Roppant érdekes írás látott napvilágot a szentpétervári jogfilozófiai egyesület „Jogtudomány: történelem és modernitás” című tudományos közlönyében. Több szempontból is érdekes, az első az, hogy alig fél napig volt nyilvános, utána nagyon gyorsan eltüntették, aminek oka volt. Éspedig az, hogy olyan vad, szélsőjobboldali, áltudományos-konteós, fajelméleti és szexista nézeteket hangoztattak a szerzői, hogy azok még a mai Oroszországban is vállalhatatlanok.

Az orosz propaganda jelenleg a Kreml egyetlen olyan fegyverneme, amely képességeinek maximumát képes nyújtani. Ha a háborúkat pusztán szóban meg lehetne nyerni, az orosz csapatok nem egy hét, hanem egy nap alatt értek volna Kijevbe, sőt, valószínűleg már a Washingtoni Oblaszty élére is Moszkvában neveznék ki a kormányzót. Csak hát a háborút harcban nyerik meg, fegyverrel, akármennyire is kínos ez az oroszbarát köröknek világszerte.

(Képünk illusztráció)

Úgy tűnik, nem sok köze van az én tegnap esti, egy ismeretlennel folytatott polémiámnak az orosz gazdaság hanyatlásához, de ez csak a látszat. Az illető úr nem sokra használhatja az eszét, ugyanis nem vette figyelembe, hogy egy írást a közösségi oldalakon többnyire maga a szerző oszt meg, és ha alatta elkezdik szidalmazni, a szerző is szerez erről legelőször tudomást.

(Képünk illusztráció)

Ma a teljes magyar sajtó – és a külföldi legnagyobb része is – Orbán Viktor Ukrajnával kapcsolatos, barátinak legkevésbé sem mondható lépéseivel foglalkozik. Ezen belül gyakorlatilag nincs olyan orosz vagy ukrán nyelvű sajtótermék, amelynek címlapján ne a magyar kormányfő szerepelne ilyen vagy amolyan kontextusban, melyek egy része nehezen tűrné a nyomdafestéket.

(Képünk illusztráció)

Sokan kérdezik manapság, hogy kik azok a jemeni houthik, akikről egyre többet hallani a hírekben? Ezt próbálom mai írásomban elmagyarázni, főként a kiváló Jurij Macarszkij írására támaszkodva, mely tegnap jelent meg a The Insiderben. Mindenesetre azt meg kell jegyezni, hogy ritka egy békétlen rablóbandáról van szó, és akkor még finom voltam.

(Képünk illusztráció)

Joggal vetődik fel a kérdés, hogy merre tart a közel-keleti háború és milyen eredménnyel járt eddig? Ezt ugyan a szakértő szem (és elme) a napi jelentésekből is megállapíthatja, csakhogy ezeket folyamatosan követni kell ahhoz, hogy átfogó képet kapjunk a folyamatokról, így épp kapóra jön Vjacseszlav Epureanu elemzése a The Insiderből ahhoz, hogy kicsit áttekintsük a helyzetet. Akkor lássuk.

(Képünk illusztráció)

Mikor megérkezett a hír a renegát ukrán politikus, Illia Kiva haláláról, azt mondtam magamban: „ebből még nagy botrány lesz”. Szerencsére tévedtem, Kiva halála nem befolyásolta különösebben a világpolitika eseményeit, sőt, tulajdonképpen az orosz és ukrán belpolitikát vagy a háború menetét sem – így viszonylag nehezen megfejthető, miért kellett meghalnia.

(Képünk illusztráció)

Mikor pár nappal ezelőtt gyanús körülmények között eltűnt Hodorkovszkij Dossier Centerének honlapja, a sajtószakma a szokásos túlterheléses támadásra gyanakodott, mivel pedig ezzel egy időben németországi tárhelyszolgáltatója (szintén DDoS-támadások miatt) szerződést bontott Andrej Szoldatov és Irina Borogan 2000 óta működő „Agentura” című honlapjával, erősen elborult a tekintetünk – hát honnan fogunk ezentúl informálódni?

(Képünk illusztráció)

Mikor az ember azt hinné, Jevgenyij Prigozsinnal kapcsolatban már mindent megírtak, amit csak lehetett, és néhány olyan dolgot is, amit nem, megérkezik az a hír, ami valószínűleg pontot tesz a történet végére: a Nasztojasaja Vremja (Jelen Idő) szerint megvan a zsoldosvezér utódja. Innentől kezdve jöhetnek részint a dolgos hétköznapok, részint pedig megszülethet a legenda Zsenya Prigozsinról, aminek viszont nem sok köze lesz a valósághoz.

(Képünk illusztráció)

Az Ukrajna elleni teljes körű orosz invázió ellen nyújtott amerikai és európai uniós segítséget mindenki másként látja. A szélsőséges oroszbarátok minden reggel az Egyesült Államok csődjét vizionálják, az ő véleményüktől nem sokban különbözik a magyar kormányé, amely kifejezetten meg próbálja fosztani a védekező Ukrajnát minden segítségtől – ettől ugyan nem bírja, de a másik oldal kérdése is jogos, miszerint miért nem történt még meg minden támogatás dacára a régen várt áttörés a harctéren?

(Képünk illusztráció)