda a pártot hiba nélkül. Hogy aztán ebből a választások után érdekes dolgok lettek? Ő bajuk.

Ugye, először – jegyezzük meg, később kelleni fog! - esküt tettek a megválasztott jobbikos képviselők a Szent Korona előtt is, miszerint ha a párt visszahívná őket, visszaadják a mandátumokat a vezetőségnek. A hányatott múltú ereklye kissé csodálkozva hallgathatta az esküt, ugyanis neki ehhez aztán semmi köze nem volt, de a magyar ember időnként esküdözni szokott, kedvenc példám Straznyicki, a magyar apa (Moldova Györgyből), aki így vall 1956 októberének végéről:

„Viszonylag egyszerű feladatot kaptam: egy teherautón állva égő gyertyát kellett a városban körbe vinnem, a kocsi időnként megállt, akkor elkiáltottam magam: „Magyarok! Esküdjetek!” A tömeg letérdelt és megesküdött, bár nekik éppoly kevéssé volt fogalmuk, hogy mire esküsznek, mint nekem magamnak, de az eskü maga mégis felemelő látványt nyújtott, és erősítette a nemzeti érzést, márpedig ez egy magyar apa számára mindennél előbbrevaló.”

Hát ezek a jobbikos képviselők is megesküdtek, aztán kifenték a tőröket, ugyanis párton belüli radikális platformot szerettek volna alapítani. Ezt a vezetőség kézből kontrázta – ha másról nem is, de a Hosszú Kések Éjszakájáról olvastak már – lássuk, mi történt tehát (az Index nyomán). (https://index.hu/belfold/2018/06/23/asotthalom_zaszlobontas_duro_dora_toroczkai_jobbik_szakadas_tortenet/)

„A Jobbik vezetése - a platformhoz csatlakozó Dúrót kivéve - nem értékelte a döntést, és május végén-június elején két hét leforgása alatt fegyelmit indított Toroczkai ellen, majd kirúgták Dúrót a parlamenti frakcióból, felszólították a parlamenti mandátuma visszaadására is, végül pedig Toroczkait is kizárták a pártból, mire Dúró és Novák Előd is bejelentette  a kilépését a Jobbikból.”

Körülbelül ezek voltak a tegnapi zászlóbontás előzményei, így tegnap hatalmas zomotort tartottak Ásotthalmon a balambérok és karkhászok, melyen bejelentették a Mi Hazánk Mozgalom és Párt Megalakulását, egyelőre az alapító okirat közvita tárgya, (mely nem összetévesztendő a szervitával és a lévitával), de DJ Novák Előd kiváló műsorvezetésével valódi showt láthatott az egybegyűlt, körülbelül ezer (sajtó nélkül: hétszáz) fős közönség.

Dúró Dóra finom, nőies, moll hangnemben felvezetett, lantzenével kísért cigányozással melegítette be a hangulatot, megint esküt tett, most épp arra, hogy nem fog félni semmitől, szembenéz a problémákkal (imád esküdözni, mit csináljunk?), majd előadta egymaga a szánom-bánom-kánont:

„A stratégiai, politikai hibák mellett ennyi embernek csalódást okozni, ennyi embert megbántani, ennyi embernek elvenni a hitét, nem hogy nem érte meg, de bűn és önzés volt.”

Ennyinek? Mennyinek, hölgyem? Ha leszámítjuk a magukat túlokoskodó taktikai átszavazókat, annyi marad, amennyi, jóval kevesebb, mint 2014-ben volt... No, de szólnak már a torzított riffek, magyarok, férfiak és asszonyok, Toroczkai vezér szól hozzátok! Nem kérdi ő... ja, bocs, de. Pont azt kérdi.

Na, jó, felsorolta a párt főbb célpontjait, melyek között nem szerepelt Scapa Flow kikötője, de szerepeltek a következő témák:

„Népesedési helyzet: a következő 45 évben 2 millió fővel csökkenhet hazánk lélekszáma

Elvándorlás: sokkolóan nagy számban, egymillióan, de legalább 600 ezren kényszerültek arra, hogy elhagyják az országot, mert nem tudtak megélni

Munkaerőhiány. A nagytőkések nem tesznek semmit, hogy több magyar szülessen, hogy itthon maradjanak

Miközben a magyarság százezres számban tűnik el, a cigányság száma 400 ezerről 876 ezerre nőtt. Melyik párt adott ezekre a kérdésekre választ, tette fel a kérdést Toroczkai

Iszlamizáció: nálunk is probléma, és veszély, sok menekülttel beszélt, akik azt mondták, nekik Magyarország is megfelelne. Itt azt is elmondta, hogy azért van a disznóvágás ennyire benne a kultúránkban, mert ez egyfajta politikai gesztus

Genderelmélet: szerinte nem mernek a pártok erről beszélni, de ők őriznék a hagyományokat; aki kisfiúnak születik, azt az óvodában kisfiúként kezelik, aki kislánynak, azt kislányként.” (Index)

Hát, ha valaki logikai alapon akarná ezt a programkezdeményt szétszedni, nem lenne túl nehéz dolga, ugyanis amennyiben a nagytőke személyesen gondoskodna afelől, hogy minél több magyar szülessen, az talán még nagyobb felháborodást váltana ki, a cigányság lélekszáma sem valamiféle spontán baby-boomnak köszönhetően nőtt meg, hanem a népszámlálási módszerek változása miatt (többen vallották ugyanis magukat cigánynak, de ők előzőleg is azok voltak...), különben is, mitől baj ez? A magyar ember pedig azért vág disznót, mert szeret enni és inni, ezt nem kéne túlbonyolítani, nincs ennek vallási vagy ideológiai jelentősége.

No, mindegy, Toroczkai sosem volt az arisztotelészi logika mestere, ezzel a programmal kicsit sem fog több embert megszólítani, mint a Jobbik vagy az Erő és Elszántság vagy a Betyársereg, vagy a többi kismillió széljobber vállalkozás, lassan már külön startup-kategóriát kell nyitni nekik, annyian akarnak megélni ugyanabból a nem túl nagy piacból. Apropó: és a Betyársereg vagy a 64 vármegye mit szól a pártalapításhoz? Hiszen ők elvileg az Erő és Elszántság nevű gittegyletet támogatták volt! Semmi különöset, az Erő és Elszántság vezetősége nyilatkozatban jelezte a támogatását, a Betyársereg honlapján, mert hol máshol. (http://betyarsereg.hu/az-asotthalmi-zaszlobontassal-kapcsolatban/)

„Sokan kérdezték az elmúlt időszakban, hogy mi a véleményünk a június 23-ai, Toroczkai László fémjelezte mozgalom zászlóbontásáról. Ugyan mi más válaszunk lehet, mint hogy Toroczkai László személye számunkra egyértelműen hitelessé teszi a szombati ásotthalmi zászlóbontást.

Toroczkai Lászlót több, mint 15 éve ismerjük, igaz bajtársunknak tartjuk, és ennek szellemében sok sikert kívánunk tevékenységéhez. Ránk, ahogy a múltban, úgy a jelenben és a jövőben is mindig számíthat.”

No, akkor Röhm – bocsánat, Toroczkai – nyugodtan alhat felőlük, a Sturmabteilung mellette áll. Ezzel szemben a Jobbik már nem is zászlót, hanem Lászlót bontott a tegnapi közleményével.

„Budapest, 2018. június 23., szombat (OS) - Nincs kibúvó: a Jobbikból kilépetteknek vissza kell adniuk mandátumaikat

Nincs kibúvó: a Jobbikból kilépetteknek vissza kell adniuk mandátumaikat

A Jobbik országos elnöksége visszahívja mandátumából azon képviselőket, akik kiléptek a pártból és akár a 2014-es önkormányzati, akár a 2018-as országgyűlési választáson a Jobbik Magyarországért Mozgalom listáin szereztek képviselői mandátumot.

Emlékeztetjük az érintett képviselőket a Szent Koronára tett esküjükre, az abban vállaltakra: amennyiben a visszahívás megtörténik, adják vissza mandátumaikat az őket jelölő Jobbiknak. Felhívjuk továbbá a listán mandátumot szerzők figyelmét, hogy képviselői helyeiket a jobbikos választóknak és a Jobbiknak köszönhetik.

Egy tisztességes ember minden körülmények között, az utolsó betűig hű marad letett esküjéhez. Egy becsületes, tiszta szándékok által vezérelt ember számára a napnál is világosabb, hogy nincs olyan érv, amely egy ilyen fogadalmat felülírhat.

Óvnánk egykori bajtársainkat a becstelenségtől és arra kérjük őket, kíméljék meg további politikai pályafutásukat az esküszegés bűnétől és tegyék meg azt, amit ebben a helyzetben nem elsősorban a Jobbik országos elnöksége, hanem Szent István királyunk koronája előtt letett esküjük miatt a jobbikos választók várnak el tőlük.

Jobbik Magyarországért Mozgalom”

Sőt, ami még szebb, az induló mozgalom wikipédia-szócikkét már a megjelenése napján töröltették. Egyelőre csak szavakban megy a bruszt, online az öldöklés, de csapnak még ezek össze fizikailag is, ha jól értelmezem a kristálygömbben pislákoló fényeket.

Én a magam részéről örömmel üdvözlöm a magyar szélsőjobb minden hasadását, bár erős kétségeim vannak a történtek fényében afelől, hogy létezik-e egyáltalán. Ugyanis nem látom a különbséget aközött, ha Dúró Dóra cigányozik és fajozik, és aközött, ha Parragh László emlegeti fájó szívvel, miszerint elfogytak a „fehér bőrű, keresztény gyökerű munkavállalók”.

Akkor, röviden.

A régi Jobbik nagyjából azt mondja, amit a mostani.

Ugyanezt mondja az Erő és Elszántság a Betyársereggel és a vármegyésekkel kórusban. Esetleg kantátában.

Nem különbözik ettől a mondanivalótól a Mi Hazánk üzenete sem.

És a kormány sem mond mást.

A helyzet csak látszólag bonyolódik az egyre több szélsőjobboldali szereplő megjelenésével – valójában egyszerűbb, átláthatóbb, napról napra.

Ezek ekvivalensek, ez egy egyenlet két oldala, nem a politikai palettáé.

Ugyanott bontott zászló eladó.

