Tudom, a cím klasszikus, Gogol remekére utal, de nem tehetek róla: óhatatlanul ez jut az eszembe, ha Pavel Luzin, a kiváló orosz katonai szakértő rövid összefoglalóját olvasom a Riddle hasábjain az orosz hadsereg jelen állapotáról. Csak most Csicsikovot Sojgunak hívják, esetleg Geraszimovnak (ha él még ez utóbbi, bár tételezzük fel, mert a halálhírét még az orosz ellenzéki sajtó is cáfolja).

(Képünk illusztráció)

Ezen a héten még csak orosz külpolitikával volt időm foglalkozni, jóllehet a Közel-Keleten is „fokozódik a helyzet”, bár az írott történelem folyamán ott mindig is fokozott volt, de mostanság főleg. Akkor lássuk az idevágó friss híreket a CTP-ISW napi jelentése alapján.

(Képünk illusztráció)

Tegnap Ukrajna katonai és politikai céljait elemeztük, melyhez természetesen elengedhetetlen Oroszország szándékainak alapos ismerete: ma az orosz külpolitika egy ritkábban taglalt oldalát próbálom bemutatni, melyben segítségül hívom Vlagyiszlav Inozemcev tanulmányát, a Riddle hasábjairól. A kiváló szerző, aki nem csak publicista, de akadémikus is, az orosz Afrika-politikát vette alaposan szemügyre.

(Képünk illusztráció)

Míg a téli ünnepek előtt (és alatt) alig voltak hírek az euroatlanti kultúrkörben, bár azért akadtak, az új év kezdete inkább hír- sőt, elemzés-bőséget hozott, csak győzzön válogatni az ember. Valószínű, hogy napokig tart, míg sikerül feldolgozni a beérkezett elemzéseket, és kizárólag az ügyek fontossági sorrendje miatt vettem előre az ISW tanulmányát a közeljövőben várható ukrán politikáról és stratégiáról-taktikáról.

(Képünk illusztráció)

Vannak lehetetlen feladatok a világon, például eléggé reménytelen a hegy lábára zoknit húzni vagy fából vaskarikát kovácsolni, de mindezek legreménytelenebbike megérteni a közel-keleti helyzetet. Általában sok idő, energia és tea fogy el ennek kísérlete közben, és a végén oda jutunk, hogy meg kell kérdezni egy helyi, érintett szakértőt. Pedig geopolitikai szempontból egy nagyon fontos régióról van szó.

A sors úgy hozta, hogy ma nekem születésnapom van, már ötvenhat éve hozza így, nekem gyanús is, hogy évente ismétlődik ez a dolog. Csak szokássá ne váljon. Hát mindegy, ha születésnap, ha nem, én is csak úgy kezdem a napot, ahogy mindenki: rövid szertartás a fajansz tetején, az elmélkedőteremben, majd kávé. Aztán egy cigaretta: van jóféle pipadohányom is, de azt majd később veszem elő.

Értem én, hogy december utolsó hetében nincsenek hírek. Legalábbis minálunk nincsenek, ugyanis léteznek a világon olyan országok is, ahol máskor tartják a téli ünnepeket, esetleg, mint Kínában, az újév is februárra esik (idén tizedikére), tehát az ilyen helyeken az élet zavartalanul vagyis inkább zavarosan, de folyhat tovább, azonban nálunk egyszerűen kötelező az uborkaszezon.

(Képünk illusztráció)

Múlnak a karácsonyi ünnepek, és egyetlen meglepetésről számolhatok be ennek jegyében: semmin sem változtattak, ami távolról sem meglepő. Ahogy ma reggel körülnéztem a magyar napilapokban, minden ugyanolyan, mint három napja, senkit sem szállt meg a szentség vagy a jóság, ugyanazok marcangolják ugyanazokat a torkokat, akik pár nappal ezelőtt még nagy pátosszal írtak a szeretet ünnepéről.

(Képünk illusztráció)

Nehezen jön ki belőlem ez az írás, aminek oka van. Az az oka, hogy most egy pár napig munkaszünetet tartunk, és ilyenkor, év végén illik összefoglalni az évet. Lévén, hogy én általában külpolitikával foglalkozom, ilyen szempontból próbálom megközelíteni a kérdést, de nem könnyű optimista következtetést levonni a helyzetből. Röviden: most van az a nagy baj, ami után még nagyobb baj lesz, hogy a végén ne legyen sok baj.

(Képünk illusztráció)

Mivel tegnap a Közel-Kelettel foglalkoztam, ma az oroszországi helyzetet próbálom kissé átfogóan ismertetni, szokás szerint az ISW napi jelentése alapján. Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy lenne egy csomó más téma is, amivel foglalkozni kéne, csak azoknak, szegényeknek mind-mind van valami baja.

(Képünk illusztráció)