Szele Tamás

No, ma sem maradunk medve nélkül. Vagyis tegnap nem maradtunk, de ma még érvényes a hír: rendőrt hívtak tegnap egy medvebocsra, mégpedig a Kálvin téren. Mondjuk a rendőrségnek általában sem dolga a közterületi medveelhárítás, ez esetben pedig főleg nem volt az: tekintve, hogy egy három és fél hónapos bocsról volt szó, aki pórázon vezettek.

Mármost lehetne mondani, hogy micsoda humbug, nem is történt semmi különös, a rendőrség kiszállt, mert nekik ki kell szállniuk, meglátták, hogy miről van szó, és természetesen békén hagyták a macit, sőt, fotózkodtak vele, simogatták meg adtak neki mézet, de az a helyzet, hogy igenis különös. Az különös, hogy kihívták őket. Nem várható el minden polgártársunktól, hogy maximálisan kihasználja összes agysejtjét, főleg, ha csak három működőképes van neki, és ebből kettő a neurovegetatív funkciókat koordinálja, de azért mégis láthatta volna az illető, aki értesítette a karhatalmat, hogy egy bocs billeg a flaszteren, akit pórázon vezetnek be, ráadásul a Premier Kultcaféba, ahol is a Fogadj Örökbe Egy Macit alapítvány rendezvényén vett részt, mint vendég. (http://www.borsonline.hu/aktualis/breking-rendort-hivtak-a-belvarosban-jaro-macira/155330)

Nem szerepelt, mert gondjai voltak a szöveggel, de meghívták. Annyit még mindenképpen érdemes tudni a történetről, hogy ez az alapítvány vagy hat éve létezik, Törőcsik Mari és Kárász Róbert jóvoltából, abból a célból, hogy munkahelyteremtéssel támogassa a fogyatékossággal élő személyek  társadalmi integrációját. A Premier Kultcafé pedig úgy mutatkozik be, hogy: „Európa legnagyobb alapterületű fogyatékosság-barát közösségi és kulturális tere, ahol találsz kávézót, pékséget, mozit és egy akadálymentes rendezvénytermet változatos programokkal. Kultúrplacc az elfogadás és a befogadás jegyében. Integrált munkahely, ahol fogyatékossággal élők is dolgoznak.”

De hát akkor ez egy rendes ügy. Akkor arról van szó, hogy a macit egyszerűen elkérték kicsit bulizni a Veresegyházi Medveotthonból, emelni egy jótékonysági rendezvény fényét, csak kicsit sok mézzel etették meg és elaludt, úgyhogy hazavitték. Mindenki megsimogatta, mindenki megetette, remélhetőleg a bevétel is felszökött tőle, hiszen jó ügyről van szó – miért kellett ide rendőrt hívni?

Azért, mert medvét láttak.

Kicsit, pórázon – de medvét.

És az fenevad, félni kell tőle. Pedig látni is csak azért látták, mert a Kálvin téren nem lehet parkolni, a medveszállító kocsi a Baross utcában kellett megálljon, és át kellett menni vele a tér túloldalára.

Rettenetes, kérem. Medvék mászkálnak nemzetünk véres verítékkel kiásott, megszentelt aluljáróiban, medvék róják a pesti flasztert, és a rendőrség nem tesz ellenük semmit. Maximum simogatja őket.

Az a minimum, hogy fegyelmit fognak indítani a medvesimogató járőr ügyében.

Medvesimogatók, medvebérencek.

Mert tudjuk, hogy bizonyos köröknek érdekében áll, hogy Magyarország lakosságát medvékre cseréljék. A mákony már rendőri körökbe is behatolt, kérem, folyamatos a szabotázs.

A múltkor rendőrt hívtak az egyik faluban a Halottak Napján világító tömegre, mondván, csak migránsok lehetnek, utána egy hölgyre küldték rá a járőrt, aki fodrásztól kijövet kendővel óvta friss frizuráját az esőtől. Természetesen őt is migránsnak nézték, nem medvének.

És egyik esetben sem történt intézkedés, mármint az igazoltatáson kívül. Elmehettek a gyászolók is, elmehetett a frizírozott hölgy, de most még a medvebocs is elmehetett!

Ez, kérem, skandalum. Ez botrány.

Az éber honpolgár árgus szemekkel nézelődik, hogy hol lát valamit, amiről a tévében azt hallotta, hogy veszélyes, meglátja, rájuk küldi a yardot, és az le sem lövi őket. Pedig az milyen izgi volna, ugye. Ha meg azt mondjuk, hogy a rendőrségnek nem dolga mindenkit, akárkit vagy bárkit lelövöldözni, hanem dolga – mint neve is mutatja – a rend őrzése és fenntartása, akkor rohadt sorosbérenc civilek leszünk, csak egyelőre még minket sem lőnek főbe az utcán.

Tessék kivárni.

És egyáltalán. A jó állampolgár pontosan tudja, hogy az egész világ kizárólag az ő kedvéért létezik, a rendőrséget, a mentőket és a sajtót bármikor utasíthatja, a mentő oda vigye, ahova akarja, a rendőr lője le, akire rámutat, és az újság írja, amit ő diktál. De szó szerint. Legfőképpen aztat írja, hogy kössék fel az udvar kellős közepén a Micikét a másodikról, mert nem adja vissza két éve a mákdarálót.

Sajnos ezek az intézmények viszont nem így működnek. Sehol egy lövöldözés, sehol egy lincselés, pedig igény bőven volna rá.

Ez tűrhetetlen.

Létre kéne hozni egy olyan szervezetet, ha kell, magánúton is, ami elvégzi ezeket a talán piszkosnak nevezhető, de a nagyközönség által fájdalmasan hiányolt műveleteket.

Akasztás, felkoncolás, megalázás, kaloda, pellengér, deres.

Ilyesmik. Ha már a rendőrség nem hajlandó rá.

Lehetnének mondjuk hajdúk.

Vagy betyárok.

Vagy valamilyen gárda.

Mondjuk Magyar Gárda. Ja, az már volt kétszer, most lesz harmadszor, mert a Torockai ma zászlót bont a Dúró Dórával, és ha teljesen lebontották, jöhet a nemzetmentés.

Milyen szép lenne. A honfi csak telefonál egyet, megjönnek a fekete egyenruhás csapatok, lelövik a medvebocsot, mészárlást rendeznek a temetőben, deresre húzzák a kendős hölgyet, utána szorgalmi feladatként kivégeznek minden külföldit a Keletiben, ami, lévén az egy nemzetközi főpályaudvar, nagy munka, de valakinek el kell azt is végezni. Ha már van rá igény, ugye.

Hogy a hajléktalanokkal mit művelnének, azt már nem is mondom: azoknak annyi lenne.

Milyen nagyon szép, tüchtig, biedermeier kis ország lenne ebből.

Muskátlikkal, orgonákkal.

Mármint a tömegsírokon és a kaszárnyák ablakában.

Szele Tamás

Tekintetes bíróság, minden a medvével kezdődött. Ahogy mostanság a magyar sajtóban minden és a mindenen kívül még annyi más is: nincs lap, ami megúszná a medvét, medvéket, velük kelünk, velük fekszünk, állítólag bezúztak valamelyik reggel egy teljes napi kiadásra való Blikket, mert a főszerkesztő észrevette, hogy nem volt benne medve, és ez vérlázító.

Persze tudjuk azt is, mert vannak valódi medveszakértők, hogy ezek az állatok teljesen természetesen néztek be ide hozzánk, éspedig azért, mert tele van az ország hullott gyümölccsel, amit nem volt, ki leszedjen, mert mindenki külföldön dolgozik, arra jött ez a most már négy-öt maci, ha nem bántjuk, nem zargatjuk őket, ők se fognak minket, leben und leben lassen, kérem, mennek majd maguktól, ha mind felzabálták a cefrének valót.

Hanem a medve nem csak szép állat, de hasznos is. Az álhírek non plusz ultráját mutatta meg nekem. Ezeknél álabb hír nincs, szerintem valami nagyot, egész estét betöltőt találtam a medvecsapáson.

Tegnap épp álmodoztam a déli verőn és pipázgattam a heverőn, mikor érdekes cím ütötte meg a szememet: „Brutális medve támadás Cegléden, nagy a pánik senki sincs biztonságban a környéken.” Nocsak, szívtam egyet a csibukon, az álhíroldalak is felfedezték? Bár mondjuk ez a népszerűségét mutatja: ha már hazudni is róla kezdenek, nem Orbán Viktorról vagy a földönkívüliekről, akkor ő a népszerűbb, ő hozza a kattintást, a miniszterelnök mehet már jeget aszalni akár. Hát lássuk ezt a „brutális medve támadást”, mit írnak róla.

Semmit nem írnak, a szokásos trükk: kap az ember egy teljesen másról szóló videót, ami elvben csak akkor indul el, ha megosztjuk. Aztán megkapja minden ismerősünk, és lavinaként terjed szét a nagy büdös semmi: ugyanis a videónak rendszerint nincs köze a címhez. Most azért egy sort mégis írtak: „Szombat reggel 9 kor elszabadult a fenevad.”

Váljék egészségére. Főleg, hogy az egész miskulancia április hetediki. Éljen április 7. Elszabadulásunk Ünnepe! Na, de ha már itt vagyunk, nézzük meg ezt a portált, amúgy is gyűjtöm az álhír-oldalakat és a fake newst. Annyira, hogy már engem is vádoltak álhírterjesztéssel – két hete egy másik lapba írtam valamit az orosz kóbor kutyák tömeges irtásáról, ami sokakhoz elkerült, a szöveg ugyan valóban az enyém volt, azért vállalom is a felelősséget, hanem a kép elkeveredett, valami Brazíliában zajlott kutyamészárlás képét tette az íráshoz a szerkesztő. Ezek után természetesen engem akart kibelezni minden ruszofil szélsőjobboldali: van egy modoruk, főleg, mikor privátban fenyegetnek (azért a személyes találkozót és azt, hogy játsszuk le szemtől szemben eddig még senki sem vállalta, csak fenyegetőznek mindig azzal, hogy felkötnek – ahhoz ide kéne jöjjenek értem, csak az svédtornával járna). No, mindegy, hagyjuk is, miként gyaláztak engem egy héten át, lássuk, milyen ez a legújabb fake news-oldal, ez a lapzarta.com (http://lapzarta.com/)?

Ez, kérem, egyszerűen káprázatos!

A mindenegyben és a nephangja meg a vilagtitkai egymás vállára borulva sírnak a sarokban, ennyi baromságot a legszebb napjaikban sem bírtak kitalálni, a kétfős szerzőgárda sok szempontból rávert a Breitbartra is. De fakó minden teória, s a lét aranyló fája zöld, mondaná Goethe, lássuk a medvét! Illetve azt már láttuk, lássunk pár egyéb címet,

„Repülőgép zuhant a parlamentre hatalmas katasztrófa, 60 tűzoltó a helyszínen.”

Emberek, vágjuk le a hízot tulkot, üssük csapra a hordót, amondó vagyok.

„DÖBBENETES BOTRÁNY! EMBERI HÚST TALÁLTAK A BUDAPESTI HENTES ÜZLET HŰTŐJÉBEN!”

Aztán a hentes kivette a kezét a hűtőből és már nem volt benne emberhús.

„Rettentően különös lényt videóztak a Dabasi erdőben. Amerikai szakértőcsoport vizsgálata alapján nem hamis a felvétel.”

Ej, ez a Semjén, ez a Semjén. Állandóan vadászgat.

„Átszakadt a Tiszai Gát, több millió köbmétervíz öntött el 34 települést.”

Van édesvíz, tengervíz és köbmétervíz.

„DÖBBENETES DOLOG TÖRTÉNT!!!Emberevő hal támadott a Hévízi barlangba leereszkedő búvárra!”

Hát még milyen döbbenetes volna, ha a barlangot támadja meg. Azt már majdnem szokatlannak is nevezhetnénk.

„Ma reggel holtan találták az ágyában Kim Jong-Unt. Hatalmas tragédia egy világ gyászol.” (Április 30.)

Gyászolná a Kozarek, de nem én – viszont ez a Trump akkor tényleg hülye. Szingapúrban nem vette észre, hogy órák óta egy hullával tárgyal? Vagy ő sem volt életben? Ez sok mindent megmagyarázna.

„Leszakadt a Rákóczi híd Budapesten, A fél város közlekedése leállt. 3 halott négy sérült eddig.” (Április 28.)

Nocsak. Hiába, ilyen a pesti ember: a nagy rohanásban észre se vettük. De hát elterelte a figyelmünket a Borzasztó Oroszlán.

„Borzasztó Oroszlán támadás a budapesti állatkertben. Senki sincs biztonságban.”

Hol oroszlán van, ott bizony oroszlán van. Sőt, medve is.

„Állatkertben még nem történt ilyen mészárlás! Medve tépett szét 2 embert és többeket életveszélyesen megsebesített! Megrázó felvételek!!!!”

Megrázóak és magasfeszültségűek. Ez már váltóáram.

„Szíria lebombázta észak Koreát, váratlan tragikus fordulat.”

Még szerencse, hogy Franciaország és India határos.

„6-0-ra nyert a Fradi az Oroszok ellen 30 éve nem volt ekkora siker.”

Sőt, most sincs. És még meddig nem is lesz!

„Leszakadt az Árpád híd! 89 tűzoltó a helyszínen.”

Nem bírnak magukkal ezek a budapesti hidak, én mondom, nem bírnak nyugodni. De további vízügyi hírek következnek:

„Brutális krokodil támadás a Dunaparton, 5 rendőr a helyszínen de nem tudjak megállítani.”

Adjanak ki ellene körözést, az használt még az Orosz Mihály Zoltán ellen is.

„Eszméletlen videó került elő a World Trade Center támadás közben. Ez mindent megváltoztat.”

Az még eszméletlenebb, hogy támadás közben nem az embereket mentették, hanem a videót – hiszen akkor került elő, nem? Sőt, nem csak kimentették támadás közben, meg is nézték.

„Mégiscsak a Jobbik nyerte a választásokat, hatalmas az öröm, Vona mégis marad.”

„ÓRIÁSI BOTRÁNY!!! Orbán bevallotta:Megbundáztuk a szavazást! Újraszámolják a voksokat!!!”

„Hatalmas az öröm az LMP nyerte a választásokat. Erre nem voltak felkészülve.”

Mindent az olvasóért. Mindegyik olvasóért: nyerjen minden párt, virágozzék száz virág, vitatkozzék száz iskola.

És a végére hagytam a legszebb címet, április másodikáról:

„Semmi féle képpen ne nézd meg.”

Ne bizony, kérem, ne bizony.

Hát eddig a lenyűgöző tartalom, lássuk, kiknek köszönhetjük a csodás sajtóorgánumot? Impresszum nincs, csak egy szokatlanul becsületes, bár kisbetűs figyelmeztetés, miszerint: „Clikbait Hoax Fake Az oldal tartalma álhír. A videó megosztás nélkül is elindul csak szakítsa meg a megosztást.”, de én azért nem ajánlom ezt a megszakításos módszert sem. Szerzők között csak két nevet látunk, bizonyos Edvin Volovic követi el a lapot Women Cat-tel karöltve, és szokatlanul kevés a reklám – csak egyet láttam.

Mi ez? Kevesebb benne a politika a megszokottnál, alig van reklám, egy megszokott álhírlaphoz, fake news-oldalhoz képest – ez talán valakinek a privát hülyéskedése? Esetleg a fake news munkatársainak kiképző terepe, lőtere, ahol kitanulják a kamuzást?

Vagy egyszerűen még nem jöttek rá, hogy kell reklámot szerezni?

Valaki ezen gyakorolja az adatlopást?

Nem tudjuk.

Rejtély.

Edvin Volovic és Women Cat édes titka.

Ráadásul a nézettségi adatok is elég gyengék, ekkora olvasottságért írhatnának igazat is. Bár azt meg helyesen kéne írni.

Kérem, egyedülálló jelenséget fedeztünk fel a fake news piacán: a majdhogynem öncélú hazudozást.

Ezt nem hiszed el! Felrobbant az internet!

Szenzáció! Óriási botrány!

Sajnos, az a baj, hogy ez mostanság se nem botrány, se nem szenzáció.

Ez valamikor egy szakma volt.

Szele Tamás

Undorral nyúlok a témához, felesleges is, de muszáj. Arról van szó, hogy „hát, akkor itt fogunk élni”. És hát akkor így. Nem volt eddig sem kétséges, hogy a magyar Országgyűlés bármit megszavaz, amit elébe terjesztenek, tudtuk, hogy meg fogja szavazni az alaptörvény módosítását is, a Stop Sorost is. Mégis, mit vártunk?

Fellázadnak és kitűzik az épületre a fekete-vörös anarchista lobogót? Kronstadt jegére vonulnak? A tengerbe szórják a teabálákat? Kihajigálják egymást és magukat az ablakon?

Azt kérdezem tehát, mit vártunk. Hát, más nem tudom mit, én legalább némi hivatalos formában is érzékelhető tiltakozást. Igen, volt egy kisebb tüntetés az épület előtt, de hivatalosan, elismert pártok szintjén senki sem mondta azt, hogy ez tűrhetetlen. A nagytiszteletű pártok egy része azt mondta, nem tetszik a törekvés, mert embertelen – az is, csak fel sem mérték, mennyire – így nem vesznek részt a szavazáson.

Hát kimaradni egy szavazásból még mindig elég passzív formája a tiltakozásnak ahhoz képest, mintha tennénk ellene valamit. Akár nemmel szavaznánk, akár kirántanánk pár ezer embert a Kossuth térre. De ez szóba sem került.

Most pedig megelőzöm azokat a pártkatonákat, akik nekem fognak esni, miszerint mit pofázok, én sem tettem semmit: én tettem, és a még megmaradt független magyar sajtó is tett. Jeleztük, megírtuk, figyelmezettünk, hogy itt a vég, ugyanis nekünk ez a dolgunk. Nem, nem szerveztünk demonstrációt, ugyanis nekünk ez nem dolgunk. Erre pont ők tanítottak meg, akik párthíveiket gondosan távol tartották minden független megmozdulástól: nehogy véletlenül valami nélkülük is működjön. Nem is szervezett sajtóorgánum demonstrációt már jó régen – nem is fog. A mi szakmánknak különben sem az a feladata, hogy propagandájukat terjessze vagy aláírásokat gyűjtsön nekik, akármennyire is ezt várják el. Még az sem dolgunk, hogy hivatalból higgyünk nekik.

Tiltakoztunk, jeleztünk, figyelmeztettük: de nem szerveztünk semmit, mert nem is tehetjük.

Na, de nem mindenki maradt ki a gyalázatból. Akadt, aki megfürdött benne. Még pancsolt is. Igen, ki tetszettek találni: a Jobbikra gondolok, akik meg is szavazták a tegnapi felvetéseket. A derék, ellenzéki Jobbikra, akiket még pár héttel ezelőtt is a kormányváltás motorjának, demokrácia zálogának nevezett nem egy és nem két dicső név. A taktikai szavazók által mostani helyzetébe hozott Jobbikra. Amelyik „már nem az a Jobbik”. No, tegnap megmutatta, hogy dehogynem. Ugyanaz, csak még röhög is a szavazókon: képesek voltak olyant nyilatkozni, miszerint megszavazták a zsarnokság alapkövét, mert „életszerűtlen, kivitelezhetetlen”. Wait and see, csak tessék kivárni. Meglepően sok minden kivitelezhető, ezt pont ők ne tudnák? Ők, akik képesek voltak elképzelni például a képviselők felekezeti alapú listázását vagy a magyarországi romák kémiai kasztrálását állami segédlettel? Ugyan már, kérem, pontosan tudják, hogy minden megvalósítható a tegnap elfogadottakból, és ehhez nem is kell a fantázia bajnokának lenni.

Azért kissé kíváncsi vagyok azoknak az érveire, akik pár hónapja még kivont szablyával védelmezték a taktikai szavazást. Vagy tudják mit? Olyan nagyon nem is vagyok kíváncsi. Tudom, mit fognak mondani. „Minket megtévesztettek” és „akkor jó ötletnek tűnt”. Mindkettő csodálatos magyarázat egy legénybúcsú után, mikor otthon kell megindokolni, miért is kerültünk az őrszobára utcai garázdaság és közszemérem megsértésének vádjával, de máshol használhatatlan.

Az egészben csak annyi jó van, hogy a Jobbik ezzel a lépésével leírta magát: a régi szavazói már nem is voksoltak rá a cukisodás miatt, az újak meg nem fognak rájuk szavazni, az árulás miatt. Pénzük meg nem lesz, Simicska miatt.

De lehet, hogy optimista vagyok, és túlbecsülöm a magyar választó politikai emlékezőtehetségét.

Sőt, az is lehet optimizmus, hogy ebben az országban még lesznek valódi választások az én életemben.

Választások? Még mit nem! Hát nem tetszik látni, mit szavaztak meg tegnap? A menedékjog szabályozásán kívül (hoppácska, még a pályaudvari és repülőtéri információs pultokat is be kell majd zárni az alaptörvényi szellemben, ott is eligazítást adnak mindenféle idegeneknek, sőt, a rendőr sem mondhatja meg igazoltatás nélkül, hol a hetes busz megállója), betiltották a hajléktalanságot, bevezették a közigazgatási bíróságokat, korlátozták a gyülekezési jogot, betiltották a hajléktalanságot és ezentúl minden állami szerv köteles védeni Magyarország keresztény kultúráját.

Akkor kezdjük a végén, mert azt tetszenek érteni a legkevésbé. Nem arról van itt szó, hogy Magyarországon a keresztény kultúra védelemre szorul, nem szokott itt szentségtörés, blaszfémia, templomgyújtogatás zajlani. Arról van szó, kedves polgártársak, hogy bekerült az alaptörvénybe, feketén, fehéren, hogy Magyarország kultúrája keresztény. És csak az. Tehát, aki vagy ami nem keresztény, nem is magyar. Így már érthetőbb?

A gyülekezési jog korlátozása gyönyörű. Ugyanis ezentúl sehol sem lehet tüntetni, ahol emberek laknak, így minden tüntetést ki kell majd szervezni a hortobágyi kilenclyukú hídhoz, a pusztaságba, de még ott is ügyelni kell, hogy ne legyen csárda a közelben. Hiszen különben elég, ha Mari néni felhívja a kerületi kapitányságot, miszerint őt zavarja ez a pár tíz-százezer ember az utcán, tessék őket hazaküldeni. És akkor hazaküldik őket, az egyszem Mari néni kedvéért. Kérem, ilyesmi miatt Párizsban már keletkezett egy egész nagy halom bontott tégla egy Bastille nevű erőd helyén. Igaz: akkor a királyi hatalom nem bújt Mari néni szoknyája mögé, hanem szimplán lőtt a tömegbe.

A közigazgatási bíróságok bevezetése külön üdvös, ugyanis ha ezentúl bármi közügyről ír az ember vagy megszólal azzal kapcsolatban, beperelhetik, és nincs másodfok, nincs Kúria (rövidesen különben sem lesz), jön az ítélet és kész. Mi a közügy? Bármi, amire azt mondják. Aki óvatosan távol tartja majd magát a közügyektől, az mindentől távol kell maradjon.

A menedékjogi korlátozások ellentmondanak mindennek a világon, a nemzetközi egyezményektől a józan észig. Amint a bevándorlási különadó is. Vegyünk egy példát: kap maga pénzt külföldről, mondjuk a Londonban dolgozó gyerekétől? Ha kap: rövidesen igazolnia kell, hogy a sarj nem sorosbérenc és nem szervezet, valamint jól teszi, ha belép valamilyen fegyveres testületbe is, különben könnyen minősülhet magánemberként is külföldről támogatott civilnek.

Egyáltalán: a globális gazdaság korában ez az eszköz csak arra jó, hogy 1. sápot vessenek ki a külföldről érkező átutalásokra, 2. bárkit, bármikor, bármiért kémgyanúval illessenek. Maximum most nem titóista kémek leszünk, hanem sorosisták. Ha Törökországban lennénk, gülenistát csinálnának belőlünk szükség és igény esetén.

A hajléktalanság betiltása nem csak egyszerű képmutatás – egy nyilvánvaló tény törvényi tagadása, illetve kriminalizálása – hanem ügyes eszköz is. Tessünk gondolkodni: attól, hogy tilos, nem szűnik meg a jelenség, hiszen ha volna rá megoldás, már rég megszűnt volna magától: nem buliból hálnak az utcán polgártársaink. Tehát a mostani és jövendő hajléktalanokat – mert lesznek még, sokan! - el kell majd helyezni valahol. Eddig nem kellett, mostantól kell majd. A börtönök túlzsúfoltak, megfelelő ingatlanok nincsenek (még meg nem felelők sincsenek, sajnos), tehát mi lesz? Az lesz, hogy majd valaki megpengeti a Parlamentben, hogy „helyezzék el őket családoknál”, mire fel az egész ország fellázad majd, és végül örömmel fogja fogadni a nemzet, hogy ehelyett be fogják vezetni a munkatáborok intézményét. Kedves választó: fog még maga munkatábor avatásának tapsolni, elég lesz, ha megfenyegetik egy abszurd, hazug hülyeséggel. Aztán, ha van egy kis peche, megnézheti belülről is az intézményt.

És egyáltalán.

Tegnap a magyar Parlament beletaposott az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatába és most is tiporja. Fogja is.

Ennyit az elemzésről, ha valaki nem lett volna tisztában azzal, mibe is keveredtünk.

Mi lesz ennek a következménye?

Zsarnokság, ócska, posványos, sötét zsarnokság, félelem, nyomor és gyalázat.

Besúgórendszer, hűségnyilatkozatok, koncepciós perek.

Legfőképpen: reménytelenség.

Rákosi világa.

Ős, buja földön dudva, muhar. Ezt a vad mezőt ismerem. Ez a magyar Ugar.

Hát, akkor itt fogunk élni.

És így fogunk élni.

Reménytelenül.

Szele Tamás

Kérem, sűrű nap volt a tegnapi, sikerült új értelmet adni a békaegérharc fogalmának, ezentúl azt jelenti, mikor a békák és egerek harcolnak mindenki más ellen, körözik Orosz Mihály Zoltánt, leleplezték a Magyar Tudományos Akadémia orgiáit és meg fogják szavazni a mai nap folyamán a Stop Sorost, arról nem is beszélve, hogy drágul a pálinka és az unicum.

Véreim, itt álljunk meg egy féldecire.

Jól olvastátok.

Drágul. A. Pálinka. És. Az. Unicum. Meg még egy csomó minden, de ez a lényege az ősi jogainkat sárba tipró, elnyomó sápnak, mely kultúrákat megsemmisítéssel fenyegeti. A magyar értelmiség unicum nélkül ledűl, s rabigába görbed, pálinka nélkül az egész ország is. Ráadásul egyéb adóemelések is várhatóak, ha már benne vannak a lendületben: és mindezt az Európai Bizottságnak köszönhetjük! Huj kuszmabég, huj kereki, vatykos csuhászok vereki! Dengelegi! Elő a rezes fringiát, megállj, megállj, kutya Brüsszel!

Nyugalom, a dolog, mint mindig, most sem ilyen faék-egyszerűségű. Egy „népegészségügyi termékadó” nevű dologról van szó, és ha utána nézünk, kiderül, hogy nem most drágul meg az agyolaj, hanem eddig volt olcsó. Ugyanis a magyar kormány önkényesen kivette az adóköteles termékek köréből a gyümölcspárlatokat és a gyógynövényes italokat, aztán most mégis elfogadta, ami eddig kötelező lett volna. Ha engem kérdeznek, ez eléggé meggondolatlan lépés volt, mert ha ez a nép egyszer kijózanodik, annak beláthatatlan következményei lehetnek, ki kellett volna tartani az alacsonyabb ár mellett tűzön-vízen át, de ha így döntöttek, így döntöttek. Mindenki dobjon be egy felest búcsúzóul, mármint nem azért, mert többet nem fog inni az úri közönség, hanem azért, mert ezentúl kevesebbet fog. Vagy eddig másra fordított bevételeit csoportosítja át tömény italok beszerzésére.

Ne mánd, ne mánd a vereszt, mondaná Thaly Kálmán nyomán Karinthy, és ne is mánjuk, mert ma már mindenképpen gránitba vésik a Stop Sorost. Ami azt jelenti, hogy a törvény betűje és szelleme szerint rövidesen bárkit be lehet csukni, akinek haragosa van, és rásüti, miszerint sorosista ügynök: a máglyahalál büntetését ezekben az esetekben valószínűleg ellenezni fogja az Unió, de mi kemény, nyakas kurucok vagyunk, azt égetünk meg, akit csak akarunk. Kit akarunk? Akárkit! Hiába emelt szó még hétfőn is a Velencei Bizottság, hiába kérte, hogy a magyar parlament ne szavazza meg a Stop Sorost, hanem várják meg azt, hogy a Bizottság nyilvánosságra hozza a törvénycsomagra vonatkozó véleményét a jövő hét pénteken – mit nekünk Velence, mit nekünk bizottság, ma megszavazzák és kész. Utolsó pillanatban még a Parlament elé került, a Stop Sorostól látszólag függetlenül, a migrációs különadó is, aminek megtévesztő a neve, ugyanis nem a migrációt kívánja adóztatni a törvénytervezet, hanem – most tessenek nagyon figyelni! - adót szed

„minden olyan támogatás után, ami „bevándorlást segítő tevékenységet” vagy  „Magyarországon székhellyel rendelkező szervezet bevándorlást segítő tevékenységét” támogatja anyagilag. Meghatározza azt is, mit tekint bevándorlást segítő tevékenységnek: „Bevándorlást segítő tevékenységnek minősül minden olyan program, akció, tevékenység, amely közvetlenül vagy közvetve előmozdítja a bevándorlást”. Külön kiemeli a médiakampányok, médiaszemináriumok folytatását, és az abban való részvételt, a hálózatépítést és működtetést és „a bevándorlást pozitív színben feltüntető propaganda tevékenységet”.” (444)

Ha jobban megnézzük, ezek szerint bármi lehet bevándorlást pozitív színben feltüntető propaganda, az is, ha azt mondom, a Rosenstein vendéglő sóletjének nincs párja, és a Baross pince pacaljának sem, ugyanis akadhat olyan megátalkodott migráns, aki pont ezek miatt vándorolna be. Másfelől pedig megpróbálom kimeríteni a bűncselekmény fogalmát: szerintem a migráció igenis pozitív tevékenység, ugyanis ha Einstein és Teller Ede nem migrálnak Amerikába, hanem megmaradnak szülőföldjük édes rögén, honfiként, úgy őket megfojtották volna mérges gázzal valamelyik haláltáborban, aztán holttestüket elégetik és jelen pillanatban Magyarország a Harmadik Birodalom egy jelentéktelen tartománya, valamint az Egyesült Államok sosem lett volna a bolygó meghatározó politikai tényezője.

Mi több, ha dicső eleink nem indulnak el migrálni, mi magunk most Meotisz mocsaraiban vadásznánk a békákra, vagy pákászgatnánk, már amennyiben mostani formánkban egyáltalán léteznénk, de nem is léteznénk. Úgyhogy, adóztassanak meg akár, de kimondom: a migráció természetes és gyakran pozitív jelenség. Ha ezért megbüntetnek, Hunor és Magor tehet róla.

No, de folytassuk a hírfolyamot, nem áll az meg a kedvünkért. Hát, kérem – szintén a 444 híradásából tudni – körözik Orosz Mihály Zoltánt. Sic transit gloria mundi et caloria fundi... Hej, mekkora nagy úr volt ő még fél éve is, kölyökkutyák százai rettegték nevét, most meg körözik egy szimpla becsületsértésért. A többi, általa elkövetett száznegyvenkétezer becsületsértésért, emberi jogok elleni vétekért, hatalmaskodásért, sikkasztásért nem körözik – sajnos közelebbit nem tudok az ügyről, csak a körözőlevelet láttam, de íme, porba hanyatlott a régi dicsőség, a puszta hajdani ura, a foltos hiéna egy szalmaszálban látszik elbotlani. Márpedig, ha körözik az azt jelenti, hogy szökésben vagyon, felvette a „futóbetyár” nevet, de ekkora úrból nem is lehet egyből kapcabetyár. Igaz, úgy is vehetjük, hogy abból lett úr. Fuss, ha futhatsz, Zoltán, pallos alatt fejed, víz se mossa rólad le a csibész nevet... Nem, nem a káröröm mondatja ezt velem, nem találok különösebb élvezetet abban, hogy a hajdani esküdt ellenség most bajban van, ahogy ismerem, kimászik belőle. De lám: őt is a rendszer oszlopának hitték, a magyar szélsőjobb pillérének, és most ide jutott. Legyen intő példa minden pecsovicsnak.

Közben lassan felhőbe hanyatlik az Akadémia, visszasüt rá a nap, ádáz tusa napja: idéznék pár címet a kormánysajtóból: „Rendet kell vágni az Akadémián!” (Demokrata). „A kormány nem akarja az MTA irányítását átvenni” (Echo TV, Magyar Idők). „Bevándorlás, homoszexuálisok jogai és gendertudomány – ezek foglalkoztatják leginkább az MTA munkatársait” (Figyelő).

Hát, mondjuk a kormány tényleg nem az MTA irányítását akarja átvenni - megszüntetni akarja, a helyét felszántani és sóval bevetni, de irányítani semmiképpen sem.  Azonban érdekelne az a különös állapot, hogy a Figyelő szerint az MTA-nak kizárólag társadalomtudományi kutatásai vannak. Reáliákkal nem is foglalkozik? Tényleg? Ja igen, a kvantum- és atomfizikát valamint a kozmológiát elég nehéz összefüggésbe hozni a nemi preferenciákkal és a migrációval. Különben itt jelezném a Figyelő munkatársainak, hogy a feketelisták közzététele nem sajtóműfaj, hanem egyszerű vamzerkodás, melyért jobb kül- és beltelkeken (a nyócker mégsem nevezhető külvárosnak) kiemelten nagy verés szokott járni. Lehet, hogy nem azonnal, de felírják és az első adandó alkalommal folyósítják.

Ha nem is okvetlenül az akadémikusok.

De félre bánat, félre bú, az M1 információi szerint akár négy-öt medve is kóborolhat már Magyarországon! Az ügyben a WWF Magyarország párbeszédet kezdeményezett tegnap az érintettek bevonásával, bár arról nem tudunk, hogy a rohamosan sokasodó medve-kisebbség kit delegált. Azt sem igazán tudjuk, hogy mit keresnek ezek a medvék pont Magyarországon, pont nyáron, de terjed a mendemonda, hogy a fákat, és azok már, ugye, nincsenek, így nem lesz jó annak a bőrében lenni, aki odaáll majd a medvék elé, és megmondja nekik, hogy kivágtuk mindegyiket.

De a medve-hisztéria dühöng, virágzik, már várom a medvés emléktárgyakat és az első részeg vadászt, aki hajtót lő, mert medvének nézi.

Különben pedig a medve már lejárt lemez: Csormolyavisontán legalább negyven górugrányt láttak!

Szóval, ez a hír, nem a többi.

Kérem, én már belefáradtam a prófétálásba, én már nem mondom, hogy ebből, ami nálunk folyik, piszok nagy baj lesz.

Mert nem is lesz.

Már piszok nagy baj van.

Én mindenesetre a medvékkel vagyok.

Brumm!

Szele Tamás

Sokan vannak utóbbi időben elragadtatva Trump elnök „csodálatos teljesítményétől”, mellyel „egy csapásra megoldotta a koreai kérdést”, sajnos, meg kell vallanom, nem tartozom közéjük. Kár, mert ez az állapot sok mélabús töprengéstől megszabadítana, ki tudja, talán még a lumbágómtól is, rábíznám annak is a megoldását az amerikai elnökre, legfeljebb nem tesz majd semmit az ügyben.

Ugyanis Korea esetében szintén csak a „nesze semmi, fogd meg jól” kategóriában lehetne indítani, semmit sem tett, ha tárgyilagosan nézzük az általa elérteket. Kim Dzsondgun röhögve írta alá azt a négy pontos, kizárólag általánosságokból álló valamit, melyet korábban az amerikai elnök „alapos, minden részletre kiterjedő” egyezménynek nevezett. Hát már hogyne írta volna alá, megígéri azt, ami abban áll, Észak-Korea az elmúlt huszonöt évben minden tavasszal. Másfelől meg az is érthetetlen, hogy az állítólag kiváló üzleti érzékkel megáldott amerikai elnök miért nem kért konkrétumokat, bizonyítékokat az észak-koreai kollégától: mondjuk, minden támogatás és segély kifizetését köthette volna egy-egy nukleáris fegyver megsemmisítéséhez, vagy, ami még jobb, átadásához, mert az a legbiztosabb. Ez fel sem merült, a félelembe belekábult világ pedig ösztönösen vastapssal ünnepelte, ahogy a két szélhámos egymás kezét szorongatja – kétségtelen, hogy ilyent még nem láttunk, mármint parolázó amerikai és észak-koreai elnököket, de azért ez még nem érdemli ki az ovációt: lila zsiráfot sem láttunk még pinkszínű foltokkal, és az valamivel épületesebb látvány lett volna. Meg olcsóbb is.

Magát az egyezményt nem lehet dicsérni, ugyanis nem született meg, illetve, ami mégis igen, az nem arról szól, amit a világnak ígértek: de a médiaesemény csodás cirkusz volt és a forgatókönyvet fél Hollywood írhatta, közös munkával. Onnét gondolom, hogy volt benne szerelmi szál is: Trumpot pénteken elragadták az érzelmek, közölte a sajtóval, hogy közötte és Kim Dzsongun között „működött a kémia”, minek okából megadta neki a közvetlen telefonszámát is, hogy bármikor elcseveghessenek. Mit szeret abban az emberben ennyire? Azt, hogy keménykezű, erős vezető és:

„Amikor ő beszél, a népe figyelmesen hallgatja. Azt akarom, hogy az én népem ugyanezt tegye.”

Hogy Kim Dzsongunnak milyen kemény és mije, az maradjon az ifjú pár édes titka, de azért egy amerikai elnök nem szokott így rajongani az országát fenyegető politikusokért.

No, azonban mégis nagyon fontos Donaldnak Kim. Hiszen nélküle a büdös életben nem kapna Nobel-békedíjat. Így sem biztos, hogy kap – de már felterjesztették a csalafinta párocskát erre az elismerésre. Nem, nem amerikaiak, nem is koreaiak: norvégok. Donald Trump amerikai elnököt hivatalosan is jelölték a Nobel-békedíjra azokért az erőfeszítésekért, melyeket a Koreai-félsziget békéjéért tett - értesült az NRK norvég állami tévé. A hírek szerint a norvég kormánypárt két tagja nyújtotta be a jelölést. Mondjuk Nobelből pont a békedíj a legrázósabb, azt ugyanis nem mindig olyan embernek ítélik, aki meg is érdemli, kapott olyant Arafat is, de hát mégsem jelölhették fizikai Nobelre, ugyebár.

Rendben, Donald ott toporog a Történelem kapujában, teljesen érdemtelenül, de akadt még pár figura, akikről így, utólag sejtelmünk sincs, miért került bele a történelemkönyvekbe, azon kívül, hogy nagyon jó volt a PR-jük, akkor most nézzük, mit tesz ez a nagy államférfi az ő nagy nemzetéért?

Nem sok jót. Folytatódnak a kíméletlen kiutasítások, és az még csak-csak érthető lenne, ha potenciális terroristákat sújtanának ily módon, de – gyermekeket sújtanak. Akik viszonylag kevéssé veszélyesek. Az a helyzet, hogy április óta minden, az Egyesült Államok területén illegálisan tartózkodó személytől elválasztják gyermekét és azt tőle külön helyezik el. Az Index (és főleg a Guardian) szerint

„Április 19. és május 31. között csaknem kétezer gyermeket választottak el a szüleiktől, vagy az őket felügyelő felnőttektől, és külön e célra kialakított befogadóközpontokban helyezték el őket. Az így elszakított gyerekek között egészen kicsik, sőt, csecsemők is vannak.”

Ez az eljárás a már amerikai területen született, tehát kétségtelenül amerikai állampolgárságú gyermekekre is vonatkozik. (Mellesleg: a kiutasított szülők között meg olyan háborús veteránokat is találunk, akik harcoltak az Egyesült Államokért valamelyik aktuális háborúban, a zöld kártya reményében). A Guardian tudósítása szerint (https://www.theguardian.com/us-news/2018/jun/17/separation-border-children-cages-south-texas-warehouse-holding-facility?CMP=fb_gu) körülbelül 1100 gyerek várakozik egy dél-texasi gyárépületben, fémkerítésekből épített ketrecekben. A gyerekek kapnak ugyan vizet, élelmet és fóliát, hogy azzal takarózzanak, de a szüleiktől elválasztva nem tudnak semmit a családjukról, és nincs megfelelő felnőtt felügyelet sem. Az eljárás olyan mértékben kegyetlen és embertelen, hogy még Melanie Trump sem volt képes szó nélkül hagyni – szóvivőjével megüzente a CNN hírtelevíziónak, miszerint:

„Mrs. Trump gyűlöli azt látni, hogy gyermekeket szakítanak el a családjaiktól, és reméli, hogy a két oldal (a politikai palettán) végre összefog egy sikeres bevándorlási reform érdekében. Olyan országnak kell lennünk, ahol tiszteletben tartják a törvényeket, de egyúttal olyan országnak is, amelyet szívvel kormányoznak.”

Hát, ezt sem nekem mondták, de nem is csoda, ha a First Lady elégedetlen – ez valóban nem Amerika. Ez a volt Szovjetunió. Csak Texasban.

És mit szól ehhez a Nobel-kandidátus Donald?

Semmit. Játszik tovább a kis rakétáival. Ma reggel jött a hír, hogy bejelentette: megalapítja az Űrhaderőt, a Space Forcest.

Mondom, hogy ezt a fickót Hollywoodban írták, ráadásul másnaposan, mert panelekből van összerakva. Most éppen ő Palpatine. Űrhaderő, aszongya... lássuk, mit ír erről az MTI.

„Donald Trump amerikai elnök  űrhaderő  létrehozását rendelte el a védelmi minisztériumnak  

Donald Trump az Országos Űrkutatási Tanács Fehér Házban tartott tanácskozásán elnöki utasítást írt alá, amelyben elrendelte: a védelmi minisztérium „azonnali hatállyal indítsa el egy világűrbe telepítendő haderő felállításához szükséges folyamatot”. „Nem elég a puszta amerikai jelenlét a világűrben, amerikai dominanciára van szükség” - fogalmazott a tanácskozás megkezdése előtt az elnök. „Lesz egy légierőnk és lesz egy űrhaderőnk” - mondta, hozzátéve, hogy két, egymástól független, de egyenrangú haderőnemről van szó.” (MTI)

Volt már hasonló ötlet, kifejezetten nyilatkozatok szintjén, az SDI, a csillagháborús terv, aminek nagy része volt a hidegháború lezárásában: akkor ugyanis Teller Ede és Ronald Reagan igen sokat beszéltek arról, hogy létrehoznak egy űrbe telepített rakétavédelmi rendszert, és gondosan ügyeltek rá, hogy a fantasztikus tervekből semmi se épüljön meg. A Szovjetunió viszont elhitte, hogy ezen dolgoztak, pénzt, embert nem kímélve megpróbálta utolérni őket, és részben ez okozta azt az anyagi csődöt, aminek többek között a rendszerváltást köszönhettük.

Tulajdonképpen talán senki sem hitte el Amerikában, hogy az SDI meg fog épülni, kivéve – mint a mellékelt ábra mutatja - Donald Trumpot. Ugyanis ha tényleg volna ilyen próbálkozás az Egyesült Államok részéről, azt legkésőbb Észak-Korea vagy Kína esetében részévé tették volna a tárgyalások érvrendszerének (így mondják úri körökben azt, hogy fenyegetőztek volna vele).

Dehogy van – de lesz. Mondjuk néhány apróság hiányzik hozzá, például a járművek – ugye, nem gondolja senki, hogy rakétameghajtású vadászokkal fognak járőrözni a bolygó körül, esetleg a fél Naprendszerben? Kicsit nagy helyről van szó. Aztán ott van a fegyverek kérdése. Trump úr talán megfeledkezik a tényről, de az űrben nincs levegő. Így a hagyományos tűzfegyverek elsütése csak akkor lehetséges, ha kapnak mellé egy kis oxigéntartályt is. Csak akkor sül el a lőszer (hogy nagyon szakszerűtlenül fogalmazzak).

De mondjuk, elsül. Akkor azonban baj van: ugyanis ott súlytalanság is van, tehetetlenség is, amilyen erővel lövöm ki a skulót, olyan erővel lök vissza, szóval igen érdekes lenne egy űrcsata – arról már nem is szólva, hogy mivel a nagy sebességű lövedékek jó eséllyel Föld körüli pályára állnak, az ember könnyen hátba lőné magát. Szóval, ki kell találni valami új kézifegyvert, a fénykard megvalósíthatatlan, a nagyobb teljesítményű lézerek működnének ugyan, csak akkorák, mint egy ház, mi marad?

Egyetlen olyan lőfegyvert ismerünk, aminek viszonylag jó a célzási pontossága, nem igényel levegőt és a mérete is elfogadható.

Ez a számszeríj.

Kérem, elképzelem a jövő amerikai rohamosztagosait, amint számszeríjjal lövöldöznek Föld körüli pályán (és bujkálnak a saját lövedékeik elől, mert az ennenmaguk hátbalövése ezzel is lehetséges).

Csodálatos kép.

Kérem, ezt a Trumpot tényleg Hollywoodban írták. Ez egy sokadosztályú sci-fi komédia. De legalább baromi magas költségvetéssel. Ez a Star Wars egyik folytatása, Palpatine, vagyis Darth Sidious uralmának első éveiről.

Lehetne arról szó, hogy a következő részt már mással forgassák?

Ha én bemennék a Spielberghez azzal a forgatókönyvvel, hogy Palpatine Nobel-békedíjat kap, közben gyermekeket tart kalitkában és a rohamosztagosok számszeríjjal járőröznek a Naboo körül, orbitális pályán, mint megannyi rakétameghajtású Tell Vilmos – elzavarna, mert úgy találná, hogy túlburjánzó és perverz a fantáziám, a nézőnek ez már sok.

A nézőknek sok is lenne.

A választóknak és a rajongóknak még kevés is.

Írja át valaki azt a forgatókönyvet!

Szele Tamás

Kérem, itt vannak a medvék. A viceházmester néni esztendeje még azért nézett be az ágy alá lefekvés előtt, hogy nem lapul-e alatta migráns, pár hónapja a civileket, pár hete a hajléktalanokat kajtatta ugyanott, most már medvére vadászik a porcicák között. Nincs mit szépíteni a helyzeten: megszálltak minket a medvék, és át fogják venni a hatalmat. Még szerencse, hogy a kormány megvéd minket.

Vagy a fene tudja. Az az álláspont magyar ember számára elfogadhatatlan, miszerint a medve egy igen okos vadállat, melynek nincs köze sem a magyar kormányhoz, sem a magyar ellenzékhez, sem Soros Györgyhöz, se pro, se kontra, ilyen jelenség ugyanis a magyar glóbuszon nem létezik, a magyar természet borzad az űrtől, itt ehhez a három dologhoz mindennek van, kell legyen köze. Tűznek, víznek, földnek, levegőnek, medvének is – a medve esetünkben az ötödik őselem, de ne csússzunk át mélyelemzésbe: a medve létezik, tehát, mint minden létezőnek, neki is kell legyen köze a Három Ősokhoz, vagyis a kormány-ellenzék-Soros triászhoz.

Az idei nyár első jelei például sorosbérencként mutatták be a medvét, konkrétan Sanyit, a Szent Anna-tó Maci Laciját, aki ugyanis szó szerint az elemózsiás kosarakra specializálódott, mint vérbeli hegyi haramia és martalóc. Ebből akkor lett majdnem egyház- és államközi konfliktus, mikor Sanyi a csíksomlyói búcsú idején megharapott egy zarándokhölgyet, aki nem adta neki oda az elemózsiát. Azért a vizsgálat érdekes dolgokat derített ki, lássuk csak! (http://www.maszol.ro/index.php/szajtato/96517-frissitve-reszletek-derultek-ki-a-szent-anna-tonal-tortent-medvetamadasrol)

„A Szent Anna-tó és a Mohos-tőzegláp természetvédelmi terület őrzője, Gavril Hădâmbaş szerint a zarándokra támadt medvét jól ismerik a környéken. Kétéves, játékos, de ha közel mennek hozzá, nyugtalanná válik.

„Úgy értesültem a helyszínen levő emberektől, hogy el akarta venni a nő kezéből a táskáját, és mivel ő nem adta oda, megharapta. (...) A medvét Sanyikának hívják, kétéves és nagyon játékos, általában játszani akar, de az emberek nem értik meg, hogy nem szabad közel menniük hozzá, és próbálnak szelfit készíteni vele. (...) Egymagában levő emberre soha nem támad rá, csak oda megy, ahol embercsoportot lát” – magyarázta. Hozzátette, a figyelmeztető táblák ellenére az emberek sokszor etetik az állatot. „Úgy viselkednek vele, mintha őzike lenne, nem pedig medve, amely veszélyt jelenthet rájuk” – mondta.” (Maszol)

Hát kérem, ki medvével szelfizik, bottal indul haza, tartja a régi mondás, és amilyen igaza van. A sok okos és hogy úgy mondjam, nem teljesen tiszta fejű turista gondolhatta volna, hogy ez egy vadállat, még ha nyugodtan sétálgat is az emberek között: azért olyan nyugodt, mert tudja, hogy egyrészt erősebb, másrészt őt úgysem szabad bántani. A kaját meg elveszi, mert kényelmes, és jobb szereti a készételt, mint ha neki kéne árkon-bokron át kajtatnia utána. Ezt ugyan minden épeszű hat éves gyermek tudja olyan helyeken, ahol van medve és minden épeszű felnőtt is elgondolhatná, ha rászánná azt a fél másodpercet, de nem gondolja. Nem szánja rá, ő látta a rajzfilmben Maci Lacit és Bubut, az, kérem, dokumentarista műalkotás, a medve olyan. És semmiképpen sem másféle. Ő tudja.

Mindegy is, az elszemtelenedett Sanyikát farba lőtték egy altatólövedékkel, és elvitték a zernyesti medverezervátumba, ahol nincs turista, most is ott nyalogatja a száműzöttek keserű lépesmézét.

Hanem ahogy elültek a Sanyi-ügy hullámai, jött Robi. Robi ugyan inkább Roberta, mert nőstény, méghozzá tíz éves, úgyhogy hívjuk csak Bertának, de ő már Magyarországot forgatta fel fenekestől, éspedig északról délre haladva. Ha a szegény Bertát el nem fogják Sándorfalvánál, még eljut a déli határig is, szétkapja a drótkerítést – az medvének gyerekjáték, főleg, ha tudjuk, milyen állapotban van pár helyen – eltűnik a Balkánon és lám, akadálytalanul özönölhet be Magyarországra az a heti egy vagy két eltévedt afgán, aki még nem hallott arról, milyen kormányunk van nekünk. Szóval Berta nemzetbiztonsági tényező volt, az Unió keresztény kultúráját fenyegette, ha úgy vesszük – amint Sanyi pedig szent zarándoklatot zavart meg, szóval gyanús, nagyon gyanús, ezeket a medvéket valahol kiképezték. Ezt mutatja az is, hogy Berta, amint elengedték a szlovák határ közelében, lekapta magáról a nyomkövető nyakörvet, és elindult visszafelé, legutóbb Sajókeresztúron filmezték le, mely település stratégiai fontosságát senki sem vitathatja, ámde nagyobb a baj annál, mint hinnénk.

Ugyanis a sajókeresztúri kalanddal egy időben (!!!) Miskolcon is láttak medvét! A dolgok természetéből következően, mely tiltja a medvék fénysebességgel való közlekedését, vagy legalábbis igen kevés ilyen esetről tudunk, valamint azért, mert egy medve két helyen csakis nagyon különleges kvantumfizikai körülmények együttállása esetén lehetséges, ez a medve nem az a medve. Meg hát Berta kisebb is volt, a miskolci fenevad, mely senkit sem bántott és ha nem cseszegetik, nem is fog, jóval nagyobb, legalább kétszáz kiló, ráadásul – boccsal van. Ami azt mutatja, hogy szintén nőstény, viszont támadás vagy közeledés esetén tényleg sokkal ingerlékenyebb lehet.

A medvét videóra vették egy országút mellett, mindenki láthatja, és az elhangzó párbeszéd valóságos gyöngyszeme a medveészlelő akadémikusok szakzsargonjának.

Idézzük is, megérdemli:

- Azt a büdös kurva eget, geci, itt a medve, he!
- Menjél, menjél, nyugodtan.
- Jó, de ha meg ráizél, ugrik a kocsira, bazdmeg?
- Nem fog ráugrani, jobban fél ez.
- Gyorsan sem szabad menni mellette, mert megijedhet.
- Persze
- Mi van medve?
- Ne kiabálj már!
- Azt a kurva!
- Azt a büdös kurva eget, geci! Azt a kurva eget!

Legyünk tárgyilagosak, forduljunk szakértőhöz. Mit mond a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága hivatalos kommünikéjében?

„2018. június 17-én hajnalban Miskolcon készült egy telefonos felvétel, amelyen jól látható, hogy egy medve sétál a négysávos úton. A lakosság és a medve biztonsága érdekében a Bükki és Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai tegnaptól folyamatosan kint vannak a területen és figyelemmel kísérik a Sajó mentét, viszont arra kérik a lakosságot, ha medvét látnak, jelezzék a természetvédelmi őrszolgálat +36 30 861-3808 ügyeleti telefonszámán.

Az elmúlt nap után úgy tűnik, hogy a Miskolc környékén lévő medve nem azonos a néhány nappal ezelőtt elengedett medvével, éjszaka a járőröző természetvédelmi őrök ugyanis Szirmabesenyő határában több helyen látták a medve kisbocsát is.”

Amondó vagyok, vége a világnak. De Borsod-Abaúj-Zemplén megyének mindenképp. Jönnek a medvék, amit mi sem bizonyít jobban, mint a saját képességeit is messze túlszárnyaló Origo tartalmas írása: „Így élheti túl a medvével való találkozást”! Várok még pár tanulmányt abban a tárgykörben, mihez kezdjek számum, lavina vagy gejzírfeltörés esetén, de egyelőre azt is jó tudni, hogy mikor nem bánt a medve. (Általában, ha nem cseszegetem, ingerlem, és tudom, hogy ő az erősebb, semmikor).

Emberek, jönnek a medvék, megállíthatatlanul, el akarják rabolni a kultúránkat, munkahelyeinket, először a filozófusok jöttek (van-e, aki még emlékszik a nyolc évvel ezelőtti esetre?), aztán az IMF, aztán az Unió, aztán az egyetemisták, aztán a migránsok, aztán a Soros, aztán a civilek, aztán az értelmiségiek, aztán a hajléktalanok (elnézést, sokakat kihagytam), most a medvék jönnek. Vége Magyarországnak, finis Hungariae, Ha csak a kormány meg nem állítja őket, mint Brüsszelt. Már hallom, már hallom vérfagyasztó indulójukat, a Rákóczi úton közelednek!

„Fürtös, láncos, táncos, nyalka,
aj de szép a kerek talpa!
Hova vánszorogsz vele?
Fordulj a szép lány fele!
Brumma, brumma, brummadza.

Híres, drága bunda rajtam,
húsz körömmel magam varrtam.
Nyusztból, nyestből, mókusból,
kutyából meg farkasból.
Brumma, brumma, brummadza.”

(József Attila: Medvetánc)

Van mitől félnünk, véreim, mindig jön valaki. Mindig ellenünk, mindig tőlünk akar elvenni valamit. És a kormánynak mindig sikerül megállítani, két keresztbe tett szalmaszállal. Olyan ügyesen meg tudja válogatni az ellenségeit ez a kormány. Egyik sem erősebb az árnyékánál, biztos is az örökös győzelem.

Most a medvék jönnek.

No, ha medvék jönnek, medvéktől félünk, medvékkel harcolunk, a közénk befurakodott álruhás medvéket leplezzük le.

De mi lesz, ha egyszer elmennek a medvék?

Kitől félünk, kivel harcolunk majd?

Brumma, brumma, brummadza!

Szele Tamás

- Halló, itt Donald Trump. Orbán Viktort keresem.

- Halló, itt Micike.

- Kicsoda?

- Micike vagyok, kérem, a telefonügyi államtitkárnő, a főnök nem tudja felvenni a telefont.

- Miért, beteg? Alszik? Rosszkor hívom?

- Dehogyis: nem tudja, mit kell megnyomni rajta.

- Akkor tanítsák meg rá, mégis botrány, hogy titkárnőkkel kell tárgyaljak.

- Államtitkárnővel, uram, és örüljön, ha ezek után adom a készülékhez. Honnan van meg ez a szám magának?

- A fene tudja, vagy a Foreign Office-től vagy a CIA-től.

- Rendben, már azt hittük, hogy a lagzin eltűnt telefont sikerült feltörnie valakinek. Az baj lenne.

- Pedig Pompeo szerint sikerült feltörnünk. Szóval mindent tudunk.

- Az baj. Mennyi?

- Mi mennyi?

- Mennyit kérnek?

- Semennyit, maga idióta, adja a telefonhoz az Orbán Viktort!

- Mégis, ki maga, hogy így beszél velem?

- Az Amerikai Egyesült Államok elnöke vagyok, a POTUS!

- Attól még viselkedhetne, én egy magyar államtitkárnő vagyok! Főnök, keresik, valami lótusz. Szerintem zsarolni akar.

- Halló, Orbán Viktor vagyok.

- Végre. Én meg Donald J. Trump.

- Mit macerálja a titkárnőmet?

- Macerálja a rosseb, hol talált ilyen alkalmatlan személyzetet? És ez most titkárnő vagy államtitkárnő?

- Az én titkárnőm, de az állam én vagyok, tehát államtitkárnő.

- Maguk, magyarok tényleg a Marsról jöttek. Na, mindegy, térjünk a tárgyra.

- Mennyi?

- Meg vannak akadva ezzel is. Mi mennyi?

- Az adatok. Amiket a Rási telefonjáról leloptak.

- Maga tényleg hülye, nem csak állítják magáról? Én az Egyesült Államok Elnöke vagyok!!!

- Bocsásson meg excellenciád... jaj, mióta várom ezt a pillanatot, elnézéséért esedezem... azt hittem, valami csibész, zsaroló...

- Ja, maguknál még vannak betyárok, mi? Azon a puszta nevű prérin? Na, akkor figyeljen.

- Csüggök ajakán, excellenciás uram.

- Küldök magához egy új követet jövő héten. Rendes ember, fogadják tisztelettel.

- Természetesen, excellenciás uram, vörös szőnyeg a repülőtéren, személyesen fogadom, és eltüntetjük a hajléktalanokat is a Szabadság térről.

- Ajánlom.

- Van valami speciális igénye az új nagykövetnek, excellenciás uram?

- Hát... most, hogy így kérdi, kényes a szólás- és sajtószabadságra, meg nem bírja az antiszemitizmust.

- Mondja, maga tényleg Trump?

- Az hát, maga balkáni bolhapásztor, maga diplomácia szégyene, ki lennék?

- Nem tudom... régebben a Soros Gyuri bácsi küldött hozzám ilyen embereket, de vele többet nem állok szóba. Mondhatom, hogy hadat üzentem neki.

- Na, majd ha én üzenek hadat magának, azt nézze meg.

- Bocsánat excellenciás uram, most veszem észre, hogy a hangja is más... rendben, majd beszélünk sokat a sajtószabadságról és lecsukunk pár betyárseregest.

- Akkor mégis vannak betyárok? Ráadásul seregestől?

- Csak, amíg hasznosak nekem. Jaj, excellenciás uram, olyan boldogok leszünk, hogy viszonozhatjuk a látogatását, hozom majd az egész családot!

- A mit? Én ugyan nem látogatok magukhoz. Csak a nagykövet.

- Nem baj, viszonozzuk!

- Ne viszonozzák.

- Dehogynem! Megyünk mind!

- Dehogy jönnek. Különben is, az összes ócska ruhát, cipőt odaadtuk a múlt héten a Vöröskeresztnek.

- De excellenciás uram, nem azért...

- Nem jön, és kész.

- És a családom?

- Azok sem. Magukat nem látjuk szívesen.

- De excellenciás uram, előbb voltam trumpista, mint maga!

- Nem érdekel, nem jön se maga, se más, tőlünk is csak a Cornstein megy.

- De nem lehetne mégis?

- Mr. Orbán, maga kezd engem idegesíteni. Vigyázzon magára, jövő héten partra teszek egy hadsereget Horvátországban, ha sokat szemtelenkedik, a tengerészgyalogság két perc alatt csomagolja össze a röhejes kis kerítését, és úgy kifújják magát még a világból is, hogy Smaragdvárosban ébred vagy Guantanamón!

- De elnézést, nem akartam megbántani...

- Azért sikerült. Kussoljon, maga hatodrangú tényező, és nagyon vigyázzon magára, de különösen a déli határaira ügyeljen: ha mély morgást hall dél felől, azok az Abrams páncélosok lesznek!

- Megértettem, excellenciás uram, akkor fogadjuk a követet, eltüntetjük a sajtószabadságot, beszélünk a hajléktalanokról és kitesszük az antiszemitizmust a Szabadság térre...

- Fordítva, maga barom!

- Akkor fordítva...

- Na, elég ennyi, megint felhúztam magam. Vigyázzon magára, amondó vagyok, különösen a déli határainál ügyeljen! Helló!

A telefonbeszélgetést részletesen ismerteti a kormany.hu (http://www.kormany.hu/hu/a-miniszterelnok/hirek/donald-trump-es-orban-viktor-telefonon-targyalt) oldal is.

„Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke felhívta Orbán Viktor magyar miniszterelnököt annak kapcsán, hogy az új amerikai nagykövet a jövő héten foglalja el budapesti állomáshelyét - tájékoztatta az MTI-t Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke szombaton.

A tárgyalás részleteiről a megbeszélés után Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter az MTI-nek elmondta: Trump szerint az új nagykövet, David Cornstein nagyszerű ember, akinek az érkezése lehetőséget biztosít a kétoldalú kapcsolatok további javítására.

Hozzátette, hogy beszéltek a határvédelem fontosságáról és egyetértettek abban is, hogy az az ország, amely nem tudja megvédeni saját határát, az nem ország többé.

A miniszter tájékoztatása szerint az amerikai elnök biztatta Orbán Viktort, hogy védje erősen a déli határt. Orbán Viktor biztosította az amerikai elnököt, hogy Magyarország elkötelezetten folytatja eddigi migrációs politikáját, és megvédi Magyarország határait.”

Minden értelmezés kérdése, kérem.

Szele Tamás

Kérem, zajlik a foci-vb, Ronaldo három gólt csavar be, és utána úgy ünnepel, mint kisbéres a feketetói vásárban, Budapesten matricázzák a civilek irodáit a KDNP-sek, a Tudományos Akadémia függetlensége meginogni látszik és egyáltalán, kinek van ideje ilyen körülmények között Amerika és Kína gazdasági háborújára figyelni? Minden, ami tőlünk telik egy bágyadt legyintés.

Pedig rosszul tesszük: majd kiabálunk mi még, mikor belegebedünk abba, hogy teljesen felborul a világgazdaság. Trump elnöknek kezd a fejébe szállni a szingapúri semmi, ugyanis lényegében véve annyiban egyezett meg Kim Dzsongunnal, amennyit a kilencvenes évek óta Észak-Korea rendszeresen megígér, többnyire pár hajórakomány rizsért. Miszerint nem fognak atomfegyver fejlesztésén dolgozni. Mellesleg, ez a kitétel az Apple cég alkalmazottaival kötött munkaszerződés formanyomtatványaiban is szerepel, Kim Dzsongun nem ígért semmi többet, mint egy iPhone-összeállító segédmunkás szokott, és ha megszegi az ígéretét, nem is fenyegetik komolyabb következmények, mint azt.

Tehát elmondható, hogy Szingapúrban a két politikai vezető jegyzéket és fodrászt cserélt egymás között.

Ettől függetlenül lehet, hogy kiosztják ennek a két szélhámosnak a béke-Nobelt, nagyon kacsintgatnak rá, mondjuk esélyük van épp, elvégre azt annak idején Arafat is kibulizta magának (Ceausescu csak akarta, de nagyon), szóval mondom, Trumpnak fejébe szállt a semmiből fakadó dicsőség meg a maotai-pálinka és most gazdasági háborút üzent a világ egy részének.

A világ ezen részét Európai Uniónak és Kínának nevezik.

Hát Istenem.

Mit mondana erre Fülig Jimmy? Azt, hogy őt is csak két szigetről tiltották ki, úgymint Angliából és Dél-Amerikából, de a többit látogathatja. Trumpp is valahogy így van ezzel a két mondhatni jelentéktelen világgazdasági tényezővel, Európával és Kínával.

Európával egyszerű a helyzet. Mitőlünk csak acélt és alumíniumot nem érdemes az Egyesült Államoknak szállítani, mert 25%-os védővámot vetett ki rá ez a politikai géniusz, legfeljebb majd nem kap, nagy kaland. Az amerikai acéltermelés meg majd fellendül, felfedezi ősmagyar gyökereit, és új neve lesz: Csodaszarvas.

Kínával már másképp áll Trump mester. Bonyolultabbak a kifogásai és jóval nagyobb kereskedelmi kárt is okozott, mikor pénteken bejelentette, hogy az Egyesült Államok kormánya 50 milliárd dollárnyi kínai termékre vet ki 25 százalékos védővámot. Erre válaszul a kínai kormány nagy valószínűséggel hasonló vámokat vet majd ki amerikai termékekre, vagyis hónapok fenyegetőzése után élesbe fordulhat a kereskedelmi háború a világ két gazdasági óriása között. 

Az Index szerint:

„Trump a vámok bejelentésekor azt mondta, hogy ezzel a kínai kormány "Made in China 2025" stratégiájának akar gátat szabni, vagyis annak a tervnek, hogy minél magasabb hozzáadott értékű és komplexitású technológiai termékek gyártására álljon át a kínai gazdaság. Ez az amerikai elnök szerint árt az Egyesült Államok és sok más ország gazdasági növekedésének.

Trump azzal vádolta meg a kínai cégeket, hogy összelopkodták a high-tech termékekhez szükséges szellemi jogokat.” (Index)

Ez csúnya vád, és én személy szerint óvakodnék attól, hogy ilyen durván sértegessek akármilyen kínai embert, ugyanis kissé kényesek rá, és bosszúállóak (ahogy különben mi is azok vagyunk). De mi a válasz?

„A kínai kereskedelmi minisztérium a honlapján nyilvánosságra hozott közleményben tudatta, hogy az amerikai döntéssel megegyező válaszlépést tesznek, valamint érvénytelenítik a kereskedelmi konzultációkon eddig kötött megállapodásokat. Egyúttal felszólította a világ országait, hogy közösen lépjenek fel Washington „haladásellenes és idejétmúlt viselkedése” ellen.

„Kína nyilvánvalóan nem kíván kereskedelmi háborúba bocsátkozni, de az Egyesült Államok ezen rövidlátó, kártékony és rosszindulatú viselkedése miatt kénytelen erős válaszlépéseket tenni és határozottan megvédeni nemzeti érdekeit” - mutatott rá a pekingi kereskedelmi minisztérium.” (Index)

Hát, akkor amilyen volt az adjonisten, olyan lett a fogadjisten, megindult a kereskedelmi háború a világ két legnagyobb gazdasága között. Érdekes lesz, Európa megint kissé indignálódva figyeli az egészet, ránk olyan hatása lehet csak a történetnek, mint a kurszki harckocsi-ütközetnek a csatamezőn fekvő hangyabolyra, szóval lehet, hogy nyomunk sem marad, de sokat nem tehetünk ellene – akár a hangyaboly.

No, de elképzelem a következő kínai lépést. Én, ha kínai kormánytag lennék, mindenképpen elküldeném a következő levelet:

„Mr. Donald J. Trump

az Amerikai Egyesült Államok elnöke

POTUS

(Twitteren is POTUS)

részére

Tisztelt elnök úr!

Először is tízezer év életet kívánunk önnek szerető családja körében, bájos felesége gondoskodása közepette. Nyíljanak kertjében a Halhatatlanság Barackfái, ne kerülje el őket a Jade-császár istállómestere sem. Legyen legjobb barátja a Nyugati-tenger Sárkánykirálya és Lu, a sok szakterülettel rendelkező Isteni Bíró.

Tudomásunkra jutott, ó Tízezer Év Ura, hogy kifogásokat emelt szerény iparuk termékeinek eredetisége ellen. Másként szólva, ön úgy vélekedik, hogy a méltatlan kis iparcikkeink előállításához szükséges tudást a nagy Amerikai Egyesült Államok bölcsességének kiapadhatatlan forrásából merítettük volna. Az ön szolgájának együgyű véleménye szerint ez nem így van, ám az ön nézete olyannyira értékes számunkra, hogy átkutattuk a Mennyei Birodalom összes könyvtárát és arra jutottunk, hogy Kína igen nagy. Sok benne a bölcs ember, mindig is sok volt. A világ is igen nagy, abban is sok a bölcs ember. Megesik, hogy bölcs embereknek, éljenek bár akár Kínában, akár a Nyugati Marhavásár Földjén, ugyanaz jut az eszükbe, egymástól függetlenül. Azonban, ha már szóba került, kié is az ötlet, a szerzői jog, szeretnénk csillagragyogású jade-trónusa elé terjeszteni néhány apróságot.

Az önök országa annak köszönheti mostani népességét és államformáját, hogy egy Kolumbusz Kristóf nevű genovai tengerész felfedezte. Felfedezték már mások is, korábban, sőt, mi is, de Kolumbusz után indult el az európai gyarmatosítás. Nos, ismereteink szerint Kolumbusz iránytűt és térképet használt útja során, melyek sajnos kínai szellemi termékek, mi találtuk fel őket, és soha egy fen jogdíjat nem kaptunk ezek használatáért. Kérnénk tehát, hogy mérhetetlen gazdagságú kincstárából utaljon ki minden iránytű árából 25%-ot a Középső Birodalom számára – itt és most csak az 1492 óta használatos iránytűkről beszélünk.

Ugyancsak jeleznénk, hogy balga tudósaink úgy vették észre, miszerint az önök történelmében nagy szerepet játszanak a lőfegyverek. Ezeket is mi találtuk fel, a lőporral együtt, tehát a mondott év óta amerikai földön ellőtt összes muníció árának negyedét is kérelmeznénk. A lőfegyverek árának negyede szintén minket illet.

Továbbá nem hallgathatjuk el Halhatatlanságod színe előtt, hogy az önök társadalmában oly fontos bankjegyeket is mi találtuk fel. Ennek okából kérjük, tetézze jótéteményeit azzal, hogy a világon forgalomban lévő összes dollárbankjegy szerény negyedének birtoklását is ránk ruházza.

Kérjük tehát, hogy jogos követeléseink fényében gondolja át mindent átható elméjével azt a bizonyos kereskedelmi háborút.

Tízezer év boldogsága kísérje Halhatatlanságodat!”

Nos, azt a tanácsot adnám Trump elnöknek, gondolja meg, mire hivatkozik.

Még így járhat.

Szele Tamás